Hét jellegzetes vonásuk van az összeesküvés-elméleteknek
A szakemberek azt vették észre,
hogy vannak olyan jellegzetes vonásaik az összeesküvés-elméleteknek,
amiket ha valaki kiszúr, akkor érdemes jobban utánanézni az állításoknak
és a forrásoknak, mert gyanakvásra adnak okot. Igazából nem is kell
nagyon keresni őket, hiszen általában szinte ordítanak.
- Egymásnak ellentmondó hiedelmek: Hogy egy gyakorlati példával éljünk, az említett koronavírus-összeesküvéses dokumentumfilmben elhangzik, hogy a vírust laborban állították elő a közelmúltban. Aztán azt is mondják, hogy tulajdonképpen már mindenki szervezetébe rég bejutott, a korábban beadott védőoltások segítségével, és a maszkok viselése aktiválja.
- Túlságosan erős gyanakvás: Nagyon nem bíznak a hivatalos szervekben, és szerintük minden olyan tudományos bizonyíték, ami cáfolja az állításaikat, hamisítvány. Ezzel egy olyan spirálba lehet kerülni, ahol tényleg minden és mindenki hazudik, és a konspiráció része, aki mást mond, mint ők. A végállomás az, hogy a teljes tudományos világ, az összes tanulmány, a tanulmányt ellenőrző és jóváhagyó szakemberek, az egyetemek, az összes állami kutatóintézet és nemzetközi szervezet, mindenki a háttérhatalmat szolgálja. A független tudományos lapok, a tudományos szervezetek és az összes ország kormányai közösen vesznek részt a globális összeesküvésben, ami alól nincs kivétel, bármilyen beállítottságú a kormány. Vagyis a koronavírus esetében de, például Türkmenisztán vagy Észak-Korea.
- Aljas szándékok: A közös vonás, hogy mindig van egy főgonosz, akinek semmi sem elég, és a szándékaiban senki sem állíthatja meg. Valaki, aki több százezer ember életét kioltja lelkiismereti, büntetőjogi vagy bármilyen gond nélkül, hogy aztán milliárdos profitot termeljen. Valaki, aki bárkit el tud hallgattatni, megvenni kilóra, eltenni láb alól – csak éppen az üzelmeit leleplező youtubereket vagy közösségi médiás influenszereket nem.
- Valami nincs rendjén: Olyan nincs, hogy egy hivatalos jelentés vagy beszámoló nem megtévesztésen alapszik, ezt még akkor is fenntartják, ha időközben tényleg kiderül az elméletük bizonyos tartalmi elemeiről, hogy nem igaz. Például amikor a Plandemic egyik készítőjétől megkérdezték, hogy tényleg úgy gondolja-e, hogy üzleti haszonszerzés miatt mesterségesen generáltak egy világjárványt, akkor az volt a válasz, hogy igazából nem tudja, tisztázni kell, hogy szándékosan vagy természetesen előforduló helyzetről van-e szó, de alapvetően fogalma sincs. Csak annyit tud, annyit érez, hogy valami nincs rendjén, és az egész túl zavaros.
- Üldözött áldozat: A konspirálók gyakran öltik magukra az áldozatszerepet, akiket el akarnak hallgattatni, mert félnek tőle, hiszen rájött a nagy elleplezett igazságra. Van, hogy gyakorlatilag az egész világ áldozat, ők pedig bátor hősök, akik felveszik a harcot azok ellen, akik megcáfolják az állításaikat, azaz támadják őket.
- Immunisak a bizonyítékokra: Az elméleteiket azért nehéz megcáfolni, mert olyan kifacsart logikájú világot építettek fel, amiben a cáfolat is erősíti őket. Ha nincs semmi bizonyíték arra, hogy az elmélet igaz lenne, az azért van, mert nincs. A kertben találtam egy aranyrudat, de ellopták, és hát persze hogy nem tudom bizonyítani, most mondtam, hogy ellopták. Hasonló módon működik az összeesküvés-elmélet is: persze hogy nincs bizonyíték arra, hogy Bill Gates faragta saját kezűleg a vírust a garázsában, hiszen az összeesküvés titkos. Ha viszont valaki olyan bizonyítékot mutat, ami megcáfolja az elméletet, az hamisítvány, vagyis olyan, mintha nem is lenne.
- A véletlenek újraértelmezése: Az összeesküvés-elméletek gyártói mindenben látnak összefüggéseket, mintákat, az ő világukban minden kapcsolódik mindenhez. A véletlenszerű eseményeket az összeesküvés okozza, bármi történik, attól csak még jobban kiszélesedik és szövevényesebbé válik az elmélet.
Forrás:
Vesztésre áll a valóság az információs háborúban:
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése