VIDEÓ:
Egy halálos vírus terjed köztünk, a technokrácia vírusa. Az emberiség számára jelenleg nincs, ami nagyobb veszélyt jelentene. Támogatás: https://www.patreon.com/mediavadasz
*
VIDEÓ:
Egy halálos vírus terjed köztünk, a technokrácia vírusa. Az emberiség számára jelenleg nincs, ami nagyobb veszélyt jelentene. Támogatás: https://www.patreon.com/mediavadasz
*
531 esztendeje, 1489.
június 6-án, a Miksa római király követeivel folytatott
tárgyalások során Hunyadi Mátyás (ur. 1458-1490) 700 000 arany
fejében ajánlatot tett a Habsburgoknak az osztrák örökös
tartományok meghódított részeinek visszaadására. A dinasztia
már-már hagyományos pénztelensége, Miksa és III. Frigyes
császár (ur. 1440-1493) ellentéte és az utóbbi uralkodó
halogató taktikája miatt a cserére végül nem került sor, ám az
erre vonatkozó tervek is árnyalják a Mátyás halálakor fennálló
állapotokról alkotott képünket
„…S nyögte Mátyás
bús hadát
Bécsnek büszke vára.”
(Kölcsey Ferenc:
Himnusz)
A Habsburgok és a Hunyadi Mátyás korabeli
Magyarország viszonya több ponton is ellentmondásos volt: 1463
előtt királyunknak ádáz harcot kellett vívnia, majd tekintélyes
pénzösszeget kellett áldoznia annak érdekében, hogy uralmát
legitimálja és a Szent Koronát megszerezze, mi több, a
bécsújhelyi szerződés a császári dinasztia öröklésére is
komoly esélyt adott. A kompromisszumot követően aztán Mátyás
támogatást nyújtott Frigyesnek Podjebrád György cseh király
(ur. 1458-1471) támadása idején, sőt, hadjáratot is indított a
Habsburgok pártján egykori apósa ellen. A császár ugyanakkor nem
tudta folyósítani „fogadott fiának” az általa megígért
pénzösszeget, ráadásul amikor Hunyadi győzelmeit már
veszedelmesnek ítélte, elpártolt tőle, így például nem ismerte
el cseh királyi címét.
Az uralkodó Frigyes pálfordulására
az örökös tartományokban szervezkedő főurak támogatásával
válaszolt. Mátyás az 1471. évi Baumkirchen-féle lázadást, majd
Ulrich von Grafeneck lánzséri várúr összeesküvését is
pártolta, igaz, az utóbbi mozgalom időpontjában már a császár
is arra készült, hogy szövetségre lép Magyarország ellen a
Jagellókkal. A felek viszonyát az 1470-es években a kölcsönös
gyanakvás jellemezte, amit tovább növelt, hogy Beckensloer János
esztergomi érsek átpártolt III. Frigyes oldalára. Mátyás ezzel
szorult helyzetbe került, ugyanis a szökött klerikus anyagi
támogatásával a császár semlegesíteni tudta főúri ellenzékét,
amivel az összes ütőkártyát kivette ellenlábasa kezéből.
Hunyadi egyetlen esélye a nyílt háború maradt, amit 1476–77
fordulóján erőteljes propagandával készített elő.
Tekintve,
hogy Beckensloer János forrásai sem voltak elegendőek a Habsburgok
akut adósságainak enyhítésére, Mátyás ausztriai hadjárata
jelentős magyar sikert hozott. Bár Frigyes előzőleg megnyerte
magának Jagelló Ulászlót (cseh királyként ur. 1471-1516), a
Hunyadival rivális cseh királyt, az uralkodó rövid időn belül
visszavonult a hadszíntérről, így a fekete sereg a Bécs környéki
erősségeket is könnyűszerrel meghódította és a császárváros
ostromára készült. Ez alkalommal a pápai beavatkozás még gyors
békét eredményezett, Mátyás pedig a gmunden-korneuburgi békében
– papíron – jelentős sikereket könyvelhetett el: egyfelől
Frigyes őt ismerte el a cseh korona jogos birtokosának, másfelől
pedig a lázadóknak kegyelmet, ellenfelének pedig 100 000 arany
kárpótlást ígért. Hunyadi felesége rokonsága, tehát a Nápolyi
Királyság érdekében is igyekezett közbenjárni, így például
elérte, hogy sógora szerezze meg a milánói hercegséget.
Mondanunk sem kell, hogy a fegyvernyugvás nem bizonyult tartósnak,
hiszen Frigyes nem csak a jóvátétel kifizetésével késlekedett,
de utóbb Milánó kérdésében sem váltotta be ígéretét.
Erre
válaszul a király megint csak a császár ellenzékéhez –
ezúttal a salzburgi érsekhez – fordult, illetőleg a Habsburgok
nyugati ellenfeleivel, Franciaországgal és a svájci tartományokkal
lépett szövetségre. Rohr érsek 1479-ben magyar katonaságot
hívott be birtokai védelmére, aminek eredményeként a határ
menti Fürstenfeld, Radkersburg és Ptuj is Mátyás kezére került.
Hunyadi azután sem adta vissza ezeket a városokat, hogy Frigyes
Beckensloert helyezte a salzburgi érsekség élére. A vitatott
területeken már 1481 őszén összecsaptak a két uralkodó
csapatai, Mátyás király pedig – az ígért 100 000 tallér
elmaradására hivatkozva – 1482 tavaszán hadat is üzent a
császárnak.
Ez a háború a magyar népi emlékezetben
később dicsőséges hódításként maradt meg, ami sok szempontból
meg is felel a valóságnak, hiszen Mátyás a következő években
többek között Hainburg (1482), Bécs (1485) és Bécsújhely
(1487) városát is sikerrel ostromolta, illetőleg jelentős
területeket szerzett az osztrák és stájer tartományokban. Az
éremnek azonban két oldala van: az igazsághoz hozzátartozik, hogy
a fekete sereg eredményei sajnálatos módon nem értek fel egy
nyílt ütközetben kivívott győzelemmel – ilyenre ugyanis
sohasem került sor –, és az is tény, hogy a császári trónról
álmodó magyar király hadi sikereivel elidegenítette magától a
birodalmi rendeket. Mátyás hiába mért megalázó vereséget a
Habsburgokra, ha az erejétől megrettenő választófejedelmek
1486-ban végül abba is beleegyeztek, hogy Frigyes a Német
Aranybulla megszegésével koronáztassa római királlyá – kvázi
örökösévé – fiát, Miksát (ur. 1493-1519).
A magyar
uralkodó hiába aratott fényes győzelmeket, ha egymaga állt
Európában, hiszen nápolyi származású feleségén keresztül nem
számíthatott komoly támogatókra, sőt, törvényes örököse sem
született. A dél-itáliai királysággal fennálló kapcsolat
ellenben rengeteg gondot okozott Mátyásnak, hiszen belesodorta őt
a félsziget politikai küzdelmeibe, ezáltal pedig régi
szövetségeseivel, a pápasággal és Velencével is konfliktusba
bonyolódott. A térképek tehát hiába tanúskodnak arról, hogy a
magyar birodalom kiterjedése 1490-ben volt a legnagyobb, mindeközben
a király egyre távolabb került céljai megvalósításától.
Mátyásnak egyre kevesebb esélye maradt arra, hogy elnyerje a
császári koronát, vagy bármilyen más módon – például egy
katonai szövetség keretében – segítséget szerezzen nyugatról
az Oszmán Birodalom elleni háborúhoz.
Mindennek tetejében
Mátyást az 1480-as évek végén már a köszvény is kínozta,
betegeskedése pedig előtérbe helyezte azt a problémát, hogy ki
örökölje Magyarország trónját az uralkodó halála után.
Hunyadi jelöltje természetes fia, Corvin János volt, akinek
elismertetése érdekében hajlandó volt akár minden addigi sikerét
feláldozni; Miksa hajlott is a megegyezésre, aminek következtében
szembekerült édesapjával, a császárral. A római király 1489
tavaszán a bajor herceg vezetésével követeket küldött Budára,
akik az akkor már érvényben lévő fegyverszünetből
békeszerződést próbáltak kovácsolni. Mátyás szintén békére
törekedett, ezért 1489. június 6-án felajánlotta, hogy 700 000
aranyért és Corvin János örökösödési jogának elismeréséért
cserében hajlandó lemondani összes ausztriai hódításáról. A
tárgyalások azzal zárultak, hogy szeptember közepén Miksa és
Mátyás személyesen köt majd egyezséget Linzben, ám a magyar
király betegsége miatt erre a találkozóra sohasem került sor. A
békéből így csak elnyújtott fegyverszünet lett, ráadásul
Frigyes is igyekezett megakadályozni a kompromisszumot; a rossz
nyelvek szerint abban bízott, hogy ellenfele halálával a remélt
birtokok – és esetleg a Szent Korona is – ingyen az ölébe
hullanak majd, várakozása pedig úgy sem bizonyult alaptalannak,
hogy 1489 végén Mátyás állapotában feltűnő javulás
mutatkozott.
Magyarország pozíciói ugyanakkor nem javultak,
amit leginkább az mutat meg, hogy Mátyás egyre-másra ostromolta
békeajánlataival Frigyest és Miksát: előbb Corvin Jánost
próbálta meg kiházasítani egy Habsburg hercegnővel, majd 1489
őszén felajánlotta, hogy természetes fia horvát és bosnyák
királyságának elismerése esetén a magyar rendek hűségesküt
tesznek a császárnak, és Hunyadi halála után a dinasztia szerzi
meg a magyar trónt. Mindez azt mutatja, hogy a király tisztában
volt Corvin János öröklésének akadályaival, egyúttal pedig azt
is tudta, hogy az általa felépített államalakulat meglehetősen
sérülékeny. Hunyadi Mátyás tehát 1490 virágvasárnapján nem
egy tetőpontján álló birodalmat, hanem egy rengeteg dilemma és
nehézség által terhelt királyságot hagyott az utókorra, ez
azonban semmit nem von le egyik legkiválóbb uralkodónk
érdemeiből
Forrás:
rubicon.hu
-
Bizonyára sokan vannak azok, akik már
hallottak az energiavámpírokról, vagyis olyan emberekről, akik
folyamatosan a negativitást árasztják magukból, emiatt pedig a
körülöttük lévők úgy érzik, teljesen lefárasztották őket.
Energiavámpír bárki lehet, egy távoli családtag, a szomszédunk,
vagy akár a munkatársunk. Az alábbiakban olyan embertípust
ismertetlek meg, amelyeket jobb kerülni, ha nem akarjuk, hogy
felemésszék energiáinkat.
A tehetetlenség vámpírja:
Ez
a típus folyamatosan azt sugározza környezete felé, hogy soha
semmi nem sikerülhet nekik. Számára minden vállalkozás eleve
kudarcos, semmibe sem érdemes belefogni, mert az halálra van
ítélve. Minden erejével arról szeretne meggyőzni másokat, hogy
terveik a valóságtól elrugaszkodottak. Könnyen fel lehet ismerni,
hisz életében soha semmit nem ért el, legyen az magánéleti, vagy
szakmai megvalósítás.
A hiba vámpírja:
Állandóan
az alkalmat keresi, hogy a környezetében élőket hibázáson
kapja. Találkozhatunk vele bárhol, és arról ismerszik meg, hogy
boldogság önti el, ha olyan embereken csámcsoghat, akik valamilyen
hibát követtek el. Célja, hogy porig rombolja az önbecsülést,
és más vámpírokhoz hasonlóan, követőket próbál megnyerni
magának az áldozata közül. Jellemző rájuk, hogy semmit nem
szeretnének kezdeni az életükkel, hisz olyan nagy bennük a
félelem a hibázástól, hogy kizárólag olyan dolgokba vágnak
bele, amelyek nagyon alacsony kockázattal járnak. Gyakran ők maguk
alakítanak ki olyan környezetet, hogy az áldozatokat hibára
késztessék.
Az irigység vámpírja:
Azokra
vadásznak, akik már elértek valamit. Hangsúlyozzák, hogy
tisztességtelen módon érték el céljaikat, szerencséjük volt,
ami nem fog sokáig tartani. Az első típushoz képest, az irigység
vámpírjai sem képesek semmi jót elérni az életben, mivel
negatív felfogásukból semmi jó nem származik. Minél
piszkosabban gondolkodnak, annál jobban beszennyezik saját
életüket, azt kapják, amit adnak. Mivel irigyek és féltékenyek,
állandó boldogtalanság a részük, ezért minél több embert a
maguk szintjén szeretnének tudni.
Konfliktusvámpír:
Ez
esetben kifinomult vámpírral van dolgunk. Szándékosan
konfliktusokat provokál emberek, embercsoportok között az oszd meg
és uralkodj elv alapján. Egyes esetekben, amikor sikerült
konfliktust kiprovokálni, a békítő szerepet veszi fel, holott
eredeti célja az, hogy addig konzerválja a konfliktusos állapotot,
amíg csak lehet.
A jó vámpírja:
Nagyon nehezen
azonosítható típus. A megmentő szerepét ölti magára, és alig
megkülönböztethető a valódi jó szándékú embereknél. Azt a
látszatot keltik, hogy a körülöttük élők, a társadalom javát
akarják, ám ez a magatartás csak egy célt szolgál: ajtókat
kinyitni. Vigyázat, az ilyen emberek nem tiszta szándékkal
közelítenek, és ártatlan áldozatokra vadásznak, akik
segítségével elérhetik céljaikat. Amikor egy ilyen vámpírral
futunk össze, igyekezzünk perspektivikusan gondolkodni, és
mérlegeljük tetteit, és azok következményeit pl. egy év
múlva.
Az arrogancia vámpírja:
A mindentudók
típusa. A lehető legkisebb erőfeszítést hajlandók csak megtenni
a mindennapi életben való érvényesüléshez, ennek ellenére a
legjobbnak érzik magukat, és jó érzéssel tölti el őket, ha a
körülöttük élő emberek szomorúak, vagy kellemetlen helyzetbe
kerülnek. Fenntartják, hogy mindenre van válaszuk, és a helyes
vélemény csakis az ő birtokukban van. Onnan ismerszik meg, hogy
elrejti a gyengeségeit és a tehetetlenségét.
Az áldozattá
válás vámpírja:
Szintén egy körmönfont típus.
Folyamatosan magára irányítja a figyelmet, és áldozatként
tünteti fel magát. Megmentőkkel igyekszik körülvenni magát, de
senkinek sem engedi, hogy valójában megmentse, hisz egész életében
áldozatként szeretne élni. Élethelyzetükért a társadalmat,
kollégáikat, családtagjaikat hibáztatják, és folyamatosan
bizonyítékokat gyűjtenek arra, hogy ők áldozatok. Egy kis
figyelmet, boldog pillanatot koldulnak, ám azzal nem élnek, csupán
az energiát szívják. Ezek a barátságos vámpírok nagyon
veszélyesek mivel az emberekben lévő jóra
vadásznak.
Vámpírka:
Biztos neked is van olyan
barátod, akivel ha találkozol, mindig optimizmust, erőt sugároz,
és ha vele vagy, te is szebbnek látod a világot. Az
energiavámpírok pont az ellentéteik: ha beszélgettek, ürességet
és bágyadtságot érzel, rosszkedvűvé és ingerlékennyé válsz
a találkozás után. Sokszor megtörténhet régi barátságokban
is, hogy egy idő után teherré válik a másik, sőt, egy lángoló
szerelemként induló kapcsolatban is érezheted, hogy párod megfojt
a problémáival. Természetesen nem minden segítségre szoruló
vagy hullámvölgyben lévő barát számító, energiacsapoló, de
azokkal vigyáznod kell, akiknél ez állandósult jellemző. Hogy
felismerhesd, van-e a környezetedben ilyen, olvasd el a következő
jellemzéseket.
Trompf mester:
Bármit mondasz, legyen
az negatív vagy pozitív, ő mindig nagyobbat mond. Neki a szakítás
jobban és hosszabban fáj, mert ugye az ő kapcsolatuk más volt,
mint az átlagé, viszont ha valami eredményedről mesélsz, az
semmi az övéhez képest. Ha azt mondod, süt a nap, szerinte ez
biztos hülyeség, hiszen ő látta a tévében, hogy már az
Északi-sarkon gyülekeznek a felhők, és nemsokára ideérnek,
tehát neked rossz a megítélő képességed. Saját kisebbségi
érzését próbálja csökkenteni azzal, hogy a saját szintjére
kényszerít másokat.
Szerencsétlenke:
Ha mesél
magáról, abban folyton a mártír és szenvedő szerepében tűnik
fel. Ő az, akit az esőben mindig felcsap az autó, magára önti a
kávét, de minden egyes kudarca mások miatt van. Soha semmivel nem
elégedett, a pesszimizmus szó mellett a szótárban valószínűleg
az ő nevét találod. Környezetében tapintatból nem mersz jó
dolgokat mondani, inkább te is előbányászod az odavágó, együtt
érző, téged is elszomorító történeteket.
Lelki
szemetesláda:
Néhány embernek, bár csak a vonaton vagy a
munkahelyi menzán ülnek le melléd, öt perc múlva ismered az
egész életét - a szülei frusztrációkkal teli házasságáról,
melynek bátyja, aki egyébként koraszülött volt, az oka, és hogy
számukra bizonyítson, öt szakmája van, de még keresi a helyét
típusú történetekkel fáraszt. De sokszor alakulnak át
barátságok is ebbe az állapotba: lehetetlen időpontokban hív fel
zokogva, hogy a párja nem azt az inget vette fel a partira, amit
most vett neki, és kéri, te is szapuld a pasit, majd két hónapig
semmi hír, hiszen minden rendben köztük. Vagy mindig csak akkor
keres meg, ha valami segítség kell neki, de egy kedves hogy vagy
akkor se hagyná el a száját.
Álbarátok:
Feltűnően
szívélyes és kedves addig, amíg rá nem jön, milyen célokra
használhat fel téged. Az őszintének tettetett beszélgetések
során megkeresi gyenge pontjaidat, és amikor például társaságban
vagy munkahelyi ebéden te vagy a középpontban helyette, jól
hátadba döfi a kést, hogy mindenki röhögjön, vagy összesúgjon
a hátad mögött. Majd elnézést kér, hogy nem gondolta komolyan,
és minden kezdődik elölről. Vagy csak akkor beszélget veled,
amikor csak te vagy ott, ha vannak ott mások, akiknek barátságát
előnyösebbnek tartja, téged észre se vesz. Folyamatosan
viccelődik, magára irányítja a figyelmet, és abban leli örömét,
minél több emberről tudja elmondani, hogy ismeri, és annyira jó
barátok.
Az alábbi tulajdonságaikról könnyebben
felismerheted az energiavámpírokat:
-Betör a privát
teredbe, nem tiszteli a határokat (ahogy téged sem)
-Mindenből
nagy ügyet csinál, egy letört körömből Shakespeare-drámát
rendez.
-Folyamatosan panaszkodik a partneréről, a
munkahelyéről, a gyerekeiről, a rossz szerencséről,
betegségekről. Mintha vele csupa rossz dolog történne.
-Kritizálja
a hajad, a megjelenésed, a munkád, a gyerekeid, a párod, a
barátaid, a céljaid - néha segítő szándéknak tüntetve fel a
kritikát.
-Bátorít a negativitásra, naivnak, hiszékenynek,
gyerekesnek nevez, ha valamivel kapcsolatban lelkesedsz. Állandóan
óvatosságra int és negatív példákat hoz.
Onnan tudod,
hogy energiavámpírral volt dolgod, hogy utána kissé depressziós,
szomorú vagy kimerült leszel. Órákig próbálod feltölteni
magad: kényszeresen eszel, vásárolsz, alszol vagy iszol, amíg
jobban nem vagy. Minden formában léteznek: lehet szerény, hangos,
elbűvölő, rámenős, visszahúzódó, okos, butácska, nem ez a
lényeg. A lényeg, hogy hogy érzed magad, miután
elváltatok.
Fokhagyma és szenteltvíz helyett: megoldások
vámpírok ellen:
• Könnyebb mondani, mint megtenni, de ne
vegyél róla tudomást! Ne figyelj rá, ne vedd fel a telefont,
udvariasan, de utasítsd el közeledését!
• Ha fontos
számodra, beszéld meg vele érzéseidet. Persze nem úgy, hogy
közlöd vele vámpírságát, hanem onnan közelítsd meg, hogy
miért van rossz kedve, miért viselkedik így, és hogy neked ez
rosszul esik. Az energiacsapolók könnyen magányosak maradhatnak.
Ha érzel magadban egy kicsi empátiát, akkor próbálj segíteni
ezzel a problémával küzdő embernek.
• Ha muszáj vele egy
térben maradnod, gondolj magad köré egy burkot! Egy pajzsot,
amiről leperegnek a negatívumok, és nem sérül meg a lelked.
Semmiképp ne állj közel hozzá, mindig tartsd a két lépés
távolságot.
• Vágj vissza humorosan, vagy fordítsd magad
javára a helyzetet. Mivel az energiavámpírok akkor támadnak,
amikor nem számítasz rá, ez nem könnyű, de ne hagyd, hogy elérje
célját, azt, hogy rosszul érezd magad.
• Minél kevesebb
időt tölts egy ilyen emberrel. Ha menet közben veszed észre, mi
történik, zárd le a beszélgetést. Nyugodtan mond, hogy menned
kell - majd úgy tesz, mintha nem értené, de te csak hagyd ott
nyugodtan.
• Maradj nyugodt, és érzelmileg tartsd távol
magad, ha energiavámpírral beszélsz. Ne vedd magadra semmilyen
megjegyzését, ne hagyd, hogy hatással legyen rád.
• Légy
önző. Ne hagyd, hogy felfaljon a negatív energia, gondolj magadra:
most dolgoznom/edzenem/pihennem kell. És foglalkozz azzal, ami neked
jó.
• Ne vedd át a problémáit. Megtanultuk, hogy
empatikusnak kell lennünk, de ez nem minden esetben igaz. Úgysem
tudsz rajta segíteni, mert csak panaszkodni akar, nem megoldani a
gondokat, úgyhogy hagyd rá. Bele se gondolj, már azzal is elvész
egy csomó energiád.
• Ne nézz a szemébe. Sokkal
hatékonyabban szívja el az energiád, ha rád kapcsolódhat. Ha
kerülöd a szemkontaktust, nem tud annyira hatással lenni rád.
•
Védd a személyes tered, a gondolataid, az élet-energiád! Vedd
körül magad pozitív emberekkel, akiknek ugyan vannak néha
gondjaik, de egészen máshogy közelítenek hozzá. Nem az a baj,
hogy egy barát a válladon sírja ki magát, hanem az, ha ezt
hetente többször teszi. Hagyd őket, nem tartozol nekik semmivel,
főleg nem az energiáddal.
Mit tegyél, ha magadra ismertél
a jellemzőkben?
Ha mostanában úgy érzed, hogy barátaid
elmaradoznak mellőled, kevesebbet hívnak fel, vagy ha folyamatos
vágyat érzel, hogy másokra zúdítsd a problémáidat, esetleg
gonoszkodj olyan emberekkel, akiket alapvetően kedvelsz, akkor
lehet, hogy benned is él a vámpír. Ne ess kétségbe, inkább
próbáld nyugodtan végiggondolni a másokkal való kapcsolatodat.
Legyél őszinte, és válaszold meg magadban a következő
kérdéseket.
• Miért vagy rosszindulatú másokkal?
•
Kiket cikizel? Miért vagy rájuk féltékeny, milyen tulajdonságuk
van meg, ami neked hiányzik?
• Miért esik jól siránkoznod?
Biztos, hogy mindig az élet borús oldalán vagy?
• Mondd el
problémádat egy hozzád közel álló személynek. Ne hisztizz,
hallgasd végig kritikáját, és tanulj belőle!
• Keresd meg
a probléma gyökerét: mi az, amivel nem tudsz megküzdeni, mi az,
ami boldogtalanná tett téged. Ha szükséges, fordulj szakemberhez
vagy keress pszichodráma csoportot.
• Találj magadnak egy
olyan hobbit, elfoglaltságot, ami valós energiával tölt fel. Egy
olyan dolgot, amiben biztosan sikereket érsz el, persze magadhoz és
nem másokhoz viszonyítva!