2025. szeptember 2., kedd

szakralismagyarorszag.hu

  
https://szakralismagyarorszag.hu/


 

Szakrális Magyarország – a valódi választás.

 

Nem egy új párt. Egy új rend. Egy élhető minta.
Mert elegünk van abból, hogy mindig ugyanabból válasszunk: kisebb rossz, nagyobb pofon, vagy csak más színű hazugság.

De mi van, ha nem csak „szavazni” lehet ,
hanem végre élni is?
Mi van, ha van egy hely, ahol az Élet van a középpontban, nem a profit, nem az állam, nem a párt?
Mi nem kampányolunk. Életmintát mutatunk.

Szakrális Magyarország
– ahol a törvény nem hatalmi érdek, hanem erkölcsi rend,
– ahol a föld a gazdáé, a gyerek nem adatlap, és az egészség nem üzlet,
– ahol a nők nem kvóták, hanem életforrások,
– ahol a férfiak újra védenek, nem versenyeznek,
– ahol a tudás nem tanterv, hanem életrevalóság.
És ahol a vezetés nem uralom, hanem szolgálat.
 
 

MIÉRT VALÓDI VÁLASZTÁS? 

Mert nem a „kisebbik rossz” között kell döntenie. Hanem végre választhatunk egy teljesen új világmodellt. Ez nem még egy évad a régi sorozatból. Műfajváltás: áldemokrácia kontra szakrális társadalom. A show-trükkök (cirkusz és kenyér) helyett teljesítmény, és a főszereplők itt nem lehetnek immunisak a következményekre.  

„A választás ott kezdődik, amikor többé nem vagy manipulálható.”

 

KÜLDETÉSÜNK

Küldetésünk, hogy úttőrő szerepet vállaljunk az Egyetemes Szent Szellem korának, vagy mondjuk úgy, hogy az Aranykornak a kibontakozásában, ahol az emberek már nem a gazdasági érdekek, a pénz befolyása, hanem az avulhatatlan értékek és a közjó mentén élnek.

Mi, a Szakrális Magyarország közössége, hiszünk abban, hogy a jövő kulcsa nem a technológiai fejlődésben vagy a hatalom koncentrálásában (ENSZ, UNO-k, WEF, WHO, G7/8 stb) rejlik, hanem a természetes rendhez való visszatérés harmóniájában.

 

MIT JELENT A  SZAKRÁLIS SZÓ?

Jó kérdés, ugye?


Szakrális: a szó, ami fontosabb, mint a Wi-Fi

Ugyanis, ha manapság valaki rákérdez, rögtön a vallási dogmák, templomok és papok jutnak eszünkbe. Az SzMo esetében nem  vallásos, teokratikus társadalmat valósítunk meg (nyugalom, nem fogunk prédikálni,  és a vezetőnk sem tart „szentbeszédeket”….). De ha megértjük a „szakrális” szó valódi jelentését, akkor  egy olyan világ modelljét találjuk meg, amire már évezredek óta vágyunk… és amit mára szinte teljesen elfelejtettek velünk!
Miért is? Mert most éppen minden másról beszélünk: ideológiák, ezospiri feltétel nélküli szeretet, pártok, profit, hatalom,  összeomlás, stb. Mi lenne, ha végre megértenénk, hogy a szakralitás nem egy vallás, hanem egy új társadalmi rend alapja? Egy rend, ahol az Élet az, ami számít. Igen, az élet, nem a politika vagy a következő nagy vállalati bevétel. Ha ezt megértjük, akkor kiszabadulhatunk a jelenlegi anomáliáktól terhes rendszer rabszolgáinak sorából. 
Ha Ön is elakadt a világkáosz labirintusában, ne essen kétségbe: a kijárathoz nem térkép kell, hanem kulcs — és ez a kulcs a szakralitás.
Ne aggódjon, nem hittanóra, nem teokrácia, nem a „higgy és kész” világa vár Önre. Inkább rendszerfrissítés: az Élet visszakerül középre, a ezospiri trükkök, gazdasági manipulációk meg a háttérbe.

 

  

 

 

Forrás/folytatás: 

https://szakralismagyarorszag.hu/ 

 

 



 

*** 

2025. szeptember 1., hétfő

EGY AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓ CIKKE MAGYARORSZÁGRÓL:



Van a Balkánon egy ,,csodaország" amely önmagával határos. Ahol a legszebb nők élnek, mégis csökken a népesség. Ahol a munkanélküliek dolgoznak a legtöbbet, ahol a legtermékenyebb földön éhező emberek élnek. Ahol a vonatok menetrend szerint késnek. 

Ahol mindenki focizik, mégis vízilabdában, kosárlabdában, kézilabdában és röplabdában jeleskednek. Ahol mindenki siet a munkába, de senki sem érkezik be időre. Ahol a nyolcórás munkaidő tizenkét órás.

 Ahol az egészségügyi ellátás ingyenes, de a gyógykezelés drága. Ahol az újságírók szabadon írhatnak bármit, amit parancsba kapnak. Ahol a világválság állampolgárságot kapott. Ahol a közbeszerzések titkosak, az államtitkok nyilvánosak. 

Ahol a háborúk sosem érnek véget. Ahol a történelem naponta megismétlődik. Ahol a leggazdagabbak azok, akik egy napot sem dolgoztak. Ahol a külföldi valuta felváltotta a hazait. Ahol az emberek megünneplik a családi védszent napját, de káromolják Istent. Ahol az okosakat, értetlenségből,‐bolondnak nézik, a bolondokat meg tehetségesnek. 

Ahol az írástudatlanok írják a történelmet. Ahol a törvények törvénytelenek, az anarchia pedig normális állapot. Ahol a hatalom megveti a polgárokat mint nem kívánatos tanúkat. Ahol a jövőből élnek mert a jelenhez nincs joguk. 

Ahol mindenki mindenkire mosolyog, de senki senkinek nem jóakarója. Ahol a bírósági eljárások tovább tartanak, mint egy élet. Ahol az árvíz a talajöntözés egyetlen módja. Ahol megidézik a diktátort, a demokráciát pedig a hülyék adójának tekintik.

 Ahol úgy gondolják, az ország annál jobban fejlődik, minél jobban visszafejlődik. Ahol nem vagy normális ha nem bolondultál meg. Ahol csak azért élsz hogy meghalj. Ahol az idő végtelen és a butaság múlhatatlan.

 

/Ferenc Ruder 2013./