(TOP3 Tanulságos irományok) „Élj egy évig minimálbérből – aztán beszélgessünk.” /„A társadalom nem a korrekteket jutalmazza, hanem a hajlékony gerincűeket.”És ez az egyik legmérgezőbb dolog ebben az egész világban. / "Senki ne álljon fel a székéből".....

 

„Élj egy évig minimálbérből – aztán beszélgessünk.”

 

Mindig is foglalkoztatott, hogyan tudnak egyesek teljes nyugalommal kijelenteni olyat, hogy „192 ezer forintos nettóval meg lehet élni.” Komolyan? Ezt azok mondják, akik még soha nem próbálták.

Én kötelezővé tenném minden politikusnak, minden döntéshozónak, és minden olyan vállalkozónak, aki szerint ez „rendben van”, hogy egy teljes évet éljen ebből. Fizessen belőle lakhatást, rezsit, ételt, gyereknevelést. Nem három napig, nem egy hónapig, hanem egy évet. Utána beszélgessünk.

Ma hallottam egy történetet:

 

Egy pécsi vállalkozó, aki kereskedelmi üzletet visz, két alkalmazottja van. A dolgozók nettó 225-230 ezret keresnek. A tulajdonos? 4-6 millió forintot visz haza havonta. És tudod, mi a hozzáállása? „Miért fizessek többet, ha ennyiért is eljönnek?”

 

Itt van a probléma. Nem az, hogy ő keres. Keressen! De miért kell a másiknak vegetálnia, miközben ő simán megtehetné, hogy emberi bért ad? 380 ezret adna, és attól még nem menne tönkre.

És akkor most jön a pszichológia: miért van ez így?

 

Kognitív torzítás – jóléti vakság: aki jól él, az nem képes elképzelni, milyen az, amikor nincs pénz. Az agy egyszerűen kiszűri az éhség, a félelem, a bizonytalanság érzését, mert soha nem éli meg.

Normalizáció: „Ha eddig ennyit kaptak, eddig is kijöttek, akkor most is kijönnek.” – Ez egy önigazoló mechanizmus, hogy ne kelljen bűntudatot érezni.

Empátiahiány: Az empátia nem automatikus. A kutatások szerint a társadalmi státusz emelkedésével csökken az empatikus reakció. Azaz: minél gazdagabb valaki, annál kevésbé érzi át a másik gondjait.

És tudod, mi a legdurvább? Hogy sokan még tapsolnak is nekik. Mert elhitték, hogy „örülj, hogy van munkád”.

 

De könyörgöm, ez a 21. század, nem a ’70-es évek! Nem normális, hogy teljes állás mellett a túlélés a cél, nem a megélhetés.

 

Lehet mondani, hogy „akkor menj máshova”, de hol van az a „máshova”, ahol nem ugyanez a mentalitás? Amíg ez a rendszer működik, addig marad a kiszolgáltatottság.

Szóval igen, kötelezővé tenném: egy évig éljenek abból, amit minimálbérnek neveznek. Egy évig. És akkor beszélgessünk újra arról, hogy „meg lehet-e élni”.

 

Forrás: "Andyca/facebook" https://www.facebook.com/profile.php?id=61570235125950

 

 

 

 „A társadalom nem a korrekteket jutalmazza, hanem a hajlékony gerincűeket.”
És ez az egyik legmérgezőbb dolog ebben az egész világban.

 
Mert te próbálsz normális lenni.
Korrekt.
Tiszta.
Nem áskálódsz, nem pletykálsz, nem színészkedsz.
Csak teszed a dolgod.
És várod, hogy ennek legyen értelme.
De nincs.
 

Mert itt az megy előre,
– aki ügyesen nyal,
– aki képes a pofon után még vigyorogni,
– aki játszmázik, taktikázik, beilleszkedik – bármibe, bármilyen áron.
És ha te nem tudsz vagy nem akarsz beállni ebbe?
Akkor kinéznek. Kibeszélnek. Félreállítanak.
Mert túl őszinte vagy.
Túl igaz vagy.
Túl „valaki”. És ez zavarja őket.
Tudod miért?
Mert a gerinces ember emlékezteti a többit arra, hogy eladták magukat.
És ez fáj nekik.
Ezért inkább téged bélyegeznek meg. Mert így nem kell belenézniük a saját szemükbe.
Ezért furcsák azok, akik nem hajlanak.
Ezért válnak céltáblává azok, akiknek van tartásuk.
 

De tudd:
A világ nem mindig marad így.
És amikor eljön az idő,
nem azok kellenek majd, akik alkalmazkodtak,
hanem azok, akik kitartottak.
Szóval ne hajolj.
Neked nem kell.
A gerinc nem hiba.
Hanem erény.

 

-talált-

 

 

"Senki ne álljon fel a székéből".....

 
Szólt a tanár a gyerekeknek, mielőtt a tanteremben kivett egy halat az akváriumból a tanóra elején, majd az asztalra tette és gyorsan távozott. 

"Aki ezt megszegi, azt kirúgják" mondta  még az ajtóból.
Egyik gyerek sem mozdult, és mindenki nézte, ahogy a hal vergődik az asztalon az elkerülhetetlen sorsa felé. Senki sem mert felállni, nehogy bajba kerüljön.

De végül egy lány felugrott a helyéről, odaszaladt a halhoz, és visszaengedte az akváriumba.  Ő volt az egyetlen, aki nem akarta végignézni ahogyan elpusztul a hal.
Amikor a tanár visszajött, elmagyarázta az osztálynak, hogy ez egy lecke volt. A lecke tanítása pedig nagyon fontos!

Az a félelem, hogy bajba kerülsz, sosem akadályozhat meg abban, hogy helyesen cselekedj. Hogy néha szembe kell szállni a tekintéllyel és a csoportgondolkodással, egyszerűen azért, mert ez a helyes.

 

-talált-