https://tenyekerodje.blogspot.com/2023/11/a-szkita-szittya-erkolcs-24-pontja.html
Hioszi Tatiosz [Hiosz, Kr. e. 368 k. – Hiosz, Kr. e. 289 k.]
Tatiosz Kr. e. 368 körül született a török partoknál fekvő Hiosz szigetén. Apja, Gallinosz szerszámkészítő mester volt – írja Kalimonasz a naplójában -, aki már gyermekkorában támogatta fia ember- és életszeretetét, elmélyülő hajlamát. Tatiosz bebarangolta a sziget hegyi falvait, miközben beszélgetett az emberekkel. Kérdéseket tett fel az ifjaknak:
– Gondoltál-e arra, hogy az emberi gondolat a leghatalmasabb építő és romboló erő? – Aki jól válaszolt, annak ajándékot adott: egy almát, egy fürt szőlőt, egy olajágat, vagy egy tengeri csillagot, amelyet ő hozott fel a tenger mélyéről.
Később elajándékozta legnagyobb kincsét: tudását a szeretetről, amelyet az élet igazi tudományának tartott:
– Azért élünk, hogy szeressünk és szeressenek. Sokan későn, vagy soha nem találnak rá az élet ezen egyszerű és tiszta magyarázatára.
– Három kiválóság van, amelyre az ember született: a szeretni tudás, a szeretet elfogadása és az élet szeretete.
– Amikor a megértést elneveztük szeretetnek, trónjára emeltük az embert.
351-ben, tizenhét évesen Athénba ment, és Platón Akadémiáján bölcseletet tanult. Ott ismerte meg későbbi mesterét, Arisztotelészt, aki 367-tól 347-ig hallgatta Platón előadásait. Négy esztendő múltán útjaik elváltak. 347-ben Platón elhunyt, iskoláját nem Arisztotelészre, hanem unokaöccsére, Szpeuszipposzra hagyta. Ennek oka abban keresendő, hogy Arisztotelész tanításaiba beépítette a Platón előtti iskolák természettudományos (mechanikai és fiziológiai) eredményeit is.
Arisztotelész 347-ben barátja, Hermeiász hívására a müsziai Atarneoszba utazott. 345-ben, a perzsa zavargások idején Hermeiászt megölték, ekkor védelmébe vette barátja unokahúgát, Püthiát, és Mütilénében összeházasodtak. Akkoriban Tatiosz bölcseletet hallgatott a Szpeuszipposz irányítása alatt álló Akadémián. 343-ban Arisztotelész – Philipposz hívására – Pellába ment, és Nagy Sándor nevelője lett. Tatiosz hazatért Hioszra, és feleségül vette Theiát. Hamarosan két lányuk született: Eupalina, az iskolaalapító és Amphissza, a tanító.
335-ben hírét vette a Peripatosz nevű egyetem megalapításának. Athénba hajózott, és harminnchárom évesen ismét tanulni kezdett, ezúttal Arisztotelész iskolájában. Mestere előadásai lenyűgözték:
– Isten oka és kezdete mindennek. Ennek tudása isteni résszé tette szellemünket. (Arisztotelész).
– Vond ki a rosszból a rosszat, máris megtalálod benne a jót – mondta Tatiosz 330-ban, már a Peripatosz tanáraként hallgatóinak.
Kalimonasz 328-ban arra kérte, térjen haza:
– Szükségünk van egy olyan tanítóra, akit az istenek megtanítottak gondolkodni és nevetni.
Tatiosz 325-ben végleg hazaköltözött Hioszra, majd megnyitotta iskoláját a Platián. „A Nap fénytengere felnyitotta a szemeket” -. Athénből, Tanagrából, Megarából, Epheszoszból és a környező szigetekről is érkeztek hallgatók, hogy megismerjék a tanításait.
– Akinek célja a helyes élet – annak eszköze az emberség.
– Külön világ minden ember, ami összeköt bennünket egymással – az az emberség.
Tatiosz égi tudás birtokába jutott Athénban – írta Kalimonasz.
Te is tudod mindezt, csupán elő kell venned a mélyből – válaszolta Tatiosz.
Arisztotelészt 323-ban istentagadás vádjával (eurymedon astheia) elmozdították Athénból. Bár Tatioszt sok fontos feladat kötötte otthonához (lánya, Eupalina iskolát nyitott a sziget fővárosában a szegények számára), mégis Athénba sietett.
– Az igazság aranyból van, és kiállja az idő próbáját – írta levelében Kalimonasznak Athénból. De későn érkezett. Arisztotelészt időközben Halkiszba száműzték (kutatói szerint ott élt haláláig, 322-ig). Iliadész, Tatiosz kiváló tanítványa azt állítja, Arisztotelész nem jutott el halkiszi otthonáig. Az Evia-szigeti Euriposz szakadék előtt látták utoljára. Feltételezik, hogy ellenségei a szakadékba lökték.
Tatiosz Kr. e. 325-től élete utolsó napjáig vezette a Szeretet Tanításai hioszi iskolát. Jegyzeteit, naplóját, leveleit, írásait tanítványára, Kalimonaszra hagyta.
– Annyi szépség, annyi igazság, annyi bölcsesség van benned, Tatiosz. Engedd meg, hogy követhessünk téged.- írta levelében Kalimonasz a Mesterének.
– Bennetek rejlik a csoda. Így inkább én követlek titeket, a szeretetben és bölcsességben – válaszolta Tatiosz.
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
1950 óta mély tisztelettel kutatom Hioszi Tatiosz munkáit. Közel negyven éve minden ráutaló sort, jegyzetet, napló- és levéltöredéket, verset és gondolatot feljegyzek. Eredményeimet rendszerezem, s ha új adatra bukkanok, javítom, átrendezem. A legapróbb, a legjelentéktelenebbnek tűnő utalást is fontosnak tartok, hogy jobban megismerhessem a hioszi tanító munkáját, és átadhassam a világnak.
Sztavrosz Karakonsztantinidisz, Athén,1989. május 29.
