Nincs annál nagyobb visszatartó erő a lelki-tudati
fejlődés útján, mintha valaki azt gondolja magáról, hogy mindent tud az
életről, s közben ez a mindent tudás sem alkalmas arra, hogy valóban
boldoggá tegye. Sok ember él a hamis tudással a birtokában, illetve sok
ember, akinek esetleg ismerete is van az életről, mivel nem mer aszerint
élni, az ismeret ismeret marad. Az ismeret pedig soha nem egyenlő a
tudással! A magvető története, amelyet a tanmesék rovatban megtalálsz,
jól leírja a hamis tudás illúzióját.
Többféleképpen közelítik meg az emberek a tudást.
Van, aki csak abban bízik, amit észérvekkel meg tud érteni, van, aki
abban, amit igaznak érez, ő az intuiciójára hagyatkozik. Mindkettő hamis
illúziót adhat az embernek. Az az ember, aki racionálisan közelíti meg,
sohasem értheti meg, hogy az emberi elme a saját korlátain kívül nem
képes elfogadni igazságokat, így az ilyen ember a racionális világ
korlátai közé szorul. Az intuitív ember sok dolgot tud igazán mélyen
átélni, de mivel nem képes megérteni azoknak az ok-oksági tényezőit,
annak a megérzései rabságába kerül. Nem érti meg, hogy a megérzéseit a
tudatában rejlő vágyak, félelmek, egyéb téves képzetek igen
nagymértékben befolyásolják.
Az ismeret nem egyenlő a tudással.
Egyszer egy barátom elment a táltosokhoz. Megmérték a hitét:) Azt
mondták neki, hogy a hite 95%-os, ezért nem biztos, hogy meggyógyul. A
barátomtól leakasztottak egy csomó pénzt, majd adtak neki
táltos-cseppeket. Az egyik kezén szinte teljesen hiányzott az öklének a
kisújjhoz és gyűrűsújjhoz tartozó porca. Büszkén mesélte, hogy igaz,
hogy nem tudták meggyógyítani, de milyen nagyszerű dolog, hogy 95%-os a
hite:) A táltos is és a barátom is a tudás illúziójába került. Ma már
senki nem tudja megkülönböztetni a barátom két kezét, a régi balesetnek a
nyomai sem látszanak. A 95%-os hite ellenére is meggyógyult. Mi
gyógyította meg? Ház az illúzió hiánya, az
igazság.
A
tudás illúziójáról a továbbiakban néhány felsorolás, és néhány kérdés.
Remélem segít megértetni veletek, hogy mire szeretnélek benneteket
tanítani. Annak, akinek ismerete és hite van arról, hogy vannak előző és
további életek, vajon miért siratja a hozzátartozóját, amikor meghal?
Aki hisz az örökkévalóságban, annak miért minden olyan sürgős, illetve
miért fél a haláltól? Miért betegszik meg, aki boldognak mondja magát,
miért szenved balesetet, aki azt állítja magáról, hogy hisz? Persze
megkérdezhetném azt is, hogy miért olvassa rendszeresen az ayurvédikát,
aki mindent tud:)
A fél tudás sem egyenlő a tudással. Nem
elriasztani szeretnélek benneteket, hanem azt szeretném, ha a tudás
illúzióját letennétek. Nem akarom a saját hitemet rátok erőltetni, csak
azt szeretném, ha nem előítélettel olvasnátok a soraimat, akkor magasabb
igazságokat is észrevennétek. Gyermekkoromban olvastam a bibliai
meséket hittanon. Azt tanultam meg, hogy így cselekedett Jézus,
cselekedj, te is úgy. Így cselekedett az apostol, vagy a próféta,
cselekedj te is úgy. Amikor már nem a szüleim küldtek hittanra, hanem én
magam kerestem az iItent, tele voltam előítélettel. Azt gondoltam, hogy
a buddhizmus, az buddhizmus, az iszlám, az iszlám, a kereszténység az
kereszténység, míg a hinduizmus az hinduizmus. Az elválasztottság érzet
kettőséget okozott bennem. Amikor felismertem, hogy az
igazság és az
Isten egy, aminek többféle megnyilvánulása és minden tanítás egységbe kovácsolódott. A tudás illúziója fátyolként omlott le rólam.
A tudás nem a megnyilvánulások, nem a lexikális tudás, hanem a törvények ismerete és alkalmazása.
Nem tagadom a reikit, sem a prána nadit, sőt a horoszkópot sem. Csupán
csak azt gondolom róluk, hogy nem a megnyilvánulások maga a törvény,
amely a világegyetemet, sőt magát a létezést irányítják, hanem Isteni
törvények (Dharma, Isteni akarat), amelyeket a világon igen kevés ember
ismer. A megnyilvánulások ilyen módon nem alkalmasak arra, hogy az
emberi elmét csiszolják, arra alkalmasak, hogy elkápráztassák az egót.
Sok ember képes - mint egy iskolában - felmondani a leckét amit az
életről olvasott, vagy hallott, de megélni azokat igen kevés ember
képes.
A tudás nagyobb szabadságot ad az
embernek, a hamis tudás pedig nagyobb kötöttséget. Arról ismerni meg az
igaz tudást, hogy képes-e meggyógyítani, felszabítani. Nem azért nem
lopok, mert ezt tanította az anyukám, nem azért nem ölök, mert ismerem a
törvényt, sőt nem azért nem leszek parázna, mert az társadalmilag
erkölcstelennek számít. Azért nem cselekszem ezeket, mert a végső
felismerésben rájövök, hogy ha megölöm a felebarátomat, magamból ölök
meg egy részt, ha meglopom felebarátomat, akkor magamtól lopok, ha
hűtlen leszek egy másik emberhez, magamhoz leszek hűtlen, azaz nem
szeretem önmagamat. A végső felismerésben, abban, hogy minden és
mindenki egy, az ember felismeri, hogy közted és köztem nincs határ,
ezért felelősségel tartozom érted is, mert te is én vagyok. És ebben az
állapotban már nem akarok ilyen, vagy olyan lenni, hanem mindennek és
mindennel egységben akarok maradni, mert egyetlen tudás van csak, ami abszolút és önmagában való, hogy Minden Egy!
Sokan hallottatok erről, abban is biztos vagyok, de átélnetek még nem
sikerült, ezért csak ismeretetek van róla és nem tudásotok. De higgyétek
el vannak emberek, akik már átélték az Istennel való egységet, azóta is
vágynak vissza az egységre, a felszabadulásra. Itt vannak köztetek,
veletek a portálon is. Tanuljatok tőlük, és higgyetek nekik. Tőlem pedig
azt a bölcsességet fogadjátok el, hogy a nulla tudást kétféleképpen
lehet közelíteni: ha valaki minél kevesebb dologból tud egyre többet,
vagy minél több dologból tud egyre kevesebbet. Aki viszont ismeri a
törvényt, az a mindentudást közelíti.
