2016. március 26., szombat

Lengyel-magyar kapcsolatok. / ( Magyar korridor - Varsó 1944 )




„Polak, Wegier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki, oba zuchy, oba zwawi, niech im pan bóg blogoslawi!”, azaz: „Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát, vitéz, s bátor mindkettője, áldás szálljon mindkettőre!”

 Akár lengyel, akár magyar, szinte mindenki ismeri a mondást, de vajon honnan ered, mióta vagyunk mi olyan jó barátok? Erre már kevesebben tudják a választ, mind lengyel, mind magyar részről de ebben segít a nemrég a lengyel fővárosban nyílt „Magyar Varsó” kiállítás, melyet a Krakowskie Przedmieście utcában tekinthetnek meg az érdeklődők...

 
*Magyar korridor - Varsó 1944 teljes film:


*(A varsói felkelést a náci vezérkar a keleti frontról visszavonuló II. magyar tartalék hadtesttel akarta leveretni. A 30 ezer fős magyar kontingens azonban kijátszotta katonai szövetségesét. A honvédek nemcsak jelentős mennyiségű lőszer-, fegyver-, élelmiszer- és gyógyszertámogatást nyújtottak a lengyel fővárosban harcoló Honi Hadseregnek, hanem át is akartak állni a felkelők oldalára.)

...Itt a lengyel és magyar történelemhez valamilyen vonatkozásban kötődő emlékműveket, szobrokat, emléktáblákat, utcai névtáblákat, iskolákat és intézményeket mutatnak be időrendi sorrendben. Ily módon betekintést kaphatnak a látogatók a lengyel-magyar kapcsolatok történetének jelentős fejezeteiről. A történelmi kapcsolatokból és a kiállítási anyagból kiemeltünk néhány kedvcsináló szemelvényt:


Az első kapcsolatfelvételre már a középkorban sor került. Magyarország első királya, Szent István a XI. század körül jelölte ki az ország északi, Lengyelországgal közös határát. A lengyelek és a magyarok egymáshoz való közeledése volt hivatva hosszabb távon gátat vetni a német császárság terjeszkedésének. Ferdeszájú Boleszláv és Könyves Kálmán e célból kötött véd- és dacszövetséget egymással és indított 1108-ban közös hadjáratot a német császárság ellen.
A Lengyelország és Magyarország közötti kapcsolatok elmélyítéséhez a XIV. században a két ország között 1370-ben létrejött perszonálunió teremtette meg az alapot. Ekkor ugyanis I. Nagy Lajos király nagybátyja, III. Nagy Kázmér lengyel király fiú utód nélküli halála után jogot nyert a lengyel trón elfoglalására. I. Nagy Lajos halála után legfiatalabb lánya, Jadwiga (Hedvig) lett Lengyelország királynője, majd a litván nagyfejdelemmel, Jagelló Ulászlóval kötött házassága révén a férjét lengyel királlyá koronázták, s ezzel Lengyelország szilárd helyet vívott ki magának Európában.
A soron következő lengyel-magyar unió a tragikus sorsú I. Várnai Ulászló nevéhez fűződik. Az ekkor létrejött perszonálunió volt hivatva megvédeni Magyarországot a török elözönléstől. Sajnos az 1444. évi várnai csata szerencsétlenül végződött és I. Várnai Ulászló is elesett a csatatéren.
A XV. század a gyümölcsöző lengyel-magyar kulturális együttműködésről ismert. I. Öreg Zsigmond lengyel királynak köszönhetően – aki gyakran vendégeskedett fivérénél, II. Ulászló magyar királynál – Magyarországról mind nagyobb hullámban kezdtek eljutni a reneszánsz eszmék Lengyelországba is.


Később, a XVI. században Lengyelország és Magyarország sorsa az Oszmán- Török Birodalom jelentette veszély láttán kezdett újra összefonódni. Annak ellenére, hogy a mohácsi csatában lengyel katonák is küzdöttek, a csata végül is Magyarország súlyos vereségével végződött s ezután belharcok uralkodtak el a baráti országban. Ezek az események is hozzájárultak a magyarok Lengyelországba irányuló kivándorlásához.
A következő nagy történelmi személyiség, akinek köszönhetően újra szorosabbá vált a két ország közötti kapcsolat Báthory István erdélyi fejedelem volt. Jagelló Annával kötött házassága révén immár harmadszor is perszonáluniót kötött Lengyelország Magyarországgal. Báthory István Lengyelország királyának, erdélyi fejedelemnek sikerült teljesen átszervezni és ütőképessé tenni a királyi haderőt és visszaszerezni Lengyelország régi fénykorát.
Az egyik legjobban ismert magyar nemzeti hős Kossuth Lajos az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik vezére, a Bemowo kerületben névadója egy utcának. Úgyszintén az ő nevével büszkélkedhet az egyik, Ursynów kerületben található középiskola, az LXIII. Általános Líceum is.
A lengyelek és magyarok kölcsönös támogatásáról tanúskodó eseményekben különösen bővelkedik a XIX. század. Az 1830. évi novemberi felkeléshez a magyar nemesség nyújtott támogatást. Józef Wysocki tábornok vezényletével egy egész lengyel légió vett részt 1848-1849-es magyar forradalomban és szabadságharcban. Egy másik igazi hős, akinek nevét Petőfi Sándor is megörökítette versében, Bem József tábornok, a Magyar honvédsereg egyik főparancsnoka volt. Később pedig az 1863. évi januári lengyel felkelésben mintegy négyszáz magyar önkéntes fogott fegyvert a felkelők oldalán.


Aránylag a legtöbb, magyarokról elnevezett utca és tér az egyik legfiatalabb kerületben, Ursynówbantalálható. Van itt Teleki Pál utca, rá merőlegesen halad a Baló Zoltán utca és a Bogláriak nevet viselő utca, majd az 1956-os Magyar Felkelés körtér, valamint a Keresztes- Fischer Ferenc tér. Ursynówban ezenkívül van még egy magyar vonatkozású utca, amely a kiváló Magyar zeneszerző Bartók Béla nevét viseli s külön érdekességként érdemel említést, hogy közvetlen tőszomszédságában találjuk a Magyar Zene sétányt.
Az emléktáblák többsége a Śródmieście (Belváros) kerületben látható. Közülük az egyik a Kerületi Önkormányzati Hivatal épületével átellenben a Nowogrodzka utca 36. számú házának a falán ötlik a szemünkbe. Az említett tábla a lengyel-magyar történelmi, irodalmi, kulturális kapcsolatok kiemelkedő kutatójának és embermentő társadalmi aktivistának, Domszky Pálnak az emlékét örökíti meg.


A többi emléktábla elsősorban az ún. Királyi út mentén található. Közülük sorrendben az első déli irányból nézve a magyaroknak az 1830. évi novemberi felkelésben való részvételét örökíti meg. Ez az emléktábla a Staszic-palota nyugati homlokzatát ékesíti.
A másik a Szent Kereszt templom mellett álló épület, a háború előtti egykori Fővárosi Rendőrfőkapitányság épületének falán látható. Ez az egyik legjelesebb magyar nemzeti hősnek, az 1703–17011. évi Habsburg-ellenes felkelés vezérének, II. Rákóczi Ferenc fejedelem varsói tartózkodásának emlékét őrizte meg az utókor számára.
A következő emléktábla a Czapski-féle palota, jelenleg a Képzőművészeti Akadémia székháza déli bejárata melletti homlokzatán látható. Ez a varsói lakosság arra a nevezetes tüntetésére emlékeztet, amellyel a varsóiak az 1956-os Októberi Magyar Forradalom felkelői iránti szolidaritásának fejezték ki tömegtüntetésen.
Tovább haladva az utca másik oldalán már a Varsói Tudományegyetem területén tekinthetjük megKorompay Emánuel Aladár, az egyetem egyik első magyar nyelvi lektorának az érdemeit megörökítő emléktáblát.
A következő, figyelmet érdemlő kétnyelvű tábla a Piłsudski téren tekinthető meg, ez annak a Magyarország által nyújtott felbecsülhetetlen értékű fegyver- és lőszerszállítmányok a tényét örökíti meg, amelyekkel a magyarok 1919-1921-ben siettek a Szovjet–Oroszországgal élet-halál harcát vívó Lengyelország segítségére. 1920 júliusának elején Teleki Pál magyar kormánya elrendelte, hogy a Weiss Manfréd Művek Rt. nevű hadiüzemben minden lőfegyver- és lőszertartalékot Lengyelország rendelkezésére kell bocsátani, és a rákövetkező hetekben csak Lengyelország szükségleteire termelhet a gyár. A magyarok a csepeli Weiss Manfréd gyárban készített karabélyokkal és fegyveralkatrészekkel, gyalogsági lőszerrel, valamint tüzérségi lőszerrel, illetve tábori konyhákkal látták el Lengyelországot.
Erre a felbecsülhetetlen segítségnyújtásra a Varsói Csata sorsdöntő pillanatában került sor.
A lengyel-magyar barátság megnyilvánulását a II. világháború sem volt képes megszakítani. Magyarország annak ellenére, hogy politikai szövetségben állt a hitleri Németországgal, rendkívül sokoldalú segítséget nyújtott az 1939. szeptemberi lengyel összeomlást követően a menekültek ezreinek, és a háború későbbi szakaszaiban is. Magyarországon számos, a lengyelek megsegítése céljából életrehívott szervezet működött és az ország legjelesebb politikai vezetői is kivették részüket a segítségnyújtásból.


A lengyel-magyar barátság kiváló próbatétele volt az 1944 nyarán Varsó környékén állomásozó magyar honvédsereg egységeinek a varsói felkelés idején tanúsított magatartása. A magyarok azzal is kifejezésre juttatták a lengyelek iránti rokonszenvüket, hogy nem folytattak semmiféle ellenséges katonai tevékenységet, hanem éppen ellenkezőleg a németek előtt titokban fegyverrel és élelemmel látták el a lengyeleket.
Lengyelország szolgálatában az egyik legnagyobb érdemeket szerzett jeles magyar tudós, politikus, társadalmi gondozó és a menekültek oltalmazója, akit 1939-ben menekültügyi kormánybiztosnak neveztek ki: idősebb Antall József. Az ő nevét őrzi a belvárosi Vár-téren felavatott emléktábla valamint a Bialoleka kerületben nevét viselő utca, az ott elhelyezett emléktáblával együtt.
A magyarok kinyilvánították szolidaritásukat az 1956. Júniusi poznani lengyel megmozdulások iránt is, a lengyelek pedig kitörő lelkesedéssel fogadták és sokféleképpen próbálták támogatni a magyarok szabadságtörekvéseinek sikerét az 1956. évi októberi forradalom idején, többek között tömeges véradási akciókat szervezve a Magyar felkelők céljaira.
1989 után Lengyelország Magyarországgal együtt tagja lett a NATO-nak és az Európai Uniónak.


Forrás: http://vilagszam.hu/cikkek/lengyel-magyar-ket-jo-barat---de-miota-is-magyar-varso-kiallitas-lengyelorszagban.html/6920

Bővebben: https://hu.wikipedia.org/wiki/Lengyel%E2%80%93magyar_kapcsolatok


History of Polish-Hungarian Brotherhood video:


Kárpátia - Légiós Dal:



Krzesimir Dębski- Polonez Husarii:








„Magyarország és Lengyelország két öröklétű tölgy, melyek
Külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze
Futnak, összekapcsolódnak és láthatatlanul egybefonódnak.
Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének, és
Egésszségének feltétele.” Stanisław Worcell (1849)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése