A
mat egy ősi mágia, amely az univerzum férfi és női alapelveit uraló
istenek megidézésén alapul. A pogány istenek megidézése olyan erőt ad,
amely képes befolyásolni a természet elemeit.
A
papok egykor alkalmazták ezt a mágiát, de csak kivételes esetekben (ne
ejtsd ki hiába az isten nevét). Csatában a harcosok is alkalmazták ezt a
mágiát (káromkodás) . Továbbá a vidám, obszcén dalok és dalocska
szerves részét képezték a házassági rituálénak, minden tekintetben
garantálva az ifjú házasok egészséges utódjait.
A káromkodás sosem volt olyan kommunikációs forma az emberek számára, mint amilyen napjainkban. Mindig is tabu volt (a "tabu"
- tiltott - szóból ered), ami azt jelentette, hogy használata
korlátozott volt. A káromkodások azonban csak a kereszténység
megjelenése után váltak obszcénné és sértővé, amely hadat üzent a pogány
isteneknek. Ma a káromkodás féktelen varázsa olyan emberek szájából
ömlik, akik semmit sem értenek hozzá, mintha egy majom kapna egy
géppuskát, és véletlenszerűen lőne vele.
A
gyermekek, akiknek pszichés védekezőrendszere még nem tette ki az
áthatolhatatlan páncél erejét, különösen súlyosan érintettek, mivel az
obszcenitások mágiája elsősorban a szaporodás szféráját érinti, amelyet
ez a mágia vagy megerősíthet (mint például az esküvői szertartások
esetében), vagy csírájában elfojthat (a harcosok káromkodása).
P.
P. Garjajev akadémikus kísérletet végzett: a botanikusok által jól
ismert növény, az arbidopsis magjait obszcén szavakkal átkozták meg.
Néhány magot suttogva, másokat hangosan szidtak.
Az
eredmény ugyanaz volt: a magok elvesztették életképességüket. Nagyobb
káros hatást figyeltek meg az erős érzelmi felhanggal járó káromkodás
(azaz a komoly káromkodás) esetén is. A következtetés sokak számára
megdöbbentő: a káromkodás és a káromkodás károsítja a genetikai
apparátust, és elkerülhetetlen halálhoz vezet.
Néhány
évvel ezelőtt az Orosz Tudományos Akadémia Kvantumgenetikai Intézetének
tudósai kutatást végeztek, amely részben megválaszolta a kérdést: mi
történik ma az emberiséggel? A tudósok által kifejlesztett berendezések
segítségével az emberi szavak elektromágneses rezgésekként ábrázolhatók,
amelyek közvetlenül befolyásolják a DNS-molekulák tulajdonságait és
szerkezetét .
Ezek
a molekulák felelősek az emberi öröklődésért. Ezért az emberi beszéd
tartalma közvetlenül befolyásolja az emberi genomot (a szervezetben
található összes genetikai információ összességét). Például, ha egy
személy folyamatosan trágár nyelvet használ a beszédében, a kromoszómái
aktívan elkezdik megváltoztatni a szerkezetüket. Ha egy személy beszéde
negatív szóösszetételekkel telített, akkor egy negatív program,
mondhatni, elkezd kialakulni a DNS-molekuláiban.
Fokozatosan
ezek a torzulások olyan jelentőssé válnak, hogy megváltoztatják a DNS
szerkezetét, amely átöröklődik az ember leszármazottaira. Az ilyen
negatív tulajdonságok felhalmozódását „önpusztító programnak”
nevezhetjük. A tudósok dokumentálták, hogy egy káromkodás is mutagén
hatást okoz, hasonlóan ahhoz, mint ha 1000 röntgensugárzásnak tennénk
ki.
Ez
a képesség, hogy szavakkal befolyásolhatjuk egy személy genetikai
felépítését, leggyakrabban a vallási irodalomban szerepel; az emberiség
ősidők óta ismeri. Ezekből a forrásokból tudjuk, hogy szentek és igaz
emberek imáinak köszönhetően halálosan beteg emberek gyógyultak meg. Az
áldás nemcsak magára a személyre, hanem leszármazottaira is kiterjedt.
A
szavak kétélű fegyverek. A tudósok megdöbbentő következtetése az, hogy a
DNS érzékeli a beszédet és annak jelentését. A DNS hullám"fülei"
közvetlenül elnyelik a hangrezgéseket. Garjajev úgy véli, hogy a
szavakon, a beszéden – és így a gondolaton, mert a beszéd a gondolkodás
eredménye – keresztül az ember, mint egy szobrász, formálja genetikai
apparátusát. Így nemzedékről nemzedékre a negatív, önpusztító folyamatok
a beszéd hógolyójaként ágyazódnak be az emberi genomba.
Ráadásul
a DNS-t nem érdekli, hogy a beszélgetőpartner élő ember vagy egy
televíziós „karakter”. A neves pszichoterapeuta, S. Gorin úgy véli, hogy
a mindennapi durvaság sokkal nagyobb károkat okoz az emberi pszichében,
mint a legkifinomultabb hipnózis.
A
modern emberek teljesen tudattalanul használják a mágiát, és ez duplán
veszélyes mind a körülöttük lévőkre, mind önmagukra nézve. Például a
családi viták manapság meglehetősen mindennaposnak tűnnek. Az érzelmek
és a sérelmek forrongnak, sértések és fenyegetések özönlenek el. A mágia
nyelvén ezt átoknak nevezik. Az átok egy érzelmi kitörés, amelyet
megfelelő szóbeli megfogalmazás erősít meg, és amely perzseli az
átkozott lelkét (pszichéjét).
Ha
egy átok gyökeret ver a lélekben, belülről marja fel az embert,
megfosztva az életörömtől és az egészségtől, még akkor is, ha nincs is
tudatában ennek. Kevesen gondolnak azonban arra, hogy ez a
bumerángcsapás az átkozó lelkét is eltalálja. És ha a házastársak
veszekednek, az átok elkerülhetetlenül a gyermekeikre száll. Régen az
emberek tudták ezt, és ha valaki átkozta a másikat, jól tudták, mire
kárhoztatja magát és gyermekét, ráadásul tudatosan tették ezt. Ma már
nem hiszünk az ilyen ostobaságokban, és néha meggondolatlanul átkokat
halmozunk, a saját fajtánkat degenerációra kárhoztatva.
Egy
másik, az ókorból örökölt varázslatos „ajándék” a szemmel verés. Ez
lehet egy durva megjegyzés, amit a tömegközlekedési eszközön kapunk, és
amitől egész nap lehangoltnak érezhetjük magunkat. Lehet valakinek az
ártatlannak tűnő pillantása is, amelyben a tudatalattink belső
ellenségességet vagy irigységet észlel. A modern emberek általában
tudattalanul teszik ezt, mert úgy hiszik, hogy belső világuk mások
számára elérhetetlen. Tudatalatti szinten azonban mindannyian
telepatikusak vagyunk, olvasunk mások gondolataiban. És minden ránk
irányuló ellenséges gondolat eléri a célját.
Minél
jóindulatúbbak a szavaid, gondosan leplezett negativitás hátterében
elhangzva, annál erősebb pszichikai csapást mérsz rájuk. Őseink
felkészültek az ilyen támadásokra, és bevált eszközökkel hárították el
azokat. Mi azonban egyszerűen nem hiszünk az ilyesmiben, védtelennek
találjuk magunkat. Egyébként, akárcsak egy átok, egy tudattalan
pszichikai csapás is elkerülhetetlenül bumerángként, sokszorosára
felerősödve visszacsap arra, aki okozta, még akkor is, ha nem szándékos
volt.
Az
ember az élő természet szerves része, és annak törvényeinek van
alávetve. A törvény ismerete erőt ad, míg a tudatlanság ellentámadáshoz
vezet, sebezhetővé téve az embert a természet erőivel szemben, amelyeket
aztán ellenségesnek érzékel. A természet emberrel szembeni
ellenségeskedésének valódi oka azonban nem a benne rejlő romlottságban
rejlik, hanem az emberi tudatlanságban, amelytől valamilyen furcsa oknál
fogva nem hajlandók megválni.
Források:
&
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése