És ez az egyik legmérgezőbb dolog ebben az egész világban.
Mert te próbálsz normális lenni.
Korrekt.
Tiszta.
Nem áskálódsz, nem pletykálsz, nem színészkedsz.
Csak teszed a dolgod.
És várod, hogy ennek legyen értelme.
De nincs.
Mert itt az megy előre,
– aki ügyesen nyal,
– aki képes a pofon után még vigyorogni,
– aki játszmázik, taktikázik, beilleszkedik – bármibe, bármilyen áron.
És ha te nem tudsz vagy nem akarsz beállni ebbe?
Akkor kinéznek. Kibeszélnek. Félreállítanak.
Mert túl őszinte vagy.
Túl igaz vagy.
Túl „valaki”. És ez zavarja őket.
Tudod miért?
Mert a gerinces ember emlékezteti a többit arra, hogy eladták magukat.
És ez fáj nekik.
Ezért inkább téged bélyegeznek meg. Mert így nem kell belenézniük a saját szemükbe.
Ezért furcsák azok, akik nem hajlanak.
Ezért válnak céltáblává azok, akiknek van tartásuk.
De tudd:
A világ nem mindig marad így.
És amikor eljön az idő,
nem azok kellenek majd, akik alkalmazkodtak,
hanem azok, akik kitartottak.
Szóval ne hajolj.
Neked nem kell.
A gerinc nem hiba.
Hanem erény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése