Viszont, ha azt gondolod, a depresszió és minden ehhez köthető társfogalom, - levertség, kimerültség, passzivitás, kedvtelenség, indokolatlan bizalmatlanság és agresszió, stb - egyéni kérdések, tévedésben vagy.
Ezek mind társadalmi jelenséggé lettek és még csak nem is életkorfüggő fogalmak.
(Többnyire a multimédiával és a szemünk elől elrejtett technológiákkal érik el)
Menj csak ki az utcára, térj be egy zsúfolt bevásárlóközpontba, kapcsolódj be a tömegközlekedésbe és kezdd el figyelmesen szemlélni az embereket.
Látni fogod, amikor az emberek épp nem a kibaszott telefonjukat nyomkodják faarccal, - ritka pillanatok egyike, - a következőket tapasztalhatod:
A pillantásokból, testbeszédből, arckifejezésekből, és a pillanatnyi helyzetreakciókból: a megfigyelt emberek túlnyomó többsége nemhogy nem boldog, de kifejezetten frusztrált is.
Mintha temetésen, vagy épp a halálsoron lépegetnél az elítéltek között, kik kiégett arccal merednek rád.
Nem néznek egymás szemébe, elbeszélnek egymás mellett, idegesen, türelmetlenül reagálnak olyan szituációkban is, melyekben higgadtsággal sokkal többre mennének.
A magyar lakosság mentális terében elterülő szorongás, passzivitás szinte tapintható, szagolható bűzös rakássá nőtte ki magát, mely egyre erőteljesebben húz minket a pokol feneke felé.
Non-stop hazudunk embertásainknak, a megbízhatatlanság olyan népszokássá vált, mint karácsonykor fát öltöztetni, vagy épp reggelente elvonulni és egy porcelánkagylón megszülni a nagy barna kígyót...
Biztos vagy benne, hogy ez véletlen?
Mert véleményem szerint, ebben a számunkra megtervezett ragacsos rémálomban, sok minden van, ami nekünk nem jó, de véletlenek nincsenek.
Gyanúsan túl sok a rossz és egyre kevesebb a jó ebben a világban.
Több fronton támadnak, írtanak, hülyítenek és mesterségesen formálnak minket: politika, oktatás, betegségügy, rabszolgamunka, adók, irányított infláció, eszkalálódó világháború, újabb és újabb műjárványok, - kötelező gyerekoltások, mi a következő évtizedekben, ha nem állítják le, egy magatehetetlen autista masszát képez a magyar nemzet helyébe, - nem beszélve, a következő 5 évben tervezett, a felnőtt lakosságra is ráerőltetni kívánt további oltásokról...
(hátha nem lesz igazam)
A helyzet ebből a szempontból, hónapról hónapra, illetve évről évre, csak egyre rosszabb.
Ennyi szar nem jelenhet meg egyszerre, egyidőben spontán, nyilván létezik egy erre irányuló akarat a háttérben.
Ugyanis a lakosság legalább 90 százaléka kognitív disszonanciában szenved, vagyis: egyszerűen képtelen feldolgozni, - átlátni, - mindezt valakik tervszerűen, szándékosan teszik velünk.
Pedig de.
Hajlamosak vagyunk - tévesen - azt gondolni: "magunknak köszönhetjük, minden rossznak az emberiség az oka" és így tovább, de hadd mondjam el: ezt csak elhitették a többséggel, hogy beinduljon az önhibáztatás és a bűntudat az emberekben.
Az igazság viszont az, - mondjunk ki, - egyszerűen csak végtelenül ostobák vagyunk a minket irányító gonosz, pszichopata és rendkívül intelligens irányítókkal szemben.
Beszopunk mindent, amit be akarnak velünk szopatni. - elnézést a konkrétságomért, de néha hasznos.
A komfortra, kényelemre szoktatott Y és Z generáció, mára gyakorlatilag életképtelen, inkompetens: nagyrészt nem, hogy harmonikusan működő párkapcsolatra, de klasszikus értelemben vett családalapításra is alkalmatlanok.
(Eltekintve az aggasztóan kevés kivételtől)
Továbbá a 40 és 60 közötti korosztály szinte minden egyede, egy agyontraumatizált, csalódott, fóbiákkal küzdő lelki gnóm, kinek zsoldja az érzelmi és magánéleti válság, illetve a magány.
Itt megint azt kell mondjam, nem egyedi, hanem társadalmi jelenségről beszélünk.
Tehát a kérdés nem az, "mindez megtörténik-e velünk?" - hanem az:
Mi a forrása ennek az egésznek?
Kik a rendezők, hogy érték el és honnan jönnek a parancsok?
...mert abban az egyben biztos lehetsz, - még az esetleges kognitív disszonanciád mellett is, - a társadalmat érintő mesterségesen előidézett torzulások, - melyek nyilván érintik az egyént is, - olyan forgatókönyvekből kerülnek ki, miket nem íratnak alá veled. - nem is tudsz róluk.
Az események annyira felgyorsultak az utóbbi 5 év alatt, számomra egyértelművé lett: az emberiség egy tenyésztett célpont.
"Állattartóink, gazdáink" vannak, akik mesteri módon hitették el velünk, hogy "szabadok" vagyunk.
...de egy lófaszt vagy te szabad, mikor minden pillanatban rohansz a pénzed után, rendeletekkel, megalázó, korlátozó törvényekkel és az ezekre való kényszerítésekkel éled mindennapjaidat.
Belehajszolnak egy rakás olyan dologba, amit igazából a hátad közepére sem kívánsz és ha ellenkezni mersz, szigorúan büntetnek, fenyegetnek, vegzálnak.
Akkor miféle "szabadságról" beszélünk?
A kollektív "pénzvadászatot" már meg sem említem, miben manapság egymást mérjük.
Egy magyar politikai vezető száján csúszott ki nem rég: "annyit érsz, amennyid van". - és bár a magyar emberek többsége méltatlankodott emiatt, mégis azt látjuk: ha gazdag vagy, mindent megkaphatsz, - bizonyos értelemben - akár még a szerelmet is, ha viszont csak egy "hónapról-hónapra bukdácsoló senki", felejtsd el a megbecsülést társadalmi, de egyéni szinten is.
Hajlamosak vagyunk ugyan tagadni a fentieket, mégis ezer és ezer sztori bizonyítja igazát.
(Kíváncsi vagyok mi fog történni, mikor mindenkit lenulláznak, közeleg a napja)
...de a kérdés inkább az, hogyan, miért és kik által jutottunk eddig?
Miért hagytuk, - és hagyjuk most is, - hogy szó szerint a vesztünkbe hajtsanak minket?
...mert ma már, csak a leghülyébbek gondolhatják, hogy ez egy működőképes projekt hosszútávon.
(Közel van a teljes összeomlás.)
...és a legfőbb kérdés:
Hogyan, milyen módon találunk vissza önmagunkhoz, emberi mivoltunkhoz, mikor még bíztunk és érző emberi lényeket tiszteltünk, nem vagyont, érdeket, pozíciót és futószalagon átverhető balekokat láttunk egymásban?
(Legelső lépés az internet lekapcsolása lenne, de ezt nem most fejtem ki)
A magam részéről, - egyelőre - azt látom, vesztésre állunk és nem azért, mert ők elérhetetlenül okosak, hanem mert sikerült minket, embereket vakká, gyarlóvá és süketté tenniük.
Gyakorlottak benne, nem először csinálják és mi újfent benyaltuk.
Apropó: emlékezzünk hálás szívvel eltávozott szeretteinkre.
Árvai Attila-író
2025-11-01.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése