Mostanában egyre többször foglalkoztat a tudat tágításának témaköre.
Folyton szembe jön velem, épp úgy, mint amikor mész valamerre és folyamatosan figyelmeztető táblák segítik az előrehaladásod, hogy biztosan megérkezz.
Vajon milyen módszerekkel lehetne azon képességek birtokába jutni, vagyis jobban belegondolva, csak újra feleleveníteni eme tudást, hogy akár egy szobában felismerje az ember magának a szobának a terét?
Hogy meglássa a hétköznapi dolgokon túllévő tágasságát, a bene rejlő hatalmas teret?
És akkor hol vagyunk még attól, hogy magát a személyes környezetünket kiszélesítve ezt tapasztaljuk meg lépten - nyomon?
Elgondolkoztató, ahogy a hétköznapok rutin feladatait szinte már néha mechanikusan végezve létezünk, rutint rutinra halmozva, és olykor már csak egy- egy számunkra negatív hatás az, ami esetlegesen kizökkent ebből bennünket. Miért is nem lehetne az, hogy mi magunk adjuk meg azt a kezdeti lökést, ami aztán segít újra „látni”?
Vajon hogy éljük meg a környezetünkben lévő embereket, akikkel hol szűkebb, hol tágabb, de mégis igen szoros energetikai szállakkal csatlakozva egymáshoz, érintkezünk? Vajon hogy látjuk őket?
És hogy látnak ők minket?
XY- nak, aki ezt és ezt csinálja és ilyen és olyan tulajdonságokkal rendelkezik? Vagy még az is lehet, hogy még ennyire sem látnak bennünket? Vajon ezen egy kicsit túltekintve, látjuk azt is, akik ténylegesen lehetnek?
Sokan megelégszenek azzal a tudattal, hogy „én ilyen vagyok”. Ha nem tudod elfogadni, akkor sajnálom, de hát ez vagyok én. Igen ám, de ki is hajtja végre a kalibrációt?
Vagy ez egy megnyugtató és egyben kényelmes, ugyanakkor biztonságot adó bástya magának az egyénnek, hogy még csak egy pici fáradságot se kelljen tennie azért, hogy jellemét csiszolhassa?
Nyilván az adott egyén, (még ha jól is érzi magát eme szerepben) már miért is érezne késztetést a változásra? Vagy ez is csak egy haladási tendencia, ami az idő előrehaladtával felsőbb szintre emelkedik, mint egy játékban az adott karakter, ahogy egyre több és több képességet gyűjt magának?
Tágítsd a tudatod! Ahhoz, hogy ide eljusson az ember, valamilyen úton - módon szakítania kell eddigi, akár berögződött látásmódjával és bizony egy egész más fordulattal érdemes szemlélnie a körülötte lévő dolgokat. Vizsgálódásának tárgya olyan ponton kell legyen, hogy a szűk és szubjektív nézeteit megpróbálja lecserélni valamilyen nyitott és érdeklődő, befogadó és elfogadó látásmódra.
Figyelmet kell szentelnünk az életünkben történő áramlásoknak és észrevenni, hogy valóban részt is veszünk benne. Nem csak éljük, hanem megéljük őket. Ez már lehet egy ok arra, hogy tágabb magaslatokból figyeljünk magunkra. Félretolva a beszűkült látásmódot. Amikor életünket képesek vagyunk felülről, kívülről és más-más látószögből észlelni.
Talán ez lehet egy kiindulópont a tudat tágításához. Megérezni annak ízét, hogy a fizikai testtel nem ér véget lényünk, hogy tevékenységeink ilyen módon hatással vannak sok más lényre. Hogy minden összefüggés okozat, és azért mert mi nem látjuk át részleteiben, még szerves részesei lehettünk keletkezésének.
Részt venni az áramlásban. Érdeklődve, nyitottan.
Néha elég, ha az ember felnéz, miközben megy valahova. Néha elég, ha csak szemlél egy másik embert cselekvése közben és ő láthatatlanul is sokat mesél így magáról. Olyan mintha az élet egyszerűsége valamiféle bonyolult burokba rejtené magát.
Pedig nem hiszem, hogy az lenne.
http://uj-vizek.blogger.hu/
linkagetechnique.com
http://thetahaz.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése