Egy, az univerzum fiatal korából származó, hatalmas fekete lyukat fedeztek fel nemrég kínai kutatók.
A 12 milliárd naptömegű fekete lyuk 12,8 milliárd fényév távolságra van a Földtől.
2015. február 27., péntek
2015. február 26., csütörtök
Ősi Technológia!
Globálisan vizsgálva az ősi kultúrákat, azt látjuk, hogy sokkal fejlettebb technológiával rendelkeztek, mint amit a hivatalos nyugati álláspont képvisel.
(ESA) : Euronews: hajsza a sötét anyag után.
Sötét anyag, sötét energia - ezekből áll az univerzum 95%-a, ehhez képest nagyon keveset tudunk róluk. Mindez megváltozhat, amikor hamarosan teljes kapacitással újraindul a Nagy Hadronütköztető.
Minden, amit magunk körül látunk, a Földtől a távoli galaxisokig mindössze az univerzum öt százalékát képviseli: a maradék sötét anyag vagy sötét energia. Ez a két összetevő számos kozmikus folyamat okozója, ugyanakkor valószínűleg nincs közük egymáshoz, és nem szabad őket összekeverni.
– Ma már tudjuk, hogy az univerzum körülbelül hatvannyolc százaléka sötét energia, egy titokzatos összetevő, amely felelős az univerzum egyre gyorsuló tágulásáért – mondta az Euronews-nak Julien Lesgourges elméleti kozmológus. – Megmértük a sötét anyag elterjedtségét, ami az univerzum energiájának nagyjából huszonhét százalékát teszi ki. Ez felel a csillagok mozgásáért a galaxisokon belül. Az univerzumnak csak mintegy öt százaléka hagyományos anyag.
A Nagy Hadronütköztetőben (LHC) a sötét anyag és a sötét energia nyomát keresik majd hamarosan, amikor a történelem során először teljes kapacitással működik majd a részecskegyorsító.
– Az a tény, hogy az LHC teljesítményét majdnem kétszeresére növeljük, számos lehetőséget biztosít a sötét anyag részecskéinek felfedezésére – magyarázta a Space-nek John Ellis, a CERN elméleti fizikusa. – Úgy gondoljuk, hogy egy ilyen részecske tömege ezerszerese lehet a protonénak, vagy ha úgy jobban tetszik, a Higgs-bozon tömegének tízszerese. Az LHC idén először lehetővé teheti, hogy előállítsuk ezeket a részecskéket.
Egy ilyen felfedezésből számos következtetést lehetne levonni alapvető kozmikus kérdésekkel kapcsolatban, hiszen a sötét anyag és a sötét energia kihat a bolygókra, csillagokra, galaxisokra is. Ugyanezen a problémán dolgozik majd Európa új űrteleszkópja, az Euklidész is, amely nagyfelbontású képeket készít majd az univerzumról.
Az Euklidész azt figyeli majd, hogyan hat a sötét anyag gravitációs ereje a galaxisokra, és hogyan okozza a sötét energia az univerzum tágulását. Ehhez rendkívül éles képekre lesz szükség.
- Amikor képet készítünk az égről, mindent leállítunk – magyarázta René Laureijs, a projekt egyik kutatója. – Leállítjuk a stabilitást biztosító reakciós kerekeket is, az egyetlen módja az esetleges elmozdulás korrigálásának a hideg gázfúvóka használata, amely nem ront az elkészítendő, rendkívül éles képek minőségén.
– Abban reménykedem, hogy tíz éven belül úgy tekinthetünk vissza erre az időszakra, hogy ez volt az az évtized, amikor megfejtettük a sötét anyag titkát – szögezte le John Ellis. – Ehhez azonban együttműködésre van szükség a kozmológusok és a részecskefizikusok között.
Zrínyi talán jobban tette volna, ha a hozzá magyarul író Szultánra hallgat.
Már a török időkben felismerték igazán magyar politikusaink, hogy a “két pogány között” a török a kevésbé pogány. Illem megjegyezni például, hogy az igen keresztény Habsburg “magyar” királyt bosszantotta az a tény, hogy a török mindig magyarul írt neki és nem latinul vagy németül. El kell ismerni, hogy a török sohasem igyekezett a magyar szellemi életet megfojtani és a népet törökké tenni.
Erre a legékesebb bizonyíték Balkán mai nem-török lakóssága. Többet ártott a keresztény német uralom a magyarságnak, mint a 150 éves hódoltság. Ha valaki ebben kételkedik, olvassa el Rákóczi “Recrudescunt”-ját.
Igaz, a török háborúkban sok magyar elpusztult, de kinek az érdekében? Mikszáth Kálmán írja ezzel kapcsolatban:
“Mert sok vér kellett akkor a pápának. Ugyanis őszentsége szította ezeket a harcokat, hogy egy akó török vér öntődjék, egy félakó keresztény vér ment rá. A pápa azt tartotta, hogy ez jó üzlet… Hogy az Isten mit tartott róla, azt nem tudom.” (Mikszáth: Szelistyei asszonyok).
Zrínyi talán jobban tette volna, ha a hozzá magyarul író Szultánra hallgat. “Kedves ecsém, menjünk együtt a német császár ellen”.
Zrínyi egyéni tragédiájában benne van a nemzet tragikus sorsa…
A török háború nem magyar érdekeket szolgált.
Erre már a törökverő Hunyadi fia, Mátyás király is rájött, amikor felvetette a Magyar Nemzeti Vallás gondolatát, igaz mohamedán alapon.
Ha Mátyás akkor (mint ahogy a Vatikánt megfenyegette) felveszi a mohamedán vallást, igen valószínű, hogy ma a Rajna mellett is magyarul beszélnének.
Az egyesült magyar és török haderőnek nem tudom ki tudott volna akkor ellenállni.
Ehelyett – hála a vatikáni méregkeverésnek – a két turáni testvérnemzet kétszáz évig tartó titáni harcban egymást kimerítette. (Tudunk vatikáni lovagok által aljasul legyilkolt, Mátyás udvarába tartó, török követekről.)
Így lettünk mi a “kereszténység védőbástyája”.
Igaz, 300 évvel előtte sem volt különb Nyugat. IV. Béla hiába kért vatikáni segítséget (levelét nem régen találták meg a Vatikán könyvtárában).
Batu kán békét ajánló követei sem kerültek a magyar király elé, erről keresztes lovagok idejében gondoskodtak.
Árpád házi királyaink még büszkék voltak (a papok nem kis bosszúságára) keleti eredetükre és családfájukat Atilláig és Nimródig vezették.
IV. Béla, bölcs király lévén, nem valószínű, hogy elutasította volna a szintén keleti tatárok békeajánlatát, szabad elvonulást biztosítva nyugat felé az aranyhordának.
Nem nehéz elképzelni, mi lenne ma nemzetünk a tatár és a török pusztítás nélkül.
Sajnos a magyar nemzeti érdekeket ekkor már – hála a szentistváni politikának – vatikáni keresztény és német érdekek váltották fel.
A magyar királyi udvar hemzsegett az idegen “tanácsadóktól”, akiknek java része pap volt.
Prof. Dr. Országh József: Magyar Hit vagy szellemi nyomor (13-15.o.)
Forrás: magyarno.com
2015. február 23., hétfő
Az ingyenes energia abszolút valóságos!
Kinek a javát szolgálja a tudományos kutatások elnyomása? Kinek a hatalmát és gazdagságát fenyegeti a tiszta és ingyenes energia? Kinek a vágya létrehozni egy olyan rendszert, ahol kevesek sokkal rendelkeznek, és a nagy többség kénytelen a maradékkal beérni?
Teljesen nyilvánvalóvá vált, különösen az elmúlt néhány évben, hogy a Föld fosszilis tüzelőanyagoktól való függősége egyáltalán nem szükségszerű. Mégis folytatjuk a háborúkat érte, pusztítva a környezetet és károkat okozva Földanyának, ahogy továbbra is a régi technológiákat használjuk, mely dollármilliárdokat generál azok számára, akik az energetikai ágazat csúcsán vannak.
A vállalati média továbbra is nyomja azt az elképzelést, hogy energiaválságban vagyunk, hogy az erőforrások hiánya miatt közelítünk egy komoly problémához. Vicces, hogy a részvényesek ugyanazon csoportja a tulajdonosa az energiaiparnak és a vállalati médiának is.
Úgy tűnik, hogy ez mind csak félelemkeltő taktika, és egy újabb ok, hogy konfliktusokat hozzanak létre. Hogyan lehetnénk forráshiányban, amikor olyan rendszereink vannak, melyek külső betáplálás nélkül biztosítanak energiát? Ez azt jelenti, hogy ezek a rendszerek akár végtelen ideig is működhetnek és állíthatnak elő energiát az egész bolygó számára fosszilis tüzelőanyagok elégetése nélkül.
Ez megszüntetné a “számlák” nagy részét, melyeket az életünk fenntartásáért fizetünk, és csökkentené a Földre és a környezetre gyakorolt káros hatásunkat. Még akkor is, ha nem hiszel az ingyenes energia koncepciójában (másnéven nullponti energia), több tiszta energiaforrásunk van, melyek az egész jelenlegi energiaipart elavulttá tehetnék.
Itt azonban kifejezetten az ingyenes energia koncepciójával foglalkozunk, melyet időről időre számos kutató bizonyított szerte a világon, akik számtalan kísérletet folytattak, és vizsgálataik eredményét minden egyes alkalommal nyilvánosságra hozták. Ennek a hatalmas mennyiségű kutatásnak egy része kerül bemutatásra.
“Ezeket az elképzeléseket már több száz laboratórium bizonyította a világ minden táján. Ha az energetikai technológiák világszerte szabadon hozzáférhetők lesznek, mély változásokat fognak okozni. Ez mindenkit érinteni fog, és mindenhol alkalmazható lesz. Ezek a technológiák teljes mértékben a legfontosabb dolgok a világ történelmében” – Dr. Brian O’Leary, egykori NASA űrhajós és a Princeton fizika professzora.
A kutatás.
Az elmúlt napokban (október 10-12) vitatták meg ezeket a koncepciókat a Breakthrough Energy Movement konferencián Boulderben, Kolorádóban.
A Casimir effektus az ingyen energiának egy bizonyított példája, melyet nem lehet elhallgatni. A Casimir effektus a nullponti vagy vákuum energiát illusztrálja, mely azt jósolja, hogy két egymáshoz közeli fémlemez vonzza egymást a kvantum fluktuációk egyenlőtlensége miatt. Ennek a koncepciónak a vizuális demonstrációja itt látható:
Ennek a jelentősége messze mutat, és köztudottan széles körben írtak róla elméleti fizikai kutatók az egész világon. Ma már kezdjük látni, hogy ezek a koncepciók nem csak elméletiek, hanem nagyon is gyakorlatiak, csak teljes mértékben elnyomás alatt állnak.
A vákuumokról általában úgy gondolják, hogy üres terek, de Hendrik Casimir úgy hitte, hogy ebben a semmiben ingadozó elektromágneses hullámok vannak. Azt javasolta, hogy két fémlemezt tartsanak egymáshoz közel a vákuumban a hullámok csapdába ejtésére vákuum energia létrehozásához, melyek vonzzák vagy taszítják a lemezeket. Ahogy egy régió határai mozognak, az eltérés a vákuumenergiában (nullponti energia) a Casimir hatáshoz vezet. A Harvard Egyetemen és a Vrije Egyetemen, Amszterdamban, valamint máshol végzett legújabb kutatások pontosan bizonyították a Casimir effektust.
2001 augusztusában egy tanulmány jelent meg a Journal Foundations of Physics Letters-ben, 14. évfolyam 4. száma (magyar vonatkozása is van, lásd: M. Mészáros, P. R. Molnár) bemutatja, hogy az általános relativitáselméletet felhasználva megmagyarázható a mozdulatlan elektromágneses generátor elve. Ez a készülék a görbült tér-időből elektromágneses energiát állít elő, és a kimeneti energia hússzor több, mint amennyi be lett táplálva. Az a tény, hogy ezek a gépek léteznek megdöbbentő, de még ennél is meglepőbb, hogy még a mai napig sem valósulhattak meg világszerte. Ez teljesen eltörölné az egész energiaipart, senkinek sem kellene fizetnie a számláit, és exponenciális ütemben szüntetné meg a szegénységet. Ez a tanulmány azt demonstrálja, hogy az elektromágneses energiát ki lehet vonni a vákuumból, és teljesítményt használó eszközöket lehet vele működtetni, mint amilyen a kísérletben szereplő elektromágneses generátor. A tanulmány kihangsúlyozza, hogy ezek az eszközök reprodukálhatóak és megismételhetőek.
Ennek a kutatásnak az eredményeit számos tudós felhasználta a világ minden táján. Az egyik a sok példa közül Theodor C. Loder, a Föld, Óceánok és Világűr Tanulmányok Intézet (New Hampshire ) professzorának egyik tanulmánya. Tanulmányában felvázolta ezeknek a koncepcióknak a fontosságát, melynek címe az Űr- és Földi Közlekedési és Energia Technológiák a 21. században.
“Jelentős bizonyíték van rá, hogy a tudósok már Tesla óta ismerték ennek az energiának a létezését, de potenciális használatától elriasztották őket, sőt elnyomták az elmúlt fél évszázadban, vagy még régebb óta.” – Dr. Theodor C. Loder
Harold E. Puthoff amerikai fizikus és doktor a Stanford Egyetemen, mint kutató a Felsőbbszintű Tanulmányok Intézeténél Austinban, Texasban egy tanulmányt publikált az Atomi, Molekuláris és Optikai Fizikai Vizsgálat című folyóiratban “Gravitáció mint nullponti enegiaingadozás” címmel. Tanulmánya egy sokatmondó állítást fogalmazott meg, melyben a gravitáció nem egy külön meglévő alapvető erő, hanem inkább egy indukált hatás, mely a vákuum nullponti ingadozásával van kapcsolatban, ahogy azt a Casimir erő szemléltette. Ő ugyanaz a professzor, aki szoros kapcsolatban volt a Védelmi Minisztérium által kezdeményezett távolbalátási kutatásokkal. Ezeknek a kutatásoknak az eredményei szigorúan titkosak, és a program azonnal leállt nem sokkal a a megkezdése után.
Egy másik meglepő tanulmányt, melynek címe “Energia- és hőkinyerés vákuumból” ugyanazon kutatók, ezúttal Daniel C. Cole-al, a Bostoni Egyetem Gépészmérnöki Tanszékének docensével együtt tették közzé ugyanabban a folyóiratban.
Viszonylag újkeletű javaslatot tettek a szakirodalomban az elektromágneses nullponti sugárzásból történő energia és hő kinyerésre a Casimir erő használatával. Az alapvető termodinamikát, ami szerepet játszott ezekben a javaslatokban itt elemzték és tisztázták azzal a következtetéssel, hogy igen, elvileg ezek a javaslatok helyesek.
Továbbá a Fizikai Vizsgálat folyóiratban a “Az elektromágneses nullponti energia vákuum forrása” címmel Puthoff leírja, hogyan biztosít a természet számunkra két alternatívát az elektromágneses nullponti energia eredetére. Ezek közül az egyiket a kvantum ingadozás töltött részecskéinek a mozgása termeli, mely anyagnak minősül. A kutatások azt mutatják, hogy a részecskemozgás nullponti energia spektrumot hoz létre egy önmagát regeneráló kozmológiai visszacsatolási kör formájában.
Mielőtt kommentálnád a cikket, olvasd végig, nézd meg a forrásokat és az alábbi Thrive című filmet, konkrétan a 33:28 perctől, ami sok kérdésedre választ adhat.
“Voltak jelentős katonai személyek, akik nagy kockázatot vállaltak, amikor elmondták, hogy igen, ezek a dolgok valóságosak. Miért gondolom, hogy a hadiipari komplexum nem akarja, hogy nyilatkozatokat tegyenek róla? Mert akkor elkezdenél gondolkodni arról, hogy milyen technológia áll mögötte; ez a lényeg.” – Adam Trombly, fizikus, feltaláló.
Ahogy fentebb többször említettük, ezek a rendszerek az energiát a körülöttünk lévő tér szövetéből vonják ki. Ez azt jelenti, hogy nem lehet adagolni, ami a legnagyobb fenyegetést jelenti a bolygó energiaipara számára. Egy iparág, mely jórészben felelős a bolygó pusztításáért, és egy olyan iparág, amely több százezer milliárd dollárt söpör be évente. Nem felelősségre vonás okán, hanem annak felismeréseképpen, hogy bármikor hatalmunk van ezen változtatni, ha úgy döntünk. Ezek a technológiák teljesen megváltoztatnak mindent, de fontos megjegyezni, hogy a működő technológiák annak működtetőinek tudatossági szintjétől függnek. Készen áll az emberiség egy ilyen átalakulásra? Semmi sem működhet a mögötte lévő tudatosságtól, a szeretettől, békétől, együttműködéstől és megértéstől függetlenül. A bolygón élő minden lény hasznára volna ezeknek a technológiáknak a kibocsátása.
2015. február 20., péntek
Pap Gábor - A vég kezdete. - AZ EREDET KUTATÁS LEGÚJABB KÖNYVE ÉS MEGDÖBBENTŐ TÉNYEK AZ MTA-RÓL! ( Az iskola nemcsak megbetegít, butává is tesz ) .
Szabó Antónia: Megy a gyűrű vándorútra című könyvét PAP GÁBOR művészettörténész ajánlja. (Részlet).
„Az iskolákban nem okvetlen az igazságot tanítják, hanem amit el akarnak hitetni.” - Máté Imre -
Az eredet kutatás legújabb könyve és megdöbbentő tények az MTA-ról!
- Az iskola nemcsak megbetegít, butává is tesz:
... az oktatást pedig egyfajta agymosásnak tartotta, amelynek egyetlen célja, hogy az egyént a fogyasztói társadalom igényeinek megfelelően idomítsa.Minél alaposabb agymosáson esik át valaki (minél jobban tud az iskola önkényes elvárásaihoz alkalmazkodni), annál privilegizáltabb helyet tud kiharcolni magának a társadalomban. Aki pedig valamilyen okból nem tud mindehhez idomulni, azt a társadalom megbélyegzi, és a margóra löki ...
A társadalom túlnyomó többsége éppoly megkérdőjelezhetetlen törvényszerűségként fogja fel, hogy a gyereknek óvodában, majd iskolában a helye, mint az évszakok váltakozását. Pedig az általános tankötelezettség még nincs 150 éves, 1868-ban vezette be Eötvös József. Mária Terézia 1777-es Ratio Educationisa ugyan kötelezte a 6 és 12 év közötti gyermekeket az iskolába járásra, ez azonban az akkori magyar gazdasági-társadalmi viszonyok miatt nem realizálódott.
Hogy iskolára szükség van, alig néhányan kérdőjelezték meg az elmúlt másfél évszázadban, arról azonban, hogy ennek az iskolának hogyan is kellene kinéznie, parázs viták folytak szinte a kezdetektől. A 20. század elejétől aztán burjánzásnak indultak a különféle reformpedagógiai irányzatok, néhány teoretikus pedig egészen az iskola mint intézmény elvetéséig is eljutott.
Az iskola agymosás
Ennek egyik leghíresebb példája a bécsi születésű Ivan Illich, aki egyenesen a társadalom iskolátlanítását (deschooling society) tartotta volna üdvözítőnek. Illich az iskolát a társadalmi egyenlőtlenségek melegágyának, az ott folyó
oktatást pedig egyfajta agymosásnak tartotta, amelynek egyetlen célja, hogy az egyént a fogyasztói társadalom igényeinek megfelelően idomítsa.
Minél alaposabb agymosáson esik át valaki (minél jobban tud az iskola önkényes elvárásaihoz alkalmazkodni), annál privilegizáltabb helyet tud kiharcolni magának a társadalomban. Aki pedig valamilyen okból nem tud mindehhez idomulni, azt a társadalom megbélyegzi, és a margóra löki.
Egy másik radikális iskolakritikus, John Holt deschooling helyett unschoolingot, azaz nem iskolázást javasolt. Holt nem társadalomtudósként, hanem gyakorló pedagógusként jutott arra a felismerésre, hogy az iskola nem fejleszti, hanem egyenesen rombolja a gyerek intelligenciáját. A tanárok azzal, hogy szakértők által meghatározott tananyagot töltögetnek a gyerekek fejébe, egyet érnek el: kiölik a gyerekből a természetes, veleszületett kíváncsiságot, a világ megismerésének vágyát.
Ijedség, unalom, görcsös megfelelési kényszer
Holt egy barátjával közösen szokatlan kísérletbe fogott. Míg egyikük tanított, másikuk a gyerekek között ült, és a reakcióikat figyelte. Hogy mit látott a megfigyelő? Ijedséget, unalmat, görcsös megfelelési kényszert. A gyerekek minden energiája arra fordítódott, hogy elkerüljék a kudarcot, és hogy megfejtsék, vajon mit akarhat tőlük a tanár. Az adott téma iránti érdeklődés, az órán felvetett probléma megoldásának vágya és öröme semmilyen módon nem játszott szerepet viselkedésükben.
Holt lassanként megértette, hogy az iskolában valójában nem tanulás folyik, hanem azoknak a természetes tanulási képességeknek (akár életre szóló) elfojtása, amelyekkel minden ember rendelkezik első életéveiben. Egy kisgyerek mindenféle dresszúra nélkül, pusztán megfigyelés, utánzás és próbálkozás útján képes megtanulni járni, a vizeletét-székletét visszatartani, egyszerre akár több nyelven kommunikálni, verseket, meséket memorizálni, rajzolni, számolni, sőt olvasni is (a különféle technikai kütyük kezeléséről nem is beszélve) – amennyiben biztonságos, támogató, ingergazdag környezet veszi körül.
Nem feltétlenül analfabéta, aki nem jár iskolába.
André Stern soha nem járt iskolába. Magyarul nemrégiben megjelent könyvében – melynek alcíme Egy boldog gyermek története – arról mesél, hogyan jutott különféle ismeretek, készségek és szakmai tudás birtokába úgy, hogy a szülei sosem tanították, tevékenységét sem dicsérettel, sem szidalmazással nem minősítették, érdeklődési körét nem irányították, időbeosztását nem szabályozták, pusztán lehetővé tették számára, hogy mindig azzal foglalkozzon, ami lelkesedéssel tölti el.
André Stern ma gitárkészítő, gitárművész, egy zenei magazin főszerkesztője, családapa, az anyanyelvén kívül négy nyelven ír és beszél, az iskola nélküli nevelés szószólója. Nem arra buzdít, hogy ne adjuk iskolába a gyerekeinket, csupán azt szeretné, ha tudnánk, nem az iskola az egyetlen üdvözítő út a boldog, kiteljesedett felnőttkor felé. Stern könyve ebben az értelemben egyfajta úti beszámoló, egy olyan ember fejlődésregénye, akinek minden cselekedetét kizárólag belső motiváció vezérelte.
Ma Magyarországon unschoolingról beszélni eléggé valóságtól elrugaszkodott dolog. Iskolarendszerünket – bármilyen negatívan ítéli is meg a közvélemény – nem fenyegeti az a veszély, hogy a szülők tömegesen kimentenék belőle csemetéiket. És bár az alternatív iskolákba jelentkezők száma az utóbbi években látványosan nőtt, a társadalomnak csak egy szűk rétege érdeklődik ezen intézmények iránt, a pedagógusszakmában pedig még mindig általános az alternatívok lekezelése, pedagógiai eredményeik megkérdőjelezése. (Lásd például Szilágyi Gyula Megbukott az iskola? című remek szociológiai munkáját.)
A tekintélyelvű iskolából nem kerülnek ki demokraták
Bár a legtöbb emberben felmegy a pumpa, ha az oktatás megreformálásáról hall, hiszen az elmúlt évtizedekben folytonos reformoknak voltak kitéve az érintettek (tanárok, szülők, diákok, vagyis gyakorlatilag mindenki), valójában a szó lejáratásán kívül nem nagyon történt semmi. Iskoláink még mindig a katonai mintára kialakított porosz iskolák jogutódai. Állami intézmények, ami nálunk egyúttal azt is jelenti, hogy központosítottak, bürokratikusak és hierarchikus felépítésűek.
Ha megkérdeznénk a szülőket, mit szeretnének, milyen fiatal kerüljön ki az iskolai futószalagról 12 év tanulás után, a legtöbben nyilván valami ilyesmit mondanának: legyen érett, önmagáért és másokért felelősséget vállaló, együttműködésre és önálló munkára egyaránt képes, a világra nyitott és a társadalmi kérdések iránt fogékony. Ha így van, az elvárás teljesen irreális.
A hatéveseket fekete pontokkal riogató vagy piros pontokkal lépre csaló, a hibázást – ami pedig minden tanulás alapja – szégyennek tekintő, a gyerekeket versengésre serkentő, azaz egymás ellen kijátszó, illetve megbélyegző, az egyéni különbségeket vagy megoldási kísérleteket figyelmen kívül hagyó, tekintélyelvű iskolából kikerülő gyerekek szükségszerűen önállótlanok és kooperációra képtelenek, a híres iskolai szocializáció eredményeképpen pedig sem a szolidaritás, sem az empátia nem teng túl bennük.
Lehet, hogy történelemórán azt tanulják, hogy a demokrácia a létező legműködőképesebb államforma, vagy hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméi a mai napig követendőek, csakhogy sem a családok, sem az iskolák többségében nem ezt látják maguk körül. Egy centralizált, autoriter iskola nem tud demokratikus embereket képezni, hiszen a gyerek nem annak hisz, amit mondanak neki, hanem annak, amit a saját bőrén tapasztal.
Nagyon kevés önszabályozó gyerek van a világon
André Stern ugyanabból indul ki, amiből a pedagógia fenegyerekei (a fent említett Illichen és Holton kívül például A. S. Neill, az angol Summerhill iskola alapítója, amelyet közös tanár-diák önkormányzat működtet, vagyis a gyerekeknek beleszólásuk van abba, mit tanuljanak, melyik tanárt vegyék fel az iskolába, milyen legyen a házirend). Szemben az évszázados hagyománnyal, a reformpedagógiák alaptétele szerint az ember eredendően jó, szociális, a világra nyitott lény.
Stern ennek az alapvetésnek a krónikása. Azon kevesek közé tartozik, akik – Neill szavával – önszabályozó gyerekként nőhettek fel. Nem írta elő neki senki, mi az, amit egy rendes gyereknek tudnia kell, mi az, ami az általános műveltség része.
Abba sem szóltak bele, hogy naponta mennyi időt tölt ezzel vagy azzal a tevékenységgel, és főképp nem izgatták magukat azon, hogy valamit időben megtanul-e, vagy sem. És tévedés ne essék: nem is tanították. Viszont minden kérdésére igyekeztek válaszolni, vagy megmutatták, hol találhat rá feleletet.
Stern hangsúlyozza, hogy ő nem kivétel, nem csodagyerek. Hasonló körülmények között minden gyerek így reagálna, legfeljebb más-más területeket akarna felfedezni magának.
Ha hagynánk, hogy a tanulás ne külső kényszer, hanem belső motiváció (mint ahogy eredendően mindenkinél az) legyen – vagyis ne a szülői elvárások és a tanár szigorának következménye, hanem a gyerek aktivitásának és érdeklődésének eredménye –, meglepően kevés lusta gyerekkel találkoznánk.
Hogy milyenek az önszabályozó gyerekek? Neill szerint a legszembeötlőbb ismérvük az, hogy nem félnek. Bíznak az emberekben, az életben. Kíváncsiak. Alig van bennük agresszió. Nem hódolnak be tömegérzelmeknek. Érzelmileg igényesek. Jól tudnak együttműködni másokkal. Őszinték, nem tanultak meg színlelni, hiszen senki sem kényszerítette őket hazug helyzetekbe.
A szülőnek mindig a gyerek pártján kell állnia
Bár az iskolán kívüli, úgynevezett családi iskolázást választók száma a 70-es évek óta világszerte folyamatosan növekszik (az USA-ban kétmillió körüli a home schoolingban részt vevő gyerekek száma, persze a szülők motivációja más és más; az exhippik az állami iskola uniformizáló hatását kritizálják, a keresztények a hamis értékek közvetítését), nem valószínű, hogy a közoktatást mostanában le fogja váltani a tanulásnak ez az egyéni módja.
Mégis fontos, hogy beszéljünk erről is. A pedagógia, a pszichológia, de az agykutatás is jelentős felfedezéseket tett az elmúlt évtizedekben a gyerekek fejlődésével kapcsolatban. Nyilvánvalóvá vált, hogy az intelligencia szorosan összefügg a lélektani tényezőkkel, hogy a félelem (hosszú távon egész biztosan) gátolja a teljesítményt, és hogy a rossz tanulókat sokszor maga az iskola gyártja. Az az iskola, amely képtelen az új fejlődés-lélektani ismereteket működésébe integrálni.
Nekünk, szülőknek kell képeznünk magunkat, hogy – amint az Vekerdy Tamás oly sokszor hangsúlyozza – szükség esetén határozottan kiálljunk a gyerekeink mellett, akár az iskola ellenében is.
Forrás : http://www.origo.hu/kultura/20150207-az-iskola-nemcsak-megbetegit-butava-is-tesz.html
Kapcsolódó cikkek: https://www.origo.hu/itthon/20160405-deliaga-eva-gyermekpszichologus-iskolarendszer-betegseg.html
https://www.origo.hu/kultura/20150316-minden-iskola-eroszakszervezet.html
https://www.origo.hu/kultura/20150828-iskola-oktatas-tulterhelt-gyerekek.html
Amerikai „kockák”, akik meghekkelték az oktatási rendszert!
"A mostani oktatási rendszer még az ipari forradalom idejéből maradt ránk, amikor mindent a munkának rendeltek alá, vagyis az iskolában termelésre alkalmas dolgozó embertömegeket kellett előállítani. Mára azonban ez a megközelítés teljességgel idejétmúlttá vált, hiszen ezzel a tudással a 21. század rendkívül gyorsan változó világához nem lehet sikerrel alkalmazkodni."
El tudja képzelni, hogy a gyereke nem jár iskolába, hanem otthon, minimális irányítással, tankönyvek és az internet segítségével tanul? Azzal foglalkozik, ami igazán érdekli őt, így fejleszti saját magát? El tudja képzelni, hogy így sikeres emberré válhat, olyanná, aki létrehoz valami új és jó dolgot?
Az amerikai tech iparágban dolgozók egyre nagyobb része gondolja így. A Wired riportja bemutatja, miért váltak otthoniskolázóvá sikeres tech cégek első emberei, és mit gondolnak a hagyományos iskolarendszerről.
Az amerikai háziasszony, Samantha Matalone Cook nem járatja iskolába, hanem otthon tanítja két kiskamasz gyerekét. A 12 éves Parker és a 10 éves Simon szobáján mintha vihar söpört volna végig, a fiúk a kanapén ülve éppen matematikát tanulnak elmélyülten. Parker prealgebra feladatokat old meg, Simon pedig éppen matekszörnnyé készül válni a tankönyve segítségével. A fiúk azóta otthon tanulnak, amióta a szüleik úgy döntöttek, hogy nem adják őket óvodába.
Samantha férje, Chris sosem szerette az iskolát, helyette az apja IBM gépével volt elfoglalva. Háromszori próbálkozás után belátta, hogy alkalmatlan rá, hogy a főiskolán olyan kötelező tantárgyakat sajátítson el, mint a szerves kémia, így teljes figyelmével a számítógépek felé fordult. Ami kifizetődő döntés volt, jelenleg a Pandora egyik vezető rendszer adminisztrátora.
Samantha független gondolkodású anyuka, blogot vezet a női egyenjogúságról, a szülőségről, az oktatási reformról. Emellett közösséget épít, melynek célja, hogy segítsék a gyerekeket abban, hogy azokon a területeken tudjanak kibontakozni, amelyek valóban érdeklik őket, legyen az matek, tudomány, technológia vagy művészet. Valamint bíztassák őket, hogy legyenek bátrak és hozzanak létre nagy dolgokat.
Nos, amikor eljött az ideje a gyerekeik iskoláztatásának, Cook-ék egyáltalán nem törték magukat, hogy hagyományos iskolába küldjék őket. A világ változik. Kreatív és bevállalós emberekre van szükség, és ez nem fog összejönni egy olyan rendszerben, ahol megmondják a gyereknek, hogy mit csináljon – vélekedik Samantha. Ehhez pedig a legjobb módszer a „csináld magad”.
Támadás az iskolarendszer ellen
A „csináld magad” megszokott módszer a tech iparágban – Mark Zuckerberg a harvardi kollégiumi szobájában alkotta meg a Facebook-ot, Palmer Lucky pedig az Oculus Rift-et (virtuális valóság head-set) bütykölte össze a garázsukban fellelt alkatrészekből. Larry Page és Sergey Brin, a Google alapító tulajdonosai pedig a sikereik nagy részét arra vezetik vissza, hogy Montessori iskolába jártak.
Napjainkban a PayPal alapító Peter Thiel indított támadást a felsőoktatás ellen. A Thiel Fellowship lényege, hogy százezer dollárt biztosított húsz 20 évnél fiatalabb tehetségnek azért, hogy elhagyják a főiskolát és megvalósítsák a saját vállalkozásukat.
A másik ilyen, azóta már Magyarországon is egyre elterjedtebb gondolat Ken Robinson-tól jön. A „Hogyan öli meg az iskola a kreativitást” című előadásában levezeti, hogy a mostani oktatási rendszer még az ipari forradalom idejéből maradt ránk, amikor mindent a munkának rendeltek alá, vagyis az iskolában termelésre alkalmas dolgozó embertömegeket kellett előállítani. Mára azonban ez a megközelítés teljességgel idejétmúlttá vált, hiszen ezzel a tudással a 21. század rendkívül gyorsan változó világához nem lehet sikerrel alkalmazkodni.
Az iskolai tesztek, a számonkérés a konformitást segítik, és ahelyett, hogy hagynánk kibontakozni a gyereket, hagynánk, hogy azzal foglalkozzon, ami érdekli, leszedáljuk őket, és azt várjuk, hogy nyugodtan üljék végig az unalmas órákat egymás után, éveken keresztül.
Ken Robinson szerint a kreativitás éppen olyan fontos, mint az írástudás, mert aki fél hibázni és tévedni, az soha nem mer majd alkotni, bármi eredetivel előrukkolni.
És létrejön az új embertípus
Mindezeknek a gondolatoknak köszönhetően létrejött egy új mozgalo, és magával hozott új tehetségeket, az otthoniskolázott „kockákat”. Az otthoniskolázás az utóbbi években egyre elterjedtebbé vált. Amerikában az otthontanított iskoláskorú gyerekek száma az 1999 és 2012 között eltelt 14 évben megduplázódott, arányuk 1,7-ről 3,4 százalékra nőtt. Ezeknek az otthontaniskolázóknak egy jelentős része, közel fele a tech közösségekből érkezett, az apukák fele, az anyukáknak pedig ötöde valamelyik tech cégnél dolgozik.
A cikk elején bemutatott Samantha Cook közössége is „kockákkal” van tele. A brooklyn-i app designer, Jens Peter de Pedro szerint a tech és startup közösségbeliek mindig felteszik maguknak a kérdést, hogy valóban úgy kell-e valamit csinálni, ahogy, és mindig ugyanarra jutnak: még a saját garázsukban is jobban csinálnák.
Lisa Betts-LaCroix, a szilikonvölgy számos projektjének vezetője, akinek a férje számos biotechnológiai startupot hozott létre, szintén otthon tanítja a gyermekeit, bár ő jobban szereti a „független tanulás” kifejezést. Amikor elkezdte, még csodabogárnak számított, ma viszont már több mint 500 család van az otthoniskolázó csoportjában, és egyre több tech vállalkozó, mint például a saját férje. Lisa a közvetítők nélküli tanulásban hisz, azt mondja, nincs szükség arra, hogy bárki, mondjuk, egy tanár megmondja, hogy mivel foglalkozzunk.
De miért éppen ők?
Talán nem meglepő, hogy pont a tech közösség tett magáévá egy újfajta felfogást az oktatásban is, talán ennek tagjaira hat a legkevésbé a fiatalokra jellemző falkaszellem.
Catherina Fake, a Flickr és Hunch egyik társalapítója, aki szintén otthoniskolázta a 3 gyerekét, úgy nőtt fel, hogy nem nézett tévét, nem érdekelte a popkultúra. Helyette T. S. Elliot-ot olvasott és klasszikus zenét játszott, amitől úgy érezte magát, mintha valami szuperképessége lenne.
A „Class Dissmissed” című film megalkotója, a dokumentumfilmes Jeremy Stuart ezt úgy fogalmazta meg: „Az a szokás, hogy beiratkozz valami intézménybe, hogy információt szerezz dolgokról, de mi a technológia korában élünk, és gyakorlatilag mindent, amire szükséged van, megtalálsz a telefonodon” – mondja. „Az egész paradigmarendszer megváltozott. Már nem arról szól, hogy hogyan szerezd meg az információt, hanem hogy hogyan használd, hogyan szűrd meg, és mit tudsz vele kezdeni te magad. Ez egy hihetetlenül fontos képesség, az iskolák azonban ezt figyelmen kívül hagyják” – tette hozzá az otthoniskolázásról szóló film alkotója.
Azoknak az amerikai szülőknek, akik otthon szeretnék tanítani a gyereküket, egy sor lehetőség áll rendelkezésükre. Egy csomó múzeumnak vannak speciális programjai, vagy csatlakozhatnak a helyi otthoniskolázók csoportjához, és megoszthatják az ötleteiket, projektjeiket. Letölthetnek tananyagokat website-okról, vagy kérhetnek tanmenetet több helyről, és vannak persze online tutorialok is.
Üzleti terv 10 és 12 éves módra, még ebéd előtt.
Fél 12-kor, amikor a gyerekei végeztek a tankönyvekkel, Samantha Cook valami újjal próbálkozik. Az előző héten megkérte őket, hogy álljanak elő egy ötlettel, és most azt szeretné, ha készítenének egy üzleti tervet.
Simon egy mexikói étteremre gondolt, Parker pedig valódi, élő, genetikailag módosított, békából előállított Pokemont akar csinálni. A helyesírással akadnak problémáik, de megoldják az iPhone hangvezérlője segítségével. Samantha irányítja a munkájukat: miben lesz más Simon étterme, mint a többi, mire van szüksége hozzá?
Parkernek ugyanígy fel kell írnia, hogy milyen felszerelést kell beszerezni. Amikor a maghasadáshoz feltétlenül szükséges reaktor ára kerül szóba, Parker kissé elbizonytalanodik, még az is lehet, hogy állami garanciára lesz szükség – veti fel Samantha. És így tovább, és így tovább, csupa gyakorlatias kérdés és megoldás, tulajdonképpen bármilyen elrugaszkodott ötlethez.
Egyéni megoldás társadalmi szükségletre
Cook-ék nemcsak otthoniskolázók, hanem iskolaellenzők is. Nemcsak azért tanítják otthon a gyerekeiket, mert a legtöbb iskola alulfinanszírozott és tesztfixált, vagy egyéb módon nem hatékony, hanem úgy gondolják, hogy a jelenlegi oktatási rendszer elméleti, filozófiai kiindulópontjának is leáldozott már.
Az iskolatagadók abban hisznek, hogy a gyerekek természetében benne van a tanulás, egy kis segítséggel, irányítással maguk is felfedezik, kikísérletezik, megtanulják a világot, méghozzá úgy, ahogy az éppen megfelel az érdeklődésüknek és az egyéni képességeiknek. Egy olyan oktatási rendszerben, ahol mindenki ugyanazt a feladatot kapja, és mindenkitől ugyanazt várják el, csak a bajok jönnek, a gondolkodásnak pedig vége. A megoldás az, hogy olyan feladatokat kell adni a minden gyereknek, ami érdekli, ami segíti őt beavatni a témába, és amivel magától is szívesen foglalkozik.
Mindez persze jól hangzik, csakhogy képzeljük el, hogy egy osztályban egy tanárnak 20-30 gyerekre kellene egyenként odafigyelnie és feladatot adnia. Samanthának, a két gyerekével foglalkozni és üzleti tervet készíteni éppen elég fárasztónak látszik. Milyen lehet 20-30 gyereknek ugyanazt a figyelmet, energiát adni óráról órára? Éppen ezért alkalmazzák az iskolák az „egy méret mindenkinek” modellt. A tanároknak állandóan egyensúlyozniuk kell a diákok egyéni szükségletei, a különböző érdeklődések, készségek, képességek között. A legtöbb tanár ezért beáll a biztonságos átlagra, remélve, hogy így a lehető legtöbb gyerekhez sikerül eljuttatni, amit kell – egyúttal persze azt kockáztatják, hogy az átlag feletti és alatti gyerekek ezzel rosszul járnak majd.
Természetesen van egy csomó privát iskola és támogatott programok, amelyek „gyermekközpontú” oktatást kínálnak. De a legtöbb iskolatagadó egybehangzóan állítja, hogy ezek ugyanúgy a hagyományos eredményekre törekednek. (Tegyük hozzá, nehéz lenne elképzelni, hogy pont egy menő magániskola versenyben tudna maradni úgy, ha nem demonstrálná időről időre a szülőknek, hogy mit végeztek olvasás és összeadás terén). Úgy tűnik tehát, hogy az otthoniskolázás nem más, mint egyéni válasz egy társadalmi szükségletre.
Lerombolni végre a jelenlegi oktatási rendszert
És ez az, ahol a „kockák” hatalmas lehetőségeket látnak: differenciált, egyéni oktatás az osztálytermekben, a diákok céljainak, tanulási stílusának, érdeklődésének figyelembe vételével.
Jyri Engestrom, Caterina Fake férje idén feliratkozott az egyik ilyen szolgáltatást kínáló iskolába. A pár évek óta otthoniskoláz, fokozatosan egy 10 diákos mikroiskolát hoztak létre Seat School néven. Elkezdték figyelemmel kísérni az AltSchool (egy, a mikroiskolákat összefogó közösség) munkáját, amit hibrid szemléletnek neveznek. Azt mondják, ez csak egy példa, hogy induló cégek hogyan tudják használni a technológiát arra, hogy új oktatási modellt hozzanak létre, valahol az otthoniskolázás és a hagyományos iskola között.
Jyri Engestrom előre látja a napot, amikor az az erő, amely feje tetejére állított mindent az élet minden területén a szállítmányozástól a szórakoztatásig, lerombolja végre a jelenlegi oktatási rendszert. Amikor ugyanúgy bérelhetünk egy tanárt egy órára, ahogy mondjuk, egy ezermestert, aki összeszereli az IKEA bútort. Engestrom érzi a vihar előtti csendet. Egyre olcsóbbá válik egy céget beindítani, hiszen van egy csomó on-line eszköz, amit ingyen lehet használni. És ugyanez áll az iskolára is
[ Egyszerűbb, átláthatóbbá tett. Szerkesztett , nyomtatható verzió , Tények Erődje által. ]
* Eredeti cikk és a fotókkal kiegészítve: http://divany.hu/kolyok/2015/02/18/amerikai_kockak_akik_meghekkeltek_az_oktatasi_rendszert/
http://www.wired.com/2015/02/silicon-valley-home-schooling/
** http://tvhelyett.hu/en/tudat/meditacio-az-iskolaban
A tanárok eleinte szkeptikusak voltak, de amióta a transzcendentális meditáció bekerült egy kaliforniai iskola programjába, csökkent az agresszió, nyugodtabbak lettek a gyerekek. - See more at: http://tvhelyett.hu/en/tudat/meditacio-az-iskolaban#sthash.j9HRgR96.dpuf
A kvantumegyenleg azt sugallja , hogy az ősrobbanás soha nem történt meg. - A VILÁGEGYETEMNEK NINCS KEZDETE.
Amikor a tudományban elérkezünk arra a pontra, hogy megmagyarázzuk valóságunk valódi természetét, akkor nem fogunk hiánytalan elméletet, vagy az elmélethez tartozó hibátlan kritikát találni. Olyanok vagyunk, mint egy amnéziás faj, miközben megpróbáljuk felfedezni, megkeresni a választ, mely valószínűleg létezik, de még nem leltünk rá. Hogyan kezdődött a világegyetem?
Egy új kutatás szerint lehetséges, hogy nem volt ősrobbanás. Ehelyett lehet, hogy a világegyetem örökké létezett. Az elmélet az általános realtivitáselmélet matematikájából származik, és kiegészíti Einstein általános relativitáselméletét.
"A Nagy Bumm szingularitás az általános relativitáselmélet legsúlyosabb problémája, mert úgy tűnik, hogy a fizika törvényei ott meghiúsulnak." - Ahmed Farag Ali, Benha Egyetem, a tanulmány társszerzője. (1)
Az ősrobbanás elmélet feltételezi, hogy minden létező dolog egyetlen eseményből ered, mely elindította az egész univerzum létrehozását, és minden, ami ma létezik, egyszer része volt egy végtelenül sűrű pontnak, más néven a "szingularitásnak".
Tehát a Nagy Bumm azon a feltevésen alapul, hogy a világegyetem egy végtelenül kis pont, egy úgynevezett szingularitás volt az űrben, majd felrobbant, és létrehozta a teret, ahol előtte nem volt tér, és az folyamatos kiterjedésben van. Az egyik nagy kérdés tekintettel a terjedésére, hogy miképp történt? Ahogy a képen is láthatjuk, "Ki ez a fickó?!"
Nassim Haramein, a Resonance Project kutatási igazgatója szerint:
"Minden akciónak van egy ellentétes reakciója." Ez az egyik legalapvetőbb és bevált koncepciója minden fizikai dolognak. Vagyis ha a világegyetem tágul, akkor a "fickónak" (vagy bármi is "ő"), aki felrobbantotta ezt a léggömböt, egy hatalmas tüdővel kellett rendelkeznie, mely összehúzodott, hogy képes legyen felrobbantani. Ez a koncepció az, melyet Nassim Haramein elkezdett kidolgozni, amikor egy egyesített mező elméletet hozott létre, hogy megmagyarázza az univerzumot." (2)
Ez az egyik a sok kritika közül, mellyel a Nagy Bumm elméletet illették. Sok szempont van, amit mérlegelni kell. Származhat valami a semmiből? Mi a helyzet a kvantummechanikával és azzal a lehetőséggel, hogy nincs az időnek egy olyan pillanata, amikor a világegyetem nem létezett?
Újra sok megfontolnivaló van.
"A tudósok szerint ez a közeg esetleg gravitonokból állhat - hipotetikus tömegtelen részecskékből, melyek közvetítik a gravitációs erőt. Ha léteznek, akkor úgy gondolják, hogy a gravitonok fontos szerepet játszanak egy kvantumgravitációs elméletben. Egy ehhez kapcsolódó tanulmányban Saurya Das és munkatársa Rajat Bhaduri a McMaster Egyetemről, Kanadából további hitelt adott ennek a modellnek. Bemutatták, hogy a gravitonok egy Bose-Einstein kondenzátumot alkothatnak (nevét Einstein és egy másik indiai fizikus, Satyendranath Bose után kapta) azon hőmérsékleten, mely mindenkor jelen volt a világegyetemben."
Az elmélet természetesen azt is sugallja, hogy nincsenek szingularitások vagy sötét anyag, és hogy az univerzum tele egy "kvantum folyadékkal". A tudósok arra is utalnak, hogy ez a folyadék tele van gravitonokkal.
Mint láthatjuk, amikor a kvantummechanikát bedobják az egyenletbe, a dolgok egészen másnak tűnnek. Tehát ez az új elmélet azt sugallja, hogy a világegyetem mindig is létezett, hogy soha nem volt olyan, amit úgy értékelnénk, hogy "a kezdet". Talán csak egy esemény volt, ami megtörtént, amit úgy észlelünk, mint valami kezdet, talán az esemény nem a semmiből történt, hanem valamiből. Vagyis újra feltehetjük a kérdést, hogy ki az a fickó a képen, aki felfújja a léggömböt? Van ott még valami, amit fel kell fedeznünk?
"Ameddig el tudunk látni, mivel az univerzum különböző pontjai soha nem közeledtek a múltban, nem rendelkezik egy kezdettel. Ez mindörökké tartott. Vége sem lesz, más szóval nincsen szingularitás. Az univerzum örökké tarthat. Keresztülmehetett ciklusokon, amikor kisebb és nagyobb volt, vagy lehet, hogy sokkal korábban jött létre." - Saurya Das, Lethbridge Egyetem, Alberta, Kanada, a tanulmány társszerzője.
Amit tudunk, gyakran csak elmélet
Összegezve egyértelmű, hogy még nem rendelkezünk szilárd magyarázattal arra, hogy mi történt a Nagy Bumm során, vagy hogy egyáltalán megtörtént-e. Ez az új elmélet az általános relativitáselméletet és a kvantummechanikát egyesíti, de a végén ezek is csak elméletek.
Nem beszélve arról, hogy a vonatkozó elméleteknek több dimenziót, több univerzumot és más egyéb dolgot is figyelembe kell venniük. Amikor a teremtés kiindulópontját keressük, az talán nem is a saját univerzumunkban található. Arra a tényre való tekintettel lehet ez nehéz, hogy még nem vagyunk képesek érzékelni olyan tényezőket, melyek szerepet játszottak annak felépítésében, amit mi valóságnak nevezünk. Még súlyosabb tény, hogy a kvantumfizika azt mutatja, hogy az univerzum valódi természete és felépítése nem fizikai anyagi dolog!
A végén két idézet, melyeken érdemes elgondolkodnunk:
"Az új fizika alapvető megállapítása azt is elismeri, hogy a megfigyelő teremti a valóságot. Megfigyelőként személyes résztvevői vagyunk a saját valóságunk létrehozásának. A fizikusok kénytelenek elismerni, hogy az univerzum egy "mentális" konstrukció." Sir James Jeans úttörő fizikus azt írta: "A tudás áramlása egy nem mechanikus valóság irányába halad; az univerzum kezdetben sokkal inkább egy nagy gondolat volt, mint egy nagy gépezet. Már nem tűnik úgy, hogy az elme egy véletlen betolakodó az anyag birodalmába, hanem inkább a dolgok birodalmának teremtőjeként és kormányzójaként tekinthetünk rá." - R. C. Henry, “The Mental Universe”; Nature 436:29, 2005
"A kvantumelmélet páratlan gyakorlati sikere ellenére szó szerint igaz lehet, hogy még mindig cinizmus, értetlenség, sőt harag övezi." - T. Folger, “Quantum Shmantum”; Discover 22:37-43, 2001
(1) - http://phys.org/news/2015-02-big-quantum-equation-universe
(2) - https://www.facebook.com/Nassim.Haramein.official/photos/
Forrás: http://ujvilagtudat.blogspot.hu / http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2015/02/a-kvantumegyenlet-azt-sugallja-hogy-az.html#.VOd0nCwjiBF
Collective Evolution/
http://legendavadasz.blog.hu/2013/01/03/az_univerzum_legnagyobb_titkanak_nyomaban
Joao Magueijo ősrobbanás elmélete:
A magyarság és Európa.
A magyarság nem azáltal válik ki a világ népei közül, mert derekabb, vitézebb, okosabb lenne, mint a többiek. Még csak nem is az ősisége által, hanem azért, mert az 55 millió km2-es Eurázsia európai térségének kellős közepén vett birtokába egy 340 000 km2-es területet amelyet annyi balszerencse és oly sok viszály ellenére is - meg tudott tartani ezredéveken át, sőt ősi nyelvét sem vesztette el az idegen nyelvű és szokású népek tengerében sem. Ugyanakkor csakis a Kárpát-medence területét vette birtokába, s ha terjeszkedett is politikai-katonai hatalma révén, például a horvát és a dalmát vidékek felé, azokat nem népesítette be magyar telepesekkel. Történeti tény, hogy a magyarok a XIX. század végéig nem hagyták el tömegesen a Kárpát-medencét.
Feltűnő, hogy a keleti lovas népeknek nevezett etnikumok mindegyike (a germán nyelvű népeket nem soroljuk ide), a maga idejében ugyanígy tett. Katonai erejüknél fogva mind a szkíták, mind a húnok, mind az avarok, mind a magyarok, az adott korban, birtokolhattak volna másutt is jelentős területeket, mégsem következett ez be. Ennek, megítélésünk szerint, rendkívül nyomós okának kellett lennie.
Csak a legutóbbi időben bizonyosodott be, hogy Eurázsia benépesedésének első nagy hulláma is Közép-Afrikából indult meg 700 ezer évvel ezelőtt s eljutott Nyugat-, Közép- és Kelet-Európába a neandervölgyi ember. A Homo Neandertaliensis azonban nem a mai ember őse. A mi közvetlen őseink (Homo sapiens sapiens) cca. 70/50.000 évvel ezelőtt vándoroltak fel ugyancsak Közép-Afrika térségéből Európába s jutottak el, többek között, a Kárpát-medence térségébe is, valamint Közép-Ázsia tájaira is.
Az utolsó jégkort követően a vastag jégtakaró csak 8.300 táján tűnt el Európa északabbi övezetéből s a mezolithikumtól kezdve az éghajlat már nagyobbrészt a maival egyezett meg.
A Kárpát-medencét birtokukba vevő őskőkori kultúrák népei (is) ismerték az írást, a művészetet, a mítoszokat és a zenét. A rovás betűs magyar írás ősírásnak tűnik, amely -a jelek szerint - éppen a Kárpát-medencéből terjedt szét.
Az agglutináló magyar ősnyelv hordozói, a DNS-jellemzők alapján, együtt az őshorvátokkal, az őslengyelekkel és az ősukránokkal, a Kárpát-medence őslakóinak is tekinthetők, akik nyelvi és genetikai rokonságban állottak a közép- és belső-ázsiai szkíta-hún népcsoportokkal. Nyilvánvalóan ennek tudható be a Kárpát-medencében élők iránti érdeklődés és a Kr. születés előtti VII. századtól egyértelműen nyomon követhető népesség-beáramlások, elsősorban kelet felől (szkíták, daha-dákok, szarmaták, húnok, alánok-jászok, avarok, onogur-bolgárok, magyarok, besenyők, kúnok).
A sajátos nyelv, a keleti rokonság, a haditechnikai fölény és a Kárpát-medence anyagi javakban való rendkívüli gazdagsága (ásványi kincsek, földminőség, mérsékelt éghajlat, kiváló és hatalmas ivóvíz-készletek, gyógyvizek) lehetett a legfőbb kiváltója, majd fenntartója a magyarokkal szembeni máig meg nem szűnő ellenszenvnek vagy egyenesen gyűlöletnek. A nyugat-európaiak számára a szkíta- hún- avar- magyar népek egyformán gens detestanda, azaz elátkozott népek voltak, akiktől meg kell szabadulni és akiktől csodaszép országukat el kell venni. Ez a szándék 1920-ban valóra vált.
A magyarság keleti kapcsolatai azonban rendkívül erősek. Közel 3000 esztendő óta kimutatható egy egységes kultúra Belső-Ázsiától a Kárpát-medencéig, amelyet összefoglalóan szkíta- hún műveltségnek szoktunk nevezni.
Mind nyelvészetileg, mind régészetileg, mind a DNS-vizsgálatok, mind pedig az írott források alapján határozottan elvethető a hivatalosnak tekintett finnugor származás-elmélet, valamint az un. örökös vándorlás tudománytalan és primitív teóriája.
A magyar nyelvet beszélő népek számos népelnevezés alatt szerepelnek a forrásokban: szavárd (szabír), hunugur, türk, badzsgirt (baskír), kazár, madzsar, magyar, hungar. S ez az egykor jelentős lélekszámú nép Közép- Ázsia és a Kaukázus térségéből települt át a Kárpát-medencébe, több hullámban, ám nem idegen jövevényként, hanem az itt élők között található ősrokonok testvérnépeként.
Ez a körülmény teszi érthetővé a székely-kérdést, a Kárpát-medencei honalapítás alapvetően békés jellegét, de azt a rendkívül éles ellenérzést is, amelyet Európa népei éreznek a magyarokkal szemben.
Az új magyar őstörténet politikai és nemzetstratégiai kérdés is, kivált a legújabb Európa új korszakában és megváltozott viszonyai között.
(Megjelent: A magyarság és a Kelet. Őstörténeti konferencia. Bp. MVSZ, 2004, 22-23.)
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!
Dr. Bakay Kornél
Hawking: Az űrutazás lehet az emberiség életbiztosítása.
Az agressziót ki kell gyomlálni az emberi fajból, mert "félő, hogy valamennyiünket elpusztít" - erre figyelmeztetett a világhírű elméleti fizikus, Stephen Hawking, hozzátéve, hogy az űr meghódítása viszont megmentheti az emberiséget.
Hawking a londoni tudományos múzeum egyik rendezvényén arról beszélt, hogy az emberiség jövője az űr felfedezésétől függ, és azt jósolta, egy nap más planétákat is meghódítanak az emberek.
hirdetés
A tudós a rendezvényen elhangzott kérdésre válaszolva fejtette ki nézeteit a jövőről és arról, hogy szerinte milyen változásra lenne szüksége az emberiségnek.
"Az emberi vonás, amin a leginkább változtatnék, az agresszió. A barlanglakó ősemberek korában ez előnyt adhatott a túléléshez, a több élelem, élettér vagy egy társ megszerzéséhez, akivel utódot lehetett nemzeni, de manapság félő, hogy mindannyiunkat elpusztít" - fogalmazott.
Hawking hangsúlyozta, hogy egy nagy atomháború a civilizáció és akár az emberi faj végét jelentheti, és kiemelte, hogy szerinte az empátiára van a legnagyobb szükség, ami segít a békés és szeretettel teli együttélésben.
Az űrutazás lehet az emberiség "életbiztosítása", és létkérdés, hogy folytatódjon, mert a más bolygókon való letelepedéssel megelőzhető az emberiség eltűnése - hívta fel a figyelmet.
Forrás: AFP/Evert Elzinga/Origo.
Eredetünk.
Mára teljesen elszakadtunk a természettől, aminek vitathatatlanul részei vagyunk. Gyakorlatilag mindenki beteg a bennünket elözönlő vegyszerektől és a mesterséges, adalékokkal zsúfolt hamis ételektől, génmódosított alapanyagoktól. Egy átlagos újszülött köldökzsinórvérében már az első levegővétel előtt 287 ismert vegyszer található. A jó hír az, hogy sok mindent tehetünk ez ellen. Nem kell kényelmet nyújtó technológiánkról lemondani, de azt ötvöznünk kell ősi tudásunkkal. facebook.com/sevaster1
https://vimeo.com/116456811
https://vimeo.com/116456811
2015. február 15., vasárnap
Az iskola nemcsak megbetegít, butává is tesz.
A társadalom túlnyomó többsége éppoly megkérdőjelezhetetlen törvényszerűségként fogja fel, hogy a gyereknek óvodában, majd iskolában a helye, mint az évszakok váltakozását. Pedig az általános tankötelezettség még nincs 150 éves, 1868-ban vezette be Eötvös József. Mária Terézia 1777-es Ratio Educationisa ugyan kötelezte a 6 és 12 év közötti gyermekeket az iskolába járásra, ez azonban az akkori magyar gazdasági-társadalmi viszonyok miatt nem realizálódott.
Hogy iskolára szükség van, alig néhányan kérdőjelezték meg az elmúlt másfél évszázadban, arról azonban, hogy ennek az iskolának hogyan is kellene kinéznie, parázs viták folytak szinte a kezdetektől. A 20. század elejétől aztán burjánzásnak indultak a különféle reformpedagógiai irányzatok, néhány teoretikus pedig egészen az iskola mint intézmény elvetéséig is eljutott.
Az iskola agymosás
Ennek egyik leghíresebb példája a bécsi születésű Ivan Illich, aki egyenesen a társadalom iskolátlanítását (deschooling society) tartotta volna üdvözítőnek. Illich az iskolát a társadalmi egyenlőtlenségek melegágyának, az ott folyó
OKTATÁST PEDIG EGYFAJTA AGYMOSÁSNAK TARTOTTA, AMELYNEK EGYETLEN CÉLJA, HOGY AZ EGYÉNT A FOGYASZTÓI TÁRSADALOM IGÉNYEINEK MEGFELELŐEN IDOMÍTSA.
Minél alaposabb agymosáson esik át valaki (minél jobban tud az iskola önkényes elvárásaihoz alkalmazkodni), annál privilegizáltabb helyet tud kiharcolni magának a társadalomban. Aki pedig valamilyen okból nem tud mindehhez idomulni, azt a társadalom megbélyegzi, és a margóra löki.
Egy másik radikális iskolakritikus, John Holt deschooling helyett unschoolingot, azaz nem iskolázást javasolt. Holt nem társadalomtudósként, hanem gyakorló pedagógusként jutott arra a felismerésre, hogy az iskola nem fejleszti, hanem egyenesen rombolja a gyerek intelligenciáját. A tanárok azzal, hogy szakértők által meghatározott tananyagot töltögetnek a gyerekek fejébe, egyet érnek el: kiölik a gyerekből a természetes, veleszületett kíváncsiságot, a világ megismerésének vágyát.
Ijedség, unalom, görcsös megfelelési kényszer
Holt egy barátjával közösen szokatlan kísérletbe fogott. Míg egyikük tanított, másikuk a gyerekek között ült, és a reakcióikat figyelte. Hogy mit látott a megfigyelő? Ijedséget, unalmat, görcsös megfelelési kényszert. A gyerekek minden energiája arra fordítódott, hogy elkerüljék a kudarcot, és hogy megfejtsék, vajon mit akarhat tőlük a tanár. Az adott téma iránti érdeklődés, az órán felvetett probléma megoldásának vágya és öröme semmilyen módon nem játszott szerepet viselkedésükben.
Holt lassanként megértette, hogy az iskolában valójában nem tanulás folyik, hanem azoknak a természetes tanulási képességeknek (akár életre szóló) elfojtása, amelyekkel minden ember rendelkezik első életéveiben. Egy kisgyerek mindenféle dresszúra nélkül, pusztán megfigyelés, utánzás és próbálkozás útján képes megtanulni járni, a vizeletét-székletét visszatartani, egyszerre akár több nyelven kommunikálni, verseket, meséket memorizálni, rajzolni, számolni, sőt olvasni is (a különféle technikai kütyük kezeléséről nem is beszélve) – amennyiben biztonságos, támogató, ingergazdag környezet veszi körül.
Nem feltétlenül analfabéta, aki nem jár iskolába
André Stern soha nem járt iskolába. Magyarul nemrégiben megjelent könyvében – melynek alcímeEgy boldog gyermek története – arról mesél, hogyan jutott különféle ismeretek, készségek és szakmai tudás birtokába úgy, hogy a szülei sosem tanították, tevékenységét sem dicsérettel, sem szidalmazással nem minősítették, érdeklődési körét nem irányították, időbeosztását nem szabályozták, pusztán lehetővé tették számára, hogy mindig azzal foglalkozzon, ami lelkesedéssel tölti el.
André Stern ma gitárkészítő, gitárművész, egy zenei magazin főszerkesztője, családapa, az anyanyelvén kívül négy nyelven ír és beszél, az iskola nélküli nevelés szószólója. Nem arra buzdít, hogy ne adjuk iskolába a gyerekeinket, csupán azt szeretné, ha tudnánk, nem az iskola az egyetlen üdvözítő út a boldog, kiteljesedett felnőttkor felé. Stern könyve ebben az értelemben egyfajta úti beszámoló, egy olyan ember fejlődésregénye, akinek minden cselekedetét kizárólag belső motiváció vezérelte.
Ma Magyarországon unschoolingról beszélni eléggé valóságtól elrugaszkodott dolog. Iskolarendszerünket – bármilyen negatívan ítéli is meg a közvélemény – nem fenyegeti az a veszély, hogy a szülők tömegesen kimentenék belőle csemetéiket. És bár az alternatív iskolákba jelentkezők száma az utóbbi években látványosan nőtt, a társadalomnak csak egy szűk rétege érdeklődik ezen intézmények iránt, a pedagógusszakmában pedig még mindig általános az alternatívok lekezelése, pedagógiai eredményeik megkérdőjelezése. (Lásd például Szilágyi GyulaMegbukott az iskola? című remek szociológiai munkáját.)
A tekintélyelvű iskolából nem kerülnek ki demokraták
Bár a legtöbb emberben felmegy a pumpa, ha az oktatás megreformálásáról hall, hiszen az elmúlt évtizedekben folytonos reformoknak voltak kitéve az érintettek (tanárok, szülők, diákok, vagyis gyakorlatilag mindenki), valójában a szó lejáratásán kívül nem nagyon történt semmi. Iskoláink még mindig a katonai mintára kialakított porosz iskolák jogutódai. Állami intézmények, ami nálunk egyúttal azt is jelenti, hogy központosítottak, bürokratikusak és hierarchikus felépítésűek.
Ha megkérdeznénk a szülőket, mit szeretnének, milyen fiatal kerüljön ki az iskolai futószalagról 12 év tanulás után, a legtöbben nyilván valami ilyesmit mondanának: legyen érett, önmagáért és másokért felelősséget vállaló, együttműködésre és önálló munkára egyaránt képes, a világra nyitott és a társadalmi kérdések iránt fogékony. Ha így van, az elvárás teljesen irreális.
A hatéveseket fekete pontokkal riogató vagy piros pontokkal lépre csaló, a hibázást – ami pedig minden tanulás alapja – szégyennek tekintő, a gyerekeket versengésre serkentő, azaz egymás ellen kijátszó, illetve megbélyegző, az egyéni különbségeket vagy megoldási kísérleteket figyelmen kívül hagyó, tekintélyelvű iskolából kikerülő gyerekek szükségszerűen önállótlanok és kooperációra képtelenek, a híres iskolai szocializáció eredményeképpen pedig sem a szolidaritás, sem az empátia nem teng túl bennük.
Lehet, hogy történelemórán azt tanulják, hogy a demokrácia a létező legműködőképesebb államforma, vagy hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméi a mai napig követendőek, csakhogy sem a családok, sem az iskolák többségében nem ezt látják maguk körül. Egy centralizált, autoriter iskola nem tud demokratikus embereket képezni, hiszen a gyerek nem annak hisz, amit mondanak neki, hanem annak, amit a saját bőrén tapasztal.
Nagyon kevés önszabályozó gyerek van a világon.
André Stern ugyanabból indul ki, amiből a pedagógia fenegyerekei (a fent említett Illichen és Holton kívül például A. S. Neill, az angol Summerhill iskola alapítója, amelyet közös tanár-diák önkormányzat működtet, vagyis a gyerekeknek beleszólásuk van abba, mit tanuljanak, melyik tanárt vegyék fel az iskolába, milyen legyen a házirend). Szemben az évszázados hagyománnyal, a reformpedagógiák alaptétele szerint az ember eredendően jó, szociális, a világra nyitott lény.
Stern ennek az alapvetésnek a krónikása. Azon kevesek közé tartozik, akik – Neill szavával – önszabályozó gyerekként nőhettek fel. Nem írta elő neki senki, mi az, amit egy rendes gyereknek tudnia kell, mi az, ami az általános műveltség része.
Abba sem szóltak bele, hogy naponta mennyi időt tölt ezzel vagy azzal a tevékenységgel, és főképp nem izgatták magukat azon, hogy valamit időben megtanul-e, vagy sem. És tévedés ne essék: nem is tanították. Viszont minden kérdésére igyekeztek válaszolni, vagy megmutatták, hol találhat rá feleletet.
Stern hangsúlyozza, hogy ő nem kivétel, nem csodagyerek. Hasonló körülmények között minden gyerek így reagálna, legfeljebb más-más területeket akarna felfedezni magának.
Ha hagynánk, hogy a tanulás ne külső kényszer, hanem belső motiváció (mint ahogy eredendően mindenkinél az) legyen – vagyis ne a szülői elvárások és a tanár szigorának következménye, hanem a gyerek aktivitásának és érdeklődésének eredménye –, meglepően kevés lusta gyerekkel találkoznánk.
Hogy milyenek az önszabályozó gyerekek? Neill szerint a legszembeötlőbb ismérvük az, hogy nem félnek. Bíznak az emberekben, az életben. Kíváncsiak. Alig van bennük agresszió. Nem hódolnak be tömegérzelmeknek. Érzelmileg igényesek. Jól tudnak együttműködni másokkal. Őszinték, nem tanultak meg színlelni, hiszen senki sem kényszerítette őket hazug helyzetekbe.
A szülőnek mindig a gyerek pártján kell állnia
Bár az iskolán kívüli, úgynevezett családi iskolázást választók száma a 70-es évek óta világszerte folyamatosan növekszik (az USA-ban kétmillió körüli a home schoolingban részt vevő gyerekek száma, persze a szülők motivációja más és más; az exhippik az állami iskola uniformizáló hatását kritizálják, a keresztények a hamis értékek közvetítését), nem valószínű, hogy a közoktatást mostanában le fogja váltani a tanulásnak ez az egyéni módja.
Mégis fontos, hogy beszéljünk erről is. A pedagógia, a pszichológia, de az agykutatás is jelentős felfedezéseket tett az elmúlt évtizedekben a gyerekek fejlődésével kapcsolatban. Nyilvánvalóvá vált, hogy az intelligencia szorosan összefügg a lélektani tényezőkkel, hogy a félelem (hosszú távon egész biztosan) gátolja a teljesítményt, és hogy a rossz tanulókat sokszor maga az iskola gyártja. Az az iskola, amely képtelen az új fejlődés-lélektani ismereteket működésébe integrálni.
Nekünk, szülőknek kell képeznünk magunkat, hogy – amint az Vekerdy Tamás oly sokszor hangsúlyozza – szükség esetén határozottan kiálljunk a gyerekeink mellett, akár az iskola ellenében is.
http://utajovobe.eu
http://utajovobe.eu/hirek/eu-tarsadalom-es-jog/5214-a-legtobb-iskolat-ugy-mukodtetik-mint-egy-uveghazat
2015. február 9., hétfő
William Collier professzor: kutyából nem lesz macska. - A darwinizmus elakadt – összeomlik az evolúcióelmélet?
Egyre határozottabb azon kutatók hangja, akik a makroevolúció bizonyítékainak felülvizsgálatát szorgalmazzák. Az ELTE egykori vendégprofesszora szerint paradigmaváltás közeleg.
– Hogyan került kapcsolatba az Intelligent Design (Értelmes Tervezés) mozgalommal?
– Nagy hatással volt rám a Pennsylvania Egyetem biokémikusának, Michael Behe-nek Darwin fekete doboza című munkája; ez a mű, amely magyarul is megjelent, Amerikában a tudományos könyvek toplistáján szerepel. Az alapgondolat és az ezzel kapcsolatos vita Szókratészig és Platónig nyúlik vissza, s a történelem során újra és újra felbukkan. A viktoriánus korból származik a sokat idézett felvetés, miszerint ha találunk egy órát, s megvizsgáljuk a működését, arra kell következtetnünk, hogy az egy ügyes alkotó műve; a világ pedig sokkal bonyolultabb szerkezet, mint egy óra. David Hume később előállt egy filozófiai vitairattal, majd Darwin megírta a paradigmaváltást jelentő A fajok eredete című könyvét, és az értelmes tervezés rövidesen elvesztette támogatottságát. Azonban a XIX. század elején itt-ott mégis felbukkant, aztán ismét újjáéledt, méghozzá 1953-ban a biokémia területén, mikor Watson és Crick fölfedezte a DNS-t. Crick meggyőződéses materialista, s ő ismerte fel, hogy a DNS-ben rejlik egy kód. Ahol pedig kód van, ott létezik nyelv is vagy valamiféle információ. Felmerült a kérdés: honnan ered az információ?
– Erre nyilván materialista választ is lehet adni.
– Hát hogyne. A hatvanas években Crick írt egy cikket, miszerint a földi élet csírája egy távoli galaxisról került ide. Ezzel persze nem válaszolt meg semmit, viszont beismerte: számára is képtelenség, hogy az élet az általa feltételezett négymilliárd év alatt létrejöhetett a földön. Egy ízben megfordultam a világhírű Polányi Mihály lakásán az Andrássy úton; szerintem ő egyike azoknak, akik Nobel-díjat érdemeltek volna. Nagyon érdekelte a tudományfilozófia, és az elsők közt fogalmazta meg, hogy egy gépet nem lehet fizikai és kémiai képletekre egyszerűsíteni, mert ezzel még nem magyarázzuk meg a működését. Ha valaki el akar készíteni egy tésztagyártó masinát, azt azért teszi, hogy egy tésztalapból tésztacsíkokat állítson elő. Elképzel egy gépet, amellyel el lehet végezni a munkát, majd megtervezi a részleteket, és odaadja a tervet egy mérnöknek, aki kidolgozza, miként kell legyártani a szerkezetet. Aztán kell egy gyár, ahol az emberek megértik a feladatot, a különböző részeket elkészítik és összerakják. A folyamat minden állomásán szükséges az intelligencia és a továbbadott információ. Polányi rájött, hogy az élő szervezetekben apró molekuláris gépek dolgoznak, s híres cikkében megfogalmazta, hogy az élet több, mint kémia és fizika. Az olvasóra hagyta az ebből levonható következtetést. Néhány évvel később sok kémikus és biológus indult el ezen az úton.
– Pedig az általános nézet szerint az élet létrejöttéhez csak anyagra, energiára és időre van szükség.
– Ezzel kapcsolatban 1953-ben történt Urey és Miller híres kísérlete: a feltételezett ősi körülményeket modellezve képesek voltak egy aminosavat előállítani. Ez olyan szenzáció volt, hogy minden újság címlapon hozta. A tudósok azt mondták: már majdnem tudják, hogyan kell életet létrehozni. Most, ötven évvel később teljesen világos, hogy ez tévedés volt. Az 1970-es évek elején Charles Thaxton biokémikus egy geokémikus kollégájával együtt közreadta a kémiai evolúció kritikai elemzését. A kémiai evolúció vezérgondolata, hogy élettelen kémiai elemekből létrejöhet az élet egyszerű formája, s ebből lépésenként megvalósulhat a darwini koncepció, bár Thaxton szerint erre nagyon kicsi az esély. Ha egy órát mozsárban összetörünk, s a darabokat egy dobozban rázzuk a végtelenségig, nem fog működő órává összeállni. A könyv utolsó fejezetében azt állították, kellett lennie egy intelligenciának, amely közbeavatkozott. ők használták először az Intelligent Design, azaz az értelmes tervezés kifejezést. Elméletük ellenzői azzal érveltek, hogy a szerzők teológiai alapon űzik a tudományt.
– És nem?
– Amennyiben ön természettudós, nem hozhatja fel érvként, hogy X. vagy Y. kutató ateista, illetve hívő. Csak azt mondhatja, hogy tudományos érveiket helyesnek vagy helytelennek tartja. A mai napig egyetlen publikáció sem szolgált perdöntő tudományos cáfolattal Thaxtonnal szemben. S ha már az evolucionista érvelésnél tartunk: a nyolcvanas évek elején Philipp Johnson, a Barclay Egyetem jogászdoktora, a retorika és a vitaelmélet professzora elolvasta Richard Dowkins Vak órásmester című könyvét, amely a legjobban megírt evolúciót népszerűsítő könyv. Aztán elolvasott egy másikat is, ezt Michael Danton, egy molekuláris biológiával foglalkozó ausztrál tudós írta Evolúció: egy elmélet válságban címmel. Danton egyébként nem vallásos ember. Johnson azt mondta: tudós nem vagyok, de ügyvéd igen, és meg tudom állapítani, ha valaki rosszul érvel. Ő is írt egy könyvet, ami egy csapásra bestseller lett. A címe: Darwin on trial (Darwin pere - a szerk). Ízekre szedte a tudományos darwinizmus érvrendszerét. Johnsont tekintik a modern intelligens tervezés mozgalom atyjának, az ő hatására írta meg Behe az előbb említett művét. Az ID azoknak a természetben előforduló sémáknak a tanulmányozásával foglalkozik, amelyek leginkább egy intelligencia közreműködésével magyarázhatók. Nem paratudomány, és nem is feltétlenül származik vallásos meggyőződésből. Mindössze azt állítja, hogy a rendelkezésre álló tudományos adatok ebbe az irányba mutatnak. S itt megáll, mert ez a határ, ahol át kell adnia a szót a filozófiának vagy a teológiának.
– Ha megvizsgálok egy órát, valóban a készítőjére asszociálok, mert tudom, hogy számos órásmester él a világban. Ám ha az volna a meggyőződésem, hogy nincsenek órásmesterek, kidolgoznék egy ennek megfelelő hipotézist. S aki eleve feltételezi, hogy létezik a világmindenség alkotója, ezt a hitét igyekszik igazolni a kutatásaival.
– Polányi mondta: ahogy műveljük a tudományt, az nem független attól, milyen emberek vagyunk. Egy percig sem állítom, hogy a tudományos eredménynek és a kutató hitének nincs köze egymáshoz; a kérdés csak az, hogy igazolja-e az eredmény a kutató hitét. A darwinizmusnak nem sikerült megfelelően igazolnia a materializmust. Az igazán jó tudósok bevallják: mindig többet tudnak, mint amennyit képesek megfogalmazni, bizonyítani. Einstein nem csupán egy kísérletsorozat végeredményeként alkotta meg a relativitáselméletet; előbb megvizsgálta a newtoni gravitációt, és úgy vélte, hogy valami nincs rendben vele. Volt hite, miszerint az univerzumnak ésszerűnek kell lennie. De fordítva is működik a dolog: Anthony Flew oxfordi professzor híres ateista volt, az agnosztikusok egyik jelentős alakja. Körülbelül két éve deista nézetre váltott épp az ID tudományos érveinek hatására.
– Felsorolna néhány ilyen érvet?
– Például: a baktériumoknak van egy kis ostoruk, amelynek segítségével képesek közlekedni. Ezt flagellumnak nevezzük. Ha ön mikroszkóp alá teszi a baktériumot, látja: a flagellum forog, mint egy propeller, és a baktérium száguld előre. Tíz-húsz év kellett ahhoz, hogy a kutatók megértsék, hogyan működik mindez. Van a baktériumban egy proteinből készült gépezet. Kerek ágyazatban forog a propeller, s egy kicsiny motor forgatja, percenként tizenhétezres fordulattal; a baktérium egyik pillanatról a másikra képes megváltoztatni mozgásának irányát. Ha e kis biokémiai motor körülbelül tizenöt funkcionális eleme közül bármelyiket kivennénk, működésképtelenné válna. Ez alapján alkotta meg Michael Behe a tovább nem egyszerűsíthető komplexitás fogalmát, s ez nagy kihívás elé állítja a darwinizmust. Az evolúció ugyanis a tudósok számára a természetes kiválasztódást jelenti, amely véletlenszerű mutációkon keresztül megy végbe; e mutációk piciny változásokat hoznak létre az organizmusban, s így megfelelő mennyiségű idő elteltével képes az egyik faj egy másikká átalakulni. A mutáció véletlenszerű, nincs tudatos célja. Az evolúció központi gondolata a véletlen és céltalanság. De hogyan tudott kifejlődni a flagellum? A baktériumnak mozognia kell, hogy élelmet találjon. Az evolúció csak lépésről lépésre tud ilyen komplex rendszert összehozni, de a baktérium nem várhatja meg a folyamat végét, mert ha nincs flagelluma, megsemmisül. Mondok még egy példát: ha ön megvágja a kezét, életveszélyben van, amennyiben nem áll el a vérzés. Ezért a szervezete rögtön beindít egy biokémiai parancssort: fehérje képződik, és az egymással kölcsönhatásba lépő fehérjék a vágás helyén egy halászhálóhoz hasonló alakzatot formálnak; a sejtekkel érintkezve ez a háló megszilárdul, és kemény réteget alkot. A seb eltömődésével viszont leáll az alvadási folyamat. Ha a szervezete nem állítja el a vérzést a megfelelő időben, aztán nem szünteti be az alvadást is a kellő pillanatban, ön meghal. Hogyan tudna egy ilyen képességet lépésről lépésre kifejleszteni? Sok száz olyan biokémiai rendszer van, amely nem jöhetett létre fokozatosan. Aki átnézi a professzionális biokémiai irodalmat, látja: nincs válasz arra, hogy az organizmusok hogyan maradhattak életben a fejlődés utolsó lépése előtt.
– Az ID hívei mindenféle evolúciós szisztémát kizárnak?
– A szelekcióval, ami azt jelenti, hogy egy fajon, családon, nemen belül jön létre változás, senkinek nincs problémája. Az evolúcióelmélet viszont arról szól, hogy egy baktériumból hogyan lesz medúza, abból rák, abból kétéltű és így tovább. Ha veszünk egy kutyát, tenyészthetünk belőle egy másik fajtát, azt azonban maga Darwin is beismerte, hogy kutyából képtelenség macskát tenyészteni. Dembski, a kiváló matematikus összefüggésbe hozta Behe elgondolását az információelmélettel. Rájött, hogy egy medúzában sokkal kevesebb az információ, mint egy cápában. Ahhoz, hogy a medúza cápává alakuljon, valóságos információrobbanásra lenne szüksége. De vajon honnan kaphatna ilyen mennyiségű információt? Az evolucionisták szerint az információ kifejlődik, azonban nincs ismert példa arra, hogy az információ máshonnét származhat, mint valamilyen intelligenciából. Az evolucionista biológia egy feltételezéseken alapuló tudományos terület, s ezek a feltételezések a matematika, a fizika, a kémia és az informatika területén nem bizonyíthatók.
– Mint minden kisebbségi mozgalomnak, az értelmes tervezésnek is van szubkultúraíze, ami sokak számára szalonképtelenné teszi. Nem okozott önöknek végzetes presztízsveszteséget, amikor Amerikában nem sikerült elérniük az oktatási törvény módosítását?
– Az Egyesült Államokban ezt kulturális háborúnak nevezik, ugyanis a kultúrára nézve meghatározó, mi az uralkodó tudományos nézet. Létrejöhet-e az élet a semmiből? Vagy valaki belekódolta az anyagba az információt, ami maga az élet? Egy materialista számára nincs zavaróbb és felkavaróbb, mint az intelligens tervezés. S a kultúrának és korszellemnek megfelelően többnyire ők töltik be az egyetemek vezető pozícióit, ezért nem kaphat az ID kellő publicitást. Az evolúció tudományos dogma, amit nem illik megkérdőjelezni. Ám itt van előttem egy lista, több mint négyszáz akadémikus, tanszékvezető, impozáns tudományos fokozatokkal rendelkező kutató neve szerepel rajta a világ sok egyeteméről. A névsor fölött ez áll: „Kételkedünk abban, hogy a véletlen mutáció és a természetes szelekció megmagyarázza az élet bonyolultságát; a darwini elmélet bizonyítékainak körültekintő elemzésére van szükség." Lehetséges, hogy újabb paradigmaváltás felé haladunk. Százötven éve a tudósok azt mondták: lehet, hogy meg tudjuk magyarázni a dolgokat Isten nélkül. Most kezdenek rájönni, hogy ez tévedés volt. A paradigmaváltás rendszerint nem úgy történik, hogy hirtelen mindenki átáll a másik oldalra; a régi tudományos iskolák képviselői többnyire halálukig harcolnak a nézeteikért, és csak az új generációk szemléletében következik be a változás. Személyes véleményem az, hogy a darwinizmus ki fog múlni, mert tudományosan életképtelen.
– Mások viszont úgy érzik, az intelligens tervezés visszatérést jelentene a középkorba.
– Talán meg fog lepődni: a középkori értelmiségiek közt alig akadt olyan, aki elhitte, hogy a Föld lapos. Dante pokla ezért van a Föld közepében. Az 1200-as években egy tudós azt a feladatot adta diákjainak: öt különböző módon bizonyítsák be, hogy gömbölyű a Föld. A középkori királyszobrok gömböt tartanak a kezükben, tetején kereszttel; ez a Krisztus uralma alá tartozó földgolyót jelképezi. Plótinosz is fölvetette az ókorban, hogy a Nap körül kering a Föld, ám csak Kopernikusz idejére állt össze elegendő bizonyíték ahhoz, hogy széles körben megváltozzék az emberek gondolkozása. A felvilágosodás és az azt követő ideológiák sajátsága, hogy igyekszenek mindent eltörölni, ami korábban létezett. A sötét középkor kifejezés a XIX. századi pozitivistáktól származik, mára azonban kiment a divatból, hiszen e kor rehabilitációja zajlik. A középkor tudományossága nagyon magas színvonalú volt, az egyetemek is akkor jöttek létre. Azonban a kutatás még abból indult ki, hogy van teremtője, tehát értelme és célja a világnak. A materializmus nem ismeri a választ arra, mi okozta az ősrobbanást, hogyan jöhet létre az élettelen anyagból élő, hogyan alakultak ki a fajok és az igen finoman hangolt világegyetem; a vizsgálatok évtizedek óta nem vezetnek a problémák megoldásához, csak újabb nehézségeket vetnek fel. Az evolúció olyan kulcs, amely nem illik a zárba. Ám ha belátjuk, hogy mindezt csak egy alkotó értelem hozhatta létre, lehetőséget kapunk a további vizsgálódáshoz ott, ahol a darwinizmus elakadt.
Balavány György
(A cikk eredetileg a Magyar Nemzetben jelent meg.)
http://www.mindennapi.hu
Kapcsolódó videó:
*A Darwin evolúciós elmélet hazugsága :Az egyik legnagyobb hazugság az emberiség történelmében az evolúciós elmélet,mely szerint egy véletlen folyamat eredményeként alakult ki az élet a Földön.
A videó teljes mértékben,minden oldalról megcáfolja ezt az elméletet és egyértelműen bizonyítja - már akinek erre még szüksége van - , hogy a Teremtő Isten, a mi Atyánk teremtett mindent !
Ami nem stimmel a videóban, az a több millió évek említése, hiszen tudjuk,hogy Isten kb. 6000 éve teremtette a Földet és az élővilágot és így az embert is.
Ezt leszámítva mindenképp ajánljuk figyelmetekbe, főleg azon kedves embertársainknak akik elhiszik az evolúciós elméletet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)