2019. július 21., vasárnap

Hazugságban Élt Életünk : (The Lie We Live) - Magyar szöveggel.


Hazugságban Élt Életünk (The Lie We Live)

  (2015)

 

 Videó:


Beállítás / Magyar felirat!

 

„Hazugságban élt életünk (The Lie We Live)”. Videó szövege:


Ebben a pillanatban bárhol lehetnél, bármit csinálhatnál. Ehelyett egyedül ülsz a képernyő előtt.

Szóval mi állít meg attól, hogy azt csináljuk, amit akarunk, hogy ott legyünk, ahol akarunk? 

 Mindennap ugyanabban a szobában kelünk fel és ugyanazt az utat követjük, hogy újra átéljük a tegnapot.

Valamikor mindennap egy új kaland volt. Az utunk során valami megváltozott. a napok korábban időtlenek voltak, most már betervezettek. Ez jelentené azt, hogy felnőni, hogy szabadok legyünk?

Tényleg szabadok vagyunk? Élelem, víz, föld. Az igazán szükséges elemek, amik a túléléshez szükségesek a cégek kezében vannak! Számunkra nincsen élelem a fákon, nincs tiszta víz a folyamokban se föld, ahová az otthonunkat építhetjük. ha megpróbálod elvenni amit a Földünk kínál, bekasztliznak.

Szóval engedelmeskedünk a szabályaiknak. Tankönyvek alapján felfedezzük a világot. Évekig ülünk az iskolapadban és kihányjuk, amire tanítanak! Tesztelnek és osztályoznak, mint tárgyakat a laborokban. Úgy nevelnek, hogy ne tegyél különbséget ebben a világban, hogy ne legyél különböző.

 Elég okosok leszünk ahhoz, hogy elvégezzük a munkánkat, de buták ahhoz, hogy megkérdezzük miért is csináljuk.

Tehát dolgozunk és dolgozunk, időt nem hagyva arra, hogy éljük az életünket, azért, amiért dolgozunk. Míg eljön az az idő, amikor már túl öregek leszünk, hogy elvégezzük a munkánkat.

Akkor már csak meghalni maradunk (akarunk). A gyermekeink (ha vannak) átveszik a helyünket a játékban.


Számunkra az útjaink különlegesek, de együtt nem vagyunk mások, mint az üzemanyag, ami az elitet fűti!

 Az elitek, akik a cégek logói mögött bújnak meg. Ez a világ az övéké! A legfontosabb erőforrásuk nem a földben van! Mi vagyunk azok! Mi építjük városaikat, mi irányítjuk a gépeiket, mi vívjuk a harcaikat. Végtére nem a pénz vezeti őket. A hatalom! A pénz szimplán csak eszköz arra, hogy irányítsanak minket! Mit sem érő papíroktól függünk, hogy etessenek, mozgassanak és szórakoztassanak. Ők pénzt adnak, mi cserébe a világot! 

Ahol fák tisztították a levegőt, ott most gyárak szennyezik! Ahol iható víz volt, ott most bűzlő mérgező a víz! ahol az állatok szabadon voltak, ott most nagyüzemekben születnek és végtelenül mészárolják őket, hogy mi elégedettek legyünk. Habár milliárdok éheznek, számunkra pont elég étel jut. hová tart ez az egész? A termesztett gabona 70%-át arra használják, hogy felhizlalják az állatokat, amit vacsorára eszünk. Miért is segítsünk az éhezőkön? Azon nincs nyereség (profit!) Egy pestis vagyunk, ami végigsöpör a földön, széttépve környezetünket, ami lehetővé teszi számunkra az életet.


Mindenre úgy tekintünk, mint amit el lehet adni, vagy mint tárgyra, amit birtokolhatunk.
 Mi lesz akkor, ha az utolsó folyó is mérgezett lesz, amikor az utolsó lélegzetvétel is szennyezett lesz? Ha már nem lesz olaj a teherautóknak, amik nekünk hoznák az élelmet? Mikor vesszük végre észre, hogy a pénzt nem lehet megenni, hogy nincs értéke?!

Nem a bolygónkat pusztítjuk, hanem azon minden életet! 

Minden évben fajok ezrei halnak ki! Az idő fogytán, mi leszünk a következők! Ha Amerikában élsz 41% az esélye, hogy rákos leszel. Háromból eggyel végez a szívbetegség. Receptre kapunk gyógyszereket, hogy legyőzzük ezeket a problémákat, de az egészségügyi ellátás a harmadik oka a halálnak, a rák és a szívbetegség mellett!

Elhisszük, hogy azzal, hogyha szórjuk a pénzt a kutatóknak, minden legyőzhető, hogy kifejlesztenek egy pirulát, amitől minden baj elszáll, de a gyógyszergyárak és a rákellenes társaságok a szenvedésünk árán érnek el nyereséget. Azt hisszük a gyógyításért ( gyógyulásért) futunk, pedig valójában az elől futunk el! a testünk egy termék, amit fogyasztunk és a táplálék egyetlen célja a nyereség( profit). Mérgező vegyi anyagokkal tömjük magunkat! Az állatok teste gyógyszerekkel és betegségekkel fertőzött, de mi ezt nem látjuk.
Cégek kis csoportja, akié a média, ezt nem akarja! A minket körülvevő képzeletre mondják azt , hogy valóság!

Vicces belegondolni, hogy az emberek egyszer úgy vélték, hogy a Föld az Univerzum középpontja, de most megint úgy látjuk (láttatjuk) magunkat embereket, mint a föld ura! A technológiánkra hivatkozunk, és azt mondjuk, hogy mi vagyunk a legokosabbak. Tényleg a számítógépek, autók és a gyárak szemléltetik, hogy milyen intelligensek vagyunk, vagy azt, hogy inkább milyen lusták lettünk?!

 Felvesszük ezt a „civilizált” maszkot, de mikor levesszük, mik vagyunk? Milyen gyorsan elfelejtettük, hogy csak 100 éve engedtük meg a nőknek, hogy szavazzanak, hogy a feketék is egyenlők legyenek a többi emberrel. Úgy teszünk, mintha minden tudóak lennénk, pedig sok mindent nem veszünk észre! ( ISTEN –nek képzelik magukat sokan!)

Végigsétálunk az utcákon, észre sem véve apró dolgokat. A szemek, amikre nézel, a történetek, amiket mesélnek. Úgy gondolod (gondolják sokan): „ Nekem” mindez háttérzaj. talán attól félünk, hogy nem vagyunk egyedül, hogy nem vagyunk egyedül, hogy valami nagyobb része vagyunk.
 Elbukunk a kapcsolatteremtésben. Elfogadjuk, hogy disznókat, teheneket, csirkéket és idegeneket ölünk, de nem a szomszédjainkat, nem a mi kutyánkat, nem a mi macskánkat, akiket szeretünk, és megértünk. Más lényeket hülyének titulálunk, és megöljük őket azért, hogy igazolják a tetteinket, de vajon feljogosít egyszerűen megölni, csak azért, mert megtudjuk, mert, hogy mindig is ezt tettük, vagy azt mutatja meg, hogy milyen keveset tanultunk (vagy tudunk) valójában? – hogy továbbra is az ősi agressziót mutatjuk a gondolkodás és az együttérzés helyett.

 Egy nap, ez a szenzáció, amit életnek hívunk, elhagy minket. A testünk elrohad, az értéktárgyaink emlékeztetnek. Csak a tegnapok maradnak meg! A halál állandóan körbevesz minket, mégis olyan távolinak tűnik, a mindennapi valóságunktól. az összeomlás szélén lévő világban élünk. A holnap háborúinak nincsenek nyertesei! Az erőszakra erőszak válasz sohasem lesz válasz, minden ilyen válasz csak a pusztulásunkhoz vezet!


Ha mindnyájan a legbenső vágyainkat nézzük, látni fogjuk, hogy annyira nem vagyunk különbözőek. van egy közös cél: a boldogság!

 Darabokra szedjük a világot az élvezet (félreértelmezett boldogság) után kutatva, anélkül, hogy magunkban keresnénk. a legboldogabbak sokszor azok, akiknek a legkevesebb van.
Tényleg annyira boldogok vagyunk az iPhonainkkal, nagy házainkkal, a csodálatos autóinkkal? Kiszakadtunk a valóságból. olyan embereket bálványozunk, akikkel soha nem találkozunk. Képernyőkön keresztül vagyunk tanúi a „ rendkívülieknek”, de minden más „ hétköznapi” azt várjuk, hogy valaki majd helyettünk változást hoz, anélkül, hogy mi magunk gondolkodnánk a változáson.

Az elnöki választás lehet, hogy egy pénzfeldobás, az érme két oldala ugyanaz. Eldöntjük, hogy mit akarunk látni, a választás illúzióját megkapva látszólagos változás jön létre, de a világ ugyanaz marad.

Mi nem vesszük észre, hogy a politikusok ( többsége)nem minket szolgálnak, hanem azokat, akik őket finanszírozzák. vezetőkre van szükség, nem politikusokra!
 Ebben a „hazug” világban, elfelejtettük, hogy milyen magunkat irányítani. (birka módjára élünk, szabad akarat és gondolkodás nélkül, legalábbis a többség!)

Ne várj a változásra, legyél a változás, amit látni szeretnél!

Nem úgy jutottunk el idáig sem, hogy a seggünkön ültünk. Az emberi faj nem azért élte túl eddig, mert a leggyorsabb, vagy a legerősebb volt, hanem mert együtt dolgoztunk. elsajátítottuk a közös gyilkolás mesterségét.

 Most eljött az idő a közös életöröm elsajátítására. Ez már nemcsak arról szól, hogy megmentjük-e a bolygónkat!

Szerencsések vagyunk, ha 80 évet lehúzunk. Mindössze egy villanás vagyunk a földünk korához képest. Sokszor azt kívántam, hogy a számítógépek kora előtt élhettem volna, amikor nem voltak képernyőink, hogy eltérítsenek, de rájöttem, hogy van egy oka, hogy miért most akarok csak igazán életben maradni, mi adja a reményt mégis. az internet hatalmat ad nekünk embereknek ( a hatalmi elittel szemben), megosztani egy üzenetet és milliókat egyesíteni szerte a világon.
 Amíg még tudjuk, a képernyőinket az internetet)kell használni arra, hogy közelebb hozzanak minket, nem pedig távolabb egymástól. a rosszabb, vagy jobb jövőt a mi generációnk fogja meghatározni ezen a bolygón.

 Továbbra is szolgálhatjuk ezt a pusztító rendszert, amíg a létezésünknek még csak az emléke sem marad, vagy felébredhetünk!

Rádöbbenhetünk, hogy nem előre fejlődünk/tünk, hanem visszafelé.
Képernyőkbe beletemetkezve így nem láthatjuk, hogy hová tartunk.
Minden lépés, minden lélegzet és minden halál ehhez a jelen ponthoz vezetett.

Az elődeink arcai vagyunk.


Most rajtunk a sor. RAJTAD! VÁLASZTHATSZ, hogy kiásod a saját utadat, vagy követed azt a számtalan utat, amik már foglaltak. Az élet nem egy film. a forgatókönyv nincs megírva. Mi vagyunk az írók.

 Ez a Te történeted. Az övék, a MIÉNK!




Forrás:





Ébresztő! Hazugságban élünk, birkák vagyunk!? (Charles Veitch, Anglia) 2013












***

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése