Az első világháború
semmi másért nem tört ki mint , hogy megszüntessék ,
eltöröljék a Magyar Királyságot....
Cúth János kanadai magyar újságíró igazságfeltáró írása Trianonnal kapcsolatban.
Most már érdemes végre komoly és hiteles dokumentumokat teregetni az
olvasók elé, mert annyi féligazságból és alig-igazságból táplálkoznak e
téren, hogy az már maga a hamisított történelem. Kérlek benneteket,
olvassátok el figyelmesen az alábbi dokumentumot, amely avatott
kornatanútól származik:
Nem tudom ki hogyan van vele, de úgy
vélem, hogy ártatlan magyarok millióinak sírja felett, és a háború soha
világosan meg nem magyarázott, inkább elhazudott indítékai és történései
mellett meg kellene hallgatni az igazságkereső kérdéseket is, s végre
illene azokra hiteles magyarázattal szolgálni. Bámulatos közömbösség,
bűnös cinkosság az, amikor a tényeknek ellentmondó, tarthatatlan
"magyarázatok" posványába hagyják belealvadni nagyapáink, dédapáink
vérét. Pedig ebben az esetben nem őstörténelemről van szó, amit sokkal
könnyebb mellékvágányra terelni, mint az első világháború motivációit,
vagyis a közelmúlt eseményeit. Ajánlom tehát, hogy lapozzunk bele a
világégés titkosított forgatókönyvébe, amelynek a lapjai sárgás
árnyalatúak - ha nem is annyira az enyészettől...
Önzetlenül
vall nekünk a kérdésekről Benjamin H. Freedman. Az 1890-ben született
zsidó üzletember 1945-ben szakított a szervezett zsidósággal, miután
átlátott annak sátáni törekvésein. Ezt követően egész hátralévő életét
és hatalmas vagyonát az Egyesült Államokat átható zsidó zsarnokság
leleplezésére szentelte.
Belelátott a politikusok, nevezetesen a
méregkeverők cinkelt kártyáiba, hiszen többnyire ezek személyes
ismerőse volt, úgymint Woodrow Wilsoné, Bernard Baruché, Franklin
Roosevelté, Samuel Untermayeré, a Kennedy családé és még sokaké.
Freedman életműve az embertelen világhódítás elleni óriási manifesztum.
Rendelkezésünkre áll egy beszéde, amelyet a washingtoni Willard
szállóban tartott, nagy közönség előtt. Akkori beszédének egyes
kitételei manapság még időszerűbbek, mint valaha. Jelen esetben
beszédének azokra a részeire támaszkodunk, amelyek mindenek előtt az
első világháború kirobbantásának körülményeire és lefolyására
korlátozódnak. A következőkkel kezdi: ,,Az Egyesült Államokban a
cionisták és vallási társaik a kormány teljes mértékű irányítói."
1914-ben tehát kitört az első világháború. Az egyik oldalon Nagy
Britannia, Franciaország és Oroszország, míg a másik oldalon
Németország, Ausztria-Magyarország és Törökország állt. Két évi ádáz
küzdelem után a német fél megnyerte a háborút .(!) Nemcsak névlegesen,
de ténylegesen is. A német tengeralattjárók lesöpörték a hajókat az
Atlanti-óceánról. Nagy Britannia katonáinak elfogyott a lőszere és
mindössze egy hétre való élelmiszerük maradt. Az éhhalál várt rájuk. A
francia hadseregben zendülés tört ki, miután 600 000 emberüket
vesztették el a verduni csatában a Somme mellett. Az orosz katonák zöme
szökevénnyé vált, az olasz hadsereg részben felbomlott. Mindeközben
német földre egyetlen lövedék sem hullott, ellenséges katona nem lépte
át a német határt. S erre mi történt? Máig érthetetlen és felfoghatatlan
módon, Németország békét ajánlott Angliának: az abszolút győztes
Németország megalkuszik a tönkrevert Angliával?! Ma már tudjuk, hogy
erre a német szabadkőműves vezérkari tisztek árulása folytán került sor.
Angila tehát fontolóra vette az ajánlatot. Nem is tehetett mást, mert a
padlón volt. Ámde ez még semmi. Hallgassunk csak bele ismét Freedman úr
beszédébe:
,,A németországi cionisták felkeresték a brit
háborús kormánytanácsot - s most rövid leszek, mert ez egy hosszú
történet, de minden okmányom megvan állításom bizonyítására - és ott azt
mondták: ,,Nézzenek ide. Önök még meg tudják nyerni ezt a háborút. Nem
kell elfogadni a német ajánlatot. Meg tudják nyerni a háborút, ha az
Egyesült Államok az önök szövetségeseként beszáll a háborúba." Az
Egyesült Államok akkor nem háborúzott (kivételesen.) Friss volt, gazdag
és hatalmas. Azt mondták tehát Angliának: "Garantáljuk önöknek, hogy az
Egyesült Államokat az önök szövetségeseként háborúba visszük, ha önök
megígérik nekünk Palesztinát, miután önök legyőzték Németországot,
Ausztria-Magyarországot és Törökországot." " Nem mellékesen jegyezzük
meg, hogy Angliának annyi joga volt Palesztinát valakinek odaígérni,
mintha mondjuk az Egyesült Államok valamilyen okból Japánt Írországnak
ígérte volna. Az angol hadvezetőség 1916. októberében mégis megtette ezt
az ígéretet. Röviddel ezután az Egyesült Államok, amely ezt megelőzően
teljesen németbarát volt, Britannia szövetségeseként belépett a
háborúba!"
"Azért mondom, hogy az Egyesült Államok szinte
teljesen németbarát volt, mert a tömegtájékoztatást a zsidók
irányították, minden újság és hírközlő eszköz zsidó irányítás alatt
állt. Márpedig ezek a zsidók németbarátok voltak, mert sokan
Németországból jöttek és szerették volna, ha Németország megveri a cárt.
A zsidók nem szerették a cárt, mert az tisztában volt törekvéseikkel és
átlátott a manipulációikon. Ezért azt mondták, hogy amíg Anglia és
Franciaország Oroszország szövetségese, addig ne számítsanak egyetlen
centre se. Amikor viszont ugyanezek a zsidók lehetőséget láttak
Palesztina megszerzésére, elmentek Angliába, és megkötötték az említett
szerződést. Azután minden megváltozott, mint mikor a forgalmi jelzőlámpa
pirosról zöldre vált. Ugyanazok az újságírók, akik korábban
németbarátok voltak és arról firkáltak, hogy Németországnak milyen
sajnálatos nehézségei vannak Nagy Britannia legyőzésében kereskedelmi és
más téren, hirtelen úgy találták, hogy a németek nem jók, gazemberek,
akik "vöröskeresztes nővéreket lőnek le." Röviddel ezek után Wilson
hadat üzent Németországnak. A londoni cionisták telexeket küldtek az
Egyesült Államokba az igen befolyásos Brandeis bíróhoz, ezt mondván:
megkapjuk Angliától, amit akarunk. Most rajtad a sor: dolgozd meg Wilson
elnököt, hogy az Egyesült Államok hadba lépjen. Így lépett háborúba Az
Egyesült Államok. E háborúhoz semmi más érdeke nem fűződött! Nekünk,
amerikaiaknak semmi okunk, semmi jogunk nem volt ahhoz, hogy az első
világháború a mi háborúnk legyen. Belehajszoltak, közönségesen szólva
bepaliztak bennünket azért, hogy a világ cionistái megkaphassák
Palesztinát. Ezt soha senki nem mondta el az Egyesült Államok népének.
Sohasem tudták meg, miért kellett fiaiknak meghalniuk az első
világháborúban."...
Ezt követően a cionisták ismét Angliába
mentek, biztosítani maguk számára a koncot, mondván: mi teljesítettük a
"szerződés" reánk vonatkozó részét. Szeretnénk egy írást, amely rögzíti,
hogy önök is betartják az alkut, és a háború után odaadják nekünk
Palesztínát. Nem tudták, hogy a háború egy évig vagy tíz évig fog
tartani. Ezért kiötlöttek egy formulát, amely rendkívül homályos, szinte
értelmezhetetlen megfogalmazásban lett rögzítve, s "Balfour
nyilatkozatként" került a történelembe. Ez a nyilatkozat nem más, mint
Nagy Britannia ködösített kötelezvénye arra vonatkozóan, hogy megfizeti a
cionistákat annak fejében, hogy azok belerángatták az Egyesült
Államokat a háborúba. Ez a sokat emlegetett Balfour nyilatkozat
valójában olyan hiteltelen volt, mint egy fedezetlen háromdolláros
csekk. Anglia mégis paprikajancsiként behódolt, s ebből nagy baj lett.
Az Egyesült Államok, tudvalevőleg, háborúba lépésével lassan felőrölte a
németek erejét. Amikor aztán a háború véget ért, a németek elmentek a
párizsi ,,békekonferenciára", ahol bizony összesen 117 (!) cionista
székelt (szegény Magyarország! C.J.), akik kizárólag a zsidók érdekeit
képviselték. (Szegény, zsidók által kiszemelt Magyarország! C.J.)
Vezetőjük Bernard Baruch volt. Én is ott voltam, tudom mi történt! A
zsidók azon a ,,békekonferencián" feldarabolták Németországot (és főleg,
előre bekalkulált módon a maguk számára rég kiszemelt Magyarországot,
jól tudva, hogy egy legyöngített Magyarországot könnyebben zsebre
vágnak, mint egy magyar nagyhatalmat! C.J.), az elragadott részeket
pedig előszeretettel osztották fel mérlegelés nélkül azon nációk között,
amelyek azokra kényük-kedvük szerint igényt tartottak! E kéjelegve
végrehajtott hóhérmunkával a cionista zsidók megteremtették maguk
számára a nemzetsakterolás precedensét, majd a németek tudomására hozták
a Balfour nyilatkozatot. A németek ekkor fogták föl, hogy: ó, hát ennek
a játszmának az áldozatai lettünk! A további események már ebben a
mederben zajlottak, s nyílegyenesen vezettek a második világháborúig,
ezért nagyon fontosak még az epizódoknak tűnő közbülső események is. A
németek először is tudatosították, hogy kegyetlenül becsapták őket, s
mint rászedettek fizetik a rájuk kényszerített csillagászati összegű
"jóvátételeket". Hát még a magyarok!!!
Amit a németek
érezhettek a zsidókkal szemben, azt érzékeltessük egy modellen:
Tételezzük fel, hogy az Egyesült Államok harcban áll Oroszországgal, és
győz. Ekkor azt mondanánk az oroszoknak, hogy hagyjuk abba az egészet,
békefeltételeink alapján felejtsük el az egészet. Ekkor azonban az
oroszok szövetségeseiként belépne a háborúba Kína, s mi ennek
következtében elvesztenénk a háborút. Megsemmisítő győzelmet aratnának
felettünk olyan jóvátételi kötelezettségek mellett, amelyek minden
képzeletet fölülmúlnak. Képzeljük el továbbá, hogy az itt, (Amerikában)
élő kínaiak, akikről azt gondoltuk, hogy hű állampolgárok, eladtak
bennünket az oroszoknak, s általuk lépett Kína az ellenünk vívott
háborúba. Hogyan gondolkodnának akkor itt, az Egyesült Államokban a
kínaiakról? Nem hiszem, hogy közülük egy is ki merne jönni az utcára.
Nem lenne elegendő lámpavas számukra... Nos, így éreztek a németek is a
zsidókkal szemben. Pedig a toleranciájuk határtalan volt. 1905-ben
például, amikor az első kommunista forradalom megbukott Oroszországban, s
a zsidók, akik a forradalmat elindították és szították, kifelé
tülekedtek onnan, s valamennyien Németország felé törtettek.
(Bűnösökként is a legjobb létfeltételek közé. C.J.) És Németország
menedéket nyújtott nekik. Nagyon tisztességesen bántak velük. "Hálából"
ezek eladták Németországot egy újabb zsidó gyalázatért, azért, hogy
koncul kaphassák Palesztinát. Ezt követően a Nahum Sokolowhoz hasonló
sok-sok zsidó csahos éveken keresztül dicsekedett a sajtón keresztül,
hogy a németországi zsidóellenes hangulat azzal kapcsolatos, hogy
tudatosították, miszerint a háborús vereséget a zsidók beavatkozása
eredményezte azáltal, hogy az Egyesült Államokat saját érdekükben
bevonták a háborúba. Maguk a zsidók vallották be. Nem úgy volt, hogy
1919-ben a németek rájöttek volna, hogy a zsidó vér jobban ízlik, mint a
bajor sör. Nem volt szó semmiféle vallási érzelemről, mindössze
ráébredtek arra, hogy vereségükért a zsidók felelősek! De még ezek után
sem történt semmiféle megtorlásszerű akció. A zsidóknak a hajuk szála
sem görbült meg. Lassan azonban a zsidók is megfékezték magukat sikerük
zengedezését illetően, s a továbbiakban már titokban akarták tartani ezt
a tényt. Nem volt kívánatos számukra, hogy a világ megértse, miszerint
ők árulták el Németországot, ezzel együtt Magyarországot is - talán még
teljesebb mértékben.
Mindeközben a világ egyszerűen
megfeledkezik az olyan sarkalatos eseményekről, amire 1933-ban került
sor, amikor a világ zsidóságának legjelentősebb képviselői
összesereglettek Amszterdamban egy találkozóra. Ott a szemtelenség és
pofátlan arrogancia csimborasszójaként olyan ultimátumot fogadtak el
Németország felé, amelynek értelmében azt üzenték: Kidobjátok Hitlert,
és minden zsidót visszavesztek előző állásába attól függetlenül, hogy
kommunista volt-e! És ezt vegyétek ultimátumként! (Ebben az időben a
kommunisták 98 százaléka zsidó volt!) Elképzelhetik, hogy erre mit
mondtak nekik a németek... És mit tettek a zsidók? 1933-ban, amikor
Németország visszautasította, hogy megadja magát a zsidóknak, Samuel
Untermayer az amszterdami összejövetelről hazatérőben, az Egyesült
Államokban egy országos rádióbeszédet tartott, amelynek a lényege az
volt, hogy a világ zsidósága ezennel "szent" háborút üzen
Németországnak. "Szent harcba lépünk a németek ellen. Egészen a
megadásukig éheztetjük őket. Ezért bojkottra hívjuk fel ellenük az egész
világot. Ez tönkre fogja tenni őket, mert függőben vannak az
exportjuktól." Untermayer úr arcátlanul azt állította, hogy 'ez a
bojkott a mi eszközünk az önvédelemre.' (Ugyanez a szójárásuk manapság
is, a palesztinok halomra gyilkolását illetően. C.J.) A bojkott
hihetetlenül hatásosan működött, amire a németek a következőképpen
reagáltak: 'Kik ezek az emberek, akik bojkottot hirdetnek ellenünk és
kidobják embereinket munkahelyeikről, és ipari termelésünket leállítják?
Kik azok, akik ezt teszik velünk? Természetesen nehezteltek emiatt:
Minimálreakció volt részükről, hogy horogkereszteket festettek a zsidó
üzletekre. Miért menjen be egy német, és adja pénzét annak a zsidó
tulajdonosnak, aki a bojkottot gyakorolta velük szemben? Aminek a
végcélja Németország kiéheztetése, s még annak is a megszabása, hogy ki
legyen a miniszterelnökük vagy kancellárjuk. Azt követően tették ezt,
hogy kivételezett helyzetük ellenére elárulták Németországot! Mégis
tényszerűn meg kell állapítani, hogy a németországi zsidóknak még ezek
után, még ezek mellett sem történt semmi bántódásuk, holott a bojkottot
eszeveszett akarnoksággal fenntartották a németekkel szemben. A helyzet
akkor változott meg, amikor - 1938-ban - egy lengyel zsidó a párizsi
német követségen lelőtt egy német hivatalnokot. Németországban, csak
ezután történt, hogy kirakatokat törtek be, utcai harcokra s hasonlókra
került sor." - írta le a történtek hiteles szemtanúja, Benjamin H.
Freedman.
II.
Előző alkalommal az első világháború
zsidó háttérmanipulációiról számoltam be Benjamin H. Freedman feltárásai
nyomán. Ennek során eljutottunk a II. világháború küszöbéig. Sajnos, a
történelemnek ez a fejezete is legalább annyi mocskot, aljasságot és
embertelenséget leplez, mint az előző. Nem igérhetek tehát épületes
olvasmányt, viszont 65 év távlatából igazán időszerű, hogy legalább
valamelyest letisztuljon az a homály, amit szándékos ködösítéssel értek
el azok a bűnözők, akik a háború tüzét szították, s akiknek
leszármazottai mind a mai napig ugyanazt a hatalmat képviselik, amely a
II. világháború kirobbantásáért felelős. Mielőtt azonban ismét átadnánk a
szót Benjamin H. Freedmannak, kora egyik legbefolyásosabb és
legtekintélyesebb zsidó politikusának és üzletemberének, aki - mint már
megállapítottuk - szakított a szervezett zsidósággal, átlátva annak
embertelen törekvésein és célkitűzésein, vessünk egy pillantást a II.
világháború történelmi képére, legalább lexikális keretek között.
A II. világháború fegyveres kirobbanása 1939. szeptember elsejére
datálódik. Előkészítése azonban 1933-ra nyúlik vissza, sőt az benne
rejlett már a Wersailles-i szerződésben is, amely létében fenyegette
Németországot. 1933-ban ugyanis az Egyesült Államok diplomáciailag
elismerte a Szovjetuniót. Roosevelt ezáltal mesterien állította
sorompóba a pénzért és hatalomért mindenre kapható kalmár Angliát,
valamint a gyarapodásért és politikia, nomeg területi térnyerésért semmi
áldozatot nem sajnáló oroszokat. A világ közvéleménye többnyire mind a
mai napig úgy tudja, hogy Chamberlain, angol miniszterelnök a németeket
békéltető politikus volt. Ebből egy szó sem igaz. Igaz viszont ennek az
ellenkezője: Feladata a németeknek a háborúba való beugratása volt. Ezt a
szerepét kitűnően játszotta el. Mi sem jellemzőbb erre, hogy a Müncheni
egyezmény aláírását követően hazaérkező Chamberlaint Rooseveltnek ez az
egyszavas távirata várta: ,,Bravó!" Ezalatt azt kell érteni, ami
Rooseveltet a leginkább motiválta: a szerződés pontosan olyan
féloldalasra sikerült, amilyent ő megálmodott, vagyis senkit sem
elégített ki igazán, így minden fél zsarolhatóvá vált általa.
A
Szovjetunió 1939-ben amerikai tanácsra taktikai meg nem támadási
szerződést kötött Németországgal. Ennek célja kizárólag a németek
önbizalmának növelése volt, kedvező politikai és szövetségi konstelláció
érzetének kialakítása a háború megindításához. Az ürügyet mindkét
szerződő fél számára az alaposan rászedett Lengyelország és Németország
elleni provokációk szolgáltatták. Annak külön irodalma van, hogy a pokol
hetedik bugyrában fogant, elképzelhetetlenül aljas angol és francia
manipulációk vezettek Lengyelország és Németország beugratásához!
Ázsiában Roosevelt Japánt csalta a Pearl Harbour-i lépre. Szerencsétlen
japánok úgy gondolták, hogy egy eredményes, rajtaütésszerű támadás jobb
belátásra bírja majd az amerikai kormányt Japán alapvető létérdekeinek
megítélésében. Amerika ugyanis blokád alá vette Japánt, bojkottálta
termékeit s ott provokálta, ahol csak tudta, itt azonban olyan galád
eszközökre kell gondolni, amilyen csak beteg, lázas agyban foganhat.
Egyébként ez a meghatározás érvényes a nyugati hatalmak politikájára,
egészen napjainkig.
Az emberi nemet megszégyenítő, világégést célzó
provokáció-és manipulációsorozat ügynökei, a nyugati hatalmak képviselői
a világtörténelemben példa nélkül álló módon, a maguk által kreált
,,háborús bűnösök" elmélete alapján legyilkolták az ugyancsak általuk
tőrbe csalt ellenfelek vezetőit. Minden azt igazolja, hogy az amerikai,
valamint a nyugati és az orosz társadalomban az igazság nem csak, hogy
szubjektív fogalom lenne, hanem egyáltalán nem is létezik. A
megállapítás természetesen az említett hatalmak vezető rétegére értendő.
Külön fejezetet érdemel a háborút követő gyilkos ember-és
nemzetmészárlás legkiszolgáltatottabb kárvallottjának, Magyarországnak a
keresztre feszítése, s ennek miértjei. Most jöjjön tehát a koronatanú,
Benjamin H. Freedman vallomása, amely legalább annyira felrázó és
döbbenetes, mint amilyen világosan rámutat Magyarország előre kitervelt
sorsára:
,,Nem szeretem az 'antiszemitizmus' szót, mert értelmetlen,
de önöknek mondhat valamit, ezért most kivételesen használni fogom. Az
egyetlen ok, amiért Németországban bármilyen zsidóellenes érzelem
uralkodott, az abból fakadt, hogy az I. világháborúért, majd Németország
azt követő bojkottjáért a zsidók voltak felelősek. Végső soron a II.
világháborúért is ők a felelősök, mert a történtek után
elkerülhetetlenné vált a nyílt harc Németország és a zsidók között. Én
éltem abban az időben Németországban és tudom, hogy a németek úgy
vélekedtek: Európa vagy keresztény lesz, vagy kommunista. Nincs közbülső
lehetőség. A németek tehát úgy határoztak, hogy megpróbálják megtartani
kereszténynek, ha lehet, és elkezdtek újrafegyverkezni. Akárcsak
Amerika, amelynek évi 83-84 milliárd dollárra rúgott a katonai kiadása.
(Manapság az Irakot és Afganisztánt megszálló amerikai hadsereg napi
költségvetése 480 millió dollár! C.J.) Igen, de ki ellen fegyverkezett
Amerika? A 40 ezer moszkvai zsidó ellen, akik Oroszország fölött
uralkodtak, no meg görbe utakon sok más ország fölött is? Amerika most a
III.világháború küszöbén áll. A világ zsidói, a cionisták és társaik
mindenütt elhatározták, hogy újra az Egyesült Államokat használják arra,
hogy segítsenek nekik Palesztina megszerzésében, hogy ott hozhassák
létre a világkormányt. Nem egyedül olvastam ezt a határozatot. Olvasták
sokan, mások is.
Mit tehetünk ebben a helyzetben? Ha önök közül
valaki csak egy életet is meg tud menteni, az lehet, hogy valamelyikük
fia lesz. Lehet, hogy fiaikat ma éjjel küldik abba a háborúba. És önök
annyit sem tudnak erről, mint 1916-ban arról, hogy a cionisták
megegyeztek a brit hadügyi bizottsággal abban, hogy az önök fiait
küldjék egy európai háborúba. Tudták ezt akkor? Senki sem tudta az
Egyesült Államokban. Nem volt szabad tudni róla. Aki tudott róla, az
Wilson elnök volt és House tábornok, meg néhány magasrangú
kormánytisztviselő. Én ezt el tudtam képzelni. Jó kapcsolatom volt az
idősebb Henry Morgenthauval. Az 1912-es elnökválasztási kampány
alkalmával, amikor Wilsont jelölték, az irodában beszélgettünk. Én
voltam id. Henry Morgenthau bizalmi embere, így én vele és Rollo
Wellsel, a kincstárnokkal álltam kapcsolatban. Ott ültem ezeken a
megbeszéléseken. Wilson elnök foglalt helyet az asztalfőn és hallottam,
ahogy dobolnak Wilson elnök agyán, hogy az adóbevétel egy részéből
állítsák fel a szövetségi bankot és hallottam, hogyan befolyásolják az
elnököt a cionista mozgalom céljainak megfelelően. Brandeis bíró és az
elnök olyan közel ültek egymáshoz, mint - mutatja - ez a két ujjam.
Wilson elnöknek annyi fogalma sem volt arról, hogy mit kell határoznia,
mint egy ma született csecsemőnek. Így vittek bennünket az első
világháborúba, amíg mindenki aludt. Odaküldték fiainkat, hogy
lemészárolják őket. Miért? Hogy a zsidók megszerezzék Palesztinát. Úgy
bolonddá tették önöket, hogy azt sem tudták, mennek-e, vagy jönnek.
Egy bíró, amikor az esküdteket utasítja, így beszél: "Uraim, ha egy tanú
egyetlen egyszer is hazudott, annak az egész vallomását figyelmen kívül
hagyhatják." Mik a tények a zsidókról? (Azért hívom őket zsidóknak,
mert ezen a néven ismertek. Egyébként nem nevezem őket zsidóknak. Én
'úgynevezett zsidókról' beszélek, mert nem tudom, hogy kicsodák.) A
Kelet-európai zsidók, akik a világ zsidóságának 92 százalékát adják,
eredetileg kazárok voltak. Ez egy harcos törzs volt, amely Ázsia
szívében élt. Nagyok és erősek voltak. Falloszimádók. Ez volt a
vallásuk, ami egy végtelenül undorító, aljas dolog. Ebbe nem is akarok
részletesen belemenni. Királyuk megelégelte birodalmának degenerációját s
elhatározta, hogy egyistenhitre téríti alattvalóit: Vagy a
kereszténységre, vagy az iszlámra, vagy a judaizmusra, ami valójában
talmudizmus. Az "An-tan-ténusz-szó-raka-ténusz" kiszámoló versikéhez
hasonló módon döntött a judaizmus mellett. Az lett az államvallás.
Embereket küldött a Pumbedita-i és Sura-i talmudiskolákba, akik
rabbikként ezerszámra érkeztek vissza. Zsinagógákat és iskolákat
nyitott. Így vált a népe azzá, amit ma zsidóságnak nevezünk. Soha,
egyetlen egynek sem járt az őse a Szentföldön. Sem az Ótestamentum ideje
alatt, sem az időszámításunk előtt. Egyiküknek sem! Ennek ellenére
odaállnak a keresztények elé és arra kérnek bennünket, hogy támogassuk
hadicselekményeiket Palesztnában, mondván: "Ti segíteni akarjátok Isten
kiválasztott népét az ígéret földjének tulajdonba vételében, őseik
honában, ugye? Ez keresztényi kötelességetek." Csakhogy ezek pogány
kazárok, akik éppen úgy felvették hitüket, mint az írek tették.
Nevetséges őket a "Szentföld népének" nevezni, éppannyira, mint az 54
millió kínai mohamedánt arabnak mondani. Mohamed csak Jézus előtt
620-ban halt meg, azóta pedig 54 millió kínai fogadta el a mohamedán
vallást. Kína 2000 mérföldre van Arábiától, Mekkától és Mohamed
szülőhelyétől. Képzeljük el, hogy ez az 54 millió kínai elkezdené magát
'arabnak' nevezni. Erre azt mondanánk, hogy holdkórosok. Mindenki aki
elhiszi, hogy az az 54 millió kínai arab, az egyszerűen őrült. Ők
mindössze egy vallást fogadtak el sajátjuknak, amelynek az eredete
Mekkában, Arábiában van. Így van a zsidóknak nevezett valakikkel is.
Ezek kazárok, pogányok, valamiféle ázsiai faj, akiket Ázsiából
Kelet-Európába kényszerítettek. Mivel a királyuk fölvette a talmudi
vallást, nem volt más választásuk ez ügyben. Így a kazárok lettek azok,
akiket ma zsidóknak nevezünk. Most képzeljük el, milyen ostoba dolog
volt a világ nagy keresztény országainak azt mondani: 'Erőnket és
befolyásunkat arra használjuk, hogy visszavezessük Isten kiválasztott
népét ősi hazájába, az ígéret földjére'. Létezik ennél nagyobb hazugság?
Mivel azonban az ő irányításuk alatt vannak az újságok, a hetilapok, a
rádió és a televízió, minisztereik ott ülnek a parlamentben, így az
egész vonalon mindenki erről fecseg, nem túl meglepő, hogy önök elhiszik
ezt a hazugságot. Elhinnék azt is, hogy a fekete fehér, ha elég gyakran
hallanák. És senki sem tehetne önöknek szemrehányást.
Ez a történelem egyik nagy hazugsága. Ez minden baj forrása, amely a világra szállt.
Tudják-e önök, mit csinálnak a zsidók a vezeklés napján, amelyről azt
hiszik, hogy az olyan szent dolog nekik? Közöttük voltam, nem
hallomásból tudom. Nem azért vagyok itt, hogy valakivel ingerkedjek.
Azért vagyok itt, hogy tényekről beszéljek. Amikor a zsidó vezeklés
napján bemegy a zsinagógába, feláll, és elmond egy imát. Ez az egyetlen
ima, amely alatt áll. Háromszor megismétel egy rövid imát, az ún. Kol
Nidrét. Abban az imában szerződésre lép az istenével, hogy minden eskü,
minden fogadalom vagy ígéret, amelyet a következő tizenkét hónap
folyamán tesz, érvénytelen. Arra szerződik istenével, hogy az eskü ne
legyen eskü, a fogadalom ne legyen fogadalom, az ígéret ne legyen
ígéret. Ezeknek ne legyen semmiféle hatásuk, tehát ne kelljen
teljesítenie azokat. Ezek után vajon önök mennyire számíthatnak
lojalitásukra? Annyira, amennyire a németek számíthattak 1916-ban.
Ugyanazon végzet alatt szenvedünk mint Németország szenvedett és
ugyanazon okból."
Visszagondolva Trianonra, s arra, amit Freedman úr
elmondott a párizsi békekomédiáról, arról, hogy ott 117 cionista
képviselte az ún. zsidóság érdekeit, nem nehéz rájönnünk, miért történt,
hogy Magyarország, a zsidóság által rég kiszemelt célország, a háború
legártatlanabb áldozata, amely ország egyedüliként szavazott a háború
ellen, mégis a legkegyetlenebbül bűnhődött mások bűneiért, a végtelen
nyomorért, pusztulásért és tömegmészárlásért; azokért a bűnökért,
amelyeket éppenséggel a felette ítélkezők követtek el. Egy végtelenségig
megosztott, a végtelenségig elszegényített s lezüllesztett ország
megszállása ugyanis sokkal könnyebb, mint egy erős és hatalmas
Magyarországé, amilyen a mi országunk volt, még 1914 előtt is.
Magyarország tönkretételére, legyöngítésére és majdani bekebelezésére
azonban már korábban döntés született a zsidók részéről. A Ruszkij
Invalid c. újság 1910-ben megjelent 285. számában látott napvilágot az
alábbi felhívás:
"Hitsorsos Testvérek! Most az egész világon nincs a
Földnek olyan sarka, amelyet könnyebben birtokba vehetnénk, mint
Magyarország és Galícia. Mindkét terület szükséges és előnyös volna
számunkra. Törekedjetek testvérek mindannyian erre, törekedjetek minden
erőtökkel ezeket az országokat teljesen birtokba venni, törekedjetek
innen kiűzni a keresztényeket, és egészen az uralmunk alá vetni.
Törekedjetek mindannyian arra, hogy mindaz, ami a keresztények
birtokában van, a saját kezünkbe kerüljön, és ha ehhez nektek nincs elég
pénzetek, a Párizsi Szövetség annyi segítséget nyújt, amennyi
szükséges. Erre a célra Szövetségünk gyűjtést rendez, és a váratlan
áldozatokra a pénztárunk készen áll, hogy a galíciai és a magyar földet a
galíciaiak és magyarok kezéből kivegyük, kitépjük és átadjuk
kizárólagos tulajdonul a zsidóknak. A világ tőkései hatalmas összegeket
áldoznak erre, ámde ennek sikerére ti egyesüljetek a legrövidebb időn
belül." A kiáltvány aláírója: Cionista Szövetség, Párizs.
Tisztelettel:
Cúth János
Forrás:
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése