Vaalbera: 3,6-3,3 milliárd évvel ezelőtt – elmerült a vizekben.
Úr: 3 milliárd éve – Ross Mitchell (Yale, USA) szerint Ausztrália méretű volt
Kenorland: 2,45 – 2,1 milliárd évvel ezelőtt további kiemelkedés
Colombia (Nuna/Nena) 1,8-15 milliárd évvel ezelőtt
Rodinia 1,1 – 0,75
milliárd évvel ezelőtt – a Panthalassa néven nevezett ősóceánban és 750
Ma (Mega annum – 1 millió év) évvel ezelőtt az első Hold-ütődés
következtében széttöredezett.
Pannotia: 650 – 540 Ma
évvel ezelőtt a különálló földrészek összetömörültek, majd újra
eltávolodtak egymástól a töredékek. 540 Ma évvel ezelőtt: Gondwana,
Laurentia, Baltica, Siberia önálló kontinensek voltak
Pangea: 300 Ma évvel ezelőtt.
Az alsó ábra az utolsó szuper-kontinens
egy lehetséges állapotát mutatja, a kontinentális lemezek mozgásából, a
mozgás irányából és sebességéből következtetve.
A következő tisztázandó kérdés, hogy
mikortól számoljuk az ember Földi megjelenését, és hogy
különválasztjuk-e az ember biológiai, valamint a tudati létét. Az
ortodox tudomány által elfogadottnak ítélt elméletek szerinti a földi
élet korfelosztása az alábbi:
- 13,7 ± 0,2 milliárd évvel ezelőtt ősrobbanás („Big Bang” ?!)
- 300 ezer évvel az ősrobbanás után keletkeznek az első atomok
- 600 millió évvel az ősrobbanás után kialakulnak az első galaxisok
- 5 milliárd éve „fellobbant” a Nap
- 4,5 milliárd éve megszületett a Föld, pontosabban a geológiai korok kezdete
- 3,5 milliárd éve megjelennek az első egysejtűek
- 600-500 millió éve fejlődésnek indul a többsejtű élet
Az emberré válást a hominidák
(emberelődök) csoportjával kezdik, amik/akik 6 millió évvel ezelőtt
leereszkedtek a fákról, vagy a vízimajom-elmélet szerint, a vízi
életmóddal felhagyva, szárazföldre kapaszkodtak. Az ember (latinul:
Homo) társadalmi lény; közösen végzett munka, a tagolt beszéd és
gondolkodás jellemzi. Rendszertani szempontból az emberi nem az állatok
országába, a főemlősök rendjébe, a hominidák (Hominidae) közé tartozik.
Az emberek összessége az emberiség.
(http://hu.wikipedia.org/wiki/Ember)
(http://hu.wikipedia.org/wiki/Ember)
Az alternatív kutatók pedig azt
állítják, hogy sok 10.000 évvel ezelőtt a Földre jöttek idegenek, akiket
a mezopotámiaiak anunnakiknak neveztek. Szükségük volt a Földön
található ásványokra, amelyek kitermelése fáradságos munka, s ennek
elvégzésre a bennszülött kolóniák biológiai erejét kezdték használni.
Azonban az ember hamar rájött, hogy a jövevények semmit nem szándékoznak
adni, csupán vinni akarnak. A jövevények a konfliktus elkerülése okán
beavatkoztak az emberi fejlődés menetébe. Az alternatívok azt állítják,
hogy a spirituális tudatú embereknek 12 szálas volt a DNS-ük, amiből az
anunnakik csak 2 szálat hagytak meg. Így az emberek rabszolgává lettek. A
„termékeny félhold” területén feltárt ékírásos szövegek világosan
megmutatják, hogy az anunnakik vérengző lények voltak. Féltőn-szerető és
Bosszúálló Istennek mondták magukat. Az alternatívok szerint az
anunnakik Atlantiszon megölték a főpapokat és főpapnőket, felvették az
alakjukat és megrontották az egész spirituális kultúrát. (Pont úgy, mint
a Csillagkapu című sorozatfilmben a Goauld rendszerurak!)
Tekintsük át most a hun-pálosok eredethistóriáját a Tórem-mitológiától indulva:
Egyszer (egy-szer), mi-koron széles e
világ még nem is vala, létezett az EGY. Eleink azt tanították, hogy EGY
(Tur, az Öreg-ŐsTen) nem lett, mert Ő az időtlenségben létezett, s mert
benne vala minden, így a minden-s-(az)-ég Ő vala. EGY, egy-magányában
vala, s magában a káoszt eligazítani szándékozván, tekintetét maga körül
fordítva megteremtette az eget, ami kezdődött az elejétől és ért önnön
magába vissza. Így, ami az eleje vala, lett az a vége is, a mindenben s
égben, a mindenségben. Ebben az égben középen Ő maga vala, s ennek okán
az ég középen lyukas vala, mert EGY maga köré teremtette az eget. Ennek
az égnek alsó fele lett az alsó ég, felső fele a felső ég, ahova EGY
aranypalotáját építette, azért, hogy ott Ő s a mindenek lakjanak. EGY a
mindenből vette a szót, amivel idézett magának asszonyt, aki lett az Ő
boldog asszonya. Baba, aki boldog vala EGY-gyel, az eget tetszetős
mintákkal hímezte tele, mialatt EGY a palota mellé fát, a fa mellé rétet
s tavacskát idézett a szó-val. Így éltek örök szerelemben.
Az alsó égben kezdetben volt a semmi és
sötétség vala ott. De Baba hímzése során a sok piciny tűszúrás lyukán
keresztül az aranypalota csillogása átsziporkázott, s egyszerre
(egy-szerre) az alsó ég hímes mezején, mint ezernyi gyémántablak
kivirult a megszámlálhatatlan csillagvirág, s az alsó ég gyönyörű kékké
lett. EGY, az Öreg-ŐsTen, látván boldog asszonya csodálatos hímzését,
ajándékot adott néki: reája bízta az élet adományozását. Boldogasszony
híven betölté rendeltetését, rövidesen madárdaltól hangos lett az ég,
apró vad cicázott a hímes réten, a nagyobb vadak a fa köré húzódtak,
tarka pillangók, színes, éneklő madarak röpködtek mindenütt. Benépesült
az Öreg-ŐsTen palotája.
Amikor az aranypalota kezdett megtelni,
lassan kiköltöztek az élettel telt mindenek. A fa ágai közé fészket
raktak a madarak, árnyasába kiszaladoztak az állatok, és a réten
csillogó tavacskában halak sokasága úszkált. Így az első fa, amit
Öreg-ŐsTen teremtett, az élet fája lett. Öreg-ŐsTen és Baba ketten
voltak egyek, s szerelmük hat gyermeket teremtett. Ők lettek a víz, a
tűz, a föld, a levegő, a forrás és a fény. Így lettek ők heten. A
gyermekek az ég alsó felére menének, hogy ott éljenek, és népesítsék be
azt saját teremtményeikkel. Így lett az ég felső fele a mennyek
birodalma, ahol Öreg-ŐsTen az Atya és teremtett másik fele, Baba, az
élet anyja lakozik. S lett az ég alsó fele az alsó világ, ahol a hat
gyermek lakott. Atya akkor asszonya szemébe nézett és aranyló tekintete
hét színt öntött Baba örömkönnyébe. Ahogyan az a öröm-könnycsepp
lehullott, a felső világ és az alsó világ között szivárvány híd lett
belőle, amin az alsó világ lakói a mennyek birodalmába felmehettek, az
Atya és Boldogasszony elé járulhattak. S hogy az alsó ne szakadjon le a
felsőtől, az Atya egy arany fénygombolyagot adott asszonyának, hogy
akiknek életet adott, azok a gombolyagból kapjanak egy szálat, a
napszeránt, amivel örök hűséggel tartoznak hozzájuk.
Mi az, amit ebből a mitológiából meríthetünk a hun-magyar őstörténet tisztázásához?
A mai köztudat szerint a magyarok
Árpáddal költöztek a Kárpát-medencébe, keletről, a hivatalos
történetírás szerinti finnugor őshazából, és ezek szerint ázsiai –
szépségflastrommal – kaukázusi származásúak lennénk. De ha mégsem így
lenne, akkor hogyan? Ha visszatérünk a Föld formálódásának folyamatához
és mélyebbre tekintünk a mitológiák tömör mondataiban, továbbá
megvizsgáljuk a régészeti feltárások összefüggéseket mutató leleteit,
találunk értelmes válaszokat.
A történelem előtti időkben több
kontinens létezett a ma ismerteken kívül. A köztudatban él is néhány
ilyen ősi földrész neve, vegyük hát sorba őket. A legősibb ilyen
földrész a Hyperborea, amelynek fizikai elhelyezkedéséről a mai napig
vitáznak. Van, aki az északi sarokpontra teszi, bár a körülmények
leírása nem egészen illeszkedik a jelenkori sarkköri jellemzőkhöz. A
következő, amit már ismerünk, Lemúria volt. Elhelyezkedése a mai Indiai-
és Csendes-óceánra tehető, Afrikától és az euró-ázsiai kontinenstől
elválva, felnyúlva egészen a Hawaii-szigetekig, beleértve a mai
Ausztráliát, tehát egy hatalmas, egybefüggő földrész lehetett.
Nem tudni pontosan, mikor kezdett el
süllyedni, de Kr.e. 30.000 körül már biztosan víz alatt volt. Ebből a
földrészből azonban megmaradt egy jókora szárazulat, melyet ekkortól már
Múnak neveztek. Bár jóval kisebb volt Lemúriánál, még ez is magába
foglalta Ausztráliát és az egész környező szigetvilágot. Mú süllyedése
valószínűleg Kr.e. 22.000 körül kezdődhetett el. Még mielőtt eltűnt
volna a habok alatt, még létezett egy másik – talán a legismertebb – ősi
földrész, Atlantisz. Valahol az Atlanti-óceán közepe táján terült el,
feltehetően a mai Bermuda-háromszög volt a nyugati széle és kb. Kr.e.
11.540 körül kezdett el süllyedni, bár a folyamat sok évtizeden
keresztül zajlott. Létezését több, máig fennmaradt írás, térkép
bizonyítja, így például Ptolemaiosz térképének 1513-as kiadása - a
zölddel jelzett sziget Atlantisz, illetve Athanasius Kircher térképe
1669-ből. Néhány lelkes amatőr műholdas felvételen megtalálni véli az
elmerült szigetet. A Google közleményében azonban az áll, hogy a vonalak
az adatokat begyűjtő hajók szonárjainak köszönhetően váltak láthatóvá.
[3.-4. ábra a két említett térkép, 5.-6. kép a 2009. februári és 2012. augusztusi műholdfelvétel (Google Earth)]
2009. februári és 2012. augusztusi műholdfelvétel (Google Earth)
A magyarság szempontjából a legfontosabb
földrész Ataisz. Nevét a Tórem-mitológiából ismert Atya-Istenről,
Ata-Isisről kapta. Vannak, akik azt mondják, hogy Mú maradéka, amelynek a
jelenlegi Hawaii-szigetek képezték az észak-északkeleti csücskét.
Atais magyar vonatkozású történelmét megelőzte az utolsó jégkorszak előtti világ, amelynek emlékét a szavárd-magyarok őrzik, akik ma a 21.512. nap-évet írják.
Megjegyzem, magát a népet számolatlan megnevezéssel illették már:
jegyzik például Subir-ki, Subar-tu, Suwar, Siyavush, Saspeires,
Syspiritis, Sardi Scythae, Souardenoi, Sardenae, Sawars, Saviroi,
Sappheres, Suwar, Sabini/Savini, Caviri, Sawirk/szavirok,
Siyawardiya/szjavárd, S'pyry, Servotioi, szevorti, Savartoi, Zuard,
Sober, saper neveken is.
Az agyagtáblákon subarnak megjelölt
népet P. Dhorme azonosítja a klasszikus történetírók által használt
Saspeires, Sapeires, Sabeires, Sabiroi és Saberoi (vagyis szabir)
elnevezések alatt feltüntetett népnevekkel. Igazolhatóan a Meleg Vizek
Birodalmában, azaz a mai Kárpát-medencében éltek (lásd a körös-kultúra
kutatási eredményeit). A gyors jegesedés elől egy részük Atlantiszon,
más részük Ataiszon talált menedéket, de voltak kisebb közösségek,
amelyek egy-egy melegvizű forrás övezetében maradtak. Ők hozták létre a
Pallag-kultúrát, amelynek emlékét a mai napig őrzik a pallagok.
Megtaláljuk ezen képződményeket Csíkban, Udvarhelyen, Királyföldön,
Kalotaszegen, az Aranyos mentén, Torda vidékén, a Mezőség bizonyos
részein, a meleg Szamos felső folyásán, az Iza völgyében. A téma kiváló
amatőr kutatója Czimbalmos Tivadar. A felvétel az általa készített
filmből származik.
pallagok Erdélyben]
Mú egykori maradvány szárazulatára más
közösségek is eljutottak a Pamírból és a Kaukázusból. Ennek okán Ataisz
három ősi népnek adott otthont: Góg és Magóg hun törzseinek és az agabák
népének. Belőlük aztán számos nemzetség és törzs alakult ki. Ezek közül
nevezetesek a fekete- és fehér-hunok, az agabák, a pal- és a gara-úzok,
az indijók, a maják, a sakák (szkíták), a kinajok, valamint az aztékok
elei, az asok.
Feltűnik, hogy a népnevek között nem
találkozunk a magyar megnevezéssel, de a „modern” történelemírók
feljegyzéseiben is csak a 9. századi arab krónikákban bukkan fel először
e név (madzsar), egy nagyobb közösséget jelölve. Ez meghatározó a
magyarság őstörténetének kutatása során. Közismert, hogy a hivatalos
magyar történelemírás ragaszkodik a legfeljebb Álmosig terjedő
ősiséghez, miután az ezt megelőző időkről semmilyen hitelesnek elismert,
írásos emléket a magyarokról nem lehet felmutatni. Maga a nézet nem
támadható, ha kizárólagosan az írásos tényeket vizsgáljuk. Történetesen
több forrás igazolja, hogy „valamikor” 7-8-12 törzs kivált a kazár
birodalomból és 1-2 évszázados toporgás után nyugat felé indult. És
valóban, a krónikák, leletek ilyen nevezetű népet sehol nem jegyeztek.
Azonban, ha egy kissé a történések mögé is nézünk, akkor meg kell
látnunk, hogy a MAGYAR megnevezés egy gyűjtőfogalom, egyfajta szellemi
minősítés.
„A magyarok az egyistenhívőknek nevezett
jó emberek, akikhez más törzsek gyermekei is csatlakoztak. Így
(Ataiszon) az Anyahita kegyhely és Joli-Tórem dombjai között
megtelepedett egyistenhívőket magyaroknak nevezték. Az egyistenhívők
követői nem képeztek külön törzset, hanem a jó emberek vallási
közösségébe tartoztak. Ezen közösségnek tagjai soha nem háborúskodtak,
hanem az Anyahita által lerótt egy igaz Isten hitében nevelték fel
gyermekeiket.” (1. B. Arvisura, Kr.e. 4000-4040.)”
Ataisz a Csendes Óceánban. Gardner
Pinnacles és Maro-szirt között, a Raita-árok védett területén. Csak
észrevétel: a „plató”, mintha lekenődött volna ...
Vegyük észre, hogy az írás az Anyahita
által lerótt egy igaz Isten hitről beszél. A mitológia azt állítja, hogy
űrszekéren érkezett a Földre Kaltes-asszony birodalmából Anyahita és
7 társa. Mivel űrszekerük elromlott, kénytelenek voltak Ataiszon
maradni. Bár ez a történet emelkedhet a fantázia világába, ám mint
minden mesének, a magja valós esemény lehetett. Anyahita tanította meg
Ataisz népeivel az Égi birodalomból hozott rovásírást, és elkezdte
lejegyezni, illetve továbbadni az égi eredetű tanítást. Nagyon sokféle
gyakorlati és szellemi képzésnek vetette meg az alapjait. Az ő hatására
szűnt meg az emberevés, és tanításaiban hangoztatta: „A háborúskodás
Kaltes-asszony birodalmának szokása szerint megszüntetendő, hisz
Joli-Tórem Földjének értékei és a tenger vizének titkai még csak kezdeti
feltárásban vannak.
A hagyomány szerint, ha a Vízöntő
Világhónapjába fogunk érni (2012), Joli-Tórem Földje is eléri azt a
magasabb tudást, amellyel Kaltes-asszony birodalma akkoriban már
rendelkezett, és fokozatosan át fognak térni a békés viszonyok
megteremtésére. Ataisz népei Anyahita után ebben a szellemben élték
mindennapjaikat. Felfedezték és bejárták az egész Földet, városokat
alapítottak a mai Egyiptom területén (Hikszosz óm), továbbfejlesztve az
őshaza kultúráját. A Mezopotámiában (Anina óm) megtelepedettek magukat
Úr (Anya-hit-a egyik fia) népének, a rokon törzsek némelyike pedig
sumírnak nevezte. De alapítottak településeket Dél-Ázsiában (Parszi óm),
a mai Mexikó (Indijó óm), illetve Peru (Kuszkó óm) területén is. Kr. e.
5070 körül a Föld óriási méretű kataklizma előtt állt. Egyre több
földrengés rázta meg Ataiszt is, gyakorivá váltak a vulkáni
tevékenységek, az özönvíz. Ezek hatására e csodálatos földrész süllyedni
kezdett, s ez a folyamat kb. Kr. e. 5070-5000-ig, mintegy 70 éven át
tartott. Sokan elpusztultak, de akik meg tudtak menekülni, fogadalmat
tettek, hogy örökké keresni fogják az ataiszi népek megmaradt ivadékait.
Anyahita ábrázolás és egy furcsa lény. Bizonyos, hogy nem vagyunk egyedül…
Idézetek az Arvisurából
Anyahita fiai közül Armogur a fejedelmi hatalmat megszilárdította Ataiszon. Uruk fia bevezette az Égiektől tanult biztonságos földművelést. Saka fia végrehajtotta az állatok megszelídítését, s ezzel a mindennapi húsellátást biztosította. Agaba fia megszervezte a kanak, indijó, maja és hun törzsek között a kereskedelmet és Góg törzsének az iparcikkeit elterjesztette. Magóg fia a kalászos növényeket kezdte termeszteni és azokból kását, darát és lisztet őröltetett. Három legkisebb fia Úr, Él és Van Anyahita kegyhelyén tartózkodott, mivel az édesanyjukat Van fejedelemfi születésénél gyermekágyi bénulás érte. Ezután Piroska és Éa leánya tartotta fenn a kegyhelyükön a rendet. Anyahita mindegyik gyermekét megtanította az Égiek jeleivel bármilyen távolságból a gondolataikat írásban közölni.
Anyahita fiai közül Armogur a fejedelmi hatalmat megszilárdította Ataiszon. Uruk fia bevezette az Égiektől tanult biztonságos földművelést. Saka fia végrehajtotta az állatok megszelídítését, s ezzel a mindennapi húsellátást biztosította. Agaba fia megszervezte a kanak, indijó, maja és hun törzsek között a kereskedelmet és Góg törzsének az iparcikkeit elterjesztette. Magóg fia a kalászos növényeket kezdte termeszteni és azokból kását, darát és lisztet őröltetett. Három legkisebb fia Úr, Él és Van Anyahita kegyhelyén tartózkodott, mivel az édesanyjukat Van fejedelemfi születésénél gyermekágyi bénulás érte. Ezután Piroska és Éa leánya tartotta fenn a kegyhelyükön a rendet. Anyahita mindegyik gyermekét megtanította az Égiek jeleivel bármilyen távolságból a gondolataikat írásban közölni.
Anyahita a különböző csoportok
kiképzését irányította. Élete utolsó éveiben munkája arra irányult, hogy
az indulásuk előtti legfejlettebb állapotokat az előtte indult
társaival együtt megteremtse Ataiszon is. Éa-Éva Kis-boldogasszony 22
éves koráig a Nya-hit-or előképző tábornak és az Anyahita Kegyhelynek
mind az anyagi, mind a szellemi ellátását biztosította.
A Kaltes-asszony birodalmából érkezettek
többsége tisztelte a Bölcs Rátent, a Napistent, a Holdistennőt, a
Földanyát, az Életanyát és a Viharistent. Ezen hitek leírását is
rögzítette Anyahita. Anyahita csupán egyedül volt egyistenhívő a
legkisebb fiával, Atonnal. Az ő hitét vették át a magyar egyistenhívő,
soknemzetiségű hívők. Ez a csoport, amennyire lehetett, mellőzte a
háborúskodást, gyilkolást, Anyahita köré csoportosultak és az
égi-eredetű hitben éltek. A beavatott, szentéletű asszony lerótta
Kaltes-asszony birodalmának egyistenhitét, a világ teremtését és az ott
lakók magasabb termelési szokásait megörökítő tábláit. Aton fia
felállította az Igazmondó Emlékoszlopot, amelyikre rótta az édesanyjától
hallott igaz-szólásokat. Ezt az aranyoszlopot később a szavárdok a
Zagrosz-hegységbe menekítették, és Kaltes-asszony birodalmának tudása
innen terjedt szét.
Az agabák kereskedő törzse ezeket az
igazságokat aranylapokra másolta, és több helyre menekítették az idők
folyamán. Ezeket az aranylemezeket nevezzük összefoglaló néven
Arvisurának, amire a hun-pálosok építik a hitvallásukat.
Írta: Dr. Farkas István József
Forrás: http://magyarmegmaradasert.hu/kozerdeku/figyelemre-melto/item/3345-a-hun-maghar-%C5%91st%C3%B6rt%C3%A9net-m%C3%A1shogy
