Olyan rendszer ez, mint ami a prizmával állítható elő: ha a prizmával az
észrevehetetlen tiszta fényt hullámhossz szerint részeire választjuk,
"húzzuk szét", akkor az elkülöníthető részek észlelhetők, miáltal
megnevezhetők lesznek. És csak ezt követően tudunk beszélni, gondolkodni
a fények világáról. Mindebből következően a gyökrendszer teremtett
rendszer. A rendszer lényegéből megállapítható: a gondolkodás számára
teremtett rendszer.
A GYÖK ÉS A GYÖKRENDSZER:
A
magyar nyelv gyökrendszerének feltérképezése Czuczor Gergely
nevéhez fűződik, bár ő hivatkozik ebbéli elődökre. A gyökök
alapvető volta sok állóvizet megzavart, töröltetett is a
köztudatból. Mi több, megtagadtatott.
Ezen a döntésen
csak csudálkozhatunk. A megtagadók (kik, miért?) olyanok, mint az
a viccbéli bácsi, aki az állatkertben hátat fordít a zsiráfnak,
mondván, "ilyen állat nincs is". ( Hogy kikerüljék a
gyök felkavaró fogalmát [mert ott van az], kitalálták az
"elvonást". Például, hogy a fon a fonadékból
keletkezett volna "elvonással". Ez lenne a gyök létének
cáfolata, vagyis az, hogy egy-egy hosszú szó kezdetét egyszer
csak valakik "elvonták", és aztán ebből újabb szavakat
teremtettek. No, de amit "elvontak" volna a képzett
szóból, tőszóként új szavakat alkotandó belőle, az meg mi a
csoda? Erre nem is lehet mit mondani. Továbbá, amíg nem "vonták
el" mondjuk a fonadékból a fon gyököt, addig vajon hogyan
mondták azt, hogy "megfon", "fontoskodó", netán
azt, hogy "megfontoltan"? Fogós kérdés, nem? Az
interneten láttam valahol erről egy véleményt: "Engem sem
lep meg, a víz szavunk is a vízvezetékből van, és a kályha
szavunk is a kályhacsőből. Nem?" Ennyi elég
is.)
Legtanácsosabb, ha mindenről magunk győződünk meg.
Vegyünk elő egy magyar-angol szótárt, és figyeljük meg, hogy a
magyar oldalon mennyire egyöntetűen úgyanazzal a szótaggal
kezdődnek rendre a szavak. (Az alábbi adatokat én az Országh-féle
szótárból vettem.) Például kör: három oldalon keresztül
sorjázik a szavak elején, legyenek a szavak jelentései akár olyan
távoliak is, mint: körömpörkölt, környék, köret, körző stb.
Ám a ker is ez a gyök (kerék, keretlegény, kereskedő): újabb 8
oldal. A kar is ez (karika [körike, kerek], karima, karzat): újabb
4 oldal, a gör is ez a szó (görbe, görcs, gördül): újabb 3
oldal. A gar is ez a szó: újabb egy oldal. Ám úgyanezek a meg-,
át-, fel-, túl-, rá-, szét- stb. előtétekkel is megvannak,
tehát a kapott 19 oldalt teljes biztonsággal szorozhatjuk legalább
hárommal, miáltal 57 oldal adódik. Vagyis 57 oldalon keresztül
úgyanaz a gyök áll a szavak fő helyén, és még nem is vettük
számításba e gyök kiejtésben jobban kitekeredett változatait.
(Még kilenc gyök, és máris 570 oldalas szótárt szorongatunk!
Visszatérünk még ennek súlyos következményére.) Ám eközben
az angol megfelelőkben nem tapasztalható ilyen tökéletes rend.
Nem csak ilyen nem: semmilyen sem. (Aki figyelmes, talál
rend-töredékeket ott is, de az e csoportba tartozó szavak
szerfelett ismerősnek tűnnek... Pl. angol undo = ondó (azaz ontó,
ömlő); csak a kiejtésük tér el.) Nem folytatom. Aki azt mondja,
hogy magyar nyelv nem a gyökrendszerre épül, az nem látott még
szótárt.
MI A GYÖK?
A gyök különös szerzet.
Három hangból áll (legalábbis az utóbbi tízezer évben).
Kétoldalt mássalhangzó, középütt magánhangzó: ez egy gyök. A
közrefogott magánhangzó tetszőleges lehet, nem járul hozzá a
gyök alapvető jelentéséhez. (Alapvetően a távolságot,
közeli-távoli időt, minőséget, méretet jelöli. Magas hangrend
közeli, fiatal, mély hangrend öreg, távoli. Például ott-itt,
az-ez, av-iv (if), vás-vés. Meglehet, ez a hatás mára erősen
leromlott.) A mássalhangzók változása, például r > l, h >
f, h > b, g > k, t > d, b > p stb., szintén semmilyen
hatással sincs a gyök jelentésére. A kezdő hang el is veszhet
(foszlik > oszlik, billeg > illeg), vagy közbe is szúródhat
hang (csónak-csolnak), a hangok össze is keveredhetnek
(szökcse-zöcske, ugrat-rúgtat). Vagyis a gyök jelentése áll,
mint a levert cövek, miközben a gyököt kifejező hangalak
"elkószálhat", ám csak annyira, mint a cövekhez kötött
kecske. Vagyis ha egy gyökszó összes kiejtési változatát
egymásra vetítjük, egy rendkívül elmosódott alakzatot kapunk,
mint amikor sok ember arcképét egymásra vetítjük. (Ilyen
elmosódott alakzat például az orkánban lengő zászló is.) Ám
ha ez így van, akkor mi alapján különböztethetők meg a
gyökök?
A válasz - mint már említettük: a beléjük
rejtett kép alapján. A gyökökbe rejtett kép végtelenül
maradandó: "a szó változik, a kép marad". Ezeket a
meghökkentően maradandó képeket neveztem el "ősképeknek".
Az pedig, hogy az ősnyelvben - magyar nyelvben a kiejtés miért nem
változhat parttalanul, csak nagyon zárt körön belül, de még
akkor is nagyon lassan, röviden is érzékeltethető.
Az
angol szavak, például a ninny, bárhogy változhat, mert semmi sem
írja elő, hogy azt a jelentést hogyan kell szóba önteni.
Változik is az angol szókincs, derekasan.
Ezzel szemben
például ha a magyar köröm szóban a kör megváltozna, a szó
értelmét veszítené. Mert a kör nem tárgyat, hanem ilyen
alakúságot jelent! Hogy megváltozhasson a kiejtése, az új szónak
a körmös, a környék, körülbelül, környezetvédelem stb.,
tehát az összes körrel kezdődő szót is magával kell húznia,
melyekből csak alapesetben is 15 oldal van a szótárban. Ez tehát
igen jelentős, módosulást fékező tényező. Az angol
szóváltoztatás tehát teher nélküli, a változni kívánó
magyar szónak pedig tonnákat kell magával vonszolnia. Változhat a
kiejtés persze, például úgy, hogy mindenki kh, majd g-ként ejti
a kezdő k hangot. Ekkor lesz körből gör. Aztán a néprészek,
nyelvjárások keverednek, és keverednek a kiejtési változatok is.
Így adódik, hogy hol azt mondjuk, keret, hol azt, hogy köret, a
körbül lehet görbül, a kert lehet gart, a kör lehet Győr,
gyűr(ű) is és így tovább.
Kiejtésének változása tehát
nincs hatással a gyökre, különben például már az erősen í-ző
nyelvjárás is érthetetlen lenne az a-zó nyelvjárást beszélők
számára. (Példa a nagyobb eltérésre: az ás és a váj; egy gyök
- kétféle módon kiejtve.)
A GYÖKÖK SZÁMA
Elsőként
leszögezhetjük:
Ha a teljes szókincshez viszonyítva kicsi
a gyökök száma, akkor igen alapos ok miatt az.
Tehát a
gyökök számának megállapításával szükségszerűen a gyökök
számának okára is fény kell, hogy derüljön.
A gyökök
kutatásának egyik ága a Czuczor Gergely2 - Kiss Dénes3 vonulat.
(Nélkülük semmi sem lenne.) Czuczor is a hangok hangulatára
vezette vissza a gyököket, csakúgy, mint ma Kiss Dénes. (Kiss
Dénes fogalmazta meg elsőként, hogy a mássalhangzók hordozzák a
gyökök jelentését.) Ezen elgondolás lényege, hogy minden
hangnak van érzelmi, képi tartalma, például b: búb, bab, á:
ámulat, a nyitás érzeményével, tehát akár ás is, és ásít
is, és így tovább. Kétségtelen, a hangok kifejező erejét már
a csecsemő is érzékeli, és él is vele. Eszerint annyi végső
alapgyök létezne, ahány hang, amit ha durván 25-nek veszünk, azt
mondhatjuk, hogy szókincsünk kb. 25 gyökből épül fel. Nem
légből kapott gondolat: a hang "érzeménye" szókincsünk
nagyon fontos alakítója. Mi több, ha egy adott pillanatban, az idő
egy metszetében vizsgáljuk a gyököket, a gyökök keletkezésének
efféle magyarázata elkerülhetetlen.
Egyetlen hiba van
ebben: a gyökök kiejtése az idők folyamán akár lényegesen is
változhat. Például a VÖLgy, VALag, valamint a FESték, FOS gyöke
egy és úgyanaz a gyök, érteménye: "szétmálló,
"szétváló", csak kiejtésben különböznek. (Itt nincs
lehetőség ezt kifejteni, a teljes könyvben bemutatom, miért van
ez így.) A gyök "végigzongorázhatja" a fél ábécét,
a lehetséges összes variációban: alapképe rendületlen. (Teljes
mellszélességgel vállalom: például horror és borzol egész
pontosan úgyanaz a szó - kétféle kiejtéssel. Lásd bőven: HAR
2.) Tehát nem a hang hangulata adja a gyök végső, legelemibb
jelentését, bár fontos alakító erő.
Érdemes itt
megismételni: nemcsak a szó képzésével, hanem magával a szó
kiejtésével is irányíthatjuk, pontosíthatjuk a jelentést.
Czuczor Gergely és Kiss Dénes azt ismerte fel, hogy ennek milyen
nagy a szerepe a szóalkotásban. De ez csak a szavak "színezése",
árnyalása.
A másik kutatási irány képviselője Marácz
László. (Épp az Ökotájban jelent meg a gyökökről egy nagyon
fontos írása.4) Igen jelentős eredmény, hogy Marácz az időt is
bevonja vizsgálódásaiba, így nála a gyökök rendszere - általa
meg nem adott, de példáiból láthatóan nagyon kis számú, és
teljesen elkülönült - hanggomolyokra válik szét. Ezek azonban
összefolynak. Hiszen a PIRinyó, PIRos és a PÖRög PIR, PÍR és
PÖR gyökében hiába szerepel egyaránt a p és az r, a PER, PIR,
PÍR gyököknek semmi közük egymáshoz. A szétválasztás elve
tehát nem lett meg.
Marácz eredménye azonban szintén
nagyon jelentős. Bebizonyította, hogy a gyökök jelentés alapján
szerveződnek, és kiejtésük nincs jelentős hatással
jelentésükre, csak színezik azt. És ebből következik az alábbi
fontos tétel:
Ha többféle kiejtési változata van egy
gyöknek, akkor nem gondolhatunk egyébre, mint arra, hogy
egyetlenegy gyökből jöttek létre ezek a változatok. Tehát
mindegyik "gyökcsaládnál" egy és csakis egy gyök áll
a kezdeteknél.
Tehát hiába van egy gyöknek mondjuk
ötvenféle kiejtése, ez csak egyetlen gyök akkor is. Ebből
következően ismét az adódik, hogy a gyökök száma
szükségszerűen nagyon kicsi. Pusztán ennek végiggondolásával
is sorsdöntő eredményre juthatnánk. Czuczor még lajstromba is
vette a szókincsünkben lévő összes gyököt (ezt a gyökszótárt
az említett művének elején be is mutatta5), és sokszor jelzi,
hogy ez a gyök úgyanaz, mint az, az meg, mint amaz stb. Például
t-betűnél töm. Végül megjegyzi: úgyanaz, mint döm. A d betűnél
a dömre hozott példák után jelzi: úgyanaz, mint gyöm. Ekkor a
gy betűhöz lapozunk, a további utalás itt: lásd zöm, és így
tovább. Csak annyi kellett volna, hogy megkérdezze a munka
végeztén: No, akkor lássuk végül, mennyi is ez? Ám Czuczor nem
kezdett el számlálgatni, ahogyan Marácz sem, és Kiss Dénes sem.
Pedig ott állt mindegyikük a határon.
Czuczor gyökszótára
2400 címszót tartalmaz. Óvatos alsó és felső megközelítéssel
első lépésben az adódott, hogy 30-60 közé tehető egy-egy gyök
kiejtési változatainak száma. Vagyis 30-60 helyen is szerepel
úgyanaz a gyök, csak különböző kiejtésekkel, tehát a
kezdőbetűik szerint szét vannak szóródva a legkülönbözőbb
helyekre a szótárban.
A két szélső értékkel osztva:
2400:30 = 80, illetve 2400:60 = 40. Tehát ezzel az óvatos
megközelítéssel az adatik, hogy a gyökök száma 40-80 közé
tehető. Ennyi bőségesen elegendő annak bizonyítására, hogy ez
a nyelv kitalált nyelv.
Másképp is becsülhető a gyökök
száma, mégpedig egy eddig soha el nem végzett számítással.
Emlékezzünk az előzőleg említett kör gyökre: kb. 57 oldalt
foglal le a szótárban. Ez a szótár (az Országh-féle) 1000 oldal
körüli. Ebből egyértelműen adódik:
Ha mindegyik gyök
hasonlatos terebélyű, mint a kör (és nincs okunk nem ezt
feltételezni, mert miért lennének kivételezett gyökök?), akkor
nyelvünk nem épülhet fel 19-20-nál több gyökből, hiszen 20 X
57 = 1140, és ez máris több, mint a vizsgált szótár 1000
oldala. Ennek bizonyító erejéhez nem kell magyarázatot fűznöm.
(Tessék csak kiszámolni.)
Jelen pillanatban már - jónéhány
gyököt alaposabban átvizsgálva - úgy látom, hogy a gyökök
száma valószínűleg 20 közeli, vagy akár annál is kevesebb.
(Lásd: HAR 1., 336-338, valamint 356-358. old. Ezen kívül a HAR 2.
kötete nem egyéb, mint négy gyök bemutatása és hatalmas európai
terebélyüknek a lehető legrészletesebb leírása, mely egyben
fenti 12. sorszámú tétel lehető leglátványosabb bizonyítása
is.) Ez a felfedezés a gyökök lényegének feltárásával még
inkább belátható.
A GYÖKSKÁLA
Elsőként bemutatom
azokat a gyököket, amelyek alapvető voltáról már szerteágazóan
megbizonyosodtam (csak egy kiejtési változatot jelölök):
MÁL:
ami részeire megy szét,
GUR: ami görbére hajlik,
RO: ami az
ép állapotot megrontja,
NE: ami bővül, növekedik,
HAR: ami
erőteljesen előtör.
Itt most számot kell vetnünk egy
meghökkentő és könyörtelenül érvényesülő törvényszerűséggel
is. Ezt fogalmazza meg az alábbi, nagyon fontos tétel:
Bárki
önmaga is könnyen megbizonyosodhat a szótárt lapozgatva, hogy
azt, ami görbére hajlik, sohasem kezdjük MÁL gyökkel kezdődő
szóval megnevezni. Azt, aminek lényege a bővülés, növekedés,
sohasem kezdjük RO gyökkel kezdődő szóval megnevezni és így
tovább.
Ha most ezt a felismerést is beépítjük a fenti
meghatározásokba, a következővel kell szembesülnünk.
Számunkra
MÁL: a világegyetemben minden, ami részeire megy
szét,
GUR: a világegyetemben minden, ami görbére hajlik,
RO:
a világegyetemben minden, ami az ép állapotot megrontja,
NE: a
világegyetemben minden, ami bővül, növekedik, keletkezik,
HAR:
a világegyetemben minden, ami erőteljesen előtör,
kiemelkedik.
Ebből egyértelműen megállapítható:
A
gyökök axióma-rendszert képeznek. Ebből a rendszer elve is
pontosan megállapítható. Az elv: a világ látható változásainak
lényegük szerinti elkülönítése, szétválasztása. Maguk a
gyökök pedig: ezen elkülönített részek megnevezései.
Olyan
rendszer ez, mint ami a prizmával állítható elő: ha a prizmával
az észrevehetetlen tiszta fényt hullámhossz szerint részeire
választjuk, "húzzuk szét", akkor az elkülöníthető
részek észlelhetők, miáltal megnevezhetők lesznek. És csak ezt
követően tudunk beszélni, gondolkodni a fények világáról.
Mindebből következően a gyökrendszer teremtett rendszer. A
rendszer lényegéből megállapítható: a gondolkodás számára
teremtett rendszer.
Kezdetben vala az ige. Azaz a megnevezés.
Ennek valóságosságát bizonyítottuk a fentiekben.
Hogy
egyelőre csak öt példát tudok hozni? Teljes biztonsággal csak
ennyit; részeredmények belekeverésétől tartózkodom. De:
a)
Ennyiből is megállapítható egy tiszta rendszer léte. Ez az, amit
bemutattam. Ha a többi szó nem illene e mélyen szellemi
rendszerbe, akkor is feltétlenül kimondhatjuk, hogy van a
szókincsünkben egy elkülöníthető tiszta rendszer, mégpedig az,
amit bemutattam.
b) Ha nem tiszta a rendszer, akkor már a
megemlítettek esetében is erős szórást tapasztalnánk. Ám nem
ezt tapasztaljuk, következésképp joggal számíthatunk arra, hogy
a további feltárás során kibontakoznak e rendszer további
rétegei is.
c) Ha valóban 20 körüli lenne a gyökök
száma, akkor a fenti bemutató már egynegyede a teljes
rendszernek.
d) Továbbá ahogy fél ábécé, fél számjelsor
stb. nem létezhet, a fenti rendszer sem lehet fél, vagy negyed.
Következésképp a teljes rendszernek a nyelvünkben kell lennie,
legfeljebb csak az fordulhat elő, hogy időközben másféle (vagy
egyenest rendszertelen) rétegek is kerültek közé, és ez
elhomályosítja az összképet. Mert ez az axióma-rendszer vagy
teljes, vagy nincs, és ez utóbbi esetében a fenti összefüggések
sem lennének lehetségesek. (Lásd 13. és 14. tétel.)
e) Ha
a gyökök rendszert alkotnak, akkor a gyöksorozat bármelyik
részletéből is visszafejthető a kezdet. (Mint például a
bizonyos haladvány szerinti számsor egy részletéből is
megállapítható a haladvány mértéke, és a töredékekből
helyreállítható a teljes sorozat.) Továbbá az előzőekben egész
másra alapozva is az adatott, hogy nyelvünkből visszafejthető a
kezdet.
A GYÖKÖK SZÁMA MEGVÁLASZTHATÓ
a)
Láthattuk, hogy ez az axióma-rendszer úgy adódik, hogy a világot,
mint teljességében érzékelhetetlen káoszt, az értelem számára
"megfoghatóvá" tettük azáltal, hogy elkülönítettük
egymástól a valami módon azonos lényegűnek tekinthető
részeit.
b) Maga a gyökszó pedig úgy keletkezett, hogy az
elkülönítés alapjául szolgáló lényegeket megneveztük.
Könnyű
észrevenni, hogy a fenti két pont semmit sem mond a gyökök
számáról. Vagyis szabadon eldönthető, hány részre és milyen
szempontok alapján különítjük el a világegyetem látható
változásait. Ha akarjuk 4, ha akarjuk 10, 20, netán 50 részt is
elkülöníthetünk benne a fenti alapelvet betartva. Egyetlen
kötöttség van csak: akár 4, akár 10, 20, 40 részre bontunk, a
4-nek is, a 10-nek is, a 40-nek is stb. "le kell fednie" a
teljes világegyetemet. Vagyis mindegyik felbontás kerek egészet,
elvontan értelmezve: mindig pontosan 1-et kell, hogy kiadjon. Mert
bármennyi részt különítünk is el, mindig úgyanazt az 1-et
bontjuk. Ezt könnyű belátni. (Nyelvünkből tehát feltétlenül
ki kell domborodjon a Világegyetem = 1 = minden azonossága.)
Mi
a hatása a felbontással kapott részek kisebb vagy nagyobb
számának? Ha csak néhány részre bontjuk a világegyetemet, akkor
például négy gyökünk keletkezik. Könnyű belátni, hogy e négy
gyök segítségével nem lehet eléggé árnyaltan gondolkozni,
beszélni a világegyetemről. Ha 80 részre bontjuk a
világegyetemet, akkor pedig már nehéz eligazodni, hogy mi hova is
tartozik éppen. Így van ez például a hangskálákkal is. Minél
több részre osztunk egy oktávot, annál nehezebb megkülönböztetni
a hangokat egymástól.
Vagyis a "használhatóság"
elve is azt valószínűsíti, hogy a gyökök száma 10-20 körül
lehet. Ez természetesen nem zárja ki, hogy ne lehetne akár 7
rétegre való felbontással is a világról való gondolkodás
számára használható nyelvet létrehozni.
Mindez
tökéletesen ábrázolható fényképpel, illetve annak
felbontásával is. Maga az alább látható kép a világegyetemnek,
a "raszterek" száma pedig a gyökök számának felel meg.
A képek összehasonlításával jól érzékelhetjük a gyökszám
változtatásának hatását:
Balról jobbra haladva egyre
több a gyök, itt a képen a gyöknek a "pixel" felel
meg.
Tehát gyökei számát tekintve a mi nyelvünk csak
egyike az ezen az elven létrehozható lehetséges nyelveknek. (Nem
elképzelhetetlen, hogy volt [netán van is?] több így létrehozott
nyelv.) Az elvre pedig azt lehet mondani, hogy egész egyszerűen
zseniális. (A gyökök használatához persze játékszabályok is
kellenek, erről itt nincs hely szólni.) Mondhatni tehát: az így
létrehozott nyelv teremtésre teremtett nyelv. Alkotásra és a
lényeg lehető legmélyebb megértésére. Nem csoda hát, hogy
olyan elsöprő hatással volt az ókor kialakuló nyelveire is: az
ókor nagy nyelveit is ez a nyelv tette kultúrnyelvvé. Mindahányat.
Ám a csak részleteket, töredékeket átvevők és utódnyelveik
számára a teljességben való gondolkodás elérhetetlen.
Egy
nevét, címét nem megadó nyelvész - miután levelében kifejezte
elismerését, és még tanácsokkal is ellátott - ezt írta nekem
feddően: Nem szép dolog felemlegetni a nem magyar nyelvek
"hiánybetegségeit". Felhánytorgatni valóban nem, de a
világ alakulásán nem gondolkodni: bűn.
Varga Csaba
Források:
***