Szerelem és szexualitás spirituális szemszögből.

- „Bár e tanulmányok olvasása közben egyesek azt érzik, hogy a sors - problémájukra megtalálták a rég óta keresett választ és megoldást, sőt egyesek számára az abszolút igazság megtalálásának az érzésével is fog hatni ez írások olvasása, fontosnak tartom arra figyelmeztetni mindenkit, hogy sem az itt, vagy a máshol olvasható élettényekhez kötődő szellemi információk, sem a mások által írt, vagy a gnosztikus misztikák szövegeiben olvasottak, nem helyettesíthetik és nem pótolhatják azt a személyre vonatkozó konkrét információ-rendszert, amit egyedül a személyi horoszkóp értelmezése által a személyi rendeltetés-ismertetés adhat meg és aminek a segítségével úgy rendezhetik az életüket, hogy a karmájukat és ez által a nehéz sorskríziseiket – betegségeiket meghaladhatják, feloldhatják, illetve az egészségüket és az igazi szabadságukat - boldogságukat elérhetik.”
Életminőségünket jelentős mértékben befolyásolja, hogy van-e párkapcsolatunk, és ha igen, milyen. Szerelmi és szexuális életünk spirituális összefüggéseiről beszélgettünk Kozma Szilárd író-asztrológussal.
- Szilárd, mesélted, hogy asztrológusi munkád jelentős részét teszik ki a párkapcsolati problémák, illetve az e terület nem megfelelő működéséből adódó gondok elemzése és megoldása.
- Így van. A téma hangsúlyát támasztja alá az is, amiről az egyik tévécsatorna reggeli műsorából értesültem: a szervátültetési piacon általában a beültetésre alkalmas - A Vénusszal analogikus kapcsolatban álló - vesék képezik a legnagyobb hiánycikket, és egyben a legnagyobb üzleti forgalom tárgyát is. Asztrológusként és a személyes tapasztalatok szintjén is, elméletben és gyakorlatban is rég óta tudom, hogy a vesék jó vagy rossz működése, akárcsak a többi központi deréktájéki szerveknek és az egész közép-derék testrésznek az egészségi állapota (pl. deréktájéki izmok és gerinccsigolyák) a szerelmi-szexuális viszonyaink harmonikus vagy diszharmonikus mivoltáról tanúskodik. Ezen szervek jó vagy rossz állapota tehát a szerelmi-párkapcsolati (élettársi) életünk és viszonyrendszerünk minőségétől függ. A vesék, és általában a testünk középtájéka a Mérleg jegy által megtestesített spirituális erőtérhez és a személyi horoszkópokban az annak megfelelő gyakorlati életkört jelző VII. ház által megtestesített (az elkötelezett élettársi viszonyok horoszkópháza) lelki élményekhez, belső átélésekhez, e viszonyrendszerek igen összetett problémaköréhez tartozik. Tudva tehát, hogy milyen nagy gyakorisággal találkozom az élettársi viszony félreértéséből, és az élettársakhoz való intenzíven átélt negatív viszonyulásokból származó sorsproblémákkal, és az azoknak megfelelő vese, húgyhólyag, deréksérv, stb., betegségekkel, a tévéstúdióba invitált szakemberek által közölt statisztikai tények egyáltalán nem leptek meg.

Gyakorló asztrológusi tapasztalatom szerint a legtöbb betegség, a legtöbb családi és személyi konfliktus, a számtalan elrontott életsors, valamint a legtöbb lelki és fizikai nyomor, de a legtöbb társadalmi zavar is abból származik, hogy nem ismerjük a szerelemnek és a harmonikus élettársi viszonyon belül megélhető folyamatos szexualitásnak életerőt adó és életalkotó jelentőségét (illetve a zavarosan megélt, az elfojtott, vagy a hiányzó szexualitás káros hatását).

A testi tüneteket kezelő orvostudomány egyelőre mást mond, de a kauzális gondolkozás megbízhatóságáról meggyőződött asztrológus számára világos, hogy a női betegségek: a méhdaganat, a méhrák, a petefészek-gyulladások, a méhen kívüli terhességek, a frigiditás, a szexuális kielégülési képtelenség, a különböző fertőzések, férfiaknál a korai magömlés, a (korai) impotencia, a prosztatagyulladás és a prosztata-rák, a heregyulladás, a hererák, mindkét nemnél a húgyhólyag- és a veseproblémák, a mandulagyulladás, a különböző nemi fertőzések és az AIDS mind oda vezethetőek vissza, hogy nem tudjuk, hogy élvezetszerzésen és (egyre kevésbé!) gyermeknemzésen kívül mihez is kezdjünk a párunkkal, a szerelemmel és a szexualitással, hogyan rendezzük úgy a más nemű személyekkel, illetve az élettársunkkal való viszonyunkat, hogy ne kelljen drámai probléma- és konfliktuskörként megélnünk mindazt ami, egy ilyen viszonnyal jár.

- Mit kell tehát tudnunk a szerelemről, ha életünk e fontos területét harmóniába szeretnénk hozni?

- Az általánosan elterjedt téves nézettel szemben a szerelem nem egy szeszélyesen vagy véletlenszerűen megnyilvánuló "bűvös" vonzerő, hanem egy olyan elfojthatatlan, mély-tudati érzelmi állapot, amely az érzelmi, mentális és spirituális fejlődésünkhöz szükséges életfeladataink felvállalását hivatott kikerülhetetlenné tenni. A szerelmi vonzerő tehát egy olyan sors-provokáció, amely rákényszerít minket a rendeltetésünk beteljesítését lehetővé tevő lelki és szellemi tapasztaltok megszerzésére és intenzív átélésére. Ezért történik az, hogy amikor gazdasági okokból, hamis "erkölcsi" okokból, vagy egyszerűen gyávaságból elutasítjuk, elfojtjuk a szeretett lénnyel való találkozást, és így hagyjuk lassan kihűlni a szerelmi érzéseinket, vagyis akkor, ha tudatosan megtagadjuk és meggátoljuk a szerelmi érzések kibontakozását, valósággal "rosszul vagyunk", és "belebetegedünk" az elfojtás következményeibe. Idővel elkezd fájni a szívünk, a torkunk, a gerincoszlopunk deréktáji része, a vesénk, a nemi szervünk, a húgyhólyagunk.

Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy a kauzális asztrológiában nem a kényelmes, problémamentes kapcsolat-lehetőséget, az eleve konfliktusmentesnek ígérkező, provokáció nélküli alaphelyzetet tekintjük harmonikus élettársi viszonyt ígérő kilátásnak. Ellenkezőleg: a kihívó alaphelyzetet, a másik személy belső tulajdonságai által változásra és változtatásra provokált állapotot tekintjük a hosszú távon is boldogsághoz vezető, kreatív élettársi viszonyt ígérő alaphelyzetnek. Azt a provokált helyzetet tehát, amely biztosítja a rejtett személyi tulajdonságok és képességek, energiák felszínre törését, azok kibontakozását és kiegyenlítődését két ellentétes nemű személy között.

A szerelmi kapcsolatokban, de főképp a hosszú távú élettársi (házastársi) viszonyokban az olyan kapcsolat minősül tartósnak és egészségesnek, amelyben az egyik fél Ascendensével, Nap-jegyével, és/vagy a Sárkányfarkával szemben álló, vagy azzal együtt álló Ascendenssel, vagy Nap-jeggyel rendelkező személyre esik a választás. Azt a bizonyos rendkívüli vonzódást, ami a kapcsolat előfeltétele, a karmák jellegét jelző két Lilithnek és Sárkányfaroknak a másik fél Lilithjével és Sárkányfarkával, illetve Napjával és Ascendensével szembeni provokált helyzete jelzi. Ha nincs karmikus provokáció a két személy között, nem is jön létre komolyabb vonzódás, hanem csupán fizikai, maximum pszichikai vonzalom.

- És mi a szexualitás spirituális jelentősége?

- A szexuális aktus által nemcsak egymás szeméremcsonti - szexuális csakráinak a működését élénkíti fel a két ember, hanem a spirituális energiaközpontokat is aktiválják. Ezeknek a spirituális-energetikai központoknak - amelyek a fizikai testünk és a spirituális dimenziók közötti közvetlen kapcsolatot és energiaáramlást biztosítják - a működését fel lehet erősíteni a szexuális aktus spirituális szintre való emelése segítségével. A hatás egészen a fejtetőn elhelyezkedő korona- csakráig elér, ami a spirituális egységérzékelési képesség kifejlesztését teszi lehetővé. A szerelem hatására ugyanis a két ellentétes nemű személy spirituális energia központjai (csakrái) egymáshoz kapcsolódnak. Az auratesteik egymásba hatolnak, és valósággal eggyé válnak. Az ember spirituális rendeltetése szempontjából a szexuális vágy nemcsak egy ösztönösen működő szaporodási kényszer, hanem egy olyan egyetemes vonzóerő megnyilvánulása, aminek a szexuális gyönyör a mindössze a biológiai kiegyenlítődést visszajelző következménye. A szexuális örömérzet az egyetemes egységbe kapcsolódást, az isteni kiegészülést, valamint a kiegyenlítődés legközvetlenebb elérési és átélési lehetőségét szolgálja biológiai szinten. Bár a testünkkel érezzük, a szexuális gyönyör valójában nem fizikai, hanem mentális élmény.

- Milyen emberré kell válnunk, hogy alkalmasak legyünk egy tartós, harmonikus párkapcsolat létesítésére és fenntartására?

- Az időben erősödő és gazdagodó vonzalmak és kötődések tartós boldogságot hozó beteljesedése csak az olyan, a sorsfeladataikat tudatosan vállalni és megélni akaró, hosszú távon, és nemcsak eredményekben, hanem következményekben is gondolkozni képes személyek között lehetséges, akik egoizmusukat: gőgjüket, hiúságukat, önérzetüket, félelmeiket, felületességüket, felelőtlenségüket, közönyüket, az ellenségképekben való gondolkozásukat, a többi emberrel és a természeti léttel szembeni egyoldalú elvárásaikat felszámolták magukban annak érdekében, hogy társukat velük egyenértékű szellemi lényként: az övéktől eltérő, de spirituális értékében és értelmében velük azonos fontosságú személyként elfogadhassák. Olyan személyek között lehetséges a tartósan boldog egyesülés, akik minél nagyobb és teljesebb összehangolódási képességre törekedve folyamatosan leleplezik az önkéntelen negatív késztetéseikből eredő gyengeségeiket, a sokszor még önmaguk előtt is rejtett agresszivitásukat, és ezáltal létrehozzák a harmonizálódási lehetőségek feltételeit. Akik minden irányba nyitottá tett tudatukkal, tájékozottságukkal, a metafizikai ismereteik személyes átélésén keresztül elért hitükkel, felelősségvállaláson alapuló szabad akaratuk szerint gondolkoznak és cselekszenek. A spirituális egyesülés a szerelem által nem más, mint egy folytonos előrelépés a belső személyi összhangba kerülésünk folyamatában.



Lehner Zsuzsának az astronet c. portálra készített interjuja, a Kozma Botond Szilárd asztrológussal, a szerelem és a szexualitás spirituális jelentőségéről és gyakorlati fontosságáról.

Forrás:http://kozmaszilard.com

Mantak Chia - Immun rendszerünk aktiválása ( magyar felirattal! )

Mantak Chia Mester egyszerű gyakorlata immun rendszerünk aktiválására!

Ébredj emberiség,mert vége az álomnak! Amit nem akarnak hogy tudja az emberiség!

A tudományban bekövetkező paradigmaváltás: egy kvantumfizikus meglátásai.

Ma már biztosra vehetjük, hogy egy olyan paradigmaváltás fog bekövetkezni a tudomány területén, amely egy megosztó, spiritualitást tagadó, az anyagon alapuló tudománytól egy olyan tudomány irányába vezet bennünket, amely integrálja a tudományt és a spiritualitást. Ma az új paradigmáról szóló elképzelés biztos elméleti alapokon és bizonyítékokon nyugszik, nem elsősorban a szárnyaló kép- zelet en és ködös elkép-zeléseken, mint ahogy az valamikor volt (Ferguson, 1980.). És mint minden kreatív próbálkozás, a paradigmaváltás egy meglepetést is hozott magával, mégpedig azt, hogy maga a tudomány a spirituális metafizika keretein belül kell, hogy működjön.

Az évtizedekkel ezelőtti elképzelések egy holisztikus paradigma mellett szóltak, amelyben a spiritualitás számára a legmegfelelőbb hely a panteizmus vagy a természet-alapú spiritualitás volt (Capra, 1975, 1982). A holizmus szerint az egész több, mint a részek. Az, hogy miben több, új jelenségek megjelenésében keresendő, amelyek nem redukálhatók a részek összességére. Az élet, az elme, a tudat, a spiritualitás – mindezeket az anyag ilyen holisztikusan megjelenő jelenségeinek tekintették. Akkor szinte senki nem kérdőjelezte meg a materializmus alapvető tételét – nevezetesen hogy minden anyagból áll.

A holizmus nem csupán az integráló ösvény. A mélylélektannal foglalkozó pszichológusok, kezdve Freuddal és Junggal, nyíltan kijelentették, hogy a tudattalan koncepciója feltételez egy meg nem magyarázható tudatot. Azonban még Jung is (1971), aki talán a pszichológiában az összes új paradigmagondolkodó közül a legforradalmibb volt, időnként hangot adott azon elképzelésével kapcsolatos kételyeinek, hogy vajon a kollektív tudattalannak egyáltalán nincs is genetikai alapja. Aztán ott volt természetesen Abraham Maslow (1971.), Ken Wilber (2006.) és más transzperszonális pszichológusok, ám ők leginkább az ősi bölcsességeket ismételgették, és a modern tudományból nem vontak be eleget elméleteikbe ahhoz, hogy azok a tudósok számára is teljes mértékben elfogadhatók legyenek. Az avantgarde new age gondolkodásban domináns szerepe volt a holisztikus paradigmák híveinek: Gregory Bateson, Fritjof Capra, Eric Wantsch, Francisco Varela, Humberto Maturana, John Lilly, a Nobel-díjas Ilya Prigogine, Karl Pribram, David Bohm, a rendszerelmélettel foglalkozó Ervin Laszlo, és Roger Sperry, a Nobel-díjas biológus, aki komoly mértékben hozzájárult ahhoz a zajos vitához, amely a bal agyfélteke-jobb agyfélteke aszimmetriája mint minden válasz forrása körül kialakult, stb A lista szerteágazó és igen hosszú.

Számos holisztikus, mint például Capra, elemzéséhez a rendszerelméletet hívta segítségül; ám az ilyen jellegű elemzés terjedelme korlátozott, csak általánosságokat lehet taglalni. Mások, mint például Karl Pribram, David Bohm vagy Edgar Mitchell a hologram ideájával próbálkoztak, úgy szó szerinti, mint metaforikus értelemben. A hologram azonban egy objektum („object”), míg a tudat egyben szubjektum („subject”) is. Hogyan jön a képbe a szubjektum-objektum tudata? Ezt a “nehéz kérdést” nem lehet materialista szemszögből megközelíteni (Chalmers, 1995.).

A spiritualitás pedig több, mint panteizmus, és egy integratív elméleti alap még mindig hiányzott ahhoz, hogy hidat lehessen emelni a tudományon belüli holisztikus gondolkodás és a tudaton belüli pszichológiai gondolkodás közé. Egy ilyen alap csak akkor épült fel, amikor a kvantumfizikát megfelelően értelmezték, paradoxon-mentes módon.

A kvantumfizikusok azért hallatták a hangjukat, amikor a paradigmaváltással kapcsolatos korábbi viták folytak. Ott volt David Bohm munkája, aki a kvantum-non-lokalitás elméletét alkalmazta egy rendszer meghatározásához; őt már említettem a holografikus paradigmával kapcsolatban. Ám Neumann János (1955.) volt az első, aki a fizikába – és így a tudomány egészébe – beépítette a tudatot, azt állítva, hogy a tudat választja ki a megtapasztalást az összes olyan kvantumlehetőség közül, amelyeket egy objektum képvisel a kvantumfizikában. Az ő feltevése magyarázatot ad a megfigyelői hatásra („observer effect”) – a megfigyelők egyértelműen mindig átalakították a kvantumlehetőségeket konkrét megtapasztalásokká. A hetvenes években Fred Alan Wolf volt az (1970., 1984.), aki népszerűsítette Neumann elképzelését a következő jelmondattal: „Mi hozzuk létre a saját realitásunkat”. A titok című könyv, illetve az ugyanilyen cím alatt megjelent film a mai napig szolgálják azt a célt, hogy Neumann elképzelését Wolf népszerűsítse.

Neumann elképzelésének komolyságát csak akkor mérhetjük fel, ha elmélyülünk az úgynevezett kvantummérési paradoxonban, amely igen szúrós szálka azon materialista próbálkozásokkal kísérletezők szemében, akik megpróbálják megérteni, illetve értelmezni a kvantumfizikát. A redukcionizmuson alapuló materialista modellben az elemi részecskék atomokat, az atomok molekulákat, a molekulák sejteket, a sejtek pedig az agyat alkotják, az agy pedig létrehozza a tudatot. Ezt nevezik a kauzalitás felfelé irányuló („upward causation”) oksági modelljének. Azonban mivel a kvantumfizika szerint minden tárgy kvantumlehetőség, egy ilyen felfogásban a lehetséges elemi részecskék lehetséges atomokat alkotnak, egészen addig, hogy a végén létrejön a lehetséges agy, illetve a lehetséges tudat. Hogyan tud egy lehetséges tudat, amely egy objektum lehetőségeihez kapcsolódik, számunkra konkrét eseményt produkálni? A lehetőséggel összekapcsolt lehetőség csak még nagyobb lehetőséget eredményez. A tudatról szóló materialista-redukcionista gondolkodás tehát nem szolgálhat magyarázattal a megfigyelői hatásra. Ez a kvantummérés problémája, amely egy logikai paradoxon a materialista gondolkodás számára. Innen ered Neumann felvetése: mivel az anyagi kölcsönhatások nem változtatják a lehetőséget valósággá, tudatunk nem anyagi természetű, ha erre képes.

A materialisták azonban szembeszegülnek a neumann-i kvantummérési megközelítéssel, mivel az emlékeztet a dualizmusra. Ha a tudat független, nem anyagi természetű duális objektum, hogyan képes kölcsönhatásra lépni egy anyagi természetű objektummal? Egy ilyen kölcsönhatáshoz energiát hordozó jelek közvetítésére van szükség. Ám magának a fizikai univerzumnak az energiája mindig állandó, ami eleve kizárja az ilyen jellegű közvetítést.

Az áttörést hozó elképzelés az, hogy a tudat nem is az agy anyagi természetű terméke, és nem is duális objektum; hanem minden dolog alapja, amelyben anyagi természetű objektumok lehetőségként léteznek. A kvantummérés esetében a tudat (a megfigyelő formájában) kiválasztja az összes felajánlott lehetőség közül azt az aktualitást, amelyet megtapasztal, s így az szubjektum-objektum megkülönböztető tudattá válik a folyamatban. Úgy is fogalmazhatjuk, hogy a tudatos választás a felelős az erdőben kidőlő fáért, illetve a „te”-ért, aki hallja a dőlés hangját. Ha nincs megfigyelő, nincs hang, sőt, még fa sincs.

A kvantumfizikának a tudat felsőbbségén („primacy-of-consciousness”) alapuló értelmezésének ezen áttörésében meghatározó volt a „Wigner barátja” paradoxon megoldása — arról van szó, amikor két megfigyelő egy időben választ egymásnak ellentmondó lehetőségek közül, akkor kié a választás? A paradoxont három, egymástól függetlenül dolgozó fizikus oldotta meg –Ludwig Bass (1971.), Amit Goswami (1989.) és Casey Blood (1993.). Mindannyian a non-lokalitással álltak elő megoldásként – ez a tudat jel nélküli („signalless”) összekapcsolódását mondja ki. Nem teljes szabadságban választunk az egyéni lokális ego tudatunkból, hanem egy nem-lokális, kozmikus, rendhagyó tudatból. Hívjuk ezt kvantum-tudatnak („quantum consciousness”), és a választást lefelé irányuló ok-okozati összefüggésnek („downward causation”), Donald Campbell pszichológus terminológiáját követve.

Ez az elmélet több síkon is áttörést jelent. Először is most már egyértelmű, hogy egy objektív helyzettel kapcsolatos tudatos választás objektív, mivel a tudat – lévén, hogy nem lokális – objektív. Ez igazolja azt, hogy miért képes a kvantumfizika lehetőségeket előre megjósolni. Másodszor: egy adott eseményre is megmarad a kreativitás. A titok a titok mögött az, hogy kreatív módon kell választanunk, szinkronban a kvantum-tudattal, hogy a szándékainkat kinyilvánítsuk. Az egónkban az úgynevezett szabad akaratunk is komoly veszélybe kerül, mivel az feltételekhez kötött alternatívák közül választhat: milyen ízű fagyi, csokoládé vagy vanília? Ilyen jellegű választási lehetőségekről van szó. Harmadrészt a tudat non-lokalitása kísérleti úton igazolható elképzelés.

Hallottunk már Einstein, Podolsky és Rosen (1935.) munkájáról, illetve John Bell írásairól, amelyekben kifejti híres tételét (Bell, 1965), amely szerint a non-lokalitás benne van a kvantum-mérésben, illetve felteszi a kérdést, hogy hogyan lehet a non-lokalitás létezését igazolni. Bell nyomdokain járva Alain Aspect és munkatársai (1982.) valóban igazolták a kvantum non-lokalitást laboratóriumi körülmények között, 1982-ben. Ugyanebben az évben az orvos Larry Dossey elkezdte hangoztatni, hogy mennyire hatékony a kvantum non-lokalitás a gyógyításban, felvetését pedig Randolph Byrd igazolta is 1988-ban (Byrd, 1988), amikor bemutatta a non-lokális tudatot és a lefelé irányuló ok-okozati összefüggést az imán keresztül történő távgyógyításban. Korábban Russel Targ és Harold Puthoff parapszichológusok (1974.) és Robert Jahn (1982.) meggyőző objektív adatokat publikáltak a távolból történő megfigyelésről, Jahn és Dunn (1986.) pedig a kvantum-tudatot alkalmazták, bár kissé homályos módon, új adataik értelmezéséhez.

Willis Harman alkotta meg a “tudaton belüli tudomány” („science within consciousness”) kifejezést, amellyel kapcsolatban további részleteket szeretett volna kidolgozni, 1986-ban. Három éven belül közreadtam a kvantum-kreativitással kapcsolatos írásaimat (Goswami, 1988.) és a kvantumfizika idealista értelmezését, amelyben Istent a kvantum-tudat formájában fedezzük fel újra (Goswami, 1989.). A kvantum-kreativitás a lefelé irányuló ok-okozati összefüggés („downward causation”) egy másik fontos aspektusát tárja fel a non-lokalitás mellett, mégpedig a diszkontinuitást. A kreatív elképzelések az intuíció („insight”) nem folytonos eseményein keresztül érnek el bennünket. Ez a régi paradigma gondolkodással összeegyeztethetetlen, amelyben minden jelenség anyagi természetű, mivel az anyagi kölcsönhatások folytonosak. Ám a tudat felsőbbségének („primacy-of-consciousness”) paradigmájában a kreativitás diszkontinuitását kvantumugrásokként magyarázzák, amelyek hasonlóak azokhoz az ugrásokhoz, amelyeket egy elektron tesz az egyik atompálya és egy másik között anélkül, hogy áthaladna a köztük lévő téren.

És végül, de nem utolsósorban Deepak Chopra orvos (1989.) a fentiektől függetlenül felfedezte a kvantum-tudatot és a diszkontinuitás jelenlétét a lefelé irányuló ok-okozati összefüggésben („downward causation”), mégpedig azon forradalmi elképzelésével, hogy a kvantum gyógyítás a tudatban bekövetkező kvantumugrások eredménye. A kvantumgyógyítás magyarázatot ad a spontán gyógyulással kapcsolatos számos rendhagyó adatra (O’Regan, 1997). A tudaton belüli tudomány útnak indult.

1993-ban adtam közre a The Self-Aware Universe („Az öntudatos univerzum”) című munkámat (Goswami, 1993.). Ugyanebben az évben Henry Stapp fizikus megjelentette a „Mind, Matter, and Quantum Mechanics” („Elme, anyag és kvantummechanika”) című művét, amelyben nagyjából ugyanazokra a következtetésekre jutott, mint az én munkám, csupán kissé megbújva Whitehead filozófiájának védőernyője alatt. Helmuth Schmidt (1993), Dean Radin (1997.) és Marilyn Schlitz parapszichológusok komolyan hozzájárultak a lefelé irányuló ok-okozati összefüggés („downward causation”) igazolásához és az ezzel kapcsolatos kísérletek kivitelezéséhez, ahogyan William Tyler stanford-i mérnök professzor is (2001.).

Munkám inspirálóan hatott Jacobo Grinberg neurofiziológusra és munkatársaira (Grinberg et al, 1994.), akik felfedezték az átadott potenciált — a fénysugarak által keltett fizikai elektromos potenciál átadását egymástól távol lévő emberi agyak között, amely anélkül megy végbe, hogy köztük elektromágneses kapcsolat lenne, vagy hogy olyan jelek lennének jelen, amelyek felhasználhatók adataik értelmezéséhez, ami jelzi, hogy a nem lokális átadás a kvantumtudatnak tudható be, amely valóban nem lokális. Grinberg adatait később számos kísérlet igazolta (Fenwick et al, 2001.; Wackermann et al, 2003.; Standish et al, 2004.).

Jelenleg nem kevesebbnek vagyunk tanúi, mint hogy a tudomány újból felfedezi Istent és a lefelé irányuló ok-okozati összefüggést („downward causation”). Ám a spirituális hagyományok a lefelé irányuló ok-okozati összefüggés („downward causation”) mellett finom, nem anyagi természetű dolgok létezésének ideáját is felvetik, mint amilyen például az elme vagy az életenergia test, vagy akár az archetípusok elmén túli („supramental”) teste, amelyből értékeink származnak.

A holisztikus gondolkodás, az új pszichológia és a kvantumfizika mellett más elméletek is gyors ütemben napvilágot láttak a The Aquarian Conspiracy („A Vízöntő Összeesküvés”; Ferguson, 1980.) című mű közreadását követően, amelyek szerint a materializmusnál valami több van kilátásban. 1981-ben látott napvilágot Sheldrake-nek A New Science of Life („Az élet új tudománya”) címen megjelent forradalmi könyve, amely új életet lehelt az élettest („vital body”) korábban már elvetett koncepciójába. Korábban az élettest volt egy titokzatos életerő forrása. Sheldrake helyesen azt az elméletet állította fel, hogy az élettest a nem lokális és nem fizikai morfogenetikus mezők tára, amelyet biológiai formák létrehozására használunk. John Searle (1980., 1994.) új felfedezést tett az elmével kapcsolatban, amelyet Penrose (1994.) a szigorú matematika segítségével támasztott alá: mindkét tudós azt mutatta meg, hogy az anyag nem tudja feldolgozni a jelentést („meaning”), csupán az elme képes erre, illetve az tölti be ezt a funkciót.

A finom testek („subtle bodies”) létezésének alátámasztására további adatok gyűltek össze. A halál közeli állapotot kutató tudósok áttörésre jutottak (Sabom, 1982.; Ring, 1984) azzal, hogy bizonyították a halál utáni túlélést. Stan Grof (1992.) felfedezte a „holotrop légzés” („holotropic breathing”) új technikáját, amelynek segítségével előhívhatjuk a reinkarnációs emlékezetet, amelynek létezését addig csak a gyermekek emlékeinek kutatása igazolta (Stevenson, 1961., 1974., 1977.).

A materialisták tagadják a finom testek („subtle bodies”) létezését a „dualizmus” miatt – nincs közvetítő a „finom” („subtle”) és az „anyagi” („material”) közötti interakcióhoz. A kvantumgondolkodásban azonban ha a finom tárgyakra mint kvantumobjektumokra vagy kvantumlehetőségekre gondolunk a tudaton belül, a dualizmus elveszti létjogosultságát. A tudat a közvetítő. Amikor a tudat anyagi lehetőségek közül választ, akkor egyben egy vagy több finom test lehetőség közül is választ. Az egyidejű választás folyamatában az „anyag” („material”) a „finom” („subtle”) megjelenése (Goswami, 2000., 2001.; Blood (2001.).

Ez új erőt és új integrálandó horizontokat adott a tudaton belüli tudomány számára. Egyrészt ott van a túlélés, illetve a reinkarnáció fizikája. Mi az, ami túlél? Mi inkarnálódik? Természetesen a finom testek; valójában a valószínűségek feltételes („conditioned”) kvantum matematikája (Goswami, 2001.). Az új tudomány egy másik alkalmazási területe az egészség és a gyógyítás volt.

Korábban már említettem Chopra felvetését a kvantumgyógyításról. Az új tudomány segítségével úgy értelmeztem a kvantumgyógyítást, mint kreatív gyógyítási intuíciót („creative healing insight”) a kreatív folyamat részeként (Goswami, 2005.).

Az akupunktúra megjelent Amerikában, a chi szinte egyik napról a másikra népszerű kifejezéséé vált, és hamarosan a finom (élet-) energiák is tanulmányok tárgyát képezték, például Elmer Green számára (Green and Green, 1977.; Page, 1992.; Eden, 1999.). Hamarosan hidak kezdtek kiépülni a tudat kvantummodellezésének fejlődése és az életenergia orvoslás, illetve az elme-test orvoslás avant garde orvosi kutatóinak tapasztalati és elméleti munkái között (Goswami, 2004.).

A nyolcvanas években a Brian Goodwin, Mae Wan Ho és Peter Saunders által vezetett organizmikus biológiai iskola (azon biológusok, akik okszerű hatékonyságot tulajdonítanak az egész organizmusnak, nem csupán a géneknek) folyamatosan arra emlékeztette a tudományos társadalmat, hogy a neo-darwinizmus hiányos; a tárgyban számos népszerű könyv látott napvilágot (például Goodwin, 1994.; Ho és Saunders, 1984), amelyek az ő hatásukra születtek. Michael Behe biológus (1996.) úttörő jelentőségű munkája, amely azt igazolja, hogy az élő rendszerek egy intelligens tervező által végzett intelligens tervezés eredményei, szintén a kilencvenes években látott napvilágot. Arnie Wyller asztrofizikus (1999.) azzal az elmélettel állt elő, hogy a tudat kulcsfontosságú szerepet játszik az evolúcióban. És végül egy, a közelmúltban megjelent könyvben (Goswami, 2008.b) híd jött létre a darwinizmus és az evolúció intelligens tervezési elmélete között, a lefelé irányuló ok-okozati összefüggésről („downward causation”) és a finom testekről („subtle bodies”) szóló elméletek alkalmazása révén. A legfontosabb gondolatot itt az jelenti, hogy a makroevolúció híres fosszilis szakadékai (amelyeket „írásjeleknek” /”punctuation marks”/ is nevezünk, l. Eldrege and Gould, 1972) a biológiai kreativitásban bekövetkezett kvantumugrások eredményei.

Ez evolúció ilyen irányú megközelítése tudományos alapot jelentett korábbi, az evolúciós jövőnkkel kapcsolatos forradalmi elképzelések számára, amelyről olyan ragyogó elmék írtak, mint például Teilhard de Chardin (1961.), Sri Aurobindo (1996.) vagy Ken Wilber (1981.).

Ebben az írásban nem történeti áttekintéssel, csupán ízelítővel szolgálok azzal kapcsolatban, hogy hogyan került ismét a tudományos gondolkodás és a kísérletezés előterébe az Isten létezését megerősítő új paradigma, a lefelé irányuló ok-okozati összefüggés („downward causation”) és a finom testek („subtle bodies”).

És most következik a végső kérdés. Ha a tudomány tudat-alapú paradigmájával kapcsolatos adatok és az elmélet is rendelkezésre állnak (mindkettő megfelelő módon demonstrálva lett az elmúlt évtizedek során, ahogyan azt itt láthatjuk), akkor mi az oka annak, hogy a tudósok többsége (a legfontosabbak) nem fogadja el a következtetést? Mi az oka annak, hogy a kvantum-üzenet nem jut el a vezető tudósokhoz?

Ezen ellentmondásra könnyen találhatunk felületes okokat. A tudomány pénzből élő vállalkozás, amelybe hatalmas összegeket fektetnek be, és a materialisták ezeket gondosan óvják. Nem akarják, hogy a konc egy része az új tudományhoz, illetve annak kutatásához kerüljön. Sok nyugati tudós általános ellenszenvet táplál a vallással szemben, mivel a népszerű kereszténység fundamentalista tendenciái között nőttek fel. És így tovább.

Ám ahogy mondtam, ez így felületes, és nincs okunk a csüggedésre. Az, ahogyan az elismert tudósok a tudaton belüli tudományt fogadják, igen hasonló ahhoz, ahogyan a történelmi vallások képviselői fogadják az ezoterikus spiritualitást. Az elfogadás lassan megy, és ennek igen mélyen rejlő oka van.

Az elfogadott vallások nem raknak a felelősségre árcédulát. Az ember beleszületik, és egyébként is meg van váltva (ha azt gondolnák, hogy csak a kereszténység jelmondata az, hogy „Jézus megváltott”, higgyék el, hogy ez a szemellenzős hit minden népszerű vallásban jelen van). Ám ha elfogadjuk az ezoterikus spiritualitást, amelynek alapja az, hogy az ember és Isten nem duális, akkor felelőssé válunk döntéseinkért. Nem lehet felelősséget vállalni mindaddig, míg az ember készen nem áll rá.

Ugyanez a helyzet a tudaton belüli tudománnyal is. Azok a tudósok, akik elfogadják azt, nem háríthatják el magukról a felelősséget. Tudományos munkájukat már nem végezhetik értékektől mentes hozzáállással. Nem tehetik meg, hogy nem vállalnak elkötelezettséget az átformálódás iránt, miközben tudományos objektivitást színlelnek. Ahhoz, hogy valaki a tudat tudósa legyen, az kell, hogy a saját személyes életében, illetve a szakmai életében is kutassa a tudatot. Ez igen komoly esély, és igen komoly felelősség.

Az új paradigma gondolkodás lassú előrehaladása jó dolog. A lassú elfogadás azt jelenti, hogy a tudósok nem naivak; látják, hogy mi a tét. Victor Frankl filozófus azt mondta: “A Keleti Part Szabadságszobrát ki kell egészítenünk a Nyugati Part Felelősségszobrával.” Nem kell kapkodni mindaddig, míg a felelősség eme szobrát fel nem állítottuk – természetesen metaforikus értelemben. Eközben a fontos dolog az, hogy elfogadást nyerjünk az összes élet- és társadalomtudomány multikulturális megközelítése számára, a pszichológia és az orvostudomány nyomdokait követve. Itt lehet segítségünkre az, amit kvantumaktivizmusnak („quantum activism”) hívunk.

Jó ideje hangoztatom azon véleményemet, miszerint a materializmus seb a tudat evolúciójának testén. Nem lenne bölcs dolog ezt a sebet a lehető leghamarabb begyógyítani?

Be kell gyógyítanunk a sebet, mielőtt az rosszindulatúvá kezd válni. A fentiekben az új paradigma tudományos elfogadásáról beszéltem, ami a saját tempójában halad. Ám a nagyközönség által történő elfogadásnak nem kell várnia. Köszönhetően annak, hogy a keleti spiritualitás már elérte a Nyugatot, illetve, hogy Nyugaton az ezoterika új erőre kapott a tudat jelenlegi holo-mozgalma („holomovement”) során, sokkal több laikus készen áll a felelősségvállalásra, mint tudós. Valójában teljes mértékben arra számítok, hogy a közemberek által történő elfogadás fogja előre vinni a tudományos körökben történő elfogadást.

Mit is jelent a felelősségvállalás? Azt jelenti, hogy az ember elkötelezetté válik az iránt, hogy átformálja önmagát a tudat evolúciójának szükségessége alapján, a kvantumfizika átformáló aspektusainak segítségül hívásával, mint amilyen a diszkontinuitás vagy a non-lokalitás. Ha az ember ezt megteszi, kvantum-aktivistává válik. Egy hétköznapi aktivista anélkül próbálja megváltoztatni a világot, hogy ő maga aktívan bármilyen változtatást tenne; a spirituális aktivista úgy próbál átformálódást elérni, hogy hisz benne, hogy a világ majd gondoskodik a saját sorsáról. A kvantumaktivista az átalakításra úgy vállalkozik, hogy mindig az egész átalakulását tartja szem előtt.

A kvantumaktivizmusnak a tudományba történő azonnali bevitele azt jelenti tehát, hogy ha nem tudjuk meggyőzni a materialistákat arról, hogy adják fel régi paradigmájukat, álljunk támogatóan hozzá az alternatív tudományok fejlődéséhez – történjen az bárhol. Nem versenyzünk, egymással, hanem együttműködünk. Nem megosztunk, hanem integrálunk. Végül majd azt a tudományt fogadják el új paradigmaként, amely a legtöbbet integrálja.

Mindeközben az új paradigmának bizonyítania kell hasznosságát a technológia fejlődésén keresztül. Az egyik alkalmazási terület az alternatív orvoslás, amelynek hathatósága már ma is egyre nagyobb elismerésre tesz szert. Egy másik fontos alkalmazási terület a „finom energia” („subtle energy”) technológia: e körbe tartozik a természetfeletti képességek alkalmazása („dowsing”) vagy az aurafotózás („Kirlian photography”) alkalmazása az orvosi diagnosztikában. További alkalmazási területek megjelenését is tapasztaljuk, mint amilyen a spirituális közgazdaságtan (Goswami, 2005.) és politika (McLaughlin, 1994.). Ez csak a kezdet. Az elkövetkező évtizedek során az új paradigma számtalan hasznos alkalmazási területe fog felbukkanni – ami a paradigma elfogadását is ösztönözni fogja majd.


Amit Goswami

Fordította: Petri Péter

Forrás : charoninstitute.wordpress.com

Tények Erődje

Sensationelles Filmmaterial! Berlin nach der Apokalypse in Farbe und HD hd / Berlin 2 hónappal az elestje után.

(Gondolatok fogalmazódtak meg bennem egy egyedi színes történelmi videó előkerülése kapcsán, mely Berlinben készült 2 hónappal a város eleste után 1945 júliusában. Látható a Brandenburgi Kapu és a Reichstag is, de legfőképp az, ahogy a hétköznapi emberek próbálnak visszatérni a rendes kerékvágásba. https://vimeo.com/126267047
Ami viszont nekem ilyenkor eszembe jut - és ráébreszt a háború eszméletlen ostoba mivoltára - az az, hogy a videón látható emberek szinte többsége már nincs is az élők sorában.
Leélünk egy életet és úgy tűnünk tova, mint porszem a levegőben.... Még az a 18 éves fiatal is, aki legszebb éveit taposta akkor, szerelmes volt, élvezte a napsütést és végre a béke illatát..... Nos ma már Ő is 88 éves....
Ennyi az élet és az emberek mégsem veszik észre valós értékét mindaddig, amíg az utolsó óra el nem jön....

Törtetnek, harcolnak, harácsolnak, begyűjtenek minden tárgyat, ami csak létezik, vezetők akarnak lenni és mindenkin felülemelkedni, majd egyszer csak rádöbbennek, hogy mindenki pont ugyanannyit visz majd magával, amennyit hozott,....
És igazán az számított volna, amit közben tesz és azokért, akiket szeret és akik igényelték volna .... Nincs annál nagyobb veszteség, mint háborúba menni, rendkívül ostoba célokért másokat megölni, majd meghalni..... És sajnos képletesen igaz ez a hétköznapi életünkre is, ha bárki végiggondolja, mi az, amiért a napi harcokat vívja, tapos előre, rohan, siet, gyűjt és halmoz..... Hová is ? És mire is gyűjt ? .....Az élet talán ennél sokkal többet is jelenthetne és adhatna...... Persze ez mindig rajtunk múlik, hogy mivel töltjük meg)....... (SBG Buddha saját megjegyzés volt - VilagHelyzete.com) Cikk: http://rt.com/news/255613-berlin-ww2-aftermath-video/

►http://www.VilagHelyzete.com/ ►
https://www.facebook.com/AWAKENINGtheWORLD

VNTV - A HAARP rémképe sajnos valóság.

Ébredj emberiség,mert vége az álomnak! Amit nem akarnak hogy tudja az emberiség!

Pszichiátria a Legnagyobb halálos Csalás .

İşte Dünya The World Muhteşem bir animasyon

The OceanMaker

A magyar nyelv egy kódolt kozmikus ősnyelv! / Miért fontos lehazudni a magyar történelmet!

Európai ősgén kutatás területén meg van a térkép, ami 35-40.000 éves, az a Kárpátmedencei magyarság, és a székelység hordozza. Részletek: http://napitema.blogspot.hu/2014/05/o...

Franciaországban, nyelvészeti kutatás szerint keresték az ősnyelvet, és vizsgálták az összes élő és volt nyelvet.
68%-ban a magyar nyelv tartalmazza az ős gyököket, Türk nyelv 27%-ban, utána a Szanszkrit majd az Indiai 12% ban és a Germán Latin mindössze 5%-ban.






Óriási hazugságban tartanak bennünket vallási és történelmi szinten egyaránt, ami nem csupán a magyarságot érinti, hanem az egész emberiséget. Részletek:http://napitema.blogspot.hu/2014/05/osisegunk-paratlan-osnyelvunk.html

25 kevésbé ismert idézet Albert Einsteintől.

Albert Einsteint, a világhírű tudóst senkinek sem kell bemutatni. Idén 110 éves az a négy írás, melyekkel megalapozta a modern fizikát, és amelyek közül az egyikért, a fényelektromos jelenség törvényszerűségeinek leírásáért Nobel-díjat kapott. Azaz nem a relativitáselméletért, mert az olyan vitákat generált évekkel később is, hogy nem merték megkockáztatni a svédek az ennek okán való díjazást. Ő írta alá a híres, Franklin D. Rooseveltnek címzett levelet is, amelyben az akkori amerikai elnök figyelmét felhívja egy tudóscsoport - köztük Szilárd Leó és Wigner Jenő - nevében annak veszélyeire, ha a németek előbb elkészítik az atombombát. A TIME magazin 1999-ben az Évszázad emberének választotta. Elméleti fizikusként gyakorlatias és barátságos volt. Szállóigévé vált idézeteiből válogattam össze olyanokat, amelyeket eddig nem biztos, hogy ismertél:

Önmagáról

1. "Nem vagyok különösebben tehetséges, csak szenvedélyesen kíváncsi."

2. "Én mindenkivel egyformán beszélek, a szemetessel ugyanúgy, mint az egyetem elnökével."

3. "Hogy megbüntessen a szaktekintélyek megvetéséért, a Sors belőlem is egy szaktekintélyt csinált."

Találmány magyarázat

4. "Nézzék, a távíró nem más, mint egy nagyon-nagyon hosszú macska. Meghúzzák a farkát New Yorkban és a feje Los Angelesben nyivákol. Értik ezt? Namármost, a rádió pontosan ugyanígy működik: itt beküldik a jelet, ott pedig megkapják. Az egyetlen különbség, hogy itt nincsen macska."

A relativitáselméletről

5. "Beszélgess egy csinos nővel egy órát, mintha csak egy perc lenne. Tartsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglátod, egy órának fogod érezni. Na, ez a relativitás."

6. "Mióta a matematikusok megtámadták a relativitáselméletet, azóta én magam sem értem."

7. "Jelenleg minden kocsis és pincér azon vitatkozik, vajon helyes-e a relativitáselmélet vagy sem."

Életvezetési tanácsok

8. "Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja."

9. "Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget, a hangzavarban a harmóniát. A nehézségek közt mindig ott van a lehetőség."

10. "Ítéljen mindenki a saját véleménye szerint, saját olvasmányai alapján, de ne azok után, amiket mások mondanak neki."

11. "Milyen sivár az a kor, melyben könnyebb egy atomot szétrombolni, mint egy előítéletet!"

12. "Csak két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. De a világegyetemben nem vagyok olyan biztos."

Karrier tipp

13. "Ha az életben elérhető sikert A-nak vesszük, akkor A=X+Y+Z. X a munka, Y a játék, Z pedig, hogy befogod a szád."


Társadalomról

14. "Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztos, hogy botokkal és kövekkel."

15. "Mindenki tisztában van azzal a súlyos és fenyegető helyzettel, amiben az emberi társadalom van, de csak néhányan cselekednek helyesen."

16. "A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből."

Tudományról, irányzatokról

17. "Ne bánkódj, ha gondjaid vannak a matematikával, biztosíthatlak, az enyémek sokkal nagyobbak!"

18. "A tudomány csodálatos dolog, amíg nem abból kell megélned."

19. "A nukleáris láncreakció felfedezése semmivel sem kell, hogy közelebb vigye az emberiséget a pusztuláshoz, mint a gyufa feltalálása." Ugyanakkor:

20. "Ha tudom, hogy a németek nem csinálják meg az atombombát, egy ujjamat se mozdítom."

21. "A tudomány legalapvetőbb gondolatai alapvetően egyszerűek, és szabályként bárki számára érthető nyelven megfogalmazhatóak."

22. "A horoszkóp egy olyan jóslat, melyet sorsunk kisebb-nagyobb eltérésekkel egyébként is bevált egyszer."

Vallásról

23. "Spinoza Istenében hiszek, aki a világ törvényszerű harmóniájában nyilvánul meg, és nem egy olyan Istenben, aki az emberek cselekedeteivel és végzetével foglalkozik" - válaszul Herbert S. Goldstein, New York rabbijának táviratára (1929. április 24.), amely így szólt: "Hisz ön Istenben? Stop. Válasz 50 szóig fizetve." Einstein 27 (német) szóval válaszolt.

Üzenete

24. "Kedves Utókor, ha nem lettetek igazságosabbak, békeszeretőbbek és általában véve értelmesebbek, mint amilyenek mi vagyunk (voltunk) - no, akkor vigyen el benneteket az ördög. Ezzel a jókívánsággal maradok (maradtam) tisztelettel: Albert Einstein" - Egy időkapszulában elhelyezett levél 1936-ból.

Kedvencem, a közönyről

25. "A világ egy veszélyes hely, nem azok miatt, akik gonoszságokat követnek el, hanem azok miatt, akik ezt tétlenül nézik."

+1 új

Nemrég megtalálták Einstein eddig ismeretlen levelét Marie Curie-hez. Curie-t néhány héttel a második Nobel-díja átvétele előtt a magánélete miatt támadták, amin Einstein nagyon felháborodott, és tollat ragadott:

"Meggyőződésem, hogy ön következetesen figyelmen kívül hagyja ezt a csőcseléket. Bárki ezek közül nem több a hüllőknél…Meg kell mondjam, csodálom az intellektusát, motiváltságát és becsületességét, és szerencsésnek tartom magam, hogy megismerhettem önt Brüsszelben."

Itt olvashatsz róla bővebben: http://monsooninfo.blog.hu/2014/12/20/einstein_igy_vigasztalta_marie_curie-t

Videó: A CERN hadronütköztető sötét oldala.

A CERN hadronütköztetőről korábban közzétett cikkben utalt, Paul Begley által készített interjú magyar hangalámondásos változata a CERN Nagy Hadronütköztetőjéről és annak potenciális fizikai és lelki következményeiről....

http://idokjelei.hu

A Bottle's Odyssey ...

(A videóban azt látjuk, ahogy a férfi eldob egy műanyag palackot, ami megkezdi az utazását. A szél belefújja egy csatornába, onnan a tengerbe kerül, annak a fenekére, ott a halak egy idő után megeszik az apró maradványokat. A hal pedig hova kerül?)

Létkérdés Konferencia 2013. Az elme mint a meditáció eszköze és tárgya - Dr. Daubner Béla

»» Turan Music ««

Ulytau - Two Warriors





Indigo - Алтын бесік





КешYou - Ризамын





Moldir Auelbekova - Osiet





Gülzade Rızkulova - Kurmanbek





Yulia Rutskaya - Ap-ak sevgi

Café del Mar ~ Vol.9 (full album) ~ 432Hz

Az ujgurok gyökerei:

A tízmilliós ujgur kisebbség Kína nyugati részén , a hivatalos nevén Hszincsiang Ujgur Autonóm Tartományban él. Az ujgurok egymás között hazájukat csak Ujgurisztánnak illetve Kelet-Turkesztánnak hívják, vagy épp mindkettőnek. A húszmilliós Hszincsiang Kína egyik legnagyobb tartománya. Területén, amely 16 –szor nagyobb Magyarországnál, 13 etnikum él. Legnagyobb lékszámban az ujgurok. Az ötven éve tartó erőszakos kínai betelepítések miatt már arányuk 50 százalék alá csökkent. A türk nyelvcsaládhoz tartozó ujgurok a történelem során figyelemre méltó kulturális kincset halmoztak fel, amely a 19. században a térségbe érkező kutatókat és felfedezőket is bámulatba ejtette.

Az ujgurok egyik ága korábbi birodalmuk szétbomlása után 840-ben Kelet-Turkesztánban telepedtek le, ez a terület a híres Selyemút révén már az ókorban is fontos kereskedelmi csomópont volt. Az ujgurok több vallást is gyakoroltak. Eleinte buddhisták voltak, ezt igazolják a máig fennmaradt buddhista templomok és kolostorok. A 10. században főleg török hatásra felvették az iszlám hitet. Kínai források szerint az ujgurok már ebben az időszakban is híres gyógyítók voltak, az akupunktúrát is ők fedezték fel. Jártasak voltak az építészetben a művészetekben és a zenében. Magas szintű volt írásbeliségük Még a legegyszerűbb foglalkozású ember is tudott írni és olvasni. Az ujgurok már évszázadokkal Gutenberg előtt ismerték a könyvnyomtatást.

A nomád népek közül egyedül a magyarokat tekintik rokonaiknak. Az ujgurok eredetileg Mongóliában éltek, elődeik tagjai lehettek a hunok által ismert. törzsszövetségnek. Ezt a helyiek is igazolják, az ujgur falu lakói egymás után sorolják az általunk is ismert szavakat.

Kelet-Turkesztán több mint ezer éven át szabad állam volt. Hol Kína oldalán, hol ellenségeként, de véres csaták árán sikerült megőriznie függetlenségét. 1876-ban a kínai császári seregek elfoglalták területüket. Ujgur források szerint a kínaiak a betörés során egymillió őslakost mészároltak le. Az ujgurok azonban nem adták meg olyan könnyen magukat. 1884 óta, amikor hivatalosan is a Hszincsiang tartomány részévé váltak, 65 éven át 42-szer szerveztek fegyveres felkelést a kínai császári megszállók ellen. Kétszer is kivívták önállóságukat. 1933-ban létrehozták a Kelet-Turkesztáni Iszlám Köztársaságot, és 1944-ben kihirdették a Második Kelet-Turkesztáni Köztársaságot. Az előbbi 3, az utóbbi öt évig állt fenn.

1949-ben a Kínába tartó ujgur vezetők repülőgépe lezuhant. Ezzel az addig független állam szabad prédává vált. A kommunista Kína végleg bekebelezte az országot . Hszincsiang autonómiát kapott. Ez azonban csak papíron létezik. A kínai han nemzetséghez tartozó betelepülők különböző kiváltságokat élveznek. Az ujgurok anyanyelvi iskolákat, szabad vallásgyakorlást követelnek. Tiltakoznak a területükön végrehajtott kínai atomkísérletek ellen. És továbbra sem adják fel függetlenségi törekvéseiket. Erre azonban vajmi kevés az esély, hiszen Peking soha nem mondana le egy olyan régióról, amelynek földje 122- féle ásványkincset-köztük olajat, gázt, szenet és aranyat rejt.

A Közbeszéd vendége Hoppál Mihály akadémikus, az MTA doktora, aki elmondta, hogy az ősi gyökereket nagyon nehéz megállapítani. Az ujgurok ugyan törökök, egy sor érdekes nyelvi egyezéssel, “szakáll, bicska, dob”, tulipános motívumokat használnak, még a menyasszonyi láda díszítése is egyezik a magyarokéval.

Az akadémikus megjegyezte, az ujgurok nagyon régóta élnek a területükön. A török népek turki ágához kapcsolódnak és megtartottak egy sor olyan régi vonást, amit más népek – az iszlám hatása alatt – elvesztettek. A kínaiak korán elfoglalták a területeiket, így történelmileg joggal tartanak igényt rá. Hatalmas ez a föld, Kína 1/6-része, úgy hívják: Ürümcsi – gyönyörű hely – jegyezte meg az akadémikus.

Hoppál Mihály hozzátette: az ujgurok általában földművelők voltak. Ők voltak az a nép, akiknek a területén keresztül vezetett a selyemút, amely összekötötte a keletet a nyugattal. Egy-egy dinasztiának fontos volt, hogy ezt kézben tartsa. Az ujgur kis népek tömkelege, itt élnek kazahoh, kirgizek, türkmének, még mandzsuk is, akiket Mandzsuriából telepítettek át. Megtartották a sámánizmusukat. Állítólag Kőrösi Csoma is az ujgurokhoz akart elmenni.

Uygur Türküsü - Qara Qara Qaghlar


Forrás: DunaTV
http://www.ujgur.hu/

Bagdy Emőke a megbocsátásról:

http://szabadonebredok.info/a-megbocsatas-hatalom-az-emlekek-es-az-erzelmek-felett/