Amikor a hírek a testünkben maradnak:
Van, amikor nem történik velünk semmi különös, mégis feszültek vagyunk, szorít a mellkasunk, vagy estére egyszerűen „ok nélkül” elfáradunk.
Ilyenkor általában nem az életünk eseményei terhelnek meg minket, hanem azok a hírek és történetek, amelyeket nap, mint nap magunkba engedünk.
A folyamatosan érkező negatív tartalmak nemcsak a gondolatainkra hatnak, hanem a testünkben is nyomot hagynak. Úgy feszítenek, mintha mindig történne valami baj. Akkor is, amikor éppen biztonságban vagyunk.
Ez az írás arról szól, hogyan maradhatunk tájékozottak anélkül, hogy közben kimerülnénk, és miért van teljesen rendben az, ha határt húzunk a hírfogyasztásban.
A tartalomból:
Amikor a hírek „beköltöznek” a testedbe. Avagy így hat a sok negatív tartalom ránk.
Tájékozottnak lenni, – de közben - nyugodtnak maradni. Határhúzás a hírfogyasztásban.
Miért fáraszt le ennyire a negatív hírfolyam, és hogyan lépjünk ki belőle?
Nem kell mindent elbírni. A negatív posztok és hírek rejtett ára.
Kevesebb görgetés, több nyugalom. Apró szokások, amik védenek a rossz hírektől.
(A National Geographic cikke alapján.)
Néha elég csak pár percet „rápillantani a hírekre”, és azt vesszük észre, hogy összeszorul a gyomrunk, feszültebbek vagyunk, nehezebben alszunk el, vagy egyszerűen eltűnik a jókedvünk. A sok negatív hír és poszt nemcsak lehangol, hanem a testünk stresszreakcióját is gyakrabban bekapcsolhatja, és ez idővel megterhelővé válhat.
Természetesen nem az a cél, hogy ne legyünk tájékozottak, hanem az, hogy közben ne daráljon be minket a folyamatos rossz hírfolyam.
Vajon miért ragadunk bele a rossz hírekbe?
Az agyunk természeténél fogva jobban figyel a veszélyre, mint a jó hírekre, mert régen ez segített túlélni. Ma viszont a telefonon folyamatosan jönnek az újabbnál újabb tartalmak, és könnyű úgy érezni, hogy „még egyet megnézek, csak hogy képben legyek”.
A gond az, hogy a sok egymás utáni, nyomasztó hír úgy hat, mintha újra meg újra baj közeledne. Még akkor is, ha épp a kanapén ülünk.
Vajon miért leszünk feszültebbek a hírektől?
Amikor valami ijesztőt látunk vagy olvasunk, a testünk készenléti állapotba kapcsol, felpörög, megfeszül, azután pedig nehezebben nyugszik meg. A cikk szerint, ha ez gyakran ismétlődik, akkor a szervezet nehezebben „áll vissza” a nyugalmi állapotába, és ez hozzájárulhat a rosszabb alváshoz, a nyugtalansághoz, a kimerültséghez vagy akár a levertséghez is. Sokan mondják ilyenkor azt, hogy: „Nem is történt velem semmi, mégis olyan, mintha egész nap cipelném ezt a feszültséget.”.
A pörgés és a rágódás egy láthatatlan csapda.
A negatív hírek könnyen elindítanak egy olyan hullámot, amiben az ember utána akar járni a dolgoknak, ezért egyre többet olvas. Közben pedig egyre rosszabbul érzi magát, mégis visszamegy egy-egy hírre, hátha talál valami megnyugtató fordulatot.
Csakhogy a megnyugvás sokszor nem érkezik meg, mert mindig van újabb részlet, újabb vita, újabb rossz hír. A cikk azt is kiemeli, hogy aki eleve hajlamos aggódni, vagy nagyon együtt érez másokkal, annál ez a kör gyorsabban be tud zárulni.
Hogyan maradjunk tájékozottak, de mégis nyugodtabbak?
Nem kell „kiköltözni egy lakatlan szigetre”, elég néhány szokást finoman átállítani.
Adj keretet ennek a tevékenységnek. Nézd a híreket naponta 1 - 2 kijelölt időpontban, ne egész nap „csipegesd” vagy keresd a frissítéseket.
Tarts mértéket. Ha érzed, hogy összeugrik a gyomrod vagy felmegy a pulzusod olvasás közben, az jel lehet arra, hogy mára elég.
Hagyd ki a felkavaró részleteket. Lehet tájékozódni anélkül is, hogy a legmegrázóbb képeket és részleteket végig néznéd.
Felejtsd el lefekvés előtt a hírek görgetését. Este inkább valami megnyugtatót válassz (könyv, zene, könnyed műsor), mert az agy könnyebben „viszi magával” az elalvásba azt, amit utoljára látott.
Válassz kevesebb, de megbízható forrást. A folyamatos görgetés helyett jobban működik néhány biztos helyről röviden tájékozódni.
Befejezésként egy „gondolatnyi” engedély magunknak.
Előfordulhat, hogy a negatív hírek olvasása megvisel téged. Ez nem „testi tünet vagy betegség”, mert az agyunk eleve úgy van összerakva, hogy a veszélyre azonnal „ráálljon”, és a sok negatív tartalom ezt a készültséget újra meg újra generálhatja.
Éppen ezért teljesen rendben van, ha határt húzol, mert a cél nem az, hogy mindent elbírjunk, hanem az, hogy közben is tudjunk „jól működni” szülőként, társként, dolgozóként, barátként.
A tájékozottság attól lesz „igazi”, hogy okosan választunk, hogy mikor, mennyit és miből fogyasztunk.
Ha ma csak annyit viszel magaddal, hogy este lefekvés előtt nem a híreket görgeted, már tettél egy apró, de nagyon is számító lépést a nyugodtabb alvás és a kiegyensúlyozottabb mindennapok felé. És amikor legközelebb a kezed automatikusan a telefonért nyúl, elég lehet ennyit megkérdezni magadtól:
„Ez most hozzáad a napomhoz, vagy elvesz belőle?”
...szeretettel...
