Az építészet ismétlődő mintákból áll
mint fraktálok, amelyek az elektromágneses rezgés rendjéből születnek.
Minden forma: frekvencia lenyomata.
A hanghullámok olyanok, mint folyékony ecsetek,
rezgésük hullámokat rajzol a térbe,
megfodrozza az energiamezőket, lüktet, pulzál,
majd formává sűrűsödik: geometriává válik.
A zene nem más, mint rezgés és matematika.
Összehangoltan: harmónia.
Széthangoltan: disszonancia.
És ebben a kettősségben találjuk meg a rend és a káosz törvényeit.
A fény, ha sűrűbb frekvenciába lép, hanggá válik.
A hang: a fény egyik arca.
Az anyag pedig nem más, mint alacsony frekvenciájú fény,
testté lett rezgés.
Az intonáció, a visszhang, a hang hulláma
nem elvont fogalom: ezek az első fizikai megnyilvánulások.
A teremtés nem szilárd.
Rezgés. Hullám. Visszhang.
És minden, amit érzékelünk, ebből a táncból születik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése