2013. július 17., szerda

Lydiai nyelvemlékeink.

Magam is meglepődtem, amikor rájöttem, hogy a minószi kép- és vonalas írásokat tudom olvasni, vagyis beszélem a minószi, másnéven eteo-krétai nyelvet. Nem sokkal azután kiderült, hogy a többi eteo nyelvet is beszélem: a ciprusit és a lemnoszit is. Nem régen a tengeri népekről derítettem ki, hogy mindegyikének a neve kinézést, viseletet, harcmodort, fegyverzetet leíró magyar szó. Mivel ezek a leíró nevek nem a tengeri népek, hanem az őket leíró hatti és egyiptomi szövegek nyelvéről árulkodnak, így közvetlen igazolások után kezdtem kutatni. És már nem is okozott meglepetést, hogy a trákok (és a trójaiak), a károk, a lükik és, ime, a lüdek is magyarul beszéltek, amint erről írásos nyelvemlekeik tanúskodnak. Az utóbbi népek fonetikus írásjeleket, betű­ket használtak, így e szövegek olvasataiba lehet nagyképűen kételkedni, de azokat kétségbevonni, megcáfolni nem lehet.



Lüd betűk és hangértékeik az oldalon:

http://osmagyar.kisbiro.hu/modules.php?name=topics&file=nyomtat&cikk=tengeri-4f852e62cb976



A szövegek olvasata, ha nem is latin betűkkel és nem a mai helyesírással vésték, nem szabadna, hogy gondot okozzon bárkinek. Igen, vésett/rótt szövegekről van szó, tehát világos, hogy a jelekkel spórolós ugratásos, kihagyásos módszert alkalmazta a korabeli (ie. VIII.-II. századok) irnok/vésnök. Érdemes ezzel az ugratásos módszerrel közelebbről meg­ismerkedni, hiszen elsajátításával az ember azonnal többnyelvűvé válik: azonnal (ük)anyanyelvi szinten beszéli az eteo nyelveken kívül a trák, lemnoszi, lüki, lüd, kár és még kitudja hány nyelvet. (Ignacio Adiego a kihagyásos írásmódszert, (defective notation of vowels), a kár nyelvi emlékekben kimutatja, és háromszorosan is alátámasztja.)

Az alábbiakban három lüd nyelvemlék következik. Az első egy kétnyelvű, lüd (lydiai) – arameus felirat, melynek facsimile má­solatához is könnyű hozzáférni a világhálón. A másik kettőnek, melyeket a Jost Gippert által jegyzett Titus Didactica oldalairól töltöttem le, csak az átiratát sikerült megtalálnom a világhálón, de a forrás elég megbízhatónak bizonyult ahhoz, hogy ennek ellenére nekifogjak az olvasásuknak. Csupán néhány betű olvasata tűnik kétségesnek: a B és P/F betűk könnyen összetéveszthetők mind a vésésben, mind a kiejtésben, az e (E/É) és u (Ö/Ő) jelei közötti eltérést jelentő kis horgocska is könnyen elmosódhat.

Általában az egymáshoz nagyon hasonló lemnoszi, kár, lüki és lüd írásokban az S-SZ-Z-ZS hangok néha keverednek, a kutatók is bizonytalanok szétválasztásukban, olyannyira, hogy itt is ezt a négy hangot így adták meg ś: és s: , az olvasóra bízva a további szétválogatást. Ugyanilyen bizonytalan a T-TY és C-CS, valamint az L-LY-J hangok elkülőnítése. Az A-Á, E-É, O-Ó, Ö-Ő párosokat illetve az I-Í-Ü-Ű négyest egy-egy jellel jelölik, noha az Á és É önhangzóknak vannak külön jelei, de ez utóbbiakat csak a félreérthetőség elkerőlésére használják a vésnökök.

A kutatók a szövegeket nem csak átírták, hanem szavakba is tördel­ték, saját elgondolásaik alapján. Ez a tördelés teljesen önkényes, a kutatók ki sem fejtik, hogy mi alapján végezték el. Ezért ezek a tör­delések semmire sem köteleznek, és a sor végek sem jelentenek minden esetben szó vagy szótag véget. Előfordulhat, hogy a szó vagy mondat utolsó betűje kerül csupán át a következő sorba.

A mellékelt táblázatban megadott hangértéktől eltérő, de az értelmes olvasat megkívánta javításokat aláhúztam.



Lydisch-aramäische Bilingue (Sardes Nr. 1):



1 ...

2 [o]raλ is{l > ś}λ bakillλ est mrud eśśk [vãnaś]

[U]RAL ŰZéSSeL BAKa-ILLaL EZT MéRÖD E SáSKa [HaDDaL]

3 laqrisak qelak kudkit ist esλ vã{n > l}[aλ]

LAKóRa ÍZ AKiKKE’ LAKiK Ő DuKÍT ŰZőT EZZeL VÁLL[AL]

4 bλtarvod akad manelid kumlilid silukalid akit n[ãqis]

BaJT A’ RoVÓDó AKAD MANE LÜD KÖMLI LÜD SZÜLŐK ALJaDA KIT[őL]

5 esλ mruλ buk esλ vã{n > l}aλ buk esňaň

EZZeL MeRő ÖL BŐ KÉZZeL VÁLLAL BÖKÉSZő NYÁNYó
6 laqirisaň bukit kud ist esλ vã{n > l}aλ bλtarvo[d]

LAKó Ű őRIZ ANNYi BÖKIT KÓDIST EZZeL VÁLLAL BaJT A’ RoVÓ[Dó]

7 aktin nãqis qelλk fẽnsλifid fakmλ artimuś

AKiT INNeN ÁK ŰZ KELL LYuK FÉN(Y)-űZő LIBIDó VAKMaLY ARTIM ÖS[öN]

8 ibśimsis artimuk kulumsis aaraλ biraλk

Ű BőS(Z) IMe SZŰZ ARTIM Ő Ki KÖLLÖM SZŰZ A’ ÁRRAL BÍRÁJJáK
9 kλidaλ kofuλk qiraλ qelλk bilλ vcbaqẽnt
KéJI DAL KOFa ÖLeK KIRÁLY KELL LYuK BILaL VaZSBa AKKÉNT



[u]ral űzéssel, baka-illal. Ezt méröd e sáska [haddal]. Lakóra íz (rokonnak számít) akikkel lakik, ő dukít űzőt, ezzel váll[al] bajt a rovódó. Akad Mane, lüd, kömli lüd szülők aljada (aljasa), kit[ől] ezzel merő, öl bő kézzel. Vállal bökésző nyányó lakó, ű őriz annyi bökit, kódist (koldúst/csavargót), ezzel vállal bajt a rov[ódó] akit innen ák (ág) űz. Kell lyuk, fényűző libidó? Vakmaly! Artim ös[ön], ű bős(z), ime szűz Artim, ő ki köllöm, szűz a, árral bírájják: kéji dal, kofa ölek. Király kell, lyuk billal vazsba akként.



illa: am. fuss v. fut v. futott berken, nádakon, ereken keresztül. Fõnevül használva am. futás, szökés. Illára vevé a dolgot. (Heltai). CzF

íz: 4) Nemzetségi kor, idõszak. Harmadiziglen kiirtani valakit, azaz magát, fiait és unokáit. Negyediziglen számûzni valamely családot, nemzetséget. Különösen rokonsági, atyafisági ág v. fok. Másod ízbeli, harmad ízbeli atyafi. CzF

dukít: feljogosít, a dukál műveltető alakja.

rovódó: megrovandó személy.

aljad: (al-j-ad) önh. m. aljad-tam, ~tál, ~t vagy ~ott. Alyassá, a maga nemében hitványnyá lesz. Képzésre hasonlók hozzá: ger-j-ed, ter-j-ed. CzF

merő: bátor

böki, bökész: pika, dárda illetve ilyesmivel felszerelt egyén.

nyányó: mamlasz, együgyű

fẽnsλifid/ fẽnsλibid = FÉN(Y)-űZő LIBIDó. Marhaság! – kiáltanak fel sokan, a libidó latin eredetű szó! Hát persze, hogy az. Csakhogy ezt a lydök nem tudták, ezért többször is leírták mielőtt még a rómaiaktól átvehették volna. Ez egy összetett szó: lepke/lebke + idő > lipe/libe + idő > libeidő > libidó. Eredeti jeletése tehát: lebegő idő v. idő melyben az ember lepke könnyűnek érzi magát, olyannyira, hogy még a libegő lángot is megizélné... el is ég közben. Így, a két összetett szó együtt tökéletesen körülírja a libidó mai értelmét (a fényűző nem luxus, hanem fényt űző).

lipe: máskép: LEPE, l. LEPKE. CzF

lebke: (leb-ke, azaz leb-ìg-e, leb-ìg-õ) mn. tt. lebkét. A mi természeténél fogva, mint könnyü, vékony, hajlékony test, legkisebb mozgatásra megindúl és lebeg. Lebke pehely, levegõ. Lebke pókháló. Ez nem kicsinyezõ, hanem gyakorlatos név, s a lebeg igének módositott részesülõje: lebegõ, lebege, lebge, s könnyebb kiejtéssel lebke, melynél még könnyebb az ugyanazt is jelentõ lepke, mely saját értelemmel is bir. CzF

vakmaly: vakablak, falitéka. Így nevezik néhol a sírverem oldalán beásott üreget is, melybe a koporsót szokták tenni.

Artim: Artemisz (Ara-timmelő?) görög istennő, a vadon és a vadak védője, a római Diana megfelelője.

billal: bilókkal, bilyoggal, bélyeggel



Kissé megfiatalítva a szöveg valahogy így hangzana: … ural űzéssel, bakák általi zaklatással. Ezt érzékeled e sáskányi haddal. A lakó felel a vele együtt lakó, több ízigleni rokonokért, és feljogosítja az űzőket, bajt vonva magára. Akad egy lüd, Mane, kömli lüd szülők alja, akiktől bátorítva sokakat megöl (valószínűleg a satrapa emberei közül). A pikával/bökivel felszerelt, vagy ilyet rejtegető, bujdosó mamlasz bajt vall. Szerelmes enyelgés helyett vakmalyt, sírkamrát ígér neki a hatalom. A csupa kellem Artim oson, őt ártón bírálják, de ő bősz a vadonban rejtözőkre. A király vasba bilincseli elrettentésül az elfogottakat.

A szöveg tehát egy közérdekű kétnyelvű hivatalos közlemény, mely az uralkodóval szembeni lüd ellenállást hivatott felszámolni.



Inscription: 11 Sardes

1 est mruvaad saristrośλ śfarvad aśtrkoλ

ESZéT MéRi Ő eVVe’ A’ ADóSSÁRa ÖSZTöRÖS Jó SáFÁR VADAST áRKOL-

2 vãnτaś vicň areλ kaτaredkmś iskoś

-VÁN CSÁSZVa ICiNY ÁR ELe KACSA REDeK MáS ISZáKOSa
3 aňiś qidad savň vratuλ arśτãnsrś kasnod

ANNYI SoK IDeADáSSA’ VáNY VáRATOL A’ RoSTÁN SZóRáS oKKa’ SZáN ODa
4 kśbλtaλkś at{r > v}golλ tafaaλ fabaλkol

KiSBaLTa ALaKoS ÁTVáGi ÖLJéT A’ FA ALFÁBAL öKÖL
5 avka{ň > v} ẽtam{ň > v} uvedmaś varedtaλ śfatoś

AVVa’ oKKA’ VÉT AMiVe’ Ő VÉD MÁSéVA’ eREDeTi AJJaS FA-TOSZa
6 kotaś cat qe{d > l}kτad cfiśad isaaλal umňod

KÓTÁS CSAT éKKEL KuTYA oDa CSúF IS ADo(?) ŰZ A’ AJÁLÓ MoNY ODa
7 saristrośλ srkastuś katovalis śuλoś

ZÁR IS TáROSuL SZaRKÁZóT ŐS KATO(ná)VAL ŰZeSS EL ÓS
8 datrośis qaλmλad qis labtãnal atrokl

ó’DATRa ÓS ÍZeK AJJ MeLY AD KIS LÁB-TÁM ALÁT ROKKaL
9 śfardak artimuλ dãň caqrlaλ aśtrkoλ

SáFÁR óDÁK, ARTIM, Ő LaDÁNY (pajkos) CSAK RóLA aJJAST íRKa OLY
10 fakiτ est inal adalλ aksaakmλ iskod

FAKÍTó EZT ŰNÁLA DALóJJA KóSZA A’ KoMoLY ISZKi ÓDa
11 vãnτakt esňaň ifrol qis fakorfid katofn

VÁN(Y)aCCSÁG TESZ NYÁNYó Ű PíROL KIS Fi AKKOR FŰ De KAToVá Nő!
12 buk mruvaaλ fakmλataň viśśis vaarś nid kantrod

BŐ KiMéRŐ aVVA’ ÁJJa VAK-MaLYÁT ANNYI VISZoS ŰZi aVVA’ ÁRú SíNűDi KANTáROD

Eszét méri ő evvel: Az adósára ösztörös jó sáfár. Vadast árkolván, császva iciny ár ele kacsa, rétek más iszákosa annyi sok. Ideadással (kölcsönbe adással) vány váratol (esedékes). A rostán szórás okkal szán oda. Kisbalta alakos: átvági öljét a fa alfából. Ököl avval okkal vét amivel ő véd. Máséval eredeti ajjas fa-tosza, kótás csat ékkel. Kutya oda-, csúf is oda-űz, az ajáló mony: oda zár is tárosul. Szarkázót ős kato(ná)val űzess el. Ós óldatra ós ízek. Ajj mely ad kis láb-tám alát rokkal (rokkan). Sáfár ódák, Artim, ő ladány, csak róla ajjast írka oly fakító. Ezt űnála dalójja Kósza a komoly iszki-óda. Ván(y)accság tesz, nyányó ű pírol. Kis fi (fiú) akkor fű, de kato(ná)vá nő! Bő kimérő avval ájja vak-malyát, annyi viszos űzi avval, árú sínűdi kantárod.



ösztörös: ösztökélő, nógató

sáfár: felügyelő, gondnok

ele: élettere

rédek: rétek (ang. reed = nádas)

vány: használatból eredő kopás

alakos: 1) Aki holmi szemfényvesztõ ügyességgel mulattatja a közönséget. 2) Álarczot viselõ. 3) Alattomos képmutató, arczát változtató, nevét, kilétét titkoló, más név alatt járókelõ bujdosó ember. CzF

alfa: Erdõszeti nyelven azon csemetenemû vagy harasztféle bokrok az erdõben, melyek soha magasra nem nõnek. Jelenti akármely álló fának alsó részét vagy derekát, törzsét is. CzF

fa-tosza: fa-ajtókopogtató

tárosul: közös tárba/térbe van vele > társul

szarkázó: szarészó, (szar-ész-ó) mn. tt. szarészó-t. Baranyában mondják rideg disznóról, mely a szabadban ide-oda kalászol, kódorog. Törzse: szarész azon szar gyöktõl, mely a szarándok és szarahora szókban járáskelést jelent. Nógrád megyében szarkázó ugyanazt jelenti. CzF. Mai nyelven: bevándorló.

ős: itt = őshonos

ó’dat/oldat: bor, sör, gyümölcsből kioldott lé

ladány: aki LADÁZ, Gyõr tájékán am. pajkosan magát hányva vetve beszél. CzF.

kósza című iszki-óda, óda az iszkolásról, azaz szökésről?

ványaccság: VÁNYADSÁG, (vány-ad-ság) fn. tt. ványadság-ot, harm. sz. ~a. Bágyadt, beteges, fonnyadt állapot v. minõség. VÁNYADTSÁG, (vány-ad-t-ság) l. VÁNYADSÁG. CzF

pírol: elpirít, zavarba hoz

vak-maly: a polc sarka

viszos: Ellenkezõ irányzatu, hatásu; visszás, összevissza forgatott. Viszos állapot. CzF

sínűdi: megsínylődi



Azt kaptuk amit az irnok beígért az első mondatban: eszét, eszességét megmérendő, rövid eszme futtatásokat. Külön magyarázatra egyik sem szorul.


Inscription: 54 Manisa

1 [e]s anlol{a > v} atraśtal

[E] SZÁNaLÓ LóVA’ áTRÁSZTÁL
2 śakardal akad qis fisqãnt

S A KAR-DAL | AKAD | KIS FŰZ-KÁNTa

KARDDAL| A KÁD | KIS FŰZ aKÁNT (akantuszt)
3 bukaś fẽdanoλt fakτad

BUKÁS öVÉ | DANOLT á’VA KuTYÁD

BUK A SZíVÉ’ | DANi OLTi FAKuTYÁD
4 kabrdokid nãmλ qig dẽt

KABaRoDÓ | KI DaNÁMMaL HŰ GeDÉ’T

KÁBa RaDÓ |
5 nãkmλ [...]clλ akad

aNNÁ’ KoMáLó [BaRáT] CSáLéJa AKAD
6 artimuλ ibśimlλ fẽncãň

ARTIM ÖLIBe SÍMuLJ VÉN CSÁNGó



[E] szánaló (szán a ló!) lóval átráztál s a kar-dal - karddal; akad - a kád; kis fűz-kánta - Kis fűz akánt (akantuszt); bukás övé – buk(ik) a szívé(rt); danolt állva kutyád - dani olti fakutyád; kabarodó - kába radó (bujtogató). Ki danámmal hű, gedélt, annál komáló [barát] csáléja akad. Artüm ölibe símulj vén csángó.



gedél: (ged-e-el) áth. m. gedél-t. Valakit hizelegve, nyájasan, szerelmesen czirógat, csábitgat; túlságos kedvezéssel elront, megveszteget. Oktalan anya, ki gyermekét gedéli. CzF

csálé: Erkölcsi ért. jelent hamis, csaló módot, különösen hûtlenségi elsajátitást. A hütlen tisztek kezelése alatt a jövedelem nagy része csáléra ment. CzF

csangó, (2), csángó: (csa-ong-ó), talán am. csapongó, járókelõ, ellentétben a székely am. székelõ, azaz állandó helyen lakó szóval; így palócz valószinüleg am. balócz vagy ballócz = ballagó vagy bolócz, bolyongó, ellentétben a kún = hún-nak talán a hon szótól, mintegy honos honnal vagy állandó lakással biró, úgyhogy konmak a törökben is am. lak-ni, honol-ni, s khane am. lak, ház. Ezek szerént szónyomozólag csangó a palóczczal s kun a székelylyel azonos, vagy legalább hasonló jelentésüeknek látszanak, Vullers persa szótárában olvassuk: bolócs vagy bolóds. 1) nomen gentis barbarae, deserta inhabitantis, stolidae et fortis et latrociniis deditae. 2) nomen regionis, qua terra Boluziorum designari videtur stb.) fn. és mn. tt. csangó-t. Csangó magyarok jelennen a Moldvaországban lakó vagy oda költözött magyarok neve. Ezek általában a vastag s és cs betüket is vékony sz és cz hangon ejtik. Gazdag czángó volt az apám, kokojába járt az anyám; ugyan mért lennék én szegény, szósz-zászlói (sós-zászlói) czángó legény. Ez volt ám a czángó szine, a mig együtt vert a szive, de moszt nem ver együtt szive, azért szok (= sok) a czángó szine. Csangó dalok. CzF

Ez a humoros sírfelirat ékesen példázza az ugratásos módszer előnyét/hátrányát mai írásmódszerünk viszonylatában, noha a kétértelműség itt inkább az ömlesztett írásmód, a szavak egybeírásának a következménye. A feliratokon a „szóközök” valójában – a könnyebb áttekintés kedvéért – csak betűcsoportokra tördelik az írást nem (mindig) tényleges szavakba, noha szavakat sohasem törnek kettőbe. (A kutatók által végzett tördelés önkényes, figyelmen kívül hagyandó.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése