Az Amiről az orvos nem mindig beszél hiánypótló, rendhagyó
egészségmagazin. A magyar kiadás alapja a What Doctors don’t Tell You
című brit havilap, amely sok éve töretlen népszerűségnek örvend, és
eddig a világ 14 országában jelent meg nagy sikerrel.
A magazin
különlegessége abban rejlik, hogy megbízható, tudományos kutatásokon
alapuló válaszokat ad az egészséggel és betegségekkel kapcsolatos
nyugtalanító kérdésekre – tabuk nélkül. Meglepő újdonságokat, tényeket,
érdekes kutatási eredményeket, tudományosan igazolt módszereket,
terápiákat tolmácsol hitelesen, sok-sok képpel, adattal illusztrálva,
olvasmányos, szórakoztató stílusban.
Ez a magazin valóban
„forradalmian új”! Olyan hiteles és megbízható információforrás, amely a
felelősségteljes döntés biztonságát nyújtva valódi segítséget jelenthet
az egész családnak.
Mi a titka a víznek? Miért olyan fontos a szervezetünknek? Miért nem
kívánjuk mégsem a vízivást, amikor ennyire fontos az a szervezetünknek?
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy nem mindegy a bevitt víz minősége.
Amikor vízről beszélünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy nemcsak az
ivással elfogyasztott vízre kell odafigyelnünk, hanem a fürdéshez
használt vízre is, ami a bőrünkön keresztül jut be a testünkbe.
Mi az éltető víz titka? Mik az élő víz jellemzői? Milyen jótékony
hatásai vannak a hidrogénezett víznek? Igaz-e az, hogy a megfelelő
minőségű víz a hosszú élet kódja? Hogyan tudunk számunkra jó minőségű
vízhez jutni?
Bár a mítoszok, vallási történetek általában a képzelt
szüleményeinek bizonyulnak, vannak olyanok, amelyek valós tényeken
alapulnak, íme öt ilyen esemény.
Hogy a nagy világvallások alaptézisei honnan erednek, kik írták le és
kezdték terjeszteni elsőként az egyes teóriákat és eredetmítoszokat, a
legtöbb esetben már kideríthetetlenek. Viszont annak ellenére, hogy
egyre több legendáról és mondáról mondható el, hogy a tudomány
szempontjából nem több mesés kitalációnál, vannak olyan fantasztikus
elbeszélések, hagyományok és mítoszok az emberi kultúrtörténetben,
amelyek, ha eltorzítva is, de valós eseményekre épülnek.
Az istenek csatája és az összeomlott hegy...
Az észak-amerikai Klamath indián törzs mondái szerint az Oregon
államban található Crater Lake (Kráter-tó) egy fantasztikus összecsapás
végeredménye. Történeteikben a helyén annak idején a hatalmas Mazama
hegy állt, amelyben Llao, a halál istene lakott. Azonban amikor Skell,
az ég istensége csatába szállt vele, majd tüzet és kénkövet szórt rá,
Llao elmenekült az alvilágba, Skell pedig rárogyasztotta a hegyet, hogy
örökre bebörtönözze, a rombolás helyszíne fölé pedig egy csodaszép kék
tavat varázsolt.
A geológusok és történészek szerint a történet egy 7700 évvel
ezelőtti vulkánkitörésen alapul, amely még a Mount St. helens híres
kataklizmájánál is negyvenszer erősebb lehetett. Egy hatalmas magmakamra
omolhatott össze hatalmas robbanással, óriási lyukat ütve a tájon,
amelyet később feltöltött az esővíz.
Az ember-majmok serege és a csodahíd...
Az ősi szanszkrit mondaciklus, a Rámájana ír le egy klasszikus
emberrablási történetet, melyben Ráma isten feleségét, Sitát akarata
ellenére Lanka szigetére hurcolják, ám az istennő testvére, Lakshman
majomszerű emberi lények segítségével hidat emelt India és Lanka közé,
majd átkelt rajta és kiszabadította Sitát a démonkirály, Ravana
fogságából.
Persze az ember-majmok és az istenek kevéssé bizonyíthatóak, a
légifelvételeken jól látható, hogy India és Sri Lanka között egy mára
elsüllyedt földcsík húzódik. Egyes részei még most is csupán néhány
méterrel fekszenek a vízszint alatt – az elsüllyedésüket valószínűleg
egy 15. századi óriás-ciklon okozta.
Atlantisz, az elsüllyedt földrész...
Bár a legendás Atlantisz helyéről és valódiságáról több tucatnyi
teória létezik, a legbiztosabbnak az látszik, hogy a Plato által leírt,
katasztrófa következtében eltűnt civilizáció története a Minószi kultúra
pusztulásán alapulhat. Úgy 3650 éve egy óriási vulkánkitörés rázta meg
Szantorini szigetét, amelyet akkoriban Thera néven ismertek. A
magmakamra olyan gyorsan ürült ki, hogy a sziget közepe szabályosan
beomlott a tengerszint alá, és egy kifejezetten intenzív cunamit
gerjesztett. Az óriáshullámok lesöpörték Thera egész felszínét, de
többek között Kréta szigetén is hatalmas pusztítást okoztak, a Minószi
civilizációt pedig nyomtalanul eltüntették.
A Második Nap...
Az 1000-es év környékéről több olyan történet is fennmaradt, amelyek
szerint új nap csatlakozott a meglévőhöz. Természetesen a legtöbb
beszámoló vallási körítéssel színezi ki az eseményt, de a perzsa tudós,
Ibn Sina kifejezetten részletesen ír róla a Kitab al-Shifa (A gyógyítás
könyve) című művében. Szerinte a váratlan vendég hónapokig látszott az
égen, miközben folyamatosan változtatta a színét és “szikrákat lövellt”,
míg aztán végül elhalványult és eltűnt.
Sokáig a jelenséget egy eltúlzottan leírt üstökösnek hitték, de ma
már tudjuk, hogy a tudós egy szupernovát írt le. A “csillagrobbanás”
7200 éve történt, de a távolsága miatt ezt a Földön épp az első
ezredforduló környékén láthatták a meglepett emberek. A színváltozás
arra utal, hogy két fehér törpe összeolvadása vezethetett a szupernova
állapothoz. Egyébként azóta persze a nova összeomlott, ám még mindig
sugároz: az SN 1006 névre hallgató objektumot méf mindig észleli a NASA
Chandra Obszervatóriumának röntgenen alapuló berendezése.
Az özönvíz igaz története...
Előre szögezzük le, hogy Noé, a bárka és a duplázott állatok már egy
korábbi legenda továbbfejlesztett változatában bukkantak fel. Az
Ószövetségből ismert történet alapja ugyanis egy mezopotámiai monda,
amelyben az egyik isten, Ea megsúgja egy Utu-napishtim nevű embernek,
hogy építsen nagy hajót, hogy megmenthesse a családját és egy csomó
állatot, mert hamarosan özönvíz árasztja el a két folyó (a Tigris és az
Eufrátesz) közét. Ez a legenda épült be később több későbbi nép
hiedelemvilágába, így a Bibliába is, de vajon mi a valós háttere?
Az egyik magyarázat egy 11500 éve bekövetkezett katasztrófát említ. A
Balkán-félszigettől keletre eső Fekete-tenger ekkor egy olyan folyamat
végére ért, melyben az utolsó jégkorszak gleccserei nem ide, hanem az
Északi-tengerbe olvadtak, ezért a Fekete-tengert a kiszáradás
fenyegette. Viszont ugyanekkor a Földközi-tenger medencéjébe egyre több
víz áramlott be az Atlanti-óceánból.
Az ásatások és egyéb geológiai bizonyítékok szerint az egyre nagyobb
vízszintű Földközi-tenger vize végül átömlött a Fekete-tenger már
csaknem teljesen száraz medencéjébe, méghozzá egy olyan óriás-vízesés
formájában, amely a Niagara kapacitásának kétszázszorosával is
zuboghatott, így a mélyen fekvő területeket olyan villámgyorsan töltötte
fel, mintha ma egy nap alatt kétszer árasztaná el a víz egész
Manhattant.
Egy másik elmélet szerint viszont egy sokkal közvetlenebb alapja is
lehet a legendának, Kínában ugyanis pont a mezopotámiai szövegek által
jelzett korszakban, tehát az időszámítás kezdete előtti hetedik
században zajlott le az elmúlt tízezer év legsúlyosabb áradása a Sárga
folyóból kiindulva, amely elsöpörhette a mára már csak mítoszokban
szereplő Xia császári dinasztia teljes lakosságát is.
A székelyek nagy része – mintegy 2,5-2,7 milliónyian
(hivatalosan 1,7 milliónyian) – a Kárpát-medence keleti és
délkeleti részében lakik és a magyar néptömbtől elszakadva,
idegenektől körülvéve élik sajátos, elzárt életüket;
magyarságukat soha meg nem tagadták. Hazájuk a Kárpátok
koszorúzta magyar medence keleti zuga, ahol magas hegyektől övezett
völgyekben és medencékben laknak, de élnek e törzstől elszakadt
székely csoportok is (pl. a Vajdaságban és a Nyugat-Dunántúlon).
Nevük latinos "sicul" szó formájában először a XI.
század végén, magyar formájában (székely, zekel) pedig csak a
1334-től ismert. A helytörténeti adatok arra utalnak, hogy a
székelység a XI-XII. században a nyugati és a keleti gyepük
védelmét látta el.
Krónikáink és a székely néphagyomány szerint a székelyek
Attila hun népének Csaba királyfi vezetésével a Kárpát-medencébe
– a mezőségi Csigle-mezőre – visszatért utódai. "A
székelyek, akik előbb Attila népe volt" – olvassuk
Anonymusnál, Kézai Simon pedig ezt írja: "3000 hun visszatért
Pannóniába... és Árpád idejéig a Csiglamezőn (Mezőségben)
maradtak és ott magukat nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték".
A székelyek a honfoglaló magyaroknak felajánlották
szolgálataikat, tehát nem meghódított, hanem szövetséges nép,
amely egyezménnyel csatolta magát a honfoglaló magyarsághoz. A
székelyek eredetéről sok, gyakran ideológiailag irányított,
elfogultságból és rosszindulatból származó vita folyt, amely
mára kikristályosodott és igazolta a székelyek saját
eredethagyományának helyességét. Erdély területén kétféle
"magyar" népesség él: az egyik – a székely – a
hunok leszármazottja (Attila hun király 453-ban bekövetkezett
halála utána Csigle-mezőre visszaköltözött hunok utóda), a
másik a magyarsághoz 894-ben csatlakozott kazár kabarok utóda,
akik közül sokukat uralkodóink a Kárpát-medence keleti és
nyugati gyepűire telepítettek.
A székelyek hun eredetét először a XVIII. században
kérdőjelezték meg, amikor a hun nép utódának hinni magát a
rebellis magyar nép egy csoportjának, már maga kész veszedelem
volt. Ebben a monarchikus időben a magyarság "ázsiai"
eredetének vallása is szégyennek tűnt. A székelység
deheroizálásában a múlt századi finnugriták magyarellenes
eszméi mellett a román nacionalistáknak sovinisztává való
válása is fontos szerepet játszott. Opreanu Sabin volt az első a
XIX. század elején, aki helységnevekből próbálta a románok
őslakosságát bizonygatni Erdélyben, holott köztudott volt, hogy
Erdélyben az első román – vlah – falu 1252-ben létesült.
Ezután a "dáko-román" elmélettel, – amely szerint a
románok a trák eredetű dák népnek és a rómaiaknak utódai, –
próbálták a székelység ősiségét – nem sok sikerrel –
kétségbe vonni.
A székelyek mindig "magyarok" voltak, nyelvük a
legősibb magyar nyelv jellegeit őrzi; az ősi magyar írás a
"székely rovásírásban" náluk maradt meg legtovább.
Társadalmi berendezkedésük – a földközösség, a zárt katonai
szervezet (főnemesek, lófők és gyalogok), a székely kiváltságok,
a nemzetségek szerinti birtoklás és a székekre, nemekre való
tagozódás – sokáig megmaradt. A hét székely szék –
"aranyszék" – a XII. században a következő volt: a
telegdi (később udvarhelyi), a marosi, a csíki, a sebesi (később
sepsi), a kézdi, az orbai és az aranyosi szék; a XIV. századtól
a sepsi, az orbai és a kézdi székből Háromszék lett, 1390 után
a Csíkszékből kiszakadt Kánonszék, 1466-ban pedig Gyergyószék,
illetve Udvarhelyszékből Bardóczszék és Keresztúrszék. A
"fiúszékek": Miklósvár, Bardóc, Gyergyó, Kászon,
Keresztút és Szereda.
A csángók.
Magának a "csángó" szónak a jelentése máig nem
tisztázott, vannak, akik annak "kóborló", "vándorló",
"csámborgó" jelentését vallják, mások a "csonk"
eredetet magyarázzák. Az emberek nagy része a "csángó"
szót automatikusan a moldvai csángókra alkalmazza, holott e név
alatt egyrészt olyan magyarokat értenek, akik a moldvai és
havasalföldi területen élnek, de ez a székelyektől különvált
magyar csoportok összefoglaló neve is ez. Az elnevezések abban
egyeznek meg, hogy olyan néptöredékről van szó, amely az
anyaországtól távol, idegen környezetben máig megőrizte sajátos
etnikai jellegét, ősi nyelvjárását, anyagi- és szellemi
kultúráját.
1. A moldvai csángók (moldvai magyarok vagy moldvai székelyek).
Kevés olyan szomorú és hányatott sorsú nép él Európában,
mint a moldvai csángó. Az évszázados üldöztetések miatt
kitörölhetetlenül beléjük vésődött az idegentől,
ismeretlentől való félelem, gyanakvás. A csángó-magyarok
Európában egyedülálló ősi népcsoportot képviselnek. Nevükkel
először 1443-ban találkozunk, majd 1553-ban egy erdélyi
oklevélben bukkan fel a "csángó" elnevezés. Eredetüket
illetően sok nézet kelt lábra, melyek mára abban kristályosodtak
ki, hogy a moldvai csángók legkorábbi csoportját a
Kárpát-medencébe be nem jött magyarok alkotják, de vannak
közöttük Erdélyből kitelepített székelyek és más
kitelepített vagy kitelepült erdélyi csoportok is. Genetikailag a
honfoglalás kori magyarság génösszetételét és élettani
jegyeit tükrözik és e jegyek azt bizonyítják, hogy "legalább
750-1000 éve – vagy régebben – egy helyben laknak"
(Czeizel Endre). E honfoglaláskor határőrként kinnhagyott
magyarok a sok évszázados elszigeteltség következtében mindmáig
megőrizték a régi, ősi magyar nyelvet, népművészetet,
hiedelemvilágot, vallást és zenét.
A moldvai csángók a mohácsi vészig a magyar királyok védelmét
élvezték, papjaikat az anyaországtól kapták. Ez a támogatás az
ország három részre szakadásával megszűnt; a falvak magukra
maradtak és elszigetelődtek az őket körülvevő idegen tengerben,
magyar nyelvű iskoláik megszűntek. Moldva és Havasalföld ortodox
keresztény vallás ellensúlyozására Róma misszionáriusokat
küldött a moldvai csángók közé, de az 1623 és 1859 között
küldött ötven missziós pap között egyetlen magyar sem volt.
Ennek ellenére meg tudták tartani római katolikus vallásukat.
1884 óta Iasi-ban (Jászvásár) római katolikus püspökség
működik, ahol az eszes csángó-magyarokból román papokat
nevelnek. 1950-ben az utolsó magyar iskoláik is megszűntek és ősi
népviseletüket is a '70-es években kezdték levetni. A román
statisztikák szerint 250 000 katolikus él Moldvában; a becslések
szerint ennek egyharmada – 80-100 000 – beszél magyarul.
Néprajzilag megkülönböztethetők a Tatros-, az Uz-, a
Szalonc-, az Ojtoz- és a Tázló-völgyeiben élő "székelyes
csángók", ezeknek anyagi kultúrája némi hasonlóságot
mutat a csíki és háromszékivel; az Aranyos-Beszterce
torkolatvidékén Bákó város közelében lakó "déli
csángók"; és a Moldova folyó Szeretbe ömlése táján,
Románvásár közelében élő "északi csángók". A
csángóság évszázadokon keresztül megmaradt a földjét túró
parasztnak, minek következtében meg tudták tartani ősi
eszközeiket és ősi földművességüket. A tanult iparosok és
kereskedők, az értelmiségiek és a birtokosok folyamatosan
elhagyták őseik földjét.
- A bukovinai eredetű csángók. Amikor Mária Terézia
elhatározta a keleti végek megerősítését, 1760-ban generálisát,
báró Buccowot (Buckow-ot) határőrség szervezésére a
Székelyföldre küldte megsértve ezzel a székelység legszentebb
jogait. A királynő tanácsosainak javaslatára Csíkmádéfalvára
gyűjtötte össze a székelyeket, hogy népgyűlésen vitassák meg
a kialakult helyzetet. A sikertelen kísérlet után a királynő
újabb szervezést rendelt el katonai kísérettel. A Mádéfalván
csoportosan összegyűlt székelyeket 1764. január 6-ról 7-ikére
virradó éjjel a császári csapatok megtámadták és sok
székely-magyart lemészároltak; a fegyvertelen emberekre ágyútüzet
nyitottak és a házakból kijövő asszonyokat és gyerekeket
lekaszabolták. E siculicidium (székelygyilkosság) hozadéka 186
halott, 34 sebesült és 400 fogoly volt. A maradék lakosság
Moldvába menekült, ahol Hadik András altábornagy a moldvai
bojároktól kapott földbirtokokra telepítette le őket, ahol
Fogadjisten, Istensegíts, Józseffalva, Hadikfalva és Andrásfalva
községeket alapították. Hivatalos visszatelepítésük az 1800-as
években kezdődött; 4000 székely-magyart az Al-Duna menti
Hertelendyfalva, Sándoregyháza és Székelykeve községekbe
telepítettek – ezek az "al-dunai székelyek", –
1883-ban további 3000 telepes költözött Krassó-Szörény
megyébe, az Arad melletti Gyorokra és Agokra, majd továbbiak
1888-1892 között Dévaványára, 1892-ben a Hunyad megyei
Vajdahunyadra, 1900-ban a Temes megyei Babsára, a Kolozs megyei
Vicére és a Beszterce-Naszód megyei Magyarnemegyére. A Moldvában
maradt bukovinai csángók élete a két világháború között
ellehetetlenedett; a II. Bécsi döntés lehetővé tette számukra,
hogy az akkori Magyarországra költözzenek. 1941 májusában mind
az öt falu népét Bácskába telepítették, ahonnan 1944-ben
mindenüket hátrahagyva menekültek a visszatérő szerbek elől.
Tengernyi szenvedés és hányattatás után 1944 tavaszán a
Völgységben, Baranya, Vas, Veszprém, Zala, Fejér és Bács-Kiskun
megyei falvaiban leltek végleges otthonra. A '60-as években sokan
települtek Budapest környékére, pl. Érdre.
- A hétfalusi csángók ("barcasági magyarok"). A
hétfalusi (Siebendörfer vagy Sapte Sate-i) csángók a XI. századi
magyar-besenyő határőrök maradékai, akik a Barcaság délkeleti
szegletében Brassó közelében Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu,
Hosszúfalva (ma: Szecsele), Brassótól távolabb Tatrang, Zajzon és
Pürkerec önálló településein laknak. E területeken közelében
ők lakják Apáca, Krizba, Barcaújfalu, Halmány és Székelyzsombor
falvakat is. Az eredetileg gyér határőr-lakosság a kora
Árpád-korban a Dél-Erdélyben lakó székelyekkel gyarapodott és
mai településeik a XIII. században alakultak ki. Az oklevelek csak
"székelyeknek" nevezik őket. A szabad jogállású
hétfalu eredetileg királyi birtok volt, amely lakosságának egy
részét a környékükre betelepített szászok jobbágysorba
süllyesztettek. Mivel kevés termőföldjük maradt, a szomszédos
szász községekben vállaltak munkát és fakitermeléssel
foglalkoztak. A múlt század második felében a jobb megélhetés
reményében sokuk a Regátba vándorolt ki, ahol a '30-as évekig a
városi személyfuvarozást nagyrészt ők látták el.
- A gyimesi csángók (a Gyimes-völgyben élő magyarok) a Csíki
havasokból a Moldvába futó Tatros folyó 30 km hosszú és
néhány-száz méter széles völgyében Gyimesfelsőlok,
Gyimesközéplok és Gyimesbükk községekben élnek. Területük
eredetileg öt szomszédos csíki székely község tulajdona volt,
amely területet a XVII. századtól kezdve először
legelőbérlőkként kezdtek benépesíteni. A Gyimesi-szoros
lakossága nagyobbrészt csíki székelyekből, kisebb részben
moldvai csángó-magyarokból és románokból tevődik össze.
Főfoglalkozásuk a havasi állattenyésztés és a fakitermelés. A
népi kultúra zárt helyzete folytán a székely paraszti műveltség
ősi rétegét őrizték meg.
A jászok.
A Jászsághoz 15 települést sorolnak; területe 185 500
kataszteri hold, lakóinak lélekszáma százezer fölötti, de a
magukat "jászoknak" tekintők száma ennél lényegesen
több, hiszen ott találjuk őket a Jászság 30-40 kilométeres
körzetében Hatvantól Kiskundorozsmáig, a Duna-Tisza közén, a
Nagykunság déli részén, Makó környékén és a dunántúli
Fejér megyében is. A XIII-XIV. században részben a kunokkal
együtt érkezett jászok nyelvükben és kultúrájukban
elmagyarosodtak, más néprétegekkel keveredtek, de ősi kultúrájuk
maradványait még őrzik.
A jászok őseiről sok korabeli adattal rendelkezünk, már
Ptolemaiosz és Ammianus Marcellinus is említi őket. A jászokat az
alánokkal együtt az iráni népek északi csoportjának kell
tekinteni, akiknek a Kaukázusban maradt részei az oszétek (ászik,
as-ok vagy adiják). Az iráni eredetű és nyelvű ászi törzsek
Kr.e. 129-ben Baktriára és Szogdianára is kiterjesztették
uralmukat, egészen a Kaukázusig jutottak el és szembe kerültek a
perzsákkal. Ottani birodalmuk végső összeomlását a Kr. utáni
350-es hun támadás idézte elő; az ászi (jász) törzsek ezután
szétszóródtak és különféle – türk, kazár, besenyő, kun –
fennhatóság alá kerültek, majd újra megerősödve
Kelet-Európában jelentős szerepet játszottak. A Kaukázus
környéki alánok a VII-X. században a Kazár Kánság kötelékébe
tartoztak, de úgy, hogy megőrizték önállóságukat. A magyarok
akkor érkeztek az alánok területére, amikor az alánok
szállásterületére a kazárok és bolgárok nyomultak be. Miután
a IX. században a Kazár Birodalom meggyengült, az alánok
visszanyerték politikai önállóságukat és a X-XI. században
önálló erős alán birodalom alakult ki. Az 1238-1239-es tatár
invázió következtében Alánia is szétzilálódott.
Az alánok – jászok – az 1230-as években, közvetlenül
magyarországi bejövetelük előtt a kunok birodalmának fenntartói
és védői voltak; nevüket Cumania területén Jasi (Jászvásárhely)
őrzi. Innen a tatárok elől menekülve 1235 körül bejöttek a
Kárpát-medencébe, de a kunokkal együtt 1243-ban és 1246-ban is
sok jász telepedett meg az országban, mint politikai hatalommal nem
rendelkező segédnép, de nemcsak a Jászságban, hanem Pilisszántó
környékén és a Kisalföldön is otthonra leltek. A kunokéhoz
hasonló kiváltságokat Károly Róbert idején kaptak; ettől
kezdve igyekeztek minden kapcsolatot megszakítani volt gazdáikkal,
a kunokkal. Etnikai különállásukat egészen Mátyás király
koráig megőrizték. 1530-ban a jászok és a kunok között
szorosra fonódott a kapcsolat; közös központjuk (Jász)Berény
lett. A török időkben maradékuk Fülek környékére gyűlt, majd
a palócföldiekkel kiegészülve visszaköltöztek ősi
szállásterületeikre. Az igazi népkeveredés a Jászságban
1745-ben következett be, amikor a jászok a kunokkal együtt ismét
visszaszerezték szabadságukat. Ettől kezdve az ország minden
részéből érkeztek ide más etnikumokkal keveredett jász
jobbágyok a szabadulás reményében.
A jászok sokáig megtartották ősi iráni nemzetségi
szervezetüket; a nagy múltú családokhoz való tartozás mindig
előnyt jelentett náluk. A nemzetségbe beletartoztak az elhalt
férfiági elődök és a ma még élő apai ághoz tartozó mindkét
nembeli személyek. A vérségi alapon nyugvó társadalmi
berendezkedésük keveredett a tízes számrendszerű katonai
szervezettel. Vezetőjük a maguk választotta kapitány volt. Ősi
vallásuk, a zoroasztianizmus nyomokban ma is megtalálható, így
pl. hiányzik náluk a török népekre jellemző táltoshit.
A kunok.
A kun belső-ázsiai török (türk) nép. A Góbi-sivatag
északkeleti peremvidéki szálláshelyeikről a kínai források
emlékeznek meg, ahol a qun, mint a legkeletebbre sodródott török
nép élt. Más kínai nevük: k'in-áa vagy k'o-fu-áa, a muszlim
forrásokban kipcsak néven szerepelnek. Mihály szír pátriárka
krónikájában komán, az orosz forrásokban pedig polovci, plauci,
plawci néven találjuk őket. A Kr.u. VIII. századi csoportjuk az
imekek és a kipcsakok. A kipcsakok a Tobol és az Isim-folyók
középső szakaszánál, az irtisi kimekektől nyugatra laktak. A
kimek-kipcsak török törzsek egy része már a VIII-IX. századokban
átkeltek az Urálon és a Káma alsó folyásáig és a Volgáig
jutottak el. Az 1030-as években a kipcsakok már a kelet-európai
sztyep uraivá váltak. A XII. században Khorezmben élt Marvazi
leírja, hogy "a kunok türkök, akik a kitajok országából
érkeztek". A kunok XI. századi történetét már jól nyomon
tudjuk követni. Ekkor, átkelve a Volgán az úzokat nyugat felé
szorítják és előcsapataik 1055-ben már eljutnak az orosz
fejedelemségek határáig; 1071-ben a kijevi fejedelemség nyugati
határán harcolnak, 1078-ban pedig már Drinápolyt ostromolják és
elérik a Duna vonalát. Terjeszkedésüknek a mongolok támadása
vetett véget. Kaukázsi csoportjaik legyőzése után Köten
vezetésével az orosz fejedelmekhez fordulnak segítségért, de
együttesen 1223-ban a Khalka folyó mellett vereséget szenvednek,
aminek következtében a Havasalföld és Moldva vidékére szorulnak
vissza; egy részük 1227-ben Bej-bars vezetésével felveszi a
keresztény hitet. 1236-ban és 1238-ban a mongolok döntő csapást
mérnek a kunokra, akik 1239-ben bekövetkezett újabb vereség után
Magyarországra menekülnek, de királyuk, Kuten (Kötöny) megölése
miatt az országot rövidesen elhagyják. A tatárjárás után IV.
Béla visszahívja őket és mintegy 40-60 000 kunt az Alföld
lakatlanul maradt vidékeire (a Temes-, Maros-, Körös folyók
vidékére, a Duna-Tisza közére és a Mezőföldre) telepítve,
hamarosan elmagyarosodnak. Utolsó csoportjukat 1473-ban Mátyás
király hívja be az országba; ők Buda környékén és a
Csepel-szigeten telepednek le. Nevük a magyar gestákban cuni
(ejtsd: kuni) néven szerepel, ahol e név először általában a
"keleti nomádokat" jelenti és csak később értik a
kunokra. A mongoloknak behódolt részük Hvárezm területén
telepedik le és részt vesz az ottani alaplakosság kialakításában.
A kunok életéről és kultúrájáról világos képet kapunk az
orosz évkönyv-irodalomból és a XIII-XIV. század fordulóján
készült Codex Cumanicus-ból. Sajátos ősi nyelvhasználatuk a
XVI. században halt ki, de a XVIII. században is még sokan tudták
a "kun Miatyánkot". Nagyállattartó belső-ázsiai nép
képe tárul elénk, akiknek emellett jelentős volt a mezőgazdasága
is. A Kárpát-medencében való megtelepedésük után már helyhez
kötött életet éltek; ősi építkezési módjuk a XVI-XVI.
században az egész Alföldön elterjedt. E kódexből nemcsak a
gabona, hanem a zöldségfélék és gyümölcsök fajtáiról is jó
képet kapunk. Ezen írás külön részt szentel a turulmadárral –
a toghrullal – való solymászatnak, de magyar alapszavaink
jelentős részét is megtaláljuk benne (ata=apa, ana=anya,
jurt=jurta, kendir=kender, tarlov=tarló, arpa=árpa, töve=teve,
jugurt=joghurt, szan=szám, bor=bor, Burcs=borz stb.). A kunok nagy
mesterei voltak a főzésnek és a sütésnek. Italaik között ott
szerepel a lótejből erjesztett kumisz, a kölesből erjesztett boza
(sör) és a bor. A méhészet és vadnövények neveit máig
ugyanabban az alakban használjuk mint a kunok. A kunoknak fejlett
volt bőr- és ércfeldolgozása, építkezése, kocsigyártása,
nyeregkészítése, íjászata, fonása, szövése, nemezgyártása,
kötélverése, varrása, edények-, ládák- és munkaeszközök
készítése. Ezeknek és az ezekkel kapcsolatos tevékenységek
török eredetű neveit máig használjuk. Haditechnikájukat az
Orosz Évkönyvekből ismerjük meg; harcmodoruk hasonló volt a
honfoglaló magyarokéhoz.
A kunok nemzetségi szervezetben éltek; a nemzetségek
alapsejtjei a nagycsaládok voltak, melyek apajogú leszármazáson
alapultak. Házasságuk szigorú egynejűség volt, a házasság
rendjét az exogámia határozta meg. A háznép – a "mansio"
– ellentétben a magyarokkal rabszolga-féle cselédeket
dolgoztatott. Az egymással apajogú leszármazás alapján
rokonságban levő nagycsaládok tették ki a nemzetséget (uruq), és
ezeknek változó egyesüléséből alakult ki a törzs, magasabb
fokon a nép ("el"). Hadseregük beosztása azonos a
belső-ázsiai lovas népekével. Ismerték az írnoki hivatalt,
írásuk a magyarokéval szinte teljesen megegyező arameus eredetű
türk rovásírás lehetett, amelyre utaló szavakat a Codex
Cumanicusban bőven találunk, bár az ujgurok írásának
használatára is vannak adataink. Paschalis de Victoria olasz
minorita szerzetes 1338-ban átutazván a Don vidéki kipcsak (kun)
területen a következőket írta: "...Isten kegyelméből
megtanultam a kun nyelvet és az ujgur írást, mely nyelvet és
írást mindezekben az országokban általánosan használják".
Vallási tekintetben a családfő és a nemzetségfő egyik fő
feladata volt az ősök tiszteletének ápolása. Elképzelésük
szerint az élet a halál után a túlvilágon folytatódik, ezért a
halottal együtt eltemették használati tárgyait és fegyvereit.
Halottaik felé kisebb halmot emeltek, amelyre kőszobrot helyeztek.
A palócok.
Palócföld a Mátrától és a Bükktől északra fekvő medence
jellegű terület, illetve az Ipoly völgye, a Mátra-hegység
környéke, amelyet régebben Felföldnek neveztek. A palócok
szállásterülete a magyarországi és szlovákiai Hont, Nógrád,
Heves, Borsod és Gömör történeti megyékre terjed ki, ahol
mintegy félszáz településen élnek. Legnagyobb városaik:
Ipolyság, Rimaszombat, Tornalja, Fülek, Eger, Miskolc és Gyöngyös.
Az orosz krónikairodalom a IX. században már ismeri a
palóc-kunokat, akiknek egy része Kijevnél a magyarokhoz csapódva
a honfoglalókkal bejött a Kárpát-medencébe. A XI-XII. században
a délorosz sztyepek felől fenyegető nomád törzsek betörése
elhárítására indított hadjáratok során a magyar hadak többször
találkoztak olyan kunokkal, akiket az oroszok poloveceknek neveztek.
A palóc nevet viselő mai népcsoport elődei a török eredetű
polovec-kunok voltak, akiknek Moldvában maradt részei a XI-XIII.
századokban – a tömeges kun beköltözés előtt – "lassanként
beszivárogtak" a Kárpát-medencébe. A "palóc"
etnikai kifejezéssel először csak 1683-ban találkozunk, ennek oka
az, hogy a történelem során a palócoknak soha nem volt
különállást élvező joga. Becsült lélekszámuk valaha
félmillió körüli lehetett, de számuk – különösen
Szlovákiában a tudatos elszlovákosítás következtében – egyre
apad.
Viseletük, szokásaik és táncaik alapján a palócok között
egy nyugati és egy keleti csoportot különböztethetünk meg. E
különbözőség oka, hogy a keleti palócság nem keveredett olyan
mértékben idegen népelemekkel, mint a nyugati, ahol a XVII-XVIII.
században erős szlovák hatás érte őket. Nyelvjárás szerint
hét csoportjuk van. Sajátos ősi elnevezésük a "had",
amely az egy községben lakó mindazon palócok elnevezése, akik
egy vezetéknevet viselnek, ha mindjárt különálló családot
képeznek is. A palócok fontos foglalkozási ága volt a méhészet,
a pálinka- és a lekvárfőzés valamint az aszalás és a
rekesztő-emelőhálós halászat. Félvad sertéseiket ridegen
tartották és makkoltatták, az igavonásra még a XX. század
elején is ökröket használtak. Növénytermesztésüknél mindig
ügyeltek a jeles- és tiltó napokra. A palócok tudatában ott
élnek az ősi hitvilági alakok, hiedelmek, babonás képzetek, a
"garabonciás gyiák", a "tüzes emberek", a
"bolygótüzek", a "nyavalya" és a "tudalmas
halottlátó asszony". Több helyen ma is tartják az
ördöglagzi, a mátkatál, a kiszehordás, a villőzés, a
májfaállítás, a Luca-nap, a betlehemezés és a karácsonyi
vesszőhordás szokását. Ezekben a népszokásokban az ősi
belső-ázsiai hitvilág maradványai a kereszténységgel
keverednek.
- A barkók Ózd környékén, a Rima-Hangony és a Hódos patakok
mentén laknak, egyesek szerint önálló magyar népcsoportnak
tekinthetők, mások szerint viszont a palócok legrégibb oldalágát
kell látnunk bennük. Mai gúnynevük először 1833-ban jelenik
meg; egyesek szakállukkal, mások a Bertalan és Bertók
keresztnevekkel hozzák összefüggésbe, de vannak, akik egy Barco
nevű gyűlölt osztrák tábornok nevét vélik nevükben
felfedezni, akinek a lovasezrede a barkók területén táborozott. A
barkók katolikusok; házaik és hétköznapi életük a Sajó menti
lakosokéhoz hasonló.
A matyók.
Matyóknak a Miskolc körzetében fekvő három község
(Matyóföld) – Mezőkövesd, Szentistván és Tard – lakosságát
nevezzük; elterjedésük régebben a mainál nagyobb volt. A palócok
mellett hazánk északi részének, a Felföldnek legismertebb,
feltehetően kun származású, a XVIII-XIX. században kialakult
katolikus népcsoportja, a polovec kunoknak egy csoportja. A "matyó"
elnevezés először az 1840-es években bukkant föl a Kassai
Szókönyvben. 1857-ben olvassuk róluk: "Mezőkövesd,
Szentistván és Tard népes községekben egy tájszólás –
viselet, szokás – jellemvonás tekintetében mintegy különvált
faját képezi a magyar népnek. Nevüket Mátyás királytól
vették, aki őket Mezőkövesd lakosait több szabadsággal
megajándékozta, sőt egy okmányt részükre Mezőkövesden adott
ki és írt alá, ahonnan "Mátyás fiainak és végre
Matyóknak" nevezték el később és nemcsak a kövesdi, hanem
a tulajdonságiakt elsajátított két szomszédbeli lakosok is. A
tardiak (saját hiedelmük szerint) ugyan a tatárjárásból itt
maradt néhány tatár ivadékának lenni mondatnak, amit a falu
felett lévő tatárhalom is hihetővé tesz". Népszokás
tekintetében átmenetet képeznek a palócok és az alföldi
magyarság között; a földműveléssel és az állattartással
összefüggő hagyományaik inkább alföldi jellegűek, míg
szellemi néprajzuk és viseletük palóc jellegű.
A besenyők.
A besenyő – pecseneg – ázsiai származású kipcsak török
nyelvű oguz-török nép, amely eredetileg az Altaj-hegység és a
Bajkál-tó közötti területen élt; központjuk feltehetően a
Szelenga völgyében lehetett. A besenyő az első történetileg
ismert kipcsak-török nyelvet beszélő nép a történelemben. Egy
kínai forrás – a Szuj-su – egy Taskent-vidéki törzset
pejzsunak nevez, egy VIII. századi tibeti nyelvű ujgur
követjelentésben pedig be-csa-nagy törzsről értesülünk, amely
már azonos a besenyők saját nevükkel a becseng/pecseng-el. A
besenyők ősei a az ujguroktól 745-ben elszenvedett vereség, majd
a Nyugati Türk Birodalom bukása – 840 után – után nyugatra, a
"tarka lovúak" földjére vonultak, akiknek törzseivel
szövetkeztek, így a besenyő törzsszövetség két nép, az
Aral-tó fölött lakó "tarkalovúak" és a besenyők
egyesüléséből úgy jött létre, hogy a besenyők átvették a
tarkalovúak szervezeti formáit. 893-ban a Talasz-vidéki karlukok,
az Aral-vidéki oguzokkal és a kimmerekkel szövetkezve legyőzték
a besenyőket, így a besenyőknek nem maradhatott más hátra, mint
a nyugatra való menekülés. Egy részük visszamaradt az oguzoknál
és beolvadtak közéjük; ezeknek utódait Kisázsiában találjuk
meg. (A besenyők e két csoportját Kásgári is leírja.) A
besenyők nagy része ezután Közép-Ázsiában és a Fekete-tenger
északi sztyepvidékén élt, majd az Urál és a Volga közötti
terültről a kazárok nyomására átkelt a Volgán és az
Etelközben telepedett le. Kelet-európai tartózkodásukról a
Bíborbanszületett Konsztantín császár tudósít. A régebbi
történészek a besenyőknek eme "első támadásához"
kapcsolták a magyarok honfoglalásának a kezdetét. A magyarok
éppen a Kárpát-medence elfoglalása előtt álltak, amikor keleti
szomszédságukban a besenyők megjelentek. A magyarok a kazárokkal
szövetkeztek a besenyők és a bolgárok ellen, akik a magyarok
helyére, a Dnyeper és az Al-Duna közötti területre költöztek.
A magyarok honfoglalása nem a besenyők támadása miatt következett
be, hanem a besenyők megjelenése csak siettette azt a folyamatot,
hogy a magyarok a Kárpát-medence elfoglalásával végső hazát
szerezzenek maguknak. A besenyők és a magyarok között a
honfoglalást követően semmiféle háborúról nincs adatunk, sőt
934-ben együtt harcolnak a bolgárok ellen. A besenyő Taksony
fejedelem 955-970 között fiával és népes kíséretével a
magyarokhoz költözött és Zolta vezér a mosoni végekre besenyő
határőröket telepített.
A magyar hagyomány úgy tudja, hogy Géza fejedelem és Szent
István uralkodása alatt más vendégnépekkel már besenyők is
érkeztek az országba. Az Etelközben tartózkodó besenyők a
kijevi orosz állam megerősödése következtében X-XI. századokban
felmorzsolódtak. Egy részük a bizánciakat szolgálta, más részük
a XI-XII. századokban (1027-ben, 1068-ban és 1071-ben)
kisebb-nagyobb csoportokban – nem mindig a legbékésebb módon –
Magyarországra menekült és itt részben határőrként, részben
más szolgálatban – a királyi sereg könnyűlovasságában –
otthonra talált. Régi etelközi szálláshelyeiket a kunok
foglalták el, akikbe maradékaik beolvadtak. A XIV. század közepéig
Magyarországon saját ispánságuk volt, amelyet 1352-ben Nagy Lajos
király szüntetett meg. Nevüket a Kárpát-medencében számos név
őrzi (Besenyőd, Besenyőtelek stb.). Magyarországon a Dunántúlon
a Fertő- és a Rába vidékén, Tolna- és Fejér megyékben a
Sárvidéken, a Balaton déli részén és a Dráva-Száva vidékén
találunk besenyő telepeket. Összefüggő besenyő terület
Biharban, a Körösök-vidékén és a középső Tisza-vidékén
voltak. A besenyők többnyire vizenyős, rétes, legelőkben gazdag
területeket foglaltak el, melyek ősi életmódjuknak jól
megfeleltek és amelyekre a letelepedett magyarság nem tartott
igényt.
Maga a "bese" szó a török nyelvben "sólymot"
jelent. A magyar besenyő név a török becseneg alaknak IX-X.
századi átvétele. A besenyők híresek voltak állatállományukról,
jómódjukról és kézművességükről, amelyben kimutatható az
iráni kangárok hatása. Gardézi írja róluk: "a besenyők
gazdagok, sok lovuk és juhuk van". Törzseik neveit és pontos
szálláshelyüket is Gardézitól ismerjük meg. A besenyő
szövetség nyolc törzsből állt, az pedig negyven részre,
törzsenként öt-öt nemzetségre tagozódott, amelyek élén kisebb
fejedelmek álltak. Ezek a nemzetségek már nem a társadalmi
vérségi alapon létrejött egységei, hanem a nemzetségi
arisztokrácia irányítása alatt álló területi szervezet csírái
voltak. A hatalom a néptől különvált nemzetségek kezében volt,
a méltóságviselők közülük kerültek ki. A IX. században a
főhatalmat a Javdi-Erdim törzs vezetője képviselte, de a X.
századra a törzsi kötelékek meglazultak; a XI. században már 13
törzsről értesítenek a híradások. Belső-ázsiai
haditechnikájuk azonos volt a magyarokéval, fő fegyverük a
visszacsapó reflexíj volt. Nagyállattartók voltak, de a sík
terepeken intenzív földművességet folytattak. Sírjaikat nehéz
megkülönböztetni a honfoglaló magyarokétól, hiszen halotti
szokásaik (pl. a részleges lótemetkezés) azokéval szinte
teljesen azonos volt. A besenyők a középkori Magyarország egyik
etnikai csoportjának maradékai 1500 táján enyésztek el, ezt
követően már csak a történetírók emlékeznek meg róluk.
A hajdúk.
Bár nem számítanak "keleti népnek" a hajdúk, a
Kárpát-medencei magyarságnak egy sajátos színét adják, ezért
indokolt velük foglalkozni. Hajdúböszörmény, Hajdúnánás,
Hajdúdorog, Hajdúhadháza, Vámospércs és Hajdúszoboszló
alföldi városok lakói azon szabad hajdú vitézek ivadékai,
akikkel Bocskai István fejedelem dicső szabadságharcát
megindította és kivívta. Az 1693-as esztendő óta a fejedelem
adományozta szabadságot sok veszedelem fenyegette, de az utódok
megtanulták őrizni 1848-ig, sőt önkormányzatuk egészen 1867-ig
megmaradt, amikor Bihar vármegye északi szélével a Hajdúkerület
Hajdú vármegye néven Debrecen székhellyel külön vármegye
alakult. Az újabb helységnevek törzskönyvezésénél ezen új
vármegyébe bekebelezett községek némelyike szintén "hajdú"
előnevet kapott, noha lakosai sohasem voltak hajdúk. Lehet, hogy a
hajdúk eredetileg szerbek voltak, akik, mikor Zsigmond király a
szerb várak fejében Debrecen vidékét átengedte a szerb
fejedelmeknek, a törököktől szorongatott szerbek közül sokan
letelepedtek a Tiszántúlra. E beköltöztetettek idővel beolvadtak
az ott élő magyarokba. A későbbi időkben ismét érkeztek rácok
a Tiszántúlra; a XVI. században Böszörmény állandóan
Rác-Böszörmény néven szerepelt okleveleinkben.
A hajdúk eredetét illetően van olyan nézet, amely szerint a
"hajdú" szóban a "hajtót" lehet felismerni és
úgy vélekedtek, hogy ezen emberek a XV. században fellendült
marhakereskedésben a hajtók szerepét látták el; ők hajtották a
szarvasmarhákat a külföldi piacokra. E veszedelmes foglalkozás
nagy erőt, ügyességet és éberséget igényelt. A
szarvasmarha-kereskedelem megcsappanása után – mivel polgári
foglalkozáshoz nem értettek – katonai szolgálatokat vállaltak a
királyi várakban, az erdélyi fejedelmeknél, és másutt. Soraikat
gyarapították a földönfutó jobbágyok. Az idők folyamán
katonai szervezetük alakult ki kapitányokkal, hadnagyokkal és
tizedesekkel. Hivatásos katonai renddé való alakulásuk a
tizenötéves háborúban (1591-1606) fejeződött be. Bocskai István
nemcsak katonáivá fogadta, hanem le is telepítette őket; több,
mint 9000 vitézt saját birtokaira szerződtetett. Szerződésük
szerint háború idején katonáskodtak, ennek fejében közösen
nemesi szabadságot kaptak és mentesültek mindennemű földesúri
szolgáltatás alól. Az erdélyi fejedelmek és a tiszántúli
földesurak számos községgel kötöttek hajdúszabadságot
biztosító szerződést. Az utolsót II. Rákóczi Ferenc 1708-ban
kötötte Tarpával. A hajdúk támaszai lettek a XVII. századi
függetlenségi harcoknak.
Végül van olyan nézet, amely szerint a hajdúk lakóhelyükről
elmenekült alföldi magyarok, főleg kunok, akik megjelenésükben
nem igen különböztek a szomszédos nagykunoktól.
A
földrajzi sajátosságok és a történelmi, kulturális hagyományok alapján a
Kárpát-medencében öt nagy tájat és számos tájegységet különböztetünk
meg, amelyrõl könyvünk földrajz-népismeret fejezetében már szóltunk.
Röviden ismételjük át a fõbb tudnivalókat néprajzi tájainkról, melyek a
következõk: (Lásd a térképen!)
Ezekben a tájegységekben
formálódott a nemzeten belül az a sokszínûség, amely a magyar kultúrát —
az életvitelt, a hagyományokat, a népszokásokat, népzenét, a
népviseletet, a mentalitást (viselkedést) — oly változatossá, gazdaggá teszi.
E tájanként kialakult néprajzi csoportoknak olyan közösségi tudatuk van, amelyet évszázados sorsközösségük formált. Például: aszékelyek, a jászok, a kunok vagy a csángók
a közös eredet hite, a viselet, az összetartó hagyományok, a vallási és
életviteli különbözõség révén kitûnnek, elütnek környezetükbõl. A palócokat, a hajdúságiakat, a szegedieket fõként a nyelvjárásuk különbözteti meg. A kalotaszegiek, a Zobor mentiek, a matyók díszes, gazdag, színes viseletükkel; a sárköziek, ormánságiak, beregiek különleges hímzésükkel; a szatmáriak, a mezõségiek vagy a rábaköziek táncaikkal; a torockóiak, sárrétiek, mátyusföldiek vagy a gyimesiek dalaikkal hívták fel magukra a figyelmet.
Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László, Kallós Zoltán, Martin György
és még sok kiváló zenetudósunk, népdalgyûjtõnk munkássága s az új
nemzedékek tevékeny érdeklõdése nyomán a magyar népzene-, népdal- és
néptánckincs összegyûjtése egyre szélesebb körben hódít. A
hagyományõrzés, a hagyományõrzõ népmûvészek, népmûvészeti együttesek
emlékeztetnek mindnyájunkat a régi magyar közmondásra: „Ki a múltját nem ismeri, az a jövõt nem érdemli!”
Hogyan tudod megőrizni az egészségedet a XXI. század körülményei között? - Dr. Texe Gábor
Rendkívüli igénybevételnek van kitéve most az ember, forrong a világ,
nagy a stresszt kiváltó félelem, nagy a bizonytalanság, ami körülvesz
bennünket. Sok a méreg, a környezet egyre egészségtelenebb, az elvárás
mindenki felé hatalmas, legyen az gyermek, vagy már az életét leszolgált
nyugdíjas.
A körülmények egyre kevésbé mondhatók ideálisnak, ugyanakkor mégis a
technológiák adta kényelemnek köszönhetően nincs szükségünk annyi
energiára, mint ezen fejlesztések nélkül.
Nincs annyi fizikai munka, egyre kevesebb a tényleges megmozdulás,
hiányzik az egészséges testmozgás. Fontos, hogy tudatában legyünk a
jelen kor jellegzetességeinek, hogy ennek megfelelően alkalmazkodjunk,
illetve változtassuk meg az étkezési szokásainkat, mozgáskultúránkat.
Nem is beszélve a mentális és szellemi tevékenységeinkről.
Szanszkrit nyelv: tények és érdekességek a legősibb nyelvről
Tudomány:
A szanszkrit nyelv a Védák nyelve. A szanszkrit kifejezés jelentése:
„előkészített, tiszta, kifinomult vagy elöljáró”. A gazdag szanszkrit
irodalom a tudás kimeríthetetlen tárháza. A művészeteken és a
tudományokon át a filozófiáig minden témával kapcsolatban csodálatos
művek születtek szanszkrit nyelven.
Kellár Márta írása
Az ősi szanszkrit nyelv
Tipp: Keresd programjainkat, melyeken szanszkrit verseket is recitálunk. Asrami programok
Egyes becslések szerint több mint 30 millió szanszkrit kézirat
létezik. Egy konzervatív becslés ebből 7 milliót Indiában sejt. Ez azt
jelenti, hogy nagyságrendekkel több szanszkrit kézirat áll az emberiség
szolgálatára, mint a latin és a görög összesen.
Egészen 1100-ig megszakítás nélkül a szanszkrit volt a hivatalos
nyelv Indiában. A muszlim támadások hatására ez megváltozott. Ettől
kezdve a szanszkritot fokozatosan felváltotta a muszlim királyok közös
nyelve. Nem utolsó sorban abból a taktikai megfontolásból, hogy elnyomja
az indiai kulturális és vallási hagyományt, és kiszorítsa a Védák által
inspirált hitet.
A mai indiai nyelv nem egyre és nem egyetlen nyelvjárásra
szorítkozik. Tájegységenként is változik. A szanszkrit csupán
Uttarakhand államban hivatalos államnyelv. Ám akit érdekel a szanszkrit,
nemcsak maga a nyelv, de a szanszkrit szimbólumok, a szanszkrit mantrák
is, azt biztosan lenyűgözi az a számtalan különlegesség, ami magához a
szanszkrit nyelvhez kapcsolódik. A teljesség igénye nélkül következzen
hát egy rövid betekintés e gazdag kulturális örökségbe.
A szanszkrit irodalom és a Védák tudománya
A legkorábbi szanszkrit szövegek, a Védák
a világ legrégebbi alkotásai. Eleinte szóban őrizték. Csak jóval később
írták le, de változatlanul megmaradt több mint 4000 éven keresztül. Az
ősi Nalanda könyvtár több ezer szanszkrit szöveget tárolt, amíg el nem
pusztította és fel nem égette Bakhtiyar Khilji, muszlim hadvezér.
A szanszkrit irodalom több mint 90%-a nem vallási tárgyú, de sok
esetben a tudományos munka is tartalmaz lelki utalásokat. Többek között a
filozófia, a jog, az irodalom, a nyelvtan, hangtan, tolmácsolás, a
tudomány különféle ágai alkotják a témáit. Például olyan vegyészmérnöki
leírások is szerepelnek, mint a kristály nádcukor gyártása vagy a
kámforkészítés. Az építészet, a csillagászat, az asztrológia, és
természetesen a matematika és algoritmus számítás is magas szinten állt.
Az ájurvéda, az óind orvostudomány ma reneszánszát éli.
William Jones, brit orientalista véleménye a szanszkrit nyelvről:
A szanszkrit nyelv, bármilyen régi
is legyen, csodálatos szerkezetű. Tökéletesebb, mint a görög,
gazdagabb, mint a latin, és mindkettőnél finomabban kimunkált. Mégis
mindkettővel oly erős rokonságot mutat, mind az igetöveit, mind a
nyelvtani alakokat nézve, semhogy ez csupán a véletlen műve lehetne.
Valójában annyira erőset, hogy nincs az a filológus, aki a szanszkritot,
görögöt és a latint tanulmányozva ne vélekedne úgy, hogy egy közös
forrásból erednek, amely talán ma már nem is létezik.
Hasonló
okunk van, ha nem is ennyire alapos, azon föltevésre, hogy mind a gót,
mind a kelta nyelv ugyanonnan ered, mint a szanszkrit, valamint az
óperzsa is hozzáadható ugyanezen nyelvcsaládhoz. William Jones (London,
1746–Calcutta, 1794)
A szanszkrit nyelvtan
A szanszkrit nyelv hangjai, melyet a 36 mássalhangzó és a 16
magánhangzó a kezdetektől pontosan rögzített, soha nem változott meg.
Nem kellett javítani vagy változtatni. A szanszkrit nyelv minden
szavának mindig ugyanaz volt a kiejtése, ami ma. Nem volt „hangváltás”,
nem változott a magánhangzó-rendszer, és nem változott a szanszkrit
nyelvtan sem.
A szanszkrit magas szintű nyelvtani szerkezete hozzájárul a nyelv a
tömörségéhez. Amit a szanszkrit egy szóval kifejez, azt magyarul vagy
angolul gyakran 4-6 vagy még több szóval kellene körülírni. A szanszkrit
szavakhoz általában sok szinonima tartozik. Például az elefántot 100
rokon értelmű szóval fejezi ki.
Pánini, a szanszkrit nyelv atyja
Pánini, a szanszkrit nyelv atyja
India részéről az egyik legnagyobb ajándék, amit a nyugati szakembereknek adott, az Pánini
szanszkrit nyelvtana volt. A szanszkrit nyelvet Pánini foglalta
rendszerbe kb. az i.e. 5-4. században. Ekkor már nem a védikus, hanem a
klasszikus szanszkrit koráról beszélünk. Pánini a klasszikus szanszkrit
nyelvtant összegezte könyvében. Ez a világ első nyelvészeti tudományos
munkája.
A szanszkrit
nyelv kapcsolata más nyelvekkel
A szanszkrit hatással volt a kínai-tibeti nyelvek elterjedésével a buddhista szövegek fordítására. A buddhizmus az Asóka császár
által küldött Mahayana misszionáriusok által terjedt el Kínában. Így
sok szanszkrit szöveg csak a tibeti gyűjtemények és a buddhista
tanítások között maradt fenn.
Az olyan nyelvek, mint a thai és laoszi sok szanszkrit jövevényszót
tartalmaznak, akárcsak a khmer és kisebb mértékben még a vietnami is.
Sok szanszkrit jövevényszót találtak a jávai nyelvben is, különösen a
régi forma szókincsében, melynek közel a fele szanszkrit nyelvből
kölcsönzött.
A modern nyelvészet, az összehasonlító nyelvtudomány is sokat
köszönhet a szanszkrit nyelvnek. A nyelvészetben az olyan nagy nevek,
mint Chomsky és Kiparsky elismerik ezt, és Pánini szanszkrit nyelvtanát.
A szanszkrit nyelv és a fiziológia
Bebizonyosodott, hogy a szanszkrit segíti a hangképzést, a logopédusok munkáját, növeli a koncentrációt, a matematika tanulását.
A fonetika területén a kutatások egészen döbbenetes eredményeket
hoztak. Kimutatták, hogy az egyes hangok kiejtése különböző
energiapontokat aktivál. Az olvasás, a beszéd vagy a szanszkrit mantrák
szavalása stimulálja ezeket a pontokat, és erősíti az energiaszintet.
Így a test ellenállóbbá válik a betegségekkel szemben. Az elme nyugalma
pedig a stressz csökkentésében segít.
A szanszkrit az egyetlen, amely felhasználja a nyelv összes idegét.
Ez, párosulva a fokozott agyi funkciókkal és a magasabb energiaszinttel,
biztosítja a jobb egészséget. A vérnyomásra is pozitívan hat.
Összegzés:
Aurobindo, a szabadságharcos, jógamester és filozófus költőien foglalta össze:
A szanszkrit jellege és milyensége
önmagában is jól tükrözi annak a népnek a jellemét és tulajdonságait,
amely ezen a nyelven fejezte ki gondolatait, s fényt vet arra a
kultúrára is, amelynek közvetítő közege volt.
Napjainkban 22 hivatalos indiai nyelv van, ezek egyike a szanszkrit,
melynek másik elnevezése „devavani”, vagyis az istenek nyelve. A
szanszkrit költészet rendkívül sokszínű, több száz fajta időmértéket,
versritmust foglal magába. A szakirodalom műveit kimagasló komplexitás
jellemzi. A gazdag szanszkrit filozófiai munkák magukba foglalták a
különböző témájú gondolatok legszélesebb spektrumát.
Az
ezoterikus hagyományokban különbséget tesznek a tudatosság bizonyos
szintjei között. Mindegyik szintet az igazság sajátos megértése
jellemzi. Te melyik szinten vagy?
1. A tudatosság fizikai szintje
Az első szinten a fizikai és az anyagi világgal azonosulsz. Te vagy a külső környezet megtestesítője, annak minden negatív és pozitív oldalával.
Magadévá tetted a társadalom értékeit, ezért az a mód, ahogy saját
magaddal bánsz a sikertől és státusától függ. Ha szegény vagy és nincs
szerencséd, akkor elfogadod a dolgokat, úgy, ahogy vannak, és
tehetetlennek nyilvánítod magadat a sorssal szemben.
2. Alacsony rezgések
Amikor elérsz a tudatosság második szintjére, elkezded
megkérdőjelezni, hogy az életed csalódásai valóban az anyagi világhoz
kötődnek-e. Egyre kevésbé azonosulsz a külső, anyagi világgal, és elkezdesz önmagadba nézni.
Több időt töltesz egyedül, és sokkal közömbösebbé
válsz a pénzzel megszerezhető anyagi javak iránt, lemondasz a fogyasztói
életmódról. Elkezdesz különbséget tenni a nemi kapcsolat és a szerelem
között, a felszínes és a valódi hatalom között.
3. Fejlődés
A harmadik szinten sokkal érzékenyebbé válsz. Mélyebben érzékeled a dolgokat. Megengeded magadnak, hogy fájdalmat érezz és sírj. Elkezdesz filozófiai kérdéseket feltenni és fejleszted a művészeti ízlésedet.
Végül elkezded megérteni az élethez való hozzáállásodat, a fizikai létedet valamint a szenvedélyes és művészi energiáidat.
Empatikussá válsz, sokkal intuitívabban és megértőbben kezeled mások
érzéseit. Megérted, mit jelent igazi barátnak, jó embernek lenni. Már a
saját értékítéleted alapján cselekszel.
4. A passzívtól az aktívig
Elkezdesz aktívan részt venni a saját életedben. Te
magad döntöd el, milyennek kellene lennie az életednek. Most már biztos
vagy az értékeidben, és ezek alapján válogatod meg a barátaidat.
Ellenőrzöd és irányítod a gondolataidat és az érzéseidet úgy, hogy azok megfeleljenek a te értékítéletednek és vágyaidnak. Sokkal
figyelmesebbé válsz, kifejleszted az önkontrollodat, figyelembe véve,
hogy minden gondolatod vagy cselekedeted bizonyos mértékben hozzájárul a
személyiségedhez.
5. Belső egyensúly
Amikor eléred az ötödik szintet, megváltoztatod az életmódodat, annak alapján, amit jónak vagy rossznak tartasz önmagad számára.
Lemondasz a káros szokásokról. Elkezded tisztelettel kezelni a testedet
és az elmédet, egészséges napi rutin, helyes étrend segítségével tartod
fenn a belső egyensúlyt.
Már nem mások jóváhagyása szerint élsz. Ehelyett meg akarod osztani másokkal mindazt, amid van, pusztán abból az egyszerű vágyból, hogy adhass valamit az emberiségnek.
Több időt töltesz meditációval, önvizsgálattal és a hálád kifejezésével. Számodra most már nem olyan nehéz kompromisszumot kötni.
6. A nehézségek leküzdése
Világosan látod a külső világ és a szellemi világ közti különbségeket. Olyan érzés, mintha kettős életet élnél. Az anyagi világban vagy, de már nem érzed magad a részesének.
Megtanultad elsajátítani az anyagi és szellemi valóság közötti átmenet művészetét.
Könnyen alkalmazkodsz minden új helyzethez. Egyre többet meditálsz, és
olyan emberré válsz, aki képes bármilyen konfliktust megoldani, komoly
problémák esetében is tanácsot adni.
7. Spirituális élet
Sokkal teljesebb a spirituális életed. Minden
élőlénnyel mély érzelmi kapcsolat köt össze. Elkezded megérteni, mit
éreznek az emberek a lelkük mélyén, érzed a fájdalmukat, és megtanulod
begyógyítani a sebeiket.
A lelked megszabadul a negatív érzésektől. Kifejezed
az emberek iránti szeretetedet, ragaszkodásodat, mindig kedvesen
beszélsz velük, és megajándékozod őket pozitív érzelmekkel.
8. Egyesülés
Az ego és a társadalom közti határok lassan lerombolódnak.
Nem csak elkezded felismerni, hogy olyan vagy, mint mindenki más
körülötted, hanem egyenesen érzed is a kapcsolatot önmagad és az
Univerzum minden teremtménye között.
Felismered, hogy a gondolataid, érzelmeid és cselekedeteid
összefüggésben állnak bizonyos rezgésekkel, különböző
energiafrekvenciákkal. Megérted, hogy lehet irányítani ezeket
az energiákat, és hogy használhatod fel ezeket más emberek
cselekedeteinek ellenőrzésére is.
9. Jelenlét
Olyan hatalommal rendelkezel a gondolataid és érzéseid
felett, hogy erejük és tisztaságuk átalakítja az embereket, akikkel
kommunikálsz. Amikor belépsz valahová, az emberek azonnal a
legtisztább szeretetet kezdik el érezni irántad. A jelenléted annyira
erős lesz, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni, vagy nem észrevenni.
Érzed, hogy a tested, az elméd, a szíved, a lelked egy entitást alkotnak. Eggyé váltál az Univerzummal.
10. Feloldódás
Az „én” érzése szinte teljesen eltűnik. A saját
szellemi valóságodban élsz. Érzed a kapcsolatot az Univerzum összes
többi teremtményével. Érzed, hogy összeolvadsz a téged körülvevő
világgal.
A lényeged magába foglalja az Univerzumot, és fordítva.
Amíg a közelében vagy, és közöd van a dolgaihoz, mindig úgy érzed, az életed kilátástalan. Mindig úgy intézi, hogy ő FEDDHETETLEN MARADJON, az ő neve sehol sem szerepel, még a jól kitalált manipulációit is másokkal írattatja meg, akik hű szolgái, lelkesen követik addig, amíg el nem kezdenek félni, mert az életük vakvágányra fut, de még ekkor se kötik össze a nárcival mindazt, ami velük történik, pedig évek óta ő áll a háttérben, csakhogy egyszer körbeérnek a hazugságai, és kiderül minden.
Ha leleplezi valakik, NEM REAGÁL SEMMIT, mert nem tud mit reagálni, ugyanis a hazugsága került napvilágra, legyen az egy elhazudott kapcsolat, vagy boldognak tálalt élet, esetleg siker a munkában, bármi, ha leleplezik, a híveivel végezteti el a piszkos munkát és a bosszúja nem marad el.
A bosszút is úgy intézi, mint minden mást. Ő sehol nem jelenik meg, másokat manipulál arra, hogy jogot érezzenek egymáson, vagy a leleplezőn bosszút állni, hiszen ő jó, csodálatos.. ha jobban megnézed őt, minden róla szól, csakis róla, minden módon bizonyítani akarja, hogy egy remek ember, tele szeretettel, megértéssel, és ezt kiválóan el is játssza. Valójában azonban mindig csakis magával van elfoglalva, és mindent ÉRDEKBŐL TESZ.
A nárcit SENKI NEM ÖNMAGÁÉRT SZERETI, HANEM ÉRDEKEKBŐL, és akik eljutnak oda a környezetében, hogy ráébrednek, ki ő igazából, AZOK FÉLELEMBŐL VANNAK MELLETTE. A félelem fázisát mindig a MEGTÉVESZTÉS ELŐZI MEG, mindenről és mindenkiről sugallja, sugalltatja másokkal, hogy ők azok, aki igazából ő.
Mindig a felszínen él, mélyen nem néz magába, sokadik kínlódós nárci-empata beszélgetés sem vezet nála eredményre, és a NEMET MEG SEM HALLJA. SZÁMÁRA MINDEN A BIRTOKLÁS ÉS AZ URALKODÁS, de ez EGYÁLTALÁN NEM LÁTSZIK RAJTA, MERT REJTETTEN CSINÁLJA. Pont az a lényege, hogy minden tökéletesnek tűnjön, mellette elhidd, hogy szabad vagy, önmagad lehetsz, boldog lehetsz, mindenben segít, de valójában minden őérte van, minden róla szól, és HA SZEMBE MÉSZ VELE, MERT MEGUNOD, HOGY ÁLLANDÓAN KÁTYÚBAN VAN AZ ÉLETED MELLETTE, HOGY ÁLLANDÓAN TÖRTÉNIK VALAMI GOND, ÁLLANDÓAN BAJ VAN, ÁLLANDÓAN SEGÍTENI KELL, ÁLLANDÓAN AZT ÉRZED, HOGY SEHOVA NEM HALADSZ, VALAMI NEM STIMMEL, és elkezdesz NEMET MONDANI, akkor indul el a balhé.. mert ott elkezdi felfedni magát, mivel nem tud tovább maga mellett tartani a szokásos “minden jó lesz mellettem, majd meglátod” dumával.
Amikor már le akarsz lépni, nyíltan zsarol, fenyegetőzik, de úgy intézi, hogy ezt SOSE TUDD RÁBIZONYÍTANI. Még az sem kizárt, hogy NEM Ő ZSAROL, HANEM VALAKIT ERRE FELHASZNÁL, MERT HIHETETLEN KISUGÁRZÁSSAL BÍR, AMELY EGY BŰBÁJ, ÉS MÖGÖTTE SEMMI NINCS… A kisugárzását a híveitől lopja el, és ha elkezdik ettől megfosztani, látványosan csúnyul, öregszik, és kezd összeesni mint egy rongybaba.
Nagynak tűnik, de valójában kicsi, nem győzöm elégszer elmondani. A hívei őt tartják a legjobb embernek a világon, de ha nem úgy vannak a dolgok, ahogyan ő akarja, akkor először rejtetten kezd el manipulálni, és minden eszközt bevet, hogy visszatartsa azt, aki el akar tőle menekülni… majd amikor ez már nem segít, akkor megfélemlítésbe kezd, majd ha már ez sem, akkor kénytelen magát felfedni.
Szeret a háttérben maradni és csendben elbújni, hogy soha ne tudják meg, hogy mindenki életét ő tette tönkre. Másokkal takarózik, gondoskodik arról, hogy ne lehessen visszavezetni hozzá a szálakat.
Amikor valaki elkezdi leleplezni, lefagy, mert az erővel és az igazsággal szemben tehetetlen, ő maga, és az egész élete EGY NAGY HAZUGSÁG. Abból ISMERED FEL FŐKÉNT, HOGY HA ELJÖTT AZ IGAZSÁG ÓRÁJA, ÉS AZ ELSŐ NAGYOBB HAZUGSÁGÁRA FÉNY DERÜL, MÉG MINDIG RÁD AKARJA FOGNI, HOGY TE LÁTOD ROSSZUL, ILLETVE HA NYÍLTAN, NYILVÁNOSSÁG ELŐTT LEPLEZIK LE, Ő SEMMIT NEM REAGÁL RÁ, MERT FÉL ATTÓL, HOGY A HIHETETLEN CSODÁS IMIGE A PORBA HULLIK, MIVEL Ő NEM TÁMAD NYÍLTAN, Ő NEM MONDJA KI, Ő MINDIG CSENDBEN, A HÁTTÉRBEN AKAR MARADNI, ÉS CSAK EGY DOLOG ÉRDEKLI, MINDEN MARADJON ÚGY, AHOGYAN Ő ELRENDEZTE…
Irányít, kontroll alatt tart, és ha rájössz erre és menekülni akarsz tőle, megszabadulni tőle és mindattól, amit az életeddel tett, akkor durvább eszközökhöz folyamodik. Figyeli a messengeredet, feltöri a facebookodat, a telefonodat, a számítógépedet, minden lépésedet okosan szemmel tartja, és ha valami történik, amiből rájöhetnél az igazságra, akkor ERŐSZAKKAL ÉS NYÍLTAN FENNTARTJA A KONTROLLT, nehogy kiderüljön, MINDEN HAZUGSÁG VOLT.. KEZDETTŐL.
Az egyetlen fegyver ellene a nyilvánosság, mert retteg attól, hogy kiderül, ő se nem okos, se nem szép, se nem jó, nincs boldog párkapcsolata, sem jó munkája, se semmije, csak egy ember, aki egész életében más tollával ékeskedett, ellopta mások párkapcsolatát, mások bőségét, és természetesen mindig megmagyarázta, hogy hova tűnt a pénzed, hova tűnt a párod, elment mással, ő hallotta, látta, vagy mással mondatja ki, hogy látták a párodat mással, és azt használja fel ellened, hogy HISZEL BENNE. Akiben nem hisznek többé, az összeomlik. Láss át a szitán és MENEKÜLJ. Amíg nem késő, mert amint veszni lát mindent, amint felépített kamu élete összeomlik mint egy kártyavár, akkor kemény eszközökhöz folyamodik, amelyeket eddig éveken át ellened összegyűjtött.
HIGGY A MEGÉRZÉSEIDBEN. KÖVESD A FIGYELMEZTETŐ JELEKET. NE HAGYD MAGADAT BECSAPNI A MEGTÉVESZTŐ, TÖKÉLETES IMIGE ÁLTAL.. TUDD, MI AZ, HOGY NÁRCI.
Valaki, aki nem csupán önimádó, és önző, birtokló és kontroll mániás, hanem valaki, aki jól megmanipulálva téged, MINDENEDET ELVESZI, ÉS A NÁRCI NEM ENGED EL, MÉG AKKOR SEM, HA MÁR MINDENT MEGTUDTÁL RÓLA, kényszeresen és görcsösen kapaszkodik beléd és még mindig azon gondolkodik, hogyan adja elő lelkes még alvó táborának, hogy márpedig TE AZ ÖVÉ VAGY.
MENEKÜLJ A KÖZELÉBŐL ÉS MINDENT VONJ MEG TŐLE, AMIT VALAHA NEKI ADTÁL, MINDEN SZAVA HAZUGSÁG, ÉS MINDEN, AMIT AZOKRÓL HALLOTTÁL TŐLE, AKIKET SZERETTÉL, SZINTÉN HAZUGSÁG. ELSZIGETEL, MEGTÉVESZT, CSAPDÁBA CSAL, BÖRTÖNBE ZÁR, ÉS HA MÁR NAGYON EGYÉRTELMŰ, HOGY NEM AKARSZ VELE LENNI, AKKOR EGY KOMOLY KAMUVAL FÉLEMLÍT MEG, VALAMIVEL, AMITŐL A LEGESLEGJOBBAN FÉLSZ, ÉS ELŐADJA, HOGY Ő SEGÍT..
Ne higgy neki, nem segít, a megfélemlítést ő maga kreálta, és úgy intézte, hogy ne tudd lenyomozni. DE LE TUDOD. MERT OKOS VAGY ÉS ERŐS VAGY, ÉS HA ÁTLÁTSZ EGYSZER IS A SZITÁN ÚGY IGAZÁN, AKKOR NEKILÁTSZ ÉS MINDENT FELDERÍTESZ, ÉS AKKOR SZABAD VAGY.. és megkönnyebbülve lépsz ki az életéből örökre, mert ráébredsz, mindaz a rettegés, félelem, fájdalom, amit éveken át éreztél, valójában az övé, és amiben ő csillogott, az a te fényed, amit elvett tőled, hogy te viseld az ő rossz, semmilyen sorsát, ő élje meg a te életedet, és a CSERE itt bizony nem játék… Cseréld vissza, vedd vissza ami a tiéd, add vissza, ami az övé….Viselje a saját élete következményeit és ne akarjon más lenni, mint ami.
