A munka a legnagyobb átverés.
Elszívja az idődet, az energiádat, az álmaidat, miközben te még tapsolsz is annak, aki láncot rak a nyakadba.
Önként
mész be a gyárba/irodába, hogy naponta 8–12 órát mások vagyonának
termelésére áldozz, miközben a saját életed lassan elfolyik az ujjaid
között.
Elhitted, hogy „ilyen az élet”, hogy az a
normális, ha hetente 5–6 napra elszakítanak a családodtól, a
gyerekeidtől, a saját gondolataidtól, csak azért, hogy túlélj.
A
rendszer elvette tőled a legdrágább dolgot: az idődet – amit soha,
semmilyen pénzért nem kapsz vissza. A legtöbben még ráadásul hitelbe
verik magukat egy házért, ami irreálisan túl van árazva, direkt azért,
hogy életed végéig dolgozz érte.
Nem
azért kerül annyiba, mert „ennyi az értéke”, hanem mert így tudnak
láncon tartani, 20–30–40 éves jelzáloggal, hogy soha ne legyen valódi
szabadságod.
Papíron „tulajdonos” vagy, a valóságban viszont a banké az egész, amíg az utolsó fillért is le nem dolgoztad.
A
munkaidőddel fizetsz a saját rabságodért, és még meg is köszönöd a
rendszernek, hogy „adott egy lehetőséget”. Ha szerencséd van, marad heti
48 órád, hogy egyáltalán ember legyél, a maradékban csak fogaskerék
vagy egy gépezetben, ami milliókat termel másoknak, míg te morzsákat
kapsz.
Szabadságnak hívják azt a néhány napot, amikor ideiglenesen leveszik rólad a bilincset, de a lánc a lábadon marad.
A
gyerekeidnek azt tanítják: tanulj szorgalmasan, hogy jó rabszolga
lehess egy multicégnél, jó hitelekkel és szép, egyenlakással.
Az
oktatás nem arra nevel, hogyan légy szabad és önálló, hanem hogyan
illeszkedj be csendben a futószalagra. És ha szólsz, hogy ez így nincs
rendben, azonnal rád sütik: „lustaság”, „összeesküvés-elmélet”, „nem
érted a gazdaságot”.
Pedig a helyzet egyszerű: aki a teljes életed idejét elveszi, az az úr, és aki az idejét odaadja, az a szolga.
Lehet vitatkozni, szépíteni, magyarázni, de a tény ugyanaz marad: ez a rendszer nem érted van, hanem rajtad élősködik.
A
valódi kérdés nem az, hogy „működik-e a rendszer”, mert persze, hogy
működik – hanem az, hogy meddig akarod még önként szolgálni.
B.A.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Hangya. És ez a Hangya szenvedélyesen szeretett dolgozni… Minden áldott nap hajnalban kelt, s vidáman, boldogan látott munkához. Kiváló volt a teljesítménye, s lelke telve volt örömmel és elégedettséggel. Egy alkalommal arra repült egy Dongó. Megpillantotta a derűs és boldog Hangyát, és úgy vélte, hogy a Hangya bizonyára nem dolgozhat pusztán önmagáért.
Így hát a Dongó céget alapított, és önmagát nevezte ki vezérigazgatónak. A boldog Hangya pedig tovább dolgozott.
A vállalat tevékenysége sikeres volt, ám… A vezérigazgató Dongó úgy határozott, hogy valakinek ellenőriznie kell a Hangya munkáját. Így megszületett a felügyelői pozíció, és alkalmazták a Ganajtúró Bogarat. A boldog Hangya pedig tovább dolgozott. A Ganajtúró Bogár legfőbb gondja az volt, hogy megszervezze a Hangya munkáját. Kötelezte őt arra, hogy napi jelentéseket készítsen az elvégzett feladatokról.
A Hangya dolgozott, és nap mint nap megírta a jelentéseket. Hamarosan szükségessé vált egy titkár alkalmazása is, aki segít a Ganajtúró Bogárnak a jelentések olvasásában és iktatásában. Így felvették a Póknőt, aki rendszerezte az iratokat, és fogadta a telefonhívásokat. A boldog Hangya pedig csak dolgozott, dolgozott, dolgozott… A Dongó igen elégedett volt a Ganajtúró Bogár beszámolóival, ezért további jelentéseket, előrejelzéseket és különféle mutatók számításait kérte. Szükségessé vált egy Csótány alkalmazása is, a Ganajtúró Bogár asszisztenseként. …Valamint beszereztek egy számítógépet és egy színes nyomtatót. Nem sokkal később a korábban termelékeny és boldog Hangya panaszkodni kezdett a rengeteg jelentés miatt, amelyeket készítenie kellett. Egyre kevésbé volt vidám…
A vezérigazgató Dongó belátta, hogy intézkedésekre van szükség. Végül azon a helyen, ahol a termelékeny és még mindig viszonylag derűs Hangya dolgozott, létrehoztak egy teljes Osztályt. Az Osztály vezetőjévé a Tücsköt nevezték ki. Modern irodát alakított ki magának, korszerű felszereléssel. Az új osztályvezetőnek asszisztensre volt szüksége, aki segít a stratégiai tervek kidolgozásában és az osztály költségvetésének összeállításában – abban az osztályban, ahol a termelékeny és még mindig viszonylag vidám Hangya dolgozott. Csakhogy a Hangya már nem dalolt úgy, mint régen, és egyre ingerlékenyebbé vált…
Egy napon a vezérigazgató Dongó a számadatokat vizsgálva felismerte, hogy az az Osztály, ahol a Hangya dolgozik, már nem olyan nyereséges, mint korábban. Hosszas gondolkodás után Dongó úgy döntött, hogy tanácsadóként felkéri a Bölcs Baglyot a vállalat átvilágítására. A Bagoly három hónapon át ült a cégnél, majd az ügyek alapos tanulmányozása után kimondta a végső következtetést: – Az Osztályon túl sok az alkalmazott!
A tanácsadó javaslatát követve létszámcsökkentést hajtottak végre. A Hangya szerepelt elsőként a listán, hiszen az utóbbi időben már semmivel sem volt elégedett…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése