2025. július 16., szerda
2025. július 15., kedd
Mezítláb járás,földelés. /Tapogassuk le a lábunkkal a világot! & A Föld regeneráló ereje:
Mezítláb járni egészséges
Forró, száraz homok vagy friss, harmatos fű a talpunk alatt – mindenki fel tud idézni ilyen nyári emlékeket a gyerekkorából. De vajon mikor jártunk utoljára mezítláb? Manapság szinte egész évben zárt cipőbe kényszerítjük a lábunkat. Holott mezítláb járni nemcsak kellemes, hanem egészséges is. Ma már több helyen vannak mezítláb járásra kialakított ösvények, parkok, sőt ilyen tanfolyamok is.
A két lábunk a testünk alapját képezi, tartást ad nekünk és összeköt minket a földdel. Az egészséges láb a ház alapjához hasonlatosan gondoskodik arról, hogy ne legyen probléma testünk statikájával. Ha a két láb gyenge vagy a felépítése nem megfelelő, akkor az egész test kibillen az egyensúlyából. Ha lábproblémáink vannak, akkor nemcsak a térdünk, hanem a testünk feljebb lévő „emeletei” is helytelen állásba tolódnak el. Ez manapság szinte minden olyan emberre jellemző, aki egész évben zárt cipőben jár.
Hogy ehhez képest milyen megkönnyebbülés mezítláb járni, azt nemcsak az tapasztalja, aki maga is próbálkozik ilyesmivel, hanem a tudományos eredmények is alátámasztják. Amerikai szakemberek például annak a kérdésnek eredtek nyomába, vajon a modern futócipők alkalmasabbak- e a futásra, mint a meztelen láb. Az eredmények valósággal sokkolták a futóvilágot: a megvizsgált 68 futócipővel összehasonlítva a mezítláb futás terhelte meg a legkevésbé a láb-, térd- és csípőízületet. A kutatók még annak a véleményüknek is hangot adtak, hogy a futócipő nagyobb megterhelést jelentett a láb számára, mint a magas sarkon való járás. A legfeltűnőbb különbség a csípő esetében jelentkezett, itt a futócipőben való futás átlagosan 54 százalékkal erősebb megterhelést jelentett, mint a mezítláb való futás. De a térd és a boka is egyértelműen rosszabbul érezte magát futócipőben, mint mezítlábas futás esetén.
A lábunk csodálatra méltó műalkotás
Az emberi láb olyan kiegyensúlyozottan működő, csodálatos biomechanikus konstrukció, amelyhez hasonlót egyetlen mérnök sem tudna alkotni: a csontok, inak, szalagok és izmok hosszanti és keresztboltozatot képeznek a lábon. Ennek köszönhető, hogy járás és futás közben erőteljesen el tudjuk lökni magunkat a talajtól és előrefelé haladunk. Ez a boltozatos struktúra olyan rugalmas, hogy a különböző irányú mozgásokat is kiegyenlíti és biztonságossá teszi.
Rugózás nélkül a talajjal való minden egyes érintkezés nagy ütést jelentene, amely végigrezegne az egész testünkön. Ez történik, amikor úgy járunk, hogy először mindig s sarkunkra lépünk. Jobb volna ugyanis, ha lépés közben lágyan a lábunk oldalával vagy a talpunkon a lábujjaink mögött található párnácskával érintenénk először a talajt. A kisgyerekek automatikusan így lépnek, amikor járni tanulnak: a lábuk hosszanti boltozata ér elsőként talajt, majd előregördülnek a keresztboltozatra.
Ez a természetes lengéscsillapítás csak akkor működik, ha az izmok nem renyhülnek el. Sajnos sok embernél ez a helyzet. Lábizomzatuk többé nem képes arra, hogy egyenesen tartsa a lábboltozatot, emiatt a lábuk egyre laposabb és szélesebb lesz. Akinek valaha gipszelték már be a lábát, az tapasztalatból tudja, milyen gyorsan megrövidülnek a használaton kívüli izmok. Gipszet ugyan nem viselünk folyamatosan a lábunkon, de nap mint nap zárt cipőbe bújtatjuk, ami nagyjából hasonló hatást vált ki.
Mezítláb járni: természetes orvosság fájdalom ellen
A mezítláb járás ezzel szemben erősíti az izmokat és hozzásegíti őket ahhoz, hogy újra biztos alapot adjanak a testnek. Természetes, egyenetlen talajon a meztelen láb ugyanis automatikusan egyensúlyozni kezd, hiszen a megszokott cipő nélkül kevésbé stabil, ezért többet kell dolgoznia. Ez a mezítláb járáskor jellemző természetes instabilitás újra aktivizálja a láb kis izmait, a láb egész izomzatát.
Ha az ember mezítláb jár, megtanulja lábában újra felépíteni az egészséges feszültséget. Ennek köszönhetően a láb boltozata újra felegyenesedik, és be tudja tölteni természetes lengéscsillapító feladatát. A tartóképes boltozat arról is gondoskodik, hogy a láb tengelye függőleges legyen, ami tehermentesíti a csípőt. A hát így újra kiegyenesedhet, a váll és a nyakszirt ellazulhat.
A mezítláb járás egészséges voltát példázza a kanadai Kate Kift esete. A 37 éves nő egészségügyi okokból kezdett el futni, de az eredmény minden volt, csak egészséges nem. Több úgynevezett stressztörést is elszenvedett a sarokcsontján, míg végül az orvos azt tanácsolta neki, hagyja abba a futást. Kate azonban nem ezt tette, hanem eldobta a futócipőjét, és mezítláb futott tovább. Hat hónappal később részt vett élete első félmaratoniján, méghozzá mezítláb és sérülések nélkül. Ma aktív tagja a kanadai Mezítláb Futók Egyesületének. De nem ő az egyetlen futó, aki arról számol be, hogy térd- és hátproblémái megszűntek, miután áttért a cipő nélküli futásra.
Tapogassuk le a lábunkkal a világot!
Nem is olyan régen a mezítláb járás a gyerekek számára egyet jelentett a nyárral és a szabadsággal. Mezítláb sokkal jobban lehet futni vagy fára mászni, de még fontosabb, hogy az ember érzi a lába alatt a talajt. Érzi a homok melegét, az aszfaltot, a köveket vagy a mohát. Érzékeli, hogyan rugózik a talpa alatt az erdei talaj, hogyan ropognak a hőségben átmelegedett gallyak, míg az árnyékban a föld nedves és hűvös.
A lábunk valójában ugyanolyan érzékeny és mozgékony lehet, mint a kezünk. Hogy mégsem az, annak az az oka, hogy szünet nélkül kemény talpú cipőbe zárjuk. Ha ugyanezt a kezünkkel tennék, képtelenek lennénk olyan finom mozgásokra, mint az írás vagy a zongorázás. A lábunkkal is ez történik: az izmok megrövidülnek, az érzékelés romlik.
Egyébként ha elkezdünk rendszeresen mezítláb járni, a lábunk egyre kevésbé lesz érzékeny a tüskékre vagy a kövekre. A talpunkon ilyenkor nem felületes szaruréteg képződik, hanem a mélyebben fekvő bőrréteg lesz vastagabb és strapabíróbb. Jól látható ez például az úti képeiről ismert fotós, Marti Jung esetében is, aki mezítláb kelt át az Alpokon, a hómezőkön, a sziklákon és a mezőkön.
Aki cipő nélkül jár, jobban figyel az altalajra, jobban észreveszi a különbségeket. Ha nem sima aszfalton járunk, az egyenetlen talaj afféle természetes talpmasszázst ad a reflexzónáknak, ami jótékony hatással van testre, szellemre és lélekre egyaránt. Javul a figyelmünk, az egyensúlyérzékünk és a kedvünk is.
Ne féljünk a mezítláb járástól!
Sokan félnek attól, hogy a lakásukon kívül bárhol másutt mezítláb járjanak. Aki évtizedek óta cipőben jár, anélkül nem érzi magát biztonságban. Csak a kosz és a veszélyek jutnak eszünkbe.
Érdekes módon még a mezítláb járást sem szabad túlzásba vinni, legalábbis az elején, mivel ilyenkor akár izomlázunk is lehet tőle. Csak rendszeres edzéssel válnak az izmok újra annyira erőssé, hogy fenn tudják tartani a lábboltozatot.
A mezítláb járás is, mint annyi minden más, fejben dől el. Ha valaki azt a feladatot kapja, hogy meztelen talppal sétáljon végig egy hegyes, szúrós kavicsokkal teli ösvényen, csak nagyon nehezen indul neki, és a fájdalomtól való félelmében nagyon óvatosan lépked. Ha azonban a feladat az, hogy hunyja be a szemét és képzelje el, hogy egy puha füves, virágos mezőn sétál, akkor ellazult állapotban minden fájdalom nélkül végig tud sétálni a szúrós köveken. Legalábbis addig, amíg újra ki nem nyitja a szemét és meg nem látja, hogy a talpát szúró talajon sétál, mert akkor azonnal újra érezni kezdi a fájdalmat. Az tehát, hogy mezítláb járni fájdalmas vagy éppen ellenkezőleg, nagyon is kellemes élmény, nem a talpunkon, hanem a fejünkben dől el.
Mezítlábas cipőmodellek
Ilyen is létezik: olyan cipő, amelyben úgy járhatunk, mintha semmi nem lenne a lábunkon. Ha ugyanis a városban akarunk sétálni, a járda tele van egy sor olyan dologgal, amibe nem szívesen lépnénk bele. De a természetben is megszúrhatja a talpunkat egy tövis, akivel pedig valaha is előfordult már, hogy megindult a lába alatt a talaj, az is védelmet szeretne a lába számára.
Többféle olyan modell is létezik, amelyekben úgy járhatunk, mintha mezítláb járnánk: némelyik könnyű tornacipőre emlékeztet, más inkább szandálra, van, amelyik edzésre szolgál, de olyan is akad, amelyiket mindennapos használatra terveztek. Az egyik legelső mezítlábas cipőt a német Helmuth Ohlhoff tervezte. Az ultramaratoni hosszakat futó sportember ismert olyan kollégákat, akiknek fájdalmat okozott a futás. Beszélt a témáról egy orvossal is, aki szintén a mezítlábas futás mellett érvelt, a sportembert azonban elriasztotta a sérülésveszély. Az orvos ekkor azt tanácsolta neki, kenjen folyékony szilikont a talpára. Ohlhoff ki is próbálta, de az élmény csak arra ösztökélte, hogy jobb megoldást keressen. Így született meg a Leguano névre hallgató mezítlábas cipő, amely nem más, mint szilikontalpú, vastag zokni.
Egészen más megoldást dolgozott ki Frank Demann. A lipcsei testterapeuta évtizedeken át művelt különféle harci sportokat, amelyekhez nemcsak erőre van szükség, hanem ügyességre és mozgékonyságra, valamint gyors reakciókra is. Demann arra vágyott, hogy testi erejét minél hatékonyabban használhassa ki, így kezdett el az optimális testtartással és a helytelen tartás okaival foglalkozni. Ezek alapján fejlesztette ki a Senmotic blue elnevezésű manuális terápiát, amely segít oldani a megrövidült izmok görcsét és megnyújtani őket. Végül eljutott a lábig, egészen pontosan addig a helytelen lábtartásig, amelyet a normál cipők idéznek elő.
Végül szakemberek segítségével alakította ki a Senmotic mezítlábas cipőt. A legnagyobb gondot a könnyű tornacipőre emlékeztető lábbeli talpának megtervezése jelentette: legyen könnyű, vékony, mozgékony, ugyanakkor biztosítson optimális védelmet. A talp végül is több rétegből áll, és az eredmény olyan mezítlábas cipő, amelyet nemcsak farmerhez lehet hordani, hanem akár öltönyhöz is. A fejlesztés következő lépése a mezítlábas biocipő lesz, amely bajor tehenek bőréből készül, a cserzéséhez pedig természetes növényi anyagokat használnak majd.
Az első lépések cipő nélkül – mire figyeljünk?
Otthon jól eljárkálunk zokniban vagy teljesen mezítláb, ahogyan a kertünkben vagy az erdőben is lehúzhatjuk kísérletileg a cipőnket. De játékos gyakorlatokat is beiktathatunk, például a lábunkkal mint fogásra alkalmas testrésszel kisebb tárgyakat, zsebkendőt, ágakat, de még köveket is megpróbálhatunk felemelni.
Csodálatos élmény lehet a hajnali harmattaposás, amely a lábat érő hidegingerek miatt a Kneipp-terápiának is része. A rendszeres harmatjárás megedzi a szervezetet, jót tesz a szívnek és segít a hideg lábon. Nem kell hozzá más, mint egy rét és egy ébresztőóra. Ez utóbbit húzzuk fel jó koránra, mert a fű csak hajnalban harmatos. A többi már egyszerű: maximum öt percig sétáljunk mezítláb a harmatos fűben. Utána alaposan töröljük meg a lábunkat és húzzunk rá meleg zoknit. A harmattaposást követő mozgás gondoskodik arról, hogy a lábunk kellemesen meleg maradjon.
Télen ugyanezt kipróbálhatjuk hótaposás formájában. A frissen esett hóban járkáljunk néhány másodpercig, maximum egy percig mezítláb. Vigyázzunk rá, hogy a lábunk ne fázzon, és arra is, hogy ne lépjünk bele a kiszórt sóba!
Európában már számos helyen léteznek mezítlábas ösvények és parkok, ahol nyugodtan járkálhatunk cipő nélkül. Sőt mezítlábas sétanapokat is szoktak rendezni. A hegyekben alpesi, a tenger mellett homokos mezítlábas ösvényeken sétálhatnak a módszer szerelmesei, de a teljesen kezdők is.
Mezítlábas hírességek
A Moldáviából származó Patricia Kopacsinszkaja híres hegedűművésznő. Fellépéseinek különlegessége, hogy estélyi ruhájához nem hord cipőt. Abebe Bikila 1960-ban olimpiai bajnok lett maratoni futásban. Az etióp sportoló az egész szakaszt mezítláb tette meg. Sebastian Kneipp is tudta, hogy a mezítláb járás és az egészség elválaszthatatlan egymástól. Ő is dicsérte a mezítláb járást, a harmattaposást és a hóban való járást. Esetében nem annyira a láb egészségéről van szó, mint a szervezet egészének, az immunrendszernek az erősítéséről.
Mezítláb járás: mit kell tudnunk?
Mikor kaptunk legutoljára tetanuszoltást? Mielőtt nekivágunk, ellenőriztessük, mert bár a sérülések ritkábbak, mint a kezdők gondolnák, a vérmérgezés ellen védekeznünk kell. Ha valaki cukorbeteg, a lába könnyen megsérülhet úgy, hogy észre sem veszi, ráadásul a sebei nehezen gyógyulnak. Ellenőriztessük a vércukorértékünket a háziorvosnál! Kezdetben ne járjunk túl sokat cipő nélkül, mert túlterheljük a lábunkat. A lehetséges következmények: elfárad a lábunk, de akár az Achilles-inunk is megsérülhet. Ha mezítláb futunk, az nem jelenti automatikusan azt, hogy a futóstílusunk egészségesebbé válik. Aki éveken át a sarkáról gurult el, az nem fog magától rögtön a lába elejére érkezni. Ezt tudatosan gyakorolni kell.
Forrás: https://tgymagazin.hu/szepseg/mezitlab-jarni-egeszseges/
&
A Föld regeneráló ereje:
Ha sétáltál már homokos tengerparton vagy illatos, zöld fűben mezítláb, egészen biztosan tapasztaltad már ezt a hatást, legfeljebb nem tűnt fel. A legtöbben határozottan észreveszik, hogy jobb kedvűvé válnak, vagy egyszerűen csak jó érzéssel tölti el őket a legborúsabb, legstresszesebb napokon is a mezítlábazás, de van, aki ennek a gyógyító erejét is határozottan tapasztalja.
A jelenség írható a misztérium számlájára is, de azért van tudományos alapja, hogyan és miért van jó hatással a szervezetedre a talaj érintése.
Az elektronok játéka
A Földet elképzelhetjük egy gömbhéj-kondenzátorként is, melyben a földfelszín a negatív töltésű, az ionoszféra pedig a pozitív töltésű fegyverzetet alkotja. A kettőt egymástól a levegő, mint szigetelő választja el.
Becslések szerint a két réteg töltése közel azonos mértékű, ellentétes előjelű, ezért alkot stabil egységet.
A stabilitás persze nem igaz, hiszen a viharok és villámok esetében a szigetelés megszűnik (kisül a kondenzátor), a töltések pedig ide-oda vándorolnak, ám ez csak lokálisan borul fel, hiszen a Föld és az ionoszféra túl nagy ahhoz, hogy egy-egy vihar ki tudja sütni a teljes töltését.
Persze bennünket nem is ez a játszma érdekel igazán, hanem a földfelszínen zajló dolgok.
Ahogy egy kondenzátor esetében, úgy a Földnél is a felszínen tobzódnak a többlet elektronok, hogy alkalmasint elszakadhassanak a többi negatív töltéstől (mert taszítják egymást).
Bármire szívesen átvándorolnak, amivel csak kapcsolatba kerülnek. Azaz, ha mezítláb sétálsz, vagy leheveredsz a földre, bizony te is kapsz belőlük.
És ez jó, sőt! Több mint jó, hiszen az emberi test is bioelektromos, többek között a sejtjeink is elektromos impulzusokkal kommunikálnak.
Az embert körülölelő elektromosság
A Föld magja vasból áll, ennek köszönhető a bolygót körülölelő mágneses mező. Ez a mező állandó kölcsönhatásban van az összes élőlénnyel, és persze az űrből érkező kölcsönhatásokkal is.
A technológiai robbanással meghódítottunk egy új világot: az étert, amelyet rádióhullámokkal, Wifi és mindenféle egyéb jelekkel, sugárzásokkal töltöttünk meg. És persze az elektromos eszközök használatával számos elektromágneses sugárzással is terheljük a környezetünket.
Ezek mind-mind hatással vannak az emberi testre, hiszen mi magunk is elektromosak vagyunk, még ha sokkal kisebb mértékben is.
Ezeket a hatásokat gyűjtőnéven elektroszmognak nevezik, függetlenül attól, hogy természetes eredetű (egy vihar, a Nap, a Föld mágneses tere, a csillagokból érkező sugárzások), vagy mesterséges (mint a hírközlési eszközök, az elektromos vezetékek, a váltóramforrások, vagy bármely elektromos eszközünk).
Ezek a szennyezések számos fizikai és fiziológiai hatást váltanak ki benned is. Számos kutatás folyik a témában. Vannak ma már bizonyítható és feltételezett összefüggések.
Ilyen például a magasfeszültségű vezetékek közelében élők és a leukémia magasabb előfordulási aránya. Viszont az alvászavar, az ingerlékenység, a szív- és érrendszeri betegségek és a meddőség kialakulásának esélye is.
Szintén kutatások folynak azzal kapcsolatban, hogy a túlzott mobiltelefon használat (legalább napi 30 perc) az agydaganat kialakulásának valószínűségét növeli-e. Az eddigi eredmények alapján lehetséges, hogy rákkeltő kategóriába sorolták. A mobiltelefon okozta sugárzások miatt a fiatalabbak tartoznak a veszélyeztetettebb kategóriába, mivel még koponyacsontjuk nem teljesen kifejlett, agyi térfogatuk kisebb, így nagyobb mennyiségű sugárzás érheti őket.
Ezek a hatások mind-mind növelik a szervezetedben a szabad gyökök mennyiségét.
Mik azok a szabad gyökök és miért nem jó, ha túl sok van belőlük?
Biztosan hallottad már a fogalmat, de mi is az a szabad
gyök? Olyan atom, molekula vagy ion, amelyeknek a külső atom pályáján szabad
elektron van. Ennek köszönhetően rendkívül heves reakciókészséggel van
megáldva.
Ez azért baj, mert a forró vérmérséklete miatt, bármivel
akad össze, finoman szólva is tönkreteszi azt, mert a gyors kémiai reakcióval a
célmolekula struktúráját és funkcióját is módosítja.
A szabad gyökök származhatnak a testünkből vagy külső
forrásokból is.
Termelődhet: a sejtanyagcsere melléktermékeként, de a
környezetszennyezés (és a már tárgyalt elektroszmog), a vegyszerek, a rossz
minőségű „élelmiszerek”, a stressz vagy épp a képernyők használata is
okozhatja.
Kifejezetten könnyen károsítja a zsírszöveteket (oxidálja
azokat) és a sejtmembránokat, rombolja a DNS láncokat (ami sérült, mutáns gének
replikációjához vezet, mint pl. a rákos sejtekéhez), és elsődleges okozói az
öregedéssel együtt járó testi hanyatlásnak. Azaz, minél több van belőle a
testedben, annál rövidebb és rosszabb minőségű életre számíthatsz.
Normál esetben a tested egészen hatékonyan tud küzdeni
ellenük az úgynevezett antioxidánsok segítségével. Ezek a kamikaze harcosok
feláldozzák magukat, hogy a szabad gyökök ne az egészséges sejteket roncsolják
az agresszív elektronjukkal, hanem hozzájuk kötődve semlegesítődjenek.
Antioxidánst termel a szervezeted is, és be tudod juttatni
külső forrásokból is, mint az táplálkozás vagy a földelés.
Idősebb vagy beteg emberek esetén ez a belső termelődés csökken sajnos, ezért ellensúlyozni kell, többet kell külső forrásokból szerezni.
Forrás: https://biohackerklub.hu/foldeles/
2025. július 14., hétfő
EUROPA TRIANONJA Dokumentumfilm - FHD MOVIE
2025. július 13., vasárnap
Epsom-só (keserűsó)
Frekvencia Világ
https://www.facebook.com/profile.php?id=100077819274328
Prohorovka, győzelem a semmiért!
 |
| Fotó: szovjet emlékmű Prohorovka térségében, amely pont az ellenkezőjét sugallja a valóságnak. |
A
kurszki volt az utolsó igazán nagy német támadás a második világháború
során, a világtörténelem legnagyobb páncélos csatája, amelyet a
szovjetek nyertek. Pedig a közhiedelemmel ellentétben a németek
Prohorovkánál áttörtek, csak közbejött Szicilia.
Az
északi szárnyon, Orjon felől indított német támadás némi térnyerés
után valóban kifulladt, a déli azonban sokkal sikeresebb volt. Az élen
haladó SS páncélos hadtest pedig 1943.07.12-13-án győztesen megvívta a
prohorovkai csatát, estére birtokba vette a térségét. Sikerült áttörni a
szovjetek által kiépített, nagy mélységű védelmi rendszert kijutottak
az enyhén dombos nagy búzaföldekre, amely ideális a nehéz harckocsik
számára.
Hitlernek volt jó pár nagy katonai baklövése, egy csokorra való közülük:
https://www.facebook.com/profile/100077360809936/search?q=hitler%20bakl%C3%B6v%C3%A9sei
A
közelben lévő szovjet páncélos csoportokat minimális veszteséggel
szétverték. Mélyebben még volt ugyan tartalékuk, meg északon éppen
offenzívába kezdő csapatoktól is el lehetett volna vonni erőket, de
mindez időbe és komoly veszteségekbe került volna, arról nem is
beszélve, hogy az éppen csak megindított nagyszabású ellentámadás
gyengítése az itt lévő német csapatok védekezését segítette volna.
Ezzel
szemben a német páncélos csapatok Prohorovkánál éjszakáztak, majd
reggel a lerohanás megindítása, a taktikai győzelem helyett
visszavonulásba kezdtek. Jah kérem, Szicíliban közben sikeres
partraszállást indítottak a szövetségesek és Hitler, aki ekkor már nem
rendelkezett komolyabb tartalékokkal a veszélyt érzékelve, a tábornokok
ellenállását figyelmen kívül hagyva azonnal leállította Kurszk irányt,
lefújta a Citadellát. Sőt, a szovjet ellentámadás közepette később még
csapatokat is elvezényelt a védelemből.
Tehát
hiába nyertek Prohorovkánál az SS páncélosok (a tévhittel ellentétben
a haderő fő eszközei a régebbi harckocsik,rohamlövegek voltak, az SS
páncélos hadtest hadrendjében mindössze 15 Tigris volt, s még 8 T-34-es
is akadt) elmaradt a lerohanás. Pedig, ha legalább megelőző csapásként
2-3 napos felmorzsoló támadást indítanak, akkor a nyílt terepen, a
beásott szovjet páncéltörő körzetek hiányában olyan vérengzést
hajthattak volna végre, amely lehetetlenné tette volna a szovjetek
számára a német visszavonulás után az érdemi ellentámadást, mint ami
történt...
Persze tudjuk, hogy a
történelemben nincsen ha... így Prohorovka és az áttörés csak egy
lábjegyzet a nagy szovjet győzelem mellett. Ezt a maga módján
Számvéber Norbert történész, a csatáról szóló tanulmány szerzője így
összegezte:
"A II.
SS-páncéloshadtestet tehát kivonták, s nem pedig kiverték Prohorovka
környékéről. Bármilyen meggondolások vezették is Adolf Hitlert és a
német hadvezetést akkor, amikor a Zitadelle hadművelet leállítása
mellett döntöttek, arra a II. SS-páncéloshadtest július 12-én és 13-án
Prohorovka mellett vívott kétnapos harctevékenysége (a térségben
rendelkezésre álló utolsó szovjet harckocsi-tartalékok nagy mértékű
szétforgácsolása, viszonylag alacsony német veszteségek mellett) egészen
biztosan nem adhatott okot."
Forrás:
A háborúk világa, a világ háborúi
2025. július 12., szombat
Megállíthatatlan a gazdasági lavina - Szedlacsik Miklós mester-coach (PPH)
EGYEDÜLÁLLÓ SZEMÉLYISÉGFEJLESZTŐ TUDÁS ÉS KÖZÖSSÉG A BOLDOG ÉLET, TOVÁBBÁ A SZERETET-KOR (ARANYKOR) ELÉRÉSÉHEZ!
Szeretettel
köszöntünkl Most kérj - díj és kötelezettség mentes - hozzáférést a PPH
(Problem Prevention Holding), Szedlacsik Miklós boldogság-specialista
mester-coach, a Nyílt Akadémia, a Hunor Trade Zrt és a Tanoda 2000 Kft
közös, ember és élet jobbító, tudatosságfejlesztő weboldalához!
A
PPH-nál fellelhető információk és tudás segítenek az ember és
életismeretben, az élethelyzetek helyes kezelésében, a problémák
megoldásában, illetve megelőzésében, a személyiséged fejlődésében, a
célok megvalósításában, továbbá a coach hivatás és a szeretettel,
egészséggel, jóérzéssel, elismeréssel, szabadsággal, anyagiakkal és
boldogsággal teli élet elérésében. Alapításunk óta (1994) több ezer
vállalkozásnak és többszázezer egyénnek segítettünk már, hogy könnyebben
boldoguljanak az életükben. Szervezetünknél Coach képzés, Mester-coach
képzés, Szeretet-korra (Aranykorra) felkészítés, szellemi, lelki
fejlődést igénylő emberek képzése, sőt Fényküldöttek, illetve
Fénymunkások képzése, továbbképzése történik. http://www.pph.hu/hu/
2025. július 6., vasárnap
2025. július 3., csütörtök
Michelangelo Naddeo – A magyarok Európa őslakosai.
https://moly.hu/konyvek/michelangelo-naddeo-a-10-000-eves-magyar-kontinuitas
Az olasz tudós számára furcsa, hogy nem a magyarok, hanem az ukránok mondják, hogy ők Európa őslakói, holott a Magyarok mindig is a Kárpát medencében laktak, a Föld köldökén, az alvó Szupervulkánban, az emberiség Bölcsőjében, a Tudás hazájában, a Kenyér országában és a 40 ezer földpiramis (halomsír, kurgán) földjén. A rovásírásból ered az összes betűírás (latin, gót, ógörög, ciril, arab, perzsa és héber). A nyelvünk szavai adják az összes Európai nyelv alapszavait (több ezret). https://superitalia.webnode.hu/erdekessegek/michelangelo-naddeo/
Kár, hogy elment ez a nagyszerű ember. Ő és más olasz kutatók (pl. Mario Alinei) többet tettek történelmünk, nyelvünk eredetének bizonyításáért, mint a jól fizetett, de csak magyarnak nevezett MTA-sok. Számomra Naddeo, Alinei és a többiek sokkal magyarabbak. Lélekben feltétlenül. Egyetlen petákot sem adnék az MTA-nak adóforintjainkból, inkább támogatnám belőle a valódi kutatókat bárhol a világban. És egyszer talán előkerülne a valódi történelmünk is…
Megnéztem és most érzem át igazán szüleim és nagyszüleim szomorúságát, kétségbeesését. Elképzelem mit érezhettek, amikor hazamentem és esetleg elújságoltam, hogy éppen az 1956-os ellenforradalomról tanulok. És ők nem mondhatták, hogy az összes tanár – aki ezt meri tanítani -, kösse fel magát. Én sem mondhatom azt a gyermekemnek, vagy inkább most már majd unokámnak, hogy ne higgye el azt, amikor a nyereg alatt húst puhító magyarokról beszélnek. Hiszen az iskolában fel kell tudni mondani a leckét és nem lehet a tudásában összezavarni, mert akkor a bizonyítvány lesz rossz. Így viszont a magyarságtudatuk vész el, s bizony ez a nagyobb kár!
Ma a legfontosabb cél az lenne, hogy minden fiatal megkapja a nemzeti nevelést, de az idős nyugdíjas nénik se fagyjanak halálra. Ezért kellene a kormánynak rendezni az oktatás-nevelés ügyét, a népnek pedig elő kellene venni kreativitását, s tovább kéne fejlesztenie a napelemeket, a hidrogén hajtást és mindent, ami a magyar szellemet és tudást felmutatja újra Európának! Ezért a jövőre kéne koncentrálni nem a múltra! A múltból legfeljebb tanuljunk, mert a multik ellepik az egész világot és mindenki úgy rendezkedik be és minden csak arra épül, hogy egymás kizsákmányolásával lehet előrébb jutni. Ám amíg ez a szemléletmód nem változik, addig mindegy ki honnan jött, mert hamarosan senkinek nem lesz hazája. Hamarosan egymást fogjuk ölni egy darab száraz kenyérért. Kifutunk az időből…. Kérjük vissza a 70-es évek találmányait, amiket az olajsejkek oly ügyesen titkolnak, hogy milyen ingyenenergia gépek léteznek még, amit már Tesla is tudott, de sajnos elhallgatták. Ja és senki ne csináljon tizenkét gyereket mert túlnépesedik a föld, és főleg ne velem akarja eltartani azokat!
Viszont ha megnézted a videót, akkor feltétlen küldd tovább, mert ezt kellene tudnia minden magyar gyermeknek, s akkor nem hagynák el a hazát, hanem itt akarnának jól működő rendszert – vagyis rend uralta szert – megvalósítani!
FORRÁS:
SGB
https://internetfigyelo.com/michelangelo-naddeo-a-magyarok-europa-oslakosai/
Blogból:
https://tenyekerodje.blogspot.com/2012/06/michelangelo-naddeo.html
Michelangelo Naddeo
Olasz származása ellenére már évtizedek óta foglalkozik a magyar történelemmel. Miért pont Európa egyik legismeretlenebb országa lett kutatásainak tárgya?
– Bár Olaszországban születtem, szokatlan családnevem és kinézetem alapján már fiatalkorom óta kételkedtem abban, hogy valóban minden felmenőm olasz származású volna. Ekkor határoztam el, hogy megpróbálok életem során minél több kultúrát és népet megismerni, hogy megérthessem, kik voltak az európaiak ősei és hogy én honnan jöttem. Emiatt fordult érdeklődésem az ókor felé. A régészet és a történelem pedig mindig is a hobbijaim közé tartozott. A bronzkori Európa története mindig vonzott. Főképp, mert úgy gondoltam, hogy a földrész az indoeurópaiak érkezése előtt sem volt lakatlan, ahogy továbbvezettem ezt a gondolatot, egy idő után eljutottam az egykori Pannóniáig és annak lakóiig.
– Az indoeurópai nemzetek valószínűleg megrökönyödéssel fogadják még a gondolatát is annak, hogy megkérdőjelezi közös történelmünket. Hogyan jutott el addig a gondolatig, ami valószínűleg meghökkenti majd hazánk lakóit? Nemsokára megjelenő könyvében ugyanis nem kevesebbet állít, mint hogy mi lennénk Európa őshonos nemzete…
– A Honfoglalás… a magyarok visszatérése európai hazájukba című könyvemben mintegy ötven olyan kulturális markert soroltam fel, melyek Közép-Európából KözépÁzsiába „vándoroltak”, majd visszatértek a magyarokkal a honfoglalás idején. Ezek közül kiválasztottam kettőt, a művészetet és a vallást, majd további kutatásokat végeztem régészeti leletek tanulmányozásával. Több ezer olyan képet gyűjtöttem össze régészeti leletekről, amelyek bizonyítják, hogy számos, indoeurópaiak előtti motívum és szakrális szimbólum a kalkolitikumi-bronzkori Kárpát-medencéből és környékéről származott, majd a korai bronzkorban az általam Agglutiniának elnevezett területen is elterjedt. A bronzkor közepén ezek a szimbólumok végig fennmaradtak Pannóniában, a korszak végén pedig ismét elterjedtek Magna Pannonia területén. Ugyanezeket a motívumokat és szakrális szimbólumokat találták meg az Altaj hegységi Pazyrikben, melyek az időszámításunk előtti első évezred elejéről származnak. Később a Tarim-medencébe „vándoroltak”, végül pedig a honfoglalás idején visszatértek a Kárpát-medencébe. Más szóval a Kárpát-medencében talált bronzkori régészeti leletek azonosak vagy nagyon hasonlóak a Tarim-medencében Stein Aurél által talált leletekkel, illetve a Kárpát-medencében feltárt későbbi, honfoglalás kori leletekkel. Ezenkívül jómagam is készítettem Magyarországon és egyéb helyeken több tucat fotót olyan szimbólumokról és alakzatokról, amelyek bronzkori szakrális szimbólumok voltak, és amelyeket a mai napig használnak modern épületek díszítésében, noha már elveszítették ősi, szakrális jelentésüket.
– Tehát ezek az ábrázolási formák a mai napig élőként jelennek meg a művészetünkben?
– Még a Szent Koronán is található tizennyolc olyan, pogánynak tartott szimbólum, melyek a bronzkori Pannóniától a Tarimmedencén át a honfoglalás kori Magyarországig nyomon követhetők. A honfoglalás idején a magyarok ugyanazzal a szimbolikus művészettel és ugyanazzal az anyaistennővel tértek vissza a Kárpát-medencébe, mint amilyet korábban, a bronzkori Európában használtak, az anyaistennőt szülés közben ábrázolva. Ezek azok az úgynevezett híres magyar „tulipánok”, melyek Magyarországon mindenhol megtalálhatók. Egy olyan bronzkori mintából alakultak ki, amely a várandós anyaistennő szimbolikus ábrázolása volt. Az etruszk művészet már jóval azelőtt ezeket a tulipánmotívumokat használta, hogy a tulipán megjelent volna Európában. Az idők során, ahogy elvesztette szent emlékét, úgy változott át liliommá az európai kultúrában mind az egykori etruszkok, mind az amoricaiak – Anjouk – egykori tulipánja. Noha nem tudatosan, de az etruszkok, a magyarok és az ainuk leszármazottai is, illetve Közép-Ázsia legtöbb népcsoportja a mai napig ugyanabban a formában ábrázolják az anyaistennőt díszítőmotívumként. Ennek alapján pedig ki lehet jelenteni, hogy a magyarok kulturális DNS-e öt évezreden át változatlan maradt!
– Miként tudja elméleteit bizonyítani?
– A régészek az ókori világot több ezer különböző kultúrára osztják fel. Gondolkodásuk szerint egy kultúra különbözik a másiktól, ha azonos ugyan a két kultúra, de az egyik kultúrához tartozó néhány cserépdarab színben, méretben, alakban vagy egyéb jellemzőben eltér a másik kultúra cseréptöredékeitől. Gyakran akkor is különbözőnek tartanak kultúrákat, ha teljesen azonosak cseréptöredékeik, de azok egy politikai határ eltérő oldalain helyezkednek el. A kutatásaimban ezzel pont ellentétes módszert alkalmazok – különböző kultúrákat csoportosítok egyetlen civilizációba, amennyiben elegendő közös vonásuk volt. Például az ukránok nagyon jól gondolkoztak, amikor azt állították, hogy a Tripolje civilizáció Nyugat-Ukrajnától Kelet-Olaszországig terjedt, azaz az „arany bálvány civilizáció” területén volt jelen. Ugyanakkor helytelenül jártak el, amikor kitalálták a „Stanovó kultúrát”. A térképen képtelen voltam megtalálni ezt a Stanovót, de rájöttem, hogy csak pár kilométerre van Magyarország mai keleti határától. Ennek a kultúrának a leghíresebb leletei azonosak a Kárpát-medencében feltárt bizonyos leletekkel. Ezért úgy vélem, a Stanovó kultúra a bronzkori Pannonico civilizáció része volt. Ha az én megközelítésem szerint haladunk, akkor kiderül, hogy az indoeurópaiak előtti európai kultúra Közép-Európából származik, az „arany bálvány civilizáció” területéről, majd az agglutiniai civilizációvá fejlődött, fennmaradt Pannóniában, elterjedt Magna Pannonia területén. Végül pedig az időszámításunk előtti első évezred közepén, és ennél nem korábban az újonnan érkezők, azaz az indoeurópaiak kultúrája lépett a helyébe.
– Kik azok az indoeurópaiak?
– Az indoeurópaiak egy „szellemnép”. Ha egy genetikust kérdezünk, ismer-e olyan gént, ami az indoeurópaiakkal társítható, azt mondaná, nem tud erre érdemi választ adni. Ha egy nyelvészt kérünk meg az indoeurópaiak meghatározására, azt mondaná, indoeurópai az, aki az indoeurópai nyelvjárást beszéli. Más szavakkal élve, egy Hongkongban élő kínai is lehet indoeurópai. Ha egy történészt kérdezünk meg arról, honnan jöttek az indoeurópaiak, felsorolna néhány tucat eurázsiai helységnevet, amit az indoeurópaiak származási helyeként, őshazájaként jelöltek meg. A legjobb meghatározás, amit az indoeurópaiakra használtak, Francisco Villar definíciója, mely szerint nomád, hadviselő pásztorok voltak. Az indoeurópaiaknak nem volt civilizációjuk, nem volt művészetük, nem volt vallásuk vagy bármiféle technológiájuk. Ha lett volna, akkor könnyen fel tudták volna deríteni az eredetüket. Nekik csak nyelvük volt. Az „indoeurópaizmus” egy szent nyelv tanulásának vallásos rítusát jelenti. Az indoeurópaiakat arról lehet tehát felismerni Európában, hogy ők honosították meg a hamvasztást, az ő hatásukra váltottak az európai társadalmak matriarchátusról patriarchátusra, béke helyett hadviselésre, továbbá az ő hatásukra váltotta fel a demokráciát a tirannizmus, az egyenjogúságot a rabszolgaság, a szolidaritást az agresszív versenyszellem, illetve a védelmező anyaistennőket az apai vezetők. Abban az időben, a Kr. előtti I. évezred közepén, az európai szimbolikus művészet átment figurálisba, a magyar istenábrázolások emberszerűek lettek, és állandó lett a háború. A magyarok művészete csak akkor lett figurális, amikor áttértek a kereszténységre, istenábrázolásaik is csak ekkortól lettek emberszerűek.
– Az indoeurópai bevándorlás után mi történt az őskultúrával?
– Az ősi európai civilizációt a Kr. e. 1000 körül a Tarim-medencébe vándorló magyarok hatalmas területen terjesztették el, a selyemút északi ága mentén, amerre vándoroltak. Ez magyarázatot ad arra, hogy miért volt sok ősi ázsiai népnek hasonló a kultúrája a magyarokéhoz: a magyarok kultúrájához asszimilálódtak az ainuk, a koreaiak, a pártusok, a kusánok, az avarok, a hunok, a szasszanidák, a kunok és a törökök, majd valószínűleg keveredtek is velük.
– Stein Aurél korábban hasonló megállapításokra jutott, mint ön.
– Stein Aurél a magyar őshazát keresve bukkant rá a kalashokra. A Honfoglalás… a magyarok visszatérése európai hazájukba című könyvemben a kalashokat matriarchális, egyenlőségelvű, békeszerető és szőke hajú népcsoportnak írtam le. Csúcsos süveget viselnek, a vallásuk a mai napig animisztikus. Szintén Stein Aurél volt az, aki szállásterületeik közelében rábukkant egy ősi magyar épületre. Az épület a magyar népművészet és az ősi pannonici művészet szinte minden jegyét magán viseli. Talán ebben az épületben tartották a kurultájt. Ez a terület pedig, amely az ősi selyemútvonal egyik ága mentén halad a Tarim-medencében fekvő Kashitól Pesávárig, annak idején a magyarok ellenőrzése alatt állt. Elméletemnek, miszerint a Tarim-medence, illetve annak hegyszorosai egykoron a magyarok ellenőrzése alatt álltak, Stein kutatásai is megfelelnek.
– A magyar történelemoktatás jelen állása szerint a magyar nyelv és kultúra a finnektől származik, azonban a kutatók egy csoportja évtizedek óta próbálja a hivatalos fórumokon is megcáfolni ezt a rokonságot. Kutatásai során foglalkozott a finn–magyar rokonság kérdésével?
– A magyarok elutasítják a finnugor elméletet – nem tudományos, inkább érzelmi okok miatt. Valószínűleg mindez abból fakad, hogy a finnugor tézist korábban politikai okok miatt használták fel ellenük. Az emberiség hálás Nobelnek, amiért feltalálta a dinamitot, de nem találja őt felelősnek azokért a mészárlásokért, amelyeket más emberek okoztak a dinamit háborúban történő felhasználásával. Ha a finnugor elmélet bomba lenne, akkor a magyaroknak nem a bombát kellene gyűlölniük, csak azt, aki rájuk dobta. Továbbá a Magyarországon kívüli tudományos világban – kivéve Angela Marcantoniót – nincsenek kétségek a finnugor elméletet illetően. Egyes amerikai egyetemeken a finn és a magyar tanulmányokat ugyanazon a tanszéken oktatják: a közép-ázsiai tanulmányok tanszékén! Véleményem szerint a finnek azoknak a „kalandor” magyaroknak a leszármazottai, akik – a New York-i Metropolitan Museum szerint – a Krisztus előtti 2. évezred közepén elvitték a bronzkészítés technikáját Dániába és Skandináviába. A régészeti kutatások során Észak-Európában olyan, az első évezredből származó leleteket találtak, amelyek néhány esetben azonosak, de legalábbis nagy hasonlóságot mutatnak a magyar bronzkori leletekkel. A finnek Y-kromoszómái jelentős számú keveredést mutatnak, így akár az ősi finnek az önök vértestvérei is lehettek, kulturális szempontból vizsgálva azonban egészen biztosan a magyarok rokonai voltak.
– A magyar revizionista nyelvészek állandóan visszatérő kiindulópontja a sumer–magyar nyelvrokonság. Hogyan vélekedik erről?
– Úgy vélem, a sumer nyelv rokonságban áll az összes ragozó nyelvvel, különösen a finnugor nyelvekkel. Simo Parpola, a Helsinki Egyetem kutatója 2007 júliusában, a Moszkvában tartott LIII. Asszirológiai Kongresszuson azt állította, hogy a sumer nyelv teljes alapszókincse – több mint 1700 alapszó és morféma – párba állítható az uráli szótövekkel. Egyelőre az nem világos számomra, hogy a sumerok vándoroltak-e Európába, vagy a magyarok vándoroltak Mezopotámiába. Egy biztos, nevezetesen hogy Puabi sumer hercegnő olyan fülbevalót, csúcsos és kettős spirál formájú bálványtárgyakat viselt, amelyek halálakor már több mint két évezrede népszerűek voltak Európában.
– Visszatérve a magyarok kényszerű elvándorlására: hol és mikor bukkant fel az az idegen kultúra, amely végül hosszú időre eltüntette Európa ősi kultúráját?
– Az első nyomok, amik egy idegen nép jelenlétére engedték következtetni a régészeket Európában, az első urnamezők, az első hamvasztásos temetkezések nyomai voltak a Balkánon. Az első nyomok a Krisztus előtti III. évezred elejére vezetnek, a nyelvészek tündérmeséitől függetlenül. Ezek a népek vezették be Európában a hamvasztást, ugyanis nem hittek a halál utáni életben. Ők voltak az indoeurópai kelták. Több mint kétezer évig tartott, amíg a gazdálkodási és fémmegmunkáló technológiáikban utolérték a magyarokat, ebből az időből kulturális életüknek semmiféle jele nem maradt fenn. Kezdetben a kelták asszimilálódtak a magyarok kultúrájához, míg végül az időszámítás előtti I. évezred elejére néhány magyar nemzetség elkezdett vegyülni a keltákkal. Belőlük nőtte ki magát a Krisztus előtti I. évezred közepére a vezető harcos elit. Csak ekkor, vagyis a Krisztus előtti I. évezred közepén tűntek fel az első indoeurópai kulturális jelek, harci eszközök, figurális művészet, ember alakú istenek Közép-Európa, Etruria és Görögország régészeti leletei között. Valójában a Krisztus előtti I. évezred első feléből származó leleteket nem nevezhetjük keltáknak, a magyaroknak kell tulajdonítani őket, mivel egybevágnak az előző évezredek magyar művészetével. A hagyományos magyar mintáktól eltérő mintájú leletek csak a Krisztus előtti I. évezred közepétől tűntek fel Európában. Manapság végre már senki nem kérdőjelezi meg, hogy Trója nem indoeurópai volt, de a valóság az, hogy a mükénéi szakrális szimbólumok is ugyanolyanok voltak, mint a Magna Pannonia egyéb területeiről származók. Az első Kárpát-medencébe érkező indoeurópaiak, akiknek műveltsége meghaladta a magyarokét, a rómaiak voltak. Meg kellett küzdeniük Decebállal, aki magyar volt és csúcsos fejfedőt viselt, és aki végül egy ősi magyar rítus szerint öngyilkos lett, amikor vereséget szenvedett és nem tudta megőrizni népe szabadságát.
– Sajnos Európa történelmét az indoeurópaiak írták, mialatt a finnek és a magyarok a finnugor elméleten vitatkoztak, és képtelenek voltak rekonstruálni a múltjukat. Gimbutas már mondott valami hozzám hasonlót, de a halála után az indoeurópaiak megpróbálták a felfedezéseit a saját érdekük szerint elferdíteni. Sajnos Európának még nincs meg a saját közös régészeti tudatossága. Minden, amit Németországban találnak, az a germánoktól származik. Amit Oroszországban találnak, az orosz. Amire semmiképpen nem tudják ráhúzni az indoeurópai jelzőt, azt elfelejtik. És minden, ami feledésbe merült, az indoeurópaiak előtti európai civilizációhoz tartozik. Az európai nemzetek sovinizmusa az oka, hogy ugyanazt az ősi, európai arany bálvány civilizációt Ukrajnában Tripolje kultúrának, Romániában Cucuteni kultúrának, Magyarországon tiszai kultúrának, Jugoszlávia területén pedig Vinca kultúrának hívják. Az Égei-tenger partján még nevet sem adnak neki, mert az indoeurópaiak kitartóan azt állítják, hogy ők már ott voltak, ezért bármit találnak ott, az egyszerűen görög, protogörög vagy pregörög, de mindenképpen görög! Mi több, a románok erdélyi ásatásaik során tonnányi bronzleletet találtak, amik teljes mértékben megegyeznek a Tisza völgyében talált leletekkel. Ezeket a leleteket a románok az „északi trákoknak” tulajdonítják. Így jön létre egy újabb szellemnép, amit ráadásul csak a román tudósok ismernek. A Tisza völgyében találtaknak viszont nem tulajdonítanak nagy jelentőséget Magyarországon, ezek a tárgyak nem tartoznak a magyarokhoz.
– Mi lehet az oka annak, hogy ennyire nem merünk hinni a múltunkban?
– A magyaroknak azt mondták, hogy ők egy barbár nép leszármazottai, akik abban az időben Jugriában tartózkodtak. Az általam végzett kutatómunkát a kutatással foglalkozó magyar intézményeknek kellett volna elvégezniük, melyeket egyébként a Natio nal Geographic gyenge kvalitásúnak ítélt. A többi kutató pedig túlzottan el volt foglalva azzal, hogy bebizonyítsák, a magyarok egy nagy, dicsőséges birodalom leszármazottai voltak, legyen az a Török Birodalom, a Hun Birodalom vagy a Turáni Birodalom. Ha valaha Európa egységes ország lesz, és a finnugorok valaha is felismerik közös múltjukat, Európa ősi történetét átírnák úgy, ahogyan azt itt megpróbáltam bemutatni. Eddig Európa történelmét az indoeurópai birodalmak történelmeként írták le. Remélem, hogy egy nap Európa történelme az összes európai nép történelmét jelenti majd, azokét az európai népekét, akik mindannyian hozzájárultak Európa örökségéhez.
– Kapott valaha bármiféle segítséget a munkájához?
– Életem jó néhány évét a kutatásnak szenteltem, de azért, mert élveztem azt és arra gondoltam, hogy érdemben hozzá tudok járulni az európai civilizáció eredetének történelmi kutatásaihoz. Éppen ezért nem is vártam hozzá támogatást. Sok magyartól kaptam segítséget, könyveket küldtek, hozzájárultak a munkámhoz a magyar kultúra területén szerzett tudásukkal, Isten áldását kérték rám. De csak a civilek. A magyar intézményeket nem érdekli a magyarok múltja. Szégyenteljes, hogy még az ősi magyar írás, a rovásírás Unicode-kódolását sem támogatták, így az most egy olyan idegen kezében van, aki még magyarul sem beszél, tévesen idézi Gimbutast, hogy saját nézeteit igazolja. Nem lehet jövője egy olyan országnak, amely nem becsüli a múltját.
– Hogyan juthatunk el odáig, hogy egyáltalán elkezdjük keresni európai gyökereinket?
-
Egyesek, úgy tűnik, nem akarják tudomásul venni, hogy az országban többé nem a kommunizmus uralkodik. Mások meg úgy vélik, hogy nem európaiak. Pedig az igazság az, hogy a magyarok Európa őskövületei, a kontinens legősibb népe. Ebből a szempontból leginkább a fiatalabb generációkkal szimpatizálok, akiket nem befolyásolnak a múlt század ideológiái. Ők azok, akik újból jelentős szerephez juttathatják Magyarországot Európán belül a jövőben.
MICHELANGELO NADDEO
1943-ban
született a Róma közeli Ceccanóban. Klasszikus gimnáziumban végezte
tanulmányait, filozófiát, történelmet, ókori nyelveket és
képzőművészetet tanult, majd a Római Egyetemen szerzett villamosmérnöki
diplomát. 1965-1975 között az olasz légvédelem tisztje. 2000-ben vonult
nyugdíjba, azóta kutatásainak él. Nyolc nyelven beszél, köztük latinul
és ógörögül.
Főbb művei: A germán rúnák – egy finn ábécé! (2006), Honfoglalás – a
magyarok visszatérése európai hazájukba (2007), Az ugariti abjad – rovás
ábécé (2007), Ősi magyar művészet és vallás (kiadás alatt).
Olvass tovább: https://superitalia.webnode.hu/erdekessegek/michelangelo-naddeo/
Michelangelo Naddeo
Olasz származása ellenére már évtizedek óta foglalkozik a magyar történelemmel. Miért pont Európa egyik legismeretlenebb országa lett kutatásainak tárgya?
– Bár Olaszországban születtem, szokatlan családnevem és kinézetem alapján már fiatalkorom óta kételkedtem abban, hogy valóban minden felmenőm olasz származású volna. Ekkor határoztam el, hogy megpróbálok életem során minél több kultúrát és népet megismerni, hogy megérthessem, kik voltak az európaiak ősei és hogy én honnan jöttem. Emiatt fordult érdeklődésem az ókor felé. A régészet és a történelem pedig mindig is a hobbijaim közé tartozott. A bronzkori Európa története mindig vonzott. Főképp, mert úgy gondoltam, hogy a földrész az indoeurópaiak érkezése előtt sem volt lakatlan, ahogy továbbvezettem ezt a gondolatot, egy idő után eljutottam az egykori Pannóniáig és annak lakóiig.
– Az indoeurópai nemzetek valószínűleg megrökönyödéssel fogadják még a gondolatát is annak, hogy megkérdőjelezi közös történelmünket. Hogyan jutott el addig a gondolatig, ami valószínűleg meghökkenti majd hazánk lakóit? Nemsokára megjelenő könyvében ugyanis nem kevesebbet állít, mint hogy mi lennénk Európa őshonos nemzete…
– A Honfoglalás… a magyarok visszatérése európai hazájukba című könyvemben mintegy ötven olyan kulturális markert soroltam fel, melyek Közép-Európából KözépÁzsiába „vándoroltak”, majd visszatértek a magyarokkal a honfoglalás idején. Ezek közül kiválasztottam kettőt, a művészetet és a vallást, majd további kutatásokat végeztem régészeti leletek tanulmányozásával. Több ezer olyan képet gyűjtöttem össze régészeti leletekről, amelyek bizonyítják, hogy számos, indoeurópaiak előtti motívum és szakrális szimbólum a kalkolitikumi-bronzkori Kárpát-medencéből és környékéről származott, majd a korai bronzkorban az általam Agglutiniának elnevezett területen is elterjedt. A bronzkor közepén ezek a szimbólumok végig fennmaradtak Pannóniában, a korszak végén pedig ismét elterjedtek Magna Pannonia területén. Ugyanezeket a motívumokat és szakrális szimbólumokat találták meg az Altaj hegységi Pazyrikben, melyek az időszámításunk előtti első évezred elejéről származnak. Később a Tarim-medencébe „vándoroltak”, végül pedig a honfoglalás idején visszatértek a Kárpát-medencébe. Más szóval a Kárpát-medencében talált bronzkori régészeti leletek azonosak vagy nagyon hasonlóak a Tarim-medencében Stein Aurél által talált leletekkel, illetve a Kárpát-medencében feltárt későbbi, honfoglalás kori leletekkel. Ezenkívül jómagam is készítettem Magyarországon és egyéb helyeken több tucat fotót olyan szimbólumokról és alakzatokról, amelyek bronzkori szakrális szimbólumok voltak, és amelyeket a mai napig használnak modern épületek díszítésében, noha már elveszítették ősi, szakrális jelentésüket.
– Tehát ezek az ábrázolási formák a mai napig élőként jelennek meg a művészetünkben?
– Még a Szent Koronán is található tizennyolc olyan, pogánynak tartott szimbólum, melyek a bronzkori Pannóniától a Tarimmedencén át a honfoglalás kori Magyarországig nyomon követhetők. A honfoglalás idején a magyarok ugyanazzal a szimbolikus művészettel és ugyanazzal az anyaistennővel tértek vissza a Kárpát-medencébe, mint amilyet korábban, a bronzkori Európában használtak, az anyaistennőt szülés közben ábrázolva. Ezek azok az úgynevezett híres magyar „tulipánok”, melyek Magyarországon mindenhol megtalálhatók. Egy olyan bronzkori mintából alakultak ki, amely a várandós anyaistennő szimbolikus ábrázolása volt. Az etruszk művészet már jóval azelőtt ezeket a tulipánmotívumokat használta, hogy a tulipán megjelent volna Európában. Az idők során, ahogy elvesztette szent emlékét, úgy változott át liliommá az európai kultúrában mind az egykori etruszkok, mind az amoricaiak – Anjouk – egykori tulipánja. Noha nem tudatosan, de az etruszkok, a magyarok és az ainuk leszármazottai is, illetve Közép-Ázsia legtöbb népcsoportja a mai napig ugyanabban a formában ábrázolják az anyaistennőt díszítőmotívumként. Ennek alapján pedig ki lehet jelenteni, hogy a magyarok kulturális DNS-e öt évezreden át változatlan maradt!
– Miként tudja elméleteit bizonyítani?
– A régészek az ókori világot több ezer különböző kultúrára osztják fel. Gondolkodásuk szerint egy kultúra különbözik a másiktól, ha azonos ugyan a két kultúra, de az egyik kultúrához tartozó néhány cserépdarab színben, méretben, alakban vagy egyéb jellemzőben eltér a másik kultúra cseréptöredékeitől. Gyakran akkor is különbözőnek tartanak kultúrákat, ha teljesen azonosak cseréptöredékeik, de azok egy politikai határ eltérő oldalain helyezkednek el. A kutatásaimban ezzel pont ellentétes módszert alkalmazok – különböző kultúrákat csoportosítok egyetlen civilizációba, amennyiben elegendő közös vonásuk volt. Például az ukránok nagyon jól gondolkoztak, amikor azt állították, hogy a Tripolje civilizáció Nyugat-Ukrajnától Kelet-Olaszországig terjedt, azaz az „arany bálvány civilizáció” területén volt jelen. Ugyanakkor helytelenül jártak el, amikor kitalálták a „Stanovó kultúrát”. A térképen képtelen voltam megtalálni ezt a Stanovót, de rájöttem, hogy csak pár kilométerre van Magyarország mai keleti határától. Ennek a kultúrának a leghíresebb leletei azonosak a Kárpát-medencében feltárt bizonyos leletekkel. Ezért úgy vélem, a Stanovó kultúra a bronzkori Pannonico civilizáció része volt. Ha az én megközelítésem szerint haladunk, akkor kiderül, hogy az indoeurópaiak előtti európai kultúra Közép-Európából származik, az „arany bálvány civilizáció” területéről, majd az agglutiniai civilizációvá fejlődött, fennmaradt Pannóniában, elterjedt Magna Pannonia területén. Végül pedig az időszámításunk előtti első évezred közepén, és ennél nem korábban az újonnan érkezők, azaz az indoeurópaiak kultúrája lépett a helyébe.
– Kik azok az indoeurópaiak?
– Az indoeurópaiak egy „szellemnép”. Ha egy genetikust kérdezünk, ismer-e olyan gént, ami az indoeurópaiakkal társítható, azt mondaná, nem tud erre érdemi választ adni. Ha egy nyelvészt kérünk meg az indoeurópaiak meghatározására, azt mondaná, indoeurópai az, aki az indoeurópai nyelvjárást beszéli. Más szavakkal élve, egy Hongkongban élő kínai is lehet indoeurópai. Ha egy történészt kérdezünk meg arról, honnan jöttek az indoeurópaiak, felsorolna néhány tucat eurázsiai helységnevet, amit az indoeurópaiak származási helyeként, őshazájaként jelöltek meg. A legjobb meghatározás, amit az indoeurópaiakra használtak, Francisco Villar definíciója, mely szerint nomád, hadviselő pásztorok voltak. Az indoeurópaiaknak nem volt civilizációjuk, nem volt művészetük, nem volt vallásuk vagy bármiféle technológiájuk. Ha lett volna, akkor könnyen fel tudták volna deríteni az eredetüket. Nekik csak nyelvük volt. Az „indoeurópaizmus” egy szent nyelv tanulásának vallásos rítusát jelenti. Az indoeurópaiakat arról lehet tehát felismerni Európában, hogy ők honosították meg a hamvasztást, az ő hatásukra váltottak az európai társadalmak matriarchátusról patriarchátusra, béke helyett hadviselésre, továbbá az ő hatásukra váltotta fel a demokráciát a tirannizmus, az egyenjogúságot a rabszolgaság, a szolidaritást az agresszív versenyszellem, illetve a védelmező anyaistennőket az apai vezetők. Abban az időben, a Kr. előtti I. évezred közepén, az európai szimbolikus művészet átment figurálisba, a magyar istenábrázolások emberszerűek lettek, és állandó lett a háború. A magyarok művészete csak akkor lett figurális, amikor áttértek a kereszténységre, istenábrázolásaik is csak ekkortól lettek emberszerűek.
– Az indoeurópai bevándorlás után mi történt az őskultúrával?
– Az ősi európai civilizációt a Kr. e. 1000 körül a Tarim-medencébe vándorló magyarok hatalmas területen terjesztették el, a selyemút északi ága mentén, amerre vándoroltak. Ez magyarázatot ad arra, hogy miért volt sok ősi ázsiai népnek hasonló a kultúrája a magyarokéhoz: a magyarok kultúrájához asszimilálódtak az ainuk, a koreaiak, a pártusok, a kusánok, az avarok, a hunok, a szasszanidák, a kunok és a törökök, majd valószínűleg keveredtek is velük.
– Stein Aurél korábban hasonló megállapításokra jutott, mint ön.
– Stein Aurél a magyar őshazát keresve bukkant rá a kalashokra. A Honfoglalás… a magyarok visszatérése európai hazájukba című könyvemben a kalashokat matriarchális, egyenlőségelvű, békeszerető és szőke hajú népcsoportnak írtam le. Csúcsos süveget viselnek, a vallásuk a mai napig animisztikus. Szintén Stein Aurél volt az, aki szállásterületeik közelében rábukkant egy ősi magyar épületre. Az épület a magyar népművészet és az ősi pannonici művészet szinte minden jegyét magán viseli. Talán ebben az épületben tartották a kurultájt. Ez a terület pedig, amely az ősi selyemútvonal egyik ága mentén halad a Tarim-medencében fekvő Kashitól Pesávárig, annak idején a magyarok ellenőrzése alatt állt. Elméletemnek, miszerint a Tarim-medence, illetve annak hegyszorosai egykoron a magyarok ellenőrzése alatt álltak, Stein kutatásai is megfelelnek.
– A magyar történelemoktatás jelen állása szerint a magyar nyelv és kultúra a finnektől származik, azonban a kutatók egy csoportja évtizedek óta próbálja a hivatalos fórumokon is megcáfolni ezt a rokonságot. Kutatásai során foglalkozott a finn–magyar rokonság kérdésével?
– A magyarok elutasítják a finnugor elméletet – nem tudományos, inkább érzelmi okok miatt. Valószínűleg mindez abból fakad, hogy a finnugor tézist korábban politikai okok miatt használták fel ellenük. Az emberiség hálás Nobelnek, amiért feltalálta a dinamitot, de nem találja őt felelősnek azokért a mészárlásokért, amelyeket más emberek okoztak a dinamit háborúban történő felhasználásával. Ha a finnugor elmélet bomba lenne, akkor a magyaroknak nem a bombát kellene gyűlölniük, csak azt, aki rájuk dobta. Továbbá a Magyarországon kívüli tudományos világban – kivéve Angela Marcantoniót – nincsenek kétségek a finnugor elméletet illetően. Egyes amerikai egyetemeken a finn és a magyar tanulmányokat ugyanazon a tanszéken oktatják: a közép-ázsiai tanulmányok tanszékén! Véleményem szerint a finnek azoknak a „kalandor” magyaroknak a leszármazottai, akik – a New York-i Metropolitan Museum szerint – a Krisztus előtti 2. évezred közepén elvitték a bronzkészítés technikáját Dániába és Skandináviába. A régészeti kutatások során Észak-Európában olyan, az első évezredből származó leleteket találtak, amelyek néhány esetben azonosak, de legalábbis nagy hasonlóságot mutatnak a magyar bronzkori leletekkel. A finnek Y-kromoszómái jelentős számú keveredést mutatnak, így akár az ősi finnek az önök vértestvérei is lehettek, kulturális szempontból vizsgálva azonban egészen biztosan a magyarok rokonai voltak.
– A magyar revizionista nyelvészek állandóan visszatérő kiindulópontja a sumer–magyar nyelvrokonság. Hogyan vélekedik erről?
– Úgy vélem, a sumer nyelv rokonságban áll az összes ragozó nyelvvel, különösen a finnugor nyelvekkel. Simo Parpola, a Helsinki Egyetem kutatója 2007 júliusában, a Moszkvában tartott LIII. Asszirológiai Kongresszuson azt állította, hogy a sumer nyelv teljes alapszókincse – több mint 1700 alapszó és morféma – párba állítható az uráli szótövekkel. Egyelőre az nem világos számomra, hogy a sumerok vándoroltak-e Európába, vagy a magyarok vándoroltak Mezopotámiába. Egy biztos, nevezetesen hogy Puabi sumer hercegnő olyan fülbevalót, csúcsos és kettős spirál formájú bálványtárgyakat viselt, amelyek halálakor már több mint két évezrede népszerűek voltak Európában.
– Visszatérve a magyarok kényszerű elvándorlására: hol és mikor bukkant fel az az idegen kultúra, amely végül hosszú időre eltüntette Európa ősi kultúráját?
– Az első nyomok, amik egy idegen nép jelenlétére engedték következtetni a régészeket Európában, az első urnamezők, az első hamvasztásos temetkezések nyomai voltak a Balkánon. Az első nyomok a Krisztus előtti III. évezred elejére vezetnek, a nyelvészek tündérmeséitől függetlenül. Ezek a népek vezették be Európában a hamvasztást, ugyanis nem hittek a halál utáni életben. Ők voltak az indoeurópai kelták. Több mint kétezer évig tartott, amíg a gazdálkodási és fémmegmunkáló technológiáikban utolérték a magyarokat, ebből az időből kulturális életüknek semmiféle jele nem maradt fenn. Kezdetben a kelták asszimilálódtak a magyarok kultúrájához, míg végül az időszámítás előtti I. évezred elejére néhány magyar nemzetség elkezdett vegyülni a keltákkal. Belőlük nőtte ki magát a Krisztus előtti I. évezred közepére a vezető harcos elit. Csak ekkor, vagyis a Krisztus előtti I. évezred közepén tűntek fel az első indoeurópai kulturális jelek, harci eszközök, figurális művészet, ember alakú istenek Közép-Európa, Etruria és Görögország régészeti leletei között. Valójában a Krisztus előtti I. évezred első feléből származó leleteket nem nevezhetjük keltáknak, a magyaroknak kell tulajdonítani őket, mivel egybevágnak az előző évezredek magyar művészetével. A hagyományos magyar mintáktól eltérő mintájú leletek csak a Krisztus előtti I. évezred közepétől tűntek fel Európában. Manapság végre már senki nem kérdőjelezi meg, hogy Trója nem indoeurópai volt, de a valóság az, hogy a mükénéi szakrális szimbólumok is ugyanolyanok voltak, mint a Magna Pannonia egyéb területeiről származók. Az első Kárpát-medencébe érkező indoeurópaiak, akiknek műveltsége meghaladta a magyarokét, a rómaiak voltak. Meg kellett küzdeniük Decebállal, aki magyar volt és csúcsos fejfedőt viselt, és aki végül egy ősi magyar rítus szerint öngyilkos lett, amikor vereséget szenvedett és nem tudta megőrizni népe szabadságát.
– Sajnos Európa történelmét az indoeurópaiak írták, mialatt a finnek és a magyarok a finnugor elméleten vitatkoztak, és képtelenek voltak rekonstruálni a múltjukat. Gimbutas már mondott valami hozzám hasonlót, de a halála után az indoeurópaiak megpróbálták a felfedezéseit a saját érdekük szerint elferdíteni. Sajnos Európának még nincs meg a saját közös régészeti tudatossága. Minden, amit Németországban találnak, az a germánoktól származik. Amit Oroszországban találnak, az orosz. Amire semmiképpen nem tudják ráhúzni az indoeurópai jelzőt, azt elfelejtik. És minden, ami feledésbe merült, az indoeurópaiak előtti európai civilizációhoz tartozik. Az európai nemzetek sovinizmusa az oka, hogy ugyanazt az ősi, európai arany bálvány civilizációt Ukrajnában Tripolje kultúrának, Romániában Cucuteni kultúrának, Magyarországon tiszai kultúrának, Jugoszlávia területén pedig Vinca kultúrának hívják. Az Égei-tenger partján még nevet sem adnak neki, mert az indoeurópaiak kitartóan azt állítják, hogy ők már ott voltak, ezért bármit találnak ott, az egyszerűen görög, protogörög vagy pregörög, de mindenképpen görög! Mi több, a románok erdélyi ásatásaik során tonnányi bronzleletet találtak, amik teljes mértékben megegyeznek a Tisza völgyében talált leletekkel. Ezeket a leleteket a románok az „északi trákoknak” tulajdonítják. Így jön létre egy újabb szellemnép, amit ráadásul csak a román tudósok ismernek. A Tisza völgyében találtaknak viszont nem tulajdonítanak nagy jelentőséget Magyarországon, ezek a tárgyak nem tartoznak a magyarokhoz.
– Mi lehet az oka annak, hogy ennyire nem merünk hinni a múltunkban?
– A magyaroknak azt mondták, hogy ők egy barbár nép leszármazottai, akik abban az időben Jugriában tartózkodtak. Az általam végzett kutatómunkát a kutatással foglalkozó magyar intézményeknek kellett volna elvégezniük, melyeket egyébként a Natio nal Geographic gyenge kvalitásúnak ítélt. A többi kutató pedig túlzottan el volt foglalva azzal, hogy bebizonyítsák, a magyarok egy nagy, dicsőséges birodalom leszármazottai voltak, legyen az a Török Birodalom, a Hun Birodalom vagy a Turáni Birodalom. Ha valaha Európa egységes ország lesz, és a finnugorok valaha is felismerik közös múltjukat, Európa ősi történetét átírnák úgy, ahogyan azt itt megpróbáltam bemutatni. Eddig Európa történelmét az indoeurópai birodalmak történelmeként írták le. Remélem, hogy egy nap Európa történelme az összes európai nép történelmét jelenti majd, azokét az európai népekét, akik mindannyian hozzájárultak Európa örökségéhez.
– Kapott valaha bármiféle segítséget a munkájához?
– Életem jó néhány évét a kutatásnak szenteltem, de azért, mert élveztem azt és arra gondoltam, hogy érdemben hozzá tudok járulni az európai civilizáció eredetének történelmi kutatásaihoz. Éppen ezért nem is vártam hozzá támogatást. Sok magyartól kaptam segítséget, könyveket küldtek, hozzájárultak a munkámhoz a magyar kultúra területén szerzett tudásukkal, Isten áldását kérték rám. De csak a civilek. A magyar intézményeket nem érdekli a magyarok múltja. Szégyenteljes, hogy még az ősi magyar írás, a rovásírás Unicode-kódolását sem támogatták, így az most egy olyan idegen kezében van, aki még magyarul sem beszél, tévesen idézi Gimbutast, hogy saját nézeteit igazolja. Nem lehet jövője egy olyan országnak, amely nem becsüli a múltját.
– Hogyan juthatunk el odáig, hogy egyáltalán elkezdjük keresni európai gyökereinket?
-
Egyesek, úgy tűnik, nem akarják tudomásul venni, hogy az országban többé nem a kommunizmus uralkodik. Mások meg úgy vélik, hogy nem európaiak. Pedig az igazság az, hogy a magyarok Európa őskövületei, a kontinens legősibb népe. Ebből a szempontból leginkább a fiatalabb generációkkal szimpatizálok, akiket nem befolyásolnak a múlt század ideológiái. Ők azok, akik újból jelentős szerephez juttathatják Magyarországot Európán belül a jövőben.
MICHELANGELO NADDEO
1943-ban
született a Róma közeli Ceccanóban. Klasszikus gimnáziumban végezte
tanulmányait, filozófiát, történelmet, ókori nyelveket és
képzőművészetet tanult, majd a Római Egyetemen szerzett villamosmérnöki
diplomát. 1965-1975 között az olasz légvédelem tisztje. 2000-ben vonult
nyugdíjba, azóta kutatásainak él. Nyolc nyelven beszél, köztük latinul
és ógörögül.
Főbb művei: A germán rúnák – egy finn ábécé! (2006), Honfoglalás – a
magyarok visszatérése európai hazájukba (2007), Az ugariti abjad – rovás
ábécé (2007), Ősi magyar művészet és vallás (kiadás alatt).
Olvass tovább: https://superitalia.webnode.hu/erdekessegek/michelangelo-naddeo/
Michelangelo Naddeo
Olasz származása ellenére már évtizedek óta foglalkozik a magyar történelemmel. Miért pont Európa egyik legismeretlenebb országa lett kutatásainak tárgya?
– Bár Olaszországban születtem, szokatlan családnevem és kinézetem alapján már fiatalkorom óta kételkedtem abban, hogy valóban minden felmenőm olasz származású volna. Ekkor határoztam el, hogy megpróbálok életem során minél több kultúrát és népet megismerni, hogy megérthessem, kik voltak az európaiak ősei és hogy én honnan jöttem. Emiatt fordult érdeklődésem az ókor felé. A régészet és a történelem pedig mindig is a hobbijaim közé tartozott. A bronzkori Európa története mindig vonzott. Főképp, mert úgy gondoltam, hogy a földrész az indoeurópaiak érkezése előtt sem volt lakatlan, ahogy továbbvezettem ezt a gondolatot, egy idő után eljutottam az egykori Pannóniáig és annak lakóiig.
– Az indoeurópai nemzetek valószínűleg megrökönyödéssel fogadják még a gondolatát is annak, hogy megkérdőjelezi közös történelmünket. Hogyan jutott el addig a gondolatig, ami valószínűleg meghökkenti majd hazánk lakóit? Nemsokára megjelenő könyvében ugyanis nem kevesebbet állít, mint hogy mi lennénk Európa őshonos nemzete…
– A Honfoglalás… a magyarok visszatérése európai hazájukba című könyvemben mintegy ötven olyan kulturális markert soroltam fel, melyek Közép-Európából KözépÁzsiába „vándoroltak”, majd visszatértek a magyarokkal a honfoglalás idején. Ezek közül kiválasztottam kettőt, a művészetet és a vallást, majd további kutatásokat végeztem régészeti leletek tanulmányozásával. Több ezer olyan képet gyűjtöttem össze régészeti leletekről, amelyek bizonyítják, hogy számos, indoeurópaiak előtti motívum és szakrális szimbólum a kalkolitikumi-bronzkori Kárpát-medencéből és környékéről származott, majd a korai bronzkorban az általam Agglutiniának elnevezett területen is elterjedt. A bronzkor közepén ezek a szimbólumok végig fennmaradtak Pannóniában, a korszak végén pedig ismét elterjedtek Magna Pannonia területén. Ugyanezeket a motívumokat és szakrális szimbólumokat találták meg az Altaj hegységi Pazyrikben, melyek az időszámításunk előtti első évezred elejéről származnak. Később a Tarim-medencébe „vándoroltak”, végül pedig a honfoglalás idején visszatértek a Kárpát-medencébe. Más szóval a Kárpát-medencében talált bronzkori régészeti leletek azonosak vagy nagyon hasonlóak a Tarim-medencében Stein Aurél által talált leletekkel, illetve a Kárpát-medencében feltárt későbbi, honfoglalás kori leletekkel. Ezenkívül jómagam is készítettem Magyarországon és egyéb helyeken több tucat fotót olyan szimbólumokról és alakzatokról, amelyek bronzkori szakrális szimbólumok voltak, és amelyeket a mai napig használnak modern épületek díszítésében, noha már elveszítették ősi, szakrális jelentésüket.
– Tehát ezek az ábrázolási formák a mai napig élőként jelennek meg a művészetünkben?
– Még a Szent Koronán is található tizennyolc olyan, pogánynak tartott szimbólum, melyek a bronzkori Pannóniától a Tarimmedencén át a honfoglalás kori Magyarországig nyomon követhetők. A honfoglalás idején a magyarok ugyanazzal a szimbolikus művészettel és ugyanazzal az anyaistennővel tértek vissza a Kárpát-medencébe, mint amilyet korábban, a bronzkori Európában használtak, az anyaistennőt szülés közben ábrázolva. Ezek azok az úgynevezett híres magyar „tulipánok”, melyek Magyarországon mindenhol megtalálhatók. Egy olyan bronzkori mintából alakultak ki, amely a várandós anyaistennő szimbolikus ábrázolása volt. Az etruszk művészet már jóval azelőtt ezeket a tulipánmotívumokat használta, hogy a tulipán megjelent volna Európában. Az idők során, ahogy elvesztette szent emlékét, úgy változott át liliommá az európai kultúrában mind az egykori etruszkok, mind az amoricaiak – Anjouk – egykori tulipánja. Noha nem tudatosan, de az etruszkok, a magyarok és az ainuk leszármazottai is, illetve Közép-Ázsia legtöbb népcsoportja a mai napig ugyanabban a formában ábrázolják az anyaistennőt díszítőmotívumként. Ennek alapján pedig ki lehet jelenteni, hogy a magyarok kulturális DNS-e öt évezreden át változatlan maradt!
– Miként tudja elméleteit bizonyítani?
– A régészek az ókori világot több ezer különböző kultúrára osztják fel. Gondolkodásuk szerint egy kultúra különbözik a másiktól, ha azonos ugyan a két kultúra, de az egyik kultúrához tartozó néhány cserépdarab színben, méretben, alakban vagy egyéb jellemzőben eltér a másik kultúra cseréptöredékeitől. Gyakran akkor is különbözőnek tartanak kultúrákat, ha teljesen azonosak cseréptöredékeik, de azok egy politikai határ eltérő oldalain helyezkednek el. A kutatásaimban ezzel pont ellentétes módszert alkalmazok – különböző kultúrákat csoportosítok egyetlen civilizációba, amennyiben elegendő közös vonásuk volt. Például az ukránok nagyon jól gondolkoztak, amikor azt állították, hogy a Tripolje civilizáció Nyugat-Ukrajnától Kelet-Olaszországig terjedt, azaz az „arany bálvány civilizáció” területén volt jelen. Ugyanakkor helytelenül jártak el, amikor kitalálták a „Stanovó kultúrát”. A térképen képtelen voltam megtalálni ezt a Stanovót, de rájöttem, hogy csak pár kilométerre van Magyarország mai keleti határától. Ennek a kultúrának a leghíresebb leletei azonosak a Kárpát-medencében feltárt bizonyos leletekkel. Ezért úgy vélem, a Stanovó kultúra a bronzkori Pannonico civilizáció része volt. Ha az én megközelítésem szerint haladunk, akkor kiderül, hogy az indoeurópaiak előtti európai kultúra Közép-Európából származik, az „arany bálvány civilizáció” területéről, majd az agglutiniai civilizációvá fejlődött, fennmaradt Pannóniában, elterjedt Magna Pannonia területén. Végül pedig az időszámításunk előtti első évezred közepén, és ennél nem korábban az újonnan érkezők, azaz az indoeurópaiak kultúrája lépett a helyébe.
– Kik azok az indoeurópaiak?
– Az indoeurópaiak egy „szellemnép”. Ha egy genetikust kérdezünk, ismer-e olyan gént, ami az indoeurópaiakkal társítható, azt mondaná, nem tud erre érdemi választ adni. Ha egy nyelvészt kérünk meg az indoeurópaiak meghatározására, azt mondaná, indoeurópai az, aki az indoeurópai nyelvjárást beszéli. Más szavakkal élve, egy Hongkongban élő kínai is lehet indoeurópai. Ha egy történészt kérdezünk meg arról, honnan jöttek az indoeurópaiak, felsorolna néhány tucat eurázsiai helységnevet, amit az indoeurópaiak származási helyeként, őshazájaként jelöltek meg. A legjobb meghatározás, amit az indoeurópaiakra használtak, Francisco Villar definíciója, mely szerint nomád, hadviselő pásztorok voltak. Az indoeurópaiaknak nem volt civilizációjuk, nem volt művészetük, nem volt vallásuk vagy bármiféle technológiájuk. Ha lett volna, akkor könnyen fel tudták volna deríteni az eredetüket. Nekik csak nyelvük volt. Az „indoeurópaizmus” egy szent nyelv tanulásának vallásos rítusát jelenti. Az indoeurópaiakat arról lehet tehát felismerni Európában, hogy ők honosították meg a hamvasztást, az ő hatásukra váltottak az európai társadalmak matriarchátusról patriarchátusra, béke helyett hadviselésre, továbbá az ő hatásukra váltotta fel a demokráciát a tirannizmus, az egyenjogúságot a rabszolgaság, a szolidaritást az agresszív versenyszellem, illetve a védelmező anyaistennőket az apai vezetők. Abban az időben, a Kr. előtti I. évezred közepén, az európai szimbolikus művészet átment figurálisba, a magyar istenábrázolások emberszerűek lettek, és állandó lett a háború. A magyarok művészete csak akkor lett figurális, amikor áttértek a kereszténységre, istenábrázolásaik is csak ekkortól lettek emberszerűek.
– Az indoeurópai bevándorlás után mi történt az őskultúrával?
– Az ősi európai civilizációt a Kr. e. 1000 körül a Tarim-medencébe vándorló magyarok hatalmas területen terjesztették el, a selyemút északi ága mentén, amerre vándoroltak. Ez magyarázatot ad arra, hogy miért volt sok ősi ázsiai népnek hasonló a kultúrája a magyarokéhoz: a magyarok kultúrájához asszimilálódtak az ainuk, a koreaiak, a pártusok, a kusánok, az avarok, a hunok, a szasszanidák, a kunok és a törökök, majd valószínűleg keveredtek is velük.
– Stein Aurél korábban hasonló megállapításokra jutott, mint ön.
– Stein Aurél a magyar őshazát keresve bukkant rá a kalashokra. A Honfoglalás… a magyarok visszatérése európai hazájukba című könyvemben a kalashokat matriarchális, egyenlőségelvű, békeszerető és szőke hajú népcsoportnak írtam le. Csúcsos süveget viselnek, a vallásuk a mai napig animisztikus. Szintén Stein Aurél volt az, aki szállásterületeik közelében rábukkant egy ősi magyar épületre. Az épület a magyar népművészet és az ősi pannonici művészet szinte minden jegyét magán viseli. Talán ebben az épületben tartották a kurultájt. Ez a terület pedig, amely az ősi selyemútvonal egyik ága mentén halad a Tarim-medencében fekvő Kashitól Pesávárig, annak idején a magyarok ellenőrzése alatt állt. Elméletemnek, miszerint a Tarim-medence, illetve annak hegyszorosai egykoron a magyarok ellenőrzése alatt álltak, Stein kutatásai is megfelelnek.
– A magyar történelemoktatás jelen állása szerint a magyar nyelv és kultúra a finnektől származik, azonban a kutatók egy csoportja évtizedek óta próbálja a hivatalos fórumokon is megcáfolni ezt a rokonságot. Kutatásai során foglalkozott a finn–magyar rokonság kérdésével?
– A magyarok elutasítják a finnugor elméletet – nem tudományos, inkább érzelmi okok miatt. Valószínűleg mindez abból fakad, hogy a finnugor tézist korábban politikai okok miatt használták fel ellenük. Az emberiség hálás Nobelnek, amiért feltalálta a dinamitot, de nem találja őt felelősnek azokért a mészárlásokért, amelyeket más emberek okoztak a dinamit háborúban történő felhasználásával. Ha a finnugor elmélet bomba lenne, akkor a magyaroknak nem a bombát kellene gyűlölniük, csak azt, aki rájuk dobta. Továbbá a Magyarországon kívüli tudományos világban – kivéve Angela Marcantoniót – nincsenek kétségek a finnugor elméletet illetően. Egyes amerikai egyetemeken a finn és a magyar tanulmányokat ugyanazon a tanszéken oktatják: a közép-ázsiai tanulmányok tanszékén! Véleményem szerint a finnek azoknak a „kalandor” magyaroknak a leszármazottai, akik – a New York-i Metropolitan Museum szerint – a Krisztus előtti 2. évezred közepén elvitték a bronzkészítés technikáját Dániába és Skandináviába. A régészeti kutatások során Észak-Európában olyan, az első évezredből származó leleteket találtak, amelyek néhány esetben azonosak, de legalábbis nagy hasonlóságot mutatnak a magyar bronzkori leletekkel. A finnek Y-kromoszómái jelentős számú keveredést mutatnak, így akár az ősi finnek az önök vértestvérei is lehettek, kulturális szempontból vizsgálva azonban egészen biztosan a magyarok rokonai voltak.
– A magyar revizionista nyelvészek állandóan visszatérő kiindulópontja a sumer–magyar nyelvrokonság. Hogyan vélekedik erről?
– Úgy vélem, a sumer nyelv rokonságban áll az összes ragozó nyelvvel, különösen a finnugor nyelvekkel. Simo Parpola, a Helsinki Egyetem kutatója 2007 júliusában, a Moszkvában tartott LIII. Asszirológiai Kongresszuson azt állította, hogy a sumer nyelv teljes alapszókincse – több mint 1700 alapszó és morféma – párba állítható az uráli szótövekkel. Egyelőre az nem világos számomra, hogy a sumerok vándoroltak-e Európába, vagy a magyarok vándoroltak Mezopotámiába. Egy biztos, nevezetesen hogy Puabi sumer hercegnő olyan fülbevalót, csúcsos és kettős spirál formájú bálványtárgyakat viselt, amelyek halálakor már több mint két évezrede népszerűek voltak Európában.
– Visszatérve a magyarok kényszerű elvándorlására: hol és mikor bukkant fel az az idegen kultúra, amely végül hosszú időre eltüntette Európa ősi kultúráját?
– Az első nyomok, amik egy idegen nép jelenlétére engedték következtetni a régészeket Európában, az első urnamezők, az első hamvasztásos temetkezések nyomai voltak a Balkánon. Az első nyomok a Krisztus előtti III. évezred elejére vezetnek, a nyelvészek tündérmeséitől függetlenül. Ezek a népek vezették be Európában a hamvasztást, ugyanis nem hittek a halál utáni életben. Ők voltak az indoeurópai kelták. Több mint kétezer évig tartott, amíg a gazdálkodási és fémmegmunkáló technológiáikban utolérték a magyarokat, ebből az időből kulturális életüknek semmiféle jele nem maradt fenn. Kezdetben a kelták asszimilálódtak a magyarok kultúrájához, míg végül az időszámítás előtti I. évezred elejére néhány magyar nemzetség elkezdett vegyülni a keltákkal. Belőlük nőtte ki magát a Krisztus előtti I. évezred közepére a vezető harcos elit. Csak ekkor, vagyis a Krisztus előtti I. évezred közepén tűntek fel az első indoeurópai kulturális jelek, harci eszközök, figurális művészet, ember alakú istenek Közép-Európa, Etruria és Görögország régészeti leletei között. Valójában a Krisztus előtti I. évezred első feléből származó leleteket nem nevezhetjük keltáknak, a magyaroknak kell tulajdonítani őket, mivel egybevágnak az előző évezredek magyar művészetével. A hagyományos magyar mintáktól eltérő mintájú leletek csak a Krisztus előtti I. évezred közepétől tűntek fel Európában. Manapság végre már senki nem kérdőjelezi meg, hogy Trója nem indoeurópai volt, de a valóság az, hogy a mükénéi szakrális szimbólumok is ugyanolyanok voltak, mint a Magna Pannonia egyéb területeiről származók. Az első Kárpát-medencébe érkező indoeurópaiak, akiknek műveltsége meghaladta a magyarokét, a rómaiak voltak. Meg kellett küzdeniük Decebállal, aki magyar volt és csúcsos fejfedőt viselt, és aki végül egy ősi magyar rítus szerint öngyilkos lett, amikor vereséget szenvedett és nem tudta megőrizni népe szabadságát.
– Sajnos Európa történelmét az indoeurópaiak írták, mialatt a finnek és a magyarok a finnugor elméleten vitatkoztak, és képtelenek voltak rekonstruálni a múltjukat. Gimbutas már mondott valami hozzám hasonlót, de a halála után az indoeurópaiak megpróbálták a felfedezéseit a saját érdekük szerint elferdíteni. Sajnos Európának még nincs meg a saját közös régészeti tudatossága. Minden, amit Németországban találnak, az a germánoktól származik. Amit Oroszországban találnak, az orosz. Amire semmiképpen nem tudják ráhúzni az indoeurópai jelzőt, azt elfelejtik. És minden, ami feledésbe merült, az indoeurópaiak előtti európai civilizációhoz tartozik. Az európai nemzetek sovinizmusa az oka, hogy ugyanazt az ősi, európai arany bálvány civilizációt Ukrajnában Tripolje kultúrának, Romániában Cucuteni kultúrának, Magyarországon tiszai kultúrának, Jugoszlávia területén pedig Vinca kultúrának hívják. Az Égei-tenger partján még nevet sem adnak neki, mert az indoeurópaiak kitartóan azt állítják, hogy ők már ott voltak, ezért bármit találnak ott, az egyszerűen görög, protogörög vagy pregörög, de mindenképpen görög! Mi több, a románok erdélyi ásatásaik során tonnányi bronzleletet találtak, amik teljes mértékben megegyeznek a Tisza völgyében talált leletekkel. Ezeket a leleteket a románok az „északi trákoknak” tulajdonítják. Így jön létre egy újabb szellemnép, amit ráadásul csak a román tudósok ismernek. A Tisza völgyében találtaknak viszont nem tulajdonítanak nagy jelentőséget Magyarországon, ezek a tárgyak nem tartoznak a magyarokhoz.
– Mi lehet az oka annak, hogy ennyire nem merünk hinni a múltunkban?
– A magyaroknak azt mondták, hogy ők egy barbár nép leszármazottai, akik abban az időben Jugriában tartózkodtak. Az általam végzett kutatómunkát a kutatással foglalkozó magyar intézményeknek kellett volna elvégezniük, melyeket egyébként a Natio nal Geographic gyenge kvalitásúnak ítélt. A többi kutató pedig túlzottan el volt foglalva azzal, hogy bebizonyítsák, a magyarok egy nagy, dicsőséges birodalom leszármazottai voltak, legyen az a Török Birodalom, a Hun Birodalom vagy a Turáni Birodalom. Ha valaha Európa egységes ország lesz, és a finnugorok valaha is felismerik közös múltjukat, Európa ősi történetét átírnák úgy, ahogyan azt itt megpróbáltam bemutatni. Eddig Európa történelmét az indoeurópai birodalmak történelmeként írták le. Remélem, hogy egy nap Európa történelme az összes európai nép történelmét jelenti majd, azokét az európai népekét, akik mindannyian hozzájárultak Európa örökségéhez.
– Kapott valaha bármiféle segítséget a munkájához?
– Életem jó néhány évét a kutatásnak szenteltem, de azért, mert élveztem azt és arra gondoltam, hogy érdemben hozzá tudok járulni az európai civilizáció eredetének történelmi kutatásaihoz. Éppen ezért nem is vártam hozzá támogatást. Sok magyartól kaptam segítséget, könyveket küldtek, hozzájárultak a munkámhoz a magyar kultúra területén szerzett tudásukkal, Isten áldását kérték rám. De csak a civilek. A magyar intézményeket nem érdekli a magyarok múltja. Szégyenteljes, hogy még az ősi magyar írás, a rovásírás Unicode-kódolását sem támogatták, így az most egy olyan idegen kezében van, aki még magyarul sem beszél, tévesen idézi Gimbutast, hogy saját nézeteit igazolja. Nem lehet jövője egy olyan országnak, amely nem becsüli a múltját.
– Hogyan juthatunk el odáig, hogy egyáltalán elkezdjük keresni európai gyökereinket?
-
Egyesek, úgy tűnik, nem akarják tudomásul venni, hogy az országban többé nem a kommunizmus uralkodik. Mások meg úgy vélik, hogy nem európaiak. Pedig az igazság az, hogy a magyarok Európa őskövületei, a kontinens legősibb népe. Ebből a szempontból leginkább a fiatalabb generációkkal szimpatizálok, akiket nem befolyásolnak a múlt század ideológiái. Ők azok, akik újból jelentős szerephez juttathatják Magyarországot Európán belül a jövőben.
MICHELANGELO NADDEO
1943-ban
született a Róma közeli Ceccanóban. Klasszikus gimnáziumban végezte
tanulmányait, filozófiát, történelmet, ókori nyelveket és
képzőművészetet tanult, majd a Római Egyetemen szerzett villamosmérnöki
diplomát. 1965-1975 között az olasz légvédelem tisztje. 2000-ben vonult
nyugdíjba, azóta kutatásainak él. Nyolc nyelven beszél, köztük latinul
és ógörögül.
Főbb művei: A germán rúnák – egy finn ábécé! (2006), Honfoglalás – a
magyarok visszatérése európai hazájukba (2007), Az ugariti abjad – rovás
ábécé (2007), Ősi magyar művészet és vallás (kiadás alatt).
Olvass tovább: https://superitalia.webnode.hu/erdekessegek/michelangelo-naddeo/