A természetes környezethez képest a városok teljesen megváltoztatják a folyók és a patakok működését. A hidrológiában (víztanban) ezt a jelenséget „városi patak szindrómának” (Urban Stream Syndrome) nevezik.
Mivel a városban a beton és az aszfalt miatt a víz nem tud elszivárogni, a folyók egy természetellenes, veszélyes és mesterséges ritmusra kényszerülnek.
A természetes folyókról már több helyen volt szó, fontos előnyük, hogy a kanyargós, természetes vízfolyás lassabban folyik, mint a mesterséges egyenes medrű. Így jóval több víz szivárog be a talajba.
Városban több probléma is előkerül.
1. A csapadék elszivárgása:
vidék; a leeső csapadék 80–90%-a beszivárog a talajba, a növényzet gyökérzete felszívja, és a víz csak nagyon lassan, a föld alatt, hetek vagy hónapok alatt szivárog el a legközelebbi folyóig
városban; az esővíz a tetőkről az ereszekbe, aszfaltra, majd a csatornahálózatba zúdul, ahonnan esetleg a szennyvíztisztító telepen keresztül, de végül a folyóba kerül.
2. villámárvizek, vízszint ingadozás:
A beszivárgás hiánya miatt a városi folyók vízjárása rendkívül labilissá válik. Egy nyári felhőszakadás után a városi patakok vízszintje nem napok, hanem percek alatt métereket emelkedhet. A csatornák egyszerre adják ki a vizet, ami hirtelen, pusztító árhullámot indít el. Amilyen gyorsan jött az ár, olyan gyorsan távozik is. Miután eláll az eső, a folyó órákon belül visszatér az eredeti medrébe, vagy akár teljesen ki is száradhat, mivel nincs talajvíz-utánpótlása a beton alól.
3. A medrek mesterséges átalakítása:
Hogy a városok kivédjék ezeket a hirtelen villámárvizeket, a mérnökök kénytelenek voltak átalakítani a folyókat. A természetes, kanyargós, füves-fás folyópartokat kiegyenesítették, és betonlapokkal vagy kőfalakkal burkolták le. A betonmederben nincs súrlódás (hiányoznak a kövek, növények, kanyarok), így a víz áramlási sebessége drasztikusan felgyorsul. Ez a rohanó víz elképesztő energiával csapódik ki a város utáni, első természetes folyószakaszra, ott súlyos eróziót és árvizet okozva.
4. Hősokk a folyóban:
Amikor a nyári zápor ráesik a forró városi aszfaltra és betonra, az esővíz másodpercek alatt felforrósodik. Ez a forró, szennyezett víz a csatornákon keresztül közvetlenül a folyóba ömlik. A folyó vizének hőmérséklete hirtelen több fokot ugrik. Ez a hősokk (és a meleg víz alacsony oxigéntartalma) halpusztuláshoz és az ökoszisztéma összeomlásához vezet.
5. Szennyeződések közvetlen bemosódása:
Vidéken a talaj és a növényzet természetes szűrőként (filterként) működik. A városban az aszfaltról a víz mindent közvetlenül a folyóba mos; gépkocsiolajat, nehézfémeket, gumikopásból származó mikroműanyagokat, szemetet, ürüléket.
Azzal, hogy a városfejlesztés során a folyópartokat közvetlenül beépítették, lebetonozták, vagy utakat (rakpartokat) építettek rájuk, megszakadt a kapcsolat a folyó és a szárazföld között. Ennek a hiánynak nagyon komoly, mérhető következményei vannak a városi életre.
1. Felborul a folyó klímája:
A folyó önmagában is hűvösebb, de a mellette lévő dús, fás, bokros zöld sávval együtt működik igazán.
Zöld sáv nélkül; a betonpartok és a rakpartok aszfaltja a napon 50-60 °C-ra forrósodik. Ez a mesterséges felület teljesen semlegesíti a víz hűsítő hatását. A folyópart így nem hűti a várost, hanem a hősziget-effektus részévé válik.
2. Árvízi kockázat:
A természetes folyópartok rugalmas szivacsként működnek.
Zöld sáv nélkül; ha a folyó két oldalán kőfalak és betonépületek vannak, a víz nem tud hova elfolyni. A mederben a vízszint sokkal magasabbra emelkedik, a sebessége felgyorsul, és ha átszakítja a gátat, azonnal lakóházakat vagy utakat önt el.
3. Elmarad a természetes vízszűrés:
A folyóparti növényzet gyökérzete a természet legkiválóbb szűrőrendszere.
Zöld sáv nélkül: Minden városi szennyeződés akadálytalanul, közvetlenül a folyó vizébe mosódik bele az aszfaltról.
4. Az ökológiai folyosó megszakadása:
A folyók a természetben ,,autópályákként'' működnek az állatok és növények számára (ökológiai folyosók), amelyeken keresztül vándorolni tudnak.
A betonfalak, a függőleges partok és a zöldövezet hiánya miatt a madarak, kétéltűek (békák, gőték) és kisemlősök nem tudnak megélni a folyó mellett, sőt, sokszor a vízhez sem férnek hozzá, mert nem tudnak lemászni a meredek betonfalakon.
A folyó így biológiailag egy halott zónává válik a városi szakaszon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése