Félelmetes, hogy ma mennyi gonoszság van a világban. Nem kell messzire menni, csak példának okán megnyitni a Facebookon egy bejegyzést és elolvasni a hozzászólásokat. Féktelen harag, indulat, mélyről jövő gonoszság. Sokszor olyan emberek írnak egymásnak kegyetlen mondatokat, akik soha nem találkoztak, nem ismerik egymást, mégis néhány sor alapján képesek gyűlölni, megalázni vagy akár a másik ember szenvedésének örülni.
Ilyenkor óhatatlanul felmerül bennem a kérdés: mi történt velünk?
Elkezdtem hát kutatokdni a témában Isten igéje által.
Számomra a Biblia válasza nem az volt, hogy az ember alapvetően ilyen gonosz lenne, vagy az, hogy ebbe bele kellene törődnünk. Amikor Isten megteremtette az embert és a világot, azt mondta rá, hogy igen jó (1Móz 1:31). A gonoszság tehát nem Isten eredeti tervének része. A bűnnel azonban valami megtört az emberben. Az Istentől való elszakadás nemcsak az ember és Isten kapcsolatát sebezte meg, hanem az ember kapcsolatát önmagával, a másik emberrel és az egész teremtett világgal is.
Mennyire kijózanító Jézus szava ezzel kapcsolatban:
„Mert belülről, a szívből származnak a gonosz gondolatok, a szexuális bűnök, a lopások, a gyilkosságok, a házasságtörés, a kapzsiság, a gonoszság, a csalás, a kicsapongás, a fösvény és szűkmarkú lelkület, a gyalázkodás, a büszkeség és az esztelenség. Mindezek a gonosz dolgok az ember belsejéből származnak, és ezek teszik tisztátalanná.”
Márk 7:21-23 (EFO)
A gonoszság problémája tehát nem csupán körülöttünk van. Nem csak háborúkban, diktatúrákban vagy bűncselekményekben jelenik meg. Ott kezdődik valahol az emberi szív mélyén: a gyűlöletben, az irigységben, a bosszúvágyban, vagy éppen abban a pillanatban, amikor a másik ember már nem ember számunkra, hanem ellenség, akit meg lehet alázni, meg lehet sebezni, el lehet taposni.
Pál apostol azt írja, a Róma 8:22-ben, hogy mind a mai napig az egész teremtett világ úgy nyög és vajúdik, mint a szülő asszony.
Ezt érezzük mi is, mai is, amikor körülnézünk.
Mindazonáltal joggal kérdezhetjük: Uram, miért van ennyi gonoszság?
A válasz az, hogy Isten nem maradt kívül ezen a megtört világon. Krisztusban belépett közénk, megtapasztalta a gyűlöletet, az árulást, az igazságtalanságot és a szenvedést. A kereszten pedig éppen az emberi gonoszság közepette nyitotta meg számunkra a megváltás útját. Ezért van reménységünk. Nem azért, mert az emberiség egyszer majd önmagától megjavul, hanem mert Isten nem mondott le erről a világról, és egyszer helyreállít mindent, amit a bűn tönkretett.
Addig pedig nekünk is van feladatunk nem is kevés!
Jézus azt mondta nekünk a Máté 5:14-ben, hogy „Ti vagytok a világ világossága.”
Egy indulatos és megosztott világban talán éppen akkor válik igazán láthatóvá, mit jelent Krisztust követni, amikor gyűlölet helyett szeretünk, bosszú helyett megbocsátunk, indulat helyett békességet teremtünk, illetve nem engedjük, hogy a körülöttünk lévő sötétség bennünk is sötétséggé váljon.
„Ne hagyd, hogy a gonosz legyőzzön téged! Tedd azt, ami jó és helyes — ezzel te fogod legyőzni őt!”
Róma 12:21 (az EFO fordítás sokkal jobban visszaadja a mondanivalót)
Áldással,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése