A csendes kontroll kora: úton a digitális ökodiktatúra felé.

 Eredet:

A csendes kontroll kora: úton a digitális ökodiktatúra felé.

 

 

 
A 21. század legnagyobb társadalmi átalakulása nem a technológia fejlődése, hanem az a folyamat, ahogyan a szabadságjogok feladását önkéntes, morális kötelességgé formálják. Miközben a háttérben kiépül egy olyan megfigyelési és korlátozási rendszer, amely korábban csak a legsötétebb disztópiákban létezett, a tömegek egyre mélyebb digitális függőségbe kerülnek.

A mindent átható digitalizáció – a készpénzmentességtől az okosvárosokig – nem csupán kényelmi funkció. Ez az a digitális póráz, amelyet a „jó állampolgár” önként csatol a saját nyakára.
Tisztázzunk egy alapvető tényt, hogy elkerüljük a félreértéseket: a környezeti válság, a klímaváltozás, a természeti katasztrófák és az ökoszisztéma rombolása nem kitaláció, hanem kézzelfogható valóság. A világban zajló negatív folyamatok, a szélsőséges időjárás és a szennyezés valódi nehézségeket okoznak.A gond ott kezdődik, ahogyan ezt a problémát tálalják és kezelik, vagyis nem a „kisember” a bűnös.

A fősodratú narratíva elhiteti a társadalommal, hogy a válságért az átlagpolgár a hibás, mert műanyag szívószálat használ, vagy autóba ül. A profit vezérelte döntések: a valódi, rendszerszintű pusztítást a globális nagyvállalatok, a tech-óriások és a politikai elit döntései okozzák, akiket kizárólag a profitérdek és a növekedési kényszer vezérel.
A válság mint üzleti és hatalmi lehetőség: a hatalom birtokosai rájöttek, hogy a valós katasztrófák következményeit tökéletesen fel lehet használni a saját javukra. Ahelyett, hogy a valódi kibocsátókat és környezetrombolókat fognák vissza, a krízisre hivatkozva új adókat, új piacokat és minden eddiginél szigorúbb lakossági ellenőrzést vezetnek be. A profit és a kontroll kéz a kézben jár.
Lásd:  kínai társadalmi kreditrendszer- a működő prototípus.

Sokan hiszik, hogy a totális kontroll a távoli jövő zenéje, pedig Kínában ez a mindennapok valósága. A társadalmi kreditrendszer (Social Credit System) nem fikció, hanem egy algoritmusok által vezérelt digitális kasztrendszer. A működési elve, hogy kamerák milliói, arcfelismerő szoftverek és a digitális lábnyomok alapján minden állampolgár kap egy kiinduló pontszámot.
Hogyan lehet pontot veszteni? Piros lámpán való áthaladással, kormánykritikus online posztokkal, vagy ha valaki nem az előírások szerint gyűjti a hulladékot.
A büntetés: ha a pontszám egy bizonyos szint alá esik, a rendszer automatikusan korlátozza az egyént. Nem vehet repülő- vagy gyorsvonatjegyet, nem kaphat hitelt, sőt, a mobilnet sebességét is lekorlátozzák.
A „jó állampolgár” illúziója és a rendszer zsenialitása, hogy a többség támogatja. Miért? Mert a „jó” és engedelmes viselkedésért jutalom jár. A tömeg észre sem veszi, hogy a szabadságát cserélte el kényelemre, miközben a renitenseket a társadalom maga közösíti ki.
A „főzött béka” szindróma- a fokozatos megszokás pszichológiája
Hogyan lehet elérni, hogy a szabad nyugati világ polgárai elfogadják ugyanezt a kontrollt? A válasz a pszichológiában rejlik: fokozatosan, a biztonság és a morális felsőbbrendűség álcája mögé bújva. Ha egy békát forró vízbe dobnak, azonnal kiugrik. Ha viszont hideg vízbe teszik, és lassan melegítik a tüzet, a béka észre sem veszi, és megfő.

Krízisről krízisre, a társadalmat folyamatos készültségben kell tartani. Járványhelyzet, energiakrízis, klímakatasztrófa. Minden válságra az a válasz, hogy „rendkívüli intézkedésekre” van szükség.
A jogok ideiglenes feladása: első lépésben csak „kicsit” kell korlátozni a szabadságot a közjó érdekében (pl. QR-kódok, önkéntes energiatakarékossági appok). Amit a tömeg egyszer elfogad a válság alatt, az a válság elmúltával az „új normálissá” válik.
Bűntudat és társadalmi nyomás: a rendszer eléri, hogy maguk a polgárok ellenőrizzék egymást. Aki nem fogadja el a korlátozást (például sokat utazik, vagy nem csökkenti a digitális lábnyomát), azt a többség felelőtlennek, önzőnek bélyegzi. A diktatúrát így nem a rendőrség, hanem a megfélemlített, önjelölt erkölcsrendészként viselkedő tömeg tartja fenn.
A huszadik század nagy látnokai pontosan leírták azt a mechanizmust, ami felé ma magabiztos léptekkel haladunk. Nem tévedtek, csupán a technológiai háttér volt akkor még kezdetleges.
Miért kell mindent digitalizálni?

A kérdésre a válasz egyszerű: a fizikai világot nehéz kontrollálni, a digitálisat viszont egyetlen gombnyomással lehet irányítani. A készpénz kivezetése, a központi banki digitális valuták (CBDC), az okosmérők, a digitális személyazonosság mind egy irányba mutatnak. Ha minden lépésünk, fizetésünk, utazásunk és online megnyilvánulásunk a digitális térben zajlik, a rendszernek nem kell katonákat küldenie az utcára. Elég, ha a „nem engedelmes” állampolgár digitális tárcáját zárolják, lekapcsolják az áramát a távolból az okosmérőn keresztül, vagy letiltják a digitális utazási bérletét. És a tömeg tapsolni fog hozzá, mert azt hiszi, hogy ezzel végre „megoldották” a válságot, miközben a valódi felelősök tovább számolják a profitot.
A klímaválság nem egy elszigetelt természeti jelenség, hanem a politikai döntések, a gazdasági rendszerek és a társadalmi igazságosság kérdéseinek szövevényes hálója – pontosan az a terep, ahol a korábban említett hatalmi és profitérdekek, valamint a lakossági reakciók formálódnak. A gazdaság a klímaválságot nem megoldja, hanem áruvá teszi.
 Zöldrefestés (Greenwashing) = a hazug reklám.

A cégek nem változtatnak a környezetszennyező működésükön, csak a marketinget cserélik le.
A trükk:  mindent bezöldítenek, ráírják a termékekre, hogy „eko”, „bio” vagy „szén-dioxid-semleges”.Példa: egy olajtársaság elültet néhány fát, majd milliókat költ olyan reklámokra, amikben bemutatja, milyen környezetbarát. Közben a háttérben ugyanúgy fúrja az olajkutakat
A természet kommodifikációja = mindent áruvá tesznek.
Ahelyett, hogy védenék a természetet, árcédulát tesznek rá, és behozzák a tőzsdére. Létrehoznak olyan mesterséges piacokat, mint a szén-dioxid-kvóta. Példa: egy gyár büntetés nélkül szennyezheti a levegőt, ha vesz egy papírt (kvótát) egy másik cégtől, amelyik épp erdőt telepített. A szennyezés ugyanúgy megtörténik, de a papírokkal való kereskedésen a bankok és a brókerek hatalmas profitot keresnek.
Hogyan épül be a környezetpusztítás a vállalati designba?
https://www.resilience.org/.../how-environmental.../
Technológiai optimizmus = a csodavárás.

Azt a hamis illúziót keltik, hogy nem kell megváltoztatni az életmódunkat, mert a tudomány mindent megold. Azt ígérik, hogy majd jön egy új gép, egy új akkumulátor vagy egy mesterséges intelligencia, ami kitisztítja a légkört...az elektromos autókat úgy hirdetik, mint a tökéletes megoldást. Arról viszont hallgatnak, hogy az akkumulátorokhoz szükséges lítiumot és kobaltot Afrikában, gyermekmunkával és a helyi ivóvízkészletek teljes elszennyezésével bányásszák.
A költségek externalizálása = a számla áthárítása.

A nagyvállalatok zsebre teszik a hasznot, a környezeti károk árát pedig a társadalommal fizettetik meg. A gyártás során keletkező szemetet és mérgeket egyszerűen kibocsátják a természetbe, mert a takarítás túl drága lenne és csökkentené a profitot..., egy vegyi üzem olcsón gyárt műanyagot, amiből milliárdos haszna van. Amikor a mikroműanyag bejut az ivóvízbe, és az emberek megbetegednek, az egészségügyi kezeléseket már a kisemberek fizetik az adójukból. A profit a cégé, a betegség és a költség a miénk.

Végtelen növekedési kényszer = a rendszer rákfenéje.
A mai gazdaság olyan, mint egy bicikli: ha nem tekerik, vagyis ha nincs minden évben nagyobb profit és több eladott áru, akkor összeomlik. Nem lehet fenntartható egy olyan világ, ahol a gazdaság végtelen növekedést vár el egy olyan bolygón, amelynek a nyersanyagai végesek. A gazdaság nem leállítani akarja a klímaválságot, hanem rátelepedni. Létrehoznak egy új „zöld iparágat”, amihez mindent digitalizálni kell (okosmérők, karbonkvóta-appok, digitális pénz). Így a gazdagok még gazdagabbak lesznek, a kisembernek pedig megmondják, hogy a „bolygó érdekében” mától kevesebbet utazhat, és kevesebb energiát fogyaszthat...

Folyt:. Eu -a zöldítés, környezeti válság és gazdasági érdekek tükrében

Eredet/ https://www.facebook.com/lelekszikra