A LÁTSZAT ÁRA: AZ OTTHONUNK AMELY CSENDBEN TÖRIK ÖSSZE...
Azt mondták nekünk, hogy többet érünk, ha többet birtoklunk.
Hogy ugyanazt a ruhát kétszer felvenni kudarc.
Hogy a sikert táskákban, lájkokban és márkákban mérik.
És miközben olyan dolgok után futottunk, amelyekre valójában nincs is szükségünk…
De ennek az ökoszisztéma kezdte megfizetni az árát. 

Minden impulzusvásárlás több kitermelést, több műanyagot, több szemetet, több elpazarolt vizet jelent.
Nem azért, mert ezekre szükségünk van az élethez,
hanem hogy fenntartsunk egy látszatot — egy életet, amit sokszor még csak nem is élvezünk igazán.
Fogyasztunk, hogy betöltsünk ürességeket, amelyeket a fogyasztás soha nem fog betölteni.
A nagy milliárdosok nem egyedül teremtik meg ezt a rendszert.
A mi állandó vásárlási vágyunk tartja életben.
Ők akkor nyernek, amikor mi beleesünk a csapdába.
A vállalatokat nem a Földünk fájdalma érdekli.
Őket a profitveszteség fájja.
Az ökoszisztéma nem szerepel a mérlegeikben,
de az ambíciójuk és a hataloméhségük igen. 

És közben:
A folyók tele lesznek vegyszerekkel
A tengerek műanyaggal
A levegő szennyeződéssel
A föld pedig olyan hulladékkal, amelynek eltűnéséhez évszázadok kellenek
Ez nem csak „az ő hibájuk”.
Ez egy rendszer, amely azért működik, mert mi normalizáljuk.
-Kevesebbet fogyasztani nem visszalépés.
-Ugyanazt hordani nem kudarc.
-Tudatosan élni lázadás.
A valódi kérdés nem az, hogy milyen márkát viselsz…
Mert ha továbbra is a látszatért vásárlunk,
egy olyan Földön fogunk élni, amely már nem képes eltartani minket.
Forrás: B.SZ.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése