2013. május 21., kedd

A SUMÉR CIVILIZÁCIÓ II.



SUMER NYELV


A sumer nyelv fejlõdésének megértéséhez tudni kell, hogy i.e. 3-4.000 évvel a sumer nép létszámában gyarapodott, ezért mind új és új területekre vándoroltak el, ahol új népek alakultak ki. Az új népek nyelve bár a sumerbõl indult ki, de a helyi tájszólások idõvel önálló nyelvekhez vezettek. Az így kialakult önálló népek el kezdtek egymással háborúzni, egymás területeit uralták, így hatalmas nyelvi keveredések jöttek létre. Ez a háborús helyzet egyre fokozódott, egészen a Görög kultúra megjelenéséig.



Az egységes sumer nyelv komoly behatások alá került, mikor i.e. 2.600 körül az akkádok uralkodtak a sumerok felett, majd i.e. 2.100 körül újra a sumerok kerekedtek felül. Ebben az idõszakban hirtelen fejlõdött a sumer írás, mert a piktogramokat felváltotta a szavak használata. Azt nem tudni, hogy mi váltotta ki ezt a hatalmas fejlõdést.

I.e. 2.000 és 1.800 között a sumer nép több mint harmada északi irányba elvándorolt, a Kaukázus irányába, magukkal vitték a sumer nyelvet. A maradék kétharmad keveredett az asszír néppel, nyelvük is átalakult.



A sumer kultúra tovább élt a babiloni birodalomban, majd keveredett a szkítákkal, i.e. 800-600 között. Ekkor már szinte holt nyelvként létezett a sumer, hiszen az eredeti nyelvet már senki nem beszélte, nem volt már önálló sumer állam, de az összes nyelv belõle ered.



Éppen ezért a világ majd minden nyelvében megtalálható több-kevesebb eredeti sumer szó. Érdekes, hogy kevés olyan mai nyelv létezik, amely nyelvtanilag, szerkezetileg, hangzásban, erõsen hasonlít a sumerra. A magyar egy ilyen nyelv.

Sok kutató, aki bizonyította a két nép valamilyen szintû rokonságát, komoly elismerésben részesült világszerte, kivéve Magyarországot.



A sumer kor és nyelv szakértõi egybehangzóan állítják, hogy ha ma megelevenedne a sumer nyelv, akkor a magyarok értenék meg a legjobban, bár õk is nehezen. A szavak inkább ismerõsnek tûnnének, de a megértés nem lenne könnyû.



Sumer-magyar kapcsolat

Feltehetõen a magyarság õsei is érintkeztek a sumer kultúrával, hiszen csak így fordulhat elõ, hogy a mai magyar nyelv szavai, nyelvtana, felépítése azonosságot mutat a sumer agyagtáblák nyelvével, a szkita, szittya, etruszk nyelvvel.

A sumer nyelv egy összerakós, nem annyira sok szóból, mint szóösszetételekbõl áll.

Struktúrájában és alap nyelvtanában hasonlít a törökhöz, a magyarhoz és néhány kaukázusi nép nyelvéhez.

Ezek a népek állnak a legszorosabb rokonságba a sumer néppel.



A szittya-hun-magyar nyelv- és írásrend azonos a pelazg-etruszk nyelv- és írásrenddel, a sumer nyelv- és írásrenddel

A székely-magyar és az etruszk rovásírással is azonosíthatók a skytha, avagy türk betûk.

A sumer nyelvben 3 nyílt magánhangzó létezett: a, e, o és ennek megfelelõen 3 zárt magánhangzó ã, ê, u. A magánhangzók nem voltak élesen, hallhatóan kiejtve, hanem gyakran csak a mássalhangzók kiejtését segítették.

Létezett 15 mássalhangzó: b, p, t, d, g (kemény), k, z, s, sh, ch, r, l, m, ,n, g.

A mássalhangzókat a szavak végén nem ejtették ki, hacsak a következõ szó nem kezdõdött egy magánhangzóval.

A sumer szavak nagy része egyszótagú, és a többesszámot a szótõ kétszerezésével érték el.

A sumer nyelvben kevés volt a melléknév, inkább birtokos névmásokat használtak.

A sumer mondatok bõvelkedtek fõnevekben, ezek meghatározták, hogy kirõl, mirõl van szó, a nyelvtani ragok kifejezték a kapcsolatokat, az állítmány pedig elmondta magát a történést.



Már legalább egy évszázada bebizonyították, hogy a sumer nyelv az alapja a világ összes nyelvének. Ahogy a sumer társadalom sokasodott, megjelentek a tájszólások, ebbõl pedig új nyelvek alakultak ki.



Néhány sumer szó és magyar jelentése:



ab- ablak, kinyitni

áb-tenyésztett szarvasmarha

aba, ab -tó, tenger

ada-apa, ének

adda- váz, küldeni

aga-diadém, korona

agar- földterület

aka- akarni valamit

ákan- ajtófélfa

akar- Leather arnor

alad- életerõ

ama-anya

áma- vad, tehén

amar- fiatal állat

ambar- marsh; reeds, canebrake

an- ég, menny

ara -tündökölni

ata- atya

ára, ár- díj, érték, dicsõség

arab-raktár

azu-orvos

ba- megoszt, porció, arány

babbar- világos, felkelõ nap

bal- ellenség

bala- fordít, iroda

bán- térfogatmérõ edény

banda- támogatás

bar -nyitni, nyitottá tenni, fedetlen

bariga- térfogat mértékegység

barzil -az ûrbõl származó fém

bi, bé- beszél

bibad- kacsa

bil -támogatás

bir - megölni, eltörni

búd- reggel

bur -könnyezni

buzur -titok, rejtély

dab -körbevesz

dadag -tisztítani

dag- vezeti (valamilyen gépet), mûszaki berendezést tartalmazó helyiség

dág- tiszta

dal-repülni, elmozdulni

dalla-sugár (amit egy fényes fémmel állítottak elõ)

dam- házastárs

dara- sötét

dára- csengetni

dél- dél

dida- sör

dig - puha, megmunkálható

dili- egyedül, szingli, egyedüli

dim -kezdet

dima -hírek

dirig - túlzás

du -menni

dub -dokumentum

dug- pontos méret (pont megegyezik valamely egységnyi mértékegységgel)

dúg- élvezni, tagja valaminek

dul- védelem

dumu- gyerek, fiú

dun -pupilla

ebla -Alkoholmentes vagy egészen gyenge sör

éd -kimenni

edin- földterület két (vagy négy) folyó között

égi -valami egészen fenn (például fenn repül valami)

egir- Hercegnõ

eme-ez, ruha

en-úr, fõpap

engar- farmer

enku- halász

énsi- polgármester

enten- tél

ér, ir- panaszkodás, pap

erim- szolga, katona

érim- rombolás

ezen- ünnepség, fesztivál

gala- rituális énekes, különleges mûsor

galla- rendõrfõnök

gam- eldõl, szélesség

gána - földterület

gár- hajcsat

garas- helyettesítõ

gaz- por, törés

gi- körbevenni, felnézni

gú- folyópart, másik oldal

gúb- tisztítani

gug- háború

gul -megsemmisíteni, tönkretenni

gúr- gömb

guru- mély

gúrum- Ellenõrzés

guzza- Szék

ib -sarok, szög

ibila- örökös

ída, íd -folyó, vízi ösvény, vízi út

ig- ajtó

igi- szem, arc, tekintet, megjelenés

iku- felület mértékegység 3.600 négyzetméter

íla -emelni, hordani

illu-vízözön

imi- agyag, szél

imin -hét (szám)

in -õ, támadás

iti -holdfény

ka -száj

kal -értékes, ajándék,

kalag -javítani

kam- fogantyú

kar- piac, kikötõ

Kár, kára- vádolni, hátrány

kas- róka

ki -föld, hely, helység

kib- aranyból készül

kid- építeni

kír-sörös korsó

kissa- tartófal

ku- építeni, hal

kug -ezüst, pénz

kul- szexuálisan érett

kum- malterszerû építõanyag

kúm- nyár

kun- tároló medence

kur -magas fennsík

la- túlzás, luxus

lá- behatolni, erõ

lag- nagy méret

lal- hordani

lál- méz

lám- minõségi

láma - jó szerencse

lima- ezer

lum- felhõ

ma - elhagyni

mana- társ, partner

me, mi- funkció, iroda, felelõsség, tudás

mén -mindkettõ

mí -nõ komoly felelõsséggel, komoly beosztásban

mina -kettõ, második

múd- vér

mul- csillag

nam -felelõsségtudat

nám- képesség

nar- énekes (hangszeres)

ne- ez

ni -õ - nõnemû

ní- õ maga

nin- királynõ, úrnõ

ninda- kenyér

ninnu- ötven

nu- mesterséges fény, lámpa

nun- herceg, mester

pa- öntözõrendszer

pad- rövid pihenõ

pala- viselet

pap- apa, testvér, akire felnéz

para- segítség

pára-átlép rajta

Puli- Puli (a kutya)

pú- kerék

ra- elöntés, áradás

re- egyenesen elõre

ri- valahova tenni

rig- hozni, nyomni, fegyver

ru- jelen, adni

rúg- visszafizet, visszaállít, ad, küld

sag- jószerencse

sám- egyenértékû

sár- az egész mindenség, ami látható

sed- hideg víz

si- antenna, vonal, sugár fény (tulajdonságai alapján lézerszerû)

sig- kicsi, gyenge, erõtlen

siki- haj

sil- díjazni

sila- utca

sim- szûrni

sisi- ló

su- test, bõr

sud- távirányítással végezni valamit

súg- utazni

súg -állni

sukkal- üzenõ, szóvivõ

tab- Pár

taka- Megérinteni, valamit –kezelni

tal -nagy tároló edény

tán- világossá válik, érthetõ lesz

tar- levágni

te -találkozni

tila- élet

tin- élet, bor

tir -erdõ

tu -leves

tud- birtokolni valamit, ismerettel rendelkezni, születni

túg- ruha

tuku- hitelezõ

túl- nyilvános alapítvány

tum- munka

túr- stabil

ubi- folyami hal neve

ubu- terület mértékegység

ud- nap, fény, nappal

ug- oroszlán, vihar

ugu -a fej teteje

úkur -hentes

ul- sietni

umu- öregasszony

úr- alap, gyökér

uru -város, falu, nagyobb körzet

ús, úz- él, távolság

ussu -nyolc

za- tied

zag - határ

zág- választani

zi- lélek

zí- erõs

zíd - hús

zig- felállni, felemelkedni

zur- feláldozni



Talán nem véletlenül mondják a legnagyobb sumer kutatók, hogy ha ma megjelennének a sumerok, úgy tünne magyarul beszélnek, de a magyarok sem értenék õket. Valahol közösek az õsök. Hasonlóan a törökök és baszkok.















SUMER ISKOLA



Elgondolkodtató, hogy a Föld elsõ emberi civilizációja i.e. 3.500 körül már szervezett formában iskolákat üzemeltetett, ahol a maihoz hasonló módon tantárgyakra bontották a tananyagot, és kinevezett tanárok oktattak.

Az ékírás kialakulásáig piktogramokon rögzítették a leírandó eseményeket, ezek legtöbbször agyagtáblák voltak, vagy pecséthengerek. Nagyon fontos alkotások, mert egy-egy képben félkönyvnyi mondanivalót tömörítettek, például a Naprendszer bolygóinak összetételét, az istenek bolygójának létét, stb.



A sumer iskolát „irótábla ház”-nak nevezték, elõször azért jöttek létre, hogy a gazdasági és adminisztrációs élet számára nélkülözhetetlen írást gyakorolják, illetve kiképezzék azokat az írni tudó személyeket, akik majd az állami adminisztrációban kulcs szerepet tölthetnek be.

A létszámbeli, illetve a gazdasági fejlõdés oda vezetett, hogy ezek a központok a tudás és a kultúra központjai lettek. Olyan tantárgyakat tanítottak, mint: teológia, növénytan, állattan, földrajz, matematika, nyelvtan, irodalom,

Az iskoláknak volt még egy olyan szerepük, hogy a régi alkotásokat átmásolták.



Itt kell megjegyezni, hogy az iskolák megjelenése és elterjedése jelentette azt a mérföldkövet, amikor egy társadalmat a mai értelemben vett civilizációnak nevezünk.

Ez a mérföldkõ egyébként egy hatalmas törés a papság életében, hiszen több ezer éven át, a templomok voltak a tudás központjai, ahol az istenek tudását a papok továbbadták az embereknek. Ez a tudás mindent magába foglalt, attól kezdve, hogy mi a családalapítás, a szaporodás, a szakmákon keresztül, egészen a csillagászati ismeretekig.



Mivel akkoriban írás nem létezett, amolyan szóbeli népi iskolák voltak.

Azonban az ékírás megjelenésével, és szükségszerûségével, a templomok elvesztették eredeti funkcióikat, mert megjelentek az iskolák. Ekkor már ezek lettek a tudásközpontok, és az addigi népi tanítók, a papok elvesztették feladatukat. Ekkor kezdett kialakulni a papok új feladata, nem lévén más, az istenekhez, a királyokhoz dicsérõ himnuszokat írtak.





Nyelvtani gyakorló könyv Nippurból.



A sumer oktatás nem volt sem általános jellegû, sem kötelezõ, inkább a tehetõsebbek kiváltsága. A szegények nem tudták megfizetni sem a tandíjat, sem azt a hosszú évek során keletkezett bevétel kiesést, ami azért keletkezett, mert nem dolgoztak, hanem tanultak.

Aki viszont iskolába tudott járni, annak biztosítva volt a jövõje, választhatott a munkahelyek közül, dolgozhatott akár állami intézményekben, részt vett a város irányításában, lehetett tanár, tudós, katonatiszt, tengerész kapitány, pap, íródeák, stb. A leírásokból kiderül, hogy a városok vezetõi nagyon jól megtervezett módon vezették a lakosság életvitelét, nem kellett mindenkinek iskolát végeznie, ugyanakkor megbecsültek voltak a szakmunkát végzõk is.

A tanulás általában a fiuk, férfiak elõjoga volt, csupán egyetlen egy nõ neve szerepel a leletek között, mint írástudó.



Az iskolát egy fõ vezette, õt „iskola apának” hívták, míg a gyerekeket „iskola gyerekeknek”, a tanárokat pedig „nagy testvérnek”.

A tanárok szakosodtak, és meg van említve még a leírásokban a kisegítõ személyzet jelenléte az iskolák üzemeltetésében.

Léteztek matematika példatárak, képlet táblák, gyakorló feladatok, sõt megtalálták a tanulók vizsgadolgozatait is.



Az iskolák legfontosabb feladata volt az írás elterjesztése, gyakorlása. Napi feladat volt a régi írásos emlékek átmásolása, sokszorosítása, majd a nyelvi különbségek megjelenésével, az átfordítása.

Mivel az alkalmazott ékírás eléggé bonyolult volt, ezért a gyerekek évekig tanulták az írás mûvészetét, és csak amikor már teljesen ismerték azt, akkor kezdtek régi dokumentumokat átmásolni. Az átmásolás volt igazából az írás gyakorlása.

Az iskolát a gyerekek hamar kezdték, úgy tûnik nem annyira életkorhoz volt kötve, hanem fejlettséghez, a készségek kialakulásához.

Az iskola egy egész napos tevékenység volt, napfelkeltétõl napnyugtáig.

Sok dolgozat maradt fenn, amikor is a tanulók feladata volt, hogy leírják napjaikat.



Egy ilyen leírás elmeséli, ahogy az anyuka ételt csomagolt fiának, majd az elment iskolába. Azonban az úton lassan ment, így elkésett. Tanára jól összeszidta,

Egy másik leírás elmeséli, hogy az iskolában délelõtt elolvastak közösen egy lemásolandó szöveget, majd megbeszélték, annak tartalmát, a másolás technikai kivitelezését, és délután a fiatalok létrehozták a másolatokat.

A nagyobb diákok, már nem csak másoltak, hanem újat is alkottak. Valószínûleg dolgozataik lehettek azok a táblák, ahol leírják városuk adminisztrációs és gazdasági mûködését, voltak, akik mûvészi hajlamuknál fogva lírai alkotásokban jeleskedtek, illetve voltak, akik precíz történelmet írtak. Szerencsénk van ezekkel a fennmaradt házi feladatokkal, mert pontosan leírják az akkori életet, az emberek gondolkodását, cselekedeteit.





SUMER IRODALOM



Bár a feltárt írásos leletek 90%-a gazdasági, adminisztratív jellegû leírásokat tartalmaz, azért több mint 5.000 agyagtáblát találtak, melyek kimondottan irodalmi jellegû alkotások.

A régi irodalmi alkotások semmivel sem képviselnek kisebb értéket, mint a maiak, és teljesen egyenrangúak a régi görög alkotásokkal.

Nagy jelentõségük abban van, hogy bemutatják az elsõ emberi civilizáció életét, gondolkodásmódját, érzelmeit, cselekedeteit.

Az irodalmi alkotásokat a következõ csoportokba lehet sorolni: epikus elbeszélések, himnuszok, történelmi elbeszélések, rövid és hosszú esszék, közmondások és szólások, illetve nagyon fontosak az istenek naplói.



Az alkotások egy része, fõleg azok az eposzok, melyek a régmúltat idézik, eleinte szájhagyomány útján terjedtek, majd amikor már kialakult az ékírás, az istenek lediktálták az írnokoknak, hogy ez a tudás fennmaradjon az utókor számára. Ráadásul a tudósok kötelessége volt, hogy ezeket az alkotásokat rendszeresen átmásolják, így fenn tud maradni az utókor számára. Úgy tûnik, az istenek tudatni akarták az utókorral a régi eseményeket.

Az eposzok, például a Teremtés eposz, elmeséli a Naprendszer keletkezését, a Föld, a Hold kialakulását, az élet csírájának a Földre jutását, illetve az istenek bolygójának a létét, pályáját, stb.





További eposzok elmesélik az istenek földre szállását, 500.000 évvel ezelõtt, majd itteni cselekedeteiket, az ember megalkotását (az elsõ sikerek 100.000 évvel ezelõtt, majd Ádám és Éva 30.000 ezelõtt), majd a történelmi eseményeket a Vízözönig, illetve a sumer társadalom kialakulásáig.



Történelmi jelentõségû alkotások: „Hold Isten születése”, „A Földi élet megszervezése és a kulturális fejlõdés”, „A Sumer paradicsom legendája”, „Az ember megalkotása”, „Nintura visszatér Nippurba”, „A civilizáció mûvészetének áthelyezése Eriduból Erechbe”, „Inanna és Shukalletuda”, „Inanna és Bilulu”, „Dumuzzi halála”, stb.

Ez utóbbi része az elsõ Rómeó És Júlia történetnek, melyben Dumuzzi és Inanna végzetes szerelme van elmesélve.



Az alkotások nagy része verses formában készült, bár nem ismerték a rímelést és a mértéket, azonban minden más mai technikát alkalmaztak: képzelet, ismétlés, párhuzam, metaforák, refrén, idõugrás, stb.

Az alkotások inkább elbeszélõ jellegûek, monotonok, nem alkalmazzák az izgalmak fokozását, a csúcspontokat, majd a megoldások módszerét. Szintén hiányoznak a jellemzések, az istenek és az emberek egyaránt hús-vér lények, jó és rossz tulajdonságokkal, és viselkedéssel.

A dicsõítõ himnuszok íródtak az istenek számára, a királyok számára, illetve a gazdagok számára, ha azok megfizették az alkotót.





Katalógus az elkészült alkotásokról, amolyan tartalomjegyzék



Egy külön csoportja az alkotásoknak az „okoskodó, útmutató” alkotások, amelyek elmélkedések, példabeszédek, párbeszéd jó és rossz között, közmondások, szólások.



Ezek célja tanító jellegû, az egyszerû embereket így lehetett rávezetni, hogy mi a jó és mi a rossz



Ilyenek: „Vita a nyár és a tél között”, „Vita a szarvasmarha és gabonaszem között”, „Vita a madár és a hal között”, „Vita a fa és a léc között”, „Vita az ezüst és a hatalmas réz között”, „Vita a malomkõ és a drágakõ között”, stb.

Az ilyen jellegû alkotások, például a „Vita a szarvasmarha és a gabonaszem között” tanító jellegük mellett történelmi eseményekrõl is szólnak. Ez a tanulmány két testvér istennõrõl szól. Lahar a szarvasmarha istennõ, és Ashnan a gabonaszem istennõ azért lettek megalkotva az istenek „teremtõ kamrájában”, hogy az Annunakik (az ég isteneinek gyermekei) és gyermekeik számára legyen élelem és ruha. Azonban az Annunakik nem tudták igazán hasznát venni a szarvasmarhának és a gabonaszemnek, addig, amíg az ember meg nem lett alkotva.



Néhány közmondás:



Senki nem arról beszél, hogy amit talált, hanem amit elvesztett

Ne tépd le korán a virágot, mert késõbb gyümölcs lesz belõle

Aki sokat eszik, nem tud aludni

Nem a szív vezet a háborúskodáshoz, hanem a beszéd

Mondj egy hazugságot, és amikor igazat mondasz, senki nem hiszi el

Nyitott szájba berepül a légy

Messzirõl jött utazó azt mond, amit akar

Akinek sok ezüstje van, az boldog, akinek van mit ennie, az örül, aki szegény, az nyugodtan alszik

Egy jó szó, mindenkinek a barátja

A szeretõ szív házat épít, a gyûlölködõ szív lebontja a házat

Ha szerelembõl házasodsz, akkor a gyerekeid a szívednek valók

Egy városban, ahol nincs kutya, ott leselkedik a róka



Külön érdekesség, hogy a sumerok nem csak létrehozták a sok ezernyi irodalmi alkotást, hanem katalogizálták is õket, azaz létrehoztak tartalomjegyzékszerû leírásokat, melyeken felsorolják az elkészült irodalmi alkotásokat.

A második évezredbõl idõszámításunk elõtt, 7 katalógust találtak meg a régészek, ezek ma a világ különbözõ múzeumaiban találhatók



.Ez a hét katalógus, több mint 2.000 „könyv” címét tartalmazza.

Mivel sok olyan irodalmi alkotás is létezik, mely nem található egyik tartalomjegyzékben sem, illetve vannak olyan alkotások, melyek egy tartalomjegyzékben találhatók, de fizikailag még valamely sivatag homokjában pihennek, biztosan sokkal több alkotás és néhány tartalomjegyzék vár még felfedezésre.



Az irodalmi alkotások nagy szerepe abban áll, hogy alapját képezi bármilyen késõbbi történelmi alkotásnak, így a Biblia is ezek alapján íródott, de említhetjük bármely vallás, hasonló „történelemkönyvnek” nevezhetõ alapmûvét.













A SUMER ORVOSTUDOMANY



A gyógyítással foglalkozó régészeti leletek érdekes mód csak i.e. 2.000-1.000 környékérõl maradtak fenn. A régebbiek közül csak kettõt találtak meg.



Ennek egyik lehetséges magyarázata, ahogy egy teljesen független leírás elmagyarázza, i.e. 5.000-3.000 között az istenek gyógyítottak inkább, vagy az általuk kiképzett személyek. Azonban az emberiség létszámának drasztikus növekedése miatt orvosokat, nõvéreket képeztek, ezek tankönyvei, leírásai maradtak csak fenn, a korábbi idõkbõl nem nagyon volt mi fennmaradjon.



A leírások konkrétan leírják a készítményeket, azok alkalmazási módját és körülményeit, így a legegyszerûbb, vízben, vagy olajban oldandó portól, a legbonyolultabb mûtét után alkalmazandó kezelésekig.

Sajnos a leletek nehezen érthetõk, mert nem értjük a készítmények neveit, bár néha leírják hatóanyagait, azonban azokat a növényeket nem sikerült beazonosítani.



Vannak a leletek között mûtéti leírások is, részletesen, kezdve az érintett testrész fertõtlenítésével egészen a kötözésig, illetve gyógyhatású készítmények alkalmazásáig.

Kiderül, hogy a sumer gyógyítás természetbarát volt, a regeneráción alapult, a gyógykészítmények elõállításánál, a természethez fordultak, ráadásul hatalmas biológiai és ásványi anyag ismerettel.





orvosi kézikönyv



A leírásokból kiderül, hogy ismerték még a gyógyítás egy másik formáját is, melyet elõször csak az istenek alkalmaztak, majd késõbb az istenek néhány arra hivatott embert kiképeztek. Ez a gyógyítás, a leírások szerint hasonlított a mai akupunktúra, vagy biorezonancia kezelésekre, energiákkal dolgozott. Az istenek a lefektetett beteg felé engedtek egy átlátszó eszközt, mely olyan lehetett, mint egy üvegtábla, ezen megjelentek az illetõ energiacsatornái, és látszottak az energiaáramlási problémák. Ezek után egy másik eszközzel ezt megszüntetve, a beteg szinte azonnal gyógyult.



Ilyen eszköz csak az istenek birtokában volt, az istenek által megtanított gyógyítók kézrátétellel gyógyítottak. Volt olyan gyógyító, akinek ez veleszületett tulajdonsága volt, és akadt olyan, aki tanulta.

Amikor az emberek száma nagyon megnõtt, az istenek már csak a kiváltságosakat kezelték, fõleg a királyokat és a gazdagokat, egyszerûen nem volt kapacitásuk a népet gyógyítani, ezt megtették a kitanított gyógyászok.

Az ókori orvos neve „a-zu” volt, mely szabad fordításban „víz ismerõ”-t jelent.



Az orvosok általános tudással rendelkeztek, nem voltak szakosodva, mindenhez kellett értsenek. Ennek megfelelõen a társadalom magas fokán álltak, szavuk fontos volt a döntések meghozatalában. Azonban ha mûhibát követtek el, akár súlyos büntetésben is részesülhettek. Az olyan orvost, akinek betege mûhiba miatt meghalt, akár meg is ölhették, ha az elhunyt beteg családja meg nem kegyelmezett, vagy az orvos pénz árán meg nem vette az életét.



Az orvosok szinte kizárólagosan férfiak voltak, míg az ápoló személyzet kizárólag nõ.

Az orvosi leírások többször beszámolnak arról, hogy sok növény gyógyhatását maguk az istenek tanították meg a gyógyítóknak, illetve több olyan eszközt is kaptak az istenektõl, melyet fõleg mûtétek esetén használtak, ezek a sumerok véleménye szerint nem földi eredetûek. Ezek az egyszerû, de praktikus eszközök, ha elfogytak, az istenektõl újra beszerezhetõek voltak.

A sumer orvosok úgy tanulták az istenektõl, hogy minden lelki sérelem fizikai bajt okoz, azaz akinek nincs rendben a lelki egyensúlya, annak valamelyik szerve megbetegszik.

A sumer gyógyítás a természetre épült, elméleti alapja kihangsúlyozza, hogy mindig a természet gyógyít és soha nem az ember. A sumer alapokat átvették a keleti népek és ebbõl alakult ki az 5 elem tana, az akupunktúra, akupresszúra, pulzusdiagnosztika, fitoterápia, mágnesterápia, stb.



DNS térképábrázolás a sumer agyagtáblákon



Az istenek (földre szállt ûrhajósok) orvosi tudása hatalmas volt, messze meghaladta a mi mostani szintünket. Mindent tudtak a genetikáról, az ember energiarenedszereirõl, igaz a tudás egy részét itteni kb. 450.000 éves tartózkodásuk alatt kísérletezték ki.















SUMER ÉRTÉKREND



A sumer városok életét valakik nagyon jól megszervezték, egészen az utolsó apró részletekig. Ez igaz a Vízözöntõl i.e. 2.000-ig.

I.e. 3.500 körül volt a csúcspont, aztán lassú hanyatlás 1.500 éven át. A hanyatlás fõ oka lehetett egyfelõl az állandó háborúskodás, a termõföldek kiszáradása, illetve a túlnépesedés.

A sumer leírások beszámolnak arról, hogy Enki a tudós isten rendelkezett a civilizáció létrehozásának ismeretével, ezt „me”-nek nevezték.

Gyakorlatilag olyan szervezetten hozott létre bárhol a semmi közepén egy várost, ahogy azt mi tennénk, mérnökök és tervezõk vezetésével.

A sumer nép élete is nagyon meg volt tervezve. Ki volt találva, hogy dolgozniuk kell, pihenniük kell, szórakozni szükséges, és biztosították mindehhez a szükséges feltételeket.



Szakembereket képeztek, ugyanakkor iskolák is léteztek, a kikapcsolódás is meg volt szervezve, hiszen léteztek szórakozóhelyek tánccal, zenével, létezett színház, cirkusz, állatkert, stb. Az éjszaka a pihenést szolgálta.

Úgy tûnik több ezer éven át, mûködött a rendszer, meglepõen precízen, egyensúlyban és jól kiszámolt módon. Az embereknek csak bele kellett illeszkedni.

Természetesen nem mindegy, hogy ki hova született, mert ez meghatározta az érvényesülés módját is, azonban meg volt a lehetõség a kitörésre, hiszen egy ügyes szolga is megvásárolhatta a szabadságát.



Inanna és Dumuzi, az elsõ Rómeó és Júlia. Késõbb Inanna lett Vénusz, a szerelm és háború istennõje.

A sumer embereket két dolog motiválta, az érzelmek (szerelem, gyûlölet, félelem), illetve az anyagi (vagyon, birtoklás).

Az érzelmek közül a szerelem volt a legjelentõsebb és inkább a mai szexet jelentette. Mivel a házasság legtöbbször egy érdekszövetség volt, amit a szülõk generáltak, így a szerelemmel igen szabadon bántak a sumerok. A szex lehetett szülõk, szülõ és gyerek, hason nemûek és különbözõ nemûek között, egy volt fontos igazi testvérek között nem.

Ebben az isteneket mintázták le, ahol is az érdekházasságok domináltak, természetes volt, hogy féltestvérek összeházasodjanak, a családi vérvonal, a hatalom továbbvitele érdekében. Ez nagyfokú szabadságot jelentett a szexben az istenek számára. Míg a Vízözön elõtt az Annunakik vezérei élesen elítélték a szexet az istenek és emberek között, addig a Vízözön után ez már természetes volt.

A gyûlölet és félelem, hasonlóan mûködött, mint napjainkban, kivéve az egzisztenciális gondokat, mert úgy tûnik akkor azok nem voltak. Az élet kiszámíthatóbb volt, emellett mindenki tudta hova tartozik, és annak megfelelõen élt, nem volt meg az a látszategyenlõség az emberek között, mint ma.

E negatív érzelmekkel a legnagyobb gond akkor volt, mikor valamely király agyában pattantak ki, mert ez általában háborúhoz vezetett egy szomszédos városállam ellen. A háború miatt féltek a legtöbbet a sumerok.

Az anyagi birtoklás úgy tûnik a génjeinkben van, már akkor is akinek módja volt rá, mindent megtett, hogy uralkodjon. Azonban, a szabályozottság pontosabb volt, az ellenõrzés precízebb és következetes, így nem volt olyan gátlástalan az élet, mint napjainkban. Igaz, akkor az nem volt egy fogyasztói társadalom, és a globalizáció sem ütötte még fel a fejét.

A törvények egyszerûek voltak, úgy mint ezt jó tenni, azt nem. Ha valaki rosszat tesz, ekkor ez a büntetése, stb. Nem úgy lettek megalkotva a szabályok, hogy ki lehessen alóluk bújni és a törvény tényleg mindenkire vonatkozott. Királynak kellett ahhoz lenni, hogy valaki azt tegyen, amit akar. De még a király felett is volt az isten, mint a város tulajdonosa.

Maguk a sumer tudósok is észrevették, hogy ha túl sokáig jó élet volt egy városban, akkor az hanyatlásnak indul. Sokan és sok alkotásban elemezték ezt több ezer évvel ezelõtt, és mind arra a filozófiai gondolkodásra jutottak, hogy meg kellett fogalmazni a boldogság jelentését, illetve ennek összefüggését a város életével.

A sumer tudósok megállapították, hogy az ember addig boldog, amíg keresi a boldogságot, abban a pillanatban, ahogy megtalálja céltalan lesz az élete és vége a boldogságnak. Van több közmondásuk is, mely ezt példázza:„sokkal jobb a hegyre mászni, mint a hegytetõn ülni”, „addig vagy boldog, amíg izzadsz, a pihenés unalmas”, „amíg az úton haladsz, van célod, mikor odaérsz, már nincs”.

A sumer városvezetõk igyekeztek felhasználni e tapasztalatokat, ugyanis ha az emberek céltalanul éltek, akkor az mindig hanyatlás és legtöbbször háború lett a vége.

A sumer társadalom fénykorában egy jól megszervezett rendszer volt, ahol mindenki dolgozott, kikapcsolódott, pihent, ahogy azt az istenek kitalálták. A folyamatos gazdasági fejlõdés, a folyamatosan jelentkezõ célok, egy boldog társadalmat hoztak létre, amely azért élt, hogy megtalálja boldogságát. Azonban mikor már minden megvolt, nem voltak új célok, szerteszállt a boldogság, mindezt tetõzte a jólét miatti túlszaporodás, így megindult a hanyatlás, mely céltalansággal volt jellemezhetõ, ennek következménye a háborúk sora, a sumer társadalom bukása.

A SUMÉR CIVILIZÁCIÓ I.



A sumer társadalom alapvetõen városi jellegû volt, azzal együtt, hogy inkább mezõgazdasági alapokon nyugodott, mint iparin.

Virágkora csúcsán, i.e. 3.500 - 3.000 körül, a sumer társadalom, városállamok laza halmaza volt, ahol minden város önálló életet élt, saját vezetõkkel, saját törvényekkel, saját iskolával. Nem hogy szövetség nem volt a városok között, hanem egymással rivalizáltak, néha pedig egymással háborúztak.



Egy dologban azonban közösek voltak, minden városállam „egy kaptafára” készült, azaz a városok gazdasági, törvényi, kulturális élete, mûködése, szerkezete maximálisan szervezett volt, akár csak ma, és mindenhol teljesen hasonló.

Még az idõmérés, a nap, az évszakok felosztása is, mindenben megegyezett, a hónapok elnevezése változott csak városról városra, azonban mindenhol ugyanazt jelentette. Ugyanaz a felsõ szintû matematika létezett mindenhol, és például szinte egyszerre vezették be az építési engedély használatát minden városban.



A városok egy része a Vízözön elõtti települések helyén jött létre újjáépítve a régi városokat, másik része a Vízözön utáni új települések helyén alakult ki.

Elsõ városok, még a Vízözön elõtti idõkbõl: Eridu, Larsza, Nippur, Bad-Tibire, Larak, Szippur, Surupak, Lagas.









A Vízözön után, i.e. 11.000 körül kezdett el az emberiség újra sokasodni, az 50-100 fõs települések fejlõdésnek indultak, a lakosság létszáma gyarapodott, a sumer városok virágkoruk idején, 8.000 évvel a Vízözön után, 100.000-300.000 lakossal rendelkeztek, és a mai szinthez mérhetõ szervezettséggel.

Közben az istenek folyamatosan hozták a tudást. Ez jelentette a mezõgazdaság elterjesztését, a mezõgazdasági eszközök nagy részét, az istenek javaslatára megkezdõdött az állattartás.



Ilyen az a pecséthenger, amelyen az a pillanat van ábrázolva, mikor az istenek egy mezõgazdasági eszközzel ajándékozzák meg az embert





Az emberiség elsõ királyi városa Kis volt, a város elsõ uralkodója hatalmas dinasztiák megalapítója, kiknek székhelyei a következõ királyi városokban voltak: Uruk, Ur, Awan, Hamazi, Akszak, Akkád, Assur, Babilón.



I.e. 8.000 körül kezdtek kialakulni a városok, melyek igazából már nem csak mezõgazdaságból kezdtek élni, hanem a kézmûvesség, és a tudás központjai lettek.

I.e 4.000 körül kialakult az elsõ olyan emberi csoportosulás, amely már szervezett formában mûködött, a mai követelmények szerint megfelelt a civilizáció fogalmának.

I.e. 3.500-3.000 körül el is érte fejlõdése csúcspontját.



Az elsõ sumer városok területén, a mai Irakban, valamikor bõvelkedett a víz, a Éden-t is 4 folyó határolta, ebbõl mára 2 kiszáradt, csak mûholdképekrõll deríthetõ ki a régi meder mindkét folyó esetében, mélyen a homok alatt. I.e. 2.000 körül alalkult ki a mai száraz, sivatagi éghajlat, részben ez is okozta a sumer társadalom szétesését.



A sumer leírások arról számolnak be, hogy a szervezettséget, egységességet az istenektõl kapták ajándékba és „me”-nek nevezték. Az istenek közül Enki a tudós rendelkezett a városalapítás, szervezés, azaz a társadalom létrehozásának tudásával. Õ elsõk között érkezett a Földre, és minden telep létrehozásában irányító szerepet töltött be.









I.e. 2.000 körül a hanyatlás a végéhez ért, ekkorra kialakulnak az Akkád, Asszír, Babiloni királyságok, melyek kialakulása háborúk által valósult meg, a háborúskodások egy fõ mozgatója Marduk király, Enki elsõ szülött fia.

A sumer nép és fõleg a sumer nyelv, a régi, több ezer éves formájában nem létezett már tovább, de mindkettõ tovább él az egész emberiségben mind a mai napig. Ekkortól a sumer nyelv már egy holt nyelv, szinte senki sem beszéli, azonban közvetlen nyelvrokonai a mai is létezõ török, magyar és néhány kaukázusi népcsoport nyelve.

Elvileg i.e. 2.000-et lehetne tekinteni a sumer társadalom végének, azonban az Akkád, Asszír, és Babiloni királyságok szinte jogutódként követik a sumer társadalmat.



Nagy Sándor volt, az utolsó, aki egyesítette a sumer civilizációt egy országba, i.e 356 körül, melynek neve Mezopotámia volt. Halála után ismét széthullott a birodalom és végérvényesen megszûnt létezni, hisz az új kultúrák annyira eltérõek voltak már az eredeti sumertõl, hogy nem tekinthetjük folytonosnak.









i.e. 30.000-40.000 Az elsõ emberpár megteremtése

i.e. 11.000 Vízözön, majd az emberek újra el kezdik életüket

i.e. 4.100 A sumer városállamok olyan fejlettséget érnek el, hogy ez már a mai értelemben vett társadalomnak tekinthetõ.

Bár a városok egymástól függetlenül léteztek, azonban struktúrájuk, mûködésük teljesen megegyezett, mintha „valaki” elõre eltervezte volna

i.e. 3.500-3.000 A sumer társadalom virágkora, hatalmas a jólét, magas az életszínvonal

i.e. 3.000 Megáll a fejlõdés, megindul a stagnálás, majd a hanyatlás

i.e. 2.000 A sumer városállamok megszûnnek, helyüket erõs birodalmak, királyságok veszik át

i.e. 356 Nagy Sándor még utoljára egyesíti a sumer népet, Mezopotámia néven, halála után szétesik a birodalom

i.sz. 0-100 A sumer társadalom végleges eltûnése, az új népek már teljesen új kultúrát képviselnek, nincs folytonosság



Városkép

Minden város egységes k meg volt a maga városközpont része, illetve a széleken a mai értelemben vett falusi területek, zöldövezetek.

Minden városállam jellemzõje volt a fõtéren elhelyezkedõ templom, mely égetett téglából készült. Minden egyes templom egy adott isten számára épült, azé az istené volt, aki korlátlan jogokkal rendelkezett a városállam felett.

Az istenek a városállamok tulajdonosai voltak ugyan, de a konkrét vezetési feladatokat a megbízott királyok látták el. Az elején a királyok az istenek leszármazottai, a félistenek voltak (istenek és emberek közös gyerekei), majd egyre jobban emberek látták el a vezetési feladatokat. Dinasztiák alakultak ki és apáról fiúra szállt a királyság joga, kivéve, ha az isten, mint a fõ vezér, másképp nem rendelkezett.

A város vezetésében részt vettek még a gazdagok, a nemesek. Létezett egy döntéshozó testület, mely a városállam ügyeiben döntött.

A lakosság nagy része szabad polgár volt, saját tulajdonnal rendelkezett, ingatlannal és ingósággal. A tulajdonukban levõ értékeket adhatták-vehették, törvényes keretek között.

A lakosság szegény részét alkották a szolgák. Õk legtöbbször a háborúk hadifoglyai voltak, illetve a kimondottan szegények. Azonban lehetõség nyílt arra, hogy pénzért megvegyék a szabadságukat. Szolgává válhattak még a gyerekek, esetleg feleségek is, mivel a férfiaknak jogukban állt, hogy határozott, vagy határozatlan idõre eladják feleségüket, gyereküket, azonban ez inkább törvényi lehetõség volt, nem igazán életek ezzel a joggal a férfiak.

Az emberek vagy fizetésért dolgoztak, vagy a saját maguk urai voltak, és ez esetben a munka eredményét pénzért értékesítették.

Minden városállam rendelkezett hadsereggel, békeidõben ez kis létszámú fizettet hadsereg volt, azonban háborús idõben sorozás történt, itt elõször a szegényeket, majd a szabad lakosságot sorozták be, legvégül a gazdagokat.





Lakosság

A lakosság foglalkozása tömegében farmerek, szarvasmarha tenyésztõk, kereskedõk, boltosok, írnokok, orvosok, építészek, kõmûvesek, ácsok, kovácsok, ékszerészek, fazekasok. Kisebb arányban voltak a mûvészek, színészek, fizetett katonák, hivatalnokok, és a legfontosabbak a papok és tudósok.

A papok, nem a mai megfoghatatlan, csak hiten és bizalmon alapuló vallás képviselõi voltak, hanem az istenek által képviselt tudást oktatták az embereknek, a templomok inkább iskolák voltak, ahol a széles néptömegek képzése zajlott.

Azonban az iskolák kialakulásával és fejlõdésével a papok elvesztették eredeti feladatukat, mert az iskolák váltak a tudás központjaivá.

A papok új feladatot találtak maguknak, az isteneket és a királyokat dicsõítették.

Az emberek üzletekben és piacokon árulták áruikat, és pénzzel fizettek. A pénz érme volt, vagy lyukas érme (gyûrû), mely ezüstbõl készült és pontosan meghatározott súllyal rendelkezett.

A vándorló árusok járták keresztül-kasul a városállamot, sõt néha a városállamok között is, és így kereskedtek. Minden városállamban más volt a pénz, és a pénz vásárlóértéke mindig az adott városállam gazdasági erõsségétõl függött.



A sumer társadalom alapja a család volt. A család egy férfibõl, egy nõbõl, és gyerekekbõl állt. A családot egyben tartotta néha a szerelem, de legtöbbször a tisztelet, vagy az érdekek.

Általában a házasságot a szülõk intézték, a jegyesség fogalma ismert volt, és legtöbbször az eljegyzés tényét hivatalosan rögzítették egy agyagtáblán.

Mivel a családalapítás általában egy üzleti tevékenység volt, a szülõk érdekeinek megfelelõen, ezért ismert volt a házasság elõtti szerelem és szex, de legritkább esetben lett ez a házasság alapja.

A nõknek alapvetõ törvényi jogaik voltak, lehetett tulajdonuk, üzleti tevékenységet folytathattak.

A férfiak, elválhattak, és ha nem volt gyerekük, akkor újra választhattak maguknak feleséget.

A gyerekek a szülõk teljes felügyelet alatt éltek, még ahhoz is volt joguk a szülõknek, hogy eladják szolgának a gyerekeiket, azonban nem éltek ezzel a lehetõséggel, hanem ellenkezõleg, szeretettel nevelték õket.

Ha a szülõk valamilyen oknál fogva meghaltak, a kiskorú gyereket adoptálták más családok.



A városállamok lakossága igen jelentõs volt létszámát tekintve.

Míg a Vízözön után, az istenek (földre szállt ûrhajósok) által létesített települések amolyan néhány házas „tanyák” voltak, addig i.e. 2.500 körül az ezekbõl kialakult városállamok létszáma tekintélyes volt. Lagash város létszáma kb. 100.000 fõ volt, míg Úr városé 360.000.

Gazdaság

Ismert volt az adó fogalma. Voltak általános adók, adónemek, és ha a városállam háborúra készült, akkor azonnal új adókat vetettek be.

Fennmaradt írásos emlék bizonyítja, hogy még a temetés is mennyi adóbefizetést jelentett a család számára.

Az adó, az adó mértéke, a fizetési kötelezettségek behajtása, illetve annak módja változott városállamonként, illetve királyonként. Mindig voltak jobb és rosszabb idõszakok.



Érdekes viszont, hogy a lakosság ragaszkodott saját városához, és nem akart senki sem átköltözni a szomszéd városba, ha ott könnyebb volt az élet. Az igazsághoz tartozik még, hogy a környezeti körülmények miatt általában egy idõben volt mindenhol könnyebb, vagy rosszabb az élet.



Építmények

A városok láthatóan elõre megtervezett módon fejlõdtek, létezett városrendezési terv, meg volt oldva a csatornázás, a csapadékvíz elvezetése, az utcák vonalvezetése szabályozott volt, úgyszintén az épületeké, léteztek építési engedélyek, építkezési szabályok.



Egy átlagos sumer ház a maihoz hasonló agyag égetett téglából épült, több szobából állt, ezek általában egy nyitott udvart öleltek körbe.

A gazdagabbak több szintes házakban éltek, legalább egy tucat szobával, szintén téglaépítésû, vakolt és kivûl-belül fehérre festett falakkal. A földszinten volt a fogadóhelyiség, konyha, mosdóhelyiség, illetve a szolgálók szobája.

A berendezés alacsony asztalokból, magas támlájú székekbõl, és ágyból állt, illetve egyéb kiegészítõ bútorzatból, mindez fából készült.

A használati tárgyak agyagból, bronzból, készültek, illetve állati szaruból. Ami viszont érdekes, jellemzõ a bronz tárgyak olyan precíz megmunkálása, melyet mi csak a mai fémforgácsolással tudunk elõállítani (pl. esztergályozás, marás).

A belsõ falakat szõttesek, fából faragott alkotások díszítették.

A ház alatt sokszor a családi mauzóleum volt található, ahol a család õsei voltak eltemetve, bár létezett külön temetõ a városon kívül, általában a kevésbé tehetõsek számára.





Tudás

Az átlagember a természetes környezeti világot úgy osztotta fel mint: házi állatok, vadállatok (az elefánttól a bogarakig minden, ami nem tenyészett), madarak (ide tartoznak a repülõ rovarok is), halak, fák, kisebb növények, zöldségek.



A csillagászat volt a sumer tudás csúcsa. Ismerték a Naprendszer összes bolygóját, még a Plútót is, melyet nincs száz éve, hogy újra felfedeztünk. Ráadásul ismertek még eggyel több bolygót is mint mi, ezt nagy becsben tartottak, hisz úgy tudták, az a bolygó az istenek származási helye. Ez kb. 3.600 évente elhalad a Föld mellett, ez nagy öröm volt, hisz ilyenkor mindig új tudást hoztak az istenek a Földre. Ilyenkor mintha egy láthatatlan kéz mindig lendített volna az ember fejlõdésén.

Nem csak ismerték a bolygókat, hanem azokat részletesen le is írták, így történhetett meg, hogy Zecharia Sitchin, a sumer leírások alapján hamarabb leírta az Uránusz és Neptunusz bolygók jellemzõit, mint ahogy azt ember alkotta ûrszonda felderítette volna. Ráadásul a két leírás egy az egyben megegyezik.



A sumerok az évet két évszakra osztották a télre (október-február) és a nyárra (március-szeptember). Az újév áprilisra esett.

A hónapokat a Hold változásai alapján alakították ki, így általában 29-30 naposak.

Bár ez az idõbeosztás minden városban hasonló volt, azonban a hónapok elnevezése mindenhol más volt. Volt, ahol a természethez kötötték, volt ahol a mezõgazdasági munkafolyamatokhoz, volt ahol istenségekhez.

Azért, hogy a napévek és a holdévek, azaz hónapok egész számú többszöröse megegyezzen, egy külön hónapot vezettek be.

A nap, a napkeltével kezdõdött és 12 dupla órára volt osztva, az éjszaka pedig három négyórás idõszakra, azaz igazából 24 órából állt.

Az idõt mérték: víziórával, prizma vagy henger formájú eszközzel, illetve napórával.

Fontos megjegyezni, hogy a leírások beszámolnak arról, hogy ez a relatív egyszerû és nem pontos idõmérés, mindig korrigálva lett az istenek által, valamilyen idõmérõ eszközök alapján. Így mindig az istenek határozták meg pontosan az év végét, az esetleges korrekciókat, a mindennapi életben pedig a fontosabb napszakok kezdetét, végét a templom, vagy erre rendszeresített helyen harang, vagy egyéb hangjelzéssel jelezték. Az emberek számára ez volt a pontos idõmérés, ehhez igazodtak és igazították saját eszközeiket.



Mindehhez szorosan kapcsolódik a matematika. A sumer a 60-as számrendszerben dolgozott, de oly módon, hogy hol a 10-el, hol a 6-al szorzott, felváltva, így a sarokszámok: 1, 10, 60, 600, 3.600, 36.000, stb.

Ráadásul a számok írása kétféleképpen valósult meg, az egyik módszer szerint minden számnak volt egy írásjele, míg a másik hasonlított a mi mostani rendszerünkhöz.

A zérót mint számot nem alkalmazták, de a nulla mint számjegy ismert volt.

A fennmaradt leletek szerint léteztek szorzótáblák, reciprokérték táblák, négyzet és köbgyök táblák, kör és térfogat számítási képletek, pitagoraszi számok, a pi szám, az e szám (a természetes alapú logaritmus alapja), stb.



Mûvészet, viselet

A mûvészet is magas szintet ért el a sumer társadalomban. Ennek egyik legjellemzõbb és ma is látható formája a szobrászat.

Szobrokkal díszítették a templomokat, épületek, a gazdagok házait, tereket. A szobrok jelentõsége, hogy megörökítenek egy-egy istent, királyt, fontos személyiséget, fontos eseményt.

Fõleg az ékírás elõtti szobrok nagyon fontosak, mert történelmi eseményeket mondanak el.

A szobrok alapanyaga néha különleges kõ, így még érdekesebb, hogy hogyan kerül Dél-Amerikába egy olyan csak Dél-Irak területén található ásványból faragott oszlop, mely a teremtés történetét meséli el piktografikus formában. Ráadásul ennek a párja az iraki múzeumban található.

A Vízözöntõl (i.e. 11.000)-tõl i.e. 5.000-ig a szobrász mesterek a teremtéssel, a Naprendszer kialakulásával, az ember teremtésével, létrehozásával, az istenek történelmével, eredetével foglalkoztak, majd a sumer társadalom kialakulása után már saját napi életükkel, királyaik, isteneik problémáival.

Az emberek vagy kopaszra borotvált fejjel jártak, vagy hosszú hajuk volt, mely általában középen két részre volt fésülve.

A viseletet jellemezte egy rövid felsõ, mely felé hosszú köpenyt vettek, és ezt addig használták, míg elkopott. Szokás volt még a köpeny helyett egy kendõt használni a baloldalon, így a jobb kar teljesen szabadon maradt.

A nõk gyakran hordtak egy, az egész testüket beborító rojtos kendõt, mely azonban jobb vállukat és csípõjüket szabadon hagyta.

A zene fontos szerepet töltött be a sumer életben. Ismert volt az instrumentális és a vokális zene, illetve a kettõ kombinációja. A sumer élet úgy lett kialakítva, hogy a munka mellett a pihenés, kikapcsolódás fontos szerepet töltött be. A ma ismert dob, hárfa, trombita, síp, kûrt, stb. eszközök õsei már léteztek, és divat volt a mai koncertekhez hasonlóan nagyközönség elõtt fellépni, vagy akár egy gazdag család megrendelésére zenélni.

A zenéhez kapcsolódott a tánc is, közös nagy táncmulatságokat tartottak fontos események évfordulóin, ünnepek alakalmával, de léteztek olyan helyek, ahova el lehetett menni bármikor, zenét hallgatni, táncolni, akár manapság.



Az ékszerészek munkája nagyon fontos volt, õk fõleg arannyal, ezüsttel és drágakövekkel dolgoztak. A drágakövek nem feltétlenül szépségük miatt értek sokat, hanem különleges gyógyító erejük volt. Igazából e drágakövek elvét csak a bioinformatika fejlõdésével értettük meg, hiszen ma már tudjuk, minden anyag rezeg, minden rezgésnek vannak paraméterei, és ha ezek a paraméterek a szervezetre olyan hatással vannak, hogy segítik a regenerációt, akkor sokat érnek.



Mezõgazdaság

A mezõgazdaságban alkalmazták a vetésforgót, az öntözéses termesztést. Az öntözéshez használt csõhálózat, tárolók, a tárolók feltöltése komoly mérnöki tudásról tanúskodnak. Használtak szintjelzõ mûszereket és automata locsoló berendezéseket.



A gyakorló farmer kézikönyve



A mezõgazdaság is komoly tervezettséget és szervezettséget mutatott, léteztek külön írásos dokumentumok „a farmer évkönyve”, mely pontosan leírja, hogy mikor mit kell tennie a farmernek. Ezen túlmenõen léteztek részletes növénytani ismereteket tartalmazó leírások is, mely a növények hasznosíthatóságát is megmagyarázza.



Ital

A sumer városokban a legkedveltebb ital a sör volt, mely „meglágyította” az emberek és istenek szívét, ráadásul mivel tápláló és sok vitamint, ásványi anyagot tartalmazott, még gyógyító ereje miatt is használták.

Leo Oppenheim egy terjedelmes anyagot gyûjtött össze és publikált a következõ címmel: „Sör-, és italkészítési technikák az ókori Mezopotámiában”.

A sörfõzés tudományát az istenektõl kapták ajándékba, az emberek. Mivel nagyon sok fajta sört készítettek, a névadás vagy valamilyen istenhez kötõdött, vagy valamilyen jó tulajdonságához az italnak, úgy mint „a szerelembehozó sör”, ”az erõt adó sör”, „az erotikus sör”, stb.

Viszonylag kevés szó esik a vízellátásról, illetve az ivóvíz fogyasztásáról. A felszíni vizek akkor még tiszták, ihatóak voltak, azonban nem tudjuk, hogyan jutott el a víz a városok házaiba. Ugyanakkor tudjuk, hogy létezett csatornahálózat a szennyvíz elvezetésére. Mivel ismerték a mezõgazdaságban az öntözést, bizonyosan valahogy meg tudták oldani a vízellátást is.



SUMER VÁROSOK



Kuara Lakossága i.e.3.500 - i.e2.500 között kb. 6.000 fõ

Fontos kikötõ volt a Perzsa Öbölben. Itt született Marduk Enki elsõszülött fia.



Kutallu Napjainkban Tell Sift

Lakossága i.e.3.500 - i.e.2.500 között kb. 5.000 fõ

Fõleg mezõgazdasággal foglalkoztak, a datolya, a bor és a méz hazája volt.



Kutha Lakossága i.e.3.500 - i.e2.500 között kb. 3.000 fõ

Egy kis kereskedõ város volt, néha egyik, néha másik szomszéd városhoz tartozott.

Fõleg fémércek, kövek, szállítási útvonala volt. Fõ istene Nergal.



Lagash Napjainkban Tell Al-Hiba

Lakossága i.e.3.500 - i.e.2.500 között kb. 28.000 fõ

Kiemelkedõen fontos város volt, egyfelõl kikötõ, másfelõl ipari központ, harmadsorban kereskedelmi centrum. Az emberiség történelmében ez volt az elsõ szennyezett levegõjû város. A város igazi lakói a munkások voltak, aki meggazdagodott, az elõbb-utóbb elköltözött. Komoly egészségügyi kockázatot jelentett az itteni élet.

Fõ isten Bau volt, aki kedvességérõl volt híres. Az atomháború idején sugárfertõzést kapott és késõbb meghalt.



Larak

Egy Vízözön elõtti város, nem sokat tudunk róla. Nem építették úja.



Larsa

Napjainkban Tell Senkere.

Lakossága i.e.3.500 - i.e2.500 között kb. 30.000 fõ

Vízpartra épült, a Sumer Birodalom központja földrajzilag. Fõleg textilipara ismert, emellett kereskedelmi központként is fontos volt, elõnye a kedvezõ, központi földrajzi fekvése. Fõ istene Shamash.



Marad Napjainkban Tell Wannat

Lakossága i.e.3.500 - i.e.2.500 között kb. 4.000 fõ

Jellemzõen sivatagi város volt, kis mértékben kereskedelemmel foglalkoztak lakosai.

Jellegzetes égetett agyag téglából épültek házai, vakolás nélkül. A várost egy nevetségesen alacsony városfal vette körül. Látképe kissé ironikus volt. Fõ istene Ninurta.



Nagsu Lakossága i.e.3.500 - i.e2.500 között kb. 2.000 fõ

Pontos helyét nem sikerült beazonosítani. A leírások alapján egy csempész város volt, itt kerülték ki a kikötõi ellenõrzéseket, vámfizetéseket. Az itt átcsempészett áruk a sumer kereskedelmi központokba kerültek.



Nina Napjainkban Tell Zurghul

Lakossága i.e.3.500 - i.e2.500 között kb. 3.000 fõ

A város egyetlen említésre méltó története, hogy Enki emeltette lánya Nanshe tiszteletére.

Fõ istene Nanshe.



Nippur Napjainkban Niffer

Lakossága i.e.3.500 - i.e.2.500 között kb. 20.000 fõ

Nippur az Eufrátesz partján épült, egy elosztó központ volt. Szent városként tartották számon, Enlil tiszteletére hatalmas templomot emeltek, ide sokan zarándokoltak a messzi sumer területekrõl, csak hogy láthassák a templomot és magát Enlilt, aki Anu fõisten földi helytartója volt. Szintén ide jöttek maguk a királyok is, hogy Enlil beleegyezését kapják uralkodásukra. Fõisten természetesen Enlil volt.



Shuruppak Napjainkban Tell Fara

Lakossága i.e.3.500 - i.e2.500 között kb. 25.000 fõ

Egy Vízözön elõtti város, melyet újjáépítettek. Az Eufrátesz partján terül el, Uruk várostól északra. Fõleg mezõgazdasági termeléssel foglalkoztak, de ide kötõdik Noé története is. Fõ isten Sud volt.



Sippar

Napjainkban Tell Abu Habbah.

Lakossága i.e.3.500 - i.e2.500 között kb. 18.000 fõ

Szintén Vízözön elõtti alapítású város, jelentõsége akkora volt, hogy sokáig az Eufráteszt Sippar nevû folyónak nevezték. Fõleg mezõgazdaságáról és gyapjútermelésérõl volt híres, illetve a bitumen fõ szállítási és átrakási helye volt.

Fõ istene Shamash.



Susa

Napjainkban Shush Lakossága i.e.3.500 - i.e.2.500 között kb. 25.000 fõ

Kézmûves város volt, agyag edényeirõl volt híres.

Fõ istene Inshushinak.



Umma

Napjainkban Tell Jokha.

Lakossága i.e.3.500 - i.e2.500 között kb. 25.000 fõ

Kézmûves város volt, fõleg aranymûvesek, drágakõcsiszolók éltek és dolgoztak itt.

Fõ istene Shara.



Ur Napjainkban Tell al-Muqayyar. Jelentése isten, fõnök.

Lakossága i.e.3.500 - i.e2.500 között kb. 37.000 fõ

Sokáig fõváros is volt, lévén a második legnagyobb település.

Fõleg kereskedelmi és kulturális központ volt, amolyan igazi fõváros, ahol pezsgett az élet.

Fõ isten Sin volt, akirõl nevezték el a Sínai félszigetet.



Uruk Napjainkban Tell Warka

Lakossága i.e.3.500 - i.e.2.500 között kb. 85.000 fõ (de volt amikor rövid ideig elérte a 100.000 fõt)

A legnagyobb kiterjedésû és lakosságú város volt, amolyan metropolisz.

Kereskedelembõl és pénzügyi tranzakciókból élt, sokáig a Sumer irodalom piacának illetve bankjának is nevezték.

A város nagyságát úgy érte, hogy terjeszkedése révén, a széleken található kisebb városok beolvadtak.

Fõ istene Inanna volt.



Zabalam

Napjainkban Tell Ibzeikh.

Lakossága i.e.3.500 - i.e.2.500 között kb. 9.000 fõ

Kikötõ város volt, illetve helyi készítésû kerámiáiról volt nevezetes.

Fõ istene Inanna volt.



Megjegyzés:



A lakosok száma csak ilyen tág idõintervallumban határozható meg egységesen, azonban tudni kell, hogy ez egy átlag. Minden város életében volt egy virágkor, ilyenkor akár az említett szám kétszerese is volt a lakosok száma, míg rosszabb idõkben a kisebb települések majdnem kihaltak.



Példa erre Uruk városa, ahol i.e.1.500 körül kb. 300.000 ember élt, igaz itt már hozzánõtt a városhoz a közvetlen környéke. Ekkor a város széle amolyan kertváros volt, itt éltek a gazdagok, míg a város egyes negyedei inkább a szegények lakhelyei voltak.









SUMER CIVILZACIO ( II.).

A mai ismeretek szerint az emberiség kialakulása a sumer civilizáció kialakulásával kezdõdött majd ezzel szoros összefüggésben, földrajzilag nem messze tõle, az egyiptomi, késõbb az Indus-völgyi követte. Ez tekinthetõ az elsõ szakasznak.

Ez a szakasz ie. 3300-tól i.sz. 400-ig tart.

Az elsõ kultúrák kialakulásától számolva, jóval késõbb következett be több új civilizáció csoportos megjelenése, i.e. 1000-tõl, majd, i.sz. 500-tól újabb társadalmak csoportos megjelenése.

Az idötengelyen ábrazolva :



Bevezetés

Az elsõ emberi civilizáció a sumer volt, és érdekes mód, bár az óta hosszú idõ telt el, mégis ebbõl a civilizációból rengeteg régészeti lelet maradt fenn. A leletek nagy része agyag pecséthengerek, és agyagtáblák, továbbá agyag edények. A leletek száma végtelen. A világ valamennyi nagyobb múzeumában található is belõlük, és talán éppen a nagy darabszám miatt, sokszor méltatlan helyen, például az alagsori raktárban

Ami még érdekessé teszi ezt az idõszakot, az, hogy ekkor az istenek rendszeresen jártak a földre, itt uralkodtak, idõnként visszaszálltak az égbe "tüzes szekereiken".

.Fontos tudni, hogy akkoriban nem nevezték isteneknek a földre szállt lényeket. Az isten kifejezés csak a pogány világ térhódításával jelent meg, és még ma is ezt használjuk. Akkor „azok, akik az égbõl alászálltak” névvel illették õket.

A sumer civilizáció fejlettsége fénykorában elérte a mait, jellemzõi voltak a sumer kultúrának a városok, magas épületek, liftek, utcák, piacterek, magtárak, kikötõk, iskolák, templomok, a fémek megmunkálása, orvostudomány, sugárterápia (biorezonancia?) használata a gyógyászatban, sebészet, textilkészítés, gasztronómiai ínyencségek, mezõgazdaság, öntözés, a tégla használata, a kerék, hajók, navigációs ismeretek, nemzetközi kereskedelem, súly, hossz és egyéb mértékek, királyság, törvények, bíróságok, fejlett jogrendszer, esküdtszék, írás, nyílvántartások, zene, hangjegyek, hangszerek, regények, musical, tánc, artisták, háziállatok, állatkertek, hadviselés, kézmûvesség, prostitúcuó, rendõrség, börtönök, munkatáborok, korrupció, közpénzek eltulajdonítása és a maihoz valamilyen formában hasonlító elektronikai eszközök, kristályokban tárolták az információt.

Ez a fejlettség részben onnan ered, hogy az Istenek rendszeresen megajándékozták az embereket eszközökkel, és megtanították ezek használatát is.

A kezdetek. Mikor és hol ?

Akkoriban kicsit másként nézett ki a Föld, mint napjainkban. Éppen egy jégkorszak közepe volt. A korai jégkorszak kb. 600.000 évvel ezelõtt zajlott, elsõ felmelegedés kb. 550.000 évvel ezelõtt, majd a második jégkorszak kb. 480-430.000 évvel ezelõtt.



Ekkora tehetõ a kezdet. A sumer és akkád ékírásos emlékek szerint, ekkor fedezték fel az istenek a Földet, ekkor szálltak le elõször.

Ekkor csupán egyetlen mérsékelt éghajlatú terület felelt igazán meg az életnek, a Nílus, Indus, Tigris Eufrátesz területe. Ebbõl is a legfontosabb a Tigris és Eufrátesz területe, mert itt a kõolaj, mint energiaforrás magától a felszínre tört. A második a rangsorban a Nílus völgye, hatalmas termõterületei miatt.

Úgy tûnik az istenek, mai éretelemben ûrhajósok, energiaforrásokat kerestek, illetve ásványokat és aranyat. Rendszeresen jöttek, illetve kitermelték az enegiaforrásokat, ásványokat. Az általuk létrehozott telepek, települések lettek az elsõ városok.



Városok a Vízözön elõtti idõkbõl.

A fejlõdésnek két szakasza van. Egy mérföldkõ a Vízözön. A Vízözön elõtt, a kezdeti szakaszban éppen csak megjelent az ember az istenek városaiban, míg a Vízözön után igazából már az emberek alkották a városok lakosságát.



Elsõ városok: Eridu, Larsza, Nippur, Bad-Tibire, Larak, Szippur, Surupak, Lagas.

A Vízözön ugyan elpusztította az összes várost, azonban mégis sokat tudni róluk, mert a mezopotámiai uralkodóknak szent kötelességük volt, hogy ugyanazon a helyen újjáépítsék a szentéj körzeteket, az eredeti tervek alapján. Egy-egy újjáépítés után, a felszentelési iratban emlékeztek meg a munkákról, illetve az eredeti tervekrõl, és az ahhoz történõ teljes mértékû ragaszkodásról.

.



Fontos szerepe volt minden városnak, volt amelyik adminisztrációs központ volt, volt amelyik technikai központ, illetve volt amelyik irányt mutatott a leszálláshoz.

(megjegyzés: egy ilyen város pár száz lakost jelentett, ma inkább kisebb falunak neveznénk)



Vízözön

A Vízözön története megtalálható a mezopotámiai régészeti kincseken, sumer és akkád ékírásos táblákon, a Gilgames eposzban, a Teremtés könyvében és természetesen a Bibliában.

A jelenlegi kutatások szerint a Vízözön egy elõre látható, kiszámolható természeti jelenség volt, a Föld éghajlatváltozásával magyarázható.



Az utolsó jégkorszak mintegy 75 ezer évvel ezelõtt kezdõdött, és 40 ezer évvel ezelõtt egy rövidebb felmelegedés is valószínûsíthetõ, melyet 38 ezer évvel ezelõtt egy hideg, száraz idõszak követett. Majd 13 ezer évvel ezelõtt hirtelen véget ért a jégkorszak és beköszöntött a mai klíma.

A nagy víztömeget az okozta, hogy az Antarktiszon, illetve az Északi-Sarkon, a felhalmozódott nagy jégmennyiség tekintélyes része, az enyhülés miatt belecsúszott az óceánokba.

Az összes régészeti forrás és tudományos elemzés alátámassza egy ilyen irányú folyamat valószínûségét, illetve azt, hogy kellõ tudományos ismeretekkel ez elõre is jelezhetõ.

Az akkori istenek, akik ugyan elõre ki tudták számolni a jelenséget, sõt valószínûsítették is annak megtörténését, igyekeztek elhallgatni az emberiség elõl, mivel elégedetlenek voltak velük. Volt viszont egy az istenek közül, aki megkönyörült az embereken, õ parancsolta meg Noénak a bárkaépítést. A sumer szövegek annyira alaposan és pontosan leírják a hajó, fedélzetek, kabinok méreteit, hogy meg is lehet rajzolni azt, ahogy ezt többen is tették a Vízözön kutatói közül. Készült már élethû makett is.

Az istenek a fellegek felett vészelték túl a pusztító eseményt.



A Vízözön idõpontja, kb. 13 ezer évvel ezelõttre tehetõ.

Vízözön után

A következõ idõkben fejlõdött hatalmasat az emberiség, ie.11.000 körül kialakult a földmûvelés és állattartás, illetve kezdett kialakulni a mai értelemben vett civilizáció.

Az összes történelmi forrás a Bibliától kezdve, a sumer agyagtáblákig, arról szólnak, hogy az istenek ajándékozták meg tudással az embereket, szinte folyamatosan adagolták az ismereteket, az eszközöket.

Ekkor kezdtek kialakulni a királyságok, amelyek élén egy emberi uralkodó állt, aki igazából tartotta a kapcsolatot az istenekkel. Az uralkodó feladata volt irányítani a királyságot, az embereket, biztosítani, hogy az isteneket szolgálják, illetve az istenektõl kapott tudást továbbadni az embereknek.

Az emberiség elsõ királyi városa Kis volt, a város elsõ uralkodója hatalmas dinasztiák megalapítója, kiknek székhelyei a következõ királyi városokban voltak: Uruk, Urb, Awan, Hamazi, Akszak, Akkád, Assur, Babilón.





A települések három régióban létesültek:



Mezopotámiában volt az igazi Sumer birodalom, mely tekinthetõ az elsõ emberi civilizációnak. Ennek fejlettsége virágkorában elérte a mai szintet, vagy akár meg is haladta azt, ie. 3700-4000 körül.



A másik régió, a Nílus völgyében alakult ki, mely ie. 3200 körül hirtelen jelent meg és ebbõl fejlõdött ki az egyiptomi civilizáció.



A harmadik civilizáció egy indoeurópai kultúra az Indus völgyében, gazdag és virágzó városokkal, élénk kereskedelemmel, fejlett mezõgazdasággal, mely a sumer civilizáció kezdete után ezer évvel jelent meg.



1852-ben Charles Foster bebizonyította, és ezt mindenki el is fogadta, hogy az összes õsi és ókori nyelv valójában egyetlen õsnyelvre vezethetõ vissza, ez pedig a sumer. Sumer volt a hely, ahol leghamarabb alkalmazták az írásbeliséget.

Tehát a sumer nyelv három nyelvjárásra oszlott, mezopotámiaira, egyiptomira, és indoeurópaira. Ez a szétválás egyfelõl a földrajzi távolság és a többezer éves idõtartam miatt is bekövetkezett, másfelõl a három régiót, különbözõ istenek irányították, saját törvényekkel, és eléggé elszigetelten a többi régiótól, ezért aztán törekedtek is rá, hogy különbezzenek a többitõl.





Mit tudott a sumer társadalom?

Nagyon sokat, azonban ez a tudás nem volt a sajátja, hanem csak úgy kapta, ezért önerõbõl nem is tudta fenntartani.



A Vízözön után, i.e. 11.000 körül kezdett el az emberiség létrejönni. Néhány ezer év alatt létszámban jelentõsen gyarapodtak. Közben az istenek folyamatosan hozták a tudást. Ez jelentette a mezõgazdaság elterjesztését. A mezõgazdasági eszközök nagy részét az istenek ajándékozták az embernek. Az istenek javaslatára megkezdõdött az állattartás. Növény és állatfajokat kaptak az emberek ajándékba.



Ilyen az a pecséthenger, amin az a pillanat van ábrázolva, mikor az istenek egy mezõgazdasági eszközzel ajándékozzák meg az embert (bevezetés I.rész)



I.e. 8.000 körül kezdtek kialakulni a városok, melyek igazából már nem mezõgazdaságból kezdtek élni, hanem a kézmûvesség, és a tudás központjai lettek.



I.e 4.000 körül kialakult az elsõ olyan emberi csoportosulás, amely már szervezett formában mûködött, a mai követelmények szerint megfelelt a civilizáció fogalmának.

I.e. 3.800-3.500 körül el is érte fejlõdése csúcspontját. Az élet sokban hasonlított a maihoz, hiszen a falvakban fõleg mezõgazdasággal foglalkoztak, a városokban kézmûvességgel, tudománnyal.



Hihetetlen mértékû csillagászati tudással rendelkeztek, ismerték a Plútót is, melyet a mai kor csak a XX. században fedezett fel újra.

A bevezetés részben látható pecséthengeren, látható a bal felsõ sarokban a Naprendszer összes bolygója, beleértve a saját bolygójukat is.

Kimagasló fokon értettek a fém megmunkáláshoz, komoly jogi feltételek mellett élték életüket. Törvényeik egyszerûek voltak, de közérthetõek. Minden törvény úgy szólt, hogy: ezt, vagy azt nem szabad tenni, vagy ezt, vagy azt úgy kell tenni, hasonlóan mint a Tízparancsolat.



Létezett a munkabér fogalma, ugyanakkor a szabadidõ eltöltésével is foglalkoztak, léteztek állatkertek, múzeumok, színházak.

Létezett mûszaki múzeum, ahol az istenek ûrhajója ki volt állítva megtekintés céljából.





A képen egy rakéta látható, törzse egy földbe épített tárolóban van. Érdekes és hozzáértõ az ábrázolás, mert a maihoz hasonlóan, metszetben ábrázolta. Látható, hogy több fokozatból áll a rakéta, a méretarányokból pedig kiderül, hogy kb. 2 utas szállítására lakalmas a föld felett látható égi kamra. A rajz úgy néz ki, mint egy mûszaki rajz, melynek szándéka megmutatni az utókor számára egy 5.000 évvel ezelõtti rakéta szerkezetét.



Igazából a sumer nép néhány ezer év alatt több tízmillió éves fejlõdésen ment át, és ezt nem mindig tudta követni, illetve az istenek csak olyan tudást adtak át, ami szerintük fontos. A sumer emberek megszokták, hogy ûrhajók röpködnek körülöttük, ez természetes jelenség volt, ezért szinte minden „tájképen” rajta is van egy-egy rakéta, vagy ûrhajó, de nem tudták ezek mûködési elvét.



Az összekötõk az istenek és az emberek között, a papok voltak, akiknek az istenek átadták a tudásukat, azok pedig a népet tanították. Akkoriban a templomok a tudás, a tanulás, a fejlõdés helyszínei voltak, a papok oktatták a technikai, társadalmi fejlõdést, de csak azt, amirõl az istenek úgy gondolták, hogy tudni kell.

Érdekes mód az istenek távozása után, és fõleg a középkorban a papaság lett a technikai fejlõdés gátja.

Gilgames, Uruk város királya, aki háromnegyed részben isten volt, ezért úgy gondolta, jár neki a halhatatlanság. Ezért úgy tervezte, hogy megszerez egy ûrhajót és elrepül a legfõbb istenekhez és kéri a halhatatlanságot. Az eposz nagyon részletes, jelentõsége azért nagy, mert alaposan leír nagyon sok akkori jelenséget, olyan szinten, mintha filmen néznék. Gilgames, király lévén mindent tudott az ember eredetérõl, a csillagászatról, de fogalma sem volt, hogy egy ûrrepülõ hogyan mûködik. El sem tudta képzelni, hogy azt vezetni kell.



Példaként áll nagyon sok technikai eszköz, melyek nem földi eredetûek, bár használták az emberek, de nem értették ezek mûködését, és nem is tudták ezeket újból létrehozni, ha tönkre mentek.





A felsõ képen, legfelül egy nemrég megtalált agyag szobrocska látható, mely egy ûrhajót, vagy repülõgépet ábrázol. Alatta pilótákat ábrázoló képek, melyek szintén agyagból készültek, de ezek már táblák. Keletkezési koruk i.e. 4.000 körülre tehetõ.

Az alsó kép egy mai ûrrepülõgépet ábrázol. Azért némi hasonlóság megfigyelhetõ.



A felsõ képeken látható tárgyak Törökország Nemzeti Múzeumának tulajdonában vannak, de nem állítják ki közszemlére, ugyanis "nem szeretnék a vallásos érzelmû emberekben kételyeket ébreszteni".

A kiemelt fontosságú látogatók, úgy mint tudósok, vagy maga Sitchin természetesen meg is nézhetik.



Az ilyen eszközök gyártása nem a földön történt, nem találtak sehol sem ilyen gyárakat, és a leírások szerint is ezeket az istenek magukkal hozták, éppúgy, ahogy az ember is mindent magával vinne a földrõl, ha egy másik bolygón telepet szeretne létrehozni. Biztosan nem tudna ûrhajón gyárakat telepíteni, pár eszköz legyártása érdekében. Aminek nyomát találták, az repülõgép, vagy ûrrepülõgép javító mûhely.



A sumer emberek, akik modern életet éltek (kórház sugárterápiás, biorezonanciás, energiaterápiás kezeléssel), megszokták, hogy az istenek tudást, segítséget osztanak, igazságot tesznek, tehát nem voltak a saját fejlettségük elõállítói, csak addig tudták fenntartani a jólétet, amíg az istenek ott életek közöttük és saját eszközeikkel hozzájárultak ehhez a jóléthez.





A fenti kép, 1. ábrája egy ilyen sugárterápiás (biorezonanciás, enrgiás) kezelést mutat.

A 2. ábra egy érdekes régészeti leletet mutat. Ezt 1936-ban tatláták egy kb. 60cm átmérõjû és maximum 10cm vastag, kör alakú tárgy, melyet tengelyre szereltek és valószínüleg forgott. Hihetetlen precíz finommechanikai megmunkálásról tanuskodik, és nagyon érdekes, precíz miliméteres profilja van a keréknek. Na de ki tudott ilyet készíten ezelõtt 5.000 évvel? Nem is tudták kitalálni a kerék funkcióját, míg 1976-ban Kaliforniában, az ûrkutatás el nem kezdett kísérletezni egy forradalmi újdonsággal, egy hidrodinamikus lendkerékkel. Ekkor döbbentek rá a régészek, hogy mit találtak, mert a kísérleti prototípus kinézetében, méretarányaiban és a szélek profiljaiban teljesen megegyezik a régészeti lelettel. A kísérleti prototípus, még ma is csak prototípus, a majdani ûrrepülõgépeknél szánnak neki szerepet.



A késõbbi háborúkban is látható, hogy az istenek a saját eszközeikkel harcoltak, legyen az repülõgép, sugárfegyver, az õket támogató embereket pedig, a földön elõállítható fegyverekkel szerelték fel.



Gilgames, aki mint király sokat tudott, mikor be akar lopózni az ûrrepülõtérre, szembesül a védelmi fegyverekkel, melyek sugár elven mûködtek, olyan eszközökkel, mint a mai cirkáló rakéták, melyet csak mennyei bikának nevez, de leírva annak mozgását, kinézetét, beazonosítható a mai fegyverarzenál alapján.



A sumer társadalomról rengeteg információ maradt fenn, ez annak köszönhetõ, hogy az ûrhajósok szent kötelessége volt, hogy megörökítsék a múltat, naplók formájában. Mindenki aki valamilyen vezetõnek minõsült az istenek közül, kötelessége volt, hogy naplót írjon, konkrétan leírva eseményeket, idõpontokat. A királyok kötelessége volt, hogy a régi leírásokat átmásolják, hogy azok megmaradjanak az utókor számára. A templomok oldalára felírták a legfontosabb eseményeket, személyeket. A Vízözön elõtti városokat újjá kellet építeni a Vízözön után, és a templomok oldalán meg kellett jegyezni, hogy ez mindenben megegyezik a Vízözön elõttivel.



Több vezetõ teljes naplója fennmaradt, például Marduk királyé, aki még a Gízai nagy piramisban is raboskodott, és sok helyen megfordult, sok háborút vezetett.





SUMER CIVILIZACIO ( III, )



Tehát ez a társadalom hihetetlen hangsúlyt fektetett a múlt értékeinek megõrzésére, illetve a tudás átadására az újabb generációk számára.

Hasonlóan tanították a Föld eredetét, és hogy ez még hangsúlyosabb legyen minden évben, egy fesztiválnak nevezett ünnepségsorozat keretében el is játszották, mint egy színdarabot, ahol emberek voltak a bolygók. Így a teremtés fennmaradt, egyfelõl írásos formában, másfelõl, mint színdarab. A tudósok elolvasták, az egyszerû emberek megnézték a színdarabot.



A sumer társadalom a csillagászat mellett remekül értett a matematikához. A csillagászat volt egy olyan terület, ahol az istenek minden tudást átadtak, és a városok voltak a fõ tudásközpontok, a királyok és papok tudtak a legtöbbet.

Szerencsére ezt ahol csak tudták, mindenhol írásos formában rögzítették.



Matematikában a sumerok a 60-as számrendszert alkalmazták, amely kicsit bonyolult volt a maihoz képest. Amíg a mi számrendszerünk úgy épül fel, hogy 1, 10, 10x10, (10x10)x10, stb. addig az õ 60-as számrendszerük ügy épül fel, hogy 1, 6, 6x10, (6x10)x6, (6x10x6)x10, stb., tehát hol 10-el, hol 6-al szoroznak felváltva.

Ezekbõl az idõkbõl származik a 60-as számrendszer használata, az idõ mérése terén, a kör felosztásánál, stb.



A templomok, vagy különleges épületek építésénél (Stonehenge), mindig az istenekbõl álló tervezõ csoport végezte a tervezést, illetve az építési munka irányítását, ezt sosem bízták földi emberekre, hiszen akkora tudást nem adtak át.

Arról nem beszélve, hogy a tervezési fázishoz nem tudni milyen gépeket, berendezéseket használtak fel, hiszen maradt fenn kõszobor, melyen billentyûzetszerû eszköz, vagy szó van egy kristályról, mellyel oldották meg nagy mennyiségû adat tárolását.





Összességében elmondható, hogy a sumer társadalom nagyon érdekes és ellentmondásos volt, hiszen egy kõkorszaki embercsoport, hirtelen tudáshoz jut, melyet vagy megérttet, vagy nem, illetve a tudásnak csak ahhoz a részéhez, melyet az istenek úgy gondoltak, hogy az embereknek tudniuk kell a napi életükhöz. Ehhez tartozik a csillagászat is, mivel tudni kell, hogy honnan származik a Föld, az emberiség.



A meg nem magyarázott, át nem adott tudás pedig generálta a csoda érzését. Egy repülõ repülése természetes látvány volt, de az emberek nem értették azt.

Igazából a tudáskülönbség és a hosszabb életciklus miatti „halhatatlanság” okozta az isteni különbséget. Ma már inkább egyenrangúak lennénk.

.

Az istenek vigyáztak is, az isteni különbségek fenntartására. Mikor Bábel tornya épült, mikor is az emberek egy kilövõhelyet akartak építeni, hogy õk maguk is indítsanak ûrrepülõt, az istenek erõsen megijedtek. A sumer agyagtáblák tanúsága szerint az istenek féltek, hogy az ember tényleg meg tudja tenni és akkor egyenlõk lesznek velük, hiszen nem lesz már tudásbeli különbség. Pedig attól messze állt az ember, hogy ûrrepülõt építsen, vagy hogy azt el is indítsa. De a kísérlet láttán, már megijedtek az istenek.





A sumer leírásokból kiderül, hogy a sumer idõkben ismerték a DNS-t, még ha nem is az egyszerû emberek, hanem az istenek és tudatosan alkalmazták azt a génmódosítások alkalmával.

Úgy tûnik, még van mit tanuljunk.

Általában elmondható, hogy az emberekben kialakult egy csodavárás, azaz majd az istenek megmondják, hogy mit kell tenni, hogyan kell tenni, hisz õ mindent tud, ért, az ember pedig komoly gondolkodási korlátokkal bír.



Talán éppen e felemás tudás miatt alakult úgy, hogy az istenek távozása után, a sumer társadalom nem kapta meg azt a pluszt, amit eddig, így aztán hanyatlásnak indult. Amikor aztán a maga ura lett, gyakorlatilag hanyatlásnak indult. A görög és római birodalmak még valamit meg tudtak villantani a múltból, azonban a középkor végleg lemosott mindet, ami tudásnak nevezhetõ.

Megmaradt az isteni csoda várása, a papok, az egyház irányító szerepe, az isten nevében mindent, de az istenek már nem voltak itt.



Miben jobb a mai világ?



Hogy az ember maga jutott el olyan gondolkodási szintre, hogy megérti az isteni csodákat, sõt õ maga is a legtöbbet létre tudja hozni. A tudás nem kapott, hanem saját. Maga elõ tudja állítani azt. Olyan ez, mintha valakinek felolvasnak valamit, vagy maga tud olvasni, amit akar.



A hanyatlás



Mint minden civilizáció, eleinte fejlõdik, majd hosszú ideig magas életszínvonalat biztosít, a magas életszínvonal következménye a túlnépesedés. Mikor már a föld nem képes eltartani a túlnépesedett társadalmat, vagy csökkennek a vízkészletek, esetleg kisebb éghajlati változás történik, akkor kezdõdik meg a hanyatlás.

Így volt ez a sumer birodalom esetén is.





Itt tetõzte a dolgokat az állandó háborúskodás a városállamok között, sõt i.e. 2.024-ben megtörtént az elsõ nukleáris háború is. Ekkor a sumer társadalom jó része elpusztult a rádioaktív porfelhõ miatt. Mindez a Holt tenger déli részén történt, és a mai tudósok ki is mérték, hogy akkoriban nagy mennyíségû radioaktív anyag került a tengerbe a környezõ folyókból, egész nagy területrõl.

.

Az emberek elvándoroltak és ezáltal hozzájárultak a szomszédos, éppen kialakulóban lévõ társadalmak létrehozásához, felvirágoztatásához. Vitték nyelvüket, kultúrájukat is, mely beolvadt a szomszédos társadalmak kultúrájában.

.

Nagy Sándor volt, az utolsó aki egyesítette a sumer civilizációt egy országba, melynek neve Mezopotámia volt. Halála után ismét széthullott a birodalom, majd hanyatlásnak indult.

.

i.sz. 100 körül már annyira önállósodtak a sumer társadalom városállamai, független területei, megváltozott kultúrájuk, hogy innentõl kezdve nem tekinthetõ egy egybefüggõ civilizációnak. Gyakorlatilag megszûnt, helyén sok új kultúra lalakult ki.

.

A sumer társadalom fontossága abban rejlik, hogy az elsõ volt a Földön, hatalmas fejlettségi szintet ért el, majd elindította az összes többi civilizációt.



A sumer civilizáció kialakulásának és fejlõdésének idõrendisége:



i.e. 11.000

Az utolsó jégkorszak vége

A hirtelen felmelegedés miatt a sarkkörök jégtömbjei tömegesen leválnak és megolvadnak

A tengerek vízszintje kb. 100-120m-t emelkedik

A tengerszinten lakó emberek megélik a Vízözön eseményét, az Ararát hegy emelkedik csak ki a vízbõl

A Vízözön mint jelenség kb. 1.000 évig tart, azonban a víz visszavonulása után még több ezer évig iszaposak maradnak az elárasztott területek



i.e. 4.000

A sumer civilizáció kialakul Eriduban

Az elsõ királyság Kis városban

Az Egyiptomi civilizáció kezdete

Etana uralkodása Kis városában



i.e. 3.000

Gilgames király uralkodása Uruk városban

A Minószi civilizáció kialakulása és fejlõdése Krétán

Sarrukin, az elsõ Akkád király uralkodása

Úr-Nammu uralkodása Urban

Gudea uralkodása Lagasban

A Hurrik megjelenése az Ókori Keleten

Az indus völgyi civilizáció kialakulása, fejlõdése

A Kínai civilizáció kezdete



i.e. 2.000

Babilon és Asszíria felemelkedése

Hammurapi uralkodása Babilónban

Ábrahám elindul Urból

Ária vándorlása Indiába

A Mükénéi kultúra kezdete

A zsidók kivonulása Egyiptomból

Görögország dór inváziója

Dávid király uralkodása Jeruzsálemben



i.e. 1.000

Ninive bukása

Kürosz elfoglalja Babilónt

Budha megjelenése Indiában

A Római köztársaság megalapítása

Az ókori Görögország virágzása

Nagy Sándor legyõzi Dáriust

A kinai nagy fal építése

Hannibál Róma ellen vonul



Jézus születése

Jeruzsálem római ostroma

A Maja civilizáció virágzása Dél-Amerikában

Róma feldúlása

Mohammed megalapítja az iszlám vallást

Nagy Károly megalapítja a Német-Római császárságot



i.sz. 1.000

Angliát meghódítják a normanok

János Király kiadja a Magna Charta-t

Azték civilizáció Mexikóban

Az Inka birodalom fénykora Dél-Amerikában

Bizánc bukása

Kolumbusz felfedezi Amerikát

Amerikai forradalom

Napóleon hódításai Európában.

Surface of the Sun - Sunshine - John Murphy, 1 hour

2013. május 7., kedd

Atlantiszról.





Bármily furcsa, e titokzatos földrészrõl leírás maradt ránk Platónnak köszönhetõen, aki Szolóntól és a papoktól hallott Atlantisz. Egy réges-régi háborút elbeszélve ismerhetjük meg a szigetet. 9000 évvel korábban háború tört ki a Heraklész oszlopain kívül és belül lakó valamennyi ember között. Platón városával az élen küzdöttek Atlantisz királyaival. E sziget Afrika és Kisázsia területénél nagyobb volt, földrengések folytán süllyedt el, és Platón idején áthatolhatatlan iszaptömegként akadályozta a tengerre indulókat.



Az atlantisziak neveit elõször az egyiptomiak fordították le saját nyelvükre, Szolón onnan fordította görögre, jelentésük szerint, ezért viselnek az atlantiszi emberek görög neveket. Íme Atlantisz története.



Az istenek sorsot húzva döntötték el, hogy melyik vidék melyik istené legyen. Atlantisz szigetét Poszeidón nyerte. Szentélyeket, áldozatokat rendezett be magának, csakúgy mint a többiek. Halandó nõtõl származó ivadékait telepítette a szigetre.



"A szigetnek ez a tája ilyen volt: a tenger felõl, a sziget közepe táján egy síkság terült el, a hagyomány szerint a legszebb minden síkság közt, s a legtermékenyebb. Továbbhaladva a sziget belseje felé, a síkság közelében, körülbelül ötven stadionnyi (1 stadion = 184 m) távolságban emelkedett egy hegy, amely minden oldalról alacsony volt. Ezen lakott egy azok közül a férfiak közül, akik kezdetben itt a földbõl születtek: Euénor volt a neve. Vele lakott felesége, Leukippé. Mikor a lány már férjhez meendõ volt, meghalt anyja-apja, Poszeidón pedig szerelemre gyúlva iránta egyesült vele, és azt a dombot, melyen a leány lakott, jól körülkerítette és körös-körül megerõsítette. Felváltva kisebb-nagyobb tenger és földgyûrûket vont ugyanis egymás körül: kettõt földbõl, hármat tengerbõl - mintha körzõvel csinálta volna a sziget közepétõl kiindulva, mindenféle egyenlõ távolságban, úgyhogy a terület megközelíthetetlenné vált emberek számára, mert hajó és hajózás akkor még nem volt. A közepén fekvõ szigetet, isten lévén, könnyen berendezte és felékesítette, két forrásvizet fakasztva a föld alól, egy hideget s egy meleget, s mindenféle terményt is bõségesen sarjasztott a földbõl.





Fiúgyermekbõl öt ikerpárt nemzett és nevelt fel, és az egész Atlantiszt tíz részre osztva, a legidõsebb párból az elsõszülöttnek adta anyja, Kleitó lakhelyét és a körülötte fekvõ tájékot - ez volt a legnagyobb és a legjobb rész. Õt a többiek királyává tette, de a többit is uralkodóvá tette, hiszen mindegyiknek sok ember fölötti uralmat és nagy kiterjedésû földet juttatott. Nevet is adott mindegyiküknek, a legidõsebbnek, a királynak azt, amelyrõl az egész sziget és tenger elneveztetett- tudniillik az Atlanti-tenger,- mert Atlasz volt a neve. Utána született ikerfivérének, aki a sziget szélét nyerte osztályrészül Heraklész oszlopaitól addig a földig, melyet azon a vidéken ma gadeirainak hívnak, görögül az Eumélosz, az ottani nyelven a Gadeirosz nevet adta, s róla nevezték el a vidéket is. A második párból az egyiket Amphérésznek, a másiknak Euaimonnak nevezték el; a harmadikból az elõbb születettnek a Mnészeusz, az utóbbinak az Autokhton nevet adta; a negyedik párból az idosebbet Elasziposznak, az ifjabbat Mésztornak nevezte el; végül az ötödik párban az idõsebbiknek az Azaész, a fiatalabbnak a Diaprepész nevet adta. Mindezek maguk is és utódaik is nemzedéken át lakoztak ott, uralkodván a tenger és sok más szigetén is, Egyiptomig és Türrhéniáig.





Atlasztól szépszámú és egyéb tagjaiban is tekintélyes nemzedék származott. Király mindig a legidõsebb volt, aki ivadékai közül ismét a legidõsebbnek adta át az uralkodást, s így õrizték meg a királyi méltóságot sok nemzedéken át. Gazdagságot is szereztek akkorát, amekkora királyi családban sem azelõtt nem volt, sem azután nem lesz egykönnyen, s el voltak látva mindennel, amit csak a városban és az ország más részén szükséges volt megszerezniük. Mert sok minden jött be hozzájuk uralmuk következtében kívülrõl, de a legtöbb dolgot, ami az élet fenntartásához szükséges, maga a sziget megadta; elõször is, ami szilárd és olvadékony ércet csak elõtár a bányászat, köztük olyat is, aminek ugyan ma csak a neve van meg, de akkor a puszta névnél több volt, tudniillik az oreikhalkoszt, melyet a sziget sok helyén bányásztak a földbõl, s mely az akkori fémek között-az aranyat kivéve- a legbecsesebb volt.



Továbbá, amit csak erdõ az ácsok munkájához adhat, gazdagon adott mindent, s bõségesen táplálta az állatokat; a házi és vadállatokat. Ezért elefánt is nagy számmal volt a szigeten; mert legelõ nemcsak azoknak az állatoknak jutott bõven melyek a mocsarakban, a tavakban, a folyókban vagy a hegyeken, vagy a síkságokon élnek, hanem ugyanígy ennek is, amely természettõl a legnagyobb és legfalánkabb.



Ezenkívül ami jó illatút csak terem ma is a föld, gyökeret, füvet, fát, nedveket, szivárogjanak bár virágokból vagy gyümölcsökbõl, azt ott is megteremtette és dúsan növelte. De hozott gyümölcsöt és száraz gyümölcsöt is, amely táplálékul szolgál, és mindazt, amit a kenyér mellett fogyasztunk, s amit közös néven zöldségnek nevezünk: és azt a fán termõ gyümölcsöt, mely italt, ételt, olajat ad (talán a kókusz) ; és a gyümölcsfának azt a nehezen megõrizhetõ gyümölcsét (bizonnyal az almát) , amely játékul és gyönyörûségünkre szolgál, és mindazt, amit a tele gyomor serkentésére étkezés után bágyadtság jólesõ ellenszeréül adunk - mindezeket a napfényben fürdõ sziget csodaszép példányokban és határtalan tömegben teremte. Mindezt megkapva a földtõl, templomokat, királyi palotákat, kikötõket, hajógyárakat építettek, s az egész országot a következõ módon rendezték be.



VIII. Elõször is áthidalták azokat a tengergyûrûket, amelyek a régi anyaváros körül voltak, hogy utat csináljanak kifelé és a királyi palota felé. A királyi palotát mindjárt kezdetben istenüknek és õseiknek ezen a letelepülési helyén építették fel, s egyik nemzedék a másiktól átvéve, a már meglevõ pompát tovább díszítve, lehetõleg mindig felülmúlta elõdjét, míg csak a palotát - nagysága és a mû szépsége tekintetében . bámulatossá nem tették. Ástak ugyanis a tengertõl legkülsõ gyûrûig egy csatornát, mely három plethron széles, száz láb mély, ötven stadion hosszú volt, és lehetõvé tették a hajózást a tengertõl odáig - mint valami kikötõbe, - kitágítva a torkolatát, hogy a legnagyobb hajók is befuthassanak. De ez még nem minden. Átvágták a tengergyûrûket elválasztó földgyûrûket is a hidak közelében, annyira, hogy egy háromsor-evezõsnek átjárója legyen egyikbõl a másikra, de be is födték ezeket az átjárókat, úgyhogy ezek alatt az áthidalások alatt lehetett hajózni, mert e földgyûrûk oldalfalai elég magasan kiemelkedtek a tengerbõl.



A legnagyobb vízgyûrû, melybe a tenger vizét bevezették, három stadion széles volt, a következõ földgyûrû vele egyenlõ; a második gyûrûpárnak a vizes gyûrûje két stadion széles, a száraz pedig ismét ezzel egyenlõ volt; végül a középen elterülõ sziget körüli vízgyûrû egy stadion széles volt. A szigetnek pedig, melyen a királyi palota emelkedett, öt stadion volt az átmérõje. A szigetet, a gyûrûket és a hidat, mely egyplethronnyi széles volt, körös-körül teljesen körülvették kõfallal, a hidakon pedig bástyatornyokat és kapukat emeltek mindenütt, ahol a tenger áthatott.



A szükséges követ pedig a középsõ sziget szélérõl, körös-körül s a külsõés belsõ gyûrû mélyébõl fejtették, részben feketét, részben pirosat. A kõfejtéssel két üreget vájtak a hajók számára, melyeket maga a szikla fedett be. Az épületek részben egyszerûek voltak, részben azonban a kövek keverésével színessé tették õket a változatosság kedvéért, hogy természetes gyönyörûséget keltsenek. A legkülsõ gyûrû körül lévõ fal egész kerületét mint valami kenõccsel, bronzzal vonták be, a legbelsõt olvasztott ónnal, végül a fellegvár körüli falat oreikhalkosszal, amelynek tûzszerû fénye van.



IX. A királyi palotát a fellegvárban a következõképpen rendezték be. Középen Kleitónak és Poszeidónnak szentelt templom emelkedett, mely el volt zárva a nyilvánosság elõl, s aranykerítéssel volt körülvéve. Ez volt az a hely, ahol hajdan Poszeidón és Kleitó nemzette és világra hozta a tíz uralkodó nemzetséget. Itt rótták le - áldozatul e tíz õsnek - minden évben mind a tíz országrészbõl és évszakok elsõ terményeit. Magának Poszeidónnak a temploma egy stadion hosszú, három plethron széles, s ennek megfelelõ magasságú volt, de formájában volt valami barbár. A templomot távolról teljesen bevonták ezüsttel, az oromzat kivételével, melyet arannyal burkoltak. Ami pedig a belsejét illeti, az elefántcsont tetõ arannyal, ezüsttel, és oreikhalkosszal volt díszítve, a falakat, oszlopokat és a padlózat pedig teljes egészében oreikhalkosszal burkolták. Aranyszobrokat állítottak fel a templomban: az istent, amint kocsijára áll és hat szárnyas lovát hajtja, s õ maga oly nagy, hogy feje tetejével a tetõt érinti, körülötte pedig száz Néréisz delfineken - mert az akkoriak szerint ennyien vannak. Ezenkívül azonban még sok más szobor is volt ott mint magánemberek fogadalmi ajándéka. Kívül, a templom körül tíz király feleségeinek és összes leszármazottainak aranyszobra állt, és magánembereknek és a királyoknak sok más nagy fogadalmi ajándéka a városból és a külsõ területekrõl, amelyek fölött e királyok uralkodtak. Az oltár mind nagyságban, mind megkálásban (?) e berendezésnek megfelelõ volt, éppen úgy a királyi palota: illett a birodalom nagyságához s illett a templom díszes voltához.



A hideg, illetve a meleg vizû forrást, pedig, melyek bõséges ki meríthetetlen, vize kellemessége és kiváló minõsége folytán csodálatosan alkalmas volt, úgy használták fel, hogy épületeket emeltek köréjük, s a víz jellegének megfelelõen fákat ültettek. Körös-körül medencéket helyeztek el, egyrészt nyitottakat, a szabad ég alatt, másrészt - a melegfürdõk számára - fedett, téli medencéket; külön a királyi családnak, külön a magánembereknek; külön a nõknek, ismét külön a lovaknak s egyéb igavonó állatoknak, mindegyiket ellátva a megfelelõ berendezéssel. Az elfolyó vizet részben Poszeidón ligetébe vezették, melynek sokféle fája a föld kitûnõsége folytán csodálatosan szép és magas volt, részben a külsõ övezetekbe, a hidakon elhelyezett vezetékek segítségével. Itt sok istennek sok templomot meg számos kertet és testgyakorló helyet emeltek, részben csak emberek számára, részben lovas gyakorlatok részére, külön mindegyik szigetgyûrûn: egyébként a nagyobb sziget közepén is volt egy egy stadion széles elkülönített lófuttató pálya, mely hosszában körülhúzódott az egész gyûrûn, és itt tartották a kocsiversenyeket. Körülötte mindkét oldalon a testõrök nagyobb részének laktanyái voltak: a megbízhatóbbakra a fellegvárhoz közelebb esõ kisebbik gyûrûn bízták az õrködést, végül azoknak, akik kitûntek hûségekkel, a fellegváron felül a királyi család közelében adtak lakást. A hajótárolók tele voltak háromsorevezõs hajókkal és a hozzájuk szükséges felszereléssel, s minden kellõen készenlétben állt.



A királyi palota körüli városrész tehát így volt elrendezve; ha pedig az ember áthaladt a három külsõ kikötõn, egy falat talált maga elõtt, mely a tengertõl kezdve körben haladt, s mindenütt ötven stadionnyira volt a legnagyobb gyûrûtõl és a kikötõtõl, és ott zárult össze, ahol a csatornának a tenger felöli torkolata volt. Mindez sok, sûrûn egymás mellett fekvõ lakástól volt népes, a csatorna és a legnagyobb kikötõ pedig csak úgy nyüzsgött a mindenünnen érkezõ hajóktól és kereskedõktõl, a kikötõ éjjel-nappal mindenféle nyelvû beszédtõl és százféle lármától volt hangos.



X. A városra és a régi településre vonatkozó dolgokat tehát elsoroltam, körülbelül úgy, ahogy a papok Szolónnak elmondták. Próbáljuk meg most már emlékezetünkbe idézni, hogy az ország többi részének milyenek voltak a természeti adottságai, és milyen volt a kormányzása. Elõször is az egész terület - mint mondják - nagy magasságban feküdt és meredeken emelkedett ki a tengerbõl: a város körüli része teljesen sík, s ahogy körülvette a várost, úgy vették körül körben a hegyek, melyek lenyúltak egész a tengerig. A síkság egyenletesen sima felszínû volt, s egészében véve hosszúkás alakú, egyik oldala háromezer stadion, a másik, a tenger felõl felfelé húzódó oldala pedig középen kétezer stadion. Ez a terület az egész sziget déli oldalán feküdt, s védve volt az északi széltõl. A körülötte emelkedõ hegyeket pedig úgy dicsérik, hogy sok népes falu volt bennük, meg folyók, tavak és rétek, elegendõ táplálékul minden házi- és vadállatnak, temérdek erdõ, változatos fajták, bármely munkára és mindenféle célra bõséges mennyiségben.



Mármost ez a síkság a természet munkája és sok király gondoskodása folytán hosszú idõk során a következõképpen alakult. A természet hosszúkás négyszög alakúra formálta oldalai többnyire egyenletesek voltak, ahol pedig valami fogyatékosságot mutattak, körös-körül árkot ásva kiegyenesítették õket. Az árok mélysége, szélessége, hossza - bizony szinte hihetetlen kimondani is, hogy emberi kéz a többi munkateljesítményen felül ekkorát tudott alkotni, de amit hallottunk, el kell mondanunk, - tehát mondom, a mélysége ameddig leástak, egy plethron, a szélessége mindenütt egy stadion; minthogy pedig az egész síkságot körülvette, hossza ezer stadion volt. Ez az árok fogta fel a hegyekrõl leömlõ vizeket, és körülvéve a síkságot, és a várost mindkétfelõl érintve, betorkolt a tengerbe. Felsõ (a hegyek felé esõ) oldalából vagy százlábnyi széles, egyenes csatornákat vágtak a síkságon keresztül, melyek ismét az árokba, de a tenger felõli részbe torkoltak, ezek egymástól száz stadionnyira voltak. Rajtuk keresztül szállították hajón a hegyekbõl a városba a fát s a többi terményt is úgy, hogy egyik csatornából a másikba összekötõ csatornákat vágtak keresztben, szintúgy a városhoz is. Évenként kétszer arattak, télen Zeusz esõit használták fel, nyáron pedig a földbõl felbukkanó forrásvizeket vezették a földekre a csatornákból.



Ami a népességet illeti, el volt rendelve, hogy a síkságon lakó harcképes férfiak közül telkenként állítsanak egy vezetõt, egy-egy telek nagysága tízszer tíz stadion volt, telek pedig összesen hatvanezer. Azt mondják, hogy a hegyekben, s az ország többi részén számtalan sok ember élt, s ezek mind vidékek és falvak szerint ezekhez a telkekhez, ezek alá a vezetõk alá voltak beosztva. A törvény úgy rendelkezett, hogy háború esetén minden vezetõ egy harc szekér kiállításának hatodrészérõl gondoskodjon, összesen tehát tízezer szekérrõl, állítson ki két lovat és lovast, egy pár lovat kocsi nélkül, hozzá egy kocsist, továbbá két nehézfegyverzetû katonát, két-két íjászt, és parittyást, három-három könnyûfegyverzetû katonát kõ- és dárdadobásra, végül négy hajóst ez ezerkétszáz hajó ellátására. A királyi város hadügyét így szervezték meg, a többi kilenc területét másképp amit hosszú volna elsorolni.



XI. A hatóságokat és méltóságokat eleve a következõképpen szervezték meg. A maga osztályrészében, a maga városában a tíz király mindegyike ura volt az embereknek és nagyrészt a törvények is: büntethette, kivégeztethette, akit csak akart. A királyoknak egymás közötti hatalmi viszonyát és érintkezését Poszeidón rendelkezései szabták meg, melyeket a hagyomány és egy, õsöktõl oreikhalkosz oszlopra vésett felirat õrzött, amely a sziget közepén, Posszeidón templomában állt. Ide minden ötödik, illetve hatodik évben összegyûltek (hogy mind a páros, mind a páratlan számnak megadják a magáét) tanácskoztak a közügyekrõl és megvizsgálták, nem lépte-e át valamelyikük a hatáskörét. Ha ilyenre akadtak, törvényt ültek. A törvénykezésre készülve elõbb a következõ biztosítékot adták egymásnak. Posszeidón ligetében bikák legelésztek szabadon. A tizek egyedül maradva könyörögtek istenükhöz, hogy a neki kedves állatot foghassák meg, majd vaseszköz nélkül, fával és hálóval vadászni kezdtek a bikákra, s amelyeket megfogták, azt az oszlophoz vezették, s a tetejénél, a felirat fölött levágták. Az oszlopon a törvényen kívül egy esküforma állt, amely súlyos átkot szórt a törvény megszegõire. Mikor szokásaik szerint a bika összes tagját feláldozták, egy vegyítõedénybõl italt kevertek, és mindegyikükért egy-egy csepp vért hintettek bele. A többi részt tûzbe vetették, de elõbb körös-körül megtisztították az oszlopot. Ezután aranycsészékkel merítve a vegyítõedénybõl és áldozatot loccsantva a tûzbe megesküdtek, hogy az oszlopon álló törvények szerint fognak ítélni és büntetést kiróni, ha valamelyikük korábban áthágta a törvényeket; a jövõt illetõen pedig, hogy egyetlen írott rendelkezést sem fognak szándékosan áthágni, nem fognak a törvények ellenére uralkodni, és nem fognak másnak, csak annak, aki atyjuk törvényei szerint uralkodik, engedelmeskedni. Amikor mindegyikük megfogadta ezt a maga és ivadékai nevében, ivott, és a csészét az isten templomának ajándékozta. Ezután a lakomával és egyéb szükséges dolgokkal foglalatoskodtak. Mikor pedig besötétedett, és az áldozati tûz kialudt, mindnyájan gyönyörû szép sötétkék ruhát öltve leültek a földre az esküáldozat hamujára, s minden tüzet kioltva a templom körül, éjszaka ítéltek és ítéltettek, ha közülük egyik a másikat törvényszegéssel vádolta. Az ítéleteket, amikor kivilágosodott, aranytáblára írták, s díszköntösükkel együtt elhelyezték a templomban. Az egyes királyok elojogaira vonatkozó sok különleges törvény között a legfontosabbak mégis azok voltak, hogy soha egymás ellen fegyvert nem fognak, hanem inkább mindnyájan segítik egymást, ha közülük valaki valamelyik városban megpróbálná megbuktatni a királyi családot; és hogy, mint elõdeik, közösen tanácskoznak háborúról és egyéb ügyekrõl, az irányítást Atlasz nemzetségére bízva. Halálra azonban a király senkit sem ítélhet rokonai közül, csak ha a tizek több mint fele jónak látja.



XII. Ezt a nagyhatalmat, mely akkor ezen a tájon fennállt, az isten a vidékeink ellen indította, a hagyomány szerint a következõ okból. Sok nemzedéken át, amíg az isten (Posszeidón) természete elog erõs volt bennük, engedelmeskedtek a törvénynek és jó barátságban éltek a velük rokon isteni világgal párosult nyugalmat tanúsítottak mind a sors viszontagságaival szemben, mind egymással való érintkezésükben, ezért az erényt kivéve mindent megvetettek, nem sokat törõdtek a múló kincsekkel, könnyen vették, sõt mint valami terhet tekintették az aranynak és egyéb javaknak tömegét, s minthogy nem részegedtek meg a gazdagságban való dõzsöléstol, s nem vesztették el önuralmukat, nem is hanyatlottak, hanem józanságukban élesen látták, hogy mindezek a külsõ javak a kölcsönös szeretet és az erény folytán gyarapodtak, ha ellenben igyekezetük és megbecsülésük a külsõ javakra irányul, azok is elpusztulnak, s az erény is velük vész. Ennek a gondolkodásmódnak és isteni természetük megmaradásának következtében gyarapodott is minden, amit az elõbb felsoroltunk. De midõn az isteni rész tünedezett bennük, mert gyakran és sok halandó elemmel keveredett, s túlsúlyba kerül az emberi jelleg, nem tudva már jelen javaikat elviselni, elkorcsosultak s éles látású ember szemében bizony hitványnak látszottak, hiszen a legbecsesebb értékeiket elvesztették. Azok szemében persze, akik képtelenek az igazi boldogság felé vezetõ életet meglátni, épp ekkor tûntek a legszebbnek és legboldogabbnak, amikor már telve voltak igazságtalan kapzsisággal és hatalomvággyal. Az istenek istene, Zeusz, ki törvények szerint uralkodik, minthogy meg tudja látni az ilyesmit, észrevette, hogy egy derék nemzettség ilyen nyomorúságos állapotba jutott, s büntetést akart mérni rájuk, hogy észre térve mértéktartóbbak legyenek. Összehívta hát az összes isteneket, legfenségesebb székhelyükre, amely, a mindenség közepén elhelyezve, lát mindent, ami csak része keletkezésben, és összehíván õket, így szólt hozzájuk:"



...a kézirat itt megszakad.

2013. május 1., szerda

Szenzációs és megdöbbentő leletek Mexikóból!



A hír,mely valószínűleg örömmel tölti el az Apolló 11 Holdraszállását, a Roswelli eseményeket vagy az Illunimátusok létét tagadókat, hogy régészek tucatnyi fémgömböt találtak egy ősi, mexikói piramis mélyén. Senki nem tudja mik ezek és mire valók.

Jorge Zavala a mexikói Nemzeti Antropológiai Intézet egyik régésze az utóbbi 1800 év példátlan felfedezésnek nevezte a gömbök megtalálását.

Ez a hely nem csak egy átlagos település, a város Teotihuacan, egykor a legnagyobb volt a világon,több mint 100ezer lakossal, amikor a Földön kb. 200 millió ember élt. A város rejtélyes kürülmények között kb. Kr.e. 700-ban elnéptelenedett.

Ráadásul úgy tűnik,hogy az itt élők tudták jól, hogy nem jönnek vissza. Mielőtt az éhínség vagy az idegen invázió elpusztította az otthonukat, az emberek szeretett templomaikat és alagútrendszereiket olyan sok törmelékkel töltötték fel, hogy a tudósok és régészek évekig terveztek, mire egyáltalán az ásásig eljutottak…

Manapság robotok segítik a régészeket munkájukban, hogy fény derüljön az ezoterikus múlt eseményeire.

A teljes cikk angolul itt olvasható el:

http://www.gizmodo.com.au/2013/05/archaeologists-uncover-hundreds-of-mysterious-orbs-in-ancient-temple/#share