Populációk közötti kölcsönhatások

Fogalmak:

Populáció: más szóval népesség, az azonos fajba tartozó élőlények természetes szaporodási közössége.

Társulás: különböző fajokhoz tartozó, egymással szoros kölcsönhatásban élő populációk alkotják.

Egy társuláson belül a különböző populációk között kölcsönhatások alakulnak ki.

Magyarázat és példák:

1. Együttélés

Az együttélés (szimbiózis) mindkét fél számára előnyös kapcsolat, a társszervezetek kölcsönösen segítik egymás elterjedését (+,+). A szimbiózis nagyon elterjedt a hajtásos növények és a gombák körében. Nagyszámú gombafaj gombafonalai például helyettesítik a növény gyökérszőreit, felveszik a talajból a vizet és az ásványi sókat. A gomba pedig a növény által előállított szerves anyagokat hasznosítja.A pillangósvirágú növények gyökérgümőiben élő nitrogéngyűjtő baktériumok felveszik és beépítik szerves anyagokba a levegő nitrogénjét. A társnövény így nitrogénben szegény talajon is jól fejlődhet. A baktériumok anyagcseréjükhöz szerves anyagokat nyernek a növénytől.



Állatpopulációk között kialakuló szimbiotikus kapcsolat a szimfilia. Például, amikor az egyik populáció a másik testváladékát fogyasztja és cserébe menedéket, sőt ellátást is nyújt. Jól ismert, hogy a hangyák rendszeresen felkeresik a tápnövényükön táplálkozó, édes váladékot termelő levéltetveket, vagy a bolyukba hurcolják azokat és gondoskodnak róluk. A hangyák vendégei között azonban sok bogárfaj is akad, például holyvák (az Atemeles nemzetség fajai) és hangyabogarak.

2. Kommenzalizmus

A kommenzalizmus magyarul asztalközösséget jelent. Az elnevezés arra utal, hogy a +, 0 kapcsolatok legtipikusabb példáit a táplálékszerzésben találni. Ugyanakkor hiba lenne csupán erre a területre leszűkíteni, mert az élettevékenységek szinte minden körében megfigyelhetők az ilyen jellegű kölcsönhatások.

Tipikus kommenzalista kapcsolat a nagyobb ragadozók és a körülöttük élő, azok táplálkozási maradékait fogyasztó populációk. Afrikában például az oroszlánok zsákmánymaradványait különböző keselyű- és sakálfajok, a foltos hiéna, marabu stb. fogyasztják el. A növényevőknek is meglehetnek a maguk kommenzalista kísérői. Például a tarándszarvasok egyik fő táplálékát a tundrán a különböző zuzmófajok jelentik, amelyek fontos táplálékul szolgálnak a hófajdok számára is. A hófajdok azonban nagy hó alól a zuzmók kikaparására nem képesek, ezért csapatostul kísérik a tarándszarvasokat és az ott hagyott maradékok jelentenek táplálékot számukra.



A kommenzalizmus egy másik formája az együttlakás, parőkia. Az együttlakó populáció úgy húzódik egy másik populáció közvetlen közelébe, hogy közben a másikat a legkisebb mértékben sem károsítja, az rendszerint tudomást sem vesz róla. A nagyobb madárfészkek például szinte nyüzsögnek a különböző rovaroktól. A tollal, bőrmaradványokkal, száradó csontok inas maradványaival táplálkozó Trox-bogarak csak madárfészkekből kerülnek elő.

3. Zsákmányszerzés (predáció)

Valamilyen formában szinte minden populációt érint a predáció. Tágabban értelmezve ez olyan populációs kapcsolat, amely során egy populáció - a predátor - részben vagy egészben egy másik populációt - a prédát - fogyasztja, azzal táplálkozik. Ha a préda növény, növényevésről, ha állat, ragadozásról beszélünk. A ragadozás prédája a zsákmány. A növényevés és a ragadozás között lényeges különbség, hogy a növényevés során a préda rendszerint nem pusztul el, csupán károsodik.

A rovarfogó növényeket ragadozónak tekintjük. Egy ragadozó populáció saját fajtársainak fogyasztása a kannibalizmus. A zsákmányul szolgáló populáció és a ragadozó populáció egyedszámának alakulása között összefüggés mutatható ki.

4. Élősködés (parazitizmus)

Hasonló populációs kölcsönhatás az élősködés, a parazitizmus is. Mikroroganizmusok között, állat- és növénypopulációk között egyaránt előfordul. Az élősködő szervezet egy másik szervezet - a gazdaszervezet - testanyagaival táplálkozik. Ektoparazitizmus esetén a parazita külső testfelületen él, endoparazitizmus esetén a gazdaszervezet belsejében él. Ektoparazita a gerincesek vérével táplálkozó marhabögöly, a gyötrőszúnyog vagy a közönséges kullancs. Közös sajátosságuk, hogy táplálkozás után elhagyják a gazdaszervezetet, hosszabb ideig is képesek a gazdaszervezet nélkül élni, ezért fakultatív parazitáknak tekintjük őket. A madarak tollazatában élő rágótetvek, a denevérek élősködői, a denevérlegyek a gazdaszervezetet nem hagyják el, hosszabb ideig nélkülük életképtelenek. Ezek az obligát paraziták. Ilyenek az élősködő taplógombák, a fürkészdarazsak lárvái, a vajvirág fajok stb.is. A élősködés egy sajátos formája a növényvilágban előforduló félparazitizmus. A félparazita szervezetek, például a sárga fagyöngy, szívógyökereiket a gazdaszervezet faelemeibe növesztik és a vizet valamint a szervetlen ionokat szívják el. Fotoszintetizálnak, az elszívott nyersanyagokat már maguk alakítják át szerves vegyületekké. Az élősködés különleges esete a hiperparazitizmus. A hiperparaziták lárvái egyes parazitaként élő rovarlárvákban - fürkészlegyek vagy fürkészdarazsak lárváiban - fejlődnek.

5. Antibiózis

A 0, - kölcsönhatások olyan populációs kapcsolatok, amelyek az egyik fél számára hátrányos, a másik populációnak ebből azonban semmiféle előnye nem származik. Ilyen az antibiózis, amely bizonyos mikroorganizmus populációk, baktériumok és gombák között lép fel, melynek során a gombapopuláció anyagcsereterméke a baktériumok szaporodását meggátolja, vagy a baktériumokat elpusztítja. Például az ecsetpenészekhez tartozó Penicillum és Aspergillus fajok olyan anyagcseretermékeket - antibiotikumokat - adnak le, amelyek a baktériumok nagy többsége számára mérgezőek. Magasabbrendű növényekre jellemző kölcsönhatás az allelopátia. Az egyik növénypopuláció lehullott leveleinek, maradványainak bomlástermékei között olyan vegyületek vannak, vagy a növény olyan vegyületeket ad le a környezetébe, amely más populációk szaporodására, életműködéseire stb. kedvezőtlen hatású. Régóta megfigyelt tapasztalati tény, hogy bizonyos növények más növényekkel együtt ültetve nem fejlődnek megfelelően, sőt el is pusztulhatnak. Például a dió komposztálódó lombjából felszabaduló juglin nevű anyag sok növény magja számára csírázásgátló hatású. A zeller által a talajba leadott anyagok gátolják a karalábé és a dohány fejlődését stb.

6. Versengés (kompetíció)

Élőhelyeiken a populációk szüntelen harcot folytatnak egymással a korlátozott mértékben rendelkezésükre álló erőforrásokért, növények esetében a fényért, vízért, tápanyagokért stb.; állatok esetében a táplálékért, a vadászterületért, az ivari partnerérét stb. Ez a versengés, kompetíció valamennyi populációra nézve hátrányos ( –, –) és kompromisszumra kényszeríti őket. Sivatagos, félsivatagos területeken a korlátozott vízkészlet következtében helyezkednek el egymástól meghatározott távolságra a szárazságtűrő cserjék, mert csak így tudnak elég nagy gyökérzetet fejleszteni ahhoz, hogy vízszükségletüket biztosítsák. Kompetítorok a ragadozó madarak is, ezért “osztják fel” egymás között a rendelkezésre álló teret.

7. Neutralizmus

A természetben - igaz nagyon ritkán -, de az is előfordulhat, hogy két együtt élő populáció semmiféle hatással nincs egymásra. Ez a neutralizmus. Ilyen viszonynak tekinthető például egy nyíres talajszintjén élő erdei ganéjtúró bogár, és a lombkoronaszintben repkedő tarkaszövő lepke populációs kapcsolata.

(Forrás: antiskola.eu)

http://okovaros.com