2015. március 1., vasárnap

Móricz János: "Újra kellene gondolnunk az egész történelmünket."


Egy Móricz-féle aranylemez, melyet Argentínában őriznek hét lakat alatt.


Móricz János csodálatos felfedezése, a Tayos-barlang.



Kevés olyan dolog van a világon, mely radikálisan képes megkérdőjelezni egy aktuális rend sztereotípiáit, dogmáit. Ilyen a sumer történelem, Roswell, vagy Móricz János felfedezése. Ezek alapján újra kellene gondolnunk az egész történelmünket. Azonban ilyenkor a láthatatlan sorfal összezár, hogy minden maradjon meg a változatlan formában. De előbb-utóbb átszakad a gát, és ez, maga a tudati forradalom.



A modern világ „nem szereti” azokat a gondolatokat, amelyek kizökkentik a komfort zónájából. Ezért a sumer történelmet mitoló-giának nevezi. Az ősi indián történelmet, mely szerint az égből fénylovagok szálltak alá és párosodtak a földön élő nőkkel, folklórnak nevezi. Míg a napi életet érintő, a világot alapjaiban megrengető kérdéseket összeesküvés elméleteknek nevezi. Ezt a sorsot nem kerülhette el Móricz János sem. Ezért az a kevés hivatalos újságcikk, amelyik róla szólt, legendának nevezi az ő felfedezését.



Az első és a második világháború után magyarok sokasága árasztotta el az amerikai kontinenst. Móricz János a hatvanas években Ecuadorban dolgozott, és találkozott olyan ősi indián törzsekkel, amelyek ismertek magyar szavakat. Talán alap szinten magyarul is beszéltek. Tény, és erről a korabeli sajtó többször is beszámolt, hogy sok közös magyar szó volt néhány ősi indián törzs és Móricz János anyanyelve között. A szavak nem csak ugyanúgy hangzottak, hanem ugyanazt is jelentették. A szavak száma 30-50 lehetett. Móricz ekkor tudatosan kezdett foglalkozni az ősi térképészeti adatokkal, családnevekkel, helyiségnevekkel, és egyéb, az ősi világra utaló szavakkal. Nehezítette a dolgot, hogy a spanyol bevándorlók és megszállók, igyekeztek az ősi nyelvet spanyolosítani. Azonban Móricz elég jól összekötötte a múlt szavait a jelen szavaival, és magyarul volt jelentésük, míg spanyolul nem igazán.



Az ősi közösségek szeretettel fogadták a magyar rokont, és meglátták az ősi kapcsolatot a két nép között. Viszont nemtetszését fejezte ki a spanyol és az osztrák hatalom.



A felfedezés csúcsa egy barlang volt, melyet Móriczról a Táltos barlangnak neveztek el. Itt, az elmondások szerint ősi, a vízözön előtti rovásírásos tárolt arany és fémlemezeket találtak, melyek erősen hasonlítottak a magyar rovásírásra. Emellett az ősi magyarság által is használt szimbólumrendszert, a teremtéssel kapcsolatos ábrázolásokat is találtak, szinte végtelen mennyiségben. Az ősi törzsek szerint, valamikor közös volt az eredet a Földön, és az utódok, ide, a föld alá rejtették el ereklyéiket, a spanyol megszállók elől.



1967-ben Móricz János nagyszabású sajtókonferenciát tartott, ahol beszámolt eddigi kutatásairól, felfedezéseiről. Bár a tájékozta-tón az emberek eufóriás hangulatban égtek, visszhangja mégsem lett a dolognak. Bár több újság, úgy a tengeren túlról, mint innen írt a felfedezésekről, valahogy mégsem történt semmi. Mintha az információt elnyelte volna egy fekete lyuk.



Ígéret született több állami expedíció megvalósítására is, azonban valahogy mindig elmaradt. Mikor már nagyon sok szerencsevadász ólálkodott a helyszínen, akkor maga Móricz állíttatta le, a még el sem indult kutatásokat. Véleménye szerint, jobb ha megmarad az ősi barlang titka, mintha szerencsevadászok széthordják. Talán ebből a szempontból igaza is lehetett, hiszen erre több példa is volt.



Móricz, bár nem sokat tudott a sumer történelemről, de nyelvészeti szempontból úgy találta, hogy az általa beszélt magyar nyelv az nagyon közeli rokonságban van az általa fel-fedezett indián törzsek nyelvével, az Indus-völgyi civilizáció ősi nyelvével és az Indonéz ősi nyelvvel. Mindenképp valamilyen közös ősi eredetre következett.



Igaza volt Móricz Jánosnak?



Bár Móricz a sumer történelemről nem sokat tudott, azonban az ősi, közös eredet igaz. Még ha ő ezt nem is tudta így össze rakni. Sitchin csak a hetvenes években kezdet így, tudatosan felépíteni a sumer történelmet. Továbbá az is tény, hogy létezik a sumer-magyar rokonság. Nagyon sok sumer kutató úgy látja, hogy a sumerhez legközelebb a magyarok, törökök és baszkok állnak. Mivel ők nem azzal foglalkoznak, hogy bizonyítsák a magyarság eredetét, ezért ez inkább csak az ő személyes, a sumer társadalom és kultúra ismeretére alapuló véleményük.



Hasonlóságok tömkelege jellemző a sumer és a magyar népre. Ami a legszembetűnőbb már az ősi időkből, a rovásírás, mely nagyon sok hasonlóságot mutat nemcsak egymással, hanem az egyiptomi hieroglifákkal is. Ez egy közös ősi múltat, közelséget jelent. Sok a hasonlóság nyelvészeti szempontból, bár vannak különbségek is. A nyelvészek szerint viszont a hasonlóságok sokkal markánsabbak, mint a különbségek. A sumer nyelv ma már nem létezik, de a sumer kutatók szerint, ha ma valaki megszólalna az ősi nyelven (i.e. 4.000 körül), és egy magyar hallaná, azt hin-né, hogy valamilyen magyar tájszólás, bár nem sokat értene belőle.



Sok a közös még a mezőgazdaságban (pl öntözéses rendszer, vetésforgó), állattartásban (pl. a puli ősi sumer kutya, és a magyaron kívül más társadalmakban nem elterjedt), a tanító jellegű mesék alkalmazása (a sumer istenek így tanították az embereket az életre, ehhez hasonló a magyar népmese, mely a világon a legnagyobb volumenű, sőt hazánkban kezd terjedni a felnőttek számára működő meseterápia).



De nem tagadható, hogy a különbségek száma is nagyon sok. A sumer történelem az istenekről szól, és alárendelő jellegű. A hitvilág is teljesen más, mert a sumer emberek tudatában ott volt, hogy az istenektől függnek. Először egy-egy városállamnak egy-egy istene volt, később már több is, ahogy az istenek keveredtek a földi emberekkel. A sumer történelem és hitvilág teremtésről beszél, égi kapcsolatokról, ismerik még a Neptunuszt is, sőt a képi ábrázolásokon két nap látható az égen, egyik kör alakú, míg a másik egyenlő szárú kereszt, stb. Még az amerikai kultúrában is megtalálható a teremtés eposz egy zöld smaragd oszlopra vésve. Mindezzel ellentétben a magyarságnak nincs teremtés eposza, viszont van spiritualitása. Az ősi magyarság tudja, hogy egy a Teremtővel, nincsenek papok, hiszen mindenki maga szólítja meg a Teremtőt, angyalokkal gyógyított az átlagember, és fő érdeklődési körük a lélek, a lélek születése és főleg a távozása. Még a mesevilág is dimenziók közötti átjárásról beszél.



A magyar területeken a mellérendeltség a jellemző, azaz a földet közösen művelték, hisz az közös tulajdonban volt, senki nem volt a másik ember főnöke.



Felületes szemlélőként néha több a különbség, mint a hasonlóság, azonban, ha a sumer történelemben az ember mélyre megy, még a képírásos, majd rovásírásos időszakba, illetve hasonló idő-szakban megnézi a Kárpát-medence népét, akkor valamilyen félelmetes párhuzamot, hasonlóságot talál, mind írásbeliségben, mind technikai fejlődésben. Olyan ez, mint amikor két egypetéjű iker-gyerek más-más környezetben szocializálódik. Van valami nagyon mély közös vonás, ugyanakkor fejlődésüknél fogva sok a különbség is. Valahol az emberiség eredeténél, az első társadalmak megjelenésénél van a közös pont, a rokonság, ide kell visszamenni.



Tehát Móricz ösztönösen, vagy logikával, de oda jutott, hogy közös az eredet. Ez nyilván alapjaiban borította volna fel a világrendet, de tenné ezt ma is. Sem a spanyoloknak nem tetszett, hiszen befolyási területeiket érintette a felfedezés, sem Európának. Amúgy is fél a világ a magyaroktól. Hogy miért? Mert más, mint Európa. Az enneagram szerint a magyar nemzet a négyes karakter, azaz magába forduló, misztikus, titokzatos lila köd veszi körül és elvárja, hogy őt felfedezzék. Identitási problémákkal küzd, befelé forduló, depressziós hajlamú. Ilyen karakterrel rendelkezett az ősi Egyiptom is.



Sem akkor, sem ma, nem hiányzik senkinek, hogy kiderüljön, hogy a magyar nemzet különlegesebb, ősibb mint a többi, közvetlen kapcsolata van a teremtéssel, stb. Amúgy is látjuk, hogy modern világunk nem az igazságra épül, hanem régi történetekre, egy megkövült világrendre, mely napjainkban már nagyon recseg, ropog, és hamarosan összedől, akár egy pillanat alatt.



Sokan vitatják, hogy a barlang létezik-e? Igazán nagy híre a barlangnak akkor lett, amikor Däniken járt ott, találkozott Móricz Jánossal. Däniken írta A kozmosz üzenete című könyvében, hogy látta és lefényképezte ezt a barlangrendszert, mely a dél-amerikai kontinens alatt nyugszik, valaki az őskorban vagy az előtt létrehozta ezt a gigantikus alagútrendszer több ezer kilométeres kiterjedéssel, mélyen a föld alatt. Peru és Ecuador alatt több száz kilométert bejártak és felmértek belőle. Ez csak a jéghegy csúcsa, és a modern világ semmit sem akar tudni erről.



Valójában egy világ dőlne össze, ha kiderülne, hogy amit eddig tudtunk, az mind leginkább nem úgy van. Ezen a ponton lehetne kilépni a történelem homályából és megkeresni közösen az igazat. Együtt, az egész emberiség. Hiszen közös a múlt, a jelen és a jövő.



Ahogy Kőrösi Csoma Sándor is elment megkeresni az őseinket, úgy Móricz János is ezt tette, csak egy teljesen más földrészen. És kiderül, hogy mindenhol ott voltak a magyarok ősei. Ugyanis a Földön az emberiség egy és közös eredettel bír. Továbbá a magyar az az ősi nép, mely még magában hordozza ezt a tudást, még ha ezt a modern világ ki is akarja verni a fejünkből.



Móricz János életének utolsó éveiben fegyvert hordott, bár nem tudunk róla, de valószínűleg fenyegetve érezte magát. 1991-ben máig is homályos körülmények között halt meg, egy szállodában…



(Forrás: Orosz Zsolt / maga-a-valosag.com bejegyzése alapján)








*Kiegészítés:

"Az emberek 75 százaléka nem olvassa végig figyelmesen, a maradék 35% pedig nem veszi észre a nyilvánvaló ellentmondásokat. Így aztán bármilyen hülyeséget bele lehet pitypang, mert úgyis elhiszik."

(A fakepalm oldal nyomán!)

2019: 

Ellentétes feltételezés:  




Linkelt oldalon!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése