2013. május 21., kedd

A SUMÉR CIVILIZÁCIÓ II.



SUMER NYELV


A sumer nyelv fejlõdésének megértéséhez tudni kell, hogy i.e. 3-4.000 évvel a sumer nép létszámában gyarapodott, ezért mind új és új területekre vándoroltak el, ahol új népek alakultak ki. Az új népek nyelve bár a sumerbõl indult ki, de a helyi tájszólások idõvel önálló nyelvekhez vezettek. Az így kialakult önálló népek el kezdtek egymással háborúzni, egymás területeit uralták, így hatalmas nyelvi keveredések jöttek létre. Ez a háborús helyzet egyre fokozódott, egészen a Görög kultúra megjelenéséig.



Az egységes sumer nyelv komoly behatások alá került, mikor i.e. 2.600 körül az akkádok uralkodtak a sumerok felett, majd i.e. 2.100 körül újra a sumerok kerekedtek felül. Ebben az idõszakban hirtelen fejlõdött a sumer írás, mert a piktogramokat felváltotta a szavak használata. Azt nem tudni, hogy mi váltotta ki ezt a hatalmas fejlõdést.

I.e. 2.000 és 1.800 között a sumer nép több mint harmada északi irányba elvándorolt, a Kaukázus irányába, magukkal vitték a sumer nyelvet. A maradék kétharmad keveredett az asszír néppel, nyelvük is átalakult.



A sumer kultúra tovább élt a babiloni birodalomban, majd keveredett a szkítákkal, i.e. 800-600 között. Ekkor már szinte holt nyelvként létezett a sumer, hiszen az eredeti nyelvet már senki nem beszélte, nem volt már önálló sumer állam, de az összes nyelv belõle ered.



Éppen ezért a világ majd minden nyelvében megtalálható több-kevesebb eredeti sumer szó. Érdekes, hogy kevés olyan mai nyelv létezik, amely nyelvtanilag, szerkezetileg, hangzásban, erõsen hasonlít a sumerra. A magyar egy ilyen nyelv.

Sok kutató, aki bizonyította a két nép valamilyen szintû rokonságát, komoly elismerésben részesült világszerte, kivéve Magyarországot.



A sumer kor és nyelv szakértõi egybehangzóan állítják, hogy ha ma megelevenedne a sumer nyelv, akkor a magyarok értenék meg a legjobban, bár õk is nehezen. A szavak inkább ismerõsnek tûnnének, de a megértés nem lenne könnyû.



Sumer-magyar kapcsolat

Feltehetõen a magyarság õsei is érintkeztek a sumer kultúrával, hiszen csak így fordulhat elõ, hogy a mai magyar nyelv szavai, nyelvtana, felépítése azonosságot mutat a sumer agyagtáblák nyelvével, a szkita, szittya, etruszk nyelvvel.

A sumer nyelv egy összerakós, nem annyira sok szóból, mint szóösszetételekbõl áll.

Struktúrájában és alap nyelvtanában hasonlít a törökhöz, a magyarhoz és néhány kaukázusi nép nyelvéhez.

Ezek a népek állnak a legszorosabb rokonságba a sumer néppel.



A szittya-hun-magyar nyelv- és írásrend azonos a pelazg-etruszk nyelv- és írásrenddel, a sumer nyelv- és írásrenddel

A székely-magyar és az etruszk rovásírással is azonosíthatók a skytha, avagy türk betûk.

A sumer nyelvben 3 nyílt magánhangzó létezett: a, e, o és ennek megfelelõen 3 zárt magánhangzó ã, ê, u. A magánhangzók nem voltak élesen, hallhatóan kiejtve, hanem gyakran csak a mássalhangzók kiejtését segítették.

Létezett 15 mássalhangzó: b, p, t, d, g (kemény), k, z, s, sh, ch, r, l, m, ,n, g.

A mássalhangzókat a szavak végén nem ejtették ki, hacsak a következõ szó nem kezdõdött egy magánhangzóval.

A sumer szavak nagy része egyszótagú, és a többesszámot a szótõ kétszerezésével érték el.

A sumer nyelvben kevés volt a melléknév, inkább birtokos névmásokat használtak.

A sumer mondatok bõvelkedtek fõnevekben, ezek meghatározták, hogy kirõl, mirõl van szó, a nyelvtani ragok kifejezték a kapcsolatokat, az állítmány pedig elmondta magát a történést.



Már legalább egy évszázada bebizonyították, hogy a sumer nyelv az alapja a világ összes nyelvének. Ahogy a sumer társadalom sokasodott, megjelentek a tájszólások, ebbõl pedig új nyelvek alakultak ki.



Néhány sumer szó és magyar jelentése:



ab- ablak, kinyitni

áb-tenyésztett szarvasmarha

aba, ab -tó, tenger

ada-apa, ének

adda- váz, küldeni

aga-diadém, korona

agar- földterület

aka- akarni valamit

ákan- ajtófélfa

akar- Leather arnor

alad- életerõ

ama-anya

áma- vad, tehén

amar- fiatal állat

ambar- marsh; reeds, canebrake

an- ég, menny

ara -tündökölni

ata- atya

ára, ár- díj, érték, dicsõség

arab-raktár

azu-orvos

ba- megoszt, porció, arány

babbar- világos, felkelõ nap

bal- ellenség

bala- fordít, iroda

bán- térfogatmérõ edény

banda- támogatás

bar -nyitni, nyitottá tenni, fedetlen

bariga- térfogat mértékegység

barzil -az ûrbõl származó fém

bi, bé- beszél

bibad- kacsa

bil -támogatás

bir - megölni, eltörni

búd- reggel

bur -könnyezni

buzur -titok, rejtély

dab -körbevesz

dadag -tisztítani

dag- vezeti (valamilyen gépet), mûszaki berendezést tartalmazó helyiség

dág- tiszta

dal-repülni, elmozdulni

dalla-sugár (amit egy fényes fémmel állítottak elõ)

dam- házastárs

dara- sötét

dára- csengetni

dél- dél

dida- sör

dig - puha, megmunkálható

dili- egyedül, szingli, egyedüli

dim -kezdet

dima -hírek

dirig - túlzás

du -menni

dub -dokumentum

dug- pontos méret (pont megegyezik valamely egységnyi mértékegységgel)

dúg- élvezni, tagja valaminek

dul- védelem

dumu- gyerek, fiú

dun -pupilla

ebla -Alkoholmentes vagy egészen gyenge sör

éd -kimenni

edin- földterület két (vagy négy) folyó között

égi -valami egészen fenn (például fenn repül valami)

egir- Hercegnõ

eme-ez, ruha

en-úr, fõpap

engar- farmer

enku- halász

énsi- polgármester

enten- tél

ér, ir- panaszkodás, pap

erim- szolga, katona

érim- rombolás

ezen- ünnepség, fesztivál

gala- rituális énekes, különleges mûsor

galla- rendõrfõnök

gam- eldõl, szélesség

gána - földterület

gár- hajcsat

garas- helyettesítõ

gaz- por, törés

gi- körbevenni, felnézni

gú- folyópart, másik oldal

gúb- tisztítani

gug- háború

gul -megsemmisíteni, tönkretenni

gúr- gömb

guru- mély

gúrum- Ellenõrzés

guzza- Szék

ib -sarok, szög

ibila- örökös

ída, íd -folyó, vízi ösvény, vízi út

ig- ajtó

igi- szem, arc, tekintet, megjelenés

iku- felület mértékegység 3.600 négyzetméter

íla -emelni, hordani

illu-vízözön

imi- agyag, szél

imin -hét (szám)

in -õ, támadás

iti -holdfény

ka -száj

kal -értékes, ajándék,

kalag -javítani

kam- fogantyú

kar- piac, kikötõ

Kár, kára- vádolni, hátrány

kas- róka

ki -föld, hely, helység

kib- aranyból készül

kid- építeni

kír-sörös korsó

kissa- tartófal

ku- építeni, hal

kug -ezüst, pénz

kul- szexuálisan érett

kum- malterszerû építõanyag

kúm- nyár

kun- tároló medence

kur -magas fennsík

la- túlzás, luxus

lá- behatolni, erõ

lag- nagy méret

lal- hordani

lál- méz

lám- minõségi

láma - jó szerencse

lima- ezer

lum- felhõ

ma - elhagyni

mana- társ, partner

me, mi- funkció, iroda, felelõsség, tudás

mén -mindkettõ

mí -nõ komoly felelõsséggel, komoly beosztásban

mina -kettõ, második

múd- vér

mul- csillag

nam -felelõsségtudat

nám- képesség

nar- énekes (hangszeres)

ne- ez

ni -õ - nõnemû

ní- õ maga

nin- királynõ, úrnõ

ninda- kenyér

ninnu- ötven

nu- mesterséges fény, lámpa

nun- herceg, mester

pa- öntözõrendszer

pad- rövid pihenõ

pala- viselet

pap- apa, testvér, akire felnéz

para- segítség

pára-átlép rajta

Puli- Puli (a kutya)

pú- kerék

ra- elöntés, áradás

re- egyenesen elõre

ri- valahova tenni

rig- hozni, nyomni, fegyver

ru- jelen, adni

rúg- visszafizet, visszaállít, ad, küld

sag- jószerencse

sám- egyenértékû

sár- az egész mindenség, ami látható

sed- hideg víz

si- antenna, vonal, sugár fény (tulajdonságai alapján lézerszerû)

sig- kicsi, gyenge, erõtlen

siki- haj

sil- díjazni

sila- utca

sim- szûrni

sisi- ló

su- test, bõr

sud- távirányítással végezni valamit

súg- utazni

súg -állni

sukkal- üzenõ, szóvivõ

tab- Pár

taka- Megérinteni, valamit –kezelni

tal -nagy tároló edény

tán- világossá válik, érthetõ lesz

tar- levágni

te -találkozni

tila- élet

tin- élet, bor

tir -erdõ

tu -leves

tud- birtokolni valamit, ismerettel rendelkezni, születni

túg- ruha

tuku- hitelezõ

túl- nyilvános alapítvány

tum- munka

túr- stabil

ubi- folyami hal neve

ubu- terület mértékegység

ud- nap, fény, nappal

ug- oroszlán, vihar

ugu -a fej teteje

úkur -hentes

ul- sietni

umu- öregasszony

úr- alap, gyökér

uru -város, falu, nagyobb körzet

ús, úz- él, távolság

ussu -nyolc

za- tied

zag - határ

zág- választani

zi- lélek

zí- erõs

zíd - hús

zig- felállni, felemelkedni

zur- feláldozni



Talán nem véletlenül mondják a legnagyobb sumer kutatók, hogy ha ma megjelennének a sumerok, úgy tünne magyarul beszélnek, de a magyarok sem értenék õket. Valahol közösek az õsök. Hasonlóan a törökök és baszkok.















SUMER ISKOLA



Elgondolkodtató, hogy a Föld elsõ emberi civilizációja i.e. 3.500 körül már szervezett formában iskolákat üzemeltetett, ahol a maihoz hasonló módon tantárgyakra bontották a tananyagot, és kinevezett tanárok oktattak.

Az ékírás kialakulásáig piktogramokon rögzítették a leírandó eseményeket, ezek legtöbbször agyagtáblák voltak, vagy pecséthengerek. Nagyon fontos alkotások, mert egy-egy képben félkönyvnyi mondanivalót tömörítettek, például a Naprendszer bolygóinak összetételét, az istenek bolygójának létét, stb.



A sumer iskolát „irótábla ház”-nak nevezték, elõször azért jöttek létre, hogy a gazdasági és adminisztrációs élet számára nélkülözhetetlen írást gyakorolják, illetve kiképezzék azokat az írni tudó személyeket, akik majd az állami adminisztrációban kulcs szerepet tölthetnek be.

A létszámbeli, illetve a gazdasági fejlõdés oda vezetett, hogy ezek a központok a tudás és a kultúra központjai lettek. Olyan tantárgyakat tanítottak, mint: teológia, növénytan, állattan, földrajz, matematika, nyelvtan, irodalom,

Az iskoláknak volt még egy olyan szerepük, hogy a régi alkotásokat átmásolták.



Itt kell megjegyezni, hogy az iskolák megjelenése és elterjedése jelentette azt a mérföldkövet, amikor egy társadalmat a mai értelemben vett civilizációnak nevezünk.

Ez a mérföldkõ egyébként egy hatalmas törés a papság életében, hiszen több ezer éven át, a templomok voltak a tudás központjai, ahol az istenek tudását a papok továbbadták az embereknek. Ez a tudás mindent magába foglalt, attól kezdve, hogy mi a családalapítás, a szaporodás, a szakmákon keresztül, egészen a csillagászati ismeretekig.



Mivel akkoriban írás nem létezett, amolyan szóbeli népi iskolák voltak.

Azonban az ékírás megjelenésével, és szükségszerûségével, a templomok elvesztették eredeti funkcióikat, mert megjelentek az iskolák. Ekkor már ezek lettek a tudásközpontok, és az addigi népi tanítók, a papok elvesztették feladatukat. Ekkor kezdett kialakulni a papok új feladata, nem lévén más, az istenekhez, a királyokhoz dicsérõ himnuszokat írtak.





Nyelvtani gyakorló könyv Nippurból.



A sumer oktatás nem volt sem általános jellegû, sem kötelezõ, inkább a tehetõsebbek kiváltsága. A szegények nem tudták megfizetni sem a tandíjat, sem azt a hosszú évek során keletkezett bevétel kiesést, ami azért keletkezett, mert nem dolgoztak, hanem tanultak.

Aki viszont iskolába tudott járni, annak biztosítva volt a jövõje, választhatott a munkahelyek közül, dolgozhatott akár állami intézményekben, részt vett a város irányításában, lehetett tanár, tudós, katonatiszt, tengerész kapitány, pap, íródeák, stb. A leírásokból kiderül, hogy a városok vezetõi nagyon jól megtervezett módon vezették a lakosság életvitelét, nem kellett mindenkinek iskolát végeznie, ugyanakkor megbecsültek voltak a szakmunkát végzõk is.

A tanulás általában a fiuk, férfiak elõjoga volt, csupán egyetlen egy nõ neve szerepel a leletek között, mint írástudó.



Az iskolát egy fõ vezette, õt „iskola apának” hívták, míg a gyerekeket „iskola gyerekeknek”, a tanárokat pedig „nagy testvérnek”.

A tanárok szakosodtak, és meg van említve még a leírásokban a kisegítõ személyzet jelenléte az iskolák üzemeltetésében.

Léteztek matematika példatárak, képlet táblák, gyakorló feladatok, sõt megtalálták a tanulók vizsgadolgozatait is.



Az iskolák legfontosabb feladata volt az írás elterjesztése, gyakorlása. Napi feladat volt a régi írásos emlékek átmásolása, sokszorosítása, majd a nyelvi különbségek megjelenésével, az átfordítása.

Mivel az alkalmazott ékírás eléggé bonyolult volt, ezért a gyerekek évekig tanulták az írás mûvészetét, és csak amikor már teljesen ismerték azt, akkor kezdtek régi dokumentumokat átmásolni. Az átmásolás volt igazából az írás gyakorlása.

Az iskolát a gyerekek hamar kezdték, úgy tûnik nem annyira életkorhoz volt kötve, hanem fejlettséghez, a készségek kialakulásához.

Az iskola egy egész napos tevékenység volt, napfelkeltétõl napnyugtáig.

Sok dolgozat maradt fenn, amikor is a tanulók feladata volt, hogy leírják napjaikat.



Egy ilyen leírás elmeséli, ahogy az anyuka ételt csomagolt fiának, majd az elment iskolába. Azonban az úton lassan ment, így elkésett. Tanára jól összeszidta,

Egy másik leírás elmeséli, hogy az iskolában délelõtt elolvastak közösen egy lemásolandó szöveget, majd megbeszélték, annak tartalmát, a másolás technikai kivitelezését, és délután a fiatalok létrehozták a másolatokat.

A nagyobb diákok, már nem csak másoltak, hanem újat is alkottak. Valószínûleg dolgozataik lehettek azok a táblák, ahol leírják városuk adminisztrációs és gazdasági mûködését, voltak, akik mûvészi hajlamuknál fogva lírai alkotásokban jeleskedtek, illetve voltak, akik precíz történelmet írtak. Szerencsénk van ezekkel a fennmaradt házi feladatokkal, mert pontosan leírják az akkori életet, az emberek gondolkodását, cselekedeteit.





SUMER IRODALOM



Bár a feltárt írásos leletek 90%-a gazdasági, adminisztratív jellegû leírásokat tartalmaz, azért több mint 5.000 agyagtáblát találtak, melyek kimondottan irodalmi jellegû alkotások.

A régi irodalmi alkotások semmivel sem képviselnek kisebb értéket, mint a maiak, és teljesen egyenrangúak a régi görög alkotásokkal.

Nagy jelentõségük abban van, hogy bemutatják az elsõ emberi civilizáció életét, gondolkodásmódját, érzelmeit, cselekedeteit.

Az irodalmi alkotásokat a következõ csoportokba lehet sorolni: epikus elbeszélések, himnuszok, történelmi elbeszélések, rövid és hosszú esszék, közmondások és szólások, illetve nagyon fontosak az istenek naplói.



Az alkotások egy része, fõleg azok az eposzok, melyek a régmúltat idézik, eleinte szájhagyomány útján terjedtek, majd amikor már kialakult az ékírás, az istenek lediktálták az írnokoknak, hogy ez a tudás fennmaradjon az utókor számára. Ráadásul a tudósok kötelessége volt, hogy ezeket az alkotásokat rendszeresen átmásolják, így fenn tud maradni az utókor számára. Úgy tûnik, az istenek tudatni akarták az utókorral a régi eseményeket.

Az eposzok, például a Teremtés eposz, elmeséli a Naprendszer keletkezését, a Föld, a Hold kialakulását, az élet csírájának a Földre jutását, illetve az istenek bolygójának a létét, pályáját, stb.





További eposzok elmesélik az istenek földre szállását, 500.000 évvel ezelõtt, majd itteni cselekedeteiket, az ember megalkotását (az elsõ sikerek 100.000 évvel ezelõtt, majd Ádám és Éva 30.000 ezelõtt), majd a történelmi eseményeket a Vízözönig, illetve a sumer társadalom kialakulásáig.



Történelmi jelentõségû alkotások: „Hold Isten születése”, „A Földi élet megszervezése és a kulturális fejlõdés”, „A Sumer paradicsom legendája”, „Az ember megalkotása”, „Nintura visszatér Nippurba”, „A civilizáció mûvészetének áthelyezése Eriduból Erechbe”, „Inanna és Shukalletuda”, „Inanna és Bilulu”, „Dumuzzi halála”, stb.

Ez utóbbi része az elsõ Rómeó És Júlia történetnek, melyben Dumuzzi és Inanna végzetes szerelme van elmesélve.



Az alkotások nagy része verses formában készült, bár nem ismerték a rímelést és a mértéket, azonban minden más mai technikát alkalmaztak: képzelet, ismétlés, párhuzam, metaforák, refrén, idõugrás, stb.

Az alkotások inkább elbeszélõ jellegûek, monotonok, nem alkalmazzák az izgalmak fokozását, a csúcspontokat, majd a megoldások módszerét. Szintén hiányoznak a jellemzések, az istenek és az emberek egyaránt hús-vér lények, jó és rossz tulajdonságokkal, és viselkedéssel.

A dicsõítõ himnuszok íródtak az istenek számára, a királyok számára, illetve a gazdagok számára, ha azok megfizették az alkotót.





Katalógus az elkészült alkotásokról, amolyan tartalomjegyzék



Egy külön csoportja az alkotásoknak az „okoskodó, útmutató” alkotások, amelyek elmélkedések, példabeszédek, párbeszéd jó és rossz között, közmondások, szólások.



Ezek célja tanító jellegû, az egyszerû embereket így lehetett rávezetni, hogy mi a jó és mi a rossz



Ilyenek: „Vita a nyár és a tél között”, „Vita a szarvasmarha és gabonaszem között”, „Vita a madár és a hal között”, „Vita a fa és a léc között”, „Vita az ezüst és a hatalmas réz között”, „Vita a malomkõ és a drágakõ között”, stb.

Az ilyen jellegû alkotások, például a „Vita a szarvasmarha és a gabonaszem között” tanító jellegük mellett történelmi eseményekrõl is szólnak. Ez a tanulmány két testvér istennõrõl szól. Lahar a szarvasmarha istennõ, és Ashnan a gabonaszem istennõ azért lettek megalkotva az istenek „teremtõ kamrájában”, hogy az Annunakik (az ég isteneinek gyermekei) és gyermekeik számára legyen élelem és ruha. Azonban az Annunakik nem tudták igazán hasznát venni a szarvasmarhának és a gabonaszemnek, addig, amíg az ember meg nem lett alkotva.



Néhány közmondás:



Senki nem arról beszél, hogy amit talált, hanem amit elvesztett

Ne tépd le korán a virágot, mert késõbb gyümölcs lesz belõle

Aki sokat eszik, nem tud aludni

Nem a szív vezet a háborúskodáshoz, hanem a beszéd

Mondj egy hazugságot, és amikor igazat mondasz, senki nem hiszi el

Nyitott szájba berepül a légy

Messzirõl jött utazó azt mond, amit akar

Akinek sok ezüstje van, az boldog, akinek van mit ennie, az örül, aki szegény, az nyugodtan alszik

Egy jó szó, mindenkinek a barátja

A szeretõ szív házat épít, a gyûlölködõ szív lebontja a házat

Ha szerelembõl házasodsz, akkor a gyerekeid a szívednek valók

Egy városban, ahol nincs kutya, ott leselkedik a róka



Külön érdekesség, hogy a sumerok nem csak létrehozták a sok ezernyi irodalmi alkotást, hanem katalogizálták is õket, azaz létrehoztak tartalomjegyzékszerû leírásokat, melyeken felsorolják az elkészült irodalmi alkotásokat.

A második évezredbõl idõszámításunk elõtt, 7 katalógust találtak meg a régészek, ezek ma a világ különbözõ múzeumaiban találhatók



.Ez a hét katalógus, több mint 2.000 „könyv” címét tartalmazza.

Mivel sok olyan irodalmi alkotás is létezik, mely nem található egyik tartalomjegyzékben sem, illetve vannak olyan alkotások, melyek egy tartalomjegyzékben találhatók, de fizikailag még valamely sivatag homokjában pihennek, biztosan sokkal több alkotás és néhány tartalomjegyzék vár még felfedezésre.



Az irodalmi alkotások nagy szerepe abban áll, hogy alapját képezi bármilyen késõbbi történelmi alkotásnak, így a Biblia is ezek alapján íródott, de említhetjük bármely vallás, hasonló „történelemkönyvnek” nevezhetõ alapmûvét.













A SUMER ORVOSTUDOMANY



A gyógyítással foglalkozó régészeti leletek érdekes mód csak i.e. 2.000-1.000 környékérõl maradtak fenn. A régebbiek közül csak kettõt találtak meg.



Ennek egyik lehetséges magyarázata, ahogy egy teljesen független leírás elmagyarázza, i.e. 5.000-3.000 között az istenek gyógyítottak inkább, vagy az általuk kiképzett személyek. Azonban az emberiség létszámának drasztikus növekedése miatt orvosokat, nõvéreket képeztek, ezek tankönyvei, leírásai maradtak csak fenn, a korábbi idõkbõl nem nagyon volt mi fennmaradjon.



A leírások konkrétan leírják a készítményeket, azok alkalmazási módját és körülményeit, így a legegyszerûbb, vízben, vagy olajban oldandó portól, a legbonyolultabb mûtét után alkalmazandó kezelésekig.

Sajnos a leletek nehezen érthetõk, mert nem értjük a készítmények neveit, bár néha leírják hatóanyagait, azonban azokat a növényeket nem sikerült beazonosítani.



Vannak a leletek között mûtéti leírások is, részletesen, kezdve az érintett testrész fertõtlenítésével egészen a kötözésig, illetve gyógyhatású készítmények alkalmazásáig.

Kiderül, hogy a sumer gyógyítás természetbarát volt, a regeneráción alapult, a gyógykészítmények elõállításánál, a természethez fordultak, ráadásul hatalmas biológiai és ásványi anyag ismerettel.





orvosi kézikönyv



A leírásokból kiderül, hogy ismerték még a gyógyítás egy másik formáját is, melyet elõször csak az istenek alkalmaztak, majd késõbb az istenek néhány arra hivatott embert kiképeztek. Ez a gyógyítás, a leírások szerint hasonlított a mai akupunktúra, vagy biorezonancia kezelésekre, energiákkal dolgozott. Az istenek a lefektetett beteg felé engedtek egy átlátszó eszközt, mely olyan lehetett, mint egy üvegtábla, ezen megjelentek az illetõ energiacsatornái, és látszottak az energiaáramlási problémák. Ezek után egy másik eszközzel ezt megszüntetve, a beteg szinte azonnal gyógyult.



Ilyen eszköz csak az istenek birtokában volt, az istenek által megtanított gyógyítók kézrátétellel gyógyítottak. Volt olyan gyógyító, akinek ez veleszületett tulajdonsága volt, és akadt olyan, aki tanulta.

Amikor az emberek száma nagyon megnõtt, az istenek már csak a kiváltságosakat kezelték, fõleg a királyokat és a gazdagokat, egyszerûen nem volt kapacitásuk a népet gyógyítani, ezt megtették a kitanított gyógyászok.

Az ókori orvos neve „a-zu” volt, mely szabad fordításban „víz ismerõ”-t jelent.



Az orvosok általános tudással rendelkeztek, nem voltak szakosodva, mindenhez kellett értsenek. Ennek megfelelõen a társadalom magas fokán álltak, szavuk fontos volt a döntések meghozatalában. Azonban ha mûhibát követtek el, akár súlyos büntetésben is részesülhettek. Az olyan orvost, akinek betege mûhiba miatt meghalt, akár meg is ölhették, ha az elhunyt beteg családja meg nem kegyelmezett, vagy az orvos pénz árán meg nem vette az életét.



Az orvosok szinte kizárólagosan férfiak voltak, míg az ápoló személyzet kizárólag nõ.

Az orvosi leírások többször beszámolnak arról, hogy sok növény gyógyhatását maguk az istenek tanították meg a gyógyítóknak, illetve több olyan eszközt is kaptak az istenektõl, melyet fõleg mûtétek esetén használtak, ezek a sumerok véleménye szerint nem földi eredetûek. Ezek az egyszerû, de praktikus eszközök, ha elfogytak, az istenektõl újra beszerezhetõek voltak.

A sumer orvosok úgy tanulták az istenektõl, hogy minden lelki sérelem fizikai bajt okoz, azaz akinek nincs rendben a lelki egyensúlya, annak valamelyik szerve megbetegszik.

A sumer gyógyítás a természetre épült, elméleti alapja kihangsúlyozza, hogy mindig a természet gyógyít és soha nem az ember. A sumer alapokat átvették a keleti népek és ebbõl alakult ki az 5 elem tana, az akupunktúra, akupresszúra, pulzusdiagnosztika, fitoterápia, mágnesterápia, stb.



DNS térképábrázolás a sumer agyagtáblákon



Az istenek (földre szállt ûrhajósok) orvosi tudása hatalmas volt, messze meghaladta a mi mostani szintünket. Mindent tudtak a genetikáról, az ember energiarenedszereirõl, igaz a tudás egy részét itteni kb. 450.000 éves tartózkodásuk alatt kísérletezték ki.















SUMER ÉRTÉKREND



A sumer városok életét valakik nagyon jól megszervezték, egészen az utolsó apró részletekig. Ez igaz a Vízözöntõl i.e. 2.000-ig.

I.e. 3.500 körül volt a csúcspont, aztán lassú hanyatlás 1.500 éven át. A hanyatlás fõ oka lehetett egyfelõl az állandó háborúskodás, a termõföldek kiszáradása, illetve a túlnépesedés.

A sumer leírások beszámolnak arról, hogy Enki a tudós isten rendelkezett a civilizáció létrehozásának ismeretével, ezt „me”-nek nevezték.

Gyakorlatilag olyan szervezetten hozott létre bárhol a semmi közepén egy várost, ahogy azt mi tennénk, mérnökök és tervezõk vezetésével.

A sumer nép élete is nagyon meg volt tervezve. Ki volt találva, hogy dolgozniuk kell, pihenniük kell, szórakozni szükséges, és biztosították mindehhez a szükséges feltételeket.



Szakembereket képeztek, ugyanakkor iskolák is léteztek, a kikapcsolódás is meg volt szervezve, hiszen léteztek szórakozóhelyek tánccal, zenével, létezett színház, cirkusz, állatkert, stb. Az éjszaka a pihenést szolgálta.

Úgy tûnik több ezer éven át, mûködött a rendszer, meglepõen precízen, egyensúlyban és jól kiszámolt módon. Az embereknek csak bele kellett illeszkedni.

Természetesen nem mindegy, hogy ki hova született, mert ez meghatározta az érvényesülés módját is, azonban meg volt a lehetõség a kitörésre, hiszen egy ügyes szolga is megvásárolhatta a szabadságát.



Inanna és Dumuzi, az elsõ Rómeó és Júlia. Késõbb Inanna lett Vénusz, a szerelm és háború istennõje.

A sumer embereket két dolog motiválta, az érzelmek (szerelem, gyûlölet, félelem), illetve az anyagi (vagyon, birtoklás).

Az érzelmek közül a szerelem volt a legjelentõsebb és inkább a mai szexet jelentette. Mivel a házasság legtöbbször egy érdekszövetség volt, amit a szülõk generáltak, így a szerelemmel igen szabadon bántak a sumerok. A szex lehetett szülõk, szülõ és gyerek, hason nemûek és különbözõ nemûek között, egy volt fontos igazi testvérek között nem.

Ebben az isteneket mintázták le, ahol is az érdekházasságok domináltak, természetes volt, hogy féltestvérek összeházasodjanak, a családi vérvonal, a hatalom továbbvitele érdekében. Ez nagyfokú szabadságot jelentett a szexben az istenek számára. Míg a Vízözön elõtt az Annunakik vezérei élesen elítélték a szexet az istenek és emberek között, addig a Vízözön után ez már természetes volt.

A gyûlölet és félelem, hasonlóan mûködött, mint napjainkban, kivéve az egzisztenciális gondokat, mert úgy tûnik akkor azok nem voltak. Az élet kiszámíthatóbb volt, emellett mindenki tudta hova tartozik, és annak megfelelõen élt, nem volt meg az a látszategyenlõség az emberek között, mint ma.

E negatív érzelmekkel a legnagyobb gond akkor volt, mikor valamely király agyában pattantak ki, mert ez általában háborúhoz vezetett egy szomszédos városállam ellen. A háború miatt féltek a legtöbbet a sumerok.

Az anyagi birtoklás úgy tûnik a génjeinkben van, már akkor is akinek módja volt rá, mindent megtett, hogy uralkodjon. Azonban, a szabályozottság pontosabb volt, az ellenõrzés precízebb és következetes, így nem volt olyan gátlástalan az élet, mint napjainkban. Igaz, akkor az nem volt egy fogyasztói társadalom, és a globalizáció sem ütötte még fel a fejét.

A törvények egyszerûek voltak, úgy mint ezt jó tenni, azt nem. Ha valaki rosszat tesz, ekkor ez a büntetése, stb. Nem úgy lettek megalkotva a szabályok, hogy ki lehessen alóluk bújni és a törvény tényleg mindenkire vonatkozott. Királynak kellett ahhoz lenni, hogy valaki azt tegyen, amit akar. De még a király felett is volt az isten, mint a város tulajdonosa.

Maguk a sumer tudósok is észrevették, hogy ha túl sokáig jó élet volt egy városban, akkor az hanyatlásnak indul. Sokan és sok alkotásban elemezték ezt több ezer évvel ezelõtt, és mind arra a filozófiai gondolkodásra jutottak, hogy meg kellett fogalmazni a boldogság jelentését, illetve ennek összefüggését a város életével.

A sumer tudósok megállapították, hogy az ember addig boldog, amíg keresi a boldogságot, abban a pillanatban, ahogy megtalálja céltalan lesz az élete és vége a boldogságnak. Van több közmondásuk is, mely ezt példázza:„sokkal jobb a hegyre mászni, mint a hegytetõn ülni”, „addig vagy boldog, amíg izzadsz, a pihenés unalmas”, „amíg az úton haladsz, van célod, mikor odaérsz, már nincs”.

A sumer városvezetõk igyekeztek felhasználni e tapasztalatokat, ugyanis ha az emberek céltalanul éltek, akkor az mindig hanyatlás és legtöbbször háború lett a vége.

A sumer társadalom fénykorában egy jól megszervezett rendszer volt, ahol mindenki dolgozott, kikapcsolódott, pihent, ahogy azt az istenek kitalálták. A folyamatos gazdasági fejlõdés, a folyamatosan jelentkezõ célok, egy boldog társadalmat hoztak létre, amely azért élt, hogy megtalálja boldogságát. Azonban mikor már minden megvolt, nem voltak új célok, szerteszállt a boldogság, mindezt tetõzte a jólét miatti túlszaporodás, így megindult a hanyatlás, mely céltalansággal volt jellemezhetõ, ennek következménye a háborúk sora, a sumer társadalom bukása.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése