A sumérok életének kulcsszavai II.:

A sumérok életének kulcsszavai II.:

ékírás, városállam, városfal, agyagtégla, agyagépítészet, csatorna, pecséthenger, terasztemplom, zikkuratu (toronytemplom), kör, kocsi, kocsikerék, varázslás, mágia, sorstáblák, tükörkép, kettősség, "me", naptár, csillagászat, kaunakész, doleritkő, (diorit) iskola - "tábla háza,", sör, vörös-fekete-fehér, Eufrátesz, isteneik: Enki, Anu, Enlil, Inanna, Ninhurszag, Dumuzi, Nanna, Utu, Ningal, Ningurszu/Ninurtu, Nerigal, Ereskigal. Szent helyeik: Ésarra, Apszu/Apzu, Dilmun vagy Tilmun, Arullu avagy Kurnugéa. Gondolkodásmód: Mágikus gondolkodásmód jellemezte őket. Megvoltak a sorsteremtő és sorskioldó igék, amit ha helyesen alkalmaztak, az ember megszabadulhatott a mindenkire rávetett sors kötelékéből és szabaddá válhatott, ő uralta a sorsot, és nem a sors uralta őt. Ezeket a felszabadító formulákat, általában a sorstól való szabadulást varázslókra, szakemberekre bízták, bár a közember is rengeteg varázsmondókát ismert. Ismerték az ima hatalmát is, imádkoztak az istenekhez jobb sorsért. A név kimondása teremtőerejű, mágikus. Ami nincs megnevezve, az nem is létezik. A szó tehát teremtőerővel bírt, amennyiben a megfelelő meghatározást/formulát használták. A szóval teremteni és pusztítani lehet, egyáltalán nem képletesen, hanem valósan, az anyagban. Abszolút hittek a sorsban, az előre kijelölt útban, a végzetben, de hittek abban is, hogy ez nem megváltoztathatatlan. A sokat emlegetett sorstáblák rovott kövek voltak, amit a mellkasukon hordtak, körülbelül oly módon mint a zsidó főpapok díszruhájukon a mellpajzsot. Hogy milyen alkalmakkor viselték csak sejthetjük. Időnként életsorsukért, végzetükért egy-egy isten elé járultak, talán akkor készítették a sorstáblát, mikor megkapták az egy-egy időszakra vonatkozó útmutatást a papok által és így azt jelentette, hogy eleget tett kötelezettségének, hogy istene ismeri nevét, meghatározta a sorsát, és ő ennek az akaratnak behódolt, istene által kijelölt sorsát éli. A sumérok szerint minden földi, világi dolog az égi mintát követi, az igazit, így a földön minden csak másolat vagy tükörkép, mindennek meg volt az ellenpólusa az égben. Vallották a világ egységességét és körforgását. Nagyon jellemző gondolkodásukra - vagy tudásukra?, döntse el mindenki maga -, hogy a fej és a rabszolga szavuk ugyanaz volt. (šag), míg az "isten" (dingir, digir) szavuk jelentése: döntéshozó. Gyakorlatilag a világ mozgatója. Gondolkodásuk elvonatkoztatott, absztrak jellege megjelent művészetükben és szóalkotásukban is. Hitük szerint (is) az isten (Enki) (más mítoszban a hét anunnaki, későbbi akkád változatban Marduk) teremtette az embert, hogy dolgozzon az istenek helyett és szolgálja őket. A halál utáni életben a bibliai értelemben vett Paradicsom gondolata idegen volt tőlük, csak az Alvilág (Arallu/Arullu vagy Kurnugéa) létezett az ember számára élete után. Mindenkinek megvolt a maga személyes védőistene (lamasszu vagy másképp sédu), egyfajta őrangyala, akinek neve is volt. Jogi és vallási szempontból egyaránt ismerték a bűn fogalmát. vissza Írás-nyelv: Nyelvük egyetlen ma ismert nyelvhez sem hasonlít. A jelenleg ismert legrégebbi írásrendszer az ékírás, amit egészen Kr.u.74-75-ig használtak a Közel-Keleten. ékírás: A sumérok legrégebbi írásrendszerét a mai napig nem sikerült teljesen megfejteni. Az egészen korai sumér nyelvű szövegekben olyan nagy a megfejtetlen jelek száma, hogy a szövegeket alig lehet biztonsággal értelmezni, értelmezése ma még megoldhatatlan. Írásrendszerük elvont jelrendszer. Szó- és szótaghangsorral jelölt, néhány magánhangzóval kiegészítve. A jeleknek több olvasata is lehetséges volt, ezért az olvasás megkönnyítésére elterjedt a determinatívumok használata, mellyel a fogalomra utaltak. Kezdetben több ezer jel volt, majd lecsökkent a számuk mintegy félszázra. Az istennevek elé mindig csillag kerül. Az absztrakció igen előnyösnek bizonyult, ugyanis alkalmas volt más nyelvek (akkád) megörökítésére is. Az akkádokon kívül az ékírást használták: az elámiak, az amarrúk, a hettiták, hurrik, az óperzsák (saját jelrendszerrel). ékírásos agyagtábla töredék: Az ékírást hegyes pálcával nyomkodták bele a még puha agyagtáblába, majd kiégették a táblát. A hosszabb szövegek nem fértek el egy táblán, ezt úgy oldották meg, hogy a táblákat leporellószerűen összefűzték: A korábbi írások oszlopokba rendezettek, és az oszlopokat jobbról balra olvasták. Mint pl. a Keselyű- sztélén, vagy ezen a pecséthengeren: A későbbi sumér szövegek olvasásiránya balról jobbra van, a királyi feliratok vonalakra voltak beosztva (gyakorlatilag a sorok aláhúzottak), a vonalakat belenyomták a felületbe. Az akkád hódítások idejére (i.e. 2500-tól) már több fejlődési szakaszon átesett az írásuk. Ennek az új írásnak a megfejtésében nagy segítségre voltak a kétnyelvű, akkád-sumér nyelvű táblák. Az agyagtáblákból a mai napig több százezer még lefordításra vár. Érdekességként említem meg, hogy a világ legkorábbi ismert ábécéje, a 22 hangos föníciai ábécé egy Szíriából előkerült agyagtáblán maradt fenn. A sumér írás megfejtése a XIX. század első felére esik, G.F. Grotefend és H. Rawlinson nevéhez fűződik. Az írás megfejtésén még más kutatók is sokat dolgoztak, E. Burnout, C. Lassen, J. Opert. Minden kihalt nyelv esetében fenn kell tartani a "tévedés jogát", azt, hogy rosszul dekódolták a jelet. Iskolákat (Édubba = tábla háza) tartottak fenn, ahol tanították az írást. Az iskolalátogatás ha nem is volt kötelező, de minden gyerek számára nyitva állt. Az írás-olvasás tanítást, a tudomány ismeretét és a műveltséget nagyon fontosnak tartották. A tudás sorolta az egyént az emberi lények közé, és emelte ki az állatvilágból. A felsőfokú képzés színhelye a Bölcsesség háza (bét-mummi) volt. Ma úgy mondjuk sok irányú felsőfokú képzés folyt: voltak földmérőik, építészeik, matematikusok, csillagászok, "vízügyi mérnökök", ki kellett számítani a csatornák keresztmetszetét, vízhozamát, áteresztőképességét, meg kellett határozni útjukat, ki kellett tűzni a helyüket, irányukat stb. voltak jogászok, írnokok, tanárok, fordítók, lexográfusok, papok. Nyilván ezek a mai értelemben vett szakmák hellyel-közzel egybemosódtak. Az építkezésekhez kapcsolhatóan még számtalan sok szakma létezett, a téglavetők, a szegecsöntők, kőművesek, díszítőmunkások vagy szobrászok, művészek, burkolók. Ékszerkészítők, cipő-sarukészítők, ruhakészítők, fonók, szövők, cserzővargák, (nyersbőr cserzők), tímárok, takácsok, fegyver és eszközkészítő kovácsok, kocsikészítők, hajóépítők, sörkészítők, mészárosok, zenészek-énekesek, kereskedők, halászok, pékek, molnárok, földművesek, kertészek, állattenyésztők, hajósok, katonák, a pecséthengereket, lámpatesteket is el kellett készíteni valakinek. Ismerték az üveget és meg is munkálták. Elképzelhető, milyen szorgalmas munka folyt a városokban nap-mint nap. Egy jól szervezett városi társadalomban nem önellátó családi gazdaságok működtek. vissza Sumér-Magyar nyelvrokonság? A sumér nyelvről sok kutató állítja, hogy absztrakt nyelv. Ez valóban így van, nagyon hamar kitűnik, ha elkezdünk fele foglalkozni. A másik jellemzője, hogy szimbolikus nyelv, és úgy gondolom, a szimbolikussága adja az elvont jellegét. Jellemző a sumér nyelvre, hogy egy képbe helyezi el valaminek a lényegi megragadását, a kép szorosan kapcsolható ahhoz amit leakarunk írni vele, és a szó ezt a képet írja le, nem magát a jelöltet. Pl.: ní-su-ub = összetevője: félelem + magába szív + lesújtott, kimerült, megsemmisít = gyáva an-bir = délidő (égbolt + forróság) ensi = rejtélyes, titokzatos (háttér) + kitölt = álomfejtő lú-bar-ra = személy + külső + nemre utalás = külföldi, idegen kù-du = nemesfém + kiold, kibont = váltságdíj (kivált a rabszolgaságból) zú-gub = fogak + tesz = ebéd giš-dù-a = erdő + építeni/egyenesen/függőlegesen + alanyeset = faanyag Néhány érdekes szót összegyűjtöttem ami hasonló valamelyik magyar szavunkhoz, néhány elgondolkodtató hasonlóságot. Van ami ugyanazt jelenti körülbelül, és akad olyan szó ami egészen mást jelent, van közte olyan szó, amiről úgy tűnik, mintha a asszociációs úton jutottunk volna a használatához. Nem túl gyakoriak a magyar szavakhoz hasonló szavak, de annyira nem is ritkák. Nehezíti az azonosítást, hogy számtalan hasonuláson átmehetett már a szavak többsége. Végül is a legrégibb szövegemlékeinket is csak akkor értjük meg igazán, ha kisilabizáljuk és átírjuk a mai nyelvünkre. Itt pedig több ezer év nyelvi nyomait és változásait kell fürkészni. Sumér szó: Jelentése: Jelentése a magyarban: nu nem régi szövegemlékinkben még egy az egyben "nu"-nak írják, később fejlődött a ma használatos "nem" szóvá Az etimológiai szótár ezt írja a magyar szó eredetéről: "ősi örökség a finnugor korból: vogul ne-, osztják, zürjén nem-, votják no. Ezek az alakok csak névmásokkal együtt fejeznek ki tagadást ezekben a nyelvekben, hasonlóan a magyar se- előtaghoz." Vizsgálja meg mindenki józan esze szerint a két lehetőséget. saman iga, járom, póráz, füzér, kötél szellemi vezető Az etimológiai szótár ezt írja a magyar szó eredetéről: "Nemzetközi szócsalád a tunguz 'samán' nyomán; ez a 'sa' ('tud') származéka, tehát 'tudó ember'; az orosz közvetítette az európai nyelvekbe." émeš nyár Emese? Az utónévkönyv szerint anyácskát jelent, de semmilyen levezetés nem támasztja alá. Az etimológiai szótár ezt írja a magyar szó eredetéről: - arad, urdu urudu uru szolga, rabszolga réz város A wikipedia szerint Arad város neve: a magyar ur főnévből származik, melyhez a d helynévképző járult. Az etimológiai szótár ezt írja a magyar szó eredetéről: - ugar mező, (köz)legelő A mai magyar nyelvben megműveletlen földet jelent, vagyis kb. ugyanazt mint a sumérban. Az etimológiai szótár ezt írja a magyar szó eredetéről: "Szláv eredetű szó: bolgár, szerb-horvát ugar, szlovák uhor ('ugar, parlag'). Ezek a szavak a szláv ugoreti ('leég') igével kapcsolatosak, eredetileg tehát az égetéssel nyert vagy égetés útján trágyázott (szántó)földet jelentették."(Jujj!! Vannak ám kivételek, mikor nem olyan nehéz eldönteni, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás!) akar bőrpáncélzat, bőrvértezet A sumér katonák szögekkel kivert bőrköpenyt, vastagra cserzett bőrpajzsot és sikakot hordtak. szándékozik, akar Az etimológiai szótár ezt írja a magyar szó eredetéről: Etimológiailag az ugor nyelvekben a hasonló hangzású szavak (angvar) 'tekint', 'pillant' értelmű. Tehát sehogy sem egyezik így sem, úgy sem a magyar akarat szó értelmével, de ennek ellenére valószínűsitik ugor eredét. Ezen az alapon tarthatnák sumér eredetűnek is. zar, zur folyik, zuhog, ömlik, sugárban ömlik, kilövell, önt, megfordul, forgat, pörög, megcsapol, mikor elzárunk, kizárunk, bezárunk, kb. valóban forgatunk (kulcsot, csapot) vagy megszüntetjük az ömlést, folyást. Az etimológiai szótár ezt írja a magyar szó eredetéről: A 'zár' szavunk etimológiailag is eredeti magyar szó. tar elpusztít, lerombol, elválaszt, különválaszt, hajat vágni, eldönt, elhatároz kopasz, illetve a letarol, tarol, azt jelenti lerombol, mindent visz. Az etimológiai szótár ezt írja a magyar szó eredetéről: Ócsuvasznak tartják, ahol a 'taz' szó kopaszt jelent. Szerintem a sumér szó eredetibbnek tűnik, mert nem csak a tar, mint kopasz szavunkat magyarázza meg, hanem a származékát (tarol) is. dél, dílim kanál Ebben az esetben mintha asszociációs úton jutottunk volna az 'ebédidő', azaz 'dél' kifejezéséhez. Az etimológiai szótár ezt írja a magyar szó eredetéről: (dél)"Ótörök eredetű szavunk, a csuvasból vagy egy hozzá közel álló nyelvből, amelyben a más török nyelvek 's' hangjának 'l' felel meg. A csuvasból ugyanis ma már nem lehet kimutatni a dél megfelelőit, csak a kun, kirgiz és ujgur 'tüs' alakokat."??? a-a, ab-ba apa, idősebb, ős, előd apa, atya Az etimológiai szótár ezt írja a magyar szó eredetéről: "A szó ap- töve lehet ugor kori örökség (pl. vogul 'apa'), de lehet gyermeknyelvi eredetű is a magyar nyelv külön életéből, mivel sok más nyelvben volt vagy van hasonló hangalakú szó 'apa' jelentésben: török, mongol 'aba', arám 'abba'." ama anya anya, mama Az etimológiai szótár ezt írja a magyar szó eredetéről: "Ősi szavunk az uráli korszakból, a rokonnyelvi megfelelők azonban többnyire különféle nőrokonokat jelentenek (lásd ángy)." mama: "szinte minden nyelvben hasonló hangzású" ugula gu-la gu-ul vezér, elöljáró nagy megnagyobbít, nagyít, nagynak lenni gyula a magyar törzsek katonai vezetője Az etimológiai szótár ezt írja a magyar szó eredetéről: "Ótörök eredetű: besenyő 'Yula' (törzsnév), baskír 'Yulaman' (törzsnév). Ez a törzsnév a törökségben általános 'jula' ('fáklya') köznév megfelelője lehet, és feltehetőleg a kazárban lett méltóságnévvé; így vette át a magyar." garaš beszerző, ellátó, raktáros magyarul nem a garast használjuk a 'beszerző' kifejezésre, de valaha pénz volt, (tehát "beszerző") és családnevekben a mai napig fennmaradt. Az etimológiai szótár ezt írja a magyar szó eredetéről: "Sok nyelven használatos volt, vándorszó a középkori latin denarius grossus ('vastag dénár') szókapcsolat második tagjából; a 13. században felbukkant új pénz súlyosabb volt, mint az addig használt dénár, s így jóval nagyobb értékű; később aprópénz lett. Neve franciául gros, olaszul grosso, németül Groschen, csehül groš lett; mivel nálunk a cseh groš terjedt el a legkorábban (az Anjou-korban), valószínűleg a nevét is ebből a nyelvből vettük át, a szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő hanggal oldva (goros), majd a magánhangzók nyíltabbá váltak." ḫa-za tartani, megragad, fog, megtart, megőriz Úgy gondolom, magyarul is tényleg ez van a 'haza' szó jelentése mögött. Nem jelentése, csak szinonímája a 'szülőföld'. Az etimológiai szótár ezt írja a magyar szó eredetéről: Etimológiailag is magyar szó, nem más, idegen nyelvből magyarosodott. kišib szótöve: kéš kéz, ököl megragad, megfog, megköt kéz Mindenféle magánhangzó és egyéb hasonulásokon keresztül mehetett a mai kéz szavunk. Annyira hasonlít a sumér szótőhöz, mint a finn 'kasi' 'kade', a lapp 'gietta'', a vogul 'ket' vagy a cseremisz 'kit' szóhoz. Az etimológiai szótár ezt írja a magyar szó eredetéről: "A magyar szó 'kez-' töve az eredeti, 'kéz' alakja a korábbi véghangzó lekopásakor nyúlt meg." Ez akár a kišib szóra is igaz lehet. dul, dal du-ul-du-ul-e védelem, menedék, oltalom, elrejt, eldug, eltakar, repülni duplikálva: du-ul-du-ul-e = (védelem+ékesség) = dúdol? Ez a szó láthatjuk, a sumérban látszólag egészen mást jelent, de a sumér nyelv elvont jellegéből adódóan nem tudhatjuk, hogy vajon nem-e az éneklés, dalolás cselekvését jelentette. A dal és az ének mágikus cselekvés (volt), bajelhárító szerepe volt, -ahogy még ma is gyakran az, a rossz gondolatok távoltartására használjuk, ha valamire nem akarunk még gondolni sem-, van egy erősen elvont de pszichológiailag jól nyomonkövethető cselekvési értéke. Az etimológiai szótár ezt írja a magyar szó eredetéről: "A dal korai megjelenése ellenére elvonás lehet ('dalol'-ból)." Magyar az eredete. manu hamu hamu Az etimológiai szótár ezt írja a magyar szó eredetéről: "A szócsalád 'ham-' töve finnugor eredetű: vogul 'hulem' (hamu), osztják 'kájem' (nyárfahamu), mordvin 'kulu' (hamu). Nyelvünkbe egy finnugor 'kulma' alak juthatott, amelyből az l eltűnt; a tőbeli u-v váltakozás egy igen korai v-féle képzővel magyarázható." Szerintem a sumér rokonítás nem hangozna ilyen fogcsikorgatóan erőltetetten. ur-sag hős, harcos a szó összetevői: fiatal férfi + első, elöl Nem zárhatjuk ki, hogy régen a harcos, hős és az uraság vagy éppen a nemes, egymás szinonímája volt. (hisz a király vagy uralkodó vezette a népet csatába és mindig ő volt a hős harcos) Az etimológiai szótár ezt írja a magyar szó eredetéről: (uraság) "Ennek az alakváltozásából jött létre az ország szavunk" (A halotti beszédben már!: uruszág - ország. (nemes?)) ká, ka kapu kapu Az etimológiai szótár ezt írja a magyar szó eredetéről: "Ótörök eredetű szó: türk, ujgur, csagatáj 'kapug', oszmán-török 'kapi', kun 'kabak' ezek a 'kap-' (bezár) igető származékai." gúr, gur, kur, gir karika, kör, forgat, forog, őröl, körkörös jellegű folyamatos mozgás gurít, gurul, és származéka a guriga Az etimológiai szótár ezt írja a magyar szó eredetéről: (gurít) "Hangutánzó szavak, a gördülő tárgy keltette hangot érzékeltetik, akárcsak a velük kapcsolatba állítható gördül, gördít, görget és származékai" Nem idegen eredetű szó. kiri kára, kár kert, gyümölcsökert (be)kerít kert Az etimológiai szótár ezt írja a magyar szó eredetéről: "A kerül, kerít igék ker- tövének származéka, tehát tkp. 'bekerített dolog'. A szócsalád ker- töve ősi finnugor örökség: vogul 'ker-' (körüljár), osztják 'keri' (megfordul), finn 'kierä', észt 'keer' (tekergőző), észt 'keerima' (forog), lapp 'gierre' (teker)." nu-kù nincs pénz nincs, nem (ez hogy került a mai szlengbe??!) Az etimológiai szótár ezt írja a magyar szó eredetéről: - És végül néhány sumér szó, ami a nemzetközi szókincsbe is bekerült részben a sémi törzsek közvetítésével, részben a Biblián keresztül: Sumér szó: Jelentése: Jelentése a magyarban: santana, šandana, šandan füves ember, gyógyító, kertész, valamint egy cím, illetve rang: helytartó sátán Az etimológiai szótár ezt írja a magyar szó eredetéről: "Nemzetközi szó, a latin Satan, illetve görög Szatanasz nyomán; forrása a héber 'szátán' (tkp. ellenfél, ellenség) a 'szátan' (üldöz) igéből" (Talán mikor ezeket a szócikkeket először rögzítették, még nem ismerték vagy fejtették meg a sumér nyelvet?) eden, edin síkság, alföld, mező, legelő, rét Éden, Paradicsom Az etimológiai szótár ezt írja a magyar szó eredetéről: "A héber 'Gan Éden' (gyönyörűség kertje) kifejezésből, latin közvetítéssel lett nemzetközi szóvá." Csak az a kérdés, hogy került a héber nyelvbe. A 'Gan Eden' sumérül azt jelenti: sík hely! saḫar por, föld, homok, iszap vöröses-barna zúzalék Szahara (sivatag) Az etimológiai szótár ezt írja a magyar szó eredetéről: - banda bànda támogatás, támogat fiatal, életerős, erőteljes, heves, indulatos, szenvedélyes, tüzes, büszke csapat, csoport, bandérium = egy földesúr zászlaja alatt felvonuló katonai csapat Az etimológiai szótár ezt írja a magyar szó eredetéről: "Nemzetközi szó a középkori latinból 'banda' (katonai csapat) jelentéssel, a 'bandum' (katonai zászló, hadi jelvény) nyomán; ez a longobárd 'bando' (hadi jelvény) szóra megy vissza." vissza Pecséthenger: Jellegzetes sumér eszköz. Az írás megjelenésével párhuzamosan jelentek meg Dél-Mezopotámiában. (Később természetesen a környező népek is átvették és használták.) A puha agyagba nyomták, végiggördítették, reliefszerű képet adott. Az ékírásos agyagtáblák alján a szerződő felek és a tanúk aláírására szolgált, lenyomata helyettesítette az aláírást. A pecséthengerek egyedileg vésett, 2-3 cm hosszú, 1-2 cm átmérőjű/hosszú hengeralakú vagy táblácska formájú eszközök voltak. Általában kőből, égetett agyagból, csontból, fából ritkábban üvegből vagy fémből készültek. Gyakori díszítőmutívumai az istenábrázolás, a vadászjelenetek, kultikus jelenetek, állatábrázolások. Általában fonálra fűzve, nyakban hordták. Az egyik korai pecséthenger lenyomata gyakorlatilag ugyanazt ábrázolja, mint az egyiptomi Narmer-paletta. A sumér pecsétlenyomat: ... és az egyiptomi Narmer király palettája: vissza Sumér Irodalom: Sumér szövegek akkád nyelvű átiratánál nem szabad megfeledkezni arról, hogy amikor Kr. e. 1300 körül az óbaliloni korban kanonizálták a sumér szövegeket, még egyszer átvizsgálták, és minden olyan elemet kiiktattak belőlük, amely a megváltozott sémi gondolkodásmódnak már nem felelt meg. A sumér alkotások nagy része vers, de előfordul próza is. Viszonylag sok tisztán sumér nyelvű alkotás maradt fenn, de az igazán régi szövegek többnyire lefordítatlanok, így eredeti, (főleg nem korai szakaszból) sumér korból származó szöveggel rendkívül ritkán találkozhat az olvasó. Az irodalmi alkotások egy része akkád átiratként maradt fenn. Gyakran előfordul, hogy amit sumér versnek gondolnak az olvasók, az egy akkád átirat vagy egészen késői akkád alkotás, esetleg újbabiloni, vagy asszír mű. Az akkádok (sőt később az utódaik is) oly nagyon vágytak mindig hasonlítani a sumérokra, hogy nagy igyekezetükben majdnem sikerült elmosni a határt sumér és akkád kultúra között. Különösen igaz ez az irodalmi alkotásokra. Másolták és bővítették a sumér alkotásokat, így mindig naprakész, egyidejű volt a több ezer évnyi irodalmi anyag. Az akkádok (később utódaik korokon átívelve egészen Babilonig) elévülhetetlen érdeme, hogy a sumér kultúrát mindenestől saját értékrendszerükbe illesztették, így lett egyszerre ellenálló minden más változással szemben, független de egyszersmind hagyománymentő és ennek a beállítódásnak köszönhetően hatalmas mennyiségű sumér eredetű ismeretanyagot mentettek meg a feledéstől. Csak a nippuri templom 50 000 agyagtáblás könyvtárat hagyományozott az utókorra, melyet időrend szerint katalogizáltak is. A megmaradt művek gyakran kétnyelvűek, sumér és akkád nyelven írták őket. Nem ritka, hogy már az akkádok is egészen régi és megrongálódott szövegeket másoltak, hogy ne enyésszen el az utókor számára, erről az írnokok bejegyzéseit olvashatjuk a szövegben pl. "eredeti kitörve". A Gilgames című eposz utalásából sejthetjük, hogy a legrégebbi sumér írást ők sem tudták elolvasni. A sumér irodalomban kedvelték a hasonlatot, a metafórát, az ismétlést. (Az alábbi idézetek is mind akkád nyelvű szövegekből fordítottak). "Félelmet lobogtat a négy szél, a rettegés úgy terjed, mint a tűz: hol itt, hol ott falvainkba harap." (Ráolvasások, varázsmondókák) "Istár..Hogy is vihetett rá a lélek, szörnyűséget miért is akartam, hogyan szavazhattam igennel, mikor az ítéletet hoztuk? ....döglött halporontyonként összeütődnek most a tengerárban (az emberek)." (Gilgames, a Vízözön elbeszélése) A műveket nem ritkán zenei kísérettel adták elő. Zeneeszközeik voltak: dobok, sípok, lant, hárfa. Az alkotások gyakran liturgiához vagy valamilyen kultuszhoz kapcsolódtak. A műveknek címük nem volt, azonosításuk az első sorral történt. A sumér irodalmi alkotások több csoportba oszthatók. Fel lehet osztani őket: eposzok, mítoszok és istenutazások csoportra. A mítoszok az istenekről és istennőkről szólnak, az eposzok szinte kizárólag Uruk város legendás királyairól, Gilgamesről, Enmerkarról, Lugalbandáról (legalábbis amit eddig megtaláltak és lefordítottak). A mítoszok főleg Enkiről, Ninurtáról (Angin dimma), Dumuziról, Mardukról (Marduk isten házassága), Istárról (Istár pokolra szállása), Ninhurszágról maradtak fenn. A sumér irodalmi alkotásokban a legfigyelemreméltóbb az ami hiányzik. Ez pedig a teremtésmítoszok. Mindössze kozmogóniai utalásokat lehet róla olvasni különféle irodalmi alkotásokban. Mint pl. az Enúma Elis kozmogóniai bevezetőjében, mely akkád nyelvű és viszonylag kései akkád alkotás! A költemény Marduk főistenné válását mondja el. Az istenutazások egyes istenek más istennél tett látogatását mesélik el. (Nanna utazása Nippurba, Enki utazása Nippurba) Legnagyobb számú irodalmi alkotások a himnuszok, istenhimnuszok és királyhimnuszok. (Inanna felemelkedése, Inanna himnusza, Gudea templomépítési himnusza) Fontosak a siratóhimnuszok is. (Dumuzi siratása) A fennmaradt írásos emlékekben a gazdasági számadások, feljegyzések rendkívül gyakoriak. A csatornákról, leírásukról, adataikról adatbázisnyi írásos emlék maradt fenn. Fontos részét képezi az örökségnek a történeti szövegek, a tudományos szövegek, lexikális listák, egy-egy király életének történeti feldolgozása. Diplomácia levelezést folytattak rendszeresen a környező uralkodókkal, illetve Egyiptommal is rendszer diplomáciai kapcsolatot tartottak fenn. És még egyszer ide írom, hogy ne feledjük: Az egészen korai sumér nyelvű szövegekben olyan nagy a megfejtetlen jelek száma, hogy a szövegeket alig lehet biztonsággal értelmezni, értelmezése ma még megoldhatatlan.