2013. március 24., vasárnap

A videóban a pénzrendszerről derülnek ki dolgok.

”Idegenek” az Antarktiszról.




Az ősi tó a szeizmikus tevékenységek zónájában helyezkedik el. A földrengés következtében törés alakult ki a víztározó fenekén. A Föld mélyéről korábban ismeretlen lények kerültek a felszínre. Ezek gyorsan nőttek és hatalmas szörnyekké váltak. Az emberiség most katasztrófa fenyegeti. Csak keveseknek sikerül megmenekülniük az ”idegenektől”.
Egy hollywoodi kasszasiker tipikus jelenete vagy maga a rémisztő valóság? A pétervári tudósok földönkívüli életre bukkantak. Az Atomfizikai Intézet genetikusai azt állítják, hogy az antarktiszi Vosztok-tó jégrétege alól származó mikroorganizmusok egyetlen ismert osztályba sem tartoznak. A DNS-ük kevesebb, mint 86%-ban azonos az ismert baktériumfajokkal. Ez pedig azt jelenti, hogy ”idegenekkel” állunk szemben. Mivel lehetetlen azonosítani a leletet, így nem egy baktériumfaj felfedezéséről érdemes beszélni, hanem inkább egy ismeretlen DNS felfedezéséről,- magyarázta az ”Oroszország Hangjának” Valerij Lukin, a sarki és antarktiszi expedíció vezetője:

Egyelőre csak a baktérium DNS-ét fedeztük fel. Az előzetes vizsgálatok egyelőre még semmilyen információt sem adtak az organizmus élettani működéséről, élőhelyének feltételeiről. Egyelőre nem rendelkezünk ezekkel az információkkal. Megállapítottuk, hogy van egy bizonyos minta. Ez a környezet szerves részét képezi. Az organizmusról azonban nem tudunk ennél többet.

Ahhoz, hogy több információhoz juthassunk, a tudósoknak folytatniuk kell a kutatást. Azonban már most kijelenhető, hogy nem jelentek semmilyen veszélyt sem ránk nézve,- hangsúlyozta a szakértő:

Ez a mikroorganizmus egyedülálló körülmények között él, amely csak a Vosztok-tóban található meg. Sehol máshol a világon. Amikor pedig a felszínre hozzuk, egyszerűen elpusztul. Ugyanis képtelen a felszínen található körülmények között életben maradni. Ezért nem jelent veszélyt az emberiség számára.

Kiderült, hogy a horrorfilm forgatókönyve a valós életben nem állja meg a helyét. Igaz, az sem kizárható, hogy a tó több kilométernyi vastagságú jégpáncélja alatt további ismeretlen lények lakoznak. A Vosztok egy egyedülállóan zárt ökoszisztéma, amely teljesen le van szigetelve a légkörtől. Ez a Jupiter és a Szaturnusz holdjain talált jég alatti óceánok egyetlen megfelelője. Az új baktériumfajok felfedezése hozzásegíthetne bennünket ahhoz, hogy többet megtudjunk a földi életformákról, az evolúcióról és az éghajlatváltozásról.
http://hungarian.ruvr.ru

2013. március 17., vasárnap

Badiny Jós Ferenc - Magyarok története :



Megjelenés ideje: 2012.08.08.

dokumentumok a magyarokról
köszönet a Zenit TV-nek

Néhány szó az előadóról. "A Ludovika Akadémia tüzér-és repülőkiképzés elvégzése után tényleges repülőtisztként kezdi pályafutásását. 1940-ben kiválik és a Budapesti Műegyetemen folytatja tanulmányait. A II. világháborúban az 1. nehézbombázó repülőszázad parancsnoka, majd a háború után nyugatra távozott. Argentinába 1946-ban érkezik, ahol sumerológiával kezd foglalkozni.
Az első irányítást a római Institutum Pontificum Biblicum-tól kapja és mint P. Deimel iskolájának a követője tanul. Ezen intézettől nyeri képesítését, mely jóváhagyja tanterveit és kidolgozott tananyagát a Buenos Aeires-i Jezsuita Egyetemen felállítandó sumerológia tanszék létesítéséhez, melynek vezetésével az egyetem rektora 1966-ban megbízza. Élete végéig ugyanennek az egyetemnek nyugalmazott, rendes tanára.
Tantárgyai: sumir nyelv és ékírás, mezopotámiai kultúrák története és a mezopotámiai vallások. A sumir-magyar nyelvazonosság hirdetője.
A Nemzetközi Orientalista Kongresszus tagja, ahol 1967-ben Ann Arborban /Michigen, USA/ az esztergomi királyi kápolna oroszlános díszítésének sumir és babiloni eredetét igazolta. Bizonyítását Altaic People's Teocracy címen fogadta el a Kongresszus.
1972-ben alapította az Ősi Gyökér c. kulturális szemlét, melynek 1999-ig volt szerkesztője és kiadója.
1997-ben a miskolci Nagy Lajos Király Magánegyetemen megalapította az Ókori-közel-keleti és sumerológia tanszéket, melynek tanszékvezető egyetemi tanára volt. Argentinából rendszeresen hazajárt tanítani. 2000-ben hazatelepült.
A magyarok őstörténetéről, népünk történelmének sorsfordító eseményeiről tizenhat könyvet írt."

2013. március 14., csütörtök

Bizonyíték a földönkívüliek létezésére.



Mivel ezen a területen is sok a félreértés, talán érdemes tisztázni, hogy egyáltalán mit lehet elfogadni úgynevezett UFO bizonyítékként. Hiszen majd minden nap találkozhatunk a különböző médiafelületeken olyan híradásokkal, hogy újabb, szinte már-már „megdönthetetlen” bizonyítékokat találtak azzal kapcsolatban, hogy nem egyedül vagyunk a világegyetemben. A Földön kívüli fejlett civilizációk földi jelenlétének egyértelmű és tudományos bizonyítékának kritériuma azonban összetett kérdés. A tudatos ferdítések és félreértések miatt olyan nehezen ellenőrizhető információk keringenek, melyek kitűnően alkalmasak arra, hogy megtévesszenek bennünket. Ebben a rövid cikkben végigveszek néhány olyan félreértést, melyeket egyesek talán jól felfogott üzleti érdekből terjesztenek.

Ooparts /Out of place Artefacts/

Legelőször is tisztázni kellene az „oopart” vagy „ooparts” fogalmát. A kifejezés (Out of place Artefacts) arra utal, hogy léteznek olyan tárgyak, melyek tudományos besorolása problémás, kétséges. A Föld legkülönbözőbb pontjain fellelt tárgyakon minden esetben mesterséges beavatkozás vagy kialakítás nyomai figyelhetőek meg. Ezeket az eszközöket tehát nem a természeti erők hozták létre, hanem valamilyen fejlett civilizáció. Olyan szervezett társadalomból származhatnak, ahol munkatevékenység zajlott. Erre lehet ugyanis következtetni abból, hogy ezen tárgyak minden esetben valamilyen célra irányulnak. Használati eszközökről, szerszámokról vagy ezekhez kapcsolódó alkatrészekről beszélünk. Ezek a tárgyak, eszközök olyan üledékes rétegből kerültek elő, amelyek azt bizonyítják, hogy az általunk ismert és konvencionálisan elfogadott történelem nem pontos. De nem kizárólag a rétegbeli feltalálás az egyetlen bizonyíték arra, hogy ezen mesterségesen kialakított tárgyak nem illeszthetőek bele a történészek által jelenleg elfogadott keretekbe. Ismerünk olyan baltát is például, mely egy kővel szinte elválaszthatatlan módon van „összeforrva”. A legmodernebb vizsgálatok kimutatták, hogy ezek a tárgyak bizonyos esetekben több százezer, sőt egyes esetekben több millió évesek. Ebben az a meglepő, hogy jelenlegi ismereteink szerint a legkorábbi ismert fejlett- és eszközkészítő civilizációk maximum 8-10 ezer évvel ezelőtt jelentek meg a Földön. Az eredet, a kezdet kérdése természetesen mindig is óriási kihívás elé fogja állítani a szakembereket. Az azonban mindenképpen meglepő, hogy olyan lyukak vannak történelmi ismereteinkben, melyeket eddig nem tudtunk magyarázni. Természetesen –ahogy az már lenni szokott – ezeket a bizonyítékokat a tudomány mostohán kezeli. Ezek a tárgyak nincsenek kiállítva egyik neves Múzeumban sem. Ez érthető. Hiszen mit lehetne egy olyan sziklába beágyazódott fémlemezre írni, amely a vizsgálatok alapján több millió éves?

Konzervatív tudósok egy bizonyos köre éppen ezért a már bevett technikákat alkalmazza ezekkel a kézzelfogható és több esetben komoly vizsgálat alatt tesztelt tárgyakra. Hamisításról beszél vagy félreértésről. A leletek hatalmas száma azonban (több ezer ilyen leletről lehet tudni) kétségessé teszik az ilyenfajta érvelést. Talán hasznosabb lenne az, hogyha valódi összefogás lenne ezen a területen is, és ezeket a besorolatlan leleteket végre saját helyükön kezelnék a szakemberek.

Egyik jó ismerősöm is beszámolt arról, hogy amikor Ecuadorban és Peruban dolgozott több éven keresztül, akkor saját szemével látott (és le is fényképezett) olyan emberkéz által alkotott tárgyakat, melyek több százezer évesek voltak. Ezt a helyszínen tartózkodó nemzetközileg elismert szakemberek is megerősítették például a tárgyak rétegtani elhelyezkedése alapján. Itt azonban meg kell állnunk egy pillanatra, és tisztáznunk kell egy jelentős félreértést.

Az igen valószínű, hogy az emberiség múltjával kapcsolatban hézagosak a tudomány ismeretei. Ez olyan ténykérdés, melyet nem tesz kérdésessé az, hogy egyes tudósok ennek a gondolatától is dühbe gurulnak. Az most már igen valószínűnek látszik, hogy a Földön több olyan fejlett civilizáció váltotta egymást, melyek több százezer vagy több millió évvel ezelőtt szervezett kultúrát hoztak létre. Nem a mezopotámiai kultúrák voltak a legelső civilizációk. Erre egyre több olyan bizonyíték van, melyek nem légből kapottak. Majd néhány fotót is csatolok a cikkhez, hogy legyen némi elképzelésünk ezekről a tárgyakról, melyeket ezek a kultúrák hagytak maguk után. Az „UFO-jelenségek: Mítosz vagy Valóság” című cikkemben már utaltam arra, hogy mit is jelent véleményem szerint az UFO kifejezés. Sokkal szélesebb tartalma van, mint az azonosítatlan repülő tárgyak fogalmi köre. Ez valójában egy „nem tudom” kifejezés. Ha és amennyiben olyan jelenségekkel kerül szembe az ember, melyet nem tud értelmezni, besorolni, akkor pótlékként veszi elő a már jól ismert betűket. Ebből azonban olyan félreértés sorozat indul el, melyek egyáltalán nem könnyítik meg a tisztánlátás kialakulását. A régészetileg nem besorolt leletek nem UFO bizonyítékok. Nem arra bizonyítékok, hogy léteznek „földönkívüliek”.

Ezek arra bizonyítékok, hogy a Földön fejlett civilizációk hagytak maguk után olyan nyomokat, melyek értelmezése ránk hárul. Ha a tudomány ezekkel kapcsolatban tudatosan eltakarja a szemét, akkor óriási hibát követ el. A tudomány legalapvetőbb kritériuma az, hogy nyitott az új jelenségek iránt, még akkor is, ha az a korábbi ismeretek felülírását követeli meg. Ha ezt a szabályt nem tartják be azok, akik a tudományt művelik, akkor bűnt követnek el.


http://firaizmus.com
forrás: http://www.messagefromthegods.com

2013. február 20., szerda

Az orosz meteorral kapcsolatban:





Az orosz meteorral kapcsolatban leltem egy kis érdekességet.
2 független videón ( egyik autóból, másik egy térfigyelő kamera) látni lehet egy azonosíthatatlan repülő tárgyat ami mintha hip-hop utol érné a meteort és átütné, ezután az heves fénykíséretben szétrobban.
Érdemes megnézni mind 2 videót, ugyan az az objektum látható rajta.
Na most lehet megmentettek minket???

Hungarian historical anthropology - A magyar történeti embertan (bc 35 000- ad 1400)

2013. február 15., péntek

A PIRAMISOK TITKAINAK LELEPLEZÉSE (Teljes film,HD 720p)

A piramisok évszázadok óta izgalomban tartják az emberiséget, az egyszerű turistáktól a kutatókig, tudósokig. Ez a hat évig készült, lélegzetelállítóan izgalmas dokumentumfilm egy fantasztikus utazásra hív minket, Kínától Peruig, Egyiptomtól Mexikóig, hogy felfedje a világ különböző részein található piramisok rejtélyét, feltárva ezeknek az elképesztő építményeknek az üzenetét a modern kori emberiség számára, alapjaiban változtatva meg a történelmünket és a jövőnket is.



A Táltosok barlangjától a Dél Keresztjéig :

Megjelenés ideje: 2013.02.11.

Purisaca Golenya Ágnes: A Táltosok barlangjától a Dél Keresztjéig (Feltöltötte: Román Gergely)
- DÉL- AMERIKAI UTAZÁS TÉRBEN ÉS IDŐBEN -
Az emberiség őstörténete - Móricz János kutatásai Dél-Amerikában
Feltöltötte: Román Gergely

2013. február 5., kedd

Egy nemzet.... One nation ....



Megjelenés ideje: 2013.02.05.

Forrás: készítette - Csaba vezér
Egy ősi nemzet, melynek meghamisították és ellopták történelmét, de írása, tudása, szíve, lelke nem tűnhet el soha ! Elég volt a hazug propagandából. Tudja meg minden magyar, kik vagyunk és honnan jöttünk!
Minél többen tudják meg és kutatják az igazságot, annál hamarabb fény derül rá ! Mert az igazságot soha, de soha nem lehet eltaposni, az mindig a felszínre tör! (SBG Buddha)

AWAKENING THE WORLD ... ... EVERY HEART MAKES A DIFFERENCE
In a world that continues to evolve, there are certain outcomes that become inevitable. The shift in human potential is one of them...
http://www.VilagHelyzete.com/

Please join the peaceful REVOLUTION of our WORLD HERE:
http://www.facebook.com/AWAKENINGtheWORLD

We have the power, more than the power, to bring down the vibrational prison walls if we understand even the basics of how it all works. The Control System is not structured by accident to generate incoherent heart energy and low vibrational thought and emotion such as fear, stress, anger, frustration and depression. This is done to maintain humanity in a low-vibrational, incoherent state, that generates the energy they want, enslaves people in close-minded ignorance and ... here's the big one ... projects a constant supply of imbalanced and chaotic low-vibrational electromagnetic energy into the Earth's atmosphere. (David Icke)

2013. február 3., vasárnap

A boszniai piramisok írásjelei.




A kérdésre, hogy vannak-e piramisok Afrikán, valamint Közép- és Dél-Amerikán kívül, napjainkban már aligha kétséges a válasz. De, hogy találunk-e ilyen mesterséges építményeket Európában, ennek egyértelműsítése még várat magára. A vitát mindenesetre felpörgette, hogy a Kárpát-medence közvetlen közelében, a bosznia-hercegovinai fővárostól, Sarajevotól északra fekvő Visokonál 2005 őszétől öt piramis alakú hegyről beszélnek. A bejelentés annyira megmozgatta magyar nemzettársaink képzeletét, hogy az már csak a Piliséhez fogható. Közülük az elmúlt négy év során több százan keresték fel a helyszínt – csak velem hozzávetőleg százötvenen –, hogy személyes véleményt alkothassanak.

Ami talán ennél is lényegesebb, ez a tömeg nem csupán turistaként utazott oda, hanem úgy tűnik, hogy minden nemzet között tőlünk érkeztek a legtöbben kutatási szándékkal.

Most már csak azt kéne eldönteni, hogy valóban piramisnak nevezhető építményekkel van dolgunk vagy csak valami hasonlóval? Mit mond a nemzetközi tudóstársadalom és mi tartozhat a tudományos-fantasztikus irodalom képzelt világába? E sorok írója 2006 júniusától nyolcszor járt a helyszínen, 2008 augusztusában, Sarajevoban részt vett az említett kérdések megválaszolása céljából szervezett nemzetközi tudóstanácskozáson, tapasztalatokat gyűjtött, azokról filmet készített. Nem célja, nem is lehet, a vita eldöntése, csupán a tények minden szépítés nélküli bemutatása.

Mindenek előtt tisztáznunk kell, hogy mi is a piramis? Ehhez nem árt, ha átlapozzuk az egyiptológus Kákosy László Ré fiai című, 1979-ben megjelent vaskos kötetét. Ha erre nincs időnk, akkor a nemzetközi hírű, egyiptomi Dr. Nabil Mohammed Swelim, a Piramis Kutatások kandidátusa, az említett tanácskozás elnöke tömör megfogalmazása lehet segítségünkre, mely szerint létezik a Földön
természetes eredetű fennsík, hegy, domb
mesterséges eredetű piramis, tumulusz, zikkurat
ezek 2005-ben egy természetes eredetű, majd emberi beavatkozás alkotta harmadik csoporttal egészültek ki, amit piramis dombnak (pyramid hill) neveztünk el – írja a tudós.

Swelim megadja a piramiskutatás meghatározó ismérveit is, amelyek alapján egyértelműen eldönthető, hogy miről van-e szó?

– Egyéntől függő, akadémikus piramiskutatás:
piramis tulajdonságok: geometria, stabilitás, tájolás,
meghatározások a piramis azonosításhoz,
piramis elméletek lehetnek: emlékmű, történelmi és vallási jellegűek
– A terület tárgyilagos vizsgálata, melynek során számba kell venni
a piramis helyszíni geológiáját,
a piramis, mint egész, archeológiáját,
az épületegyüttes építészetét,

Általánosan fogalmazva az építmény olyan tulajdonságokat mutat fel, amelyek megfelelnek a háromdimenziós, ősi egyiptomi piramisok geometriai jellemzőinek, igazolják a dőlésszögekből adódó stabilitását és tájolását bármely közeli, kívülálló tárgyhoz viszonyítva. A piramisismeret megköveteli az egyéntől függő kutatást és a tőle független vizsgálatot.

Az alapfogalmak tisztázása után nézzük, hogy milyen alapokon álltak a másfél évtized óta a texasi Houstonban élő, bosnyák származású Semir Osmanagic észrevételei. Kissé érthetetlen, hogy mint a közeli Zenica város szülöttjének csak akkor tűnt fel a visokoi Visocica hegy új nevén Nap) piramisszerű alakja, amikor 2005 nyarán hazalátogatott és a városi múzeum igazgatója, Senad J. Hodovic felhívta rájuk a figyelmét. Nincs kizárva, hogy korábban Semirnek is voltak sejtései, ám a látvány ellenére sem mert hangosan gondolkodni, nehogy köznevetség tárgyává tegye magát.
Ekkor azonban már az ősi műveltségek világot járt és ismert kutatójaként tért vissza, igaz doktori szakdolgozatán még dolgozott. És ez volt az a buktató, amiért a hivatalos történelem felülírásától idegenkedők csupán szabadidős tudósként kezelték és igyekeztek lejáratni. Napjainkban ez a szándék már egyre nehezebb, mert az Orosz Természettudományi Akadémia 2009-ben tiszteletbeli tagjai közé választotta és jelen sorok írásakor talán már a kandidátusi címet is megszerezte a maya civilizációról írt munkájával.

Osmanagic semmit nem bízott a véletlenre. Mivel tisztában volt saját szakmai hiányosságaival – ez a beismerés nem kis emberi nagyságra vall –, nemzetközi hírességeket kért fel a kutatásra és véleménynyilvánításra. Ettől kezdve csak azokat a nézeteket hangoztatta, amelyeket a szakemberek mondottak.

Az első és legfontosabb megállapítás a piramis alakú Visocica hegy oldalainak égtáj szerinti tájolása, dőlésszögének megmérése, csúcsának iránya. A tájolás tökéletesnek bizonyult, háromszöget képező három oldalának dőlésszöge a gizehi Cheops 51.3 fokához képest valamivel meredekebb (53 fok), csúcsa pedig a többi piramiséhoz hasonlóan az Északi Sarkcsillagra mutat. Magassága 200 méter (a gizehié 146-148), alapéle 400 (a gizehié 230). Ezekből a tényekből már ki lehetett indulni.

Kapcsolatai révén hozzájutott a NASA katonai fényképeihez, amelyeket a délszláv háború idején az akkori Jugoszlávia lehetséges hadászati támaszpontjainak, földalatti rejtekhelyeinek feltérképezése céljából az űrből készítettek. Semir előtt egy többtíz kilométeres alagútrendszer rajzolódott ki Visoko térségében, ennek pontosítását a német LGA Bautechnik emberei végezték georadar berendezésükkel.

A továbblépést segítette Dr. Aly Abdulah Barakat, az egyiptomi ásványforrások felkutatásáért felelős hatóság munkatársa, aki a következő megállapításokat tette negyven napig tartó vizsgálódása után:
A Visocica és a völgy másik oldalán emelkedő Pljesevica hegyek (mesterséges nevükön a Nap és a Hold) egyértelműen mutatják az emberi beavatkozás tényét.
A Visocica hegy oldalát borító, üledékes breccia (brecsa) kőzet és homokkő a természetben nem képez azonos méretű, négyzetes lapokat, amelyek ráadásul pontosan illeszkednek egymáshoz.
Nyilvánvalóan ember alakította, csiszolta ezeket a tömböket, fedte be velük a már korábban ott lévő hegyoldalakat.
A közelben megtalálták azt a kőfejtőt, ahonnan a breccia származhatott.
Hozzávetőleg 3000 évvel ezelőtt földrengés rázta meg a környéket, ami elpusztította a Visocica negyedik, addig szintén tökéletes alakú oldalát.

Nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy tudós ilyen határozott véleményt tegyen közzé, hiszen ha nem megfelelő bizonyítékokkal támasztja alá, könnyen hiteltelenné válhat. Bár a 2008-as tudóstanácskozáson akadtak, akik kétségbe vonták az említett kőtömbök mesterségességét, a túlnyomó többség elfogadta a fenti megállapításokat és nevezte el a Visocica-t piramis dombnak (pyramid hill), azaz a természetes alapkőzetet az ember alakította tovább.

A geológiai vizsgálatoknál komolyabb gondot jelentett és jelent ma is a pyramid hill kormeghatározása. Ha az egyiptomi piramisokat vesszük alapul, könyvében Kákosy László a fajjúmi földműves közösség Kr.e. 4 500-4 000-ből származó munkaeszközeit, gabonatárolóit említi a legrégibb leleteknek, a piramisépítések kezdetét pedig lényegében csak a Kr. 2 620 táján trónra lépett Dzsószer fáraóhoz köti. Feltéve, ha elfogadjuk a fáraók temetkezési helyének elméletét. Ezzel szemben Nadia Nukic bosnyák geológusnő szerint a visokoi piramis alakú hegyek az utolsó jégkorszak után, kb. 12 000 évvel ezelőtt már álltak. Csakhogy ez a korszak ezt megelőzően 70 000 évig tartott, igaz nem is arról van szó, hogy a területet jégtakaró fedte volna. A megállapítás arra vonatkozik, hogy Északról a Kárpátok karéjáig lenyúló jégtakaróból a rendszeres olvadások idején jelentős mennyiségű víz juthatott a visokoi folyóvölgybe akár tavat képezve. Ez a víztömeg valamilyen hirtelen természeti hatásra akár nagy erővel is bezúdulhatott a Visocica feltárt alagútjaiba, azokat hordalékkal töltve fel. Ez az elmélet napjainkra hivatalos állásponttá vált.
A kormeghatározás bizonytalanságát valamelyest csökkenti, hogy a sarajevoi egyetem földképződéssel foglalkozó szakemberei (agropedologusok) megállapították, hogy ennél az 53 fokos dőlésszögnél 1 cm talaj hozzávetőleg 2-300 év alatt keletkezik. Miután a Visocica oldalát 40-50 centiméteres humusz fedi, képződéséhez 10-12.500 évre volt szükség és ez már egybecseng Nadia Nukic megállapításával.
Dr. Oleg B. Khavroshkin, az Orosz Rudományos Akadémia és a Schmidt Intézet munkatársa szeizmikus geofizikai méréseket végzett a helyszínen. A Nap piramis csúcsán azt tapasztalta, hogy az alacsonyfrekvenciás hullámok terjedése a homokkőre és acélra jellemző 1 800 - 6 000 méter/sekundum sebességgel történt. Ezek szerint ezen a szakaszon a felszín alatt acél és beton – szerű? – anyagot találtak.
Nem kevésbé sajátos jelenséget figyelt meg és mért be a brit Harry Oldfield a Kirlian módszeren alapuló fényképezésével, amellyel a terep mágneses mezőit tudja megjeleníteni. Amikor kis készülékét a környezet természetesnek gondolt hegyeire irányította, a kimutatott mágneses mezők a terep kiszögeléseit követve, vízszintesen, álló helyzetben jelentkeztek. Ezzel szemben, amikor a Visocica hegy felé fordult, ezek a mezők függőlegesen, felfelé mozogtak(!) és annak csúcsán keresztül kiáramlottak a szabadba. A jelenséget filmen mutatták be sajtótájékoztató keretében.
Ugyancsak megmagyarázhatatlan jelenség, hogy egy bizonyos délszaki növény, amely másutt mindenütt savat eresztő gyökérzetével a legkeményebb sziklát is át tudja fúrni, ezen a területen erre nem volt képes. Amint elérte a sziklát, a gyökérzetnek el kellett ágaznia rajta, hogy földet találjon további lefelé haladásához.

A hegyhez vezető, több kilométeres alagút feltárása folyamatos, eddig mintegy 300 métert tettek belőle járhatóvá. Ennek jelentőségét akkor értjük meg, ha tudjuk, hogy a feltáratlan szakaszon legfeljebb derékban meghajolva, másutt csak guggolva lehet haladni. Ezt magam is megszenvedtem, amikor 2006-ban kétszer is bent jártam és ezt a világon először Demeter Zoltán, valamint Víg Sándor munkatársaimmal filmen mutattuk be. Az alagutat a már említett sóderes hordalék „béleli”, ami érintésre ugyan pereg, de a szűk keresztmetszet miatt nem omlik. Az első sajátosság, hogy nagyjából 20-30 méterenként, jobbra-balra – korábban szellőző járatoknak tartott – oldalfolyósok nyílnak belőle, ám ezek bejáratát csaknem mindenütt, egyértelmű mesterségességgel egymásra pakolt, a környezettől teljesen elütő anyagú, cipó formájú kövekkel zárták el. Rendszerességük azt sejtteti, hogy utólag és minden bizonnyal az alagút védelmében történt az átalakítás.
Az egyetlen támpont a vájat korával kapcsolatban, az ott talált sztalagtit és sztalagmit cseppköveknek köszönhető. Utóbbi az alagút egy beomlott szakaszában képződött, ami azt jelzi, hogy a terület régebbi, mint a cseppkő. A cseppövet a lengyel dr. Anna Pazdur, a gliwicei Sziléziai Műszaki Egyetem professzornője bevizsgálta és megállapította, hogy 5 080 éves (+/- 75 év), az alagút tehát legalább ennyi idős.
Még régebbi kor nyomára is bukkant Andrew Lawler londoni régész, aki a sóderhordalékos falból egy fa/deszkadarabot bontott ki. Az említett gliwicei egyetem ezt is megvizsgálta és 34 000 évesnek tartja (+/-1 500 év). Hogy az eredmény még biztosabb legyen, Németországban is megtörtént egy vizsgálat, ami a fadarab korát 30 600 évesre tette (+/-500 év). Bár az eredmény mindenkit megdöbbentett, még sincs akkora jelentősége az alagút kormeghatározásban, mint a sztalagmitnak, mivel nem tudható, hogy a fadarab mennyi ideje van a járat hordalékfalában.

Jóllehet piramiskutatásról van szó, a legnagyobb feltűnést éppen a Nap hegybe vezető Ravne alagútban talált rovásjelek keltették. Osmanagic ezeket ugyan jelképeknek (symbols) nevezi mind a mai napig, sőt a nyomtatott, latin nagy E betű alakút a legrégibb archaikus latinok jelnek tartja, a dolog mégsem ilyen egyszerű.
Mai tudásunk szerint a latinok írásukat az etruszkoktól átvettből alakították ki. Mivel az alagút kövein feleségemmel, Friedrich Klára rovásíráskutatóval olyan jeleket is találtunk, ami a latin ábécében nem, viszont a Tordos-Vinca műveltséghez tartozó és röviden székely-magyar rovásírás betűi között megtalálható, a terület kutatása alapvető fordulatot vett. A Kárpát-medencéből induló és a Kr.e. 5 000-3 000-ig tartó újkőkor (neolitikum) írásműveltségének úttörő munkáját az 1870-es években az erdélyi származású Torma Zsófia, a világ első női régésze alapozta meg.
Megállapításainkat angolra fordítva elküldtük Osmanagicnak, aki ennek nyomán Klárát a 2008-as tudóstanácskozás egyik alelnökévé kérte fel. Mivel nem tudott elmenni, én tartottam meg helyette az angol nyelvű előadást, amelynek rövid kivonata a rendezvényt beharangozó tájékoztató füzetbe is bekerült, természetesen angolul.
Az elfogadott tanulmány és az előadás lényege, hogy Klárának sikerült 21 olyan jelet azonosítania Visokoban, amelyek alakjukat tekintve megegyeznek a mi rovásírásunk betűivel. Lásd a Friedrich Klára által készített táblázatot.
Hangsúlyozzuk azonban, hogy az egyezés csak abban az esetben lehetne tökéletes, ha ezen betűk hangértéke, azaz ejtése is azonos lenne. Csak példaként említem, attól, hogy a svédek, románok, spanyolok, finnek, németek írásban latin betűket használnak, még egymástól eltérő kiejtéssel beszélnek.
Hasonló indok miatt nem lehetséges az eddig fellelt több száz visokoi rovásjel megértése sem, hiszen nem ismerjük az akkori rovók szókincsét. Időnként feltűnnek személyek, akik isteni sugallatra hivatkozva mondanak szövegmagyarázatokat, megfejtéseket, az ilyen megközelítések azonban csak addig életképesek, ameddig egy másik személy szintén felső sugallatra hivatkozva újabb változattal elő nem áll. A latin betűvel író különböző népek sem értik egymást, ha nem ismerik a másik szókincsét.
Hogy a visokoi jeleket mégis összefüggésbe hozhatjuk a magyarsággal, annak a következő magyarázata lehet. Az egyik alagútban fekvő óriáskövön magam is felfedeztem a tatárlakai korong jobb alsó szélén lévő megfeszített íjra helyezett nyílvessző alakú D és Ny összerótt betűt. Bár elterjedt szóbeszéd szerint ezt a jelet is az odalátogató magyar turisták vésték a homokkőbe, mégsem igaz, mert Osmanagic korábban már ennek fényképét is közétette, csak sem ő, sem tanácsadói nem ismerték fel, ezért nem is foglalkoztak vele.
És éppen ez volt a már említett latin E (= rovás P) mellett a másik, jelen ismereteink szerint semmiképpen nem irányjelző – mint azt a feltárók állították – karcolat, hanem a Tordos-Vinca írásműveltség ábécéjének betűje, és mint ilyen, lényegesen régebbi az etruszk és az abból kialakított latin írásbeliségnél. Ráadásul jelenleg csupán egyetlen nép él a világon, amelyik ezt az elmúlt évszázadokban - és talán évezredekben - minden tiltás és pusztítás ellenére is megszakítás nélkül tömegesen használta és használja ma is, ez a magyar.
Ez azonban még semmiképp nem jelenti, hogy magyaroknak nevezett nép karcolta volna a jeleket, de még azt sem, hogy a magyarral rokon, nevesített elődnépek, mint a hunok, szkíták tették volna, mert nem ismerjük a többezer évvel ezelőtt élt nép nevét. Ezt azért lényeges tisztázni, mert olyan híradások is keringenek a világhálón, hogy a boszniai piramisokat a hunok építették.
És ha már a téves híreszteléseknél tartunk, megemlítem a másikat is, mely szerint a visokoi Nap piramis és a benne talált rovásjelek 34 000 évesek. A fentiekből kiderül, hogy ez az évszám kizárólag az alagútban talált fadarab korára vonatkozik. És hogy itt is példával éljek, ha valaki új házat épít és annak téglái közé egy középkori vár kövét is beemeli, attól még az ő háza nem lesz középkori eredetű.
Az alagútban talált tonnányi súlyú, teljesen környezetidegen, a karcolatokat és jeleket tartalmazó homokkövek eredete is tisztázatlan. Friedrich Klára kezdettől fogva azt feltételezte, hogy az alagút építői hagyhatták ott, mint megmaradt anyagot és karcolták rájuk névjegyüket. Mivel a betűk szélei tökéletesek, sehol egy repedés, vagy törés, úgy tűnik, mintha mindez akkor történt volna, amikor a kövek még „lágyak” voltak. A moldvai csángók között is járta egy néphagyomány mely szerint „valami oly régen történt, amikor még a kövek is lágyak voltak.”
Klára feltételezése akkor kapott hivatalos támogatást, amikor 2008 nyarán a feltárásokat vezető Goran Cakic is kimondta az alagútban: ezeket az óriási homokkő tömböket a helyszínen öntötték. Ez a kijelentés kapcsolódott azon amerikai szakvéleményekhez, melyek szerint a gizehi piramis kövei sem kőfejtőből származnak, hanem az építkezés helyszínén készített mészkőöntvények. Mivel ezen tanulmánynak nem célja az egyiptomi piramisok eredetének vizsgálata, így ez a párhuzam csupán a nagy port felvert hír beemelését jelenti az összeállításba.

A mesterségesen Holdnak (Pljesevica) nevezett piramis alakú hegy a völgy túloldalán található. Jellegzetessége, hogy felfelé csigavonalban, zikkurat szerűen haladó szintjei egyre nagyobb kőlapokból állnak. Ez a rendszer a fennsíkon megtörik, ahol egymás mellé helyezett, 5-10 centis homokkő darabok ezrei figyelhetők meg. Mivel ez az anyag a föld eltávolítása után felszínre kerülve kiszárad és porik, törlik, kérdés, hogy ezzel akarták-e valakik befejezni az építést, vagy csak valamilyen oknál fogva abbahagyták?
Bár Harry Oldfield nem mutatott be felvételt a Hold piramis mágneses mezőiről, ahogyan a völgy túloldalán tette, ennek fizikai jelei itt is tapasztalhatók. A helyszínen egyeseknek végtagjai nehezülnek el, másoknak, így e sorok írójának pedig fehér pöttyök jelentek meg a kézfején.
Amikor fennsíkról lefúrtak a hegy lábáig, az első 150 méteren felváltva követték egymás az agyag és homokkő rétegek, majd az utolsó 50 méteren, szürke anyag következett, amelynek tisztaságát a geológusok a legtisztább cementéhez hasonlították.
Úgy a fennsíkon, mint a teraszokon láthatóak a szeizmikus mozgások törésvonalai, amelyek sok helyütt ferdévé alakították a vízszintes felületeket. Mivel a kőzetet fedő humusz és agyagréteg egyes helyeken a 2 métert is eléri, és a fennsíkon a már említett agropedológusok számításai 30 centi föld kialakulásához ezer évet feltételeztek, az építettnek tűnő részek kora hozzávetőleg 6000 év. Így már elképzelhető, hogy a 3000 évvel ezelőtti földmozgás mozdította el helyükről az egyes síkokat.

A harmadik helyszín a Visokotól alig 5 kilométerre lévő Vratnica, amelynek érdekessége a megjelenését tekintve kunhalomra hasonlító Toprak Alija domb. Húsz méternél nem magasabb, azonban a kutatók egy csoportja szerint tumulusz, azaz földdel fedett sírkamra. Ezekről Friedrich Klára írta Tászok-tetőtől a bosnyák piramisokig című könyvében, hogy „A dolmenek asztal vagy kőkamra formára összerakott sziklalapok. Elnevezésük breton vagy kelta eredetű, a daul=asztal és a moen=kő összetételből származik. A kőkamrák egyik lapján néha léleklyuknak nevezett nyílás van, ahol az elhunyt lelke közlekedik. Nem minden esetben találtak azonban temetésre utaló maradványokat alattuk. Németországban a néphagyomány hun síroknak tartotta a dolmeneket. Ha a dolment földhalom borítja, tumulusznak nevezik.”
A vratnicai tumulusz egyik feltárt oldalán, hatalmas kőtömbök fednek egy szintet, közöttük 2-3 centi széles hézagokkal. Ezt a kutatók szándékos építései módszernek tartják, amivel elkerülhető az anyag hőtágulási játékából eredő károsodás. Akár így van, akár nem, ugyanezen az oldalon egy 24 tonnás megalitot is kifejtettek a dombból, aminek megmozdításához a számítások szerint legalább 500 emberre lenne szükség, csakhogy annyian nem férnek hozzá.
A visokoi piramiselmélet támogatóit szakmai érvek helyett alpári támadások érik az angol nyelvű világhálón. A brit Anthony Harding, az Európai Régészek elnöke el sem utazott a helyszínre és úgy mondott lesújtó véleményt, ami mindössze azon az eddig nem bizonyított állításon alapult, hogy
5 000 évvel Krisztus előtt európai népei kunyhókban laktak. Dr. Mohamed Ibrahim El Anbaawy, a Kairói Egyetem Tudományos Fakultásának geológusa késhegyig menő vitába szállt Sarajevoban a már említett, szintén Dr. Aly Abdulah Barakattal. Ennek tárgya, hogy mivel a konglomerátumnak nevezett anyag a természetben is keletkezhet, de az ember is elő tudja állítani, nem állapítható meg, hogy a visokoi Nap piramis (Visocica) esetében melyik változatot fogadják el.
2009 májusában nem kevésbé heves pengeváltásra került sor Dr. Nabil Swelim és a bosnyák Dr. Blagoje Govedarica között. Utóbbi azt írta az Oslobodjenje című újságban, hogy az egyiptomiak nem ismerik a boszniai régészetet és csupán azért vonták be őket a kutatásba, hogy segítsék a turizmus fejlődését. A Bosznia - Hercegovinai Tudmányos Akadémia azonnal Govedarica pártját fogta és Európa legjelentősebb történelem-előtti szakértőjének nevezte. Miután azonban soha nem tanulmányozta a boszniai piramisok völgyét, arról semmilyen szaktanulmányt tett közzé, Swelim válaszában leírta, hogy a bosnyák tudós egyetlen célja a feltárók lejáratása és azokhoz hasonlította, akik hasonlóképpen jártak el Galilleivel és Schliemannal, végül kijelentette: „Ön arrogáns és semmiféle tudományos minősítése nincs ahhoz, hogy egyáltalán a piramisokról beszéljen!” („You are arrogant and have no scientific qualifications to talk about the pyramids!”)
Ez az eset megerősítette e sorok írójának egy évvel ezelőtt mondott szavait, mely szerint, azon személyek, akár tudósok, akár nem, akik kimaradtak a feltárás dicsőségből, szakmai érvek nélkül is mindig támadni fogják Osmanagicot. Velük ellentétben elismerését fejezte ki a sarajevoi tanácskozáson Dr. Mostafa Abdel Hamid El-Abbadi, az Alexandriai Könyvtár idős, nemzetközileg elismert igazgatója.

2009. február 27/28-án meghívásomra Budapesten járt és rendkívüli érdeklődés mellett két előadást tartott a bosnyák régész. A kétórás időtartamra a MOM-ban bérelt helységben lehetetlen volt egy végtelenbe nyúló kérdésözönnel zárni a tájékoztatót (ezt a Turán 2009. január-márciusi számában egy névtelen tudósító szóvá is tette, azt viszont nem említette, hogy Osmanagic nem véletlenül tévedt Budapestre), ahogyan azt sem lehetett eldönteni, hogy ki kapjon szót és ki nem. Egy ilyen közönségtalálkozó legalább egy napot vett volna igénybe, amire már csak Semir zsúfolt időbeosztása miatt sem volt lehetőség.

Azóta kedvezőtlen fordulatot vettek az események. 2009 nyarán tett látogatásom alkalmával tudtam meg helyi vezetőmtől, Sanel Silajdzictól, hogy a bosnyák kormány, amelyik 2008-ban még elvi támogatásáról biztosította a tanácskozás résztvevőit, rejtélyes okból leállíttatta a feltárások folytatását. Azért rejtélyes, mert az indok, mely szerint az Osmanagic feltárta területeken nem történt szakszerű állagvédelem, ugyanúgy fennáll a Nap piramis (Visocica) tetején lévő, állami feltárásban részesült vármaradvány esetében is. A valódi okot tehát homály fedi. A Hold piramis (Pljesevica) esetében elszámolási nézeteltérés miatt állt le az ásatás. A területtulajdonosok állítólag nem kapták meg azt a területhasználati díjat, amiben Semirrel megállapodtak és ennek rendezéséig fel sem engedik a hegy tetejére.
A visokoi hegypiramisok feltárásai ezalatt pusztulnak. A kőlapok réseit felveri a gyom, omlik rájuk a föld, a gyengébb állapotú kövek mállanak és törnek. A látvány elkeserítő, ám mindez csupán néhány %-át érinti a hegyeknek, és remélhető, hogy valamikor a jövőben, más szemléletű politikai hozzáállás ismét lendületbe hozza az abbahagyott munkálatokat, amelyek most kizárólag a Ravne alagútban folynak.

Végezetül néhány észrevételt szeretnék tenni a visokoi piramisdombok kapcsán a magyarság körében elindult piramis felfedezési hullám kapcsán. Folyamatosan érkező körlevelek tájékoztatnak az ujgur és a kárpát-medencei piramisokról, ám a kettő között lényeges különbség van. A kínai Shaanxi tartományban – nem a jelenlegi Ujguria területén – lévő építményeket a tudomány már lényegében elismeri (a terület Régészeti Intézetének igazgatója, Dr. Jiao Nanfeng szintén jelen volt Sarajevoban), ezeket Semir Osmanagic is bemutatta budapesti vetített képes előadása során. Építőiről azonban éppoly keveset tudunk, mint a világ bármely más pontján található piramisok esetében, ezért egyelőre korai lenne az ujgurok alkotásának nevezni, ráadásul ezeket egy török film töröknek is tartja.
A Kárpát-medencében, noha számos helyszínen lehet a visokóihoz hasonló hegyeket látni, eddig semmiféle tudományos vizsgálat nem folyt. Így puszta látvány alapján csak piramis alakú hegyekről beszélhetünk. Akinek ideje és képzettsége van hozzá, szakemberek bevonásával próbálja végigjárni azt az utat, amit Semir Osmanagic a visokoi hegypiramisok bizonyítása esetében már eddig is megtett. Ehhez kívánok elszánt kitartást és majdani sikert.


Forrás: Magyarságtudományi Füzetek.Kisenciklopédia 7.

2013. február 2., szombat

Az ISON-üstökös.



(-//-)
Összeállította: Joseph Candel

„Nyolc dolgot hoz a magasan száguldó üstökös: szelet, éhezést, járványt, királyok halálát, háborút, földrengést, áradást és súlyos változást.” (régi német költemény)

A Hale-Bopp üstökös

Idén novemberben szemtanúi lehetünk a nemrég felfedezett ISON-üstökös megjelenésének, amint a telehold fényességével áthalad az égbolton. A fehérorosz és orosz amatőrcsillagászok által szeptember 21-én felfedezett ISON-üstökös jövő novemberben minden idők legfényesebb üstököse lesz, fényessége elérheti, sőt meg is haladhatja a teleholdét.

A csillagászat.hu a következőket írja róla:

A jelenlegi számítások szerint a folyamatosan fényesedő üstökös jövő november elejétől lesz szabad szemmel is látható a hajnali égen. Eleinte még csak fényszennyezéstől mentes, hegyvidéki égről látszik szabad szemmel, de gyorsan fog fényesedni. Egy héttel a november 28-i napközelség előtt már mindenkinek érdemes lesz az ég alatt töltenie a derült hajnalokat, az üstökös feje ekkor már a legfényesebb csillagok fényével fog vetekedni, csóvája pedig több csillagképen is átívelhet. A napközelség idején majd nagyon kell vigyázni, hogy az üstökös nappali megfigyelésénél a Napot kitakarjuk, kizárjuk a látómezőnkből. Az igazi látványosságot az immáron távolodó üstököstől várjuk decemberben, hiszen a kométa a hónap végéig még közeledik bolygónkhoz (legkisebb távolsága mintegy 65 millió km lesz), csóvájára pedig pontosan oldalról fogunk rálátni, amely az intenzív anyagkibocsátásnak köszönhetően akár a fél égbolton is átívelhet.

Megtörténhet azonban, hogy az üstökös magja széthullik, elporlad, ami az égitest végét jelenti, hiszen a több millió km hosszú csóvának nem marad anyagutánpótlása.

Nem tudjuk, hogy az üstökös megjelenésének mi a jelentősége, amennyiben lesz ilyen, de a múlt tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy a legtöbb nagy üstökös valamilyen komoly változás beharangozója volt. A Halley üstökös első feljegyzett megjelenése 1066-ban például több fontos eseménnyel is egybeesett, mint például Hódító Vilmos győzelmével Anglia királya felett, vagy az Oszmán-török birodalom újjászületésével, ami egész Európára nézve komoly veszélyt jelentett.

76 évenkénti megjelenése mindig valamilyen fontos eseményt jelölt, a keresztes háborúktól, a Magna Carta aláírásán vagy Dzsingisz Kán felemelkedésén keresztül, az európai fekete himlő járvány felbukkanásáig vagy az Újvilág felfedezéséig.

1910-ben, közvetlenül az I. Világháború kirobbanása és a legtöbb monarchia vagy uralkodóház végső bukása előtt érkezett.

Számos ókori történetíró számolt be az üstökösök jelentette figyelmeztetésekről. Számukra egy üstökös megjelenése egyet jelentett a természeti csapások megjelenésével, uralkodók halálával vagy új királyok születésével.

Üstökös adta hírül például Attila, Valentinian, Vespasianus vagy I. Nagy Károly halálát. Vespasianus például kifejezetten kigúnyolta az érkező üstökös állítólagos jelentőségét, azonban még abban az évben meghalt. Josephus, a híres zsidó történetíró „tűzkardként” jellemezte a Halley-üstökös i.sz. 66-os megjelenését, ahogy áthaladt Jeruzsálem felett néhány évvel a város elpusztítása előtt. Ugyanez az üstökös jelezte Konstantinápoly elestét és Anglia legyőzését a normannok által.

Az 1528-as „nagy üstököst” olyan rémisztőnek tartották Európában, hogy néhányan szó szerint szörnyethaltak az ijedtségtől, mások pedig ámultak az üstökös hatalmas vérvörös csóvája láttán.

1860-ban Increase Mather, Boston városának híres prédikátorra arról beszélt, hogy az égen megjelenő üstökös „a menny figyelmeztetése a bűnös világnak” és nagy változások hírnöke.

Ezek az égi jelenségek sokszor valóban egybeesnek fontos földi eseményekkel és a nagy üstökösök megjelenése általában különleges történelmi eseményekkel kapcsolódik össze.

Negyven évvel ezelőtt, 1973-74-ben a Kohoutek-üstökös a Yom Kippur háborút hozta magával, amikor Egyiptom és Szíria megtámadta Izraelt. Ezzel egy időben a feltörekvő OPEC országok olajembargót hirdettek, ami egészen 1974-ig tartott. Az olaj ára néhány hónap leforgása alatt megnégyszereződött, tőzsdei összeomlást okozva abban a két évben. Az üstökös 1974. januári távozása után hét hónappal Richard Nixon lemondott hivataláról a Watergate botrány miatt.

Sok esetben azt látjuk, hogy fontos események négy évvel az üstökös megjelenését követően következtek be, mivel egyes sorsdöntő változások a színfalak mögött indulnak, a harc a lélekvilágban kezdődik és az asztronómiai események ezeket is jelezhetik, mielőtt azok hatása a fizikai világban látható lenne. (Lukács 21:11, 25) Erre lehet példa a 2001. szeptember 11-i szerencsétlenségsorozat, ami négy évvel a Hale-Bopp-üstökös 1997-es megjelenését követően következett be és, ami folyamatosan erősödő kontrolt és a rendőrállami módszerek terjedését eredményezte az Egyesült Államokban és ezen keresztül szinte az egész világon.

Isten használhat ilyen jeleket, hogy felébressze a világot vagy figyelmünket az „idők jeleire” irányítsa. Vajon az ISON-üstökös is ilyen lesz? Vajon az üstökös megjelenése jelzi majd a dollár vagy más valuták összeomlásának idejét, netán a globális káosz kialakulásának kezdetét vagy a közel-keleti válság elmélyülését? Esetleg természeti csapásokat hoz? Az eget szemlélve újra és újra megbizonyosodhatunk a világegyetem tökéletességéről, ahol minden égitest a neki szánt úton halad és ez alól az üstökösök sem kivételek. Emlékezzünk, hogy a világ sorsának alakulása is ugyanilyen tökéletességgel folyik. Talán az új üstökös megjelenése sokak figyelmét irányítja majd Isten és a világ sorsának alakulása felé.


http://idokjelei.hu/2013/01/az-ison-ustokos/

2013. február 1., péntek

2013: Móricz János és a Tayos-barlang üzeneteinek felfedezése !

-Amiről mindenki hallgat!


Joggal tehetnénk fel a kérdést, hogy a magyar média és a magyar tudományos élet miért nem foglalkozott soha azzal a világraszóló felfedezéssel, amit az ecuadori Tayos / Táltos - barlangban találtak és mindez Móricz János kutatásainak eredményeként került napvilágra ?
Hiszen az ott talált leletek egyértelműen bizonyítanák, hogy az emberiség történelme alapjaiban más, mint amit ma tanítanak, köztük természetesen a magyari népek őstörténelme is. Lehet ezzel már a választ is megkapjuk ? ...
Az emberiség kozmikus származását igenis el akarják titkolni előttünk. (SBG Buddha)
Dr. Gerardo Pena Mattheus ecuadori ügyvéd, Móricz János egykori munkatársának magánkiadásban megjelent, egyedi dokumentumokat tartalmazó 600 oldalas könyvének fordítása, kiadása.

A TÁLTOSOK BARLANGJA ECUADORBAN:



1969-ben ad hírt a nemzetközi média arról, hogy a magyar származású Móricz János egy ősi civilizáció eddig ismeretlen és feltáratlan földalatti birodalmára bukkant Ecuadorban. Az ott élő őslakos shuarok vezették el a magyar kutatót ősi szent helyükre egy titkos barlangbejáraton. A hatalmas Andok-hegység alatt, az amazonasi esőerdő kapujában, ezer kilométereken át húzódó, sok helyütt emberkéz által épített barlangrendszer egyik csarnokában Móricznak ismeretlen eredetű tárgyakat, kincseket mutatnak a shuarok. Lehetne mindez egy nagy sikerű hollywood-i kalandfilm is, ám ez valóság.
A horvátnádaljai (mai Körmend) születésű és a II. Világháború óta Argentínában élő Móricz János a hatvanas években Ecuadorban dolgozik, egy német aranybánya megbízásából Morona-Santiago tartományban végez felméréseket. Az évek során barátság alakul ki közte és az ott élő őslakos shuar nép között. Móricz mesél nekik a magyarok mítoszairól, közte az ún. Arvisúrákról, miszerint őseink hajdanán aranylemezekre rótták az ősi történelmünket, a legutóbbi nagy kataklizma előtti és utáni történéseket.
A shuar vezetők előtt sem ismeretlen a történet, azonosságot vélnek felfedezni a magyar nép és a shuar nép eredet-mítoszai között. Mindezek mellett néhány közös szót fedeznek fel egymás nyelvében. A barátság és közös szálak miatt a shuarok úgy döntöttek, megmutatják Móricznak szent helyüket. Napokig haladva a föld alatt, Móricz eljutott a legtitkosabb termekbe, ahol több különböző méretű, úgynevezett galériát látott, melyben több ezer arany és egyéb fémlemez sorakozott körben a falakon. A lemezek ismeretlen írással voltak teleírva, volt közöttük vésett, rovott, de a legtöbb azonban nyomott volt, ami sorozatkészítésre utalt. Ezt a csarnokot Móricz arany- vagy fémkönyvtárnak nevezte el, mert beavatói szerint is ezeken az arany lapokon ősi üzenet volt írva. Más termekben több ezer kő-, és kerámiaszobor volt, amelyek a legkülönfélébb embertípusokat ábrázolták furcsa ruházatban. A shuarok szerint mindezeket egy régi nép, a mi szóhasználatunkban egy ősi civilizáció mentette ide egy ősi kataklizma elől. Ez a Tayos-barlang az ecuadori-perui határ közelében van, 1969 óta hivatalosan magyar elnevezéssel Táltos-barlangnak hívják. Évek során kiderült, hogy ez nem csupán egy barlang, hanem egy egész labirintus-rendszer, mely több ezer kilométeren és több országon (Dél-Kolumbiától, Ecuadoron, Perun át Chiléig, Argentínába, Bolíviába és Brazíliába átnyúlva) áthúzódik az Andok hegység alatt. Az őslakosok hite szerint a mai napig is élnek emberek, vagy legalább is valamiféle lények odalenn, méghozzá városokban.




Már ők sem emlékeznek mikor, és kik rejtették ide mindezeket. Ráadásul, a kincsek termei és a barlangrendszer több szakasza emberkéz által átalakított, tehát mesterséges földalatti alkotás, több száz méter mélyen, a több ezer méter magas Andok hegység alatt.
1969-ben hivatalosan is bejelenti felfedezését az akkori ecuadori elnöknek (José Maria Valesco Ibarra) abból a célból, hogy a térséget világörökségi területnek deklarálják, így megóvva az esetleges kifosztástól. A shuarok közlik vele, hogy eljött ugyan az idő, hogy a világ közvéleménye értesüljön a barlangról és a benne fellelhető tárgyakról, de azok onnan el nem mozdíthatóak, és a shuarok megkövetelik azok sérthetetlenségét. Móricz további lépéseit a shuaroknak tett ígérete és saját lelkiismerete határozza meg. Egy hivatalos expedíció segítségével szerette volta bebizonyítani a földalatti világ létét és a leletek valódiságát. Az ecuadori kormány kezdetben hajlott az együttműködésre. A tényfeltáró expedíciót két szakaszban kívánták megvalósítani a tetemes költségekre való tekintettel. A körülbelül egy hónaposra tervezett kutatás profi csapatot és komoly felszerelést igényelt. Az első szakaszban a földalatti barlangrendszert kívánták feltárni, a második szakaszban a leletekig szerettek volna eljutni. A barlangrendszer bejárása után a folytatás késlekedik. A britekhez is eljut a felfedezés híre, Stan Hall szervezésével összeáll egy újabb csapat, amely vezetésére az amerikai űrhajóst, Neil Armstrongot kérik fel.

Azonban sem az ecuadori, sem a brit kormány nem tudja garantálni a leletek mozdíthatatlanságát, emiatt Móricz kilép az expedícióból a shuaroknak tett ígérete miatt. Természetesen a leletek pontos helyét sem árulja el a félkatonai csoportnak. 1976-ban elindul a Tayos-expedíció Móricz nélkül. Azóta egymásnak ellentmondó híresztelések láttak napvilágot eredményességével kapcsolatban. A legelső jelentésben az egyik kutató szavai szerint annyi leletet találtak, ami több száz évre való kutatási anyagot szolgáltat a régészeknek. Ezután hírzárlatot rendelnek el, majd bejelentik, hogy a föld alatt csupán mindenképpen egyedi jellegzetességű, de természetes geológiai képződmények találhatóak, valamint pár múmián és cserépedényen kívül mást nem találtak. A természetes geológiai képződmény tényének ellentmond, hogy sok helyen gránitlapokkal burkolták az eredetileg mészkőben vésett, átalakított járatokat. Már az 1969-es expedíció is leszögezte, hogy a járatok mesterségesek, hisz épp ez képezte a további egyeztetések és expedíció szervezés hivatalos tervének alapját. Ennek ellenére a brit expedíció után gyanúsan megváltozott a hivatalos állásfoglalás, és a mai napig az az állítás van érvényben, miszerint a barlang „természetes geológiai formáció”. Az összes fotó persze ennek egyértelműen ellene mond és önmagáért beszél!
Mindezen bizonyítékok elegendőek azon kijelentésünk megalapozásához – annak ellenére is, hogy a Móricz által említett aranylemezek még nem kerültek elő – hogy az emberiség történelme alapjaiban más, mint amit ma tanítanak, köztük természetesen a magyari népek őstörténelme is. Az emberiség kozmikus származását igenis el akarják titkolni elöttünk.
Móricz János 1991-ben belefogott egy nemzetközi konferencia megszervezésébe, melyen a nyilvánosság elé kívánta tárni mindezen elméleteket, bizonyítékokat. Hirtelen jött halála sajnos megakadályozta ebben. Itt a lehetőség munkájának folytatására!

Projekt-gazda bemutakozása:



A Móricz János Kulturális Egyesület 2012-ben alakult. 2012 áprilisában ősrégészeti konferenciát szervezett Körmenden a magyar-argentín kutató, Móricz János munkásságát népszerűsítendő (info: www.juanmoricz.hu valamint www.konf.juanmoricz.hu)
A konferenciát megtisztelte Dr. Gerardo Pena Matheus ügyvéd úr is, aki Móricz személyes jóbarátja és ügyvédje volt. 2011-ben. Móricz halálának 20. évfordulóják magánkiadásban megjelentette a \"Tayos-barlang kutatásának dokumentált története\" című 600 oldalas művét. E kötet a világon egyedülálló módon, hatalmas hiánypótlásként tartalmazza a dél-amerikai régészet talán legtitokzatosabb rejtélyének kutatását. Mivel a kutató Magyarországról származott és az ügyvéd úr látta a hazai kezdeményezés komolyságát, felajánlotta egyesületünk számára a mű fordításának lehetőségét. A Táltosok-barlangjának is nevezett rendszerben megbúvó titokzatos \"Fémkönyvtár\" utáni kutatás az egyik legnagyobb kihívás és megoldási lehetőség is egyben rejtélyes múltunk tisztázására. A könyvben leírt dokumentumok legnagyobb része mindeddig nemzetközi szinten is publikálatlan! Emiatt a titkok megismerésében, valamint a témára rárakódott mende-mondák tisztázása érdekében mérföldkő a kötet magyar nyelvű megjelenésének a lehetősége.
Projekt weblapja
http://www.juanmoricz.hu


2013. január 30., szerda

Meglepő dolgot rejt a boszniai piramishegy.

A boszniai Piramisok Völgye alatt van egy kiterjedt földalatti alagút és kamrahálózat, amely összesen több mint tíz mérföld hosszú, és összeköti az összes piramist más helyekkel együtt. Az ásatások kezdetén, (amikor egy bejáratról tudtak még csak) rájöttek, hogy minden oldalalagutat kőfalakkal és folyómederből odaszállított anyaggal zártak el. Sok időbe és munkába telt, amíg ezek közül a töltőanyagokból eltávolítottak valamennyit.
Ekkor bukkantak rá és követték azt az alagutat, mely a Nap Piramisába vezet, illetve két másik alagutat is találtak, amelyben víz van. Ezek az alagutak szintén be vannak falazva. Az egyik alagút a Nap Piramisba vezet. Az egész tiszta volt, kőfalakkal az oldalán, és a friss víz csobogott benne. Mivel a mennyezet lassan veszített a magasságából, a kutatók egy csónakszerű eszközön mentek tovább, amíg el nem érték azt a részt, ahonnan már nem volt lehetőség a továbbhaladásra. Úgy tűnik ez a csatorna egy vízforrás, amely a piramis alatt ered.

Nagy áttörés történt a Második Nemzetközi Tudományos Konferencián, amely a bosnyák piramisokról szólt, idén szeptemberben, Visokóban. Klaus Dona, ausztriai kutató bemutatott egy térképet a földalatti alagút rendszer jelen állapotáról, amely a Nap Piramisában található. Ezt a térképet egy barátja készítette, aki egy kifinomult föld mélyére behatoló radarokkal dolgozik. Ez a műholdas radar kimutatta, hogy több szinten (mélységben) milyen alagutak vannak, és látható, hogy valószínűleg egymással összekötve léteznek függőleges aknák és kamrák is. Klaus Dona azt mondta, hogy a legtöbb kamra üres, de az egyik "tartalmaz csontokat, és valami mást is, nagyon meglepődsz, amikor meglátod".



Az alagutak színkóddal: világoskék 5 méterre a felszín alatt, a fehér 10 méter mély, kék 40 méter mély, barna 70 méter mély, sárga 150 méter mély, fekete 180 m mély, piros 350 méter mély. A körök szobákat vagy üreges tereket jelentenek.

/Forrás ismeretlen/

Lehet, hogy emberi csontokat rejt a piramis? Vajon mi lehet az a meglepő dolog? Reméljük hamarosan minden kérdésre választ kapunk s talán újabb rovások is felszínre kerülnek.
2012.09.17
http://kilenc.blog.hu

2013. január 29., kedd

"Örök élet"

Ha örökké élhetnénk...

Miközben az élet örök, az egyedek léte nagyon is véges. Az élő szervezet egy idő után elhasználódik. Nem kivétel az ember sem. Sejtjeink, minden jel szerint, nem osztódnak végtelenül, van határ, amelyen túl csak a rákos sejtek burjánzása nyúlik át. A kutatók természetesen észrevették ezt, és arra is rájöttek, mi az az anyag, ami hiányzik a normális sejtek
szaporodásának végén, ámde fékezhetetlenné teszi a kóros sejteket.

Az örök élet reménye olyan ősi, mint maga az emberiség; s érte sokan eladnák a lelküket bármilyen rossz szellemnek, istennek vagy magának az ördögnek is, csakhogy Fausthoz hasonlóan megkapják. Mert van, aki úgy képzeli, csoda jó dolog lenne örökké élni.

De nézzük meg mindezt a tudomány oldaláról. Mert hiszen nyilvánvaló, hogyha belátható időn belül az örök életet még nem "találják fel", de azért az emberi lét meghosszabbítására már századok óta újabb és újabb módszert dolgoztak ki, és egyre biztatóbbak az eredmények e téren. Míg az ősember a
magas csecsemőhalandóság miatt statisztikailag alig húsz évet élt, azért köztük is volt ötven-hatvan éves, a középkor emberei között már nem számított ritkaságnak a 40-60 év, és még az ismertebb művészek, írók közül is sokan megérték a hetven fölötti kort. Manapság pedig majdhogynem tömegesen élnek közöttünk a 80-90 évesek, és néhány évtized múlva a
százévesek, meg az annál idősebbek komoly hányadát teszik majd ki a lakosságnak.

Ám kevesen gondolnak rá, milyen óriási gondot okozna, ha valóban megoldódna az öröklét. Képzeljük csak el, hogy egy meghatározott naptól kezdve soha senki nem hal meg. Attól kezdve minden születő fiatal szervezetében véghezviszik a genetikai átalakítást, és halhatatlan lesz.

A baj az örökléttel az, hogy az élők száma hihetetlen mértékben megszaporodik. Ma sok millió ember hal meg naponta (és még több születik), de akkor csak születni fognak. Igaz, beáll majd egy, a mainál kisebb szaporodási ráta, de azért az emberek örök élete mindent átalakít. Nem lesznek öregek, mert a szervezet bizonyos határon túl nem öregszik.

A házasságok is alighanem mind tönkremennek - mert aki tudatosan néhány évtizednyi közös létezésre "szerződik", aligha fogja elviselni a másikat az örökkévalóságig!

Nem lesz annyi munkahely, amennyi kellene, hisz a gépesítés és a modern technika éppen az ellenkező irányba halad: csökkenti az ember beavatkozási lehetőségeit és kényszerét. Magyarul: eleinte csak minden tizedik örök életűnek nem lesz munkája, aztán minden ötödiknek, másodiknak. Végül a munka, a dolgok természetéből következően, különleges kitüntetéssé,
kiváltsággá válik, nem akárki kaphat állást. Vagy ha igen, csak néhány évre, aztán át kell adnia a helyét és munkáját másnak.

Elszaporodnak a "művészek", mivel egyre többen festenek, fényképeznek, szobrászkodnak majd - már csak az időfölöslegüket lekötendő... A dilettánsok félelmetes hada árasztja el a világot fércműveivel. Előbb-utóbb alighanem betiltják majd a szaporodást, vagyis az optimális - és a Földet amúgy is
igen megterhelő - népességi létszám után minden eszközzel megnehezítik az újabb utódok születését.

A tudomány továbbfejlődése kétségtelen (persze öröklét nélkül is ez a helyzet), hiszen a tapasztalatokat, a tudást gyűjtő emberek a végtelenségig foglalkozhatnának kedvenc témakörükkel. A tudás gyűjtését valóban nem lehet megunni. De ez is csak keveseknek adna munkát. Elsorvadnának az egészségügy egyes ágazatai, megszűnne a gerontológia, nem lenne több öregek otthona,
viszont a családok a végtelenségig növekednének. Az emberek egy idő után már nem is igen tudnák fejben tartani az ük-ükunokák hatalmas seregét, azt a sok embert, aki valamilyen formában mind az ő életük folytatása.

De arra is gondolni kell, hogy az örökléttel az ellenségeink is örökké élnek és ellenségeink maradnak, a szó szoros értelmében örökké bosszantanak, és nincs remény az eltávolításukra!

Érdekesen alakulhat egy ilyen korszakban az öngyilkosságok statisztikája. Mert bizonyára akkor is lesz, aki nem bírja majd elviselni az életet, nem talál más megoldást a problémáira. És talán kialakul majd néhány új lelki betegség is, melyek közül az egyiket biztosan az öröklét terhe okozza...

Folytathatnám a sort, mi lenne ha, örökké élnénk, de azt hiszem, ezt jobb, ha mindenkinek a saját fantáziájára bízom.

/Nemere István - iqdepo/

2013. január 28., hétfő

Arany Fehér Por ('White Powder Gold')

-másnéven ORME-elemek.


Bizonyos vulkanikus eredetű kőzetekből nyert porok, amik felborították az ásványtani, kémiai, mágnesfizikai, bio-kémiai ismereteket, a legelképesztőbb gravitációs és térdimenziós anomáliákat is kiváltva. Egyúttal anyagi bizonyítékai lettek a Szaharov-Puthoff féle gravitációs elméletnek, és segítettek betekintést adni a szupravezetők titkaiba, a neuronsejtek fizikájába, valamint gyógyászatilag is elképesztő eredményeket produkáltak.

Ez az oldal a "Science of the Spirit Fundation" rendezésével 1995. július 28.-án Portland-ban (Oregon, USA) megtartott D. Hudson-előadás kivonatos ismertetése. (Ö az új elemek felfedezője, szabadalmi joggal. Az írás stílusa az ő stílusát próbálja visszaadni. A személyes megjegyzéseim szögletes zárójelekben [ ] vannak, azok nem eredeti Hudson-i kiegészítések.)
Egy hasonló Hudson-előadásnak (Vancouver, British Columbia, '95. nov. 15.) eredeti hanganyaga ingyen letölthető 4 részben mp3 formátumban: első (2309 KByte), második, harmadik, negyedik rész: Tommy Cichanowski portáljáról. További információk és más eredeti hanganyagok is találhatók ott, például a 95. nov. 16.-án megtartott tudományos irodalmat és mérési eredményeket bemutató előadásának hanganyagai 5 részben (hudson5.mp3 - hudson9.mp3).

Egy korábbi, 1995. febr. 10./11.-én Dallasban megtartott kétnapos előadásáról videófelvétel is készült, amit az ottani helybeli The Eclectic Viewpoint forgalmaz. A dallasi dupla előadás teljes legépelt szövege letölthető itt 5 részben. (Lásd a letöltésben.)

David Hudson multimilliomos, egy harmadik generációs igazi phoenix-i nagybirtokos gazdálkodó. Bevallása szerint nagyon konzervatív és materialista volt. Fogalma sem volt mi mindent fog csinálni, amikor belekezdett ebbe a dologba. "70'000 acre birtokon gazdálkodtam [kb. 280 millió m2] Phoenix környékén a Yuma Völgyben. Nagyon hatalmas, materialista ember voltam... 40 munkást fizettem hetente. 4 milliós hitelem volt a bankkal. Mercedes Benzeket vezettem. 15'000 négyzetlábnyi [kb 1350 m2] házam volt. Én voltam a Mr. Materialista."

'75-76-ban a talajt kezelve fedezte fel hogy annak 4-6 %-a szokatlan tulajdonságokat mutat.
Kémiai elemzéseknek vetették alá ezt az anyagot, feloldották és egy vérvörös színű oldatot kaptak. De amikor kémiailag lecsapódtatták ezt az anyagot egy cinkporos redukálószerrel, akkor meg feketévé vált, mint a nemesfémek. Egy nemesfémnél, ha kémiailag kihozzák a savból, akkor nem fog újraoldódni a savban.

Kicsapódtatták ezt az anyagot a feketéből és meg akarták szárítani azt. A szárítás folyamatában egy nagy porcelán tölcsérre (Büchner-tölcsér) rakták, amin szűrőpapír volt. Ez az anyag kb. negyed hüvelyknyi [kb. 6 mm] vastag volt a szűrőpapír tetején. A szárításra egyszerűen csak kiterítették az arizónai napra, ami 115 [°F] fokos [kb. 46 °C] öt százalékos páratartalommal, szóval rendkívül gyorsan száradt.

Az történt hogy miután az anyag megszáradt, elrobbant. Úgy robbant el amihez foghatót Hudson még soha sem látott eddig. "Nem volt felrobbanás, nem volt berobbanás. Olyasmi volt mintha valaki 50000 villanykörtét egyszerre elsütne - csak egy paff! Minden anyag eltűnt, a szűrőpapír eltűnt és a tölcsér megrepedt. Ekkor fogtam egy vadonatúj ceruzát, meghegyezetlenül, felállítottam közvetlenül a tölcsér mellé és még egy adagot kezdtem szárítani. Amikor ez az anyag elrobbant, 30 százalékban elégette a ceruzát, de nem döntötte le. Minden eltűnt az anyagból. Tehát nem robbanás volt, de nem is implózió. Ez egy iszonyatos méretű fényleadás volt. Olyan mintha a ceruzát egy tűzrakás mellé raknád és 20 perc múlva azt látod, hogy füstöl az egyik felén és leégett a fele. Pont így nézett ki közvetlenül a villanás után. Nos ez végképp elkápráztatott. Akármi is ez az anyag, vadul viselkedik. Azt tapasztaltuk, ha nem napon szárítottuk, akkor nem robbant el; de ha közvetlenül napon szárítottuk, akkor meg elrobbant."

Ezután fogtak valamennyi anyagot, amit nem a napon szárítottak meg, és elhatározták, hogy egy olvasztótégelyes redukcióba rakják. Az olvasztótégelyes redukciónál vesznek egy olvasztótégelyt - ami olyan, mint egy nagyméretű ivópohár, csak porcelánból van - és összekeverik ólommal és más ilyen salakosító adalékkal, és addig hevítik míg az ólom felolvad. Az történik, hogy minden fém, ami nehezebb, mint az ólom, bennemarad az ólomban, és mindaz ami könnyebb nála, meg feljön. Állítólag, arany és ezüst bennemarad az ólomban és minden más nem-nehéz elem ki fog jönni az ólomból. Ez az igazi bevált módszer a fémelemzésre.

Ez az anyag leülepedett az ólom aljára, pontosan úgy mintha arany, ezüst lett volna. Ez az anyag sűrűbb volt az ólomnál. Amikor leöntötték a fent úszó részt, azzal minden mást eltűntettek ami nem nemesfém. Amikor az ólmot is kiöntötték, ez az anyag szétválva ott maradt a megolvadt ólom alján. El volt különülve tőle egy rög formában, aminek aranynak és ezüstnek kellett volna lennie.

Elvitték ipari laboratóriumokba ezt a rögöt és azt közölték, hogy 'itt nincs semmi más csak arany és ezüst'. Csakhogy fogva ezt a rögöt, asztalra helyezve, kalapáccsal ráütve széttört mint az üveg. Pedig nincs olyan ismert arany és ezüst ötvözet, ami ne lenne puha. Arany és ezüst tökéletesen szétolvad egymásban, és szilárd formákat alkot. Mindkettő nagyon puha elem és bármilyen arany, ezüst ötvözet is az és képlékeny, ha más nincs benne. Kiteríthető és kilapítható. Ez az anyag meg széttört, mint az üveg. Hudson ekkor már sejtette, hogy itt valami szokatlan történik.

Ekkor fogták ezeket az arany, ezüst-rögöket és kémiailag kiválasztották az aranyat, ezüstöt belőle. Visszamaradt egy csomó fekete anyag. Amikor ezt a fekete anyagot elvitték ipari laboratóriumokba kielemzésre, azt mondták, hogy vas, szilíciumdioxid és alumínium. Márpedig ez egyszerűen képtelenség, hiszen ez az anyag nem oldódott semmilyen savban, vagy bázisban, ha teljesen száraz volt. Sem szín-tömény kénsavban, kénes salétromsavban, sem sósavas salétromsavban, pedig az még az aranyat is oldja. Senki nem tudta meghatározni igazából, hogy mi is ez az anyag.

Ezután Hudson elment a Cornell Egyetemre, ahol felkeresett egy nemesfémekre specializálódott Ph.D.-vel rendelkező szakembert, akinek 22 ezer dollárt fizetett, hogy az általa ismert legtökéletesebb módon a legpontosabb analízist adja erre a furcsa anyagra. Az eredmény lehangolóan ugyanaz volt: vas, szilíciumdioxid és alumínium. Hudson nagyon mérges lett, hiszen nemcsak hogy nem kapott kiérdemlő választ arra, hogy mi is ez az anyag, de megtudta, hogy az akadémiai vizsgálatok nem vezetnek semmire sem.

Felkutatott egy német származású spektroszkópiai szakértőt, aki Los Angelesben a Lab Test vállalat spektroszkópiai berendezéseinek tervezője volt. Sikerült elérnie, hogy több évig foglalkozzon ezzel a témával. Egy szovjet szakkönyv ("A Platina-csoport Elemek Analitikai Kémiája") szerint 300 másodpercig kell égetni ezeket az elemeket az elemzésre, míg az USA-ban csak 15 másodperces átlag-vizsgálatokat végeztek.

Egy teljesen új tervezésű és az elterjedtnél 2-3-szor nagyobb méretű analizáló gépet készítettek a német szakértő bevonásával. Ezzel sikerült kielemezniük ezt az anyagot. Az eredmény annyira megdöbbentő volt, hogy még a német spektroszkópiai szakember is meghökkent. Pontosan úgy, ahogy a szovjet könyv írta, 70.-ik másodperc után megjelent a palládium, majd később a platina, ródium, ruténium, irídium, ozmium méghozzá olyan mennyiségben, mint amilyet eddig természetes közegben sehol sem ismertek. Mik ezek az anyagok? A legdrágább nemesfémek. Egy uncia arany akkoriban $400 volt, ruténium $150, irídium $800, ródium meg $3000. Az addig legnagyobb koncentrációban előforduló nemesfémek Dél-Afrikában fél mérföldnyi mélységből bányászva tonnánként egyharmad unciányi mennyiségben vannak jelen összesen. Ez az anyag meg tonnánként 6-8 uncia palládiumot, 12-13 uncia platinát, 150 uncia ozmiumot, 250 uncia ruténiumot, 600 uncia irídiumot és 800 uncia ródiumot tartalmazott! A német kutató annyira elképedt, hogy egy szakcikket is írt egy német spektroszkópiai folyóiratba. A legmegdöbbentőbb az volt hogy senki sem sejtett semmit erről az anyagról.

Hudson a 69.-ik másodpercnél abbahagyva a hevítést arra gondolt leteszteli az angolokat is. A londoni Harwell Laboratórium neutron aktiválásos nemesfém-specialista analízise szerint "semmilyen nemesfém nem volt található" az adott mintában. Pedig közvetlenül a kimutatható hevítési időtartam előtt volt már. Tehát visszakerült ugyanabba az eredeti állapotába. De mi lehet ez? Vagy átalakul egy teljesen más elemmé, vagy olyan elrendezésben van, amit még soha sem láttak? Hudson elhatározta, hogy komoly pénzt fektet a kutatásba.

Ekkor kereste fel John Sickafoose Ph.D.-s analitikus kutatót, aki a periódusos táblázat minden elemével dolgozott már 4 nemesfém kivételével, egy igazi specialista, aki azt mondta: "Dave, dolgozni fogok ezen ingyen mindaddig, amíg meg nem tudom mutatni, hogy hol tévedtél. Írásos beszámolót is készítek. Ezután kell hogy fizess nekem, óránként $60 dollárt, amit erre a kutatásra szenteltem."

Három évvel később John benyújtotta a számlát: $130' 000. Ezt mondta: "Dave, az életem olyan egyszerű volt mielőtt találkoztunk. Ez az anyag semmihez sem fogható. Elmondhatom, nem hasonlít semmilyen közönséges elemre sem a periódusos rendszerben. Ez, amivel Te foglalkozol, arra fogja késztetni a tudósokat, hogy átírják a fizika könyveket, átírják a kémiai könyveket és egy teljesen új szemléletet fog bevezetni"

Az a négy elem, amivel eddig még nem volt dolga benne volt ebben az anyagban. De nem úgy és olyan mennyiségben, ahogy várni lehetett. Az írásba foglalt összetétele szinte teljesen ugyanaz volt, mint amit a német spektroszkópus szakértő korábban meghatározott. Viszont az anomáliáknak se szeri se száma nem volt. A ródium például egy olyan könnyen elkülöníthető anyag, ami jellegzetes tőzegáfonya-színű klorid oldatban. Semmi más anyag nem ad ilyen színt klorid oldatban. Ezzel egyértelműen különválasztható. Ezt a színt sikerült elérniük, csakhogy a ródium kimutathatatlan volt. Semlegesítve egy savas oldatban, vöröses-barna dioxid formájában csapódik ki. Egy óráig hevítve adott nyomáson 800 fokon, majd hidro-redukálva egy fehér porhoz jutottak, pontosan úgy ahogy a tiszta ródiumtól az elvárható, de az mégsem volt kimutatható. De amikor 1400 fokon újrahevítették argon alatt hőkezelve hófehérré vált vöröses-barna helyett, ami felrúgja az eddigi ismereteket. Ennek nem lenne szabad bekövetkeznie. Ezt hőkezelve anhidro-dioxiddá alakítva a minta harmadát lehűlése után félretették ismét vöröses-barna volt. A megmaradt többi anyagot oxigén alatt újrahevítették, lehűtötték, semleges gázzal megtisztítva, hidrogénnel ismét felhevítve annak oxidjaitól megszabadították. Lehűlve szürkés-fehér por lett. Ennek felét félretették. A maradékot meg hevítve újra-oxidálva, majd hidrogén-redukálva és hőkezelve azt ismét fehér porrá vált. Ezt az anyagot is félretették. Az így kapott három mintát elküldték az USA-ban legnagyobb hírnévnek örvendő Pacific Spectrochem-be elemzésre. Az eredmény: a vöröses-barna anyag: vas-oxid, a következő: szilíciumdioxid és alumínium de vas nélkül, a harmadik meg kalcium és szilíciumdioxid. Itt a kutatók szerint minden a feje tetejére állt. Először is mi lett a ródiummal? Hidrogénnel a "vas-oxid" megszűnt vasnak lenni és átváltozott szilíciumdioxiddá és alumíniummá, majd az alumínium teljesen eltűnt és kalcium jelent meg. Mi zajlik itt? Ez az anyag teljesen kifigurázta a legnevesebb szakértőket is! Az egész kémia, fizika a feje tetejére állt. John Sickafoose megjegyezte, hogy mi nem vagyunk amatőrök, tudjuk mit csinálunk, ez az anyag semmi máshoz nem hasonlítható.

A kutató nem tudott nyugodni, megkérte Hudsont, hogy vigye el arra a helyre, ahol a kőzetanyag található. Majd onnan további mintákat véve további három évig végeztek újabb kutatásokat, mindent egybevéve 1983 - 1989 között. Nemcsak ő, de három mester vegyész és két technikus is, teljes munkaidőben. Rájöttek, hogyan lehet szétválasztani, és tiszta formában kihozni az összes nemesfémet. Beszereztek egy nagynyomású folyadék kromatográfiás készüléket is, maga Sickafoose ilyen készülék tervezéséből írta a doktori disszertációját. Azóta a Dow Chemical továbbfejlesztésével világszínvonalon egyedülálló computer vezérlésű szétválasztó berendezéssé lett. Ezzel sikerült minden nemesfémet különválasztani és többek között öt-féle ródium-kloridot is előállítaniuk. Ródiumot üzemanyagcellás autók kísérleteinél alkalmaznak. De a ródium nem volt kimutatható, csak erősen feltételezhető. De amikor egy erre szakosodott cégben felrakták a szénre az üzemanyag-cellás technológiájukban, akkor minden úgy működött, mintha ródium lett volna. Néhány hónap múlva mindent szétszerelve ismét elküldték ezt a ródiumként viselkedő anyagot elemzésre, ekkor már 8 százalék ródiumot ki lehetett mutatni. Azaz a szénnel érintkezve kezdett átváltozni a magkötése, fém-fém kötés kezdett kialakulni. Igazi fémes ródium jelent meg, ahol korábban ilyen nem volt!

Hudson szabadalmaztatta az összes ilyen technológiával különválasztott elemeket. Összesen 22 szabadalmi joggal rendelkezik az így előállítható ORME (orbitális pályaszerkezetileg átmódosított monoatomos elemek) és S-ORME (rezonánsan párosított kvantum oszcilláló ORME rendszerek) anyagokra. [Az ausztráliai szabadalmi leírás a legrészletesebb. Ugyanez más országokban szabadalmi nyilvántartásba véve lajstromszámok szerint: Ausztria AT152489, Németország DE3920144, Nagy-Britannia GB2219995, Franciaország FR2632974, Svédország SE8902258, Belgium BE1003134, Svájc CH680136, Spanyolország ES2016468, Olaszország IT1237457, Hollandia NL8901538, Ausztrália AU3662489, Japán JP2111820. Mindez leellenőrizhető, vagy akár meg is vásárolható a Magyar Szabadalmi Hivatal Európai Úniós honlapján keresztül is, bár Magyarországon még nincs bejegyezve. Keresse a szabadalmi bejelentés nemzetközi megjelenítését lajstromszám alapján.]

Az ORME (orbitally rearranged monatomic elements) anyagok, mint kiderült, teljesen új formájú anyagok. [Az addigi ismeretek szerint a következő anyagokra léteznek: arany, ezüst, réz, kobalt, nikkel, platina, palládium, ródium, irídium, ruténium és ozmium. Ezek az anyagok stabilak, nem fémes-szerűek és egy eddig teljesen ismeretlen elektron-pályás elrendezésben vannak módosult "d", "s", és üres "p" pályákkal. Azóta a higanynak is létrehozták már ilyen állapotú változatát, és erősen feltételezhető még a következő anyagokra is: vas, cink, cirkónium, molibdén, kadmium, és talán néhány más ritkaföldfém is elképzelhető ilyen állapotban: szamárium, európium, gadolínium, terbium, diszprózium, esetleg plutónium, amerícium, kűrium, berkélium, kalifornium.]

Az új elektron-pályáknak köszönhetően ezek a monoatomos elemek jellegzetesen egyedi elektromos, kémiai, mágneses és fizikai megjelenési tulajdonságokkal rendelkeznek. [Az ilyen anyagok ugyanannyi neutront, protont és elektront tartalmaznak, mint a közönséges elemek, csak a fizikai tulajdonságaik teljesen mások az eltérő elektron-pályák miatt és stabillá válnak az így megnövelt energia állapotukban. Mivel teljesen különböző atomi elnyelési/kisugárzási spektrumvonalakat produkálnak, mint a normál elemek, ezért közönséges spektroszkópiával kimutathatatlanok. Csakis ICP-MS (Inductively Coupled Plasma Mass Spectroscopy) tömegspektroszkópiával lehet kimutatni ezeket, ami az atommag neutronjainak és protonjainak tömeg/töltés arányán működik.]

De az igazi meglepetések csak ezután jöttek. Az első furcsa észrevétel az volt, hogy ezek az elemi fehér porok a levegőn 20-30 %-nyi súlygyarapodást mutattak. Ennyi gázt képtelenség hogy be tudjanak szívni magukba. A legújabb hőgravimetrikus analizáló berendezéssel teljesen zárt rendszerbeli légköri állapotokat lehet tartani, közben oxidálni, hidrogénesen redukálni, hevíteni stb. Egy ilyen mintát ezzel a géppel percenként 1.2 [°C] fokos hevítéssel és percenként 2 fokos hűtéssel oxidálva 102 %-os súlyú lett, majd hidrogénes redukálás után 103%-nyi. Eddig még nincs gond. De amikor hófehérré válik [pl. irídiumnál a negyedik hevítési ciklusban], akkor meg kissé kevesebb, mint 56% súly volt csak mérhető. Valami itt rendkívül furcsa - gondolták. Majd ugyanezt a közel 56% súlyú anyagot újrahevítve addig míg üvegszerűen összezsugorodott, és feketévé vált, akkor meg megjelent a teljes súly. Tehát időközben mégsem tűnt el anyag, csak egyszerűen nem volt mérhető, majd ismét azzá vált. Ha az 56% súlyú anyagot hagyták lehűlni, akkor tartósan ennyi súlyt mutatott. Bizonyos újabb hőkezelések után meg teljesen elveszítette a súlyát, de hűlve meg eleinte 300-400% súlyú is lett.

Idézet az előadásból: "Gondoljatok arra, hogy a kísérleteket végzők igen tapasztalt kutatók voltak, és ezt mondták, 'Nézz ide! Ez egyszerűen képtelenség!'"

Ez a gép olyan tökéletesen tervezett és szabályozható, hogy mérni lehet, hogy a fűtőelem által keltett mágneses mező mennyire van hatással a súlyra. Sőt úgy tervezték, hogy a fűtőelem körül egy az általa keltett mágneses térrel teljesen ellentétes teret hoznak létre benne, hogy azok egymást semlegesítsék, aminek eredményességét hagyományos mágnesezhető anyagok vizsgálatakor kiválóan lehet tapasztalni. Ott nincs semmi súlyváltozás, függetlenül attól, hogy az a minta mágneses, vagy nem mágneses volt-e.

A kutatók arra gondoltak, hogy a gép szokatlanul működik, ha monatomos elemeket vizsgálnak vele. A gépet gyártó cég szerint viszont minden szupravezető veszít a súlyából, amit mások is tapasztaltak. De hogy milyen anyaggá válik később a lassú hevítést követő hűlés során, amikor többszörös súlygyarapodást mutat, arra nem tudtak választ adni.

[Ez az ábra (Lásd a letöltésben) az ausztrál szabadalmi hivatalba benyújtott leírásból van. Az 55.55%-os súly "akkor jelenik meg, amikor ez az anyag először változik fehér porrá", vagyis színtiszta monoatomos elemmé (alsó ábra). Amikor az anyagot tovább hevítik (pl. "kvarc-üveggé"), visszanyeri a súlyát, majd újabb hőkezelések után kb. 815 fokon teljesen elveszíti a súlyát, amíg forró, a nullánál is kevesebbet mutat. A felső ábra a 850 fokosra hevített anyag tükörszimmetrikus hűlési diagramja, ahol a hűlés során tapasztalt óriási súlynövekedési anomáliák láthatók, "300-400%-os súlyokkal is".

Itt egy másik kettős-ábra a szabadalmi leírásból.(Lásd a letöltésben.) Az S-ORME állapotú irídium legelső melegítési súlyváltozása, alatta pedig a kb. 850 fokról való hűlés okozta súlynövekedési anomáliák tükörszimmetrikus grafikonja. Az alul levő grafikon az igazi bizonyítéka a szupravezető jelenlétének, mert pl. a vasnál ez egy vízszintes vonal lenne.]

Mik a szupravezetők? Az ember azt gondolná, hogy valami szuperjó vezető anyag, és amikor ellenállásmérővel összeköti, akkor egy nagy zuppot fog majd látni a skálán. Csalódni fognak, nem így van! Semmilyen áramvezető képessége sincs. Definíció szerint semmilyen feszültség-különbséget, vagy mágneses mezőt nem enged meg a belsejében. Akkor meg mire jó, ha nem lehet feszültséget kelteni benne? Hogyan lehet egyáltalán felhasználni?

A szupravezetők belsejében egyetlen fényfrekvencia halad, mint egy lézer, ami örökké folyik benne, és a szupravezetők körül ez egy ún. Meissner mezőt kelt. Ez a mező kizár minden külső mágneses mezőt és külső frekvenciát az anyag belsejében. A tisztán egy elemből álló szupravezetők működés közben csakis hófehér színűek lehetnek, mert minden fénysugarat visszavernek.

Egy rádiófrekvenciás adóval a szupravezetőt rezonánsan ráhangolhatjuk a mellé helyezett áramkörhöz és ezzel a belsejében elektron-párok keletkeznek és elmozdíthatók a szupravezetőben, mert azok a legkisebb ellenállást keresik. Ezek az elektron-párok szinkronban vannak a gerjesztő-frekvenciával. Első hallásra megdöbbentő dolognak tűnik az, hogy két ugyanolyan, de ellenkező irányú másfél fordulatos elektron-részecske egymással párt alkotva fényként viselkedik. Bármilyen furcsa, mégis így van! Ezek az elektron-részecskék tökéletesen és tükörképesen párt alkotva többé nem részecskepárok, hanem fény, ami nem tud kijönni a szupravezetők belsejéből.

De még ennél is furcsább hogy egy elektron egy tér-időben létezve képes leadni fényt, vagy felvenni fényt és ezzel átkerül egy másik tér-időbe, vagy egy olyan frekvenciára ami számunkra és műszereink számára kimutathatatlan. Ilyen fény-jelenségeket mutatnak a Kirlián fotók. [Az ábrámon egy ujjhegy aura felnagyított képe látható.]

A szupravezetőkbe így lehet energiát berakni, ami ott marad, nem illan el belőle valahol, örökösen benne marad. Ahhoz hogy kiszedjük ezt az energiát, mellé kell egy újabb vezetéket helyezni, rezonánsan rá kell hangolni és abban a pillantban puff, lejön ez az energia. Ha felraktak rá egy energiát, akkor nem kell attól tartani, hogy az akárcsak egy ici-picit is veszítene belőle, örökkön-örökké ott marad 100 %-ban. Ezért hívják őket szupravezetőknek, nincs semmi "veszteségi ellenállásuk". A szupravezetőkben levő részecskékre az idő mint olyan egy értelmetlen fogalom.

Ha például permanens mágneses térbe helyezik őket, akkor azonnal gerjesztődnek, bár belsejükben nincs semmi kimutatható változás. De a körülöttük levő Meissner mező nagyobbá válik, ami arra utal, hogy belül nagyobb fénymennyiség folyik. A tudósok azt kérdezhetik, hogyan lehet megmérni a szupravezető belsejében közvetlenül a benne levő energiát? A válasz lehangoló, sehogy. Eddig az emberiség még nem alkotott olyan mérőkészüléket, ami nem a differencia-különbség elvén működne. Márpedig a szupravezetőkben belül semmilyen differencia-különbség elvi alapokon nem létezhet.

Az anyagok közül csak a szupravezetők keltenek negatív induktivitást. Semmilyen más anyag nem ilyen. Ezek egyszerűen magukba építik a pozitív mágneses mező egy részét. Ez az jelenti, ha van egy ilyen szupravezető anyagod, akkor elektromos vezetékek mellé helyezve bekebeleznek energiát onnan. Ha egy árammal működő készülék mellé helyezed azt, a készüléket tönkreteheti, vagy üzemzavarossá teheti.

Szaharov, a néhai orosz atomfizikus, aki sajnos házi-őrizetével vált ismertté, még az 1960-as években azt mondta, hogy a gravitációt nem mágneses térként fogják majd pontosan meghatározni, mert nem az. Szerinte a gravitáció a protonok, neutronok és elektronok kölcsönhatása a mindenütt jelenlevő vákuumenergiával. A vákuumenergia a világmindenségben mindenütt jelen van, idő- és tér-függetlenül, úgy mint egy éter. Ha minden anyagot, hőt kiszivattyúzunk, akkor is ott marad. Ha nincs jelen anyag, akkor nincs jelen proton, neutron, elektron, ami a vákuumenergiával való kölcsönhatást okozná, ezért anyag nélkül nincs gravitáció.

Dr. Hal E. Puthoff (link a letöltésben), aki korábban távérzékelési kísérleteket folytatott tudományosan, később pedig megalapította a texasi Institute for Advanced Studies-t, matematikailag összefoglalta Szaharov gravitációs elméletét, és a Physical Review-ban megjelentetett egy cikket 1989. március 1.-én, aminek a címe "Gravity as a Zero-Point Fluctuation Force". Ebben matematikailag kifejti, hogy amikor az anyag két dimenziós felület mentén (és nem a szokásos három dimenziós térben) kölcsönhatásba lép a vákuumenergiával, akkor elméletileg elveszíti gravitációs súlyának 4/9-ét (azaz 5/9-e marad csak meg). Márpedig a szupravezetők definíció szerint két dimenzióban rezonáló kvantum osszcillátorok és nem három dimenzióban. Ez tökéletesen egybevágott a mérési eredményekkel. 5/9 = 55.555... % Ennyi maradt az anyag súlya a melegítés során, amikor színtiszta 100%-os ORME-anyaggá változott. Ezzel ez a szupravezetőként viselkedő por anyagi bizonyítéka lett a fenti elméletnek.

Hudson személyesen felkereste Puthoff urat és megmutatta neki a mérési eredményeket. Hal Puthoff ezt válaszolta:
"Dave, tudod-e hogy a gravitáció az ami meghatározza a tér-időt? Amikor ez az anyag csak 56 %-os súlyát mutatja az igazi tömegének, akkor tudod-e hogy ez az anyag ténylegesen elgörbíti a tér-időt? Az lenne jó, ha tudnánk egy olyan anyagot találni, ami teljesen elgörbíti a tér-időt; aminek egyáltalán nincs gravitációs vonzása. Kisebb mint nulla." [Ezt hívta 'egzotikus anyag'-nak a munkájában.]

Márpedig pontosan ez történik további hőkezelése során. Amikor Puthoff ezt megtudta ezt mondta: "Dave, abban a pillanatban nem láthatod ezt az anyagot. Elméletileg vissza kell, hogy húzódjon ebből a három dimenzióból. Nem is szabadna ebben a három dimenzióban lennie." Hudson ezt megerősítette, hiszen az anyag láthatatlanná vált, amit ő akkor úgy értelmezett, hogy bizonyára más frekvencián rezeg, ami láthatatlanná teszi, ezt válaszolta: "Pont így van. Belenézhetsz a tartóedénybe egy kvarccsőn keresztül, és nincs semmi a tartóedényben. De a tartóedény nem annyi súlyt mutat, mintha nem lenne benne semmi sem, hanem kevesebbet!" Mintha valami elszippantana még az "üres" tartóedény súlyából is. [Hal Puthoff ekkor javasolt egy kísérletet a negatív súlyú állapotban lévő láthatatlan anyagra. Eszerint egy pálcával megbökve vajon kiesik-e a tálból, vagy benne marad-e? Ezt évekkel később sikerült kivitelezni és a válasz: benne marad! Nem lehet hozzáérni, minden anyag keresztülhatol rajta amikor ebben az állapotban van.]

Hal Puthoff szerint egy ilyen állapotban levő anyaggal elméletileg tér-idő utazást is lehetne tenni. Viszont lehűlve megjelent újból, először jókora nagy súlygyarapodásokkal, majd teljesen lehűlve ismét közel 100%-os súlyú lett. [Az első ábrán fenn ez jól látható, ha figyelembe vesszük a különböző kiindulási súlyokat is. Jobbról balra kell szemlélni.]

Az amerikai Haditengerészeti Kutatóközpont SQUID (Superconducting Quantum Interference Devices) készülékeivel kimutatták, hogy a test sejtjei egymással szupravezetőkkel kommunikálnak. Egy szupravezetős gyűrűt helyezve a test köré szószerint láthatóan fény halad sejtről sejtre.

Valójában az idegsejtek között nem áram folyik, ahogy azt sokan feltételezik, aminek az elektromágneses hullámai fénysebességgel terjednek, hanem fény, ami -most kapaszkodjon meg- a hangsebesség körüli hullámokat kelt a testben. A szupravezetők körül keltett hullámok is hangsebességgel terjednek. Vajon mennyi meghökkentő dolog vár még felfedezésre a szupravezetők körül? Bizonyára jónéhány, pedig a gyógyászati hatásait akkor még nem is sejtették.

Hudson megdöbbenve kimutatta, hogy az állati agyminták szárított porának több mint 5%-a ilyen anyag, pontosabban nagy spin-es ródium és irídium. A következőket mondta: "Ez szószerint az élet fénye. Ez a test azon része, amit a tudósok nem tudnak kimutatni. Szénnek mondják, mivel nincs elnyelő vagy kibocsátó spektruma és azt tételezik fel hogy szén, pedig nem az. 11 különböző elem lehet, de alapvetően nagy spin-es ródium és irídium. Ezek rezonánsan kapcsolódnak és szószerint az élet fényét folyatják állandóan a testedben." A test körül így kialakul egy Meissner mező.

"Ezek [a nagy spin-es szupravezetők] szószerint atomi lelkek a testedben. Ezek azok az atomok, amik rezonáns harmóniában vannak egymással és a vákuum energiával, és a vákuum energia egy másik dimenzióként is felfogható, ahol nincs idő. Minden, ami valaha is létezett és minden, ami valaha is létezni fog elraktározódik a vákuumban. Barátaim, amikor találkoztok Istennel, akkor a vákuumban fogtok egyesülni. Onnen jött minden anyag, onnan eredeztethető minden anyag, és ott tárolódik minden információ. És a kapcsolatod a világgal ezekkel a rezonáns oszcillátorokkal történik, amik kvantum rezonanciában vannak a vákuum energiával. Ez hozza az élet fényét a kvantumvilágból a makro testbe, amit a saját fizikai testednek hívsz..."

"...Eljön az idő és meg fogjátok érteni, hogy ezen atomok mindegyike a vákuum energiával rezonál. Nem lehet egyetlen atomot külön hasznosítani... Ez egy örökmozgó gép. Amikor egy [ORME-] atom előre és hátra rezonál a kétdimenziós síkban, egy kvantumnyi hullám jön ki belőle állandóan. A következő atom magába ágyazza és állandósítja ezt a hullámot. Az atomok ténylegesen túl messze vannak egymástól, hogy közöttük bármilyen kémiai kapcsolat is legyen, mégis egymástól távol is, tökéletes únióban, harmóniában rezonálnak egymással. Az energia szószerint az atom körül forog örökkön-örökké. Kérdezted-e magadtól miért nem fogynak ki az atomok az energiájukból? Azért mert állandóan a vákuum energiába merülnek..."

Ténylegesen készíthető belőlük egy gyűrű, amiben a Föld mágneses terével rezonánssá válik. Hudson szerint egy egyedi elemből álló (1-es típusú) szupravezető 0.000000000000002 erg mágneses energiára is érzékeny. (2x10 a mínusz 15.-en erg = azaz 2 femto-erg). Egy erg egy elektron körüli mágneses tér energia mértékegysége. A Föld általunk viszonylag gyengének tartott mágneses mezeje kb. 0.5 Tesla. 1 Tesla kb. 1 trillió erg. energiával egyenértékű (18db nulla az 1 után!) Ez az anyag meg az erg ezerbillomodnyi töredékrészére is érzékeny. A gondolatokat roppant erős mágneses hatásként érzékeli és behatással vannak rá. [Elméletileg a világon nincs olyan gondolat, ami ne lenne rá hatással. Ennek visszafejtéséért csak tudni kell ráhangolódni. Mivel az agy legalább 5%-a ilyen elemi szupravezető, ezzel a telepátia és tisztánlátás tudományos megértéséhez nagyban hozzásegít.]

Hudson kíváncsi volt vajon meddig hőkezelhetőek. Mi történik, ha hatalmas nagy hőhatásnak teszik ki ezeket? Beszerzett egy volfrám elektródás ívkisűléses heggesztő-szerű, erős hűtéssel ellátott hőkemencét, amiből kiszivattyúzták a levegőt és hélium plazmagázt vezettek be. A gyártó szerint 35-40-szer lehet egymás után felhasználni a volfrám elektródát, percekig égetve. De a gyártók nem gondoltak szupravezetőkre, mert még egy másodpercig sem tudták használni. Egy nagy zzzzp után minden elnémult. Az elektróda beleolvadt ebbe az anyagba. Ami megmaradt egészen más anyaggá alakult, mint ami előtte volt. Kb. 2000-szeres hő keletkezett, ami szétolvasztott mindent. Ez nem kémiai hő volt, hanem nukleáris hő. A laboratórium rézvezetékei porladozni kezdtek. Egy közeli üvegedényben parányi buborékok keletkeztek és érintésre az üveg szétporladt. Ez gamma-szintű sugárzás okozta károsodás volt. Ha túlságosan nagy energiát kaptak, csakis akkor viselkedtek így.

Hudson szerint ezek olyanok, mint minden nő, ha nagyon nagy erőt fejtesz ki rájuk, akkor semmi hasznosat sem kapsz tőlük vissza, csak hasonló, vagy még nagyobb erőszakot, de ha értesz a nyelvükön, akkor meg úgy muzsikálnak ahogy akarod.

Az ilyen elemi szupravezető fehér porok gyógyászati felhasználhatóságát a Bristol-Meyers-Squibb jelentette először, miszerint a DNS molekulákat korrigálja. Rákos, sugárzásos károsodásokat korrigáltak ki a sejt jelenlétében. De nem kémiailag hatnak a sejtekre, mint ahogy az várható lenne.

Hudson gondolt egyet és kipróbálta a nagyon beteg kutyáján, akinek kétféle láza és látható daganata volt az oldalán. Napi egy mgr port injekcióban beadott a tumorba és egyet a vérkeringésbe másfél hétig. A lázak elmúltak, a tumor szemmel láthatóan leapadt és eltűnt. Erre abbahagyta a kezelést, de egy hét múlva a daganat ismét megjelent és növekedni kezdett. Ekkor újabb és hosszabb ideig tartó ugyanolyan kezelést adott neki, amire a rák eltűnt. A kutya visszanyerte egészségét és jól érezte magát. [Hudson egy másik előadásában dupla ekkora mennyiségeket említett. Ez abból eredhet. hogy ez az anyag nagyjából csak a felét mutatja igazi tömegének. Azaz 1 milligramm ténylegesen közel 2 mg hatóanyagot jelent.]

A helyi doktor ezt látva megjegyezte "ez egy rendkívüli anyag". Volt egy halálos AIDS-es betege, aki a betegség végső fázisában volt már, szerinte egy-két napnyira a haláltól. Már intravénásan táplálták, öltözni, de még beszélni sem tudott. Gondolta itt nincs veszteni valója és injekció-kezelés alá fogta. 10 napi kezelés után az intravénás táplálásra nem volt többé szükség. A beteg fokozatosan visszanyerte erejét, képes volt magát rendbetenni. Másfél hónap múlva tökéletesen rendbejött és elhagyhatta a kórházat. Az orvos szerint senki meg nem mondaná hogy valaha is AIDS-e volt neki.

A doktor ezen fellelkesülve elhatározta, hogy kipróbálja más halálos betegnek tartott páciensén is. Volt egy Kaposi Sarcoma-s (egy bizonyos gyógyíthatatlannak vélt bőrrák) betege, akinek vagy 30 kóros elváltozásos helyen jelent meg a KS a bőrén. Napi 1 milligramnyi injekciót kapva másfél hónap kellett mire minden folt eltűnt a bőréről. Az orvos teljesen elképedt. A jelenlegi orvostudomány csak sugárkezelést tud alkalmazni egy bizonyos ideig, majd azt is abba kell hagyni a szövődmények miatt, és a betegen nem tudnak tovább segíteni. A kezelés után a KS teljesen eltűnt.

Egy másik nagyon beteg AIDS-es nőnél is alkalmazni kezdte, aki a HIV-t 11 éve szerezte, a fehér vértestecskék és T-sejtek száma rendkívül rossz volt már. Először szájon keresztül kapta ezt a port egy hónapig, de semmi hatást nem mutatott. Ezután injekcióban kapta meg és másfél órán belül a fehér vértestek száma 2200-ról 6500-ra nőtt. De az állapota már nagyon súlyos volt, magas láza volt és az orvos csak fele annyi injekciót mert beadni neki később. Sajnos, meghalt. Közvetlenül az első injekciót követő vérvétel laboratóriumi vírus elemzésénél alig volt AIDS-vírus kimutatható a vérben. [Talán a szer mégiscsak használt volna, de vagy késő volt már, vagy túl keveset kapott.]

Egy másik AIDS-es férfinél akinek a kezdeti vírus szám 57000 volt a vérében, már csak mankókkal tudott járni. A doktor szerint még 2-3 hete volt hátra az életéből. Szájon keresztül vette be a porkapszullákat és 60 nap kellett mire a víruszszáma csökkenni kezdett, ezután havonta 30%-al esett ez a vírusszám. 7 hónap múltán alig volt valami is kimutatható a vérében, teljesen rendbejött napi 50 milligramm szájon keresztül szedett mennyiségtől.

Egy másik orvos is két halálosnak tartott mellrákos betegen alkalmazni akarta ez a port. Az egyik igen fiatal, csak 42 éves volt, a másik 57 éves. A fiatalabb nő két évvel korábban mindtkét mellét leoperálták már, intenzív sugárkezelést kapott azóta is, de a rák a nyakra, vállra, a gerincére és a bordákra is átterjedt. Az orvosok már feladták a reményt. A nő felkészült a halálra, megírta a végrendeletét. Ekkor 100 milligramm mennyiséget kezdett szedni szájon keresztül kapszullában. Másfél hónap kezelés után a szakorvos szerint nem maradt egyetlen rákdaganatos sejtje sem. A nő felkutatta Hudson telefonszámát és hálásan köszönetet mondva mesélte el neki a történetét.

De a másik nőn nem hatott ez az anyag, sajnos ő már nem él. [Ö is kapszullákban kapta és nem injekcióban.]

A Chicago-i Egyetem egér-kísérleteinél ez az anyag az esetek felében rákgyógyító, az esetek másik felénél meg rákot gyorsító volt. Azt tapasztalták, ha ösztrogénnel együtt adják, akkor 24 órán belül minden rák eltűnt.

Volt még egy doktor Floridában is , aki egy hasnyálmirigyrákos betegnek adta, aki már a végsőnek hitt stádiumban volt. A beteg rohamosan veszített a súlyából és kétségbeesetten ki akart próbálni bármit is. 60 napig szedte kapszullában és akkor visszanyerte erejét, azóta teljesen felépült. A doktor nem értette. Ez egyszerűen nem lehet, tudomása szerint senki sem éli túl a hasnyálmirigy rákot.

"Ez az anyag nem valami ellenes. Ez nem anti-AIDS. Ez nem anti-cancer. [cancer=rák] Ez pro-life. [élet-melletti]
Ez szószerint a lélek. Ez az anyag nem arra van hogy AIDS-et gyógyítson. Ez arra van hogy tökéletesítse a testünket. Ez az anyag nem gyógyszer, hanem korrigálja a testet, abba az állapotba, ahol lennie kell az egészséges működéséhez..."

"...Valójában az immunrendszerünk az, ami lekűzdi és meggyógyítja a betegségeket. Ha képes vagy tested minden sejtjének DNS molekuláját kikorrigálnod abból a károsodásból, amit a rák, vagy egy vírus, mint például az AIDS-vírus okozott, akkor szószerint tökéletessé válsz. Visszatérsz abba az egészséges állapotba, ahol lenned kellene..."

"Ez az anyag ténylegesen is egy filozófiai anyag. Azért van hogy felvilágosítson minket, és megemelje az emberiség tudatát. Ha történetesen közben betegséget gyógyít, úgy legyen. Nehéz megértenünk, hogy valójában ez az amire való..."-zárta be az előadását David Hudson.

Megjegyzés

A "White Powder Gold" elnevezés (szószerint "Fehér Por Arany") alatt sokan csak az ORME-aranyat értik, mások viszont (akárcsak én is) általánosították ezt a kifejezést az összes ilyen monoatomos szupravezető elemre, magyarul inkább "Arany Fehér Por"-ként, beleértve az S-ORME elemeket is. Ebben az értelemben az "arany" tulajdonképpen "aranyat érő"-t jelent, ami egyben felöleli a bibliai és más eredetű utalásokat is.

Készítettem egy táblázatot milyen anyagok, fogyasztható növények és gyógynövények tartalmazzák a legtöbb ilyen monoatomos ródiumot és irídiumot (kapcsolatokkal). További kiegészítéseket, forrásmunkák kapcsolatait és könyvajánlatokat is találhat ott. A teljes ausztráliai szabadalmi leírás pedig itt van (ingyen közreadom).

P. A.
2002. november 17.
Legújabb kiegészítés: 2003. augusztus 25.

http://www.geocities.com/all_are_one.geo/hun/kolloid.html
http://www.kincseslada.hu/aktualis/content.php?article.49
http://fures.hu/orme/