2013. január 19., szombat
17 elveszett piramist találtak Egyiptomban
Alabamai régészkutatók meggyőződése szerint 17 elveszett piramist találtak Egyiptomban a múlt évben.
A birminghami Alabamai Egyetemről, a Nasa által támogatott Sarah Parcak és csapata tette a felfedezést műholdas felmérések alapján. Azt is megállapították, hogy több, mint 1000 sír és 3000 ősi település infravörös képei láthatók a föld alatt.
A BBC nyilatkozata szerint két feltételezett piramisnál már megkezdődtek az ásatások.
http://www.msnbc.msn.com/id/43164447/ns/technology_and_science-science/t/lost-pyramids-discovered-egypt-space-scientists/#.UPqJBvLNmSq
2013. január 17., csütörtök
A földönkívüliek genetikai beavatkozása az emberiség fennmaradása érdekében.
Kutatási anyag 1997. július
Az emberiség eredetével kapcsolatban legalább három alapvető kérdésre kellene válaszolnunk: mikor, hol és miként jött létre az emberi faj?
A mikorral kapcsolatban már problémák vannak. A tudósok nagy többsége egyetért abban, hogy az emberi faj legalább ötmillió éves, szoros rokonságban van az emberszabású majmokkal, s lennie kell egy közös ősnek, mely az emberszabású majmokat az emberi fajjal leszármazási szinten összekapcsolja. Csakhogy ezt a nézetet semmi sem igazolja! Ugyanis: tény, hogy találtak több millió éves csontmaradványokat (bár az kormeghatározás körül hatalmas bizonytalanságok vannak), melyek emberszerűek. Azonban több emberi leletről derült ki, hogy emberszabású majom csontjairól van szó!
A tudósok mintegy sugalmazzák, hogy a Föld különböző helyein talált, egymástól akár millió évekkel elválasztott csontleletek egyfajta evolúciós leszármazási vonalat jelentenek, s a régebbi leletnek az újabb egyenes leszármazottja. Holott ez abszolút nem így van, és semmiféle bizonyíték sem támasztja alá!
Gondoljunk csak bele! Ha egy adott földrajzi területen valamilyen ok miatt elpusztul az élővilág (földrengés, betegség, meteor-becsapódás, klímaváltozás, stb.), ez azt jelentené, hogy a megürült élettérbe betelepült új fajok a kipusztultaknak leszármazottai lennének?! Szó sincs róla! A Föld története során még az egyes vidékeken is számtalanszor változtak meg gyökeresen a viszonyok. Ez azt jelenti, hogy a Földön egyetlen pont sincs, ahol közvetlen leszármazási vonalat találnánk. Kellemetlen...
Röviden és egyszerűen, a darwini evolúciós modellre semmiféle bizonyíték sincs! Viszont ezzel kapcsolatban egy kellemetlen kérdés merül fel: akkor honnan ered a fajok sokszínűsége?
A fajok tehát nem fejlődhettek globális evolúcióban, a természetes kiválasztódás szép elgondolás, csak - néhány jelentéktelen kivételtől eltekintve - nem létezik. Tény: valóban vannak fajok, melyek a környezet változására látványosan megváltoznak (bizonyos lepkék, kétéltűek, de növények is!). De. Ezen fajok változásai már eleve benne van génkészletükben, s a változások csak külsőleg láthatók, a génállományban nem okoznak változást. Ugyanis mihelyt visszakerülnek a korábbi körülmények közé, abban a pillanatban a korábbi tulajdonságok jelentkeznek. Vagyis: szó sincs természetes kiválasztódásról, az élőlények génkészletében már eleve benne van a különböző élettereken a legkedvezőbb fennmaradási tulajdonságokat aktiváló génkészlet. Akkor tehát hol az evolúció, hol a természetes kiválasztódás? Bizony sehol. (Ja, a zsiráfnak azért hosszú a nyaka, hogy elérje a magasan lévő faleveleket, s a fejlődés során mindig a leghosszabb nyakú zsiráf szaporodott, mert hogy az jutott a legtöbb táplálékhoz, s ezáltal az volt a legerősebb. Pusztán egy gond van, még soha senki sem talált középhosszú nyakú zsiráfot... Arról nem is beszélve, hogy az esetek túlnyomó többségében a zsiráf legelészni szokott...)
A mikorral kapcsolatban további gondok is vannak. Fehérjebiológusok kimutatták ugyanis, hogy a ma élő emberiség genetikailag egységes eredetű, és tulajdonképpen vissza lehet vezetni egyetlen nőre, aki mintegy 150-180 ezer évvel ezelőtt élt. Erre a megállapításra pedig a következő módon jutottak: frissen szült nők méhlepényeit gyűjtötték össze a világ minden részéről, a belőlük kivont mitokondriumok teljes génképletét kifejtették. Ezután vizsgálták, hogy az egyes génszekvenciák mennyire felelnek meg egymásnak. A mutációs gyakoriság ismeretében és a legnagyobb eltérések figyelembevételével ki lehet mutatni, hogy mikor éltek a ma élő emberiség legősibb képviselői. A mutációs gyakoriság pontos értékét igen jó közelítéssel meg lehetett határozni a ma élő emberek és közvetlen őseik genetikai vizsgálatával.
Ezekből a vizsgálatokból az a megdöbbentő felfedezés következett, hogy a ma élő emberiség mindössze egyetlen nőtől, s maximum öt férfitól származik! Ez a bizonyos kis csoport pedig valahol Afrika középső részén élt és nagy valószínűséggel néger volt. Ez az állítás persze mélységesen felháborította a régészeket. Nehogy már a fehérjebiológusok mondják meg, helyettük, hogy honnan ered az emberiség?! Azonnal kontrolvizsgálatokat követeltek - eredményében azonban mélységesen csalódniuk kellett, ugyanis a fehérjebiológusok állítását messzemenően igazolta.
Erre a második vizsgálatra 1989-ben került sor, s ezernél is több nő méhlepényét gyűjtötték össze. A kutatás végkövetkeztetése pedig az volt, hogy valóban egy nőre visszavezethető az egész emberiség genetikailag, valamint - a vizsgálati anyag nagyobb száma miatt -, a szóba jöhető férfiak száma is lecsökkent háromra. Puff neki!
Ez a fehérjebiológiai kísérleti eredmény azonban nem teljesen új. Ismert volt már korábban is, hogy a ma élő emberiség valamennyi tagja a cro magnoni ősember leszármazottja, aki az afrikai Viktória tó környékén élt mintegy 150-180 ezer éve. Egy dologban különbözött valamennyi elődjétől: rajzolt. Vagyis, képes volt a képi elvonatkoztatásra. Erre egyetlen korábban élt emberfaj sem volt képes. A nyelvek leszármazását kutató nyelvészek is mindinkább kezdenek egyetérteni abban, hogy igenis létezett egyfajta ősnyelv, ez egységes volt, valahol Afrika középső részén beszélték, mintegy 150-180 ezer évvel ezelőtt. Túl sok különös egybeesés, nem? És akkor még nem beszéltünk a dogonokról, s más törzsekről, akik Afrika e területén élnek a mai napig is, s törzsük eredetét égi leszármazásra vezetik vissza (szíriuszi hajótöröttek?).
Vannak itt még egyéb problémák is. Az ősemberek legalább 1.5 millió éve ismerik a tüzet - mondják a régészek. Már legalább 800 ezer éve eltemetik halottaikat. Ez eddig rendben is van. Csakhogy ez az ősember nem a mi ősünk!
Tulajdonképpen egyik ismert ősember sem közvetlen ősünk! Ez a kellemetlen tény kezdi zavarni a régészeket is, s el is kezdtek beszélni egy olyan lehetőségről, miszerint a ma élő ember egy teljesen egyéni leszármazási vonalon alakult ki, s nem rokon az emberszabású majmokkal. Ez így nagyon szépen hangzik, csakhogy ezt is be kellene bizonyítani.
További probléma: az össze ma élő emberszabású majomnak 48 pár kromoszómája van. Az embernek 46. Ha közös ős lett volna, valamikor a múltban kellett történnie egy kromoszómapár kiesésnek. Eddig rendben is van a dolog, mindössze a miért és hogyan kérdését kell megválaszolni. Ilyesmi magától ugyanis nemigen szokott végbemenni. A vércsoportokkal is gondok vannak. Az emberben megvan a négy alapvércsoport, az A, a B, az AB és a 0, ehhez képest az emberszabásúakból legalább egy mindig hiányzik, valamelyikből több is. Hogyha közös lenne az ősünk, akkor ez nem lehetne így!
Még mindig vannak problémák: vajon mi a magyarázata annak, hogy az ember számára gyilkos kórok az emberszabásúakra egyáltalán nem, vagy csak igen kis mértékben hatnak? Például: aids, ebola, fertőző májgyulladás, és még sorolhatnám. Ha az emberszabásúak ezekre a betegségekre nem érzékenyek annyira, akkor, amennyiben létezett volna közös ős, az emberiségnek sem volna szabad kipusztulnia tőle! Ismét kellemetlen....
A csimpánzokkal viszont a fehérjeszekvenciánk 99%-ban egyezik. Akkor mégis van közünk hozzájuk. De mi? Sőt, ami ennél is kellemetlenebb, a csimpánzok egy kromoszómapárral többel rendelkeznek, mint az ember. Az ő 47-es és 48-es kromoszómájuk egyes részei hozzá vannak illesztve az ember 2. és 3. kromoszómájához. A véletlennek ilyen foka azonban nem létezik. Nem történhet olyan módon szelektív kromoszóma-párkiesés, hogy kieső kromoszóma, bizonyos részei, de csakis bizonyos részei, az emberi kromoszómakészlet bizonyos részeihez csatlakozzon.!
Az emberi DNS egyes szakaszai le vannak árnyékolva metilgyökökkel, míg mások nincsenek. Akadnak köztük létfontosságú részek. Az öregedést kiváltó és irányító gének szabadon vannak. Ha ezeket is leárnyékolnánk, akkor minden további nélkül lehetséges lenne a több ezer éves életkor. A bibliai időkben normálisnak számított az 500-900 éves életkor. Vajon az ő idejükben ezek a génszakaszok még le voltak árnyékolva? A leírások erre vallanak. Súlyos hiba lenne a Biblia íróit számolni nem tudással vádolni. Az Özönvíz után is pontosan írták le, hogy az emberi életkort 120 évben maximálták. Kik? Az Istenek? (Az ember teremtésének leírásakor az Elochim szó szerepel a Bibliában, ami isteneket jelent.)
Egyébként a bibliai kormeghatározással is gondok vannak. Néhány évvel ezelőtt az Ararát hegyén megtalálták Noé bárkáját. Egy gleccser alól bukkant fel az egyik sarka. A kutatók behatoltak a hajóba, s elmondásuk szerint megtalálták magának Noénak is a holttestét. A bárka és a holttest kora azonban mintegy százezer évnek adódott.
A mikor kérdését ezzel nagyjából körbejártuk, most meg kellene vizsgálni a hol kérdését. Már a genetikai és a nyelvészeti kutatásoknál utalás esett Afrika Középső részéről, konkrétabban a Viktória-tó partvidékéről.
Ez a vidék akkoriban sem sokban különbözött a maitól: Közvetlen a tó partjától eltekintve dzsungel. Azzal a különbséggel, hogy mostanra a tó közvetlen környékét mezőgazdasági művelés céljából alaposan átformálták. Az emberré válás azon teóriája, miszerint a síkvidéken kedvezőbbek voltak az életfeltételek, a cro magnoni ember esetére messze nem voltak igazak. Különösen nem, ha figyelembe vesszük, hogy ebben az időben szoros közelségben élt az ausztralopithecusszal, a homo erectusszal, a gigantopithecusszal és a neandervölgyi ősemberrel is. Valamennyi ősember közül a cro magnoni volt testfelépítése szerint a legkisebb, a legtörékenyebb, a leggyengébb. Még az agytérfogat-testméret arány sem volt nála a legkedvezőbb, hiszen a neandervölgyi ősember agya legalább másfélszerese volt, mint a cro magnonié. Mégis a cro magnoni faj maradt fenn, s az összes többi kipusztult.
Vajon mi a magyarázata annak, hogy a nálánál sokkal erőteljesebb testfelépítésű, robosztusabb kortársak, akiknek olykor még nagyobb agytérfogatuk is volt, és nyilvánvalóan könnyebben tudtak zsákmányt szerezni, mint a cro magnoni társaik, mind, az utolsó szálig kipusztulhat. A többi emberfaj is ismerte a tüzet, a szerszámkészítést. Csoportosan vadásztak, gondoskodtak halottaikról. A neandervölgyiek talán még beszélni is tudtak. Mégis - írmagjuk sem maradt. Ha az emberfajoknak vetélkedni kellett a táplálékért, ami nyilvánvalóan megtörtént - hiszen a mi fajunk kivételével valamennyi emberfajta kipusztult - akkor vajon miféle tényezők hatottak a mi fennmaradásunk mellett, s mi hatott az övék ellen? Ráadásul, a mi őseink egyetlen egy nőre (és maximum három férfira) vezethetők vissza, tehát kifejezetten maroknyian voltak. Ha ezerszer végiggondoljuk is, semmi de semmi lehetőségük nem volt a fennmaradásra, csak egy: vigyáztak rájuk.
Hogy ez hihetetlen? Talán igen. De minden magyarázatot meg kell vizsgálnunk, ha mégoly hihetetlen is, ha nincs nála jobb. Márpedig itt nincs. Azonban a Bibliában is szó esik paradicsomról, amit az első emberpár kapott, ahol igenis vigyáztak az emberekre. Aztán elfajzottak és menniük kellett. Az apokrifnak minősített Éva könyvében szó esik arról, hogy az Úr rendszeresen meglátogatta az első emberpárt - egy repülő szerkezeten érkezvén. Ha az Úr a mi általunk elfogadott Istenképpel lenne azonos, akkor vajon miért volt szüksége propellerekkel hajtott repülőgépre. Hipp-hopp, ott is teremhetett volna. De nem tette. Tehát az embert létrehozó Úr nem azonos a mi Istenfogalmunk képviselte személlyel. (A későbbi korokban, Ezekiel, Illés, Mózes - szintén repülő eszközöket használtak.)
Újabb komoly kérdéssel is számot kellene vetni a tudománynak. Ha a cro magnoni emberfaj mindössze 150-180 ezer éves, akkor vajon mi a magyarázata annak, hogy ennyire rövid idő alatt megannyi emberfajta fejlődött ki, akik között ráadásul jelentős anatómiai különbségek is vannak. Hiszen már a testfelépítésük is jelentősen eltér a fehéreknek, a sárgáknak, a rézbőrűeknek, az eszkimóknak, az ausztrál őslakosoknak, az inuitoknak - és még lehetne sorolni a további alcsoportokat. Semmiféle magyarázat egyelőre nincs arra, hogy ennyire rövid idő alatt ennyire változatos legyen egy faj. Ráadásul, az egyes fajták bizonyos földrészekhez is köthetők - fehérek - Európa, sárgák - Ázsia, rézbőrűek - Amerika (a fő vércsoportok is hasonlóképpen emberfajhoz és kontinenshez kötöttek) -, ezt is valahogy értelmezni kellene.
A következő nem kevésbé érdekes kérdés az emberré válás hogyanjának kérdése. Az iskolában azt tanítják, hogy az ember evolúció eredményeképpen vált emberré. Eddig rendben is lenne a dolog, csak ott van azonnal a miért kérdése. Miért vált az ember emberré? Az emberszabásúak többsége fákon él és ott is táplálkozik. Miféle evolúciós előnyt jelenthetett volna lejönni a fáról - ahol a ragadozóktól biztonságban élt, táplálék volt bőven - a síkvidékre, ahol nem látott az orránál messzebbre, s a táplálkozás pedig abszolút nem volt biztonságos. A menekülés - főleg a fiatal és idős példányok számára - egyenesen lehetetlen volt. Valóban, egyes emberszabásúak, mint például a gorillák, lejöttek úgymond a fáról. Csakhogy a ragadozók nemigen szívesen kezdenek ki egy több mázsás gorillahímek egyikével aki felügyeli a csapatot. Ha a fáról lejövetel valamilyen evolúciós előnyt jelentett volna, akkor a gorilláknak a több millió év miért nem volt elegendő az emberré váláshoz? Használnak eszközöket, némelyiküknek még éntudata is van, megtaníthatók egyikük-másikuk a jelbeszédre, csak éppen emberré nem akarnak válni. Az Istennek se.
A mi ősünk pedig korántsem rendelkezett hegyigorillai fizikai adottságokkal, mégis ember lett. (Magától? - kétlem.) De meg lehet próbálni. Tegyünk ki egy New Yorki átlagpolgárt - aki azt hiszi magáról, hogy ő az emberiség csúcsa - egy szál alsógatyába egy tanzániai őserdőbe. Boldoguljon.
Az evolúció a természetes kiválasztódást jelentené? Tökéletesebb, alkalmazkodóképesebb, egészségesebb egyedek megjelenését? Rendben, de az emberré válás legelejére ez mind nem áll. Az első embereknek eleve kellett rendelkezniük valami olyan plusszal, amivel sem azelőtt, sem azóta egyetlen faj soha sem rendelkezett. Ezt a dolgot pedig nem a véletlen, nem a természetes kiválasztódás hozta, hanem a földönkívüliek.
Az evolúció következtében valóban a tökéletesebb egyed marad fenn? Ahogy az emberiség történelmét végignézzük, ez korántsem így van. A háborúkban az erősebbek, az aljasabb módszerekkel küzdők győztek. A háborúkban általában a kulturálisan fejlettebbek pusztultak el. Akkor mi módon maradhatott volna fenn a kezdetekkor a leggyengébb, a legelesettebb, a legkisebb létszámban jelenlévő faj? Kétségkívül vigyáztak rá. Az a körülmény önmagában, hogy képes volt a képi elvonatkoztatásra - vagyis hogy rajzolt - egy kobrakígyóval szemben édes keveset ér, de egy feldühödött hegyigorillával szemben sem túl meggyőző.
A földönkívüliek feltűnnek viszont az emberiség legősibb forrásaiban, a népmesékben. A népmesék szájról szájra terjedtek, amíg nem volt írás, de utána is. A mesékben szó esik tündérekről, manókról, ördögökről, istenekről, s hozzájuk különböző fogalmak is csatlakoznak: tündérösvény, ördögszántás, stb. A fent nevezettek nyilvánvalóan nem lehettek emberi lények, de fantáziabéliek sem, hiszen az ember csak olyasmiről tud fantáziálni, aminek valós alapjai vannak. Az agyban nem létező és nem korábban nem keletkezett emléknyomokból nem lehet csak úgy kitalálni valamit. A sámánok vajon hogyan beszélgethettek a szellemekkel, ha nem tudták, hogy léteznek szellemek? Maguktól jöttek volna rá? Kétlem. (Ült a sámán a fa alatt, az ölébe hullott egy alma, mire felkiáltott, heuréka, és elkezdett szellemekkel társalogni transz állapotban.)
Ahhoz sem fér semmi kétség, hogy a megalitikus kultúrának nevezett korszakban hatalmas és rendkívüli precizitással megtervezett és megépített, különböző jellegű és típusú építmények születtek, melyeknek túlnyomó részét a mai technikával is képtelenek volnánk megvalósítani. Hatalmas városokat, piramisokat, csillagászati obszervatóriumokat húztak fel, hihetetlen méretű sziklalabirintusokat vájtak. Állítólag nem ismerték az írást. Az előzetes tervezésnek semmi nyoma. Ráadásul némelyik csillagászati obszervatórium olyan hatalmas, hogy pontos tájolására és bemérésére olykor több száz évig kellett volna igen nagy pontosságú műszerekkel figyelni az eget. Mi volt az a vezéreszme, amely érdekében egy állítólag kőkorszaki szinten élő civilizáció erre képes volt? És akkor még szó sem esett a megvalósítás módjáról, az olykor több ezer tonnás kövek mozgatásáról, amivel kapcsolatban a mai tudomány legfeljebb a fejét csóválja és a karját tárja szét, hacsak nem állít valami bődületes butaságot, mint például a piramisokkal kapcsolatban a rámpaépítést, vagy hasonlót.
Azért kíváncsi lennék arra, hogy nagy tudású mérnökeink mit kezdenének a feladattal, ha ott valahol Afrika közepén megbíznák őket a feladattal, hogy papír, ceruza, számológép és műholdas felvételek nélkül, tegyék oda a Nagy Piramist ahol van, és mindazokat az adatokat építsék bele, amelyek benne vannak, cügöljék oda a köveket, szerezzenek munkásokat, etessék őket, tarttassák be a munkafegyelmet egy 300 km hosszúságú szakaszon (mobiltelefon nuku!). Minderre kapnak pár évet és néhány ezer embert. De évente csak fél évig lehet építkezni, mert az év másik felében árvíz van, meg az sem ártana, ha a piramisépítők helyett valaki dolgozna a földeken. Oké rabszolgák, de azokat meg őrizni kell, mert képesek meglépni, de az őröket is el kell látni kajával, mert éhgyomorra még Egyiptomban sem dolgozott a fene se. Nem hiszem, hogy egy régész valaha ezt így végiggondolta, mielőtt előjött a különböző megoldási módszerekkel.
És akkor még nem esett szó a Baalbeki több ezer tonnás alapkövekről, vagy Teotichuacanról, ahol az ottani Nagy Piramis környezete úgy van megépítve, hogy a piramis csúcsától távolodva az egyes nagybolygók átlagos naptávolságát is jelezték, többek közt a Neptunuszét is (a Neptunusz soha sem látható szabad szemmel, észleléséhes elég komoly távcső szükséges, és megfelelő kitartás, hogy elmozdulását észre lehessen venni). A Neptunusz bolygó közepes távolságának megfelelő szentély a piramis csúcsától 30 km-re van. Az egész mesterségesen beépített terület legalább 400 négyzetkilométer! Ez majdnem megegyezik Budapest teljes területével! A szokott szöveg is természetesen elhangzik Teotichuacannal kapcsolatban: az írást nem ismerték, a fémet nem ismerték, a kereket nem ismerték, stb. A mű gigantikusságának fényében régészeink állításai meglehetősen komolytalanoknak tűnnek...
Már a legkorábbi szövegekben is szó esik Óriásokról, istenkirályokról, napkirályokról. De vajon kik is voltak ők?
Ha az emberiség legősibb szövegeit, eredetleírásait összevetjük az eddig elmesélt dolgokkal, arra a következtetésre juthatunk, hogy az embert a földönkívüliek mesterségesen hozták létre. Vagy idetelepítették, vagy pedig földi fajokkal valós kísérletezés során, de mindenesetre egy nő utódai lettek aztán azok, akik benépesítették az egész Földet. Az is biztosnak tűnik, hogy az ily módon megalkotott embereket egyfajta rezervátumba, az Édenbe tették, ahol is vigyáztak rájuk, s az első emberek számára is adtak bizonyos törvényeket a fennmaradásuk érdekében - amit aztán ezek az emberek később meg is szegtek. Az istenek - a földönkívüliek közül azok, akiknek ilyen kísérletezésre joguk és felhatalmazásuk van - kezdetben személyes jelenlétükkel felügyelték kísérletük alakulását.
Végrehajtottak egy génmanipulációt, isteni géneket is ültettek az emberi örökletes anyagba (ezek teszik lehetővé a paranormális képességeket), és figyelték művük alakulását. Ebben az időszakban tehát az istenek - akik valószínűleg fehér bőrűek és szakállasok voltak - személyesen felügyelték a náluk jóval kisebb termetű és néger embercsoport fejlődését. Amikor a dolgokat rendben lévőnek találták - eltávoztak. A Földet a felügyelőkre bízták, akik aztán annak rendje és módja szerint szemet vetettek az emberek lányaira, és utódaik is lettek, a félistenek. Megszegték tehát a kozmosz egyetemes törvényét.
A teremtő istenek visszatértükkor meglátták, hogy mi történt. Rettentő haragra gerjedtek és elpusztították a Föld felügyelőit, űrállomásaikkal, csodálatos városaikkal és mindennemű javaikkal egyetemben - ez volt a Vízözön -, de egyben, mivel ártatlan volt az isteni mesterkedésekben, megmentették az emberi faj egy maroknyi - arra érdemleges - csoportját, Noét és családját, ahogy a Biblia nevezi a túlélőket.
A Vízözön után azonban már az istenek többé nem tartottak fenn személyes, közvetlen kapcsolatot az emberrel. Kiválasztottakat jelöltek ki közülük, akikkel azután közvetett módon léptek érintkezésbe. Ilyen volt például Mózes(?), de több nagy próféta is. Általuk irányították a népeket, mintegy kézi vezérléssel. A kiválasztottak különleges technikai berendezéseket használtak, ők maguk azonban valószínűleg nem ismerték a pontos működésüket.
A felügyelők elpusztítása azonban nem sikerült teljes mértékben. A Föld alatti hatalmas labirintusokba menekültek, s a veszély elmúltával elő is jöttek. Ismét elkeveredtek az emberekkel. Technikai és mérnöki tudásuk révén szenzációs dolgokat alkottak - olykor gépeket is - létezésüket bizonyítja a sok-sok üzenet a jövőnek, vagyis nekünk, a gigászi építmények megléte. Az emberi génállomány - immár ellenőrizhetetlenül - elkeveredett az isteni génekkel, viszont az emberben lakozó ösztönvilág még nem volt képes arra, hogy az isteni géneket isteni elveken működni engedje. Vagyis volt egy aránylag intelligens faj, rendkívüli képességeket lehetővé tévő génállománnyal, de megfelelő értelmi képességek híján. Ebből sok jó hosszú távon nem származhatott.
Ismét tettek egy kísérletet: Jézust. Megpróbálta az ösztönszinten élő ember tudatát az isteni eszmék magasságába emelni. Sajnos ez nem sikerült neki. Elég csak egy röpke pillantást vetni a vatikáni központú Római Katolikus Egyházzal, s összehasonlítani a ténykedését az Evangéliumokban leírt Jézusi eszmékkel, melyeket korábban az esszénusok fogalmaztak meg, még korábban a sumérok.
Jézus volt az utolsó istenember, vagy ha úgy tetszik félisten, aki megpróbálta az emberiséget felemelni, megakadályozván az újabb majdnem tökéletes kipusztítást. Megpróbálta az emberben lakozó Istent előhívni. Csak sajnálhatjuk, hogy nem sikerült.
Jézus halála utáni korszakban ismét változott a földönkívülieknek az emberiséghez való viszonya. Ezután már visszahúzódtak a közvetlen kapcsolat elől is, a kiválasztottakkal látomásokban, jelenésekben, jósló álmokban vették fel a kapcsolatot. A Jézus utáni próféták már nem voltak közvetett kapcsolatban sem a földönkívüliekkel, tudásuk tartalma viszont a kapcsolat meglétére utal. Gondoljunk csak az utóbbi kétezer év nagy prófétáira: Malakiásra, Leonardora, Vernére, Wellsre, XII. Piusra, Edgar Cayre,... és még sorolhatnám.
Ezek az emberek olyan rendkívüli dolgokról szereztek tudást és olyan hallatlan pontossággal, ami pusztán emberi természetet feltételezve egyenesen lehetetlen. (Gondoljunk már egy pillanatra a fáról frissen leszállt majomra, aki mindössze 6000 generációval később a jövőbe lát! - nem igazán bizonyítható gondolat. Sőt, ha a bibliai életkorokat is számításba vesszük, már pedig így kell tennünk, akkor ez a szám 1000 alá csökken! Ha bármiféle evolúciós előnyt jelentett volna a jövőbelátás képessége, akkor elterjedt volna. A jövőbelátás képessége - ha genetikailag kódolt is -, bizonyára olyan gén, ami jelen esetben nem kívánatos, hasonlóan a hosszú élethez. A gén működése természetesen véletlenül is beindulhat, de akkor a működésének öröklődnie kellene. A nagy látnokok utódai nem örökölték a képességet, vagyis sokkal nagyobb annak a valószínűsége, hogy nem hirtelen kiugrott génműködésről, hanem sokkal inkább a földönkívüliek ténykedéséről volt szó ezekben az esetekben. A kapcsolat típusa miatt ezek misztikus kapcsolatoknak tűnnek, a kapcsolat létét magát bizonyítani csak közvetetten lehet.
Súlyos hiba lenne számolni nem tudással vádolni elődeinket, akik ilyen épületeket létre tudtak hozni, azok a saját éveik számát is csak-csak össze tudták számolni. Akkor viszont meg kéne válaszolni azt a kérdést, vajon miféle evolúció hoz létre olyan mutációt, amitől az adott faj képviselője egyik napról a másikra tízszeres élettartammal rendelkezik, hogy aztán egy katasztrófa visszaállítsa az eredeti állapotot. Az evolúció kutatói erre a kérdésre sem szeretnek válaszolni.
A Vízözön után az Isten tehát megígérte, hogy az egész emberiséget még egyszer nem pusztítja ki (vagyis a földönkívüliek belátták, hogy nem ez a megoldáshoz vezető út). Megpróbáltak az emberek agyának a fejlődésére hatni, kiválasztottak révén közvetlenül irányították az egyes törzsek életét. Aztán ez a módszer sem vált be, ismét mással kellett próbálkozni. Jézus személyében olyan istenembert küldtek el, aki az emberi agyak fejlődésére hatott volna, egyfajta tudatátformálással. Mint tudjuk, tömegesen ez sem terjedt el. Ismét más módszerhez kellett folyamodni. Ez pedig csak az lehetett, hogyha látszólag a háttérben maradva az emberiség génállományát alakítgatják át folyamatosan olymódon, hogy az emberekben lévő isteni eredetű gének mind erőteljesebben és erőteljesebben működnek, szemben az ősi, eredeti emberi ösztönrendszerrel. Ezt pedig csak olymódon tehetik meg, hogy kiválasztják a megfelelő embereket, azokat folyamatos kontroll alatt tartva szinte minden lépésüket és gondolatukat követik, olykor irányítják, ha az illető önmaga vagy a terv számára veszélyesen akar cselekedni. Generációról-generációra. Apáról-lányra, anyáról fiúra, merthogy így teszik, nemet váltva. Huszonegynéhány esetet volt szerencsém feldolgozni, ezek közül egyetlen egyszer fordult elő, hogy az anya a lányának adta tovább e különleges megbízást, de ő is csak azért, mert fiúgyermeke nem született. (Esetleg nem is születhetett.) Rendkívül érdekes volt, ahogy a gyerekek egymás után faggatták ki szüleiket, nagyszüleiket, dédszüleiket, s olykor a dédszülők is tudtak mesélni a saját dédszüleikről. Így mintegy 150 évvel tudtam visszamenni a múltba, s mondhatom, lenyűgöző volt a kép. A szigorú vallásos nevelés tiltotta az ilyen istentelen dolgokra még a gondolást is, de az ártatlan, jól irányzott kérdésekre, hasznos válaszokat lehetett kapni.
Az eljárásukat gyermekkorban kezdik, valamikor a gyerek 3 és 7 éves kora között. Éjszaka vagy nappal meglátogatják, s beavatkozásuk kezdeteként klinikai halál állapotába merítik. Ekkor az orrába és a csecsemőmirigyébe beépítenek egy-egy szerkezetet, melyekkel aztán az immunfolyamatait, illetve az agyát közvetlenül is képesek vezérelni.
A csecsemőmirigyről sajnos elég keveset tudunk. Mindössze annyit, hogy a szervezet ellenálló képessége és az öregedés folyamata szorosan köthető ehhez a szervhez. A kiválasztottakat tehát meg tudják védeni a súlyos betegségektől, s az öregedési folyamataikat is irányítás alatt tarthatják, amíg az illető fel nem nevelte ellenkező nemű utódját.
Az orrba épített szerkentyű segítségével közvetlenül az agyat manipulálhatják. A szaglóideg ugyanis nem igazán ideg, sokkal inkább az agynak a nyúlványa. Az összes többi idegpályával ellentétben ugyanis nem kapcsolódik át. Megfelelő manipulálásával az agy tetszőleges része közvetlenül irányítható. Mivel a szaglóidegnek jelentős a vérellátása, s mivel ez az ideg tulajdonképpen az agy nyúlványa, s az őt ellátó erek magát az agyat látják el vérrel, ha meg is találnak egy ilyen szerkezetet, eltávolítása szinte lehetetlen.
Mindkét szerkezetet néhány hetenként éjszakai látogatások közben kalibrálják, illetve cserélik. Segítségükkel az egyén általános állapotát, közérzetét javítják, bioenergiával töltik fel, különböző gondolatokat juttatnak megfelelő időben az eszébe vagy felejtetnek el vele. A klinikai halálba juttatás a szerkezet beépítésénél azért fontos, mert ki kell kapcsolni az agyműködést ahhoz, hogy össze lehessen vele hangolni.
Az éjszakai látogatástól az illető elég rendesen leizzadhat, részlegesen vagy teljesen le is bénulhat egy időre, másnap a szokásosnál sokkal többet iszik és szinte szárnyakat kap, mindenre képesnek érzi magát.
A céljuk ezekkel a beavatkozásokkal elég nyilvánvaló.
A Föld meglehetősen katasztrofális állapotban van, szóba jött az emberi faj részleges, vagy netán teljes kitelepítése, ez azonban nem lehetséges. Több okból sem. Nem élhető ugyanis túl: sem emberileg, sem kulturálisan, sem társadalmilag. Túlélni csak itt a Földön lehet. Az emberek nem tudnák elviselni az űrutazás megterheléseit. Betegségek törnének ki, illetve a romboló ösztönök felerősödnének a bezártság miatt. Válogatni kellene tehát, de annyira leterheltek az emberek genetikailag, hogy nehéz lenne olyan egyedeket találni, akik megfelelnének a kívánalmaknak. A kultúrát sem vihetnék magukkal, kultúra nélkül pedig nincs emberi közösség, nincs civilizáció, nincs jövő, nincs mire emlékezni. Társadalmilag sem élhető túl, hiszen a társadalmi rendszerek különböző érdekcsoportok kénye-kedve szerint működnek, ezek az érdekcsoportok nem bírnák elviselni, ha a hatalmukat át kellene adniuk a földönkívülieknek, tehát folyamatosak lennének a villongások, ami társadalmi instabilitást okozna, vagyis alapjaiban rengetné meg a rendszert.
Ismétlem, csak túlélni lehet az elkövetkezendő eseményeket. Az összes korábbi világkatasztrófánál a túlélés szinte véletlenszerű volt, csak nagyon kevesen voltak kiválasztva, s a körülmények sem olyanok voltak, hogy az akkori kiválasztottakkal túl messzire lehetett volna jutni. Mint ahogy Jézus is mondta: sokan a meghívottak, de csak kevesen a választottak. A Földet ismét katasztrófa fenyegeti, csak most a katasztrófa nem külső, nem mások döntése miatt várható, a katasztrófát most az ember jelenti saját magára nézve. (Aids, ebola, immunrendszer összeomlása, környezetszennyezés, vízszennyezés, ózonlyuk, az agresszivitás térhódítása, az erkölcstelenség, stb.) Ezt a katasztrófát azonban az emberiség kiválasztott része túl fogja élni. Ennek érdekében történnek a beavatkozások.
Ráadásul olyan trükkös géneket is beépíthettek a kiválasztottakba, mely például a polarizált fény érzékelését lehetővé teszi számukra. Az ufonauták így meg tudják tenni, hogy csak azok láthassák egyáltalán őket, akiknek ezt ők korábban lehetővé tették. Vagyis, az illető nem idegbeteg, ha olyan dolgokat lát, hall és érzékel, amit a mellette álló húsz nem, mindössze a génműködése és az agyműködése egy kicsit fel van piszkálva...
Akik túl fognak élni, olyan gondolkodásmóddal rendelkeznek ami univerzális, és élettisztelet-centrikus. Ezt az emberfajtát nemesítgetik már évszázadok óta, s a beavatkozásuk lassan kezdi meghozni gyümölcsét. Ezek az emberek teremtik majd meg az új aranykort, amelyet a szeretet fénye ragyog be és hat át. Az emberiségnek most nem kell gyökeres kipusztulással szembenéznie.
Szólni kell még a drasztikus ufóbeavatkozásokról, a tudósok és a katonaság szerepéről. Attól, hogy a hivatalos emberi tudomány nem tud például a végtelen sebességű utazásról, attól más még tudhat. Máskülönben, a hivatalos tudomány legnagyobb hangú képviselői még soha le nem ültek vitázni egy hiteles ufókutatóval a nyilvánosság előtt. Csak azokat az ufókutatókat figurázzák ki, akik hiteltelenek, felelőtlenek, és abszolút nem lehetne őket ufókutatóknak nevezni, viszont jól el lehet adni rémtörténeteiket.
A katonaság általánosságban az "ostobaság" kategóriájába sorolással és a "nem tudás" látszatának fenntartásával igyekszik minél több információhoz jutni. Érthető a hozzáállásuk, ha el nem is fogadható.
A drasztikus ufóbeavatkozások egyrészt szándékos félrevezetések, másrészt a kiválasztottak érdekében történnek. Emberkísérletek, a kiválasztottak tökéletesítésének érdekében. Erkölcsileg esetleg el lehet ítélni, de a cél szempontjából feltétlenül szükséges.
A kiválasztottaknak végül is most már nincs más dolguk, minthogy megkeressék egymást, hiszen az elkövetkezendő új emberiségnek ők a megalapozói. Persze várnak még rájuk megpróbáltatások, nem is kevés, de fognak segítséget kapni. Sokáig már nem kell várniuk, a Római Klub 1968-ban jó 50 évet adott a Földnek. Az is elképzelhető, hogy ha a változások lezajlanak, visszakapják a bibliai életkort, a 900-1000 éves élettartamot. Az istenek azt is megígérték mellesleg, hogy visszatérnek.
A földönkívüliek ugrásra készen állnak tehát, a változások gyorsak és olykor kegyetlenek lesznek, de szebb és jobb jövő vár ránk. Ezért érdemes élni, s ne felejtsük el a mottót: "Két világ közt barangolunk: holt az egyik, a másik még meg sem született.
(http://aranylaci.freeweb.hu)
Az emberiség eredetével kapcsolatban legalább három alapvető kérdésre kellene válaszolnunk: mikor, hol és miként jött létre az emberi faj?
A mikorral kapcsolatban már problémák vannak. A tudósok nagy többsége egyetért abban, hogy az emberi faj legalább ötmillió éves, szoros rokonságban van az emberszabású majmokkal, s lennie kell egy közös ősnek, mely az emberszabású majmokat az emberi fajjal leszármazási szinten összekapcsolja. Csakhogy ezt a nézetet semmi sem igazolja! Ugyanis: tény, hogy találtak több millió éves csontmaradványokat (bár az kormeghatározás körül hatalmas bizonytalanságok vannak), melyek emberszerűek. Azonban több emberi leletről derült ki, hogy emberszabású majom csontjairól van szó!
A tudósok mintegy sugalmazzák, hogy a Föld különböző helyein talált, egymástól akár millió évekkel elválasztott csontleletek egyfajta evolúciós leszármazási vonalat jelentenek, s a régebbi leletnek az újabb egyenes leszármazottja. Holott ez abszolút nem így van, és semmiféle bizonyíték sem támasztja alá!
Gondoljunk csak bele! Ha egy adott földrajzi területen valamilyen ok miatt elpusztul az élővilág (földrengés, betegség, meteor-becsapódás, klímaváltozás, stb.), ez azt jelentené, hogy a megürült élettérbe betelepült új fajok a kipusztultaknak leszármazottai lennének?! Szó sincs róla! A Föld története során még az egyes vidékeken is számtalanszor változtak meg gyökeresen a viszonyok. Ez azt jelenti, hogy a Földön egyetlen pont sincs, ahol közvetlen leszármazási vonalat találnánk. Kellemetlen...
Röviden és egyszerűen, a darwini evolúciós modellre semmiféle bizonyíték sincs! Viszont ezzel kapcsolatban egy kellemetlen kérdés merül fel: akkor honnan ered a fajok sokszínűsége?
A fajok tehát nem fejlődhettek globális evolúcióban, a természetes kiválasztódás szép elgondolás, csak - néhány jelentéktelen kivételtől eltekintve - nem létezik. Tény: valóban vannak fajok, melyek a környezet változására látványosan megváltoznak (bizonyos lepkék, kétéltűek, de növények is!). De. Ezen fajok változásai már eleve benne van génkészletükben, s a változások csak külsőleg láthatók, a génállományban nem okoznak változást. Ugyanis mihelyt visszakerülnek a korábbi körülmények közé, abban a pillanatban a korábbi tulajdonságok jelentkeznek. Vagyis: szó sincs természetes kiválasztódásról, az élőlények génkészletében már eleve benne van a különböző élettereken a legkedvezőbb fennmaradási tulajdonságokat aktiváló génkészlet. Akkor tehát hol az evolúció, hol a természetes kiválasztódás? Bizony sehol. (Ja, a zsiráfnak azért hosszú a nyaka, hogy elérje a magasan lévő faleveleket, s a fejlődés során mindig a leghosszabb nyakú zsiráf szaporodott, mert hogy az jutott a legtöbb táplálékhoz, s ezáltal az volt a legerősebb. Pusztán egy gond van, még soha senki sem talált középhosszú nyakú zsiráfot... Arról nem is beszélve, hogy az esetek túlnyomó többségében a zsiráf legelészni szokott...)
A mikorral kapcsolatban további gondok is vannak. Fehérjebiológusok kimutatták ugyanis, hogy a ma élő emberiség genetikailag egységes eredetű, és tulajdonképpen vissza lehet vezetni egyetlen nőre, aki mintegy 150-180 ezer évvel ezelőtt élt. Erre a megállapításra pedig a következő módon jutottak: frissen szült nők méhlepényeit gyűjtötték össze a világ minden részéről, a belőlük kivont mitokondriumok teljes génképletét kifejtették. Ezután vizsgálták, hogy az egyes génszekvenciák mennyire felelnek meg egymásnak. A mutációs gyakoriság ismeretében és a legnagyobb eltérések figyelembevételével ki lehet mutatni, hogy mikor éltek a ma élő emberiség legősibb képviselői. A mutációs gyakoriság pontos értékét igen jó közelítéssel meg lehetett határozni a ma élő emberek és közvetlen őseik genetikai vizsgálatával.
Ezekből a vizsgálatokból az a megdöbbentő felfedezés következett, hogy a ma élő emberiség mindössze egyetlen nőtől, s maximum öt férfitól származik! Ez a bizonyos kis csoport pedig valahol Afrika középső részén élt és nagy valószínűséggel néger volt. Ez az állítás persze mélységesen felháborította a régészeket. Nehogy már a fehérjebiológusok mondják meg, helyettük, hogy honnan ered az emberiség?! Azonnal kontrolvizsgálatokat követeltek - eredményében azonban mélységesen csalódniuk kellett, ugyanis a fehérjebiológusok állítását messzemenően igazolta.
Erre a második vizsgálatra 1989-ben került sor, s ezernél is több nő méhlepényét gyűjtötték össze. A kutatás végkövetkeztetése pedig az volt, hogy valóban egy nőre visszavezethető az egész emberiség genetikailag, valamint - a vizsgálati anyag nagyobb száma miatt -, a szóba jöhető férfiak száma is lecsökkent háromra. Puff neki!
Ez a fehérjebiológiai kísérleti eredmény azonban nem teljesen új. Ismert volt már korábban is, hogy a ma élő emberiség valamennyi tagja a cro magnoni ősember leszármazottja, aki az afrikai Viktória tó környékén élt mintegy 150-180 ezer éve. Egy dologban különbözött valamennyi elődjétől: rajzolt. Vagyis, képes volt a képi elvonatkoztatásra. Erre egyetlen korábban élt emberfaj sem volt képes. A nyelvek leszármazását kutató nyelvészek is mindinkább kezdenek egyetérteni abban, hogy igenis létezett egyfajta ősnyelv, ez egységes volt, valahol Afrika középső részén beszélték, mintegy 150-180 ezer évvel ezelőtt. Túl sok különös egybeesés, nem? És akkor még nem beszéltünk a dogonokról, s más törzsekről, akik Afrika e területén élnek a mai napig is, s törzsük eredetét égi leszármazásra vezetik vissza (szíriuszi hajótöröttek?).
Vannak itt még egyéb problémák is. Az ősemberek legalább 1.5 millió éve ismerik a tüzet - mondják a régészek. Már legalább 800 ezer éve eltemetik halottaikat. Ez eddig rendben is van. Csakhogy ez az ősember nem a mi ősünk!
Tulajdonképpen egyik ismert ősember sem közvetlen ősünk! Ez a kellemetlen tény kezdi zavarni a régészeket is, s el is kezdtek beszélni egy olyan lehetőségről, miszerint a ma élő ember egy teljesen egyéni leszármazási vonalon alakult ki, s nem rokon az emberszabású majmokkal. Ez így nagyon szépen hangzik, csakhogy ezt is be kellene bizonyítani.
További probléma: az össze ma élő emberszabású majomnak 48 pár kromoszómája van. Az embernek 46. Ha közös ős lett volna, valamikor a múltban kellett történnie egy kromoszómapár kiesésnek. Eddig rendben is van a dolog, mindössze a miért és hogyan kérdését kell megválaszolni. Ilyesmi magától ugyanis nemigen szokott végbemenni. A vércsoportokkal is gondok vannak. Az emberben megvan a négy alapvércsoport, az A, a B, az AB és a 0, ehhez képest az emberszabásúakból legalább egy mindig hiányzik, valamelyikből több is. Hogyha közös lenne az ősünk, akkor ez nem lehetne így!
Még mindig vannak problémák: vajon mi a magyarázata annak, hogy az ember számára gyilkos kórok az emberszabásúakra egyáltalán nem, vagy csak igen kis mértékben hatnak? Például: aids, ebola, fertőző májgyulladás, és még sorolhatnám. Ha az emberszabásúak ezekre a betegségekre nem érzékenyek annyira, akkor, amennyiben létezett volna közös ős, az emberiségnek sem volna szabad kipusztulnia tőle! Ismét kellemetlen....
A csimpánzokkal viszont a fehérjeszekvenciánk 99%-ban egyezik. Akkor mégis van közünk hozzájuk. De mi? Sőt, ami ennél is kellemetlenebb, a csimpánzok egy kromoszómapárral többel rendelkeznek, mint az ember. Az ő 47-es és 48-es kromoszómájuk egyes részei hozzá vannak illesztve az ember 2. és 3. kromoszómájához. A véletlennek ilyen foka azonban nem létezik. Nem történhet olyan módon szelektív kromoszóma-párkiesés, hogy kieső kromoszóma, bizonyos részei, de csakis bizonyos részei, az emberi kromoszómakészlet bizonyos részeihez csatlakozzon.!
Az emberi DNS egyes szakaszai le vannak árnyékolva metilgyökökkel, míg mások nincsenek. Akadnak köztük létfontosságú részek. Az öregedést kiváltó és irányító gének szabadon vannak. Ha ezeket is leárnyékolnánk, akkor minden további nélkül lehetséges lenne a több ezer éves életkor. A bibliai időkben normálisnak számított az 500-900 éves életkor. Vajon az ő idejükben ezek a génszakaszok még le voltak árnyékolva? A leírások erre vallanak. Súlyos hiba lenne a Biblia íróit számolni nem tudással vádolni. Az Özönvíz után is pontosan írták le, hogy az emberi életkort 120 évben maximálták. Kik? Az Istenek? (Az ember teremtésének leírásakor az Elochim szó szerepel a Bibliában, ami isteneket jelent.)
Egyébként a bibliai kormeghatározással is gondok vannak. Néhány évvel ezelőtt az Ararát hegyén megtalálták Noé bárkáját. Egy gleccser alól bukkant fel az egyik sarka. A kutatók behatoltak a hajóba, s elmondásuk szerint megtalálták magának Noénak is a holttestét. A bárka és a holttest kora azonban mintegy százezer évnek adódott.
A mikor kérdését ezzel nagyjából körbejártuk, most meg kellene vizsgálni a hol kérdését. Már a genetikai és a nyelvészeti kutatásoknál utalás esett Afrika Középső részéről, konkrétabban a Viktória-tó partvidékéről.
Ez a vidék akkoriban sem sokban különbözött a maitól: Közvetlen a tó partjától eltekintve dzsungel. Azzal a különbséggel, hogy mostanra a tó közvetlen környékét mezőgazdasági művelés céljából alaposan átformálták. Az emberré válás azon teóriája, miszerint a síkvidéken kedvezőbbek voltak az életfeltételek, a cro magnoni ember esetére messze nem voltak igazak. Különösen nem, ha figyelembe vesszük, hogy ebben az időben szoros közelségben élt az ausztralopithecusszal, a homo erectusszal, a gigantopithecusszal és a neandervölgyi ősemberrel is. Valamennyi ősember közül a cro magnoni volt testfelépítése szerint a legkisebb, a legtörékenyebb, a leggyengébb. Még az agytérfogat-testméret arány sem volt nála a legkedvezőbb, hiszen a neandervölgyi ősember agya legalább másfélszerese volt, mint a cro magnonié. Mégis a cro magnoni faj maradt fenn, s az összes többi kipusztult.
Vajon mi a magyarázata annak, hogy a nálánál sokkal erőteljesebb testfelépítésű, robosztusabb kortársak, akiknek olykor még nagyobb agytérfogatuk is volt, és nyilvánvalóan könnyebben tudtak zsákmányt szerezni, mint a cro magnoni társaik, mind, az utolsó szálig kipusztulhat. A többi emberfaj is ismerte a tüzet, a szerszámkészítést. Csoportosan vadásztak, gondoskodtak halottaikról. A neandervölgyiek talán még beszélni is tudtak. Mégis - írmagjuk sem maradt. Ha az emberfajoknak vetélkedni kellett a táplálékért, ami nyilvánvalóan megtörtént - hiszen a mi fajunk kivételével valamennyi emberfajta kipusztult - akkor vajon miféle tényezők hatottak a mi fennmaradásunk mellett, s mi hatott az övék ellen? Ráadásul, a mi őseink egyetlen egy nőre (és maximum három férfira) vezethetők vissza, tehát kifejezetten maroknyian voltak. Ha ezerszer végiggondoljuk is, semmi de semmi lehetőségük nem volt a fennmaradásra, csak egy: vigyáztak rájuk.
Hogy ez hihetetlen? Talán igen. De minden magyarázatot meg kell vizsgálnunk, ha mégoly hihetetlen is, ha nincs nála jobb. Márpedig itt nincs. Azonban a Bibliában is szó esik paradicsomról, amit az első emberpár kapott, ahol igenis vigyáztak az emberekre. Aztán elfajzottak és menniük kellett. Az apokrifnak minősített Éva könyvében szó esik arról, hogy az Úr rendszeresen meglátogatta az első emberpárt - egy repülő szerkezeten érkezvén. Ha az Úr a mi általunk elfogadott Istenképpel lenne azonos, akkor vajon miért volt szüksége propellerekkel hajtott repülőgépre. Hipp-hopp, ott is teremhetett volna. De nem tette. Tehát az embert létrehozó Úr nem azonos a mi Istenfogalmunk képviselte személlyel. (A későbbi korokban, Ezekiel, Illés, Mózes - szintén repülő eszközöket használtak.)
Újabb komoly kérdéssel is számot kellene vetni a tudománynak. Ha a cro magnoni emberfaj mindössze 150-180 ezer éves, akkor vajon mi a magyarázata annak, hogy ennyire rövid idő alatt megannyi emberfajta fejlődött ki, akik között ráadásul jelentős anatómiai különbségek is vannak. Hiszen már a testfelépítésük is jelentősen eltér a fehéreknek, a sárgáknak, a rézbőrűeknek, az eszkimóknak, az ausztrál őslakosoknak, az inuitoknak - és még lehetne sorolni a további alcsoportokat. Semmiféle magyarázat egyelőre nincs arra, hogy ennyire rövid idő alatt ennyire változatos legyen egy faj. Ráadásul, az egyes fajták bizonyos földrészekhez is köthetők - fehérek - Európa, sárgák - Ázsia, rézbőrűek - Amerika (a fő vércsoportok is hasonlóképpen emberfajhoz és kontinenshez kötöttek) -, ezt is valahogy értelmezni kellene.
A következő nem kevésbé érdekes kérdés az emberré válás hogyanjának kérdése. Az iskolában azt tanítják, hogy az ember evolúció eredményeképpen vált emberré. Eddig rendben is lenne a dolog, csak ott van azonnal a miért kérdése. Miért vált az ember emberré? Az emberszabásúak többsége fákon él és ott is táplálkozik. Miféle evolúciós előnyt jelenthetett volna lejönni a fáról - ahol a ragadozóktól biztonságban élt, táplálék volt bőven - a síkvidékre, ahol nem látott az orránál messzebbre, s a táplálkozás pedig abszolút nem volt biztonságos. A menekülés - főleg a fiatal és idős példányok számára - egyenesen lehetetlen volt. Valóban, egyes emberszabásúak, mint például a gorillák, lejöttek úgymond a fáról. Csakhogy a ragadozók nemigen szívesen kezdenek ki egy több mázsás gorillahímek egyikével aki felügyeli a csapatot. Ha a fáról lejövetel valamilyen evolúciós előnyt jelentett volna, akkor a gorilláknak a több millió év miért nem volt elegendő az emberré váláshoz? Használnak eszközöket, némelyiküknek még éntudata is van, megtaníthatók egyikük-másikuk a jelbeszédre, csak éppen emberré nem akarnak válni. Az Istennek se.
A mi ősünk pedig korántsem rendelkezett hegyigorillai fizikai adottságokkal, mégis ember lett. (Magától? - kétlem.) De meg lehet próbálni. Tegyünk ki egy New Yorki átlagpolgárt - aki azt hiszi magáról, hogy ő az emberiség csúcsa - egy szál alsógatyába egy tanzániai őserdőbe. Boldoguljon.
Az evolúció a természetes kiválasztódást jelentené? Tökéletesebb, alkalmazkodóképesebb, egészségesebb egyedek megjelenését? Rendben, de az emberré válás legelejére ez mind nem áll. Az első embereknek eleve kellett rendelkezniük valami olyan plusszal, amivel sem azelőtt, sem azóta egyetlen faj soha sem rendelkezett. Ezt a dolgot pedig nem a véletlen, nem a természetes kiválasztódás hozta, hanem a földönkívüliek.
Az evolúció következtében valóban a tökéletesebb egyed marad fenn? Ahogy az emberiség történelmét végignézzük, ez korántsem így van. A háborúkban az erősebbek, az aljasabb módszerekkel küzdők győztek. A háborúkban általában a kulturálisan fejlettebbek pusztultak el. Akkor mi módon maradhatott volna fenn a kezdetekkor a leggyengébb, a legelesettebb, a legkisebb létszámban jelenlévő faj? Kétségkívül vigyáztak rá. Az a körülmény önmagában, hogy képes volt a képi elvonatkoztatásra - vagyis hogy rajzolt - egy kobrakígyóval szemben édes keveset ér, de egy feldühödött hegyigorillával szemben sem túl meggyőző.
A földönkívüliek feltűnnek viszont az emberiség legősibb forrásaiban, a népmesékben. A népmesék szájról szájra terjedtek, amíg nem volt írás, de utána is. A mesékben szó esik tündérekről, manókról, ördögökről, istenekről, s hozzájuk különböző fogalmak is csatlakoznak: tündérösvény, ördögszántás, stb. A fent nevezettek nyilvánvalóan nem lehettek emberi lények, de fantáziabéliek sem, hiszen az ember csak olyasmiről tud fantáziálni, aminek valós alapjai vannak. Az agyban nem létező és nem korábban nem keletkezett emléknyomokból nem lehet csak úgy kitalálni valamit. A sámánok vajon hogyan beszélgethettek a szellemekkel, ha nem tudták, hogy léteznek szellemek? Maguktól jöttek volna rá? Kétlem. (Ült a sámán a fa alatt, az ölébe hullott egy alma, mire felkiáltott, heuréka, és elkezdett szellemekkel társalogni transz állapotban.)
Ahhoz sem fér semmi kétség, hogy a megalitikus kultúrának nevezett korszakban hatalmas és rendkívüli precizitással megtervezett és megépített, különböző jellegű és típusú építmények születtek, melyeknek túlnyomó részét a mai technikával is képtelenek volnánk megvalósítani. Hatalmas városokat, piramisokat, csillagászati obszervatóriumokat húztak fel, hihetetlen méretű sziklalabirintusokat vájtak. Állítólag nem ismerték az írást. Az előzetes tervezésnek semmi nyoma. Ráadásul némelyik csillagászati obszervatórium olyan hatalmas, hogy pontos tájolására és bemérésére olykor több száz évig kellett volna igen nagy pontosságú műszerekkel figyelni az eget. Mi volt az a vezéreszme, amely érdekében egy állítólag kőkorszaki szinten élő civilizáció erre képes volt? És akkor még szó sem esett a megvalósítás módjáról, az olykor több ezer tonnás kövek mozgatásáról, amivel kapcsolatban a mai tudomány legfeljebb a fejét csóválja és a karját tárja szét, hacsak nem állít valami bődületes butaságot, mint például a piramisokkal kapcsolatban a rámpaépítést, vagy hasonlót.
Azért kíváncsi lennék arra, hogy nagy tudású mérnökeink mit kezdenének a feladattal, ha ott valahol Afrika közepén megbíznák őket a feladattal, hogy papír, ceruza, számológép és műholdas felvételek nélkül, tegyék oda a Nagy Piramist ahol van, és mindazokat az adatokat építsék bele, amelyek benne vannak, cügöljék oda a köveket, szerezzenek munkásokat, etessék őket, tarttassák be a munkafegyelmet egy 300 km hosszúságú szakaszon (mobiltelefon nuku!). Minderre kapnak pár évet és néhány ezer embert. De évente csak fél évig lehet építkezni, mert az év másik felében árvíz van, meg az sem ártana, ha a piramisépítők helyett valaki dolgozna a földeken. Oké rabszolgák, de azokat meg őrizni kell, mert képesek meglépni, de az őröket is el kell látni kajával, mert éhgyomorra még Egyiptomban sem dolgozott a fene se. Nem hiszem, hogy egy régész valaha ezt így végiggondolta, mielőtt előjött a különböző megoldási módszerekkel.
És akkor még nem esett szó a Baalbeki több ezer tonnás alapkövekről, vagy Teotichuacanról, ahol az ottani Nagy Piramis környezete úgy van megépítve, hogy a piramis csúcsától távolodva az egyes nagybolygók átlagos naptávolságát is jelezték, többek közt a Neptunuszét is (a Neptunusz soha sem látható szabad szemmel, észleléséhes elég komoly távcső szükséges, és megfelelő kitartás, hogy elmozdulását észre lehessen venni). A Neptunusz bolygó közepes távolságának megfelelő szentély a piramis csúcsától 30 km-re van. Az egész mesterségesen beépített terület legalább 400 négyzetkilométer! Ez majdnem megegyezik Budapest teljes területével! A szokott szöveg is természetesen elhangzik Teotichuacannal kapcsolatban: az írást nem ismerték, a fémet nem ismerték, a kereket nem ismerték, stb. A mű gigantikusságának fényében régészeink állításai meglehetősen komolytalanoknak tűnnek...
Már a legkorábbi szövegekben is szó esik Óriásokról, istenkirályokról, napkirályokról. De vajon kik is voltak ők?
Ha az emberiség legősibb szövegeit, eredetleírásait összevetjük az eddig elmesélt dolgokkal, arra a következtetésre juthatunk, hogy az embert a földönkívüliek mesterségesen hozták létre. Vagy idetelepítették, vagy pedig földi fajokkal valós kísérletezés során, de mindenesetre egy nő utódai lettek aztán azok, akik benépesítették az egész Földet. Az is biztosnak tűnik, hogy az ily módon megalkotott embereket egyfajta rezervátumba, az Édenbe tették, ahol is vigyáztak rájuk, s az első emberek számára is adtak bizonyos törvényeket a fennmaradásuk érdekében - amit aztán ezek az emberek később meg is szegtek. Az istenek - a földönkívüliek közül azok, akiknek ilyen kísérletezésre joguk és felhatalmazásuk van - kezdetben személyes jelenlétükkel felügyelték kísérletük alakulását.
Végrehajtottak egy génmanipulációt, isteni géneket is ültettek az emberi örökletes anyagba (ezek teszik lehetővé a paranormális képességeket), és figyelték művük alakulását. Ebben az időszakban tehát az istenek - akik valószínűleg fehér bőrűek és szakállasok voltak - személyesen felügyelték a náluk jóval kisebb termetű és néger embercsoport fejlődését. Amikor a dolgokat rendben lévőnek találták - eltávoztak. A Földet a felügyelőkre bízták, akik aztán annak rendje és módja szerint szemet vetettek az emberek lányaira, és utódaik is lettek, a félistenek. Megszegték tehát a kozmosz egyetemes törvényét.
A teremtő istenek visszatértükkor meglátták, hogy mi történt. Rettentő haragra gerjedtek és elpusztították a Föld felügyelőit, űrállomásaikkal, csodálatos városaikkal és mindennemű javaikkal egyetemben - ez volt a Vízözön -, de egyben, mivel ártatlan volt az isteni mesterkedésekben, megmentették az emberi faj egy maroknyi - arra érdemleges - csoportját, Noét és családját, ahogy a Biblia nevezi a túlélőket.
A Vízözön után azonban már az istenek többé nem tartottak fenn személyes, közvetlen kapcsolatot az emberrel. Kiválasztottakat jelöltek ki közülük, akikkel azután közvetett módon léptek érintkezésbe. Ilyen volt például Mózes(?), de több nagy próféta is. Általuk irányították a népeket, mintegy kézi vezérléssel. A kiválasztottak különleges technikai berendezéseket használtak, ők maguk azonban valószínűleg nem ismerték a pontos működésüket.
A felügyelők elpusztítása azonban nem sikerült teljes mértékben. A Föld alatti hatalmas labirintusokba menekültek, s a veszély elmúltával elő is jöttek. Ismét elkeveredtek az emberekkel. Technikai és mérnöki tudásuk révén szenzációs dolgokat alkottak - olykor gépeket is - létezésüket bizonyítja a sok-sok üzenet a jövőnek, vagyis nekünk, a gigászi építmények megléte. Az emberi génállomány - immár ellenőrizhetetlenül - elkeveredett az isteni génekkel, viszont az emberben lakozó ösztönvilág még nem volt képes arra, hogy az isteni géneket isteni elveken működni engedje. Vagyis volt egy aránylag intelligens faj, rendkívüli képességeket lehetővé tévő génállománnyal, de megfelelő értelmi képességek híján. Ebből sok jó hosszú távon nem származhatott.
Ismét tettek egy kísérletet: Jézust. Megpróbálta az ösztönszinten élő ember tudatát az isteni eszmék magasságába emelni. Sajnos ez nem sikerült neki. Elég csak egy röpke pillantást vetni a vatikáni központú Római Katolikus Egyházzal, s összehasonlítani a ténykedését az Evangéliumokban leírt Jézusi eszmékkel, melyeket korábban az esszénusok fogalmaztak meg, még korábban a sumérok.
Jézus volt az utolsó istenember, vagy ha úgy tetszik félisten, aki megpróbálta az emberiséget felemelni, megakadályozván az újabb majdnem tökéletes kipusztítást. Megpróbálta az emberben lakozó Istent előhívni. Csak sajnálhatjuk, hogy nem sikerült.
Jézus halála utáni korszakban ismét változott a földönkívülieknek az emberiséghez való viszonya. Ezután már visszahúzódtak a közvetlen kapcsolat elől is, a kiválasztottakkal látomásokban, jelenésekben, jósló álmokban vették fel a kapcsolatot. A Jézus utáni próféták már nem voltak közvetett kapcsolatban sem a földönkívüliekkel, tudásuk tartalma viszont a kapcsolat meglétére utal. Gondoljunk csak az utóbbi kétezer év nagy prófétáira: Malakiásra, Leonardora, Vernére, Wellsre, XII. Piusra, Edgar Cayre,... és még sorolhatnám.
Ezek az emberek olyan rendkívüli dolgokról szereztek tudást és olyan hallatlan pontossággal, ami pusztán emberi természetet feltételezve egyenesen lehetetlen. (Gondoljunk már egy pillanatra a fáról frissen leszállt majomra, aki mindössze 6000 generációval később a jövőbe lát! - nem igazán bizonyítható gondolat. Sőt, ha a bibliai életkorokat is számításba vesszük, már pedig így kell tennünk, akkor ez a szám 1000 alá csökken! Ha bármiféle evolúciós előnyt jelentett volna a jövőbelátás képessége, akkor elterjedt volna. A jövőbelátás képessége - ha genetikailag kódolt is -, bizonyára olyan gén, ami jelen esetben nem kívánatos, hasonlóan a hosszú élethez. A gén működése természetesen véletlenül is beindulhat, de akkor a működésének öröklődnie kellene. A nagy látnokok utódai nem örökölték a képességet, vagyis sokkal nagyobb annak a valószínűsége, hogy nem hirtelen kiugrott génműködésről, hanem sokkal inkább a földönkívüliek ténykedéséről volt szó ezekben az esetekben. A kapcsolat típusa miatt ezek misztikus kapcsolatoknak tűnnek, a kapcsolat létét magát bizonyítani csak közvetetten lehet.
Súlyos hiba lenne számolni nem tudással vádolni elődeinket, akik ilyen épületeket létre tudtak hozni, azok a saját éveik számát is csak-csak össze tudták számolni. Akkor viszont meg kéne válaszolni azt a kérdést, vajon miféle evolúció hoz létre olyan mutációt, amitől az adott faj képviselője egyik napról a másikra tízszeres élettartammal rendelkezik, hogy aztán egy katasztrófa visszaállítsa az eredeti állapotot. Az evolúció kutatói erre a kérdésre sem szeretnek válaszolni.
A Vízözön után az Isten tehát megígérte, hogy az egész emberiséget még egyszer nem pusztítja ki (vagyis a földönkívüliek belátták, hogy nem ez a megoldáshoz vezető út). Megpróbáltak az emberek agyának a fejlődésére hatni, kiválasztottak révén közvetlenül irányították az egyes törzsek életét. Aztán ez a módszer sem vált be, ismét mással kellett próbálkozni. Jézus személyében olyan istenembert küldtek el, aki az emberi agyak fejlődésére hatott volna, egyfajta tudatátformálással. Mint tudjuk, tömegesen ez sem terjedt el. Ismét más módszerhez kellett folyamodni. Ez pedig csak az lehetett, hogyha látszólag a háttérben maradva az emberiség génállományát alakítgatják át folyamatosan olymódon, hogy az emberekben lévő isteni eredetű gének mind erőteljesebben és erőteljesebben működnek, szemben az ősi, eredeti emberi ösztönrendszerrel. Ezt pedig csak olymódon tehetik meg, hogy kiválasztják a megfelelő embereket, azokat folyamatos kontroll alatt tartva szinte minden lépésüket és gondolatukat követik, olykor irányítják, ha az illető önmaga vagy a terv számára veszélyesen akar cselekedni. Generációról-generációra. Apáról-lányra, anyáról fiúra, merthogy így teszik, nemet váltva. Huszonegynéhány esetet volt szerencsém feldolgozni, ezek közül egyetlen egyszer fordult elő, hogy az anya a lányának adta tovább e különleges megbízást, de ő is csak azért, mert fiúgyermeke nem született. (Esetleg nem is születhetett.) Rendkívül érdekes volt, ahogy a gyerekek egymás után faggatták ki szüleiket, nagyszüleiket, dédszüleiket, s olykor a dédszülők is tudtak mesélni a saját dédszüleikről. Így mintegy 150 évvel tudtam visszamenni a múltba, s mondhatom, lenyűgöző volt a kép. A szigorú vallásos nevelés tiltotta az ilyen istentelen dolgokra még a gondolást is, de az ártatlan, jól irányzott kérdésekre, hasznos válaszokat lehetett kapni.
Az eljárásukat gyermekkorban kezdik, valamikor a gyerek 3 és 7 éves kora között. Éjszaka vagy nappal meglátogatják, s beavatkozásuk kezdeteként klinikai halál állapotába merítik. Ekkor az orrába és a csecsemőmirigyébe beépítenek egy-egy szerkezetet, melyekkel aztán az immunfolyamatait, illetve az agyát közvetlenül is képesek vezérelni.
A csecsemőmirigyről sajnos elég keveset tudunk. Mindössze annyit, hogy a szervezet ellenálló képessége és az öregedés folyamata szorosan köthető ehhez a szervhez. A kiválasztottakat tehát meg tudják védeni a súlyos betegségektől, s az öregedési folyamataikat is irányítás alatt tarthatják, amíg az illető fel nem nevelte ellenkező nemű utódját.
Az orrba épített szerkentyű segítségével közvetlenül az agyat manipulálhatják. A szaglóideg ugyanis nem igazán ideg, sokkal inkább az agynak a nyúlványa. Az összes többi idegpályával ellentétben ugyanis nem kapcsolódik át. Megfelelő manipulálásával az agy tetszőleges része közvetlenül irányítható. Mivel a szaglóidegnek jelentős a vérellátása, s mivel ez az ideg tulajdonképpen az agy nyúlványa, s az őt ellátó erek magát az agyat látják el vérrel, ha meg is találnak egy ilyen szerkezetet, eltávolítása szinte lehetetlen.
Mindkét szerkezetet néhány hetenként éjszakai látogatások közben kalibrálják, illetve cserélik. Segítségükkel az egyén általános állapotát, közérzetét javítják, bioenergiával töltik fel, különböző gondolatokat juttatnak megfelelő időben az eszébe vagy felejtetnek el vele. A klinikai halálba juttatás a szerkezet beépítésénél azért fontos, mert ki kell kapcsolni az agyműködést ahhoz, hogy össze lehessen vele hangolni.
Az éjszakai látogatástól az illető elég rendesen leizzadhat, részlegesen vagy teljesen le is bénulhat egy időre, másnap a szokásosnál sokkal többet iszik és szinte szárnyakat kap, mindenre képesnek érzi magát.
A céljuk ezekkel a beavatkozásokkal elég nyilvánvaló.
A Föld meglehetősen katasztrofális állapotban van, szóba jött az emberi faj részleges, vagy netán teljes kitelepítése, ez azonban nem lehetséges. Több okból sem. Nem élhető ugyanis túl: sem emberileg, sem kulturálisan, sem társadalmilag. Túlélni csak itt a Földön lehet. Az emberek nem tudnák elviselni az űrutazás megterheléseit. Betegségek törnének ki, illetve a romboló ösztönök felerősödnének a bezártság miatt. Válogatni kellene tehát, de annyira leterheltek az emberek genetikailag, hogy nehéz lenne olyan egyedeket találni, akik megfelelnének a kívánalmaknak. A kultúrát sem vihetnék magukkal, kultúra nélkül pedig nincs emberi közösség, nincs civilizáció, nincs jövő, nincs mire emlékezni. Társadalmilag sem élhető túl, hiszen a társadalmi rendszerek különböző érdekcsoportok kénye-kedve szerint működnek, ezek az érdekcsoportok nem bírnák elviselni, ha a hatalmukat át kellene adniuk a földönkívülieknek, tehát folyamatosak lennének a villongások, ami társadalmi instabilitást okozna, vagyis alapjaiban rengetné meg a rendszert.
Ismétlem, csak túlélni lehet az elkövetkezendő eseményeket. Az összes korábbi világkatasztrófánál a túlélés szinte véletlenszerű volt, csak nagyon kevesen voltak kiválasztva, s a körülmények sem olyanok voltak, hogy az akkori kiválasztottakkal túl messzire lehetett volna jutni. Mint ahogy Jézus is mondta: sokan a meghívottak, de csak kevesen a választottak. A Földet ismét katasztrófa fenyegeti, csak most a katasztrófa nem külső, nem mások döntése miatt várható, a katasztrófát most az ember jelenti saját magára nézve. (Aids, ebola, immunrendszer összeomlása, környezetszennyezés, vízszennyezés, ózonlyuk, az agresszivitás térhódítása, az erkölcstelenség, stb.) Ezt a katasztrófát azonban az emberiség kiválasztott része túl fogja élni. Ennek érdekében történnek a beavatkozások.
Ráadásul olyan trükkös géneket is beépíthettek a kiválasztottakba, mely például a polarizált fény érzékelését lehetővé teszi számukra. Az ufonauták így meg tudják tenni, hogy csak azok láthassák egyáltalán őket, akiknek ezt ők korábban lehetővé tették. Vagyis, az illető nem idegbeteg, ha olyan dolgokat lát, hall és érzékel, amit a mellette álló húsz nem, mindössze a génműködése és az agyműködése egy kicsit fel van piszkálva...
Akik túl fognak élni, olyan gondolkodásmóddal rendelkeznek ami univerzális, és élettisztelet-centrikus. Ezt az emberfajtát nemesítgetik már évszázadok óta, s a beavatkozásuk lassan kezdi meghozni gyümölcsét. Ezek az emberek teremtik majd meg az új aranykort, amelyet a szeretet fénye ragyog be és hat át. Az emberiségnek most nem kell gyökeres kipusztulással szembenéznie.
Szólni kell még a drasztikus ufóbeavatkozásokról, a tudósok és a katonaság szerepéről. Attól, hogy a hivatalos emberi tudomány nem tud például a végtelen sebességű utazásról, attól más még tudhat. Máskülönben, a hivatalos tudomány legnagyobb hangú képviselői még soha le nem ültek vitázni egy hiteles ufókutatóval a nyilvánosság előtt. Csak azokat az ufókutatókat figurázzák ki, akik hiteltelenek, felelőtlenek, és abszolút nem lehetne őket ufókutatóknak nevezni, viszont jól el lehet adni rémtörténeteiket.
A katonaság általánosságban az "ostobaság" kategóriájába sorolással és a "nem tudás" látszatának fenntartásával igyekszik minél több információhoz jutni. Érthető a hozzáállásuk, ha el nem is fogadható.
A drasztikus ufóbeavatkozások egyrészt szándékos félrevezetések, másrészt a kiválasztottak érdekében történnek. Emberkísérletek, a kiválasztottak tökéletesítésének érdekében. Erkölcsileg esetleg el lehet ítélni, de a cél szempontjából feltétlenül szükséges.
A kiválasztottaknak végül is most már nincs más dolguk, minthogy megkeressék egymást, hiszen az elkövetkezendő új emberiségnek ők a megalapozói. Persze várnak még rájuk megpróbáltatások, nem is kevés, de fognak segítséget kapni. Sokáig már nem kell várniuk, a Római Klub 1968-ban jó 50 évet adott a Földnek. Az is elképzelhető, hogy ha a változások lezajlanak, visszakapják a bibliai életkort, a 900-1000 éves élettartamot. Az istenek azt is megígérték mellesleg, hogy visszatérnek.
A földönkívüliek ugrásra készen állnak tehát, a változások gyorsak és olykor kegyetlenek lesznek, de szebb és jobb jövő vár ránk. Ezért érdemes élni, s ne felejtsük el a mottót: "Két világ közt barangolunk: holt az egyik, a másik még meg sem született.
(http://aranylaci.freeweb.hu)
Mario Alinei: Ősi kapocs: A magyar-etruszk nyelvrokonság (részlet)
Akármilyen meglepő is, magyarul ez azt jelenti, hogy az etruszk a magyar (nyelv) egyik ősi formája. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy nemcsak meglepő állítást közöl a tudós szerző, hanem alapjaiban változtatja meg a magyar nyelvről, sőt, az őstörténetünkről kialakult, tanított képet. Ezt a tényt nem mi állapítjuk meg, ő is tudja, hiszen említi. Azt is mondhatjuk, hogy láttatja velünk nyelvünk ősi változatát. Megmutatja annak hajdani, több ezer éves szavait, pontosabban szólva, azok lehetséges formáit és máig érő fejlődési vonalát. Nem akármilyen mutatványok sorát állítja elénk és nemcsak azon csodálkozunk, amit közöl, hanem azokon a felismeréseken is, amelyek arra a következtetésekre juttatnak bennünket, hogy mindez bizony lehetséges.
Kérdeznünk kell, hogy miért nem tudtunk erről? Természetesen az elméletek a megfogalmazásukkal nem válnak igazzá, azok bizony bizonyítandóak. Viszont a fontos elméletek elhallgatása, lekicsinylése súlyos vétek! Alinei elméletét, felfedezését ő maga elég láttatóan és többféle kapcsolat bemutatásával igazolja. Ami a nyelvi vonatkozásokat illeti, magyarán szólva úgy is fogalmazhatunk, s teljes joggal, hogy egy kissé megismertet bennünket az ismeretlen magyar nyelvvel is. S ha tovább tűnődünk az olvasottakon, akkor azt is sejteni kezdjük, hogy nemcsak nyelvünk ősi formája ismeretlen a számunkra, hanem a mai magyar nyelvet sem ismerjük úgy Isten igazából. Vagyis nekünk, magyaroknak kétszeresen is érdekes és hasznos az olasz tudós munkássága.
Kezdjük Alinei egyik legmeglepőbb megállapításával: „a magyarok gyakorlatilag jelen voltak a Kárpát-medencében a bronzkorban:”. Természetesen nem a semmiből vette ezt a valóban meghökkentő állítást, hiszen könyve előszavát a következőkkel kezdi. „Kutatásaim és régészeti tanulmányaim a nyolcvanas évek második felében végleg meggyőztek arról, hogy Európa nyelveinek és nyelvjárásainak eredete sokkal ősibb, mint ahogy azt korábban gondolták, így szükségesnek tűnt egy új eredetelmélet felállítása, amely elszakad mind a hagyományos indoeurópai invázió elméletétől, mind pedig Colin Renfrew az indoeurópai népesség közel-keleti és neolitikumi eredetére vonatkozó elképzelésétől is…”. - Mindez nemcsak eltökéltségre, hanem nagy bátorságra is utal, amiért külön elismeréssel tartozunk neki. Alább így folytatja: „nehezen tudtam elfogadni azt az álláspontot, mely szerint az etruszk a megismerhető és tág értelemben vett európai környezettől teljesen elszigetelt nyelv lenne.” Majd megállapítja, hogy az etruszk nem a félsziget őslakosainak nyelve volt, hanem betelepülteké. Aztán így folytatja: „sokat olvastam az etruszkok őstörténetéről - főleg az amerikai régész, Hugh Hencken munkáját, amely fantasztikus adatokkal szolgál az etruszkok Kárpát-medencéhez fűződő rendkívül szoros kapcsolatairól - így könnyebben eligazodtam ezen a területen. Mindezek után tovább haladtam ezen a nyomvonalon: az etruszkológusok is megállapították, hogy az etruszk - épp úgy, mint a magyar - agglutináló (ragozó) nyelv volt, szó eleji hangsúllyal, magánhangzó illeszkedéssel és névutókkal.” Itt rögtön említsük meg, a professzor szavai után, hogy a mondat-, illetve szó eleji hangsúly, az egyben az ősi és természetes beszédhangsúly. Ennek nagyon egyszerű és egyetemes törvényhez tartozó oka van. Ugyanis a beszéd kezdetén van a legtöbb levegő a tüdőben. Ebből az is következik, hogy amikor beszélünk, a mondat elejére, illetve a szavak elejére jut onnan a legtöbb levegő. Minden más hangsúly külön nyomatékot és értelmet ad hozzá a hangzókhoz a magyar nyelvben.
Alinei 1987-ben kezdte elméletének kidolgozását. Ezzel kapcsolatban írja: „nem sokkal ezután, ugyanazon év augusztusában fedeztem fel, hogy két etruszk tisztségviselő elnevezése, a zila és a camde tökéletesen megegyezik a magyar őstörténet két alapvető politikai tisztségével a török eredetű dzilával (a modern magyarban gyula) és kendével.
Szükséges megjegyezni, hogy a szavak eredete, származása a legtöbb esetben bizonytalan. A „származtatók” jobb esetben is sokat tévednek, máskor felületesek és félő, hogy nem kevés alkalommal elfogultak. Nem szólva arról, hogy nem ismerik a magyar nyelv ősi törvényeit, belső rendszerét, de hát ezzel Alinei sincs tisztában, nem is lehetett. Annál jelentősebb az ő elmélete. Az a tény, hogy a két fontos méltóságot azonosította az etruszkoknál és eleinknél, nyitott szellemre, olyan kutató alkatra vall, aki nem szűk ösvényeken jár, képes tágabb látókörre és tudja, bármilyen rokonítás önmagában nem teljes. Mindig szükség van többfajta kapcsolatra. Olyannyira igaz ez, hogy módszernek is kitűnő. Alineit éppen ez vezette - mint láttuk - arra az útra, hogy a nyelvet is alaposabban vizsgálja. Igaz, arról is ír, hogy kutatási eredményei ellenére sem vár gyors sikert. Ebben aligha téved. Magunk is úgy gondoljuk, hogy bizton számíthat számos akadályra. A magyar hivatalos tudományos élet a gyakorlatban „elfelejti” tájékoztatni a társadalmat a tudomány mindennapos dolgairól. Bár az etruszk-magyar rokonítás sem mai keletű, mégis hallgatás övezi. Igen nagy szerencse, hogy a gondolkodást nem lehet el vagy leállítani, s különösen nem külföldön.
Mario Alinei Európa-szerte ismert és elismert tudós. Nem szól ok nélkül. Nem foglalkozik jelentéktelen témákkal. Lássunk néhány példát közzé tett kutatásaiból. Természetesen vizsgálódásaiban ő maga is neves és elismert tudósok munkáira támaszkodott. Például a gyula szavunkkal kapcsolatban a következőket írja: „Ami a gyula=zila fonetikus megfelelését illeti, s amely már az ősmagyar forrásokban is rejtve van, a pontos magyarázatot Carlo De Simone alapfontosságú munkájában találhatjuk meg, amikor az etruszkban előforduló görög kölcsönszavakat tanulmányozza, és amely kétségkívül mérföldkőnek számít a modern etruszkológia történetében. Ez a kutatás bebizonyította, hogy a szó eleji etruszk z- lehet a görög dy- vagy -dy- megfelelője”. Említi e kérdéssel kapcsolatban az etruszk, latin, görög szavak mellett a következőket: „Mindenesetre a magyar szó eleji /gy/ helyettesítheti a kölcsönszavak kezdeti /dj/-jét, mint azt a német. Diamant > magyar gyémánt példa is mutatja.” Ez valóban fontos felfedezés és érvényessége aligha vitatható, tehát jelentősen hozzájárul az új, Alinei-féle eredetelmélet hitelességéhez. Vannak azonban olyan rendszerei a magyar nyelvnek, amelyeket az olasz professzor nem vehetett figyelembe, már csak azért sem, mert a magyar nyelvészet sem tud róluk, vagy nem fogadja el azokat. Alább olyan példákat mutatunk be, amelyeket - nézetünk szerint - nem lehet figyelmen kívül hagyni, amikor a magyar nyelvet bármely más nyelvhez hasonlítjuk. Ezek főként logikai bizonyítékokat kínálnak.
Alinei a „magyar” népnévről szólva, többször említi a kis, rokon népek szavait. A mi feltételezésünk az, hogy a szóátadó nemcsak e kis nyelvek esetében, hanem általában is, a magyar nyelv volt. Vagyis a kis rokon nyelvek nem lehetnek a magyar nyelv elődei! A belső nyelvi fejlődés sokkal finomabb nyelvünkben, mint bármely másik kis rokon nyelvben. Sőt, negyven éves kutakodásunk eredményei azt sugallják, hogy általában más nyelvekben nem alakultak ki a magyar nyelvben megtalálható gyökök és logikai rendszerek. Például a körre, görbületre, kacskaringóra, stb. utaló mássalhangzó képletek a szótövekben. Ezek közé tartozik a k+r, tehát kör, kerék, karika, kerek, karima, korona, karám, kar, karol. Illetve a g+r, képlet jelenléte a szótőben a következő szavaknál: görgő, gördül, görbe, görcs, - fagörcse, amely körökből áll -, guriga, gurul, görbe és így tovább. E két képlet megtalálható legalább háromszáz szavunk tövében. Természetesen vannak más képletek is, itt csak a példa kedvéért írunk ide néhányat. Említhető a töm, tömeg, tömény, tömérdek, töméntelen, tömkeleg és így tovább szavaink első szótagjában, illetve például a te~tem~es szavunk közepén található t+m képlet. Az vitathatatlan, hogy ez a szó is sokat jelent, nagyságra utal, akár a többi felsorolt. Végső soron, mintha a mongol tumen - jelentése tízezer - volna az egyik őstő, ősgyök. De a jelentés ott lappang a támad, tám-fal, támasz stb. szavakban s aligha csacska feltételezés azt állítani, hogy ezt találjuk a Tamerlán, Timur Lenk, Temudzsin nevekben is.
Az Ómagyar Mária-siralomban kétszer is előfordul az „édes” vagy mézként édes kifejezés, az ezes, illetve a mezuul, azaz mézként édes, mézédes formában. Ez a régi együttlét azt is mutatja, hogy ősi és logikus jelentéskapcsolatról van szó! Hiszen a legkihívóbb íz az édes. A szótő íz~id. Ám az anya vagy az apa csakis a magyar nyelvben édes. Ady Endre édesanyját csak Ídes-nek nevezte. Alinei azt írja, hogy önmagában az „édes” szavunk anyát jelent.
A mi nyelvünkben lehetséges nemcsak az édesanya, édesapa, hanem az édes testvérek, édes fiam, édes lányom, sőt ráadásul sokféle vonatkozásban az „édesem” kifejezés használata is. Ez az utóbbi nemcsak vérségi, rokoni viszonyt feltételezhet, de barátit, szeretőit, stb.
Az „édes haza” kifejezés is egyedülálló kapcsolat nyelvünkben, más nyelvben nem ismert. E sorok írója úgy tudja, hogy Hunyadi János használta először ezt a kifejezést. Sőt, az „édes öregem” szinte mindennapos fordulat.
Alinei professzor mindezekről sokkal kevesebbet tudhat, mint az szükséges volna, mégis nagyon messzire jutott. Mindenesetre munkája beláthatatlanul fontos és páratlan. Ezt ő is tudja, mert azt is megjegyzi egyhelyütt, hogy ezután másként kell vizsgálnunk az Árpád-féle honfoglalást, és át kell alaposan írni a magyar őstörténetet. Tud László Gyula „kettős honfoglalás” elméletéről is. (Gyula bátyánk szűkebb körben nem egyszer hangoztatta, hogy az bizony nem kettős, hanem többszörös honfoglalás volt. Azaz - a mi véleményünk szerint is - honvisszafoglalás, hazatérés.) Az Alinei által bizonyított ősi etruszk~magyar azonosság nemcsak a kettős hatalom kölcsönös jelenlétével, hanem az etruszk és magyar szavak összehasonlításával módfelett izgalmas olvasmány. Könyvéből megtudjuk, hogy az etruszk nyelv írott emlékei főként sírfeliratokon maradtak fönn. Így viszonylag kevés az összemérhető szöveg, ám ahhoz azért elég, hogy az összehasonlítás hitelesen megtörténhessen.
Idevonatkozóan a következőket olvashatjuk Strabón GEOGRAPHIKA című nagy munkájában. „A tyrrenieket a rómaiak etrusknak és tusknak nevezik.” A mai térképeken hiába keressük Olaszország területén a hajdani Etruriát, nem találjuk. A Strabón könyvében szereplő térképen még ezen a néven olvasható. De ma már nem így hívják a nagyjából Rómától Pisáig elterülő síkságot, a Középső Appenninektől nyugatra lévő országrészt. E területen nyilván az előbb említett nevek, szógyökök nyomán - tusc>tosk változás - kapta a nevét a mai Toscana. A régi térkép szerint ezt a vidéket hívták Etruriának. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy etruszkok csak ezen a tájékon, a mai Olaszország közepén éltek, hanem ennél nagyobb országrészen, nem szólva arról, hogy a feltételezések szerint, északi, észak-keleti irányból telepedtek be. Az eddig ismert leletek is ennél nagyobb térségből származnak. Mielőtt néhány szórokonítást bemutatnánk az Alinei által közölt nem kevésből, szükségesnek látjuk kitérni újra a valóban nagyon fontos - a szerző által török eredetűnek jelölt - zila = gyula (dzila, jula, jila) szóra. Ezzel kapcsolatban kell elmondanunk, hogy Körösi Csoma Sándor ránk maradt, három nyelvű - szanszkrit, angol, magyar - kis szótárában is megtalálható ez a szó és érdemes volna az összefüggéseket alaposabban megvizsgálni. Hiszen nagy a valószínűsége annak, hogy azonos szóról beszélünk.
A szanszkrit jalná jelentése ugyanis gyúlni. Csak érdekességképpen említem, hogy a kérdéses jalná szó megegyezik az egyik felvidéki, Bars megyei község nevével (jelenleg Trnava Hora). Gondoljuk meg, hogy a magyar nyelvben is a „gyúl”, „gyullad”, „gyújt” szógyökei azonosak! Aki tüzet rak, nemcsak meleget teremt, hanem világosságot, fényt is gyújt. Mondjuk is, hogy „fény gyúlt az agyában”, és így tovább. Amit megértünk, az megvilágosodik a számunkra. Talán az sem véletlen alaki kapcsolat, hogy az „ég” szavunknak két jelentése van, ég a tűz és az Isten égi Atya, az ég királya. (A napisten léte is jól példázza a fényt, a tüzet és az eget.) A tűzgyújtást égés, meleg, világosság, fény követi. Ez a valóság ősi logikája. Érdekesek a további szanszkrit szavak: jaláná (to ignite) = gyújtani, jalwáná (to burn) = gyújtani, jwalati (shines, burns) = fénylik, gyúl stb. Azért említettük ezeket a szavakat, hogy korábbi megjegyzésünket alátámasszuk. Ugyanis a származtatás, rokonítás kényes dolog, szinte mindig belekeverik a politikát is. Alinei a besenyő törzsi nevet, a Yilát, illetve a julából származó - Róna-Tas András nyomán példaként megjelölt - jila, majd a Yulayt, Yulamant is említi. Egyúttal azt is, hogy a kettős uralkodói méltóság kazár, a „gyula”-ság pedig török eredetű. Ez utóbbiakkal kapcsolatban nem foglalunk állást, nem vagyunk a téma szakértői, ám sok minden arra vall, nem szükséges, hogy így legyen. Mára köztudott, hogy a zsákutcába vivő finnugor elméletet is csak kis részben tartjuk figyelemre méltónak. Megint azt kell kijelentenünk, hogy a magyar nyelv sokkal inkább átadó - akár egész Európa vonatkozásában, a többiről másutt szólunk - mint átvevő. Csak egyetlen dolgot említünk, az uralinak vagy finnugornak stb., nevezett kis népek nyelvei - e sorok írója a manysi Juvan Sesztalov verseiből, eredetiből mintegy harmincat fordított és tett közzé - valóban rokon nyelveknek tekinthetők, de téves következtetés az, hogy nyelveik a magyar nyelv, népeik a magyar nép ősei! Őket elődeinknek tekinteni, valóban nemcsak komolytalan, hanem tudománytalan is. Noha Alinei is joggal hivatkozhat rájuk, szavaikra, és azok között valóban lehetnek régebbi magyar szavak, szóváltozatok, régi átadások. Ám a perdöntő a magyar nyelv agglutináló volta és szókincsének, működésének mássalhangzós és logikus rendszere. Egyébként is, ha összehasonlítjuk e kis nyelveket a magyar nyelvvel szerkezeti - szókincs, szóhasználati lehetőségek, példátlan logikai szálak egészen az ősgyökökig stb. - vonatkozásokban, akkor kétségünk sem lehet azzal kapcsolatban, hogy a magyar nyelv a kölcsönző.
Ha mindezekről tudott volna Alinei s tudnának mások, akkor könnyebb és hitelesebb lehetne a szószármaztatás. Ő ugyanis említi többször is a manysi, hanti ember szavakat, de azok inkább férfit jelenthetnek, eredetileg talán hím-et, kan-t és így tovább. Mert a magyar nyelv megint valóságosan egyesíti a nőt és a férfit emberré! Nem tudni van-e nyelv, amelyikben az ember szóban benne volna a nő és a férfi jelentése is?
Végül lássunk néhány szórokonítást Alineitől. Az etruszk ais, eis szótövet a magyar is-sel azonosítja, ami lehetett „ős” is. Például a finn nyelvben az isä jelentése apa. (Az etruszk papa jelentése apa, nagyapa, a papals pedig unoka.) Az előbbit, mint ős-őst, az isten szavunk gyökének gondolja. Lehetséges. (Finnben Isten Jumala, de az Öregisten Ukko, ez ősi magyar pogányisten is. Állat- és földvételnél, egyezségkötésnél fontos szerepe volt nálunk az „ukkó” pohárnak. Amikor áldomást ittak az egyezségre, előbb kilottyintottak-löttyintettek a földre a poharakból, ezzel áldoztak a földanyának.) Ami pedig az isten szót illeti, a szanszkrit isteh jelentése uralkodik, aztán Isten és lenni. Az Ísha Siva isten neve (name of Siva), az ishtam (God) Isten. De istent jelent a perzsa Jazdán is. Megfigyelhető általánosan, hogy a „jó”, az „atya” - Atyaisten, Jóisten - fogalmak is gyakran összekapcsolódnak s lehetőség van ennek feltételezésére az angol good és a God, aztán a német gut és a der Gott lehető ősi összefüggéseivel. Igaz, kedves barát közlése szerint, angolul a God szót nem illett kimondani. Az etruszk avil szót már régebben, egymástól függetlenül többen is a magyar „év” szóval azonosították. Mert az etruszk hut, a magyar hat (szám), az elssi első. Azonban a számokkal kapcsolatban vannak még egyetértési nehézségek. Az „avil”-lal, mint sok más etruszk szóval látszólag első olvasásra nem tudunk mit kezdeni. De ha meggondoljuk, akkor az év szavunk nemcsak lezárt időegység, hanem folyamat is. Amint elkezdjük használni, ezt azonnal észre is vesszük. Íme: év - évül, elévül, illetve a mélyhangzó változat avul, elavul és innen származtatható az avar szavunk is. Mindezek mellett több, más dolog is vezette Alineit és a kutatókat. Például a ló elterjedése az itáliai félszigeten. A temetkezések szokásai, edények, sírkamrák belső feliratai, amelyek különböző vésett jelenetek „képaláírásaiként” olvashatók.
Végül egyetlen példát említünk még, korábbi ígéretünkhöz híven. Ez pedig az etruszk „tam-„ szótő, amely Alinei szerint „Olyan magyar alakokkal hozható összefüggésbe, mint a támad, („keletkezik” értelemben), támaszt, támogat, támasz stb. Eredete ismeretlen, de minden bizonnyal a tam- alaptőből alakult ki különféle igei és névszói képzők és ragok segítségével. A t+m mássalhangzó képletet megtaláljuk a töm, tömeg, tömény, töméntelen, teméntelen, tömkeleg, tömérdek, temérdek, te~tem~es, stb. szavakban. Látható, hogy nagyság és erő a jelentés lényege, a már korábban említett mongol tumen = tízezer, szóban. De logikusan ide illenek a támad, támfal, támasz, támaszték, stb. jelentések. S nyugodt lélekkel írhatjuk le azt is, hogy ez a szótő nem ismeretlen eredetű! Annak idején Batu kán három tumennel állomásozott hazánkban ideiglenesen. A harminc ezres lovas hadsereg kora legnagyobb hadi ereje volt.
Befejezésül is idézzük Alinei szavait, véleményét. „A magyarok/etruszkok beszivárgása a Kárpát-medencéből Itáliába tengeri vagy szárazföldi úton nem csak, hogy nem tűnik merész kijelentésnek, hanem megfelel az összes régészeti feltárásnak, sőt, ez az egyik legtekintélyesebb tudós által sugallt magyarázat. Hencken és követőinek konklúziója ismeretében azt állíthatjuk, hogy az egyetlen ok, amely miatt nem tették meg az etruszkok=magyarok megfeleltetését az, hogy a hagyományos történelmi kronológiák ezt gátolták a magyarok késői érkezésének elméletével”. Világos beszéd! A magyar „tudomány” ismét ellenünk dolgozott! Ugyanis, ahogy később Alinei írja, sokkal régebbi földművességnek kellett lennie a Kárpát-medencében és nem kétséges, hogy e népek az etruszk-magyar nyelvet beszélték. Mint ahogy „…a villanovaiak a magyar nyelv archaikus formáját beszélték.”
A mai észak-olaszországi részt Felsina névvel, a délit Alsina néven tartották számon. (Akár felvethetné valaki a felvég-alvég párhuzamot is.) Mario Alinei szerint: „…meghatározó elit, magyar komponens, mely a kárpát-dunai térségből származik s volt Európa ipari szíve abban az időszakban, mely a kalkolitikumtól a bronzkor végéig tart. Ennek az elit hódító csoportnak köszönheti Itália a hamvasztás elterjedését, az új építési technikákat, a hidraulikus mérnökséget, a fejlett fémkohászatot, a fazekasságot, díszítéseket, s nem utolsó sorban a kard- és lóhasználatot.” Aligha lehetne jobb, fontosabb gondolattal ajánlani e nagyszabású munkát a Tisztelt Olvasónak.
Kiss Dénes
Etruszk "istenek" nevei:
Ani · Apulu · Atuni · Calu · Celu · Cilens · Ercle · Ferspnai · Fufluns · Hercle · Laran · Leinth · Maris · Mnrva (Menrva) · Nethuns · Nortia · Persipnei · Puphluns · Selvans · Sethlans · Tages · Taitle · Tanaquil · Tarchies · Tarchon · Thalna · Thesan · Tinia · Turan · Türrhénosz · Uni · Velta · Vicare Voltumna
2013. január 16., szerda
95 tézis az evolúció ellen IV.
Filozófia
A naturalista világkép számára nagyon fontos az evolúció, az ősleves és az ősrobbanás elmélete. De filozófiai feltevésekből kiindulva meg kell kérdőjelezni a naturalista világnézetet. Például az evolúciós elméletben gyakran használt „véletlen” fogalma, amely tervnélküliséget, céltalanságot és értelmetlenséget takar, pontatlan megfogalmazás, minden tartalom nélkül.
Miért találunk a világegyetemben mindenütt a teleológia (céltudatosság) nyomait? Hogyan tud az ember az élet értelméről kérdést feltenni? Hogyan magyarázhatók az értelmetlen szépség és természetes tökéletesség? ezek a kérdések megválaszolatlanok az evolúció dogmájában.
65, Az evolúció paradigmája
Közvélemény kutatások szerint sok ember azon a véleményen van, hogy az evolúció egy tudományosan bebizonyított tény. Csak kevesen tudják, hogy a tudomány előzetes modellekkel (verifikáció), és cáfolatokkal (falszifikáció) dolgozik. Az uralkodó paradigma (gondolatrendszer) filozófiai eredetű és természettudományos módszerekkel nem bizonyítható.
66, Naturalista világkép
A világképnek elkötelezett tudósok megpróbálják az evolúció, ősleves és ősrobbanás elméletével a világot természetes úton megmagyarázni. azonban a természet é természetes fogalmak nagyon tág határok között értelmezhetők. Pontosabb vizsgálatoknál nem lehet a „természetes” és „természetfeletti” fogalmak között éles határt vonni.
67, Az evolúciós elmélet dogmája
Sok tudós gondolkodása szerint a tudomány nem más, mint alkalmazott naturalizmus, amely szerint a tudomány csak akkor haladhat előre, ha feltételezi, hogy nem létezik isteni beavatkozás, és felismeri, meddig juthat el evvel a feltételezéssel. Azonban Isten létezése nem zárható ki természettudományos megközelítéssel. És amennyiben Isten mégis létezik, a tudomány (bármilyen tudomány) csak akkor haladhat előre, ha ezt beleszövi gondolatmenetébe.
Természettudományos ismeretek még soha sem vezettek olyan eredményre, amelyek Isten létét kizárták volna. Sokkal inkább a naturalista filozófiai feltevések zárták ki azt.
68, Evolúciós pszichológia
Évek óta jelennek meg olyan népszerű tudományos tanulmányok, melyek az emberi és álalti viselkedéseket az evolúciós elmélettel összhangban magyarázzák meg. Igen gyakran az emberi szexualitás a tárgya ezeknek a vizsgálatoknak. A kognitív mechanizmusok evolúciós kialakulásáról felállított következtetések azonban gyakran bizonyító erő nélküli ”circulus in probando”-k, azaz olyan tézisek, amelyekben az állítás egyúttal a bizonyíték is. Egyes tézisek továbbá olyan határozatlanul vannak megfogalmazva, hogy csupán csak jól hangzó történetnek lehet őket felfogni, amelyek se nem bizonyíthatók, se nem cáfolhatók.
69, Véletlen folyamatok
Az evolúciós elméletben a véletlen jelentése: terv-, cél és értelem nélküli. A sztochasztikus folyamatokban a véletlen egy pontatlan, szubsztancia nélküli állítás. Az irányító erő, (illetve Isten) vagy bármiféle kauzalitás elutasítása, illetve sztochasztikus folyamatok általános feltételezése nem rendelkeznek kijelentés tartalommal. Ez így is marad, amíg a véletlennek egy állítólagos szükségszerűséget tulajdonítanak.
70, Kauzális evolúciókutatás
A kauzális evolúciókutatásnak van egy áthidalhatatlan bizonyítási problémája. Tapasztalati tételekkel (kiszámítható és előre látható folyamatok) kell bizonyítania egy saját elmélet szerinti véletlen fejlődést. Az állítólagos hosszú időszakok (melyek során a makroevolúciós folyamatoknak az elmélet szerint be kellett következnie) és megalapozottság nélküli kijelentések (mint például: az evolúció irányosan, de nem célirányosan folyt le) megvédik az elméletet a falszifikációtól.
A történelmi evolúciókutatás a ma élő élőlényekből, valamint a fosszíliákból indul ki, azaz a jelen tényeit interpretálja a múltba.
A kauzális evolúciókutatás az úgynevezett evolúciós faktorok (mutáció és szelekció) vizsgálatával, valamint a molekuláris evolúciókutatással aktuális adatok alapján próbál meg fejlődési törvényszerűségeket bizonyítani, azaz mai tapasztalatokat extrapolál a múltba.
A tapasztalati tételek múltban történő áthelyezésénél, valamint a fosszíliák visszafelé irányuló értelmezésénél világkép és hit óriási szerepet játszanak. A számtalan adatból és komplex tapasztalati tételekből ellentmondásmentes elméletet felállítani szinte lehetetlen meglévő világkép nélkül.
A ”véletlen” tényező eleve lehetetlenné teszi a makroevolúció, azaz az élőlények közös eredetének, és továbbfejlődésének empirikus kutatását.
A történelmi evolúciókutatásban túl nagy szerepe van a tények interpretálásának, a kölcsönös befolyásolásnak. A történelmi evolúciókutatás nem empirikus tudomány.
71, Homológ szervek
Az élőlények hasonló szerkezetű testrészeit homológ (hasonló) szerveknek nevezzük. Például: a halak melluszonyai, a szárazföldi emlősök mellső végtagjai, a madarak és denevérek szárnyai.
Túl ezen, az összes ismert élőlény ugyanazokból az építőkövekből (protein) épül fel. Az információ tárolás is minden egyes élőlénynél megegyezik. Ezek a hasonlóságok utalhatnak egy közös származásra vagy egy közös teremtőre.
A hasonlóságok magyarázhatók továbbá párhuzamos fejlődéssel is.
72, Természetes tökéletesség
Ha megfigyeljük a természetet, láthatjuk, hogy semmi félkészet nem találunk, minden befejezett a maga nemében és környezetében. Minden apró állat betölt egy funkciót, nincs fölösleges növény. Nincs félkész ökoszisztéma, a legtöbb élőlény hozzájárul az egész ökoszisztéma működéséhez (kivéve a modern embert). Minden egy értelmes teremtőre utal.
Sok ember érzi, hogy minden nem a véletlen műve. Sejtjük, hogy a látható világ mögött ott van egy magasabb rend, amely áthat bennünket és a világot, hogy van egy Isten, aki a jó és rossz, jog és jogtalanság között különbséget tesz.
73, Teleológia és tervszerűség
Sok tudós véleménye szerint a számtalan kozmikus és biológiai struktúra magától keletkezett. Ennek a hittételnek ellentmond a céltudatosság (teleológia) és tervszerűség, amely az egész természetben megfigyelhető. Ha a természet csakugyan véletlenül keletkezett volna, nem lehetne céltudatosságot megfigyelni.
Maguk az evolucionista tudósok (Aldous Huxley) kerülnek önellentmondásba, amikor az evolúciót céltudatos, időben megfordíthatatlan folyamatnak állítják be.
74, Az élet értelme
Az evolúciós elmélet alapján nem lehet választ adni az élet értelmének kérdésére. Ellenkezőleg: Naturalista meggondolásokból kiindulva föl sem szabad tenni a kérdést.
Richard Dawkins evolucionista így ír: „Az univerzumnak, amit látunk, nincs rendje, nincs értelme, nincsen sem jó, sem rossz. Csupáncsak haszontalan közömbösség létezik.”
75, Céltalan szépség
A természetben megfigyelhető céltalan szépség az intelligens teremtés lényeges jellemzője. A naturalista megközelítés csődöt mond, ha a céltalan szépséget kell megmagyarázni. A természetes szelekció kizárólag célszerű mutációkat részesítene előnybe, melyek hasznosak volnának a túlélés szempontjából. A céltalan szépség az evolúciós elmélet szerint nem hozna előnyt és kiválasztódásra sem kerülni.
Természetesen a szépség részben összefüggésbe hozható a szaporodási viszonyokkal. Vannak azonban olyan esetek, amikor a szépségnek semmi értelme nincs.
Sok virágnak nem kellene olyan szépnek lennie, ahogyan mi azokat látjuk. Hiszen a méhek számára – amelyek nem rendelkeznek olyan szemmel, mint mi – elég volna, ha megfelelő színű virágleveleket hoznának.
Információs elmélet
A tudományban akkor a legerősebb az érvelés, ha a természetes törvények úgy fölhasználhatók, hogy azok egy folyamatot kizárnak.
Természettörvényez az információról és a következtetések:
Minden élőlény elképzelhetetlenül nagy információmennyiséget hordoz. Az evolúció gondolatrendszere csak akkor tudna működni, ha lehetséges volna, hogy az anyagban véletlen folyamatokkal információ keletkezzen. ez az információ feltétlenül szükséges, mert az egyén összes tervei, az összes komplex sejtfolyamatok információvezérelt módon játszódnak le.
A következő tézisek az információ alaptörvényével érvelnek. Ezeket a törvényeket megfigyelés alapján állították fel. Ezek kizárják, hogy bármiféle információ, a biológiai információt is beleértve – egy intelligens szerző nélkül – anyagból és energiából keletkezzen. A biológiai információk vonatkozásában ezek a törvények egy tudattal és akarattal rendelkező teremtőt feltételeznek.
Természettörvényekről akkor beszélünk, ha azok általánosan megfigyelhetők, reprodukálható módon megerősíthetők. A természettörvények
Nem ismernek kivételeket
Időben változatlanok
Ismeretlen esetekre alkalmazhatók
Megválaszolják a kérdést, hogy egy kigondolt folyamat egyáltalán lehetséges-e.
Az információ az anyagtól és energiától függetlenül létező tényező. Az információ keletkezésének oka az akarat.
Akkor beszélhetünk információról, ha egy rendszerben a következő öt hierarchikus szint előjön: statisztika, szintaxis, szemantika, gyakorlatiasság, apobetika.
Az anyagi reprezentációhoz szükséges jeleknek statisztikailag mérhetőeknek kell lenniük. A jelek lehetnek betűk, mágneses jelek egy merevlemezen, bázispárok egy élő szervezetben, hangspektrumok.
Szintaxis (kód): A jelek egy nyelvtani rendszer szabályai szerint rendezettek. Ezen a szinten csak maga a jelrendszer, a jelek és jelsorozatok összekapcsolódásának szabályai (nyelvtan, szókincs) és nem a jelek interpretációja számít.
Szemantika (jelentés): Az információ képződésének szükséges feltételei a jelsorozatok és a szintaktikai szabályok. Azonban az átadandó információ legfontosabb jellemzője a szemantika, a jelek által hordozott üzenet, a kijelentés, azok értelme, jelentése. Például az élő sejtek kódrendszerében a ”GGA” egy glicinmolekulát jelent.
Gyakorlatiasság (akarat): Az információ cselekvésre szólít fel. Szemlélődésünkben nincs szerepe annak, hogy az információ fogadója a küldő akaratának megfelelően cselekszik-e, másképpen vagy egyáltalán nem reagál. Az információküldés avval a szándékkal történik, hogy a fogadónál egy bizonyos cselekvést kiváltson.
Apobetika (cél): Az információ legutolsó és legmagasabb szintje az apobetika (célszempont, eredményszempont). Az információ apobetikai szempontja a legfontosabb, mert a küldő céljainak felel meg. Minden információra érvényes, hogy a küldő egy bizonyos céllal küldi azt.
Az információ négy természettörvénye (ITT):
ITT: Materiális érték nem tud nem materiális értéket létrehozni.
ITT: Információ egy nem anyagi fundamentális érték.
Világunk, amelyben élünk, két területre osztható fel: anyagi és nem anyagi világra. Az anyagnak tömege van. Evvel szemben a nem anyagi értékek (pl. információ, tudat, intelligencia, akarat) tömeg nélküliek. szükséges azonban leszögeznünk, hogy az információ továbbításához anyag és energia szükséges.
ITT: Statisztikus folyamatokban nem keletkezhet információ
A statisztikai folyamatok tisztán fizikai és kémia folyamatok, melyek vezérlő intelligencia nélkül futnak le. Ilyen folyamatokban nem keletkezhet információ.
ITT: Információ csak intelligens küldő által jöhet létre.
Egy gépies küldővel szemben egy intelligens küldő tudattal rendelkezik. akarata van, kreatív, önállóan gondolkodik, és céltudatosan cselekszik.
Ebből következik:
A küldő és fogadó között megegyezés vanb a kódók jelentését illetően.
Nincs új információ intelligens küldő nélkül.
Minden információs átviteli lánc visszakövethető egy intelligens küldőig.
Egy jelentés hozzárendelése a jeleknek egy csoportjához szellemi folyamat, amely intelligenciát tételez fel.
Továbbá:
Műszaki és biológiai gépek képesek információ tárolására, átvitelére, dekódolására, lefordítására, anélkül, hogy értenék a hozzárendelést.
Az információ minden technológiai és biológiai rendszer nem materiális alapja.
Az információ tárolása csak materiális hordozón történhet.
Fentiekből nyolc következmény vonható le (76-83 tézisek)
76, Intelligens információ
Mivel az élet minden formájában megtaláljuk a kódot (DNS- és RNS-molekulák) és az információ többi szintjeit, egyértelműen a jól definiált információról beszélhetünk. Ebből következik, hogy kell, hogy legyen egy intelligens szerző/küldő.
Bibliai utalás:
Így szólt Isten: “Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek fajuk szerint a Földön.” […]
Isten szólt: “A vizek teljenek meg élőlények sokaságával, az égen, a föld felett pedig röpködjenek madarak”. […]
Aztán szólt Isten: “Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint.” (Ter.1.)
Szólt: élet létrehozása információ átadás által.
77, Mindentudó küldő
A DNS-molekulák kódolása messze felülmúl minden modern emberi információs technológiát. A küldő, aki a számunkra ismeretlen egy- és többsejtű élőlényt és egész ökológiai rendszereket teremtett, annyira intelligens kellett, hogy legyen, és olyan sok információval kellett, hogy rendelkezzen, hogy a mi szemszögünkből csak végtelen intelligensnek és mindentudónak nevezhetjük.
A 4. ITT szerint minden információátvitel elején egy intelligens szerző áll. Ha ezt az alaptörvény következetesen alkalmazzuk a biológiai információra is, akkor csak az itt megfogalmazott eredményre juthatunk. A DNS-molekulákban találjuk az eddig ismert legnagyobb információsűrűséget. Ezt két számadattal szemléltetjük:
Egyetlen egy DNS annyi információt tárol, mint 900 db, egyenként 500 oldalas könyv. Egy g DNS annyi információt tárol, mint ezer milliárd (1012) CD.
Az 1. és 4. ITT alapján egy végtelenül intelligens küldőt kell feltételeznünk, amely mindent tud és ura az időnek is.
Bibliai utalás:
Ezt mondja Izrael Királya s Megváltója, a Seregek Ura: Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs más isten. (Iz 44.6)
78, Hatalmas küldő
Annak tudása, hogyan kell a DNS-molekulát programozni, nem elegendő ahhoz, hogy életet hozzunk létre. Ehhez a képesség is kell, hogy a szükséges biogépeket megépítsük. Kreatív erő nélkül nem keletkezhetett élet.
A küldő zseniálisan kódolta az információt, amit a DNS-ben találunk. Megteremtette a biogépeket, amelyek az információt dekódolják, és a bioszintézis folyamatait végrehajtják. az élőlények összes konstruktív részletével egyetemben. Ebből csak arra következtethetünk, hogy a küldőnek hatalmasnak kell lennie.
Az 1, 2, és 4, ITT alapján tudjuk, hogy a DNS küldője mindentudó. Az itt leírtak, különösen, hogy ez minden élőlény vonatkozásában érvényes, egy hatalmas információküldőre (alkotóra) utalnak.
Bibliai utalás:
“Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)” – mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható. (Jel 1.8)
79, Nem materiális információküldő
Mivel az információ lényege szerint nem materiális érték, nem származhat materiális értéktől. Ebből következik, hogy az információ küldőjének nem anyagi jellegűnek (szelleminek) kell lennie.
Bibliai utalás:
A bibliából tudjuk,
hogy Isten lélek;
”Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” (Jn 4.24)
hogy fölötte áll az anyagi világnak;
“Odamentek hozzá, felkeltették, így szólva: “Mester! Mester! Itt veszünk! Fölkelt és parancsolt a szélnek és a hullámoknak.” (Lk 8.24)
hogy amit szól, az lesz;
“Mivel szólt és lettek, rendelkezett és létrejöttek.” (Zsolt 33.9)
80, A materializmus cáfolata
Az ember képes információt létrehozni. Ez az információ nem anyagi jellegű. Ebből következik, hogy az embernek rendelkeznie kell egy nem materiális komponenssel (szellem, lélek). (1. és 2. ITT.)
Bibliai utalás
A biblia szerint az ember nem csupán anyagi természetű.
Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé. (Ter 2.7)
A test az ember anyagi jellegű része, szellem és lélek nem anyagi jellegűek.
“A békesség Istene […] őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig.” (1Tessz 5.23)
81, Az ősrobbanás cáfolata
Az állítást, mely szerint az univerzum az ősrobbanás egyediségéből keletkezett, ellentmondásban van az információ nem materiális jellegével. Ennek alapján az ősrobbanás kizárható, mint a világ keletkezésének egyedüli oka.
Az evolúció hívei szerint az ősrobbanástól a kozmikus evolúción, a geológiai evolúción át vezetett az út a biológiai evolúcióig és a mai világig. Az 1. ITT alapján a materiális világ (anyag és energia) nem hozhatta létre azt az információt, amellyel minden egyes élőlény (sejt) rendelkezik.
82, Abiogenezis és makroevolúció
Mivel minden élőlény sajátossága az információ, amely nem származhat anyagtól és energiától, szükséges egy intelligens küldő megléte a DNS-sejten belüli információ számára. A kémiai és biológiai evolúció elmélete azonban kénytelen feltételezni, hogy az információ az anyag és energia folyamodványa. Ebből következtethetünk arra, hogy az abiogenezis és makroevolúció elméletei és koncepciói hamisak.
A biológiai információ küldőjének programjai zseniálisak. Képessé teszik az élőlényt arra, hogy hozzáidomuljon a megváltozott környezeti feltételekhez. ezt nevezzük mikroevolúciónak. Az információs törvények lehetetlenné teszik a makroevolúciót, amelyet pedig az evolúciós elmélet létezőként feltételez, de nagy rugalmasságot biztosít a fajok fejlődését illetően (mikroevolúció).
83, Régi és új istenbizonyítékok
Arisztotelész kauzális istenbizonyítéka abból indul ki, hogy az okokat nem lehet a végtelenségig visszavezetni. Kell lennie egy első okozónak.
Canterbury Anzelm (1033–1109) ontológiai istenbizonyítéka levonja a következetést a logikailag felfogható síkból a lét síkjára.
Aquinói szent Tamás (1225–1274) teleológiai istenbizonyítéka azt mondja, hogy a világ tervszerű berendezésének kell, hogy egy külső okozata legyen. a kozmológiai istenbizonyítékoknak több variációja létezik. Ezek közül a legrégebbi, hogy az univerzumnak kell, hogy egy külső eredője legyen. Az újabb bizonyítékok az információs természettörvényekből és a biblia prófétai információiból származtathatók.
Matematikai-prófétai istenbizonyítékok
A bibliában összesen hatezer, ebből 3268 már beteljesedett prófécia található. A világ egyetlen más könyvéről nem lehet ezt elmondani. Annak a valószínűsége, hogy a jövendölések véletlenül teljesedjenek be, gyakorlatilag a nullával egyenlő.
Következtetés:
A biblia isteni eredetű és kijelentései igazak. A filozófiai istenbizonyítékokból egy határozatlan, általános Isten létét lehet levezetni. A biblia azonban határozottan a biblia Istenére és Fiára, Jézus Krisztusra mutat.
Ember és kultúra
Az evolúciós elmélet legélesebb cáfolata maga az ember létezése. Így néz ki egy végtelenül hosszú fejlődés véletlen produktuma? Ehhez jön az ember képessége, újdonság alkotásának képessége és kreativitás.
Hogy lehet, hogy egy véletlen fejlődés eredménye az anyagi léten túl tudjon gondolkodni és tudatában legyen saját magának?
Egy másik fölvetés evvel kapcsolatban: Ha az ember valóban csak anyagi folyamatok terméke, hogy lehet az, hogy gondolkodása túlmutat az anyagi világon és önmaga tudatára ébred?
Az emberi hagyományok és régészeti leletek utalnak egy özönvízre. Ez összevág a Földnek és az emberiségnek egy viszonylag rövid történetével.
84, Beszámolók a Vízözönről
Az összes kontinensről ismerünk a Vízözönre vonatkozó utalásokat a kulturális hagyományokban. A geológiai rétegekben az egész Földről megvannak a nyomai olyan kontinentális méretű özönvíz-katasztrófáknak, amelyek egy világméretű vízözön utóhatásaiként foghatók fel.
A vízözönről 77 különböző kultúra hagyománya beszél, ezekből 72-ben van szó bárkán történő megmenekülésről.
Néhány természettudományos lelet, amely alátámasztja ezt a katasztrófát:
Tömegsírok kövületekkel
Minden kontinensen találhatók gigantikus méretű fosszilis tömegsírok. A Dél-Afrikai Karroo-formációban 518 ezer km2 területen 800 milliárd állat kövülete található meg.
Nagyfelületű szénrétegek
A világ szénlelőhelyei nem magyarázhatók meg lassú folyamatokkal. Sokkal inkább elfogadható egy gigantikus özönvíz, amely az úszó növényrészeket egy helyre hordta össze, amely területet később homok és iszap fedett be.
Mindent legyaluló áradatok
A jégkorszaki áradatok több száz m mély völgyet martak ki a kemény kőzetekből. A geológusok évtizedeken keresztül vitáztak, hogy ez lassú vagy katasztrófaszerű folyamatok eredménye volt-e. Úgy tűnik az utóbbi álláspont válik elfogadottá. A Grand Canyon sem alakulhatott ki a Colorado folyó folyamatos munkája következtében. Valószínű, hogy a feltorlódott jég és kőzet egy gátszakadás következtében vájta magának a szorost.
Kontinentális homokeloszlás
A kontinensek homok és kavicsrétegei nagy távolságokról történt odajutásukról tanúskodnak.
Noé bárkája
A 72 leírásból, melyek egy hajót említenek, a Biblia adja a legértelmesebb leírást. A bárka méretei és arányai lehetővé tették az összes állatfaj számára egy évre a tartózkodást élelemmel együtt.
A kontinensek eltolódása
Feltételezhetően a kontinensek a vízözön után még egyben voltak, de hamarosan elkezdődött szétcsúszásuk.
Nagynyomású közegben keletkezett ásványok az alácsúszási zónákban
Ma is lehetséges a fölkéreg részeinek gyors eltolódása. Ezt bizonyítja a szubdukciós zónákból származó, nagynyomású közegben keletkezett kőzetek hirtelen visszatérése.
85, Az emberiség kora
A legtöbb szakember azt hiszi, hogy körülbelül két millió éve létezik ember a Földön. Ebben az esetben a népességnövekedésnek egészen az újkorig gyakorlatilag nullának kellene lennie. A mai hasonló kultúrákkal összehasonlítva ez a szcenárió nem reális.
Ehhez jön még, hogy ha a kőkorszaki ember hagyatékait tanulmányozzuk, arra a megállapításra jutunk, hogy a jóltápláltság ellenére nem váltak milliós nagyságrendű népességgé. A demográfia empirikus adataiból számolva arra a megállapításra jutunk, hogy az emberiségnek csak néhány ezer éves történelme van.
A következő szempontok szólnak a több millió éves emberiség ellen:
1) A hiányzó népességnövekedés
2) A kulturális-és műszaki stagnálás
3) A kőkorszaki szerszámok csekély számú leletei
4) Viszonylag alacsony településstabilitás, viszonylag csekély számú település
5) Barlangok rövid ideig tartó használta lakásként
6, Hiányzó sírok.
86, A Neandervölgyi és az Australomorfok
Az ember származása majomszerű ősöktől továbbra sincs bizonyítva. Az átmenetei formákról (a majomból fokozatosan két lábon járó ember lesz), továbbra is csak fantáziadús rajzok léteznek, ezekből egyet sem találtak a mai napig. A leghíresebb ősember a Neandervölgyi, amelyből számos példányt találtak. De a Neandervölgyi semmi esetre sem volt primitív, ellenkezőleg. Átlagosan nagyobb agykapacitása volt, mint a mai embernek. Még ha vitatott is, milyen módon rokona a Neandervölgyi a mai embernek, úgy tűnik, eldőlt, hogy nem jöhet számításba hiányzó láncszemként a majom és ember között. A mai hipotézis szerint a Neandervölgyinek, a csimpánznak és az embernek egy közös őse volt. De ennek a feltételezett közös ősnek semmi nyoma nincs.
Az Australopithecus emberszabású majmot és még néhány fajt, melyeket együtt Australomorfoknak nevezünk, az evolúciós elméletben az ember ősének tekintik. ezek jellegzetességei azonban nem egyeznek meg átmeneti faj feltételezett jegyeivel.
Nem elég ugyanis egy jellemzőt kiemelni. Sokkal inkább döntő a jellemzők összessége. A feltételezett makroevolúciónál ugyanis nem az egyes faji jellegek, hanem a jellemzők egész spektrumának kellene átalakulnia. Ezt figyelembe véve Australopithecust egy önálló, kihalt fajnak kell tekintenünk, amely nem áll leszármazási viszonyban az emberrel.
87, Az emberi és csimpánz genom
Az emberi és csimpánz genom 5 %-ban különbözik egymástól a korábban feltételezett 2 %-kal ellentétben.
Ez azt jelenti, hogy legalább 75 millió valódi mutáció lett volna szükséges, ahhoz, hogy egy feltételezett közös ősből az ember és a csimpánz kialakuljon. Ha ebben a feltételezett ős populációban minden évben egy előnyös mutáció lépett volna fel, akkor is 75 millió évre lett volna szükség. Az összes körülményt figyelembe véve sokkal reálisabb 2,5 milliárd évvel számolnunk, noha az emberiség kialakulását az evolucionista tudósok is csak 2 millió évre becsülik.
Ha egy 100.000 fős populációban egyszerre lép föl egy előnyös mutáció egy hím és egy nőstény egyedben, igen lassan cserélődik le a populáció erre az előnyös mutációt tartalmazó egyedekre. Még ha a kedvező körülményeket is vesszük figyelembe a mutánsok elterjedését illetően, éppen hogy csak elég a 2,5 milliárd év. A szakma számára ismert a dilemma, mégsem mernek évtizedek óta a kérdéssel foglalkozni.
88, Egyenes járás
Az ember egyyenes járása a következő jellemzők egyidejű fellépését feltételezi:
Nyújtott térd- és derékízület, gerincoszlop összekötése a fejjel alulról és nem hátulról, mint a majmoknál, lapos arc, jobb egyensúlyközpont, egyenes hát, boltozatos lábfej, erős, nagyobb lábujjak, az egyenes járáshoz illő agyi funkciók. Ezen jellegzetességek mindegyikéhez több ezer célratörő és perfekt mutációnak kellene a genomban fellépnie. Ez a szcenárió elképzelhetetlen.
Az arckifejezés ugyancsak az ember sajátossága. Eltérő az ember hangképzése a majométól. Lényegesen nagyobb az ember agya. Gondolkodni csak az ember tud.
89, Az emberi szem
Az emberi szem szivárványhártyája 126 millió képponttal rendelkezik. Egy átlagos digitális kamera csak 6 millió pixel felbontású. A pixelek jeleit speciális idegsejtek tömörítik és kb. 12 millió idegroston jutnak az agyba. Minden egyes idegrostnak a megfelelő helyre kell az agyban kapcsolódnia, hogy az agyban korrekt kép alakuljon ki. Az idegrostoknak ez a hozzárendelése nem alakulhatott ki fokozatosan és véletlenül. Ehhez jön még, hogy az idegrostok útjukon kereszteződnek, differenciálódnak, és különböző tartományokhoz kapcsolódnak.
Ha a térbeli látást is figyelembe vesszük, még bonyolultabb lesz a dolog. A két szem alkotta képek különbözőségéből számolja ki a távolságot az agy.
Kétség kívül óriási intelligencia volt szükséges ahhoz, amely a DNS-be tudta írni ennek a bonyolult szervnek a létrehozásához szükséges programot.
90, Inverz retina
Az emberi sem fényérzékeny sejtjei két réteg idegsejt mögött vannak. Korábban azt feltételezték, az idegsejtek letompítják a fényt. Egy intelligens tervező ezt jobban szerkesztette volna meg – vélték sokan. Kiderült azonban, hogy az úgynevezett Müller-féle sejteknek – amelyekről korábban azt feltételezték, hogy csak támasztó szerepük van – nagy hatású fényvezető funkcióval is rendelkeznek, a fényt az idegsejtek között továbbvezetik a retina fényérzékeny sejtjeihez. Mivel e fényérzékeny sejtek az érhálózat fölött vannak, jobban hűthetők és könnyebben elláthatók energiával. A Müller-féle sejtek egy üvegszál kábelhez hasonlóan működnek, azaz veszteség nélkül továbbítják a fényt.
A tintahalnál fordított a sorrend, kívül vannak a fényérzékeny sejtek, mivel a hűtést itt a víz biztosítja. A két különböző rendszer utal mindkettőnek az intelligens és tökéletes alkotójára, aki mindkét élőlény számára a környezetéhez legjobban alkalmazkodó látószervet teremtette meg.
91, Az emberi nyelv degenerálódása
A régi nyelvek vizsgálata azt mutatja, hogy ezek összetettebbek voltak és idővel egyszerűsödtek. A régi latinra, görögre, héberre, kínaira, indián nyelvekre egyaránt érvényes: ameddig vissza tudunk tekinteni, kevesebb szóval több információt ki tudtak fejezni, mint amennyit a mai nyelvek. Ráadásul a régi nyelveken precízebben lehetett fogalmazni. ez ellentmond az egyszerűtől a bonyolultig történő evolúciós fejlődésnek.
A bennszülött népek nyelveinek vizsgálata megmutatta, hogy ezek magas fokban összetettek, gyakran jóval komplikáltabbak, minta a mai európai nyelvek. Egy közösség kultúraszintje és nyelvének felépítése között nincs összefüggés.
Egyiptomi, akkád, héber, görög nyelvek:
Akármilyen területet vizsgáltak a nyelvészek, mindenütt szétesést, egyszerűsödést állapítottak meg.
Bábel tornyának építése:
A biblia szerint az özönvíz után egy nyelvet beszéltek az emberek. Amint megsokasodtak, azt mondták egymásnak:
„Építsünk egy égig érő tornyot. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön!” Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek. Így szólt: “Nézzétek, egy népet alkotnak, és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását elgondolják. Ezért szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!” Az Úr tehát szétszórta őket onnét az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését. Ezért nevezik azt Bábelnek, mivel az Úr ott zavarta össze az egész föld nyelvét és onnét szórta szét őket az Úr az egész földön. (Ter 11.3)
Az érdekes, hogy a kultúrák, amelyek abban az időben éltek a Földön, csillagászati számításokkal foglalkozta, és gigantikus emlékműveket építettek. Mindegyik kultúra részesedett az emberiség egész tudáskincséből. Fel lehet tételezni, hogy ez idő óta degenerálódnak az emberi nyelvek.
Az különböző nyelvek sokkal inkább visszavezethetők egy komplex, fejlett ősnyelvre, mintsem hogy az állatok által kiadott hangokból vezessük le őket.
92, Az emberi tudat
Az úgynevezett halálközeli élmények tanúsítják, hogy az emberi tudat a testtől függetlenül képes létezni. Bár még két, halálközeli élményt átélő személy megegyező beszámolója sem tud végső bizonyságot adni ( az emberi tudat egy olyan jelenség, amelyet sem az orvostudomány, sem a filozófia nem tud egyértelműen meghatározni), döntse el Ön a kérdést:
Az Ön tudata egy önmagába halott mechanizmus terméke, vagy az Ön énjének része, amely testétől függetlenül létezik?
A tudat tulajdonképpeni rejtélye: Hogyan keletkezik a molekuláknak egy bizonyos elrendezéséből és az aktív agy dinamikájából a tudat megtapasztalása? Hol végződik a megtapasztalás? Ki vagy mi fogja fel az agy által kínált élmények tartalmát? Ki az az én, aki felfog és realizál? Természetfölötti szelleme van az embernek, és továbbél ez a szellem valamilyen tudati formában, ha a fizikai agyműködés megszűnik?
A tudatnak két rejtélyes aspektusa van:
A tudati állapotoknak élménytartalma van, és nem világos hogyan hoz létre az agy élményt, és ki vagy mi az, ami az élményt felfogja.
Másrészt a gondolatok nem csak a tárgyakra vonatkozhatnak, hanem tapasztalati viszonyokra is. A képzeletben valamit elképzelünk, az ítéletben valamit jóváhagyunk vagy elvetünk, a szeretetben szeretünk, a gyűlöletben gyűlölünk, stb. Nem világos, hogyan képzi az agy az ilyen tulajdonságú gondolatokat, és ki vagy mi fogja fel, realizálja azokat.
93, Emberi kreativitás
A kreativitás újat alkot. Nem csak a művészek alkotnak, hanem az autótervezők, útépítők, programozók, háziasszonyok, tanulók, stb. Ők mind komplex problémákra találnak megoldásokat és olyan dolgokat alkotnak, melyek korábban nem voltak. Képességünk, hogy újat alkossunk, továbbá hogy az anyag és az világegyetem titkait kikutassuk, abból vezethető le, hogy Isten teremtményei, mégpedig saját képmására alkotott teremtményei vagyunk, aki mindezeket a dolgokat megalkotta.
Ok és okozat
Minden, ami valamiből származik, kellett, hogy valamilyen formában már létezzen az őt eredeztető dologban.
Egy okozatnak sok hatása lehet, de a hatások egyike sem lehet mennyiségében több vagy minőségében különb az okozatnál. Ezt támasztja alá az energiamegmardási törvény, (termodinamika első főtétele).
A mai fejlődések láttán két dolgot kell a szem előtt tartanunk:
a) Miért képesek az élőlények környezetükhöz alkalmazkodni? Mert már olyan mechanizmusokkal rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik az alkalmazkodást.
b) Miért haladt előre az emberi technológia? Mert az ember már kreatív aggyal, kreatív szellemmel rendelkezik.
94, Lelkiismeret és etika
Lelkiismeret és etika nyilván nem a millió éveken át tartó kegyetlen túlélési harc során alakultak ki.
A lelkiismeret nem nyújt túlélési előnyt. A lelkiismeret nélküli ösztön valószínűleg az ellenséges törzs kiirtását sugallná a legtöbb esetben. Evvel szemben a lelkiismeret visszatart attól, hogy gátlástalanul, kizárólag a saját előnyt sem előtt tartva cselekedjünk.
Ha az emberi faj csakugyan egy kegyetlen túlélési harcból jött volna létre, akkor értelmetlen volna az evolúciós fejlődést etika és erkölcs által korlátozni. A legerősebb túlélése nem lehet etikánk alapja. Hogyan merülhetnek föl egyáltalán etikai kérdések az embernél, ha az egoista túlélési ösztön volt évmilliókon keresztül az egyetlen vezérlő elv? Hogyan gondolhat az ember hirtelen a másik javára, önérdekével ellentétben?
95, Szeretet, öröm, szenvedés, szomorúság
A szeretet jelensége csak nehezen egyeztethető össze az evolúciós elmélettel. A nemi szeretettől eltekintve a szeretet egy leírhatatlan, tisztán szellemi komponens, amely ellentmond a naturalista világelvnek. Valóban élettelen, érzéketlen anyagból keletkezett volna az élet? Akkor a szeretet, öröm, szenvedés, szomorúság túl bonyolult materialista mechanizmusok lennének, melyek inkább gátló, mint hasznos tényezők lettek volna az evolúció során. Lehet, hogy az élet kezdetén nem a véletlen, hanem egy intelligens teremtő szeretete állt?
Összefoglalás:
A Föld és a világegyetem kora tudományos módszerekkel vizsgálhatók. Ugyanígy kutatható a fajok eredete, az ökológiai rendszer felépítése. Azonban a evolúciós, ősleves és ősrobbanás elméleteket erősen kétségbe kell vonnunk. De tudományos módszerekkel nem lesz bebizonyítható, hogy minden élet fölött egy szerető és gondoskodó Teremtő áll, aki Önt személyesen szívből szereti, aki önnel örül, aki együttérez önnel a szenvedésben és szomorúságban, és önt magához szeretné venni, ha az ön fizikai szíve megszűnik dobogni.
Képzelje el, egy szerelmes fiatalember be szeretné bizonyítani kedvesének, hogy szereti. Meg lehet ezt logikai érvekkel, tudományos módszerekkel tenni? Lehet egy szeretetet, amelyet tisztán logikai módon nyomon lehet követni, egyáltalán még szeretetnek nevezni? Épp így nincs Isten terveiben, hogy minden kérdésünkre racionális választ adjon. Mert a szeretetet nem az értelem, hanem a szív fogja fel. Isten a szeretet – és ha Ön ezt hiszi, akkor többet tud, mint amit a tudomány () valaha is fel fog tárni.
Zárszó
Evolucionistáknak és nem-evolucionistáknak ugyanaz az adathalmaz áll rendelkezésére. Így nem az adathalmaz dönt, milyen álláspontot foglal el egy tudós, hanem az adatkiválasztás saját világkép általi tudatos vagy tudatalatti befolyásolása, az adatok értékelése és extrapolálása.
A “95 tézis” szerzői látják, hogy részletkérdésekről szabad ugyan vitatkozni, de aki az evolúció egészét vonja kétségbe, azt automatikusan kizárják a tudományos életből és az oktatásból.
A szerzők egy olyan társadalmat kívánnak, melyben mindenki szabadon választhatja meg és képviselheti világnézetét. Legitimnek tartják, hogy evolúciós dogmáktól és társadalmi nyomástól mentes tudományos vita folyhasson az élet keletkezéséről.
Hogy az evolúciós hipotézis nem egyértelmű és nincs bebizonyítva, azt az itt közölt 95 tézis jól ábrázolja. A szerzők a témában Biblia felé fordulnak, amelyben meg van írva:
”Mert ami Istenben láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk.” (Róm 1,20)
A szerzők nevét az ismertetés első részénél közöltük.
[Közzétevő megjegyzése: Nem osztjuk minden részletkérdésben a szerzők álláspontját. A bevezetőben a szerzők által föltett kérdésre ugyanis nem csak a két egymást kizáró válasz adható, vagy az evolúció a hiteles, vagy a Biblia. Ugyancsak nehéz falatnak tűnik számunkra a Noé bárkájára vonatkozó rész. De mindenképp megvitatásra érdemesnek tartjuk ezeket a pontokat is. Végleges választ itt csak a kérdések elmélyültebb tanulmányozása után tudnánk megfogalmazni. Továbbá, a szerzők iránti tiszteletünk nem engedi meg, hogy üzenetükből bármit kicenzúrázzunk.]
Bálint József
http://www.jozan-katolikus.hu
A naturalista világkép számára nagyon fontos az evolúció, az ősleves és az ősrobbanás elmélete. De filozófiai feltevésekből kiindulva meg kell kérdőjelezni a naturalista világnézetet. Például az evolúciós elméletben gyakran használt „véletlen” fogalma, amely tervnélküliséget, céltalanságot és értelmetlenséget takar, pontatlan megfogalmazás, minden tartalom nélkül.
Miért találunk a világegyetemben mindenütt a teleológia (céltudatosság) nyomait? Hogyan tud az ember az élet értelméről kérdést feltenni? Hogyan magyarázhatók az értelmetlen szépség és természetes tökéletesség? ezek a kérdések megválaszolatlanok az evolúció dogmájában.
65, Az evolúció paradigmája
Közvélemény kutatások szerint sok ember azon a véleményen van, hogy az evolúció egy tudományosan bebizonyított tény. Csak kevesen tudják, hogy a tudomány előzetes modellekkel (verifikáció), és cáfolatokkal (falszifikáció) dolgozik. Az uralkodó paradigma (gondolatrendszer) filozófiai eredetű és természettudományos módszerekkel nem bizonyítható.
66, Naturalista világkép
A világképnek elkötelezett tudósok megpróbálják az evolúció, ősleves és ősrobbanás elméletével a világot természetes úton megmagyarázni. azonban a természet é természetes fogalmak nagyon tág határok között értelmezhetők. Pontosabb vizsgálatoknál nem lehet a „természetes” és „természetfeletti” fogalmak között éles határt vonni.
67, Az evolúciós elmélet dogmája
Sok tudós gondolkodása szerint a tudomány nem más, mint alkalmazott naturalizmus, amely szerint a tudomány csak akkor haladhat előre, ha feltételezi, hogy nem létezik isteni beavatkozás, és felismeri, meddig juthat el evvel a feltételezéssel. Azonban Isten létezése nem zárható ki természettudományos megközelítéssel. És amennyiben Isten mégis létezik, a tudomány (bármilyen tudomány) csak akkor haladhat előre, ha ezt beleszövi gondolatmenetébe.
Természettudományos ismeretek még soha sem vezettek olyan eredményre, amelyek Isten létét kizárták volna. Sokkal inkább a naturalista filozófiai feltevések zárták ki azt.
68, Evolúciós pszichológia
Évek óta jelennek meg olyan népszerű tudományos tanulmányok, melyek az emberi és álalti viselkedéseket az evolúciós elmélettel összhangban magyarázzák meg. Igen gyakran az emberi szexualitás a tárgya ezeknek a vizsgálatoknak. A kognitív mechanizmusok evolúciós kialakulásáról felállított következtetések azonban gyakran bizonyító erő nélküli ”circulus in probando”-k, azaz olyan tézisek, amelyekben az állítás egyúttal a bizonyíték is. Egyes tézisek továbbá olyan határozatlanul vannak megfogalmazva, hogy csupán csak jól hangzó történetnek lehet őket felfogni, amelyek se nem bizonyíthatók, se nem cáfolhatók.
69, Véletlen folyamatok
Az evolúciós elméletben a véletlen jelentése: terv-, cél és értelem nélküli. A sztochasztikus folyamatokban a véletlen egy pontatlan, szubsztancia nélküli állítás. Az irányító erő, (illetve Isten) vagy bármiféle kauzalitás elutasítása, illetve sztochasztikus folyamatok általános feltételezése nem rendelkeznek kijelentés tartalommal. Ez így is marad, amíg a véletlennek egy állítólagos szükségszerűséget tulajdonítanak.
70, Kauzális evolúciókutatás
A kauzális evolúciókutatásnak van egy áthidalhatatlan bizonyítási problémája. Tapasztalati tételekkel (kiszámítható és előre látható folyamatok) kell bizonyítania egy saját elmélet szerinti véletlen fejlődést. Az állítólagos hosszú időszakok (melyek során a makroevolúciós folyamatoknak az elmélet szerint be kellett következnie) és megalapozottság nélküli kijelentések (mint például: az evolúció irányosan, de nem célirányosan folyt le) megvédik az elméletet a falszifikációtól.
A történelmi evolúciókutatás a ma élő élőlényekből, valamint a fosszíliákból indul ki, azaz a jelen tényeit interpretálja a múltba.
A kauzális evolúciókutatás az úgynevezett evolúciós faktorok (mutáció és szelekció) vizsgálatával, valamint a molekuláris evolúciókutatással aktuális adatok alapján próbál meg fejlődési törvényszerűségeket bizonyítani, azaz mai tapasztalatokat extrapolál a múltba.
A tapasztalati tételek múltban történő áthelyezésénél, valamint a fosszíliák visszafelé irányuló értelmezésénél világkép és hit óriási szerepet játszanak. A számtalan adatból és komplex tapasztalati tételekből ellentmondásmentes elméletet felállítani szinte lehetetlen meglévő világkép nélkül.
A ”véletlen” tényező eleve lehetetlenné teszi a makroevolúció, azaz az élőlények közös eredetének, és továbbfejlődésének empirikus kutatását.
A történelmi evolúciókutatásban túl nagy szerepe van a tények interpretálásának, a kölcsönös befolyásolásnak. A történelmi evolúciókutatás nem empirikus tudomány.
71, Homológ szervek
Az élőlények hasonló szerkezetű testrészeit homológ (hasonló) szerveknek nevezzük. Például: a halak melluszonyai, a szárazföldi emlősök mellső végtagjai, a madarak és denevérek szárnyai.
Túl ezen, az összes ismert élőlény ugyanazokból az építőkövekből (protein) épül fel. Az információ tárolás is minden egyes élőlénynél megegyezik. Ezek a hasonlóságok utalhatnak egy közös származásra vagy egy közös teremtőre.
A hasonlóságok magyarázhatók továbbá párhuzamos fejlődéssel is.
72, Természetes tökéletesség
Ha megfigyeljük a természetet, láthatjuk, hogy semmi félkészet nem találunk, minden befejezett a maga nemében és környezetében. Minden apró állat betölt egy funkciót, nincs fölösleges növény. Nincs félkész ökoszisztéma, a legtöbb élőlény hozzájárul az egész ökoszisztéma működéséhez (kivéve a modern embert). Minden egy értelmes teremtőre utal.
Sok ember érzi, hogy minden nem a véletlen műve. Sejtjük, hogy a látható világ mögött ott van egy magasabb rend, amely áthat bennünket és a világot, hogy van egy Isten, aki a jó és rossz, jog és jogtalanság között különbséget tesz.
73, Teleológia és tervszerűség
Sok tudós véleménye szerint a számtalan kozmikus és biológiai struktúra magától keletkezett. Ennek a hittételnek ellentmond a céltudatosság (teleológia) és tervszerűség, amely az egész természetben megfigyelhető. Ha a természet csakugyan véletlenül keletkezett volna, nem lehetne céltudatosságot megfigyelni.
Maguk az evolucionista tudósok (Aldous Huxley) kerülnek önellentmondásba, amikor az evolúciót céltudatos, időben megfordíthatatlan folyamatnak állítják be.
74, Az élet értelme
Az evolúciós elmélet alapján nem lehet választ adni az élet értelmének kérdésére. Ellenkezőleg: Naturalista meggondolásokból kiindulva föl sem szabad tenni a kérdést.
Richard Dawkins evolucionista így ír: „Az univerzumnak, amit látunk, nincs rendje, nincs értelme, nincsen sem jó, sem rossz. Csupáncsak haszontalan közömbösség létezik.”
75, Céltalan szépség
A természetben megfigyelhető céltalan szépség az intelligens teremtés lényeges jellemzője. A naturalista megközelítés csődöt mond, ha a céltalan szépséget kell megmagyarázni. A természetes szelekció kizárólag célszerű mutációkat részesítene előnybe, melyek hasznosak volnának a túlélés szempontjából. A céltalan szépség az evolúciós elmélet szerint nem hozna előnyt és kiválasztódásra sem kerülni.
Természetesen a szépség részben összefüggésbe hozható a szaporodási viszonyokkal. Vannak azonban olyan esetek, amikor a szépségnek semmi értelme nincs.
Sok virágnak nem kellene olyan szépnek lennie, ahogyan mi azokat látjuk. Hiszen a méhek számára – amelyek nem rendelkeznek olyan szemmel, mint mi – elég volna, ha megfelelő színű virágleveleket hoznának.
Információs elmélet
A tudományban akkor a legerősebb az érvelés, ha a természetes törvények úgy fölhasználhatók, hogy azok egy folyamatot kizárnak.
Természettörvényez az információról és a következtetések:
Minden élőlény elképzelhetetlenül nagy információmennyiséget hordoz. Az evolúció gondolatrendszere csak akkor tudna működni, ha lehetséges volna, hogy az anyagban véletlen folyamatokkal információ keletkezzen. ez az információ feltétlenül szükséges, mert az egyén összes tervei, az összes komplex sejtfolyamatok információvezérelt módon játszódnak le.
A következő tézisek az információ alaptörvényével érvelnek. Ezeket a törvényeket megfigyelés alapján állították fel. Ezek kizárják, hogy bármiféle információ, a biológiai információt is beleértve – egy intelligens szerző nélkül – anyagból és energiából keletkezzen. A biológiai információk vonatkozásában ezek a törvények egy tudattal és akarattal rendelkező teremtőt feltételeznek.
Természettörvényekről akkor beszélünk, ha azok általánosan megfigyelhetők, reprodukálható módon megerősíthetők. A természettörvények
Nem ismernek kivételeket
Időben változatlanok
Ismeretlen esetekre alkalmazhatók
Megválaszolják a kérdést, hogy egy kigondolt folyamat egyáltalán lehetséges-e.
Az információ az anyagtól és energiától függetlenül létező tényező. Az információ keletkezésének oka az akarat.
Akkor beszélhetünk információról, ha egy rendszerben a következő öt hierarchikus szint előjön: statisztika, szintaxis, szemantika, gyakorlatiasság, apobetika.
Az anyagi reprezentációhoz szükséges jeleknek statisztikailag mérhetőeknek kell lenniük. A jelek lehetnek betűk, mágneses jelek egy merevlemezen, bázispárok egy élő szervezetben, hangspektrumok.
Szintaxis (kód): A jelek egy nyelvtani rendszer szabályai szerint rendezettek. Ezen a szinten csak maga a jelrendszer, a jelek és jelsorozatok összekapcsolódásának szabályai (nyelvtan, szókincs) és nem a jelek interpretációja számít.
Szemantika (jelentés): Az információ képződésének szükséges feltételei a jelsorozatok és a szintaktikai szabályok. Azonban az átadandó információ legfontosabb jellemzője a szemantika, a jelek által hordozott üzenet, a kijelentés, azok értelme, jelentése. Például az élő sejtek kódrendszerében a ”GGA” egy glicinmolekulát jelent.
Gyakorlatiasság (akarat): Az információ cselekvésre szólít fel. Szemlélődésünkben nincs szerepe annak, hogy az információ fogadója a küldő akaratának megfelelően cselekszik-e, másképpen vagy egyáltalán nem reagál. Az információküldés avval a szándékkal történik, hogy a fogadónál egy bizonyos cselekvést kiváltson.
Apobetika (cél): Az információ legutolsó és legmagasabb szintje az apobetika (célszempont, eredményszempont). Az információ apobetikai szempontja a legfontosabb, mert a küldő céljainak felel meg. Minden információra érvényes, hogy a küldő egy bizonyos céllal küldi azt.
Az információ négy természettörvénye (ITT):
ITT: Materiális érték nem tud nem materiális értéket létrehozni.
ITT: Információ egy nem anyagi fundamentális érték.
Világunk, amelyben élünk, két területre osztható fel: anyagi és nem anyagi világra. Az anyagnak tömege van. Evvel szemben a nem anyagi értékek (pl. információ, tudat, intelligencia, akarat) tömeg nélküliek. szükséges azonban leszögeznünk, hogy az információ továbbításához anyag és energia szükséges.
ITT: Statisztikus folyamatokban nem keletkezhet információ
A statisztikai folyamatok tisztán fizikai és kémia folyamatok, melyek vezérlő intelligencia nélkül futnak le. Ilyen folyamatokban nem keletkezhet információ.
ITT: Információ csak intelligens küldő által jöhet létre.
Egy gépies küldővel szemben egy intelligens küldő tudattal rendelkezik. akarata van, kreatív, önállóan gondolkodik, és céltudatosan cselekszik.
Ebből következik:
A küldő és fogadó között megegyezés vanb a kódók jelentését illetően.
Nincs új információ intelligens küldő nélkül.
Minden információs átviteli lánc visszakövethető egy intelligens küldőig.
Egy jelentés hozzárendelése a jeleknek egy csoportjához szellemi folyamat, amely intelligenciát tételez fel.
Továbbá:
Műszaki és biológiai gépek képesek információ tárolására, átvitelére, dekódolására, lefordítására, anélkül, hogy értenék a hozzárendelést.
Az információ minden technológiai és biológiai rendszer nem materiális alapja.
Az információ tárolása csak materiális hordozón történhet.
Fentiekből nyolc következmény vonható le (76-83 tézisek)
76, Intelligens információ
Mivel az élet minden formájában megtaláljuk a kódot (DNS- és RNS-molekulák) és az információ többi szintjeit, egyértelműen a jól definiált információról beszélhetünk. Ebből következik, hogy kell, hogy legyen egy intelligens szerző/küldő.
Bibliai utalás:
Így szólt Isten: “Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek fajuk szerint a Földön.” […]
Isten szólt: “A vizek teljenek meg élőlények sokaságával, az égen, a föld felett pedig röpködjenek madarak”. […]
Aztán szólt Isten: “Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint.” (Ter.1.)
Szólt: élet létrehozása információ átadás által.
77, Mindentudó küldő
A DNS-molekulák kódolása messze felülmúl minden modern emberi információs technológiát. A küldő, aki a számunkra ismeretlen egy- és többsejtű élőlényt és egész ökológiai rendszereket teremtett, annyira intelligens kellett, hogy legyen, és olyan sok információval kellett, hogy rendelkezzen, hogy a mi szemszögünkből csak végtelen intelligensnek és mindentudónak nevezhetjük.
A 4. ITT szerint minden információátvitel elején egy intelligens szerző áll. Ha ezt az alaptörvény következetesen alkalmazzuk a biológiai információra is, akkor csak az itt megfogalmazott eredményre juthatunk. A DNS-molekulákban találjuk az eddig ismert legnagyobb információsűrűséget. Ezt két számadattal szemléltetjük:
Egyetlen egy DNS annyi információt tárol, mint 900 db, egyenként 500 oldalas könyv. Egy g DNS annyi információt tárol, mint ezer milliárd (1012) CD.
Az 1. és 4. ITT alapján egy végtelenül intelligens küldőt kell feltételeznünk, amely mindent tud és ura az időnek is.
Bibliai utalás:
Ezt mondja Izrael Királya s Megváltója, a Seregek Ura: Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs más isten. (Iz 44.6)
78, Hatalmas küldő
Annak tudása, hogyan kell a DNS-molekulát programozni, nem elegendő ahhoz, hogy életet hozzunk létre. Ehhez a képesség is kell, hogy a szükséges biogépeket megépítsük. Kreatív erő nélkül nem keletkezhetett élet.
A küldő zseniálisan kódolta az információt, amit a DNS-ben találunk. Megteremtette a biogépeket, amelyek az információt dekódolják, és a bioszintézis folyamatait végrehajtják. az élőlények összes konstruktív részletével egyetemben. Ebből csak arra következtethetünk, hogy a küldőnek hatalmasnak kell lennie.
Az 1, 2, és 4, ITT alapján tudjuk, hogy a DNS küldője mindentudó. Az itt leírtak, különösen, hogy ez minden élőlény vonatkozásában érvényes, egy hatalmas információküldőre (alkotóra) utalnak.
Bibliai utalás:
“Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)” – mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható. (Jel 1.8)
79, Nem materiális információküldő
Mivel az információ lényege szerint nem materiális érték, nem származhat materiális értéktől. Ebből következik, hogy az információ küldőjének nem anyagi jellegűnek (szelleminek) kell lennie.
Bibliai utalás:
A bibliából tudjuk,
hogy Isten lélek;
”Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” (Jn 4.24)
hogy fölötte áll az anyagi világnak;
“Odamentek hozzá, felkeltették, így szólva: “Mester! Mester! Itt veszünk! Fölkelt és parancsolt a szélnek és a hullámoknak.” (Lk 8.24)
hogy amit szól, az lesz;
“Mivel szólt és lettek, rendelkezett és létrejöttek.” (Zsolt 33.9)
80, A materializmus cáfolata
Az ember képes információt létrehozni. Ez az információ nem anyagi jellegű. Ebből következik, hogy az embernek rendelkeznie kell egy nem materiális komponenssel (szellem, lélek). (1. és 2. ITT.)
Bibliai utalás
A biblia szerint az ember nem csupán anyagi természetű.
Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé. (Ter 2.7)
A test az ember anyagi jellegű része, szellem és lélek nem anyagi jellegűek.
“A békesség Istene […] őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig.” (1Tessz 5.23)
81, Az ősrobbanás cáfolata
Az állítást, mely szerint az univerzum az ősrobbanás egyediségéből keletkezett, ellentmondásban van az információ nem materiális jellegével. Ennek alapján az ősrobbanás kizárható, mint a világ keletkezésének egyedüli oka.
Az evolúció hívei szerint az ősrobbanástól a kozmikus evolúción, a geológiai evolúción át vezetett az út a biológiai evolúcióig és a mai világig. Az 1. ITT alapján a materiális világ (anyag és energia) nem hozhatta létre azt az információt, amellyel minden egyes élőlény (sejt) rendelkezik.
82, Abiogenezis és makroevolúció
Mivel minden élőlény sajátossága az információ, amely nem származhat anyagtól és energiától, szükséges egy intelligens küldő megléte a DNS-sejten belüli információ számára. A kémiai és biológiai evolúció elmélete azonban kénytelen feltételezni, hogy az információ az anyag és energia folyamodványa. Ebből következtethetünk arra, hogy az abiogenezis és makroevolúció elméletei és koncepciói hamisak.
A biológiai információ küldőjének programjai zseniálisak. Képessé teszik az élőlényt arra, hogy hozzáidomuljon a megváltozott környezeti feltételekhez. ezt nevezzük mikroevolúciónak. Az információs törvények lehetetlenné teszik a makroevolúciót, amelyet pedig az evolúciós elmélet létezőként feltételez, de nagy rugalmasságot biztosít a fajok fejlődését illetően (mikroevolúció).
83, Régi és új istenbizonyítékok
Arisztotelész kauzális istenbizonyítéka abból indul ki, hogy az okokat nem lehet a végtelenségig visszavezetni. Kell lennie egy első okozónak.
Canterbury Anzelm (1033–1109) ontológiai istenbizonyítéka levonja a következetést a logikailag felfogható síkból a lét síkjára.
Aquinói szent Tamás (1225–1274) teleológiai istenbizonyítéka azt mondja, hogy a világ tervszerű berendezésének kell, hogy egy külső okozata legyen. a kozmológiai istenbizonyítékoknak több variációja létezik. Ezek közül a legrégebbi, hogy az univerzumnak kell, hogy egy külső eredője legyen. Az újabb bizonyítékok az információs természettörvényekből és a biblia prófétai információiból származtathatók.
Matematikai-prófétai istenbizonyítékok
A bibliában összesen hatezer, ebből 3268 már beteljesedett prófécia található. A világ egyetlen más könyvéről nem lehet ezt elmondani. Annak a valószínűsége, hogy a jövendölések véletlenül teljesedjenek be, gyakorlatilag a nullával egyenlő.
Következtetés:
A biblia isteni eredetű és kijelentései igazak. A filozófiai istenbizonyítékokból egy határozatlan, általános Isten létét lehet levezetni. A biblia azonban határozottan a biblia Istenére és Fiára, Jézus Krisztusra mutat.
Ember és kultúra
Az evolúciós elmélet legélesebb cáfolata maga az ember létezése. Így néz ki egy végtelenül hosszú fejlődés véletlen produktuma? Ehhez jön az ember képessége, újdonság alkotásának képessége és kreativitás.
Hogy lehet, hogy egy véletlen fejlődés eredménye az anyagi léten túl tudjon gondolkodni és tudatában legyen saját magának?
Egy másik fölvetés evvel kapcsolatban: Ha az ember valóban csak anyagi folyamatok terméke, hogy lehet az, hogy gondolkodása túlmutat az anyagi világon és önmaga tudatára ébred?
Az emberi hagyományok és régészeti leletek utalnak egy özönvízre. Ez összevág a Földnek és az emberiségnek egy viszonylag rövid történetével.
84, Beszámolók a Vízözönről
Az összes kontinensről ismerünk a Vízözönre vonatkozó utalásokat a kulturális hagyományokban. A geológiai rétegekben az egész Földről megvannak a nyomai olyan kontinentális méretű özönvíz-katasztrófáknak, amelyek egy világméretű vízözön utóhatásaiként foghatók fel.
A vízözönről 77 különböző kultúra hagyománya beszél, ezekből 72-ben van szó bárkán történő megmenekülésről.
Néhány természettudományos lelet, amely alátámasztja ezt a katasztrófát:
Tömegsírok kövületekkel
Minden kontinensen találhatók gigantikus méretű fosszilis tömegsírok. A Dél-Afrikai Karroo-formációban 518 ezer km2 területen 800 milliárd állat kövülete található meg.
Nagyfelületű szénrétegek
A világ szénlelőhelyei nem magyarázhatók meg lassú folyamatokkal. Sokkal inkább elfogadható egy gigantikus özönvíz, amely az úszó növényrészeket egy helyre hordta össze, amely területet később homok és iszap fedett be.
Mindent legyaluló áradatok
A jégkorszaki áradatok több száz m mély völgyet martak ki a kemény kőzetekből. A geológusok évtizedeken keresztül vitáztak, hogy ez lassú vagy katasztrófaszerű folyamatok eredménye volt-e. Úgy tűnik az utóbbi álláspont válik elfogadottá. A Grand Canyon sem alakulhatott ki a Colorado folyó folyamatos munkája következtében. Valószínű, hogy a feltorlódott jég és kőzet egy gátszakadás következtében vájta magának a szorost.
Kontinentális homokeloszlás
A kontinensek homok és kavicsrétegei nagy távolságokról történt odajutásukról tanúskodnak.
Noé bárkája
A 72 leírásból, melyek egy hajót említenek, a Biblia adja a legértelmesebb leírást. A bárka méretei és arányai lehetővé tették az összes állatfaj számára egy évre a tartózkodást élelemmel együtt.
A kontinensek eltolódása
Feltételezhetően a kontinensek a vízözön után még egyben voltak, de hamarosan elkezdődött szétcsúszásuk.
Nagynyomású közegben keletkezett ásványok az alácsúszási zónákban
Ma is lehetséges a fölkéreg részeinek gyors eltolódása. Ezt bizonyítja a szubdukciós zónákból származó, nagynyomású közegben keletkezett kőzetek hirtelen visszatérése.
85, Az emberiség kora
A legtöbb szakember azt hiszi, hogy körülbelül két millió éve létezik ember a Földön. Ebben az esetben a népességnövekedésnek egészen az újkorig gyakorlatilag nullának kellene lennie. A mai hasonló kultúrákkal összehasonlítva ez a szcenárió nem reális.
Ehhez jön még, hogy ha a kőkorszaki ember hagyatékait tanulmányozzuk, arra a megállapításra jutunk, hogy a jóltápláltság ellenére nem váltak milliós nagyságrendű népességgé. A demográfia empirikus adataiból számolva arra a megállapításra jutunk, hogy az emberiségnek csak néhány ezer éves történelme van.
A következő szempontok szólnak a több millió éves emberiség ellen:
1) A hiányzó népességnövekedés
2) A kulturális-és műszaki stagnálás
3) A kőkorszaki szerszámok csekély számú leletei
4) Viszonylag alacsony településstabilitás, viszonylag csekély számú település
5) Barlangok rövid ideig tartó használta lakásként
6, Hiányzó sírok.
86, A Neandervölgyi és az Australomorfok
Az ember származása majomszerű ősöktől továbbra sincs bizonyítva. Az átmenetei formákról (a majomból fokozatosan két lábon járó ember lesz), továbbra is csak fantáziadús rajzok léteznek, ezekből egyet sem találtak a mai napig. A leghíresebb ősember a Neandervölgyi, amelyből számos példányt találtak. De a Neandervölgyi semmi esetre sem volt primitív, ellenkezőleg. Átlagosan nagyobb agykapacitása volt, mint a mai embernek. Még ha vitatott is, milyen módon rokona a Neandervölgyi a mai embernek, úgy tűnik, eldőlt, hogy nem jöhet számításba hiányzó láncszemként a majom és ember között. A mai hipotézis szerint a Neandervölgyinek, a csimpánznak és az embernek egy közös őse volt. De ennek a feltételezett közös ősnek semmi nyoma nincs.
Az Australopithecus emberszabású majmot és még néhány fajt, melyeket együtt Australomorfoknak nevezünk, az evolúciós elméletben az ember ősének tekintik. ezek jellegzetességei azonban nem egyeznek meg átmeneti faj feltételezett jegyeivel.
Nem elég ugyanis egy jellemzőt kiemelni. Sokkal inkább döntő a jellemzők összessége. A feltételezett makroevolúciónál ugyanis nem az egyes faji jellegek, hanem a jellemzők egész spektrumának kellene átalakulnia. Ezt figyelembe véve Australopithecust egy önálló, kihalt fajnak kell tekintenünk, amely nem áll leszármazási viszonyban az emberrel.
87, Az emberi és csimpánz genom
Az emberi és csimpánz genom 5 %-ban különbözik egymástól a korábban feltételezett 2 %-kal ellentétben.
Ez azt jelenti, hogy legalább 75 millió valódi mutáció lett volna szükséges, ahhoz, hogy egy feltételezett közös ősből az ember és a csimpánz kialakuljon. Ha ebben a feltételezett ős populációban minden évben egy előnyös mutáció lépett volna fel, akkor is 75 millió évre lett volna szükség. Az összes körülményt figyelembe véve sokkal reálisabb 2,5 milliárd évvel számolnunk, noha az emberiség kialakulását az evolucionista tudósok is csak 2 millió évre becsülik.
Ha egy 100.000 fős populációban egyszerre lép föl egy előnyös mutáció egy hím és egy nőstény egyedben, igen lassan cserélődik le a populáció erre az előnyös mutációt tartalmazó egyedekre. Még ha a kedvező körülményeket is vesszük figyelembe a mutánsok elterjedését illetően, éppen hogy csak elég a 2,5 milliárd év. A szakma számára ismert a dilemma, mégsem mernek évtizedek óta a kérdéssel foglalkozni.
88, Egyenes járás
Az ember egyyenes járása a következő jellemzők egyidejű fellépését feltételezi:
Nyújtott térd- és derékízület, gerincoszlop összekötése a fejjel alulról és nem hátulról, mint a majmoknál, lapos arc, jobb egyensúlyközpont, egyenes hát, boltozatos lábfej, erős, nagyobb lábujjak, az egyenes járáshoz illő agyi funkciók. Ezen jellegzetességek mindegyikéhez több ezer célratörő és perfekt mutációnak kellene a genomban fellépnie. Ez a szcenárió elképzelhetetlen.
Az arckifejezés ugyancsak az ember sajátossága. Eltérő az ember hangképzése a majométól. Lényegesen nagyobb az ember agya. Gondolkodni csak az ember tud.
89, Az emberi szem
Az emberi szem szivárványhártyája 126 millió képponttal rendelkezik. Egy átlagos digitális kamera csak 6 millió pixel felbontású. A pixelek jeleit speciális idegsejtek tömörítik és kb. 12 millió idegroston jutnak az agyba. Minden egyes idegrostnak a megfelelő helyre kell az agyban kapcsolódnia, hogy az agyban korrekt kép alakuljon ki. Az idegrostoknak ez a hozzárendelése nem alakulhatott ki fokozatosan és véletlenül. Ehhez jön még, hogy az idegrostok útjukon kereszteződnek, differenciálódnak, és különböző tartományokhoz kapcsolódnak.
Ha a térbeli látást is figyelembe vesszük, még bonyolultabb lesz a dolog. A két szem alkotta képek különbözőségéből számolja ki a távolságot az agy.
Kétség kívül óriási intelligencia volt szükséges ahhoz, amely a DNS-be tudta írni ennek a bonyolult szervnek a létrehozásához szükséges programot.
90, Inverz retina
Az emberi sem fényérzékeny sejtjei két réteg idegsejt mögött vannak. Korábban azt feltételezték, az idegsejtek letompítják a fényt. Egy intelligens tervező ezt jobban szerkesztette volna meg – vélték sokan. Kiderült azonban, hogy az úgynevezett Müller-féle sejteknek – amelyekről korábban azt feltételezték, hogy csak támasztó szerepük van – nagy hatású fényvezető funkcióval is rendelkeznek, a fényt az idegsejtek között továbbvezetik a retina fényérzékeny sejtjeihez. Mivel e fényérzékeny sejtek az érhálózat fölött vannak, jobban hűthetők és könnyebben elláthatók energiával. A Müller-féle sejtek egy üvegszál kábelhez hasonlóan működnek, azaz veszteség nélkül továbbítják a fényt.
A tintahalnál fordított a sorrend, kívül vannak a fényérzékeny sejtek, mivel a hűtést itt a víz biztosítja. A két különböző rendszer utal mindkettőnek az intelligens és tökéletes alkotójára, aki mindkét élőlény számára a környezetéhez legjobban alkalmazkodó látószervet teremtette meg.
91, Az emberi nyelv degenerálódása
A régi nyelvek vizsgálata azt mutatja, hogy ezek összetettebbek voltak és idővel egyszerűsödtek. A régi latinra, görögre, héberre, kínaira, indián nyelvekre egyaránt érvényes: ameddig vissza tudunk tekinteni, kevesebb szóval több információt ki tudtak fejezni, mint amennyit a mai nyelvek. Ráadásul a régi nyelveken precízebben lehetett fogalmazni. ez ellentmond az egyszerűtől a bonyolultig történő evolúciós fejlődésnek.
A bennszülött népek nyelveinek vizsgálata megmutatta, hogy ezek magas fokban összetettek, gyakran jóval komplikáltabbak, minta a mai európai nyelvek. Egy közösség kultúraszintje és nyelvének felépítése között nincs összefüggés.
Egyiptomi, akkád, héber, görög nyelvek:
Akármilyen területet vizsgáltak a nyelvészek, mindenütt szétesést, egyszerűsödést állapítottak meg.
Bábel tornyának építése:
A biblia szerint az özönvíz után egy nyelvet beszéltek az emberek. Amint megsokasodtak, azt mondták egymásnak:
„Építsünk egy égig érő tornyot. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön!” Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek. Így szólt: “Nézzétek, egy népet alkotnak, és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását elgondolják. Ezért szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!” Az Úr tehát szétszórta őket onnét az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését. Ezért nevezik azt Bábelnek, mivel az Úr ott zavarta össze az egész föld nyelvét és onnét szórta szét őket az Úr az egész földön. (Ter 11.3)
Az érdekes, hogy a kultúrák, amelyek abban az időben éltek a Földön, csillagászati számításokkal foglalkozta, és gigantikus emlékműveket építettek. Mindegyik kultúra részesedett az emberiség egész tudáskincséből. Fel lehet tételezni, hogy ez idő óta degenerálódnak az emberi nyelvek.
Az különböző nyelvek sokkal inkább visszavezethetők egy komplex, fejlett ősnyelvre, mintsem hogy az állatok által kiadott hangokból vezessük le őket.
92, Az emberi tudat
Az úgynevezett halálközeli élmények tanúsítják, hogy az emberi tudat a testtől függetlenül képes létezni. Bár még két, halálközeli élményt átélő személy megegyező beszámolója sem tud végső bizonyságot adni ( az emberi tudat egy olyan jelenség, amelyet sem az orvostudomány, sem a filozófia nem tud egyértelműen meghatározni), döntse el Ön a kérdést:
Az Ön tudata egy önmagába halott mechanizmus terméke, vagy az Ön énjének része, amely testétől függetlenül létezik?
A tudat tulajdonképpeni rejtélye: Hogyan keletkezik a molekuláknak egy bizonyos elrendezéséből és az aktív agy dinamikájából a tudat megtapasztalása? Hol végződik a megtapasztalás? Ki vagy mi fogja fel az agy által kínált élmények tartalmát? Ki az az én, aki felfog és realizál? Természetfölötti szelleme van az embernek, és továbbél ez a szellem valamilyen tudati formában, ha a fizikai agyműködés megszűnik?
A tudatnak két rejtélyes aspektusa van:
A tudati állapotoknak élménytartalma van, és nem világos hogyan hoz létre az agy élményt, és ki vagy mi az, ami az élményt felfogja.
Másrészt a gondolatok nem csak a tárgyakra vonatkozhatnak, hanem tapasztalati viszonyokra is. A képzeletben valamit elképzelünk, az ítéletben valamit jóváhagyunk vagy elvetünk, a szeretetben szeretünk, a gyűlöletben gyűlölünk, stb. Nem világos, hogyan képzi az agy az ilyen tulajdonságú gondolatokat, és ki vagy mi fogja fel, realizálja azokat.
93, Emberi kreativitás
A kreativitás újat alkot. Nem csak a művészek alkotnak, hanem az autótervezők, útépítők, programozók, háziasszonyok, tanulók, stb. Ők mind komplex problémákra találnak megoldásokat és olyan dolgokat alkotnak, melyek korábban nem voltak. Képességünk, hogy újat alkossunk, továbbá hogy az anyag és az világegyetem titkait kikutassuk, abból vezethető le, hogy Isten teremtményei, mégpedig saját képmására alkotott teremtményei vagyunk, aki mindezeket a dolgokat megalkotta.
Ok és okozat
Minden, ami valamiből származik, kellett, hogy valamilyen formában már létezzen az őt eredeztető dologban.
Egy okozatnak sok hatása lehet, de a hatások egyike sem lehet mennyiségében több vagy minőségében különb az okozatnál. Ezt támasztja alá az energiamegmardási törvény, (termodinamika első főtétele).
A mai fejlődések láttán két dolgot kell a szem előtt tartanunk:
a) Miért képesek az élőlények környezetükhöz alkalmazkodni? Mert már olyan mechanizmusokkal rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik az alkalmazkodást.
b) Miért haladt előre az emberi technológia? Mert az ember már kreatív aggyal, kreatív szellemmel rendelkezik.
94, Lelkiismeret és etika
Lelkiismeret és etika nyilván nem a millió éveken át tartó kegyetlen túlélési harc során alakultak ki.
A lelkiismeret nem nyújt túlélési előnyt. A lelkiismeret nélküli ösztön valószínűleg az ellenséges törzs kiirtását sugallná a legtöbb esetben. Evvel szemben a lelkiismeret visszatart attól, hogy gátlástalanul, kizárólag a saját előnyt sem előtt tartva cselekedjünk.
Ha az emberi faj csakugyan egy kegyetlen túlélési harcból jött volna létre, akkor értelmetlen volna az evolúciós fejlődést etika és erkölcs által korlátozni. A legerősebb túlélése nem lehet etikánk alapja. Hogyan merülhetnek föl egyáltalán etikai kérdések az embernél, ha az egoista túlélési ösztön volt évmilliókon keresztül az egyetlen vezérlő elv? Hogyan gondolhat az ember hirtelen a másik javára, önérdekével ellentétben?
95, Szeretet, öröm, szenvedés, szomorúság
A szeretet jelensége csak nehezen egyeztethető össze az evolúciós elmélettel. A nemi szeretettől eltekintve a szeretet egy leírhatatlan, tisztán szellemi komponens, amely ellentmond a naturalista világelvnek. Valóban élettelen, érzéketlen anyagból keletkezett volna az élet? Akkor a szeretet, öröm, szenvedés, szomorúság túl bonyolult materialista mechanizmusok lennének, melyek inkább gátló, mint hasznos tényezők lettek volna az evolúció során. Lehet, hogy az élet kezdetén nem a véletlen, hanem egy intelligens teremtő szeretete állt?
Összefoglalás:
A Föld és a világegyetem kora tudományos módszerekkel vizsgálhatók. Ugyanígy kutatható a fajok eredete, az ökológiai rendszer felépítése. Azonban a evolúciós, ősleves és ősrobbanás elméleteket erősen kétségbe kell vonnunk. De tudományos módszerekkel nem lesz bebizonyítható, hogy minden élet fölött egy szerető és gondoskodó Teremtő áll, aki Önt személyesen szívből szereti, aki önnel örül, aki együttérez önnel a szenvedésben és szomorúságban, és önt magához szeretné venni, ha az ön fizikai szíve megszűnik dobogni.
Képzelje el, egy szerelmes fiatalember be szeretné bizonyítani kedvesének, hogy szereti. Meg lehet ezt logikai érvekkel, tudományos módszerekkel tenni? Lehet egy szeretetet, amelyet tisztán logikai módon nyomon lehet követni, egyáltalán még szeretetnek nevezni? Épp így nincs Isten terveiben, hogy minden kérdésünkre racionális választ adjon. Mert a szeretetet nem az értelem, hanem a szív fogja fel. Isten a szeretet – és ha Ön ezt hiszi, akkor többet tud, mint amit a tudomány () valaha is fel fog tárni.
Zárszó
Evolucionistáknak és nem-evolucionistáknak ugyanaz az adathalmaz áll rendelkezésére. Így nem az adathalmaz dönt, milyen álláspontot foglal el egy tudós, hanem az adatkiválasztás saját világkép általi tudatos vagy tudatalatti befolyásolása, az adatok értékelése és extrapolálása.
A “95 tézis” szerzői látják, hogy részletkérdésekről szabad ugyan vitatkozni, de aki az evolúció egészét vonja kétségbe, azt automatikusan kizárják a tudományos életből és az oktatásból.
A szerzők egy olyan társadalmat kívánnak, melyben mindenki szabadon választhatja meg és képviselheti világnézetét. Legitimnek tartják, hogy evolúciós dogmáktól és társadalmi nyomástól mentes tudományos vita folyhasson az élet keletkezéséről.
Hogy az evolúciós hipotézis nem egyértelmű és nincs bebizonyítva, azt az itt közölt 95 tézis jól ábrázolja. A szerzők a témában Biblia felé fordulnak, amelyben meg van írva:
”Mert ami Istenben láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk.” (Róm 1,20)
A szerzők nevét az ismertetés első részénél közöltük.
[Közzétevő megjegyzése: Nem osztjuk minden részletkérdésben a szerzők álláspontját. A bevezetőben a szerzők által föltett kérdésre ugyanis nem csak a két egymást kizáró válasz adható, vagy az evolúció a hiteles, vagy a Biblia. Ugyancsak nehéz falatnak tűnik számunkra a Noé bárkájára vonatkozó rész. De mindenképp megvitatásra érdemesnek tartjuk ezeket a pontokat is. Végleges választ itt csak a kérdések elmélyültebb tanulmányozása után tudnánk megfogalmazni. Továbbá, a szerzők iránti tiszteletünk nem engedi meg, hogy üzenetükből bármit kicenzúrázzunk.]
Bálint József
http://www.jozan-katolikus.hu
95 tézis az evolúció ellen III.
Radiometria és geofizika
Kőzetrétegek vagy szerves minták korának meghatározására gyakran alkalmazzák a radiometrikus mérési módszereket.
Ennek alapja, hogy a legtöbb anyag instabil izotópokat tartalmazó elemekből épül fel. Ezek az izotópok más izotópokká bomlanak le. A keletkezett izotóp és anyaizotóp arányából, valamint a felezési idő ismeretéből következtetni lehet a minta korára. Ezeknek a méréseknek csak akkor van értelme, ha
a, a felezési idő az egész folyamat alatt állandó
b, sem az anya-, sem a leányizotóp nem távozik el a folyamat során, és nem is kerül oda
c, a kezdeti feltételek ismertek.
Ilyen feltételek mellett a legtöbb geológiai rétegre több millió éves életkort kapunk. De ha különböző módszerekkel vizsgáljuk a rétegeket, rendszeresen eltérnek az eredmények. Vannak jelek, melyek arra utalnak, hogy Földünk egy időben jóval magasabb radioaktivitásnak volt kitéve. Mivel a nem radiometrikus alapú geológiai, paleontológiai és geofizikai kormeghatározás több nagyságrenddel alacsonyabb értéket ad, kritikusan kell kezelnünk a hagyományosan interpretált radiometria eredményeit. Hogy milyen súlyosak lehetnek a tévedések, bizonyítja, hogy a 200 éve Hawai szigeten keletkezett lávát radiometriával több millió éves korúnak mérték.
41, Eltérések a radiometriában
Attól függően, hogy egy kőzet különböző instabil izotópokat tartalmaz, többféle radiometriás módszer alkalmazható. Az eltérések erősek és szisztematikusak. Ebből következik, hogy a mérésekben vagy a kiértékelésben szisztematikus hibának kell lennie. Úgy tűnik, a jelenség ismert a témával foglalkozó tudósok számára, mégsem a akarják a problémát kikutatni. Egyetlen egy módszerrel mérnek, és az eredményeket senki nem kérdőjelezi meg, senki nem végez ellenőrző méréseket.
42, Gyorsító tömegspektrométer (AMS)
A modern gyorsító tömegspektrométerrel (AMS) lehetségesnek kellene lenni a különböző szén formációkat (grafit, antracit, gyémánt) kilencvenezer éves korig analizálni. Azonban a mai napig nem találtak olyan szén mintát, amely 71 ezer évesnél idősebbnek bizonyult volna. A hagyományos elmélet szerinti túl alacsony életkort a minták szennyeződéseivel magyarázzák. Bár ilyeneket sohasem sikerült még bizonyítani. Mindemellett az is elképzelhető, hogy a Föld ősatmoszférájában kevesebb radioaktív szén (C14) volt. Ha ez bebizonyosodna, akkor a vizsgált minták még jóval fiatalabbaknak bizonyulnának.
43, Urán, hélium és ólom a cirkonban
A cirkonkristályok viszonylag elterjedtek a Föld gránitrétegeiben. ezek a kristályok gyakran tartalmaznak csekély mennyiségű uránt is, amely folyamatosan bomlik. A bomlás termékei a hélium és az ólom stabil izotópjai. A hélium meglévő mennyiségéből és diffúziós sebességéből ki lehet a kristály életkorát számolni. Érdekes módon, a több milliárd évesnek tekintett kőzetekben lehet olyan cirkonokat találni, amelyek a héliumtartalom alapján csupán 4-8 ezer évesre tehetők.
44, Ólom-206-ot eredményező radioaktív bomlás
A kőzetek kormeghatározásánál gyakran annak urán-238 és ólom-206 tartalmából indulnak ki. Az urán-238 felezési ideje (amely idő alatt az U-238 fele Pb-206-tá bomlik le) 4,46 milliárd év. Tehát földünkön ma legalább ugyanannyi ólomnak, mint uránnak kellene lennie, ha helyes a föld feltételezett 4,5 milliárd éves életkora. A valóságban azonban jóval nagyobb az ólom mennyisége. Ez magyarázható avval, hogy feltehetően közvetlenül is keletkezett ólom-206 a kőzetek kialakulásánál. Ehhez jön még, hogy az urán mellett még másik 52 elemnek is a bomlásterméke a Pb-206. Ezeknek az elemeknek a felezési ideje néhány mikroszekundum és 245.500 év közt változik. így nem lehet egyből az U-238-ot az összes ólom mennyiségével összefüggésbe hozni.
45, Radioaktív bomlás plazmahőmérsékleten
Ha az ismert bomló anyagokat plazmaállapotba hozzuk, a felezési idő pl. az urán-238-nál 4,5 milliárd évről 2,08 percre csökken. Még ha sohasem kerülnek a földi kőzetek ilyen állapotba, (15,4 milliárd °C), akkor is utal az adat arra, hogy a radioaktív felezési idő változhat különböző tényezők hatására.
46, Urán- és polónium sugárzási udvarok
Az urán és polónium sugárzási udvarok gyakorisága a paleozoikumban és a mezozoikumban (állítólag 251 és 542 millió évvel ezelőtt) egy vagy több gyorsított radioaktív bomlással járó szakaszra mutat rá. A radiometrikus mérési módszerek eredményei igen jól megmagyarázhatók egy fiatal Föld modelljével.
47, Hélium a Föld belsejéből
A Föld belsejében olyan radioaktív bomlási folyamatok játszódnak le, amelyek héliumot és meleget eredményeznek. Azonban a keletkező hélium mennyisége csak 4 %-át teszi ki annak, ami a keletkezett hő alapján várható volna. Ennek az aránytalanságnak egyik magyarázata, hogy a hélium legnagyobb részét visszatartja a Föld belseje. A másik lehetőség, hogy a Föld egy nagy hőmennyiséget tárol a keletkezési idő óta (ami azt jelenti, hogy nem minden hő radioaktív bomlásból származik). Egyik lehetőség sem egyeztethető össze egy öreg Föld modelljével.
48, A Föld mágneses tere
A legtöbb bolygónak, valamint a Napnak saját mágneses tere van. A keletkezési hipotézisektől függően azt várnánk, hogy ezek a mágneses terek rövidebb vagy hosszabb élettartamúak A Föld mágneses terét 170 éve mérik. Ezen időszak alatt folyamatos csökkenését állapították meg. Ennek alapján a Föld mágneses terének életkorát kevesebb, mint 10.000 évre becsülik.
A föld mágneses térerejét 1835 óta mérik. 1965-ig a térerő 8 %-kal csökkent. Különböző vizsgálatokból megállapítható, hogy a mágneses térerő 1465 évenként feleződik.
A Föld mágneses terének pólusváltása
A geológiai rétegek keletkezésekor a mágnesezhető részek az aktuális pólus felé orientálódnak, és ebben a helyzetben fixálódnak. Ennek alapján megállapítható, hogy a múltban a Föld mágneses tere többször pólust váltott. A hagyományos elmélet szerint 250 ezer évenként történik pólusváltás. Ezt a számot úgy kapjuk, hogy a pólusváltásnak a geológiai rétegekben rögzített nyomait összehasonlítjuk a radiometriai kormeghatározással. Evvel szemben a Steens Mountain (Oregon/USA) hegységben megvizsgált kiömlött láva irányulási szöge naponta 6 fokot változott. Ez azt jelenti, hogy a lokális mágneses tér a láva kiömlésekor 30 nap alatt pólust cserélt.
49, Sóhegyek és a tenger sótartalma
A negyedidőszak kiterjedt esőzései ellenére (amelyek állítólag 2,6 millió évvel ezelőtt kezdődtek) ebben az időszakban emelkedett ki 300 m magasra a Kuh-e-Namak-i sódiapir Irán középső részén. Ha ez a sóhegy csak megközelítőleg olyan idős volna, mint ahogy hivatalosan állítják, már rég el kellett volna, hogy mossa az eső.
A másik fontos körülmény, hogy a sót a csapadék az ilyen rétegekből folyamatosan szállítja a tengerekbe, amelyeknek sótartalma fokozatosan emelkedik. Ha a tengerek só ki- és bevitelét mérjük, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy a jelenlegi folyamatok max. 62 millió éve zajlanak. Ennek a kiinduló feltétele azon (nyilván nem helytálló) hipotézis, hogy az óceán sótartalma kezdetben nulla volt. Ha viszont a jelenlegi folyamatok már 3,5 milliárd éve tartanának, akkor a tengervíz sótartalmának a mainál 56-szor magasabbnak kellene lennie.
50, Nikkel a tengervízben
Mivel a folyóvizek folyamatosan szállítanak nikkelt a tengerbe, az éves beszállított nikkelmennyiség és a tengerek jelenlegi nikkeltartalmából következtetni lehet a tengerek életkorára.
Egy liter folyóvíz átlagosan 0,3 µg nikkelt visz magával a tengerbe.
Az éves bevitt folyóvíz mennyisége Földünkön 37400 km3 évente.
A tengervíz nikkeltartalma 1,7 µg literenként.
A tengerek össz vízkészlete 1,35 × 1021 kg.
A tengerfenéken lévő mangángumók mennyiségét 2×1014 kg-ra, annak nikkeltartalmát 0,63 %-ra becsülik. Még ha azt is feltételezzük, hogy az összes nikkel folyóvízzel került behordásra, illetve eltekintünk a kozmikus porok általi nikkelbehordástól, az adatokból könnyen kiszámolható, hogy a Föld tengerei maximum 300 ezer évvel ezelőtt keletkeztek. Ha valóban történt egy, az egész Földre kiterjedő vízözön, akkor ezt a számot is erősen redukálnunk kell.
51, Kőolaj, szén és megkövült fa
Az állítást, mely szerint hosszú idő szükséges, hogy kőolaj, szén és megkövült fa keletkezzen, kísérleti úton megcáfolták. Az olaj gyors keletkezését kísérleti úton modellezik, és 2006-ban nyilvánosságra került, hogy a szén kedvező feltételek mellett fél nap alatt keletkezhet. Megkövült fa előállításához szabadalmat is nyújtottak be.
1800 °C-on nyomás alatt szerves növényi részekből (lombozat, szalma, fadarabok, fenyőtoboz) némi citromsav hozzáadásával 12 óra elteltével az anyagból elemi szén és víz keletkezett a Max-Planck Intézetben kidolgozott eljárás során.
A polónium-210 sugárzási udvarából és felezési idejéből arra lehet következtetni, hogy a triászban és a jurában 25-30 év alatt alakultak ki szénrétegek.
Kőolaj keletkezése
A Kaliforniai öbölben végzett mérések során tudósok arra az eredményre jutottak, hogy az olaj 315°C-on és 200 bar nyomáson keletkezett. Az olaj életkorát a C14 módszerrel 4500 évnek mérték.
Fa kövület képződés
Kedvező (oxigénszegény) feltételek közt a fa néhány évtized alatt kövületet képezhet (lásd a magyar Parlament épületének megkövesedett cölöpjeit).
Kozmológia és ősrobbanás elmélet
Az anyag és a kozmosz vizsgálata szorosan összefüggenek. A fizika egyik standardmodellje abból indul ki, hogy a világegyetem és az anyagok egy ősrobbanásban keletkeztek. Az elméletnek vannak gyönge pontjai, például csak a látható anyag 4 %-ára van szüksége, a többit sötét anyaggal, sötét energiával helyettesíti.
Más teóriák, mint például a plazmakozmológia vagy a „kvázi állandó állapot modell” kezdet és vég nélküli világegyetemet tételeznek fel.
52, Szingularitás és exponenciális kitágulás (infláció)
A kozmológia egyik irányzata szerint a világegyetem az ősrobbanással kezdődött. De az ősrobbanás elmélet specialistái is úgy vélekednek, hogy az ősrobbanás pillanatában egyetlen pontban tömörült össze a anyag, energia, tér és idő, és ezt nem lehet semmiféle természettudományos vizsgálattal és matematikai modellezéssel megközelíteni (szingularitás).
Természetesen a filozófia azt mondja, ha a világot Isten teremtette, akkor fel kell tennünk a kérdést, ki teremtette Istent?
Kézenfekvő, hogy a kérdést sem az egyik, sem a másik esetben nem lehet természettudományos módon megközelíteni. Amennyiben az ősrobbanás elmélete mellett tesszük le a voksot, fel kell tennünk a megválaszolhatatlan kérdést, mi volt az a mechanizmus, ami az ősrobbanást elindította.
A kitágulás első pillanataiban az anyag a fénysebességet meghaladó sebességgel tágult. Ez a folyamat sem közelíthető meg természettudományos eszközökkel.
53, Galaxisok keletkezése
Az infláció elmélet szerint a kezdeti gázfelhő csekély egyenetlenségei vezettek összetömörülésekhez és ebből képződtek a galaxisok. Azonban sok kérdés nyitott, amelyeket az ősrobbanás elmélet nem tud kellő mértékben megmagyarázni.
Az elmélet szerint körülbelül egy másodperccel az ősrobbanás után stabil atommagok képződtek. A következő százezer év alatt folytatódott az univerzum kiterjedése, a hőmérséklet csökkent, az elektronok egyesültek a protonokkal, így kialakultak a normális atomstruktúrák.
De maguk az ősrobbanás elmélet hívei is beismerik, hogy sok a nyitott kérdés, úgymint
mi volt az ősrobbanás előtt
a szingularitás természete
és a galaxisok keletkezése.
54, Csillagok keletkezése
A csillagok keletkezése a kozmológia szíve. A csillagok a naprendszerek energiaszállítói és az ősrobbanás elmélet szerint az egyetlen hely, ahol a világegyetem nehezebb elemei (fémek) keletkezhettek. A csillagok keletkezésének kérdése azonban továbbra sincs megnyugtatóan megoldva.
A csillagok izzó gázgolyók, melyek hidrogénből állnak és a saját nehézségi erő tartja össze őket. Állítólag az ősrobbanás után az expandáló hidrogén kis egyenetlenségeiből keletkeztek. A probléma: A gázok összetömörülése hőt fejleszt. A hő a nyomás emelkedését okozza, és így az összetömörülési folyamat leáll. Csak miután a hidrogénfelhő lehűl, folytatódhat az összehúzódás folyamata. Azonban egyetlen ilyen lehűlési folyamat 40 milliárd évig tartana, a világegyetem pedig csak 15-20 milliárd éves.
55, Bolygók keletkezése
Számítógépes szimulációk segítségével próbálják megmagyarázni, hogyan keletkezhettek a gáz-, kőzet- és jégbolygók.
Teljesen rejtélyes, hogyan tömörülhetett össze a csillagot korongként körülvevő por bolygókká. Az ismert gravitációs erők ehhez nem elegendőek.
Számítógépen szimulálható, hogyan keletkezik a szupernóva robbanásakor egy csillag, és az ezt körülvevő gáz- és porfelhő. Nem modellezhető azonban és vitatott, hogyan keletkeznek ebből bolygók.
A nehézségek vonatkoznak a gázbolygókra, kőzetbolygókra és jégbolygókra is.
Amennyiben Földünk keletkezését vesszük alapul, nem szabadna a Földön nemesfémeket találni. ezek ugyanis a föld izzó állapotában feloldódtak volna a vasban.
56, A bolygók és holdak felszíne
Ha naprendszerünk bolygói és holdjai egy többé-kevésbé homogén gáz- és porfelhőből keletkeztek, hogyan lehetséges, hogy annyira különböznek felszíneik? Nincs két azonos felszínű bolygó vagy hold naprendszerünkben. Ez a tény kétségeket ébreszt a közismert keletkezési elméletekben.
A Jupiter és Szaturnusz felszíne folyékony hidrogénből és héliumból áll, de összetételük különböző.
A Vénusz felszínét sűrű széndioxid és kénsav atmoszféra borítja. A Mars felszíne egy száraz kősivataghoz hasonlít. Európa nevű holdjának felszíne feltűnően egyenletes, és szinte semmi meteoritkráter nincs rajta. Úgy tűnik, teli van agresszív, korrodáló anyagokkal. Holdunk felszíne egy porsivatag. A Jupiter holdja, az Io felszíne kénből és kénhidroxidból áll. A Szaturnusz holdjainak, az Enceladusnak és a Tethysnek a felszíne jéggel borított. A Szaturnusz holdja, a Titán folyékony etánnal és metánnal van beborítva.
Következtetés: Naprendszerünk bolygói és holdjai jellegzetesen egyedi összetételűek.
Lehet, hogy az egész világegyetem ilyen egyedi funkciójú, különböző összetételű alkotókból tevődik össze?
57, Precíz bolygórendszer
Naprendszerünk nagyon precízen működik. A legcsekélyebb módosulások (melyek idővel óhatatlanul bekövetkeznek) ahhoz vezetnek, hogy egyes bolygók már 10 millió év elteltével kaotikus pályára jutnak. Ennek az a következménye, hogy elvesznek a világegyetemben, vagy a Napba zuhannak.
Több tudós egymástól függetlenül számítógépen modellezte a bolygók mozgását. Arra az eredményre jutottak, hogy a kisebb bolygók 50 millió év elteltével kaotikus pályára fognak kerülni. Ezért kritikusan kell kezelnünk a 4,5 milliárd éves naprendszer elméletét. A tudósok véleménye szerint a Plútó a többi bolygó zavaró hatása miatt máris kaotikus pályán mozog.
Az, hogy a Vénusz rotációja saját tengelye körül az összes többi bolygóéval ellentétes irányú, ugyancsak megkérdőjelezi a naprendszer keletkezésének por korong elméletét.
58, Hold-Föld távolság
A Hold kering a föld körül és vonzerejével apályt és dagály okoz. Az evvel együttjáró energiatermelés következtében a Hold évente 3,8 cm-t távolodik a Földtől, a Föld forgása pedig igen csekély mértékben lassul.
Ha azt a szélsőséges esetet is vesszük alapul, hogy a föld és a Hold valamikor érintkeztek egymással, még akkor is maximálisan 1,3 milliárd évre tehető a Föld-Hold rendszer életkora az elfogadott 4,5 milliárd évvel szemben. De ebben az esetben is hiányoznak azok a geológiai formációk, amelyeket a jóval kisebb Föld-Hold távolság következtében fellépő árapály hullámoknak kellet volna okozniuk.
59, A gázbolygók gyűrűi
Mind a négy gázbolygót (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) gyűrűk veszik körül. Ezek életkora bizonyíthatóan alacsony, néhány tízezer év, ebből viszont nem lehet következtetést levonni a bolygók életkorára. Érdekes mindenesetre, hogy a rövid életkorú gyűrűk mind a négy gázbolygónál egyidejűleg megfigyelhetők. A gyűrűk összetétele igen különböző. A gyűrűk keletkezését természetes módon jelenleg nem lehet megmagyarázni.
60, Rövidperiódusú üstökösök
Naprendszerünkben jóval kevesebb Halley-típusú üstökös létezik, mint Jupiter-típusú. A számítások szerint a Halley-típusú üstökösök arányának százszor magasabbnak kellene lenni, mint amit a tényleges számok mutatnak.
A rövid periódusú üstökösök élettartama 50-500 ezer év. Hogy lehet, hogy az állítólag milliárd éves Naprendszerben még mindig ennyi rövid periódusú üstökös létezik? A problémát a csillagászok az úgynevezett Oort-felhő létével próbálják megmagyarázni, amely üstökösöket bocsát ki. Ennek azonban semmi bizonyítéka nem létezik. De mégha létezne is az Oort-felhő, valószínűtlen volna, hogy a kibocsátott üstökös közvetlenül rövid periódusú pályára lépne.
A Fading (üstökösvesztés) probléma:
Azt várnánk, a nagy bolygók gravitációja úgy megváltoztatja az újonnan belépő hosszú periódusú üstökösök pályáját, hogy az első belépés után vagy örökre eltávoznának a naprendszerből, vagy jóval kisebb pályára kerülnének. Ha több százezer éve folyamatosan jelennének meg új hosszú periódusú üstökösök, azt várnánk, hogy jóval magasabb lenne a Halley-típusú üstökösök aránya. Azonban csak nagyon alacsony számban lehet őket megfigyelni.
Prográd és retrográd üstökösök
A prográd üszökösök az óramutatóval megegyező irányú pályán, a retrográd üstökösök ellenkező irányban mozognak a Nap körül. a két típus aránya 50-50 %. A számítások azonban azt mutatják, hogy a prográd üstökösöknek jóval nagyobb az esélyük, hogy a nagy bolygók kilökjék őket a Naprendszerből. Így fele annyi prográd üstökösnek kellene lennie, mint retrográdnak. Ha azonban a prográd üstökösök csak néhány ezer éve vannak kitéve az eltérítés veszélyének, akkor ennek megfelelő az 50-50 %-os arány.
61, Szupernóva maradványok
Szupernóva robbanáskor a kitáguló por- és gázfelhőt (SNR) egymillió évig kellene látnunk, mielőtt feloldódik. De tejútrendszerünkben jóval kevesebb SNR-t észlelünk, mint amennyinek a hagyományos életkor feltételezések alapján ott lennie kellene.
A tejútrendszerben 25 évenként lehet egy szupernóva robbanást megfigyelni. A robbanás után a szupernóva három jól megkülönböztethető fázison megy keresztül.
A számítások szerint két db első típusú SNR-t kellene észlelnünk, ehelyett ötöt látunk. Második típusúból 2256-ot kellene észlelnünk. Ehelyett csak 200-at találtak. Harmadik típusú SNR-ből 4900-nak kellene lenni, de egyet sem észlelnek. De ha a tejútrendszer korát 7 ezer évre tesszük, akkor a szupernóvák számított mennyisége megegyezik ténylegesen észlelt számukkal.
62, Távoli objektumok fémtartalma
Az ősrobbanás elmélet szerint a világegyetem objektumai kezdetben hidrogénből és héliumból álltak. Csak szupernóva robbanások során képződtek az évmilliárdok során nehezebb elemek. Ennek ellenére a távoli és közelebbi objektumok között nem észlelhető különbség a fémek gyakoriságában.
Forgó univerzum
A relativitáselmélet szerint akkor is észlelhető a fény vöröseltolódása, ha az objektum a megfigyelőhöz képest keresztben mozog. Így elképzelhető, hogy az univerzum egy olyan tengely körül forog, amely a tejútrendszeren keresztül megy. Ha pedig ez így van, a világegyetem jóval fiatalabb a feltételezettnél.
63, Antropikus elv
Antropikus elv alatt a természetes állandók finomhangolását értjük, melyek az életet egyáltalán lehetővé tették. Ha a csaknem 40 természetes állandó bármelyikét is csak egy picit megváltoztatnánk, nem volna lehetséges az élet a Földön.
Annak valószínűsége, hogy az univerzum konstansai egy élhető életet eredményezzenek: 1:1062.
Néhány példa:
Ha a nehézségi állandó értéke csak csekély mértékben kisebb volna, azt eredményezné, hogy a csillagok, mint a Nap, nem tudnának atommagfúziót üzemeltetni. Ha az érték egy kicsit nagyobb volna, azt jelentené, hogy a csillag nagyon gyorsan elégne, elhasználná energiakészletét.
Ha az atomot összetartó erők egy kicsit nagyobbak volnának, az elektronok a magba zuhannának. Ha kicsit kisebbek volnának, nem játszódhatnának le kémiai reakciók.
A C12 a berillium-8 izotópból képződik. A Be8 felezési ideje 10-17 s. Ha ez az érték nagyobb volna, fuzionálással nehéz elemek képződnének, ami katasztrófához vezetne. Ha alacsonyabb volna, akkor a berilliumon túl nem lennének elemek, nem létezne élet.
A Nap tömege optimális a földi élet szempontjából.
A Jupiter tömegéből és elhelyezkedéséből adódóan számos meteort fog be.
A Föld-Nap távolság ideális.
A Föld tömege ideális.
A Föld mágneses mezeje, amely véd a káros sugárzásoktól, a Föld belsejében lévő folyékony fém mag következménye.
Ha az elektromágneses kölcsönhatás aránya az atommag kötési erőihez képest egy kicsit eltérne, nem léteznének stabil molekulák. Nem keletkeztek volna komplex szerves vegyületek.
Ha a víz nem rendelkezne dipólmolekula tulajdonságokkal az elektromágneses mező állandó következtében, nem alakulhatott volna ki élet.
64, Mikrohullám háttérsugárzás
A kozmikus mikrohullám háttérsugárzás, amely minden irányból érkezik, jóval egyenletesebb, mint amit az ősrobbanás elméletből kiinduló számítások alapján várni lehetne.
Csak a sötét anyag feltételezésével lehetett a várható értékeket a ténylegesen mért értekkel összhangba hozni. A sötét anyag létezése azonban eddig csupán csak feltételezés.
Kőzetrétegek vagy szerves minták korának meghatározására gyakran alkalmazzák a radiometrikus mérési módszereket.
Ennek alapja, hogy a legtöbb anyag instabil izotópokat tartalmazó elemekből épül fel. Ezek az izotópok más izotópokká bomlanak le. A keletkezett izotóp és anyaizotóp arányából, valamint a felezési idő ismeretéből következtetni lehet a minta korára. Ezeknek a méréseknek csak akkor van értelme, ha
a, a felezési idő az egész folyamat alatt állandó
b, sem az anya-, sem a leányizotóp nem távozik el a folyamat során, és nem is kerül oda
c, a kezdeti feltételek ismertek.
Ilyen feltételek mellett a legtöbb geológiai rétegre több millió éves életkort kapunk. De ha különböző módszerekkel vizsgáljuk a rétegeket, rendszeresen eltérnek az eredmények. Vannak jelek, melyek arra utalnak, hogy Földünk egy időben jóval magasabb radioaktivitásnak volt kitéve. Mivel a nem radiometrikus alapú geológiai, paleontológiai és geofizikai kormeghatározás több nagyságrenddel alacsonyabb értéket ad, kritikusan kell kezelnünk a hagyományosan interpretált radiometria eredményeit. Hogy milyen súlyosak lehetnek a tévedések, bizonyítja, hogy a 200 éve Hawai szigeten keletkezett lávát radiometriával több millió éves korúnak mérték.
41, Eltérések a radiometriában
Attól függően, hogy egy kőzet különböző instabil izotópokat tartalmaz, többféle radiometriás módszer alkalmazható. Az eltérések erősek és szisztematikusak. Ebből következik, hogy a mérésekben vagy a kiértékelésben szisztematikus hibának kell lennie. Úgy tűnik, a jelenség ismert a témával foglalkozó tudósok számára, mégsem a akarják a problémát kikutatni. Egyetlen egy módszerrel mérnek, és az eredményeket senki nem kérdőjelezi meg, senki nem végez ellenőrző méréseket.
42, Gyorsító tömegspektrométer (AMS)
A modern gyorsító tömegspektrométerrel (AMS) lehetségesnek kellene lenni a különböző szén formációkat (grafit, antracit, gyémánt) kilencvenezer éves korig analizálni. Azonban a mai napig nem találtak olyan szén mintát, amely 71 ezer évesnél idősebbnek bizonyult volna. A hagyományos elmélet szerinti túl alacsony életkort a minták szennyeződéseivel magyarázzák. Bár ilyeneket sohasem sikerült még bizonyítani. Mindemellett az is elképzelhető, hogy a Föld ősatmoszférájában kevesebb radioaktív szén (C14) volt. Ha ez bebizonyosodna, akkor a vizsgált minták még jóval fiatalabbaknak bizonyulnának.
43, Urán, hélium és ólom a cirkonban
A cirkonkristályok viszonylag elterjedtek a Föld gránitrétegeiben. ezek a kristályok gyakran tartalmaznak csekély mennyiségű uránt is, amely folyamatosan bomlik. A bomlás termékei a hélium és az ólom stabil izotópjai. A hélium meglévő mennyiségéből és diffúziós sebességéből ki lehet a kristály életkorát számolni. Érdekes módon, a több milliárd évesnek tekintett kőzetekben lehet olyan cirkonokat találni, amelyek a héliumtartalom alapján csupán 4-8 ezer évesre tehetők.
44, Ólom-206-ot eredményező radioaktív bomlás
A kőzetek kormeghatározásánál gyakran annak urán-238 és ólom-206 tartalmából indulnak ki. Az urán-238 felezési ideje (amely idő alatt az U-238 fele Pb-206-tá bomlik le) 4,46 milliárd év. Tehát földünkön ma legalább ugyanannyi ólomnak, mint uránnak kellene lennie, ha helyes a föld feltételezett 4,5 milliárd éves életkora. A valóságban azonban jóval nagyobb az ólom mennyisége. Ez magyarázható avval, hogy feltehetően közvetlenül is keletkezett ólom-206 a kőzetek kialakulásánál. Ehhez jön még, hogy az urán mellett még másik 52 elemnek is a bomlásterméke a Pb-206. Ezeknek az elemeknek a felezési ideje néhány mikroszekundum és 245.500 év közt változik. így nem lehet egyből az U-238-ot az összes ólom mennyiségével összefüggésbe hozni.
45, Radioaktív bomlás plazmahőmérsékleten
Ha az ismert bomló anyagokat plazmaállapotba hozzuk, a felezési idő pl. az urán-238-nál 4,5 milliárd évről 2,08 percre csökken. Még ha sohasem kerülnek a földi kőzetek ilyen állapotba, (15,4 milliárd °C), akkor is utal az adat arra, hogy a radioaktív felezési idő változhat különböző tényezők hatására.
46, Urán- és polónium sugárzási udvarok
Az urán és polónium sugárzási udvarok gyakorisága a paleozoikumban és a mezozoikumban (állítólag 251 és 542 millió évvel ezelőtt) egy vagy több gyorsított radioaktív bomlással járó szakaszra mutat rá. A radiometrikus mérési módszerek eredményei igen jól megmagyarázhatók egy fiatal Föld modelljével.
47, Hélium a Föld belsejéből
A Föld belsejében olyan radioaktív bomlási folyamatok játszódnak le, amelyek héliumot és meleget eredményeznek. Azonban a keletkező hélium mennyisége csak 4 %-át teszi ki annak, ami a keletkezett hő alapján várható volna. Ennek az aránytalanságnak egyik magyarázata, hogy a hélium legnagyobb részét visszatartja a Föld belseje. A másik lehetőség, hogy a Föld egy nagy hőmennyiséget tárol a keletkezési idő óta (ami azt jelenti, hogy nem minden hő radioaktív bomlásból származik). Egyik lehetőség sem egyeztethető össze egy öreg Föld modelljével.
48, A Föld mágneses tere
A legtöbb bolygónak, valamint a Napnak saját mágneses tere van. A keletkezési hipotézisektől függően azt várnánk, hogy ezek a mágneses terek rövidebb vagy hosszabb élettartamúak A Föld mágneses terét 170 éve mérik. Ezen időszak alatt folyamatos csökkenését állapították meg. Ennek alapján a Föld mágneses terének életkorát kevesebb, mint 10.000 évre becsülik.
A föld mágneses térerejét 1835 óta mérik. 1965-ig a térerő 8 %-kal csökkent. Különböző vizsgálatokból megállapítható, hogy a mágneses térerő 1465 évenként feleződik.
A Föld mágneses terének pólusváltása
A geológiai rétegek keletkezésekor a mágnesezhető részek az aktuális pólus felé orientálódnak, és ebben a helyzetben fixálódnak. Ennek alapján megállapítható, hogy a múltban a Föld mágneses tere többször pólust váltott. A hagyományos elmélet szerint 250 ezer évenként történik pólusváltás. Ezt a számot úgy kapjuk, hogy a pólusváltásnak a geológiai rétegekben rögzített nyomait összehasonlítjuk a radiometriai kormeghatározással. Evvel szemben a Steens Mountain (Oregon/USA) hegységben megvizsgált kiömlött láva irányulási szöge naponta 6 fokot változott. Ez azt jelenti, hogy a lokális mágneses tér a láva kiömlésekor 30 nap alatt pólust cserélt.
49, Sóhegyek és a tenger sótartalma
A negyedidőszak kiterjedt esőzései ellenére (amelyek állítólag 2,6 millió évvel ezelőtt kezdődtek) ebben az időszakban emelkedett ki 300 m magasra a Kuh-e-Namak-i sódiapir Irán középső részén. Ha ez a sóhegy csak megközelítőleg olyan idős volna, mint ahogy hivatalosan állítják, már rég el kellett volna, hogy mossa az eső.
A másik fontos körülmény, hogy a sót a csapadék az ilyen rétegekből folyamatosan szállítja a tengerekbe, amelyeknek sótartalma fokozatosan emelkedik. Ha a tengerek só ki- és bevitelét mérjük, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy a jelenlegi folyamatok max. 62 millió éve zajlanak. Ennek a kiinduló feltétele azon (nyilván nem helytálló) hipotézis, hogy az óceán sótartalma kezdetben nulla volt. Ha viszont a jelenlegi folyamatok már 3,5 milliárd éve tartanának, akkor a tengervíz sótartalmának a mainál 56-szor magasabbnak kellene lennie.
50, Nikkel a tengervízben
Mivel a folyóvizek folyamatosan szállítanak nikkelt a tengerbe, az éves beszállított nikkelmennyiség és a tengerek jelenlegi nikkeltartalmából következtetni lehet a tengerek életkorára.
Egy liter folyóvíz átlagosan 0,3 µg nikkelt visz magával a tengerbe.
Az éves bevitt folyóvíz mennyisége Földünkön 37400 km3 évente.
A tengervíz nikkeltartalma 1,7 µg literenként.
A tengerek össz vízkészlete 1,35 × 1021 kg.
A tengerfenéken lévő mangángumók mennyiségét 2×1014 kg-ra, annak nikkeltartalmát 0,63 %-ra becsülik. Még ha azt is feltételezzük, hogy az összes nikkel folyóvízzel került behordásra, illetve eltekintünk a kozmikus porok általi nikkelbehordástól, az adatokból könnyen kiszámolható, hogy a Föld tengerei maximum 300 ezer évvel ezelőtt keletkeztek. Ha valóban történt egy, az egész Földre kiterjedő vízözön, akkor ezt a számot is erősen redukálnunk kell.
51, Kőolaj, szén és megkövült fa
Az állítást, mely szerint hosszú idő szükséges, hogy kőolaj, szén és megkövült fa keletkezzen, kísérleti úton megcáfolták. Az olaj gyors keletkezését kísérleti úton modellezik, és 2006-ban nyilvánosságra került, hogy a szén kedvező feltételek mellett fél nap alatt keletkezhet. Megkövült fa előállításához szabadalmat is nyújtottak be.
1800 °C-on nyomás alatt szerves növényi részekből (lombozat, szalma, fadarabok, fenyőtoboz) némi citromsav hozzáadásával 12 óra elteltével az anyagból elemi szén és víz keletkezett a Max-Planck Intézetben kidolgozott eljárás során.
A polónium-210 sugárzási udvarából és felezési idejéből arra lehet következtetni, hogy a triászban és a jurában 25-30 év alatt alakultak ki szénrétegek.
Kőolaj keletkezése
A Kaliforniai öbölben végzett mérések során tudósok arra az eredményre jutottak, hogy az olaj 315°C-on és 200 bar nyomáson keletkezett. Az olaj életkorát a C14 módszerrel 4500 évnek mérték.
Fa kövület képződés
Kedvező (oxigénszegény) feltételek közt a fa néhány évtized alatt kövületet képezhet (lásd a magyar Parlament épületének megkövesedett cölöpjeit).
Kozmológia és ősrobbanás elmélet
Az anyag és a kozmosz vizsgálata szorosan összefüggenek. A fizika egyik standardmodellje abból indul ki, hogy a világegyetem és az anyagok egy ősrobbanásban keletkeztek. Az elméletnek vannak gyönge pontjai, például csak a látható anyag 4 %-ára van szüksége, a többit sötét anyaggal, sötét energiával helyettesíti.
Más teóriák, mint például a plazmakozmológia vagy a „kvázi állandó állapot modell” kezdet és vég nélküli világegyetemet tételeznek fel.
52, Szingularitás és exponenciális kitágulás (infláció)
A kozmológia egyik irányzata szerint a világegyetem az ősrobbanással kezdődött. De az ősrobbanás elmélet specialistái is úgy vélekednek, hogy az ősrobbanás pillanatában egyetlen pontban tömörült össze a anyag, energia, tér és idő, és ezt nem lehet semmiféle természettudományos vizsgálattal és matematikai modellezéssel megközelíteni (szingularitás).
Természetesen a filozófia azt mondja, ha a világot Isten teremtette, akkor fel kell tennünk a kérdést, ki teremtette Istent?
Kézenfekvő, hogy a kérdést sem az egyik, sem a másik esetben nem lehet természettudományos módon megközelíteni. Amennyiben az ősrobbanás elmélete mellett tesszük le a voksot, fel kell tennünk a megválaszolhatatlan kérdést, mi volt az a mechanizmus, ami az ősrobbanást elindította.
A kitágulás első pillanataiban az anyag a fénysebességet meghaladó sebességgel tágult. Ez a folyamat sem közelíthető meg természettudományos eszközökkel.
53, Galaxisok keletkezése
Az infláció elmélet szerint a kezdeti gázfelhő csekély egyenetlenségei vezettek összetömörülésekhez és ebből képződtek a galaxisok. Azonban sok kérdés nyitott, amelyeket az ősrobbanás elmélet nem tud kellő mértékben megmagyarázni.
Az elmélet szerint körülbelül egy másodperccel az ősrobbanás után stabil atommagok képződtek. A következő százezer év alatt folytatódott az univerzum kiterjedése, a hőmérséklet csökkent, az elektronok egyesültek a protonokkal, így kialakultak a normális atomstruktúrák.
De maguk az ősrobbanás elmélet hívei is beismerik, hogy sok a nyitott kérdés, úgymint
mi volt az ősrobbanás előtt
a szingularitás természete
és a galaxisok keletkezése.
54, Csillagok keletkezése
A csillagok keletkezése a kozmológia szíve. A csillagok a naprendszerek energiaszállítói és az ősrobbanás elmélet szerint az egyetlen hely, ahol a világegyetem nehezebb elemei (fémek) keletkezhettek. A csillagok keletkezésének kérdése azonban továbbra sincs megnyugtatóan megoldva.
A csillagok izzó gázgolyók, melyek hidrogénből állnak és a saját nehézségi erő tartja össze őket. Állítólag az ősrobbanás után az expandáló hidrogén kis egyenetlenségeiből keletkeztek. A probléma: A gázok összetömörülése hőt fejleszt. A hő a nyomás emelkedését okozza, és így az összetömörülési folyamat leáll. Csak miután a hidrogénfelhő lehűl, folytatódhat az összehúzódás folyamata. Azonban egyetlen ilyen lehűlési folyamat 40 milliárd évig tartana, a világegyetem pedig csak 15-20 milliárd éves.
55, Bolygók keletkezése
Számítógépes szimulációk segítségével próbálják megmagyarázni, hogyan keletkezhettek a gáz-, kőzet- és jégbolygók.
Teljesen rejtélyes, hogyan tömörülhetett össze a csillagot korongként körülvevő por bolygókká. Az ismert gravitációs erők ehhez nem elegendőek.
Számítógépen szimulálható, hogyan keletkezik a szupernóva robbanásakor egy csillag, és az ezt körülvevő gáz- és porfelhő. Nem modellezhető azonban és vitatott, hogyan keletkeznek ebből bolygók.
A nehézségek vonatkoznak a gázbolygókra, kőzetbolygókra és jégbolygókra is.
Amennyiben Földünk keletkezését vesszük alapul, nem szabadna a Földön nemesfémeket találni. ezek ugyanis a föld izzó állapotában feloldódtak volna a vasban.
56, A bolygók és holdak felszíne
Ha naprendszerünk bolygói és holdjai egy többé-kevésbé homogén gáz- és porfelhőből keletkeztek, hogyan lehetséges, hogy annyira különböznek felszíneik? Nincs két azonos felszínű bolygó vagy hold naprendszerünkben. Ez a tény kétségeket ébreszt a közismert keletkezési elméletekben.
A Jupiter és Szaturnusz felszíne folyékony hidrogénből és héliumból áll, de összetételük különböző.
A Vénusz felszínét sűrű széndioxid és kénsav atmoszféra borítja. A Mars felszíne egy száraz kősivataghoz hasonlít. Európa nevű holdjának felszíne feltűnően egyenletes, és szinte semmi meteoritkráter nincs rajta. Úgy tűnik, teli van agresszív, korrodáló anyagokkal. Holdunk felszíne egy porsivatag. A Jupiter holdja, az Io felszíne kénből és kénhidroxidból áll. A Szaturnusz holdjainak, az Enceladusnak és a Tethysnek a felszíne jéggel borított. A Szaturnusz holdja, a Titán folyékony etánnal és metánnal van beborítva.
Következtetés: Naprendszerünk bolygói és holdjai jellegzetesen egyedi összetételűek.
Lehet, hogy az egész világegyetem ilyen egyedi funkciójú, különböző összetételű alkotókból tevődik össze?
57, Precíz bolygórendszer
Naprendszerünk nagyon precízen működik. A legcsekélyebb módosulások (melyek idővel óhatatlanul bekövetkeznek) ahhoz vezetnek, hogy egyes bolygók már 10 millió év elteltével kaotikus pályára jutnak. Ennek az a következménye, hogy elvesznek a világegyetemben, vagy a Napba zuhannak.
Több tudós egymástól függetlenül számítógépen modellezte a bolygók mozgását. Arra az eredményre jutottak, hogy a kisebb bolygók 50 millió év elteltével kaotikus pályára fognak kerülni. Ezért kritikusan kell kezelnünk a 4,5 milliárd éves naprendszer elméletét. A tudósok véleménye szerint a Plútó a többi bolygó zavaró hatása miatt máris kaotikus pályán mozog.
Az, hogy a Vénusz rotációja saját tengelye körül az összes többi bolygóéval ellentétes irányú, ugyancsak megkérdőjelezi a naprendszer keletkezésének por korong elméletét.
58, Hold-Föld távolság
A Hold kering a föld körül és vonzerejével apályt és dagály okoz. Az evvel együttjáró energiatermelés következtében a Hold évente 3,8 cm-t távolodik a Földtől, a Föld forgása pedig igen csekély mértékben lassul.
Ha azt a szélsőséges esetet is vesszük alapul, hogy a föld és a Hold valamikor érintkeztek egymással, még akkor is maximálisan 1,3 milliárd évre tehető a Föld-Hold rendszer életkora az elfogadott 4,5 milliárd évvel szemben. De ebben az esetben is hiányoznak azok a geológiai formációk, amelyeket a jóval kisebb Föld-Hold távolság következtében fellépő árapály hullámoknak kellet volna okozniuk.
59, A gázbolygók gyűrűi
Mind a négy gázbolygót (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) gyűrűk veszik körül. Ezek életkora bizonyíthatóan alacsony, néhány tízezer év, ebből viszont nem lehet következtetést levonni a bolygók életkorára. Érdekes mindenesetre, hogy a rövid életkorú gyűrűk mind a négy gázbolygónál egyidejűleg megfigyelhetők. A gyűrűk összetétele igen különböző. A gyűrűk keletkezését természetes módon jelenleg nem lehet megmagyarázni.
60, Rövidperiódusú üstökösök
Naprendszerünkben jóval kevesebb Halley-típusú üstökös létezik, mint Jupiter-típusú. A számítások szerint a Halley-típusú üstökösök arányának százszor magasabbnak kellene lenni, mint amit a tényleges számok mutatnak.
A rövid periódusú üstökösök élettartama 50-500 ezer év. Hogy lehet, hogy az állítólag milliárd éves Naprendszerben még mindig ennyi rövid periódusú üstökös létezik? A problémát a csillagászok az úgynevezett Oort-felhő létével próbálják megmagyarázni, amely üstökösöket bocsát ki. Ennek azonban semmi bizonyítéka nem létezik. De mégha létezne is az Oort-felhő, valószínűtlen volna, hogy a kibocsátott üstökös közvetlenül rövid periódusú pályára lépne.
A Fading (üstökösvesztés) probléma:
Azt várnánk, a nagy bolygók gravitációja úgy megváltoztatja az újonnan belépő hosszú periódusú üstökösök pályáját, hogy az első belépés után vagy örökre eltávoznának a naprendszerből, vagy jóval kisebb pályára kerülnének. Ha több százezer éve folyamatosan jelennének meg új hosszú periódusú üstökösök, azt várnánk, hogy jóval magasabb lenne a Halley-típusú üstökösök aránya. Azonban csak nagyon alacsony számban lehet őket megfigyelni.
Prográd és retrográd üstökösök
A prográd üszökösök az óramutatóval megegyező irányú pályán, a retrográd üstökösök ellenkező irányban mozognak a Nap körül. a két típus aránya 50-50 %. A számítások azonban azt mutatják, hogy a prográd üstökösöknek jóval nagyobb az esélyük, hogy a nagy bolygók kilökjék őket a Naprendszerből. Így fele annyi prográd üstökösnek kellene lennie, mint retrográdnak. Ha azonban a prográd üstökösök csak néhány ezer éve vannak kitéve az eltérítés veszélyének, akkor ennek megfelelő az 50-50 %-os arány.
61, Szupernóva maradványok
Szupernóva robbanáskor a kitáguló por- és gázfelhőt (SNR) egymillió évig kellene látnunk, mielőtt feloldódik. De tejútrendszerünkben jóval kevesebb SNR-t észlelünk, mint amennyinek a hagyományos életkor feltételezések alapján ott lennie kellene.
A tejútrendszerben 25 évenként lehet egy szupernóva robbanást megfigyelni. A robbanás után a szupernóva három jól megkülönböztethető fázison megy keresztül.
A számítások szerint két db első típusú SNR-t kellene észlelnünk, ehelyett ötöt látunk. Második típusúból 2256-ot kellene észlelnünk. Ehelyett csak 200-at találtak. Harmadik típusú SNR-ből 4900-nak kellene lenni, de egyet sem észlelnek. De ha a tejútrendszer korát 7 ezer évre tesszük, akkor a szupernóvák számított mennyisége megegyezik ténylegesen észlelt számukkal.
62, Távoli objektumok fémtartalma
Az ősrobbanás elmélet szerint a világegyetem objektumai kezdetben hidrogénből és héliumból álltak. Csak szupernóva robbanások során képződtek az évmilliárdok során nehezebb elemek. Ennek ellenére a távoli és közelebbi objektumok között nem észlelhető különbség a fémek gyakoriságában.
Forgó univerzum
A relativitáselmélet szerint akkor is észlelhető a fény vöröseltolódása, ha az objektum a megfigyelőhöz képest keresztben mozog. Így elképzelhető, hogy az univerzum egy olyan tengely körül forog, amely a tejútrendszeren keresztül megy. Ha pedig ez így van, a világegyetem jóval fiatalabb a feltételezettnél.
63, Antropikus elv
Antropikus elv alatt a természetes állandók finomhangolását értjük, melyek az életet egyáltalán lehetővé tették. Ha a csaknem 40 természetes állandó bármelyikét is csak egy picit megváltoztatnánk, nem volna lehetséges az élet a Földön.
Annak valószínűsége, hogy az univerzum konstansai egy élhető életet eredményezzenek: 1:1062.
Néhány példa:
Ha a nehézségi állandó értéke csak csekély mértékben kisebb volna, azt eredményezné, hogy a csillagok, mint a Nap, nem tudnának atommagfúziót üzemeltetni. Ha az érték egy kicsit nagyobb volna, azt jelentené, hogy a csillag nagyon gyorsan elégne, elhasználná energiakészletét.
Ha az atomot összetartó erők egy kicsit nagyobbak volnának, az elektronok a magba zuhannának. Ha kicsit kisebbek volnának, nem játszódhatnának le kémiai reakciók.
A C12 a berillium-8 izotópból képződik. A Be8 felezési ideje 10-17 s. Ha ez az érték nagyobb volna, fuzionálással nehéz elemek képződnének, ami katasztrófához vezetne. Ha alacsonyabb volna, akkor a berilliumon túl nem lennének elemek, nem létezne élet.
A Nap tömege optimális a földi élet szempontjából.
A Jupiter tömegéből és elhelyezkedéséből adódóan számos meteort fog be.
A Föld-Nap távolság ideális.
A Föld tömege ideális.
A Föld mágneses mezeje, amely véd a káros sugárzásoktól, a Föld belsejében lévő folyékony fém mag következménye.
Ha az elektromágneses kölcsönhatás aránya az atommag kötési erőihez képest egy kicsit eltérne, nem léteznének stabil molekulák. Nem keletkeztek volna komplex szerves vegyületek.
Ha a víz nem rendelkezne dipólmolekula tulajdonságokkal az elektromágneses mező állandó következtében, nem alakulhatott volna ki élet.
64, Mikrohullám háttérsugárzás
A kozmikus mikrohullám háttérsugárzás, amely minden irányból érkezik, jóval egyenletesebb, mint amit az ősrobbanás elméletből kiinduló számítások alapján várni lehetne.
Csak a sötét anyag feltételezésével lehetett a várható értékeket a ténylegesen mért értekkel összhangba hozni. A sötét anyag létezése azonban eddig csupán csak feltételezés.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)