Történelem - A Sumérokról Ninahakuddu I.

Történelem - A Sumérokról Ninahakuddu I. Természeti környezet: Dél-Mezopotámia folyóvízi feltöltéssel létrejött alföld. Az Eufrátesz szelíd folyóként ér az alföldre, a Tigris vadabb folyamként. Az alföldön szétterülnek, szerteágazó medreket és fattyúágakat hozva létre. Torkolatvidékük mocsaras terület. Északi részén szubtrópusi sztyepp, délen trópusi-sivatagi zónába nyúlik. A folyók mentén datolyapálma ligetek zöldellnek. Éghajlata: Szubtrópusi, sivatagi és sztyeppe éghajlat jellemzi tehát, évi csapadékmennyisége kedvezőtlen: 100-160 milliméter, Észak-nyugaton évi 500-600 milliméter, Észak-keleten évi 800 milliméter. Dél-Mezopotámia áprilistól novemberig teljesen száraz volt. Délen a tél volt az esős évszak. A tavaszi, kora nyári szél észak felől, nyáron a nyugati sivatagok felől fújt, ez a "simál" illetve "számum". Hőmérséklete nyáron 50-60 fok, a levegőnek magas a páratartalma, télen 10 fok körül volt, gyakori szél- és homokviharokkal. Átlagos hőmérséklete: 25 fok körül lehetett. Erre a vidékre érkeztek meg a sumérok, (4000-5000-6000 vagy több ezer évvel ezelőtt?) hogy - jelenlegi ismereteink szerint - létrehozzák a világ egyik legkorábbi civilizációját. Mítoszaikból, költeményeikből annyit tudunk, hogy hajón érkeztek a Perzsa-öblön át Mezopotámia déli síkságára, hegyes területről, ahol kevés volt a termőföld, és édesvizet Enki fakasztott a szigetlakók számára. A sumér írásban a hegy, az ország és a föld jele ugyanaz. Még építészetük korai szakaszában is fellelhető az ősi örökség: a fatechnikát alkalmazták az agyagépítésre is, innen jutottak el az agyagépítészet (tégla) csúcsaira. A tudás forrását a tengerbe helyezték. Apzu/Apszu = tenger+tudni. Hatalmas tisztelettel adóztak a tengernek, nagy tanítójuk U-anna (ismertebb görögös név változata Oannész) a tengerből érkezett hozzájuk! A halfarkú, emberfejű lény kultúrhérosz volt. A sumérok nem voltak rokonságban az ott élő sémi népekkel (akkádok, héber törzsek, aramiták). Az a fejlődési fok, amit a sumérok felmutatnak a legkorábbi időkben ezen a tájon, előzmények nélküli Mezopotámiában; ez bizonyítja, hogy több fejlődési fokon (politikai, társadalmi, gazdasági) átestek már valahol az őshazájukban. A sumérok közelebbről soha nem határozták meg honnan jöttek, ami különösen azért érdekes, mert a hagyománymentés és emlékállítás egész kultúrájukat áthatotta. Mítoszaikban él a legendás Dilmun vagy Tilmun (akkád nevén) szigete, de egyébként csak a tenger felé intettek, ha az őshaza került szóba. Ha Dilmun jelentését vizsgáljuk: dil jelentése: Egy, Egyetlen, Egyedülálló, Kivételes, Páratlan. A mu, mun, mú, mur szavak számtalan jelentést hordoznak: bezárt, körülzárt, elzárt, lezárt, bebörtönzött, só, darál, őröl, szép, név, nő, asszony, eskü, sikoly, kiáltás, egyenes. Hogy Dilmunnak van-e köze Muhoz eldönthetetlen. Egy biztos, Bahreinnel való beazonosítása merő képtelenség. Hisz a sumérok hajós nép voltak, számukra nem a távoli, elérhetetlen hely volt az a kis sziget. Ősi, mély félelem élt bennük a természeti katasztrófáktól. A természet könyörtelensége és mostohasága komor érzésvilágot alakított ki bennük. A természet szépségébe való gyönyörködés csak mint valami távoli emlék élt tudatukban, hiszen új lakóhelyük Dél-Mezopotámiában sivár és kietlen volt az elveszett paradicsomhoz képest. Tehát időben és térben egyaránt elmosódott a sumér származás. Íme két mítosz, mely a boldog időkről szól: ENKI és NINHURSÁG Ti, akik a fénylő városon osztoztok: Tilmun országa volt a szűzi föld; ti, akik a fénylő Sumeren osztoztok: Tilmun országa volt a szűzi föld! Tilmun országa fénylő, Tilmun országa szűzi, Tilmun országa szűzi, Tilmun országa fénylő: az Egyetlenek Tilmunban együtt hálnak. A föld, hol Enki az asszonyával hált, szűzi az a föld, ragyogó az a föld; az Egyetlenek Tilmunban együtt hálnak: a föld, hol Enki Ninszikilával hált, szűzi az a föld, ragyogó az a föld. Tilmunban holló nem károg, fácán fácánhangon nem kiált, oroszlán nem gyilkol, farkas bárányt nem ragadoz, kutya a kecskék terelését nem ismeri, ha az özvegy a csírázó malátát elteríti, az ég madarai malátáját nem csipkedik galamb feje nem csügged le, fájó szemű nem monda: "Szemem fáj!" fájó fejű nem mondja: "Fejem fáj!" anyóka ott nem mondja: "Öreg vagyok!" nincs szűz, kinek vére folynék, sodró víz a városban nem folyik, ember nem mondja: "Csatornamedret ássunk!" őrség a határon nem jár őrjáratot, a kikiáltó vészről nem kiált, a város szélén jajszót nem kiált. Azokban a napokban Ninszikila az atyjához, Erikihez, így beszél: "A várost berendezted, a várost berendezted ügyes műveiddel; Tilmunt berendezted, a várost berendezted ügyes műveiddel; Tilmun városát berendezted, a várost berendezted ügyes műveiddel; ám édes vizet, csatornában, nem kapott; Tilmun városát berendezted, a várost berendezted ügyes műveiddel: ám édes vizet, csatornában, nem kapott, nincs termő földje, nincs barázdája ... Enki atya a leányának, Ninszikilának, így adja vissza a szót: "Midőn a Nap az égre hág, ... Nanna őriző házából, a föld vizét felköpő torkon át a földből édes víz tör fel neked: nagy medencébe onnan ömöljék a víz, városod a bőség vizét onnan igya, Tilmun a bőség vizét onnan igya, sós vizű kútjaid édes vizű kutakká váljanak, (termőföldjeiden a barázdák kalászt neveljenek,) városod az Ország rakpartjának tárháza legyen, Tilmun az Ország rakpartjának tárháza legyen! ... (Komoróczy) Egy másik, jóval későbbi mítosz az előbbinek gyökeresen ellentmondva éppen Mezopotámiába helyezi a boldog paradicsomi létüket: "Azokban a napokban nem volt kígyó, nem volt skorpió, nem volt hiéna, Nem volt oroszlán, nem volt vadkutya, sem farkas, Nem volt félelem, sem rémület, Az embernek nem volt ellenlábasa. Azokban a napokban Shubur (Kelet) földje, a bőség helye, az igazságos végzéseké, Dallamos nyelvű Sumér (Dél), a "fejedelemség rendeleteinek" nagy országa, (Ki)Uri (Észak), az ország, melynek megvan mindene, ami szükséges, Martu (Nyugat) országa, biztonságban nyugovó, Az egész világegyetem, a nép egyetértésben, Enlilnek egy nyelven mondott dicséretet." (Kramer) Ezekből az ellentmondó költeményekből is kitűnik, hogy generációk sora után a sumérok eredetük földrajzi helyét elfelejtették, hagyományaikban azonban megmaradt egy boldogabb kor emléke. Dilmun/Tilmun Országáról nehéz eldönteni, hogy sziget volt-e vagy sem. Mégis többen azon a véleményen vannak, hogy sziget volt. Dilmun leírása a bibliai Paradicsom elképzelés alapját szolgáltatta. A második vers már tisztán akkád átirata a régebbi, aranykorról szóló sumér eredetű szöveg akkád másolatának. A tényekhez hozzátartozik, hogy az akkádok már a kezdetektől arra törekedtek, hogy a sumér kultúrát egybemossák az akkáddal, különösen igaz ez az irodalmi alkotásokra, ahol a sumér mítoszokat előszeretettel dolgozták át akkád változatra, sumér és akkád nyelven rögzítették táblákra. Az akkádok a sumérok isteneit tisztelték, csak akkád nevükön. A legjobb példa erre talán az Enúma Elis, mely akkád alkotás, Marduk főistenné válását meséli el, de az eredeti sumér kozmogóniai bevezetőt beleszerkesztették. Céljuk az volt vele, hogy a korábbi mítoszok általánosan ismert, elterjedt hagyományát, a közismert mítoszok átszerkesztésével Marduk főhatalmát igazolva hagyományt teremtsen. Ennek a reformnak a teológiai kidolgozásának eredménye az Enúma elis. Így lett a Gilgamesből is egységes akkád mítosz, noha a legendát több sumér epikus költemény tartotta fenn. További jó példa egy régi sumér mítosz akkád szövegbe dolgozására "A tamariszkusz és a datolyapálma vetélkedése" című költemény, melynek kozmogóniai bevezető szakasza jellegzetesen sumér eredetű, de az istenek neve akkád nyelven van: "Az idők elején, a szent napokban folyókat ástak az emberek. Országaik istenei, Anu, Enlil, Éa kimérték a sorsokat. Tanácsba gyűltek Enlil és az istenek, Közöttük ült Samas is. Istár, az isteni úrnő, a nagy, úgyszintén köztük trónolt. A királyság, az Országok fölötti, nem volt még emberé - istenek osztoztak meg az uralmon. Földieknek király-urává az istenek Gilgamest tették...."(Rákos Sándor fordítása) Az akkádok és utódaik sokáig megőrizték a sumér nyelvet és még azután is használták hivatalos nyelvként, hogy holt nyelvvé vált. Valaminek a sumér eredete mindig meggyőző erővel bírt a feketefejűek (akkádok) népére. Mintha sznob áhítattal közelítettek volna a sumér kultúrához. Ne feledjük az akkádok Sumért "Nemesföld"-nek (Kenger) nevezték, míg a sumérok nemes egyszerűséggel "Országnak" (Kalam) hívták hazájukat. Mindenesetre később ez a csodálat nem akadályozta őket abban, hogy elfoglalják Sumért. Az Ország népe mikor megérkezett az új hazába, az Eufrátesz torkolatvidékére, mocsaras, vizenyős területet talált, tengeröbölszerű benyílókkal a szárazföldre, így történhetett, hogy a sumér városok közül nem egy úgy emlékezett meg magáról, mint tengeri kikötő. (Geológiai feltételezés, hogy mintegy 6000 éve a deltavidék kis szilárdságú földrétege beroskadt a Perzsa-öböl vízébe, ugyanakkor hosszú kilométereken át tengeröböl-szerű benyílók keletkeztek.) Lecsapolták a mocsarakat és élhető körülményeket teremtettek, megalapították első városukat Eridut az Újhold-öböl mentén. (Eridu ma 100 km-re van a tengertől, mert a folyók hordaléka feltöltötte a deltát.) A város nevének egyik lehetséges jelentése: (töltéssel) "Körülkerített Szent Hely" (menedék). Másik lehetséges neve, azt a legendát támasztja alá, mely szerint Eridu a sumérok, sőt a Föld első városa. Amennyiben iri, eri, uru = város du = nemz, szül, létrehoz, Eridu jelentése lehet "szülőváros". Mesterségesen kialakított dombra épült város volt, körbefogva csatornával, védőgáttal. A város ősiségét az archeológiai ásatások is alátámasztották. Eridu után további városállamokat alapítottak. (Városállamokról részletesen lásd a lapon lejjebb.) Például Urt, alig 15 km-re Eridutól. Eridu falait Agadei Sarrukin leromboltatta (i.e.2300 körül), ezzel megszűnt politikai önállósága, a vezető szerepet Ur vette át. (Urban született a zsidóknál és araboknál egyaránt ősatyaként tisztelt Ábrahám. Innen költözött a család Háránba. Háránból hívta el az Úr Kánaán földjére. De ez már egy másik történet.) A sumérok alkatilag középmagas, masszív felépítésű, rövid, kerek koponyájú, nagy, egyenes orrú, fehér bőrű, nagyszemű emberek voltak. Szemük színe gyakran világos (kék, szürke stb.). Jellegzetes alkatuk, kopaszra borotvált fejük világosan megkülönböztette őket a sémi népektől, akik hosszú hajuk és göndör szakálluk miatt magukat "feketefejűeknek" nevezik. Ez a jelző gyakran segít annak eldöntésében, hogy egy sumér nyelvű szöveg akkád átirat-e vagy sem. Lehetséges, hogy a sumérok isteneik tiszteletére borotválták a fejüket. A sumérok jellegzetes viselete volt az ún. kaunakész, mely halpikkelyszerűen vízszintes sávokba rendeződő báránybőrből készült szoknya volt, térdig, esetleg lábszárközépig ért. A legarchaikusabb sumér alkotásokat lehetetlen összekeverni más népek alkotásaival. Embereket ábrázoló művészeti alkotásokat könnyű besorolni sumér korszakra illetve akkád hódítások utáni időszakra. Kopasz, nagyszemű férfiakat, hosszú hajú nőket kaunakészben ábrázoló domborművek idegen befolyástól mentes sumér alkotások. A táblát Lagasban találták, rajta archaikus írásjelekkel. A király építőanyagot tartalmazó kosarat tart a fején, az alsó sávban egy poharat tart a kezében. A felső sávban előtte felesége, Lidda mellette négy fiúk, nevük a ruhájukra vésve. Szakállas férfiak hosszabb szoknyaszerű öltözetben, vagy éppen ágyékkötő jellegű rövid bőrszoknyában már akkád hódítások utáni ábrázolásmód. Az akkád sztéléken a győztesek (a király), mindig szakállasak, hosszú hajjal, míg a legyőzött, elhurcolt ellenség mindig szakáll nélküli. A szakáll a felsőbbrendűséget, az erőt fejezte ki. Kezdőlap Galéria Mitológia Történelem Szimbolizmus Tesztek Útravaló: Az oldalon használt javascriptet Krupa György készítette. A Clearbox JS2 letölthető innen: Clearbox JS2 Vendégkönyv Aktuális kedvenc zenéim: Történelem - A Sumérokról Ninahakuddu Természeti környezet: Dél-Mezopotámia folyóvízi feltöltéssel létrejött alföld. Az Eufrátesz szelíd folyóként ér az alföldre, a Tigris vadabb folyamként. Az alföldön szétterülnek, szerteágazó medreket és fattyúágakat hozva létre. Torkolatvidékük mocsaras terület. Északi részén szubtrópusi sztyepp, délen trópusi-sivatagi zónába nyúlik. A folyók mentén datolyapálma ligetek zöldellnek. Éghajlata: Szubtrópusi, sivatagi és sztyeppe éghajlat jellemzi tehát, évi csapadékmennyisége kedvezőtlen: 100-160 milliméter, Észak-nyugaton évi 500-600 milliméter, Észak-keleten évi 800 milliméter. Dél-Mezopotámia áprilistól novemberig teljesen száraz volt. Délen a tél volt az esős évszak. A tavaszi, kora nyári szél észak felől, nyáron a nyugati sivatagok felől fújt, ez a "simál" illetve "számum". Hőmérséklete nyáron 50-60 fok, a levegőnek magas a páratartalma, télen 10 fok körül volt, gyakori szél- és homokviharokkal. Átlagos hőmérséklete: 25 fok körül lehetett. Erre a vidékre érkeztek meg a sumérok, (4000-5000-6000 vagy több ezer évvel ezelőtt?) hogy - jelenlegi ismereteink szerint - létrehozzák a világ egyik legkorábbi civilizációját. Mítoszaikból, költeményeikből annyit tudunk, hogy hajón érkeztek a Perzsa-öblön át Mezopotámia déli síkságára, hegyes területről, ahol kevés volt a termőföld, és édesvizet Enki fakasztott a szigetlakók számára. A sumér írásban a hegy, az ország és a föld jele ugyanaz. Még építészetük korai szakaszában is fellelhető az ősi örökség: a fatechnikát alkalmazták az agyagépítésre is, innen jutottak el az agyagépítészet (tégla) csúcsaira. A tudás forrását a tengerbe helyezték. Apzu/Apszu = tenger+tudni. Hatalmas tisztelettel adóztak a tengernek, nagy tanítójuk U-anna (ismertebb görögös név változata Oannész) a tengerből érkezett hozzájuk! A halfarkú, emberfejű lény kultúrhérosz volt. A sumérok nem voltak rokonságban az ott élő sémi népekkel (akkádok, héber törzsek, aramiták). Az a fejlődési fok, amit a sumérok felmutatnak a legkorábbi időkben ezen a tájon, előzmények nélküli Mezopotámiában; ez bizonyítja, hogy több fejlődési fokon (politikai, társadalmi, gazdasági) átestek már valahol az őshazájukban. A sumérok közelebbről soha nem határozták meg honnan jöttek, ami különösen azért érdekes, mert a hagyománymentés és emlékállítás egész kultúrájukat áthatotta. Mítoszaikban él a legendás Dilmun vagy Tilmun (akkád nevén) szigete, de egyébként csak a tenger felé intettek, ha az őshaza került szóba. Ha Dilmun jelentését vizsgáljuk: dil jelentése: Egy, Egyetlen, Egyedülálló, Kivételes, Páratlan. A mu, mun, mú, mur szavak számtalan jelentést hordoznak: bezárt, körülzárt, elzárt, lezárt, bebörtönzött, só, darál, őröl, szép, név, nő, asszony, eskü, sikoly, kiáltás, egyenes. Hogy Dilmunnak van-e köze Muhoz eldönthetetlen. Egy biztos, Bahreinnel való beazonosítása merő képtelenség. Hisz a sumérok hajós nép voltak, számukra nem a távoli, elérhetetlen hely volt az a kis sziget. Ősi, mély félelem élt bennük a természeti katasztrófáktól. A természet könyörtelensége és mostohasága komor érzésvilágot alakított ki bennük. A természet szépségébe való gyönyörködés csak mint valami távoli emlék élt tudatukban, hiszen új lakóhelyük Dél-Mezopotámiában sivár és kietlen volt az elveszett paradicsomhoz képest. Tehát időben és térben egyaránt elmosódott a sumér származás. Íme két mítosz, mely a boldog időkről szól: ENKI és NINHURSÁG Ti, akik a fénylő városon osztoztok: Tilmun országa volt a szűzi föld; ti, akik a fénylő Sumeren osztoztok: Tilmun országa volt a szűzi föld! Tilmun országa fénylő, Tilmun országa szűzi, Tilmun országa szűzi, Tilmun országa fénylő: az Egyetlenek Tilmunban együtt hálnak. A föld, hol Enki az asszonyával hált, szűzi az a föld, ragyogó az a föld; az Egyetlenek Tilmunban együtt hálnak: a föld, hol Enki Ninszikilával hált, szűzi az a föld, ragyogó az a föld. Tilmunban holló nem károg, fácán fácánhangon nem kiált, oroszlán nem gyilkol, farkas bárányt nem ragadoz, kutya a kecskék terelését nem ismeri, ha az özvegy a csírázó malátát elteríti, az ég madarai malátáját nem csipkedik galamb feje nem csügged le, fájó szemű nem monda: "Szemem fáj!" fájó fejű nem mondja: "Fejem fáj!" anyóka ott nem mondja: "Öreg vagyok!" nincs szűz, kinek vére folynék, sodró víz a városban nem folyik, ember nem mondja: "Csatornamedret ássunk!" őrség a határon nem jár őrjáratot, a kikiáltó vészről nem kiált, a város szélén jajszót nem kiált. Azokban a napokban Ninszikila az atyjához, Erikihez, így beszél: "A várost berendezted, a várost berendezted ügyes műveiddel; Tilmunt berendezted, a várost berendezted ügyes műveiddel; Tilmun városát berendezted, a várost berendezted ügyes műveiddel; ám édes vizet, csatornában, nem kapott; Tilmun városát berendezted, a várost berendezted ügyes műveiddel: ám édes vizet, csatornában, nem kapott, nincs termő földje, nincs barázdája ... Enki atya a leányának, Ninszikilának, így adja vissza a szót: "Midőn a Nap az égre hág, ... Nanna őriző házából, a föld vizét felköpő torkon át a földből édes víz tör fel neked: nagy medencébe onnan ömöljék a víz, városod a bőség vizét onnan igya, Tilmun a bőség vizét onnan igya, sós vizű kútjaid édes vizű kutakká váljanak, (termőföldjeiden a barázdák kalászt neveljenek,) városod az Ország rakpartjának tárháza legyen, Tilmun az Ország rakpartjának tárháza legyen! ... (Komoróczy) Egy másik, jóval későbbi mítosz az előbbinek gyökeresen ellentmondva éppen Mezopotámiába helyezi a boldog paradicsomi létüket: "Azokban a napokban nem volt kígyó, nem volt skorpió, nem volt hiéna, Nem volt oroszlán, nem volt vadkutya, sem farkas, Nem volt félelem, sem rémület, Az embernek nem volt ellenlábasa. Azokban a napokban Shubur (Kelet) földje, a bőség helye, az igazságos végzéseké, Dallamos nyelvű Sumér (Dél), a "fejedelemség rendeleteinek" nagy országa, (Ki)Uri (Észak), az ország, melynek megvan mindene, ami szükséges, Martu (Nyugat) országa, biztonságban nyugovó, Az egész világegyetem, a nép egyetértésben, Enlilnek egy nyelven mondott dicséretet." (Kramer) Ezekből az ellentmondó költeményekből is kitűnik, hogy generációk sora után a sumérok eredetük földrajzi helyét elfelejtették, hagyományaikban azonban megmaradt egy boldogabb kor emléke. Dilmun/Tilmun Országáról nehéz eldönteni, hogy sziget volt-e vagy sem. Mégis többen azon a véleményen vannak, hogy sziget volt. Dilmun leírása a bibliai Paradicsom elképzelés alapját szolgáltatta. A második vers már tisztán akkád átirata a régebbi, aranykorról szóló sumér eredetű szöveg akkád másolatának. A tényekhez hozzátartozik, hogy az akkádok már a kezdetektől arra törekedtek, hogy a sumér kultúrát egybemossák az akkáddal, különösen igaz ez az irodalmi alkotásokra, ahol a sumér mítoszokat előszeretettel dolgozták át akkád változatra, sumér és akkád nyelven rögzítették táblákra. Az akkádok a sumérok isteneit tisztelték, csak akkád nevükön. A legjobb példa erre talán az Enúma Elis, mely akkád alkotás, Marduk főistenné válását meséli el, de az eredeti sumér kozmogóniai bevezetőt beleszerkesztették. Céljuk az volt vele, hogy a korábbi mítoszok általánosan ismert, elterjedt hagyományát, a közismert mítoszok átszerkesztésével Marduk főhatalmát igazolva hagyományt teremtsen. Ennek a reformnak a teológiai kidolgozásának eredménye az Enúma elis. Így lett a Gilgamesből is egységes akkád mítosz, noha a legendát több sumér epikus költemény tartotta fenn. További jó példa egy régi sumér mítosz akkád szövegbe dolgozására "A tamariszkusz és a datolyapálma vetélkedése" című költemény, melynek kozmogóniai bevezető szakasza jellegzetesen sumér eredetű, de az istenek neve akkád nyelven van: "Az idők elején, a szent napokban folyókat ástak az emberek. Országaik istenei, Anu, Enlil, Éa kimérték a sorsokat. Tanácsba gyűltek Enlil és az istenek, Közöttük ült Samas is. Istár, az isteni úrnő, a nagy, úgyszintén köztük trónolt. A királyság, az Országok fölötti, nem volt még emberé - istenek osztoztak meg az uralmon. Földieknek király-urává az istenek Gilgamest tették...."(Rákos Sándor fordítása) Az akkádok és utódaik sokáig megőrizték a sumér nyelvet és még azután is használták hivatalos nyelvként, hogy holt nyelvvé vált. Valaminek a sumér eredete mindig meggyőző erővel bírt a feketefejűek (akkádok) népére. Mintha sznob áhítattal közelítettek volna a sumér kultúrához. Ne feledjük az akkádok Sumért "Nemesföld"-nek (Kenger) nevezték, míg a sumérok nemes egyszerűséggel "Országnak" (Kalam) hívták hazájukat. Mindenesetre később ez a csodálat nem akadályozta őket abban, hogy elfoglalják Sumért. Az Ország népe mikor megérkezett az új hazába, az Eufrátesz torkolatvidékére, mocsaras, vizenyős területet talált, tengeröbölszerű benyílókkal a szárazföldre, így történhetett, hogy a sumér városok közül nem egy úgy emlékezett meg magáról, mint tengeri kikötő. (Geológiai feltételezés, hogy mintegy 6000 éve a deltavidék kis szilárdságú földrétege beroskadt a Perzsa-öböl vízébe, ugyanakkor hosszú kilométereken át tengeröböl-szerű benyílók keletkeztek.) Lecsapolták a mocsarakat és élhető körülményeket teremtettek, megalapították első városukat Eridut az Újhold-öböl mentén. (Eridu ma 100 km-re van a tengertől, mert a folyók hordaléka feltöltötte a deltát.) A város nevének egyik lehetséges jelentése: (töltéssel) "Körülkerített Szent Hely" (menedék). Másik lehetséges neve, azt a legendát támasztja alá, mely szerint Eridu a sumérok, sőt a Föld első városa. Amennyiben iri, eri, uru = város du = nemz, szül, létrehoz, Eridu jelentése lehet "szülőváros". Mesterségesen kialakított dombra épült város volt, körbefogva csatornával, védőgáttal. A város ősiségét az archeológiai ásatások is alátámasztották. Eridu után további városállamokat alapítottak. (Városállamokról részletesen lásd a lapon lejjebb.) Például Urt, alig 15 km-re Eridutól. Eridu falait Agadei Sarrukin leromboltatta (i.e.2300 körül), ezzel megszűnt politikai önállósága, a vezető szerepet Ur vette át. (Urban született a zsidóknál és araboknál egyaránt ősatyaként tisztelt Ábrahám. Innen költözött a család Háránba. Háránból hívta el az Úr Kánaán földjére. De ez már egy másik történet.) A sumérok alkatilag középmagas, masszív felépítésű, rövid, kerek koponyájú, nagy, egyenes orrú, fehér bőrű, nagyszemű emberek voltak. Szemük színe gyakran világos (kék, szürke stb.). Jellegzetes alkatuk, kopaszra borotvált fejük világosan megkülönböztette őket a sémi népektől, akik hosszú hajuk és göndör szakálluk miatt magukat "feketefejűeknek" nevezik. Ez a jelző gyakran segít annak eldöntésében, hogy egy sumér nyelvű szöveg akkád átirat-e vagy sem. Lehetséges, hogy a sumérok isteneik tiszteletére borotválták a fejüket. A sumérok jellegzetes viselete volt az ún. kaunakész, mely halpikkelyszerűen vízszintes sávokba rendeződő báránybőrből készült szoknya volt, térdig, esetleg lábszárközépig ért. A legarchaikusabb sumér alkotásokat lehetetlen összekeverni más népek alkotásaival. Példaként íme néhány: Embereket ábrázoló művészeti alkotásokat könnyű besorolni sumér korszakra illetve akkád hódítások utáni időszakra. Kopasz, nagyszemű férfiakat, hosszú hajú nőket kaunakészben ábrázoló domborművek idegen befolyástól mentes sumér alkotások. A táblát Lagasban találták, rajta archaikus írásjelekkel. A király építőanyagot tartalmazó kosarat tart a fején, az alsó sávban egy poharat tart a kezében. A felső sávban előtte felesége, Lidda mellette négy fiúk, nevük a ruhájukra vésve. Szakállas férfiak hosszabb szoknyaszerű öltözetben, vagy éppen ágyékkötő jellegű rövid bőrszoknyában már akkád hódítások utáni ábrázolásmód. Az akkád sztéléken a győztesek (a király), mindig szakállasak, hosszú hajjal, míg a legyőzött, elhurcolt ellenség mindig szakáll nélküli. A szakáll a felsőbbrendűséget, az erőt fejezte ki. Narám-Szín Sarrukin unokája, i.e. 2350 körül. A rózsaszín homokkőből készült sztélén a király szarvas koronát és szakállt visel, öltözéke (talán bőr) ágyékkötő. A szarvas korona is az akkád hódítások után jelenik meg a képzőművészetben. Akkád pecséthenger, melyen összefoglaló jelleggel jól látszik a művészi ábrázolásban bekövetkezett változás. A kaunakész jellegű szoknya már hosszú, bokáig érő. Az új-sumér korban, a sumér reneszánsz ideje alatt újra visszatért a király szakáll nélküli ábrázolása, de ruhája már tóga-szerű. Kezdőlap Galéria Mitológia Történelem Szimbolizmus Tesztek Útravaló: Az oldalon használt javascriptet Krupa György készítette. A Clearbox JS2 letölthető innen: Clearbox JS2 Vendégkönyv Aktuális kedvenc zenéim: Történelem - A Sumérokról Ninahakuddu Természeti környezet: Dél-Mezopotámia folyóvízi feltöltéssel létrejött alföld. Az Eufrátesz szelíd folyóként ér az alföldre, a Tigris vadabb folyamként. Az alföldön szétterülnek, szerteágazó medreket és fattyúágakat hozva létre. Torkolatvidékük mocsaras terület. Északi részén szubtrópusi sztyepp, délen trópusi-sivatagi zónába nyúlik. A folyók mentén datolyapálma ligetek zöldellnek. Éghajlata: Szubtrópusi, sivatagi és sztyeppe éghajlat jellemzi tehát, évi csapadékmennyisége kedvezőtlen: 100-160 milliméter, Észak-nyugaton évi 500-600 milliméter, Észak-keleten évi 800 milliméter. Dél-Mezopotámia áprilistól novemberig teljesen száraz volt. Délen a tél volt az esős évszak. A tavaszi, kora nyári szél észak felől, nyáron a nyugati sivatagok felől fújt, ez a "simál" illetve "számum". Hőmérséklete nyáron 50-60 fok, a levegőnek magas a páratartalma, télen 10 fok körül volt, gyakori szél- és homokviharokkal. Átlagos hőmérséklete: 25 fok körül lehetett. Erre a vidékre érkeztek meg a sumérok, (4000-5000-6000 vagy több ezer évvel ezelőtt?) hogy - jelenlegi ismereteink szerint - létrehozzák a világ egyik legkorábbi civilizációját. Mítoszaikból, költeményeikből annyit tudunk, hogy hajón érkeztek a Perzsa-öblön át Mezopotámia déli síkságára, hegyes területről, ahol kevés volt a termőföld, és édesvizet Enki fakasztott a szigetlakók számára. A sumér írásban a hegy, az ország és a föld jele ugyanaz. Még építészetük korai szakaszában is fellelhető az ősi örökség: a fatechnikát alkalmazták az agyagépítésre is, innen jutottak el az agyagépítészet (tégla) csúcsaira. A tudás forrását a tengerbe helyezték. Apzu/Apszu = tenger+tudni. Hatalmas tisztelettel adóztak a tengernek, nagy tanítójuk U-anna (ismertebb görögös név változata Oannész) a tengerből érkezett hozzájuk! A halfarkú, emberfejű lény kultúrhérosz volt. A sumérok nem voltak rokonságban az ott élő sémi népekkel (akkádok, héber törzsek, aramiták). Az a fejlődési fok, amit a sumérok felmutatnak a legkorábbi időkben ezen a tájon, előzmények nélküli Mezopotámiában; ez bizonyítja, hogy több fejlődési fokon (politikai, társadalmi, gazdasági) átestek már valahol az őshazájukban. A sumérok közelebbről soha nem határozták meg honnan jöttek, ami különösen azért érdekes, mert a hagyománymentés és emlékállítás egész kultúrájukat áthatotta. Mítoszaikban él a legendás Dilmun vagy Tilmun (akkád nevén) szigete, de egyébként csak a tenger felé intettek, ha az őshaza került szóba. Ha Dilmun jelentését vizsgáljuk: dil jelentése: Egy, Egyetlen, Egyedülálló, Kivételes, Páratlan. A mu, mun, mú, mur szavak számtalan jelentést hordoznak: bezárt, körülzárt, elzárt, lezárt, bebörtönzött, só, darál, őröl, szép, név, nő, asszony, eskü, sikoly, kiáltás, egyenes. Hogy Dilmunnak van-e köze Muhoz eldönthetetlen. Egy biztos, Bahreinnel való beazonosítása merő képtelenség. Hisz a sumérok hajós nép voltak, számukra nem a távoli, elérhetetlen hely volt az a kis sziget. Ősi, mély félelem élt bennük a természeti katasztrófáktól. A természet könyörtelensége és mostohasága komor érzésvilágot alakított ki bennük. A természet szépségébe való gyönyörködés csak mint valami távoli emlék élt tudatukban, hiszen új lakóhelyük Dél-Mezopotámiában sivár és kietlen volt az elveszett paradicsomhoz képest. Tehát időben és térben egyaránt elmosódott a sumér származás. Íme két mítosz, mely a boldog időkről szól: ENKI és NINHURSÁG Ti, akik a fénylő városon osztoztok: Tilmun országa volt a szűzi föld; ti, akik a fénylő Sumeren osztoztok: Tilmun országa volt a szűzi föld! Tilmun országa fénylő, Tilmun országa szűzi, Tilmun országa szűzi, Tilmun országa fénylő: az Egyetlenek Tilmunban együtt hálnak. A föld, hol Enki az asszonyával hált, szűzi az a föld, ragyogó az a föld; az Egyetlenek Tilmunban együtt hálnak: a föld, hol Enki Ninszikilával hált, szűzi az a föld, ragyogó az a föld. Tilmunban holló nem károg, fácán fácánhangon nem kiált, oroszlán nem gyilkol, farkas bárányt nem ragadoz, kutya a kecskék terelését nem ismeri, ha az özvegy a csírázó malátát elteríti, az ég madarai malátáját nem csipkedik galamb feje nem csügged le, fájó szemű nem monda: "Szemem fáj!" fájó fejű nem mondja: "Fejem fáj!" anyóka ott nem mondja: "Öreg vagyok!" nincs szűz, kinek vére folynék, sodró víz a városban nem folyik, ember nem mondja: "Csatornamedret ássunk!" őrség a határon nem jár őrjáratot, a kikiáltó vészről nem kiált, a város szélén jajszót nem kiált. Azokban a napokban Ninszikila az atyjához, Erikihez, így beszél: "A várost berendezted, a várost berendezted ügyes műveiddel; Tilmunt berendezted, a várost berendezted ügyes műveiddel; Tilmun városát berendezted, a várost berendezted ügyes műveiddel; ám édes vizet, csatornában, nem kapott; Tilmun városát berendezted, a várost berendezted ügyes műveiddel: ám édes vizet, csatornában, nem kapott, nincs termő földje, nincs barázdája ... Enki atya a leányának, Ninszikilának, így adja vissza a szót: "Midőn a Nap az égre hág, ... Nanna őriző házából, a föld vizét felköpő torkon át a földből édes víz tör fel neked: nagy medencébe onnan ömöljék a víz, városod a bőség vizét onnan igya, Tilmun a bőség vizét onnan igya, sós vizű kútjaid édes vizű kutakká váljanak, (termőföldjeiden a barázdák kalászt neveljenek,) városod az Ország rakpartjának tárháza legyen, Tilmun az Ország rakpartjának tárháza legyen! ... (Komoróczy) Egy másik, jóval későbbi mítosz az előbbinek gyökeresen ellentmondva éppen Mezopotámiába helyezi a boldog paradicsomi létüket: "Azokban a napokban nem volt kígyó, nem volt skorpió, nem volt hiéna, Nem volt oroszlán, nem volt vadkutya, sem farkas, Nem volt félelem, sem rémület, Az embernek nem volt ellenlábasa. Azokban a napokban Shubur (Kelet) földje, a bőség helye, az igazságos végzéseké, Dallamos nyelvű Sumér (Dél), a "fejedelemség rendeleteinek" nagy országa, (Ki)Uri (Észak), az ország, melynek megvan mindene, ami szükséges, Martu (Nyugat) országa, biztonságban nyugovó, Az egész világegyetem, a nép egyetértésben, Enlilnek egy nyelven mondott dicséretet." (Kramer) Ezekből az ellentmondó költeményekből is kitűnik, hogy generációk sora után a sumérok eredetük földrajzi helyét elfelejtették, hagyományaikban azonban megmaradt egy boldogabb kor emléke. Dilmun/Tilmun Országáról nehéz eldönteni, hogy sziget volt-e vagy sem. Mégis többen azon a véleményen vannak, hogy sziget volt. Dilmun leírása a bibliai Paradicsom elképzelés alapját szolgáltatta. A második vers már tisztán akkád átirata a régebbi, aranykorról szóló sumér eredetű szöveg akkád másolatának. A tényekhez hozzátartozik, hogy az akkádok már a kezdetektől arra törekedtek, hogy a sumér kultúrát egybemossák az akkáddal, különösen igaz ez az irodalmi alkotásokra, ahol a sumér mítoszokat előszeretettel dolgozták át akkád változatra, sumér és akkád nyelven rögzítették táblákra. Az akkádok a sumérok isteneit tisztelték, csak akkád nevükön. A legjobb példa erre talán az Enúma Elis, mely akkád alkotás, Marduk főistenné válását meséli el, de az eredeti sumér kozmogóniai bevezetőt beleszerkesztették. Céljuk az volt vele, hogy a korábbi mítoszok általánosan ismert, elterjedt hagyományát, a közismert mítoszok átszerkesztésével Marduk főhatalmát igazolva hagyományt teremtsen. Ennek a reformnak a teológiai kidolgozásának eredménye az Enúma elis. Így lett a Gilgamesből is egységes akkád mítosz, noha a legendát több sumér epikus költemény tartotta fenn. További jó példa egy régi sumér mítosz akkád szövegbe dolgozására "A tamariszkusz és a datolyapálma vetélkedése" című költemény, melynek kozmogóniai bevezető szakasza jellegzetesen sumér eredetű, de az istenek neve akkád nyelven van: "Az idők elején, a szent napokban folyókat ástak az emberek. Országaik istenei, Anu, Enlil, Éa kimérték a sorsokat. Tanácsba gyűltek Enlil és az istenek, Közöttük ült Samas is. Istár, az isteni úrnő, a nagy, úgyszintén köztük trónolt. A királyság, az Országok fölötti, nem volt még emberé - istenek osztoztak meg az uralmon. Földieknek király-urává az istenek Gilgamest tették...."(Rákos Sándor fordítása) Az akkádok és utódaik sokáig megőrizték a sumér nyelvet és még azután is használták hivatalos nyelvként, hogy holt nyelvvé vált. Valaminek a sumér eredete mindig meggyőző erővel bírt a feketefejűek (akkádok) népére. Mintha sznob áhítattal közelítettek volna a sumér kultúrához. Ne feledjük az akkádok Sumért "Nemesföld"-nek (Kenger) nevezték, míg a sumérok nemes egyszerűséggel "Országnak" (Kalam) hívták hazájukat. Mindenesetre később ez a csodálat nem akadályozta őket abban, hogy elfoglalják Sumért. Az Ország népe mikor megérkezett az új hazába, az Eufrátesz torkolatvidékére, mocsaras, vizenyős területet talált, tengeröbölszerű benyílókkal a szárazföldre, így történhetett, hogy a sumér városok közül nem egy úgy emlékezett meg magáról, mint tengeri kikötő. (Geológiai feltételezés, hogy mintegy 6000 éve a deltavidék kis szilárdságú földrétege beroskadt a Perzsa-öböl vízébe, ugyanakkor hosszú kilométereken át tengeröböl-szerű benyílók keletkeztek.) Lecsapolták a mocsarakat és élhető körülményeket teremtettek, megalapították első városukat Eridut az Újhold-öböl mentén. (Eridu ma 100 km-re van a tengertől, mert a folyók hordaléka feltöltötte a deltát.) A város nevének egyik lehetséges jelentése: (töltéssel) "Körülkerített Szent Hely" (menedék). Másik lehetséges neve, azt a legendát támasztja alá, mely szerint Eridu a sumérok, sőt a Föld első városa. Amennyiben iri, eri, uru = város du = nemz, szül, létrehoz, Eridu jelentése lehet "szülőváros". Mesterségesen kialakított dombra épült város volt, körbefogva csatornával, védőgáttal. A város ősiségét az archeológiai ásatások is alátámasztották. Eridu után további városállamokat alapítottak. (Városállamokról részletesen lásd a lapon lejjebb.) Például Urt, alig 15 km-re Eridutól. Eridu falait Agadei Sarrukin leromboltatta (i.e.2300 körül), ezzel megszűnt politikai önállósága, a vezető szerepet Ur vette át. (Urban született a zsidóknál és araboknál egyaránt ősatyaként tisztelt Ábrahám. Innen költözött a család Háránba. Háránból hívta el az Úr Kánaán földjére. De ez már egy másik történet.) A sumérok alkatilag középmagas, masszív felépítésű, rövid, kerek koponyájú, nagy, egyenes orrú, fehér bőrű, nagyszemű emberek voltak. Szemük színe gyakran világos (kék, szürke stb.). Jellegzetes alkatuk, kopaszra borotvált fejük világosan megkülönböztette őket a sémi népektől, akik hosszú hajuk és göndör szakálluk miatt magukat "feketefejűeknek" nevezik. Ez a jelző gyakran segít annak eldöntésében, hogy egy sumér nyelvű szöveg akkád átirat-e vagy sem. Lehetséges, hogy a sumérok isteneik tiszteletére borotválták a fejüket. A sumérok jellegzetes viselete volt az ún. kaunakész, mely halpikkelyszerűen vízszintes sávokba rendeződő báránybőrből készült szoknya volt, térdig, esetleg lábszárközépig ért. A legarchaikusabb sumér alkotásokat lehetetlen összekeverni más népek alkotásaival. Példaként íme néhány: Embereket ábrázoló művészeti alkotásokat könnyű besorolni sumér korszakra illetve akkád hódítások utáni időszakra. Kopasz, nagyszemű férfiakat, hosszú hajú nőket kaunakészben ábrázoló domborművek idegen befolyástól mentes sumér alkotások. A táblát Lagasban találták, rajta archaikus írásjelekkel. A király építőanyagot tartalmazó kosarat tart a fején, az alsó sávban egy poharat tart a kezében. A felső sávban előtte felesége, Lidda mellette négy fiúk, nevük a ruhájukra vésve. Szakállas férfiak hosszabb szoknyaszerű öltözetben, vagy éppen ágyékkötő jellegű rövid bőrszoknyában már akkád hódítások utáni ábrázolásmód. Az akkád sztéléken a győztesek (a király), mindig szakállasak, hosszú hajjal, míg a legyőzött, elhurcolt ellenség mindig szakáll nélküli. A szakáll a felsőbbrendűséget, az erőt fejezte ki. Narám-Szín Sarrukin unokája, i.e. 2350 körül. A rózsaszín homokkőből készült sztélén a király szarvas koronát és szakállt visel, öltözéke (talán bőr) ágyékkötő. A szarvas korona is az akkád hódítások után jelenik meg a képzőművészetben. Akkád pecséthenger, melyen összefoglaló jelleggel jól látszik a művészi ábrázolásban bekövetkezett változás. A kaunakész jellegű szoknya már hosszú, bokáig érő. Az új-sumér korban, a sumér reneszánsz ideje alatt újra visszatért a király szakáll nélküli ábrázolása, de ruhája már tóga-szerű. Egy sumér istennő sumér ábrázolása. Előtte az áldozatot bemutató pap mezítelen: Egy sumér istennő akkád ábrázolása. Kezében kettős kígyóval díszített jelvény, fején szarvaskorona:... Kezdőlap Galéria Mitológia Történelem Szimbolizmus Tesztek Útravaló: Az oldalon használt javascriptet Krupa György készítette. A Clearbox JS2 letölthető innen: Clearbox JS2 Vendégkönyv Aktuális kedvenc zenéim: Történelem - A Sumérokról Ninahakuddu Természeti környezet: Dél-Mezopotámia folyóvízi feltöltéssel létrejött alföld. Az Eufrátesz szelíd folyóként ér az alföldre, a Tigris vadabb folyamként. Az alföldön szétterülnek, szerteágazó medreket és fattyúágakat hozva létre. Torkolatvidékük mocsaras terület. Északi részén szubtrópusi sztyepp, délen trópusi-sivatagi zónába nyúlik. A folyók mentén datolyapálma ligetek zöldellnek. Éghajlata: Szubtrópusi, sivatagi és sztyeppe éghajlat jellemzi tehát, évi csapadékmennyisége kedvezőtlen: 100-160 milliméter, Észak-nyugaton évi 500-600 milliméter, Észak-keleten évi 800 milliméter. Dél-Mezopotámia áprilistól novemberig teljesen száraz volt. Délen a tél volt az esős évszak. A tavaszi, kora nyári szél észak felől, nyáron a nyugati sivatagok felől fújt, ez a "simál" illetve "számum". Hőmérséklete nyáron 50-60 fok, a levegőnek magas a páratartalma, télen 10 fok körül volt, gyakori szél- és homokviharokkal. Átlagos hőmérséklete: 25 fok körül lehetett. Erre a vidékre érkeztek meg a sumérok, (4000-5000-6000 vagy több ezer évvel ezelőtt?) hogy - jelenlegi ismereteink szerint - létrehozzák a világ egyik legkorábbi civilizációját. Mítoszaikból, költeményeikből annyit tudunk, hogy hajón érkeztek a Perzsa-öblön át Mezopotámia déli síkságára, hegyes területről, ahol kevés volt a termőföld, és édesvizet Enki fakasztott a szigetlakók számára. A sumér írásban a hegy, az ország és a föld jele ugyanaz. Még építészetük korai szakaszában is fellelhető az ősi örökség: a fatechnikát alkalmazták az agyagépítésre is, innen jutottak el az agyagépítészet (tégla) csúcsaira. A tudás forrását a tengerbe helyezték. Apzu/Apszu = tenger+tudni. Hatalmas tisztelettel adóztak a tengernek, nagy tanítójuk U-anna (ismertebb görögös név változata Oannész) a tengerből érkezett hozzájuk! A halfarkú, emberfejű lény kultúrhérosz volt. A sumérok nem voltak rokonságban az ott élő sémi népekkel (akkádok, héber törzsek, aramiták). Az a fejlődési fok, amit a sumérok felmutatnak a legkorábbi időkben ezen a tájon, előzmények nélküli Mezopotámiában; ez bizonyítja, hogy több fejlődési fokon (politikai, társadalmi, gazdasági) átestek már valahol az őshazájukban. A sumérok közelebbről soha nem határozták meg honnan jöttek, ami különösen azért érdekes, mert a hagyománymentés és emlékállítás egész kultúrájukat áthatotta. Mítoszaikban él a legendás Dilmun vagy Tilmun (akkád nevén) szigete, de egyébként csak a tenger felé intettek, ha az őshaza került szóba. Ha Dilmun jelentését vizsgáljuk: dil jelentése: Egy, Egyetlen, Egyedülálló, Kivételes, Páratlan. A mu, mun, mú, mur szavak számtalan jelentést hordoznak: bezárt, körülzárt, elzárt, lezárt, bebörtönzött, só, darál, őröl, szép, név, nő, asszony, eskü, sikoly, kiáltás, egyenes. Hogy Dilmunnak van-e köze Muhoz eldönthetetlen. Egy biztos, Bahreinnel való beazonosítása merő képtelenség. Hisz a sumérok hajós nép voltak, számukra nem a távoli, elérhetetlen hely volt az a kis sziget. Ősi, mély félelem élt bennük a természeti katasztrófáktól. A természet könyörtelensége és mostohasága komor érzésvilágot alakított ki bennük. A természet szépségébe való gyönyörködés csak mint valami távoli emlék élt tudatukban, hiszen új lakóhelyük Dél-Mezopotámiában sivár és kietlen volt az elveszett paradicsomhoz képest. Tehát időben és térben egyaránt elmosódott a sumér származás. Íme két mítosz, mely a boldog időkről szól: ENKI és NINHURSÁG Ti, akik a fénylő városon osztoztok: Tilmun országa volt a szűzi föld; ti, akik a fénylő Sumeren osztoztok: Tilmun országa volt a szűzi föld! Tilmun országa fénylő, Tilmun országa szűzi, Tilmun országa szűzi, Tilmun országa fénylő: az Egyetlenek Tilmunban együtt hálnak. A föld, hol Enki az asszonyával hált, szűzi az a föld, ragyogó az a föld; az Egyetlenek Tilmunban együtt hálnak: a föld, hol Enki Ninszikilával hált, szűzi az a föld, ragyogó az a föld. Tilmunban holló nem károg, fácán fácánhangon nem kiált, oroszlán nem gyilkol, farkas bárányt nem ragadoz, kutya a kecskék terelését nem ismeri, ha az özvegy a csírázó malátát elteríti, az ég madarai malátáját nem csipkedik galamb feje nem csügged le, fájó szemű nem monda: "Szemem fáj!" fájó fejű nem mondja: "Fejem fáj!" anyóka ott nem mondja: "Öreg vagyok!" nincs szűz, kinek vére folynék, sodró víz a városban nem folyik, ember nem mondja: "Csatornamedret ássunk!" őrség a határon nem jár őrjáratot, a kikiáltó vészről nem kiált, a város szélén jajszót nem kiált. Azokban a napokban Ninszikila az atyjához, Erikihez, így beszél: "A várost berendezted, a várost berendezted ügyes műveiddel; Tilmunt berendezted, a várost berendezted ügyes műveiddel; Tilmun városát berendezted, a várost berendezted ügyes műveiddel; ám édes vizet, csatornában, nem kapott; Tilmun városát berendezted, a várost berendezted ügyes műveiddel: ám édes vizet, csatornában, nem kapott, nincs termő földje, nincs barázdája ... Enki atya a leányának, Ninszikilának, így adja vissza a szót: "Midőn a Nap az égre hág, ... Nanna őriző házából, a föld vizét felköpő torkon át a földből édes víz tör fel neked: nagy medencébe onnan ömöljék a víz, városod a bőség vizét onnan igya, Tilmun a bőség vizét onnan igya, sós vizű kútjaid édes vizű kutakká váljanak, (termőföldjeiden a barázdák kalászt neveljenek,) városod az Ország rakpartjának tárháza legyen, Tilmun az Ország rakpartjának tárháza legyen! ... (Komoróczy) Egy másik, jóval későbbi mítosz az előbbinek gyökeresen ellentmondva éppen Mezopotámiába helyezi a boldog paradicsomi létüket: "Azokban a napokban nem volt kígyó, nem volt skorpió, nem volt hiéna, Nem volt oroszlán, nem volt vadkutya, sem farkas, Nem volt félelem, sem rémület, Az embernek nem volt ellenlábasa. Azokban a napokban Shubur (Kelet) földje, a bőség helye, az igazságos végzéseké, Dallamos nyelvű Sumér (Dél), a "fejedelemség rendeleteinek" nagy országa, (Ki)Uri (Észak), az ország, melynek megvan mindene, ami szükséges, Martu (Nyugat) országa, biztonságban nyugovó, Az egész világegyetem, a nép egyetértésben, Enlilnek egy nyelven mondott dicséretet." (Kramer) Ezekből az ellentmondó költeményekből is kitűnik, hogy generációk sora után a sumérok eredetük földrajzi helyét elfelejtették, hagyományaikban azonban megmaradt egy boldogabb kor emléke. Dilmun/Tilmun Országáról nehéz eldönteni, hogy sziget volt-e vagy sem. Mégis többen azon a véleményen vannak, hogy sziget volt. Dilmun leírása a bibliai Paradicsom elképzelés alapját szolgáltatta. A második vers már tisztán akkád átirata a régebbi, aranykorról szóló sumér eredetű szöveg akkád másolatának. A tényekhez hozzátartozik, hogy az akkádok már a kezdetektől arra törekedtek, hogy a sumér kultúrát egybemossák az akkáddal, különösen igaz ez az irodalmi alkotásokra, ahol a sumér mítoszokat előszeretettel dolgozták át akkád változatra, sumér és akkád nyelven rögzítették táblákra. Az akkádok a sumérok isteneit tisztelték, csak akkád nevükön. A legjobb példa erre talán az Enúma Elis, mely akkád alkotás, Marduk főistenné válását meséli el, de az eredeti sumér kozmogóniai bevezetőt beleszerkesztették. Céljuk az volt vele, hogy a korábbi mítoszok általánosan ismert, elterjedt hagyományát, a közismert mítoszok átszerkesztésével Marduk főhatalmát igazolva hagyományt teremtsen. Ennek a reformnak a teológiai kidolgozásának eredménye az Enúma elis. Így lett a Gilgamesből is egységes akkád mítosz, noha a legendát több sumér epikus költemény tartotta fenn. További jó példa egy régi sumér mítosz akkád szövegbe dolgozására "A tamariszkusz és a datolyapálma vetélkedése" című költemény, melynek kozmogóniai bevezető szakasza jellegzetesen sumér eredetű, de az istenek neve akkád nyelven van: "Az idők elején, a szent napokban folyókat ástak az emberek. Országaik istenei, Anu, Enlil, Éa kimérték a sorsokat. Tanácsba gyűltek Enlil és az istenek, Közöttük ült Samas is. Istár, az isteni úrnő, a nagy, úgyszintén köztük trónolt. A királyság, az Országok fölötti, nem volt még emberé - istenek osztoztak meg az uralmon. Földieknek király-urává az istenek Gilgamest tették...."(Rákos Sándor fordítása) Az akkádok és utódaik sokáig megőrizték a sumér nyelvet és még azután is használták hivatalos nyelvként, hogy holt nyelvvé vált. Valaminek a sumér eredete mindig meggyőző erővel bírt a feketefejűek (akkádok) népére. Mintha sznob áhítattal közelítettek volna a sumér kultúrához. Ne feledjük az akkádok Sumért "Nemesföld"-nek (Kenger) nevezték, míg a sumérok nemes egyszerűséggel "Országnak" (Kalam) hívták hazájukat. Mindenesetre később ez a csodálat nem akadályozta őket abban, hogy elfoglalják Sumért. Az Ország népe mikor megérkezett az új hazába, az Eufrátesz torkolatvidékére, mocsaras, vizenyős területet talált, tengeröbölszerű benyílókkal a szárazföldre, így történhetett, hogy a sumér városok közül nem egy úgy emlékezett meg magáról, mint tengeri kikötő. (Geológiai feltételezés, hogy mintegy 6000 éve a deltavidék kis szilárdságú földrétege beroskadt a Perzsa-öböl vízébe, ugyanakkor hosszú kilométereken át tengeröböl-szerű benyílók keletkeztek.) Lecsapolták a mocsarakat és élhető körülményeket teremtettek, megalapították első városukat Eridut az Újhold-öböl mentén. (Eridu ma 100 km-re van a tengertől, mert a folyók hordaléka feltöltötte a deltát.) A város nevének egyik lehetséges jelentése: (töltéssel) "Körülkerített Szent Hely" (menedék). Másik lehetséges neve, azt a legendát támasztja alá, mely szerint Eridu a sumérok, sőt a Föld első városa. Amennyiben iri, eri, uru = város du = nemz, szül, létrehoz, Eridu jelentése lehet "szülőváros". Mesterségesen kialakított dombra épült város volt, körbefogva csatornával, védőgáttal. A város ősiségét az archeológiai ásatások is alátámasztották. Eridu után további városállamokat alapítottak. (Városállamokról részletesen lásd a lapon lejjebb.) Például Urt, alig 15 km-re Eridutól. Eridu falait Agadei Sarrukin leromboltatta (i.e.2300 körül), ezzel megszűnt politikai önállósága, a vezető szerepet Ur vette át. (Urban született a zsidóknál és araboknál egyaránt ősatyaként tisztelt Ábrahám. Innen költözött a család Háránba. Háránból hívta el az Úr Kánaán földjére. De ez már egy másik történet.) A sumérok alkatilag középmagas, masszív felépítésű, rövid, kerek koponyájú, nagy, egyenes orrú, fehér bőrű, nagyszemű emberek voltak. Szemük színe gyakran világos (kék, szürke stb.). Jellegzetes alkatuk, kopaszra borotvált fejük világosan megkülönböztette őket a sémi népektől, akik hosszú hajuk és göndör szakálluk miatt magukat "feketefejűeknek" nevezik. Ez a jelző gyakran segít annak eldöntésében, hogy egy sumér nyelvű szöveg akkád átirat-e vagy sem. Lehetséges, hogy a sumérok isteneik tiszteletére borotválták a fejüket. A sumérok jellegzetes viselete volt az ún. kaunakész, mely halpikkelyszerűen vízszintes sávokba rendeződő báránybőrből készült szoknya volt, térdig, esetleg lábszárközépig ért. A legarchaikusabb sumér alkotásokat lehetetlen összekeverni más népek alkotásaival. Példaként íme néhány: Embereket ábrázoló művészeti alkotásokat könnyű besorolni sumér korszakra illetve akkád hódítások utáni időszakra. Kopasz, nagyszemű férfiakat, hosszú hajú nőket kaunakészben ábrázoló domborművek idegen befolyástól mentes sumér alkotások. A táblát Lagasban találták, rajta archaikus írásjelekkel. A király építőanyagot tartalmazó kosarat tart a fején, az alsó sávban egy poharat tart a kezében. A felső sávban előtte felesége, Lidda mellette négy fiúk, nevük a ruhájukra vésve. Szakállas férfiak hosszabb szoknyaszerű öltözetben, vagy éppen ágyékkötő jellegű rövid bőrszoknyában már akkád hódítások utáni ábrázolásmód. Az akkád sztéléken a győztesek (a király), mindig szakállasak, hosszú hajjal, míg a legyőzött, elhurcolt ellenség mindig szakáll nélküli. A szakáll a felsőbbrendűséget, az erőt fejezte ki. Narám-Szín Sarrukin unokája, i.e. 2350 körül. A rózsaszín homokkőből készült sztélén a király szarvas koronát és szakállt visel, öltözéke (talán bőr) ágyékkötő. A szarvas korona is az akkád hódítások után jelenik meg a képzőművészetben. Akkád pecséthenger, melyen összefoglaló jelleggel jól látszik a művészi ábrázolásban bekövetkezett változás. A kaunakész jellegű szoknya már hosszú, bokáig érő. Az új-sumér korban, a sumér reneszánsz ideje alatt újra visszatért a király szakáll nélküli ábrázolása, de ruhája már tóga-szerű. Egy sumér istennő sumér ábrázolása. Előtte az áldozatot bemutató pap mezítelen: Egy sumér istennő akkád ábrázolása. Kezében kettős kígyóval díszített jelvény, fején szarvaskorona: A suméroknak köszönhetjük az első írásrendszert, a kocsikereket (tömör korongból készültek, melyekkel a tengely is együtt forgott), a sört, a kör 360 fokra osztását, a szögszámítást, a naptárt, az idő hónap és nap beosztását, az első mértékeket, a civilizált világban ők vetették meg a csillagászat alapjait, és később magas fokra fejlesztették, ismerték és használták a helyi érték fogalmát, a matematikat, algebrát, a varázslás és mágia alapelveit. A sumérok állattenyésztéssel, a csatornák mentén földműveléssel foglalkoztak. Termeltek: fügét, almát, gránátalmát, hagymát, fokhagymát, salátát, kaport, répát, uborkát, sáfrányt, izsópot, koriandert, köményt, cikóriát, búzát (tönkölyt), árpát, árpából készült a sörkészítéshez használt maláta, borsót, lencsét, kölest, babot, tököt, szezámot, lent. Természetesen nagyon fontos szerepe volt az élelmezésben a halászatnak. A nádat hajókészítésre (nádkötegekből építették), mindennapi tárgyak készítéséhez, építkezésre használták, valamint fontos szerepe volt a kereskedelemben. Általánosan szezámolajat használtak melyet préselésből nyertek, és cédrusolajuk is volt, de az jóval drágábban (importcikk). Szertartásokon használták leginkább. Testüket is olajjal ápolták. Az olajfa nem élt meg a környéken. Tartottak: juhot, kecskét, sertést, szavasmarhát, kulánt, (ez egy szamárfaj, a házi szamárnál kisebb, gracilisebb, olyan mint egy helyes kiscsikó). Nehéz elképzelni, hogy nem ismerték és nem használták a tevét, de kifejezetten az említésével nem találkoztam szövegekben. A kétpúpú tevét elsősorban teherszállításra használták, az egypúpú teve tej és hústermelő háziállat, de teherhordásra is használják. Dél-Mezopotámia fontos kultúrnövénye volt a datolyapálma és a tamariszkusz cserje. A tamariszkusz (tamariskafélék) a száraz, homokos, köves vagy szikes területeken honos cserje, vékony vesszőkkel, szórtan álló, apró pikkelyszerű levelekkel. Gyors növekedésűek, egyes fajaik idővel görbe törzsű fácskák lehetnek. Virágaik füzér vagy fürtvirágzatban fejlődnek. A fának nincs gyümölcse, termése. Hajtásai botról sarjadnak. Tamariszkuszból készítették: földművelő szerszámokat, ekét, cséplőeszközt a gabonához, tányért, serleget, tálat, ládát, kosarat, vetélőt (a takácsok használták) ráolvasó papi ruhák díszét, épületdíszeket, vesszőjét szenteltvíz hintésére használták, füstölőkben égették, teknőt vájtak belőle. A datolya táplálék, édesség, és erjesztett ital alapanyaga volt számukra. Megszárítva datolyalisztet őröltek belőle, felhasználták a sörkészítésben, magját tüzelőolajnak használták. Datolyapálmából készítettek továbbá: ostort gyeplőt, jármot istrángot takarót fontak belőle (különféle üléseket és az ökröket takarták le vele) poharat (ebből fogyasztották Nanna holdisten áldozati italát.