Kör és kereszt.

[Kör az Isten jele, osztva Kereszt.] A "kereszt" szó- s az ebből eredő kereszténység is ősmagyar, mégsincs semmi köze a mai "kereszténységhez", az ugyanis judeokereszténység, s a Földön régen a fény,az energia, az anya,atya, fiú- háromságba vetett hit és tisztelet uralkodott. Kör és kereszt A latin CUR, CIR, GUR stb szavak a magyar KÖR szóból származnak, ahogyan a latin GUR is azonos a magyar GUR-ral, mely szintúgy a KÖR származéka. Márpedig ha: CURrit (ejtsd: KLJRrit) = KEResztül, CREPo (ejtsd: KREPo) = KeREPIő (magyarul képzett szó tehát a CRepo), CRux (ejtsd: KRuksz) = KEReszt, CRucifigQ (KRuszifrgó) = KEReszten függő (!), akkor aligha kételkedhetünk abban, hogy a KRisztus, a KEResztény, az angol CHRistian stb. a KÖR szóval, avagy annak KER változatával kezdődik, és a KR változat a K és az R mássalhangzók közötti magánhangzó elhagyásával, „elharapásával" keletkezett. Ha ezen valaki netán meglepődik most, kérem nézze meg a következő szavakat is: CRISTus, ejtsd: KRISZTus = Jézus megnevezése CRISTa, ejtsd: KRISZTa = (sisak)forgó CRISTatus, ejtsd: KRISZTatus = (sisak)forgós CRISpus, ejtsd: KRISZpus = göndör CRISpo, ejtsd: KRISZpo = forgat a. A fenti szavak alapján megállapíthatjuk, hogy a nőnemű KRISZTa = forgó szó hímnemű alakja a KRISZTus, jelentése tehát ugyancsak = forgó. Az újtestamentumi KRISZTus tehát a fentiekből egész egyszerűen: FORGÓ. Így teljes neve: FORGÓ JÉZUS, illetve fordított jelzős szerkezetben: Jézus Forgó (Köröző). Régen pontosan ezt értették alatta és értették! b. Láthattuk, hogy a CR (ejtsd: KR) keresztet is jelent, de kört is. Ezt méginkább alátámasztja az, hogy e szónak a „göndör" értelme is van. Látható tehát, hogy a kör és a kereszt és a forgás valami módon azonos fogalmak. De miként? A hamarosan következő AU című fejezetben látjuk majd bizonyításával együtt, hogy AUDAX = ÜGYES. Következésképp Krisztus alapszava: KRUX = KÖRÖS. A kereszt tehát nem álló, hanem forgó valami! Ennek titkát tárjuk fel az alábbiakban. A kör, a kereszt és a forgás összefüggése, mi több, fogalmi azonossága legegyszerűbben a következő módon érthető meg és bizonyítható be. a. A KRIS teljes hangállománnyal bizonnyal: KÖRÖS, vagy KÖRÖZ, így érthető meg, hogy a KRISpus miért göndör, a KRISpo miért forgat. Adódik az elharapott magánhangzó beiktatásával: KöRÖZpo = forgat KöRÖZpus = göndör (Gondolhatunk arra is, hogy nem KöR, hanem GöR helyettesítendő be, de ez a kis bizonytalanság a KöR = GöR azonosság miatt most figyelmen kívül hagyható.) Hogy miként lett a KÖRISTEN szó is, most messze vezetne (Köristen = kör+ős+ten), itt elegendő az alapgondolatot megérteni, melyhez a KÖR szó vezet el. b. Következő lépésként nézzük meg a következő képet, a „kelta" keresztet. Könnyű megállapítani, hogy ez a kereszt nem más, mint négy részre OSZTott KER (kör), azaz a régi magyar nyelv szerint fordított szórendben KÖROSZT, KERESZT, KÖRÖSZT, „elharapott" magánhangzóval, s latinos végződésekkel: KRISZT, KRISZTa, KRISZTus és így tovább. A „kelta" kereszt az egyenlő szárú kereszttel négy részre osztott kör, ami magába foglalja mindazt, amit az előzőleg felsorakoztatott szavak jelentenek. Itt együtt van a kör és a kereszt. A lényeg tehát az egyenlő szárú kereszttel, a + alakú kereszttel osztott körben keresendő, mely nem egyéb, mint az egyik ősi betű!!!! KÖRBEN A + jel. Az egységet, a magába visszatérőt, körforgást jelöli.