2015. november 16., hétfő

Őshazánk a Kárpát-medence / Hazatérés a Kárpát-medencébe!


1)Roga koronája - Őstörténeti áttekintő

Friedrich Klára

Őshazánk a Kárpát-medence:


* A Kárpát-medence legrégibb emberlelete a vértesszőllősi tarkócsont és lábnyom 450 ezer éves.
* A Lambrecht Kálmán barlang lakói 150, a Subalyuk barlang alsó rétegéé 130 ezer évvel ezelőtt éltek.
* A tatai hőforrások melletti tábor kora 33 ezer év, az érdi medvevadász telepé 50 ezer és 35 ezer év közötti. E helyek lakóinak zsákmányállatai főként mamut, rénszarvas, vadló. Fejlett, gondosan kivitelezett kőszerszámokat használtak, bőrökből készült ruhákat viseltek.
* Kiemelkedő jelentőségűek a Szeleta és Istállóskői barlangleletek (40 és 32 ezer év között). „Tökéletesebb lándzsa és nyílhegyeket ősember sehol sem gyártott” – írja Gáboriné, Csánk Vera.


Az istállóskői barlangban találták meg a legrégibb nyílhegyet, 36 ezer éves. Felfedezéséig a hivatalos álláspont az volt, hogy az íj 10 ezer éve használatos. Közel 120 csont nyílhegy bizonyítja, hogy őseink ezzel a létfontosságú eszközzel évezredekkel előztek meg más kultúrákat.
Korukat messze megelőző fejlettségük miatt óriási jelentőségűek a lovasi festékbányában talált, remekbe készült agancs és csont bányász szerszámok. Részletesen ír erről Mészáros Gyula, a lelet feltárója, a Régészeti barangolások Magyarországon című kötetben. Ezeknek a 40 ezer évvel ezelőtt élt bányász őseinknek úttörő találmánya volt a hevítéssel, tüzeléssel történő sziklarepesztés. A kibányászott vörös földfesték mennyisége arra utal, hogy nem csak saját telepüket, hanem másokat is elláttak a díszítéshez, halottkultuszhoz szükséges anyaggal.
Budapest határán, Máriaremete közelében 33 ezer évesek a Felső barlang leletei. Farkas, róka, barnamedve, vadló a jellemző állatcsontok. A jégkori vadló nem tévesztendő össze a vadszamárral (Asinus Hydruntinus), csontjaik különbözőek.
Joggal feltételezhető az ilyen gazdag és kiemelkedő fejlettségre utaló leletanyag mellett a letelepedettség, a kezdetleges földművelés gyógynövények szaporítása céljából, továbbá a jégkori vadló kicsinyeinek befogása, háziasítása, szállítóállatként való hasznosítása, ugyanis a csontok alapján néha óriási mennyiségű zsákmányra, húsra lehet következtetni. Valószínűleg nem az egész közösség, gyerekek, asszonyok, öregek követték a csordát, csupán a vadászok. A lovasi festékbánya közelében sincs élettérre utaló lelet, tehát bányász, vadász őseink „eljártak dolgozni”, majd hazatértek zsákmányállataikkal, nyersanyagaikkal, a kultuszaikhoz szükséges vörös festékkel. Hittek a halál utáni létezés valamilyen formájában, mivel zsugorított, oldalt fekvő helyzetben eltemetett halottaik mellé vadász szerszámokat, élelmiszereket tettek.
És voltak olyanok is, akik nem zsákmányért, nyersanyagért indultak el. Ne higgyük azt, hogy őseinket csupán „állati szükségletek” vezették. Az emberi intelligencia fontos része a kíváncsiság, megnézni mi van a hegyen túl… Mindig azok lendítették előre a fejlődést, akik kíváncsiak voltak arra, mi van a hegyek túloldalán.

A gravettiek

Kíváncsi őseink elindultak Keletre. Erre az elindulásra egyetlen bizonyítékunk van: a visszatérés. Visszatérés a Kárpát-medencébe, nemzedékekkel, századokkal, ezredekkel később. Visszatérésüket segítették a folyómedrek, az útközben szerzett csillagászati ismeretek, az odaút során letelepített helyőrségek, táborok, kolóniák. A visszatérés népe a gravettiek. Nevüket jellegzetes, kőből pattintott nyílhegyfajtájukról kapták, amelynek alapján táborhelyeik nyomonkövethetők. Főbb telepeik a Don, Dnyeper, Dnyeszter mellett, majd sorban a moldvai területeken, a Keleti Kárpátokon keresztül a Kárpát-medencében, ahova kb. 25 ezer évvel ezelőtt érkeztek vissza.
A hivatalos álláspont szerint a gravetti kultúra minden előzmény nélkül, a Don, Dnyeszter, Dnyeper déli területein alakult ki. De emlékezzünk csak vissza a 36 ezer éves istállóskői nyílhegyekre és a lovasi festékbánya vörös limonitjára. A gravettieket nyílhegyükről nevezték el és vörös festéket használtak halottaik eltemetésekor.
A gravettiek fôbb szálláshelyei a Kárpát-medencében Bodrogkeresztúron, Orkán, Ságváron, Dunaföldváron, a Dunakanyarban, Pilismaróton, Csillaghegyen, Zalaegerszegen és a Felvidéken voltak. Rénszarvasvadászattal foglalkoztak, telepeiken azonban megtalálhatóak a jelenlegi belső-ázsiaihoz hasonló vadlócsontok. Feltételezhető, hogy az egyik csoport már az ott háziasított fajta hátán tért vissza. A hivatalos álláspont a ló legkorábbi háziasítását ugyan i.e. 3000-re, azaz 5000 évvel ezelőttre teszi az Ural táján, de ismét hivatkoznék az istállóskői csont nyílhegyek és az íj használatával kapcsolatos álláspont ellentmondásaira, vagy a már említett vadszamár kihalását illető időpontok eltéréseire.
A gravettiek nem a barlangokat keresték, hanem a síkvidékeken maguk alakították ki rúdsátrakból álló átmeneti szálláshelyeiket. Huzamosabb tartózkodásra földbe vájt, felül szintén sátorszerűen kialakított bőrökkel és földdel fedett kunyhókat készítettek. Tudták, hogyan kell tárolni, szárítani a húst. Friss fogyasztásakor kőlapokon sütötték. Gazdag szerszámkészletük volt, többek között agancskapa. Művészetükre a női termékenység és agyag állatszobrocskák, valamint a vörös földfesték használata jellemző.
A hivatalos álláspont szerint 10 ezer éve, az utolsó jégkorszak végén, a felmelegedéskor a rénszarvasok Észak felé húzódtak és őket követve az egész gravetti népesség elhagyta a Kárpát-medencét.

Numi Tórem

A gravetti népesség egyik, feltehetően a felvidéki területen élő része valóban elhagyta a Kárpát-medencét a rénszarvasok nyomában. Hallatni fog majd magáról ősapáinknak ez a csoportja. Az ô egyik leszármazottjukat fogják az obi-ugorok (vogulok, osztjákok, manysik, cseremiszek, lappok, szóval akiket néhány nyelvész finnugorként foglal össze) Numi Tóremnek, Teremtőnek hívni és megőrizni teremtési énekeikben. Ezek az Északra vándorolt ősapáink tanították meg a neandervölgyi szinten élő obi-oguroknak a fejlettebb nyelvet, az eszközkészítést, halászatot, vadászatot. És itt van a finnugorisztika alapvető tévedése, vagy tudatos torzítása, hogy a tanítókat összekeverték a tanítványokkal.

A helyőrségek

A jégkorszak végi felmelegedés hatására a Kárpát-medencében is hatalmas területek kerültek víz alá, veszélyeztetve síkvidékre települt őseink életterét. Ezért nagy arányú kivándorlás indult meg, fokozatosan feltöltve a Keleti Kárpátoktól a Donig húzódó helyőrségeket. 8-9 ezer évvel ezelőtt a telepek megnövekedett lakossága kezdett áttérni a vadászatról az élelemtermelő gazdálkodásra. Termékeikkel kereskedtek, kapcsolatba léptek más kultúrákkal, tanították őket, hatottak rájuk. Újból hosszú utakra indult néhány csoport. Eszközeik, használati tárgyaik alapján követhetők. E követés legjellemzőbb tárgya most nem a gravetti nyílhegy, hanem a kerámia és Dél-Mezopotámiába vezet.
Sir Leonard Woolley, a mezopotámiai ásatások legnevesebb régésze tárt fel egy kultúrát az Al-Ubaid domb alatt, amelynek egyik alsó, 6500 éves rétegében jellegzetes mintázatú, mázas, égetett agyagedényeket találtak.
500-1000 évvel később pedig ugyanezen az útvonalon megjelennek a fejlett rézbányászatot és fémművességet követően a fémszínű, sötétszürke, vörösesbarna mintázat nélküli kerámiák Dél-Mezopotámiában.

Az erdélyi helyőrség

Erdély a Kárpát-medence régészeti leletekben és adatokban leggazdagabb területe. Sajnos ezek éppen olyan hozzáférhetetlenek, mint néhány éve Zakar András, Padányi Viktor, Badiny Jós Ferenc, Érdy Miklós könyvei voltak. Erdély a kulcs, a sumer-pártus-szkíta-hun-magyar azonosság bizonyításához és éppen ezért kellett ezt a kulcsot kitépni a kezünkből.
A kultúrtörténészek kevés dologban értenek egyet, de abban igen, hogy az írás sumer találmány. Ezt mi magyarok is elfogadhatjuk, azzal a kiegészítéssel, hogy a sumerek Kárpát-medencei ősapáink egy délre húzódott csoportja voltak. Ezt bizonyítják az egyúttal az útvonalakat is mutató tordosi (Erdély), Vinca (Belgrád közelében), anatóliai, zagroszi kultúrák.
A gravetti nyílhegy, a fazekaskorong, a négykerekű kocsi, a juh, kecske, ló háziasítása, a festék és rézbányászat, az égetett agyagszobrocskák feltalálása után Erdélyben megjelenik az írás.
Az erdélyi Tatárlaka a múlt században élt nagy jelentőségű régésznő, Torma Zsófia által feltárt tordosi kultúrához tartozik. 1961-ben itt találtak a régészek egy hamuval telt gödörben, emberi csontok mellett három agyagtáblácskát és agyagszobrocskákat. Hangsúlyozom, hogy helyi agyagból készültek. A három táblácskán piktográfia, képírás található, amelyhez hasonlókat Torma Zsófia is talált a tordosi cserépedények alján. De nem csak a tordosi, hanem Dél-Mezopotámia Al-Ubaid-i és uruki kultúráit követő Jemdet-Nasr korszak agyagtábláival is megegyeznek a piktográf jelek. A lényeges különbség az, hogy radiokarbon mérések alapján a tatárlakai lelet 7000 éves (i.e. 5000), a Jemdet-Nasr piktográfiák pedig 1500-2000 évvel fiatalabbak.
A tordosi szobrocskák őseink külsejére is utalnak, hátul varkocsba fogott hajat viselnek, mint utódaik, a hunok.

Ha többet kíván tudni, vagy részletesebben olvasni a problémakörről, keresse Friedrich Klára és Szakács Gábor „Kőbe vésték, fába rótták” című könyvét! – a szerk.


2) Badiny Jós Ferenc:

Igaz történelmünk vezérfonala Árpádig (részlet)


AZ "ŐSÖK" VISSZATÉRNEK...

Az itt közlésre kerülő adataim jó megértése érdekében hivatkoznom kell dr. Hideo MATSUMOTO professzorra, az ő kijelentéseire és a vele - Clevelandben - 2 napon át folytatott eszmecserénkre. Ugyanis megtisztelt azzal, hogy első lehettem a magyarok között, akinek a 9000 magyar vérminta kiértékeléseinek eredményét megmutatta.

Nagyon fontosnak tartom az ő személyével kapcsolatos igazságnak a feltárását, mert történelmünkről "beszélő" hazai előadók olyan valótlanságokat hirdetnek dr. Matsumoto "megállapításaként", amit ő sohasem mondott.

Az ellenőrizhetőség érdekében idézni fogok abból az interjúból, amit dr. FUJINAMI és KIBAYASHI japán tudományos kutatóknak adott. (Angol nyelven közölve a "Sumitomo Pyrethrois World" 1989. 12. számában.) A feltett kérdésekre dr. Matsumoto a következőképpen felelt: "A magyarokat a *dél-mongoloid* gének jellemzik. Ez viszont a finn népeknél teljesen hiányzik, mert ezeknek az *észak- mongolid* gén a meghatározója. Ennek következtében a magyarok és a finn népek nem képeznek egybetartozó népcsoportot." "Bizonyított valóság, hogy a magyarok nagyon különböznek az őket körülvevő népcsoportoktól, és főleg kulturális vonatkozásban erősen kapcsolódnak az ujgurokhoz." "A *caucasoid*faj - minden valószínűség szerint - a Tigris Eufrates környékéről ered, és innen terjedt szét a környező területekre, ahol ezt a fajtát meghatározó gének azonosak. "

Dr. Matsumoto összekapcsolja-a "caucasoid" jelleget mutató gének alapján Hungary-Tigris és Eufrates- Ujguria népeit, és elválasztja őket a finn népektől, miképpen ezt az itt közölt térképén jól bemutatja. (A térképet átvettem a megnevezett kulturális szemle 8. oldaláról.)

Mindezeknek és a 9000 magyar vérminta kiértékelésének ismeretében megismételtem azt a kérdésemet, amit előzőleg levélben is feltettem, a következőképpen: "Dr. Matsumoto! - Az Ön megállapítása szerint: a "magyar" fajtában az ön által caucasoid-nak nevezett "Gm fb 1lb3" halotyp a "dél-mongolid" jellegű "Gm ab 3st" génekkel van keverve. Honnan jöhetett ez a belső-ázsiai génelem a magyarságba...? Jöhetett Atilla hunjaitól vagy az uiguruktól...?"

Dr. Matsumoto válasza: "a Keletről jövő bármelyik hozhatta magával a meghatározó "Gm ab3st" géneket".

Dr. Matsumoto megállapítása felteszi nekünk azt a nagy kérdést, hogy: caucasoid fajtánk szóródott szét Kelet felé vagy a "keleti" népeink hozták magukkal a dél-mongolid géneket...?

Azt már jól tudjuk, hogy a HUNOK, a Kr. e.-i évezredekben hatalmas birodalommal rendelkeztek Kína szomszédságában. De caucasoid génjeik voltak, vagy már a dél-mongolid halotyp volt a jellemzőjük...?

Egyik kérdés halmozódik a másikra, és érdemleges választ sem az antropológusok, sem a történészek adni nem tudnak.

Segítenek azonban a "visszatérő ősök". Bemutatom itt a "DISCOVER" 1994. áprilisi számának a fedőlapját, ahol egy caucasoid múmia feje látható, és a szakemberek a nagy kérdést is felteszik: "Mit keresnek a 4000 éves KAUKÁZUSIAK Xinijiangban...?" (Kínában.)

Ha ez a "kaukázusi" csak az "egyetlen" lenne, kit "kiástak", jogos lenne a kérdés. De mondhatjuk így, hogy a "kaukázusiak települését" találták meg. Ugyanis a megnevezett szaklap így tudósít

A XINIJIANGI MÚMIÁK" "Ennek a közép-ázsiai tartománynak kemény hegyeiben a régészek kiástak több mint 100 holttestet, melyek 4000 énnél régebbiek, csodálatosan ép állapotúak és KAUKÁZUSIAK."

Tekintve, hogy egyetlenek a HUNOK voltak, akik Kínának a birtoklásában osztozkodtak, vagy háborúztak a kínai dinasztiákkal, csakis ők lehetnek ezek a 4000 éves KAUKÁZUSIAK, akiknek faji alkata caucasoid, és így azonos a dr. Matsumoto által meghatározott MAI MAGYAROKÉVAL.

Hogy a 4000 év előtti, belső-ázsiai és "caucasoid" géneket vivő őseink vérében benne voltak-e már a "dél-mongolid" (Gm ab3st) gének, annak megállapítása talán nem is fontos, hiszen embertani jellegüket ez a csekély dél-mongolid beütés éppen úgy nem változtatja meg észrevehető és jelentős formában, hanem a mai magyarsággal azonos embertani képet és kinézést mutat.

Határozottan állíthatjuk, hogy ezek a Belső-Ázsiában kiásott igen nagy számú és "caucasoid" múmialeletek ékes bizonylatát képezik a HUN-MAGYAR FAJI AZONOSSÁGNAK, hiszen a 4000 év távlatából eredő, azonos faji alkat perdöntő bizonyosságot ad az eddigi kétségekben.

(Itt - így zárójelben - kívánom megjegyezni, hogy munkatársam- e sorok írása idejében- már Kínában van azért, hogy lássa és lefényképezze ezeket a hun-uigur múmiákat.)

Különböző néven említett nagy népünknek erre az óriási területre kiterjedő faji alkatazonossága okozta azt, hogy az idegen népek és főleg a nyugatiak - azonosították a hunokat az avarokkal és mindkettőt a magyarokkal. Ugyanis ha különböztek volna egymástól faji-alkati kinézésben - ezt nem tették volna, és semmiképpen sem nevezték volna a HUN-AVAR- MAGYAR- t egy-azonos népnek.

Dr. Matsumoto térképén feltüntetett terület pontosan fedi azt a "háromszöget" (Kárpát-medence-Mezopotámia-Káspi- Aral-térség [Belső-Ázsia]), amit én "azonos fajú" és "azonos nyelvű" HUN-GAR és MAH-GAR népeink települési helyének nevezek.

Ezen a területen születnek népeink hatalmas birodalmai. Itt zajlik le hatalmas népünk története: a "szkíták uralma", a "hunok évezredei", beleértve a "hebdal-hun" és a "pártus-hun", az "avar" és a "magyar" birodalmakat is.

Hiszen így egyesítenek minket, így teszik "egy-azonos nemzetséggé" népünket a nyugati kútforrások is. Hadd hivatkozzak itt VIDUKIND-re (A szászok története, Bp.), aki így mondja:

Az avarok igen kemény nép, akiket most magyaroknak hívunk - az avarok pedig a hunok maradványai. A hunok hatalmas nemzetté váltak."

László Gyula is tőle merít így: "Vidukind tehát határozottan tudja, hogy az ugorok (magyarok) Nagy Károly előtt telepedtek le Pannoniában és... eredetmondájuk a "szarvas-monda" volt." (A kettős honfoglalás, Bp. 1978.)

Tehát a "szarvas-mondát" nevezi a magyarok eredetmondájának!

Nagyon fontos ezt tudatosítani, mert ismét egy "visszatérő ősünk" bizonyítja ezt!

A "NATIONAL GEOGRAPHIC" 1994, évi októberi száma egy nekünk nagyon fontos sírleletről tudósit "A Mummy Unearthed from Pastures of Heaven" c. írásában. Megtudjuk ebből, hogy Kína és Kazahsztán északi határán - egy ősi rítussal elhantolt "LADY" (hun királyné?) sírját ásták ki, ahol a "LADY'" múmiája csodálatos épségben volt.

Nekünk az a nagy meglepetés itt, hogy a "LADY" eredetének kulcsa is a "szarvas-monda", mert - ahogyan a régészek közlik; "épségben maradt vállán egy "mítikus lény" (mythical creature) van tetoválva, teljesen azonos formában, mint ahogyan a Fekete- Tenger környéki hatalmas szkíta népnél találjuk". "Visszatérő ősünk" segítségével így a "Szarvas-Eredetmondánkat" hatalmas népünk szellemi kincsének ismerhetjük fel - a szkítáktól a hun- avar- magyarokon át - a 2400 éven át elhantolt, de most csodaképpen "visszatérő" belső-ázsiai "LADY" - hun királynő - ősünknek az üzenetében: "testére tetoválta azt".

Bár meghallgatnák ezt a szent üzenetet a "hazai" történészeink is, akik eddig csak tévutakon bolyongtak.

3) Grandpierre K. Endre- Őshonos e a magyar a Kárpát-medencében (részlet)

1. KÉRDÉS: RÉGI VAGY ÚJ NÉP A MAGYAR?

HIVATALOS ÁLLÁSPONT:

A magyar viszonylag új nép, hozzávetőlegesen a X - XI. században avagy az V. században keletkezett.

MEGGYŐZŐDÉSÜNK:

A magyar a világ ősnépei közé tartozik, ha ugyan nem éppen a világ ősnépe.

2. KÉRDÉS: RÉGI VAGY ÚJ NYELV A MAGYAR?

HIVATALOS ÁLLÁSPONT:

Nyelvünk viszonylag új nyelv s föltehetőleg az V - XI. század során keletkezett.

MEGGYŐZŐDÉSÜNK:

A magyar nyelv a világ ősnyelvei közé tartozik, ha ugyan nem éppen ősnyelve.

3. KÉRDÉS: MILYEN NÉP- ILLETVE NYELV-CSALÁDHOZ TARTOZIK A MAGYAR?

HIVATALOS ÁLLÁSPONT:

A finnugor népcsaládhoz tartozunk, finnugorok vagyunk.

MEGGYŐZŐDÉSÜNK:

A magyarság a hajdani világbíró szkítaság (szikul, pelaszg, sumer, szármata, hun, budin, avar stb.) egyetlen továbbélő maradéka.

4. KÉRDÉS: KI VOLT A MAGYAROK ELSŐ KIRÁLYA?

HIVATALOS ÁLLÁSPONT:

Szent István király (1000 - 1038).

MEGGYŐZŐDÉSÜNK:

Nimród őskirály, a vízözönt követő években.

5. KÉRDÉS: HOL VOLT A MAGYAR ŐSHAZA?

HIVATALOS ÁLLÁSPONT: a Káma-Bjelaja vidékén, Baskíriában, vagy valahol Ázsia északi vagy délnyugati szegélyén, esetleg Közép-Ázsiában kell keresnünk.

MEGGYŐZŐDÉSÜNK:

Őshazánk itt van, a Kárpát medencében.

6. KÉRDÉS: JÖVEVÉNY VAGY ŐSLAKOS A MAGYAR EURÓPÁBAN?

HIVATALOS ÁLLÁSPONT:

Jövevény ázsiai nép.

MEGGYŐZŐDÉSÜNK:

Ókori források tanúskodása és egyéb bizonyítékok szerint a szkíta magyarság Európa őslakója.

7. KÉRDÉS: NOMÁDOK VOLTAK-E A RÉGI MAGYAROK?

HIVATALOS ÁLLÁSPONT:

A magyarok ázsiai nomádok, lovasnomádok voltak.

MEGGYŐZŐDÉSÜNK:

A magyarság zöme ősidők óta letelepült életmódot folytatott, csak egyes katonai egységei "nomadizáltak".

8. KÉRDÉS: HONFOGLALÁS TÖRTÉNT-E

896 - BAN ?

HIVATALOS ÁLLÁSPONT:

Honfoglalás, fegyveres erőszakkal végrehajtott betelepülés történt.

MEGGYŐZŐDÉSÜNK:

Nem honfoglalás, nem erőszakos fegyveres betelepülés történt, hanem visszajövetel, honvisszafoglalás, az őshaza visszavétele a fegyveres idegen betolakodóktól. A “honfoglalás” szót is magyargyűlölő németek koholták a valós történelem meghamisítására.

9. KÉRDÉS: ISTENTELEN POGÁNYOK VOLTAK-E A RÉGI MAGYAROK?

HIVATALOS ÁLLÁSPONT:

Pogányok voltak, babonás őshiedelmek rabjai.

MEGGYŐZŐDÉSÜNK:

Őseleink az emberiség egyetemes ősi hitvallását, a Napistenhitet követték.

10. KÉRDÉS: KALANDOZÁSOK VOLTAK-E TIZEDIK SZÁZADI KÜLHÁBORÚINK?

HIVATALOS ÁLLÁSPONT:

Kalandozások, zsákmányszerző rablóhadjáratok voltak.

MEGGYŐZŐDÉSÜNK:

Létfontosságú stratégiai hadműveletek voltak.

11. KÉRDÉS: MIKOR TÖRTÉNT AZ ÁLLAMALAPÍTÁS?

HIVATALOS ÁLLÁSPONT:

A magyar államot Szent István alapította 1001-ben.

MEGGYŐZŐDÉSÜNK:

A magyar államiság már Szent István előtt évezredekkel fennállt.

12. KÉRDÉS: A ZSIDÓKERESZTÉNYSÉGRE VALÓ ÁTTÉRÍTÉS (KÉNYSZERÍTÉS) MENTETTE-E MEG A MAGYARSÁGOT?

HIVATALOS ÁLLÁSPONT:

Fennmaradásunkat a kereszténységnek és az Európába való beilleszkedésnek köszönhetjük.

MEGGYŐZŐDÉSÜNK:

A magyarságot önereje, a magyar nép titkos idegen hódítók elleni, évszázadokig tartó szabadságküzdelmei mentették meg.

_________________________________________________________


*/Forrás: http://maghar.gportal.hu/gindex.php?pg=13956120



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése