112 - stroke / FACE – ARM – SPEECH – TIME.

 

 

 

1984-ben egy amerikai kávézóban egy nő hirtelen furcsán kezdett beszélni.

A pultos először azt hitte, viccel. Aztán észrevette, hogy a nő szája féloldalasan lefittyedt, és a karja lecsúszott az asztalról.

Nem volt orvos. Nem volt ott defibrillátor, nem volt gyógyszer.

Csak valaki, aki emlékezett egy egyszerű szabályra: FACE – ARM – SPEECH – TIME.

A pultos azonnal hívta a mentőt. A nő még aznap megkapta a kezelést.

Visszanyerte a beszédét, a mozgását – és az életét.

Mások, akiket nem ismertek fel időben, egész életükben tolószékbe vagy némaságba ragadtak.

Stroke-nál nem az orvos dönti el az első percekben az életet.

Hanem TE – aki felismered a jeleket, és hívod a mentőt.

FACE – kérd, mosolyogjon.

ARM – emelje fel a karját.

SPEECH – mondjon egy mondatot.

TIME – ha baj van: azonnal 112.

Mert stroke-nál az idő = agy. És néha egy járókelő ébersége a különbség élet és halál között.