2016. augusztus 27., szombat

Ébredések: Az "ébredésen" túli lehetőségeid (2016.08.07.)

2016. augusztus 24., szerda

Így képzelték el a 2000-es éveket több mint 100 éve.

Forrás: https://liked.hu/kultura/muveszet/muveszek-milyennek-kepzeltek-a-jovot-100-eve/

2016. augusztus 23., kedd

A Boldogság Királysága , Bhután.

Bhután, egy kis ország, ahol a Bruttó Nemzeti Boldogság (GNH) a fejlődés mérőszáma, és amely szén-dioxid semleges, sőt, szén-dioxid negatív egyedül az egész világon.

Videó:

Bruttó Nemzeti Boldogság.

Bhután.

A Himalája csúcsai között, India és Kína közé beékelve bújik meg a világ egyetlen olyan országa, ahol a fejlődést nem GDP-ben, azaz bruttó hazai termékben, hanem GNH-ban, azaz bruttó nemzeti boldogságban mérik. Az ősi természetet és az élővilágot elszántan védő, bámulatos kis ország, amelynek mindössze 750 ezer lakosa van, területe fele akkora, mint Magyarországé, nemrégiben 108 ezer fát ültetett a herceg születésének ünnepléseként, pedig már így is területének 70%-át erdő fedte, amit alkotmányuk is előír.

A videóban Tshering Tobgay, az ország miniszterelnöke beszél arról, hogy országa, vezetősége számára milyen fontos a környezetük megóvása, az országuk a világon az egyetlen, amely szén-dioxid semleges, sőt, szén-dioxid negatív. Emellett alapot hoztak létre annak érdekében, hogy az ősi szépségű hegyvidékes, erdős területeken megakadályozzák az orvvadászatot, a vadászatot, bányászatot, egyszóval a természet kizsákmányolását.
Követendő példa! Különösen ebben a 24. órában, amikor a világ szinte minden részén fontosabb a profit, mint a természetvédelem, erdőink pedig egyre fogynak.

Forrás:

Sevaster1

***

Bhután - az utolsó paradicsom.

Tanulságos filmecske mind az egyénnek, mind a közösségeknek, mind a vezetőknek. Bhutánban a GDP helyett a lakosok boldogságát mérik.

Videó:

„Happiness is a place.” „A boldogság helyhez kötött” – állítja Bhután turisztikai szlogenje, és természetesen azt sugallja, hogy ez a hely nem más, mint Bhután.

A vonzó reklám ellenére Magyarországon és a világ sok más országában kevesen tudják a Bhutáni Királyságot elhelyezni a térképen. Az elzártság, a távolság és a turistákat érintő magas napidíj miatt még kevesebben jártak ott. Pedig csodálatos és különleges ez a szerethető kis ország, a Himalája lejtőin, beszorítva a két óriás: Kína és India közé. A szinte érintetlen természet itt éppúgy jelent hófehér gleccsereket, tiszta vizű rohanó folyókat és a világ legmagasabb meghódítatlan hegycsúcsait, mint kedvező klímájú, termékeny völgyeket, több ezer növény- és állatfajt, szubtrópusi dzsungelt. Az idetévedt szerencsés utazót emellett egy meglepő és veszélyes repülőtér, impozáns kolostorerődök, több ezer buddhista kegyhely, évszázados hagyományokat őrző apró települések, kedves és tiszteletreméltó emberek, vagy a magyar ízlésnek is igen csípős csilipaprikás ételek várják. És valami furcsa elnevezésű fejlesztési politika:

a Bruttó Nemzeti Boldogság.

A 733 ezer bhutáni megközelítőleg fél magyarországnyi, nagyon eltérő magasságú és klímájú területen él, és közel húsz nyelven beszél. Az Ázsiában szokatlanul gyéren lakott ország 70%-át erdő borítja, amely olyan különleges és védett állatoknak ad otthont, mint a hópárduc, a vörös panda, a bengáli tigris, vagy az ország nemzeti állata, az állattanilag besorolhatatlan takin, amelyet a legenda szerint mágikus erejével egy buddhista vándortanító rakott össze egy kecske és egy tehén csontjaiból. Az ország évszázadokig szinte teljesen el volt zárva a külvilágtól, még az angolok sem tudták gyarmatosítani, így nagyrészt kimaradt a 20. század radikális gazdasági és társadalmi változásaiból. A királyságban az 1950-es években még feudális viszonyok uralkodtak. Nem volt modern ipar, aszfaltúthálózat, közoktatási rendszer, papírpénz, és a lakosság túlnyomó része távoli, elzárt kistelepüléseken, elektromos áram nélkül, robot és terményadó sújtotta, analfabéta földművesként élt. Csak 1999-ben vezették be az internetet és a televíziót, 2008-ban a parlamentáris demokráciát, s ezek a változások a sikeres közoktatási rendszerrel, az angol nyelv elterjedésével és a gyors városfejlődéssel fenekestül forgatták fel Bhután tradicionális társadalmát.

Sokan Bhutánt a boldogsággal, a sosem volt érintetlen, ideális és harmonikus buddhista királysággal azonosítják. Képzeletükben ez az ország az utolsó Sangri-la, a tökéletes himalájai paradicsom, ahol az ember önmagára és lelki békére lelhet. Ezt az érzetet táplálja az a tény, hogy Bhután a világ egyetlen országa, amelynek királya és kormánya – az alkotmányban is deklaráltan – azért dolgozik, hogy a bhutáni emberek boldogok, illetve még boldogabbak legyenek. Az általuk kialakított Bruttó Nemzeti Boldogság koncepció lényege, hogy egy ország fejlődése nem csak anyagi javakban, termelésben és fogyasztásban, azaz nem csak a GDP-mutatóval mérhető.

Az ország sok más szempontból is figyelemreméltó hely. Bhután a tibeti eredetű vadzsrajána, avagy tantrikus buddhizmus egyik utolsó és legfontosabb központja a világon, olyan meseszerű, ködbe burkolódzó zarándokhelyekkel, mint például a 3100 méter magasan a meredek sziklákra tapadó, „égi hajszálakon függő” Tigrisfészek Kolostor. A kormányhivatalokban, az iskolákban és a kolostorokban a helyieknek kötelező a nemzeti viselet: férfiaknak a kimonószerű gho, nőknek pedig az elegáns kira. Az ingyenes egészségügyi rendszerben egymás mellett él a modern nyugati típusú és az évszázados tapasztalatokon alapuló helyi természetgyógyászat, és ha szükséges, az állampolgárok külföldi gyógykezelését az állam fizeti.

Mindezt tovább fűszerezi, hogy a bhutániak a hihetetlenül erős csilipaprikát nagy mennyiségben alapzöldségként fogyasztják; hogy a mindenütt szabadon növő tudatmódosító kendert a közelmúltig csak az étvágytalan disznók etetésére használták; és hogy a gonosz szellemeket házakra festett, sokszor ember nagyságú falloszokkal tartják távol.

Bhután azonban nem csak egy egzotikus ország, hanem a világ legfiatalabb parlamentáris demokráciája is, alkotmányos monarchia, ahol a békés átmenetet már két sikeres választás legitimálta – annak ellenére, hogy a király adta demokráciából eleinte nem kért a nép, inkább ragaszkodott szeretett királyához és az általa megteremtett békés, kiegyensúlyozott és kiszámítható világhoz. Az ország jelenlegi, sorban az ötödik királya a harmincöt éves Jigme Khesar Namgyel Wangchuck, akinek javára apja, páratlan módon, önként lemondott a trónról. A fiatal és jóképű király néhány éve feleségül vette élete szerelmét, a királyi légitársaság egyik pilótájának a lányát. A hazájában és Ázsia sok országában egyaránt népszerű ifjú pár az esküvője után nem sokkal Londonban, személyesen üdvözölte a Magyar-Bhutáni Baráti Társaság megalakulását. – Részletek Valcsicsák Zoltán: Álmomban Bhutánban ébredtem c. könyvéből (www.bhutankonyv.hu).

Forrás: http://bhutan.info.hu/bhutan

Kapcsolódó témák:

http://www.origo.hu/utazas/azsiaesausztralia/20121220-elmenybeszamolo-bhutanrol-ahol-mindenki-boldog-elso-resz.html

http://vs.hu/magazin/osszes/az-oriasfalloszt-kezdik-szegyellni-a-boldogsag-orszagaban-1024#!s0

http://www.prae.hu/index.php?route=news%2Fnews&aid=26602

https://hu.wikipedia.org/wiki/Bhut%C3%A1n

2016. augusztus 22., hétfő

A mesterséges intelligencia jövője

Húsz éven belül egy gép veszi el a munkádat. / Milyen esélyeink vannak a robotmunka alapú gazdaságban? ( 3. rész.)

Húsz éven belül egy gép veszi el a munkádat

2011-ben Marc Andressen, befektető és tech-guru írta, hogy "a szoftverek felfalják a világot". Arra a tendenciára gondolt, hogyan válnak újabb és újabb területek (zenehallgatás, filmnézés, vásárlás, személyszállítás, stb.) szoftver alapúvá. Véleménye szerint rövidesen minden cég szoftver alapú vállalattá változik majd.

Hogy teljes képet kapjunk, szoftver helyett gépekről kell beszélnünk, mert a jövőnk teli lesz szenzorokkal, robotokkal, egymással kommunikáló tárgyakkal, és a mögöttük futó irányító és elemző szoftverekkel.

Jó esély van rá, hogy 15-20 éven belül a munkádat már gépek fogják végezni.

Persze, mondhatod, hogy ez butaság, egy-két évtized alatt nem történnek ekkora változások.

De gondolj bele, tíz éve még ez a telefon volt a legnépszerűbb a világon.

Gondoltad volna akkor, hogy 2014-ben beszélgethetsz a mobiltelefonoddal, és az megmondja, hol tudsz a közelben ebédelni?

Vagy 2004-ben, amikor az Expressz még a hazai média egyik legerősebb szereplője volt, sokmilliárdos forgalommal, és az emberek sorban álltak, hogy hirdethessenek, gondoltad volna, hogy az internet mára az egész hagyományos apróhirdetési piacot felforgatja, és az Expressz csődbe megy?

De miért pont most?

Az iparosodás óta eltelt évszázadokban a gépek az alsóbb rétegek fizikai munkáját tudták kiváltani, főképp a mezőgazdaság, a gyártás, és az infokommunikáció területein. Annak ellenére, hogy 60 éve megjelent az első sorozatgyártott számítógép, és 20 éve a modern internet, a középosztály a közelmúltig védve volt a technológiától.

Ennyi idő kellett, hogy a változáshoz szükséges környezet összeálljon.

Az ingyenesen, vagy nagyon olcsón elérhető szoftverfejlesztő technológiák és felhőszolgáltatások megteremtették, hogy gyorsan és olcsón lehessen az ötleteket megvalósítani. Ráadásul a mai szoftvereszközökkel sokkal hatékonyabban, gyorsabban lehet dolgozni, mint korábban bármikor.

Az Alibaba fejlődésével a világpiacra közvetlenül kilépő kínai gyártók megfelelő minőségű, de fillérekért kínált hardver elemeinek segítségével egy garázscég is létrehozhat komplett hardver-szoftver megoldásokat.

A szélessávú internet, az okostelefonok elterjedtsége, az online fizetés elfogadottabbá válása miatt a felvevőpiac is óriásira nőtt.

Mindezek mellé a forráslehetőségek is kiszélesedtek. Az üzleti angyalokon, befektetőcégeken keresztül egyre több tőke áramlik a tech startupokba. De a kisebb, vagy a befektetőcégeknek kevésbé érdekes projektek számára már a közösségi finanszírozás is valós opció. A Kicksarteren eddig 1500 technológiai projektet finanszíroztak az internetezők összesen 120 millió dollárral.

A világhatalmak közti versengés is katalizátorként hat a technológiára. A kormányok, számunkra leginkább az Európai Unió óriási forrásokat biztosít kutatás-fejlesztésre. A most induló horizon 2020 program közel 80 milliárd Euró támogatást fog kihelyezni hat év alatt, jelentős részét a technológiai újdonságok területén.

Tehát a szoftver-, és hardverfejlesztés költségének zuhanása, a jelentősen megnőtt felvevőpiac, valamint a finanszírozási lehetőségek bővülése az utóbbi években értek olyan szintre, hogy a technológia korábban nem látott összetettségű munkafolyamatokat is képes legyen megfizethető költséggel kiváltani.

De hogyan veszik el a gépek a munkánkat?

Vannak innovációk, amelyek nem váltanak ki teljes munkakört (legalábbis addig, amíg a technológia nem elég fejlett), csak bizonyos részeit veszik át. A legtöbb munka ugyanis számos repetitív feladatból áll össze. A gépek pedig összehasonlíthatatlanul jobbak a meghatározott szabályok alapján végzett repetitív feladatokban. Ha egyszer beüzemelték őket, akkor olcsón, és munkaidőtől, napszaktól függetlenül képesek azt ismételgetni.

Egy boltban például a gépek nem képesek a termékeket kihelyezni a polcokra, de arra igen, hogy a termékinformációkat, és az árat emberi beavatkozás nélkül naprakészen tartsák. Hagyományosan a bolti eladók járkálnak körbe naponta többször egy halom árcímkével, és cserélik őket a polcokon. Az elektronikus polccímke ezt jóval gyorsabban, és automatikusan megcsinálja. A bolt központi gépéről egy kommunikációs eszköz megkapja az adatot, rádiófrekvencián szétkommunikálja a boltban, és a digitális okoscímkék frissítik az áraikat.

Megszünteti ez a bolti eladói szakmát? Nyilván nem. De a használatukkal kevesebb bolti eladóra lesz szükség.

A nőgyógyászati vizsgálatokban méhnyakrák szűrésre a legelfogadottabb vizsgálat a Pap-teszt, amelyben az orvosok által levett hámsejt mintákat megfelelő előkészítés után laboratóriumi szakemberek vizsgálják. A BD FocalPoint orvosi műszert éppen erre a képelemző munkára fejlesztették. A gyakorlatban a robot nemcsak pontosabban elemezte ki a mintákat, de ugyanannyi idő alatt több, mint kétszer annyi mintát volt képes kielemezni.

A robot által gyanúsnak értékelt mintákat egy supervisor is átnézi, így a feladatkör itt sem szűnt meg, de mivel az esetek 90%-ában a vizsgálat eredménye negatív, így csak a 10% vizsgálatára kell szakembert alkalmazni.

A University of California gyógyszertárában felszerelt PillPick patikai gyógyszernyilvántartó, adagoló, és csomagoló robot 50 patikai dolgozó munkáját váltotta ki. A 7 millió dolláros gép az ömlesztett tárolókból napi 10 000 gyógyszeradagot válogat össze és csomagol be. Egy év, és 350 000 gyógyszeradag alatt a robot egyetlen alkalommal sem hibázott.

Ugyanígy a korábban részletezett raktári robotok az Amazonnál csak a komissiózás részfeladatait vették át, mégis a használatukkal harmadannyi emberre van szükség ugyanazon hatékonysághoz. Kalkulációk szerint az ára egy év alatt megtérül, az Amazon pedig az így keletkezett kiadáscsökkentést feltehetőleg további akciókra, árcsökkentésekre, szolgáltatásokra fordítja. Az árverseny aztán előbb-utóbb a versenytársait is hasonló lépésekre kényszeríti.

De rengeteg egyéb területen is kezdik a gépek megvetni a lábukat. Az újságírástól a jogászi munkáig, a könyveléstől az oktatásig, a bolti pénztárosoktól a hentesekig zajlik a fejlesztés a munkák automatizálására. Sőt, létezik az iparág-független, multifunkciós Baxter robot, amelynek egyedi munkafolyamatok taníthatók be. A betanításához ráadásul programozni sem kell, csak megmutatni neki a munkafolyamat mozdulatait.

A szakemberek szerint a gépektől legvédettebb területek (a tech szektoron kívül) az emberekkel foglalkozó fizikai munkák (pl. különböző terapeuták, nővérek, sebészek, fogászok), valamint az algoritmusokkal nehezen levezethető döntéseket hozó menedzserek.

Ágazatokat megszüntető innovációk

A részfeladatok automatizálása mellett egy új technológia néha teljes ágazatokat képes megszüntetni, ráadásul akár 10-15 év alatt.

Attól, hogy a Robonaut 2 miatt egyszer utcára kerülnek az űrhajósok, még kevesen fognak álmatlanul forgolódni éjszaka.

De az email hatása a postásokra, a Netflix, és úgy egészében az online letöltés hatása a videotékákra, az online híroldalak hatása a print médiára már sokkal jelentősebb volt. A Craigslist a (többnyire) ingyenes apróhirdetési modelljével egymaga, 30 alkalmazottal tarolta le a korábban több százmillió dolláros, több ezer embert foglalkoztató print apróhirdetési piacot.

Most képzeljük el, milyen hatása lesz a vezető nélküli autónak, ha egyszer kereskedelmi forgalomba kerül. Nem lesz az az alacsony bér, amiért megéri majd taxisofőröket, teherautó sofőröket, buszvezetőket alkalmazni. De emellett hatása lesz egy sor másik ágazatra is (pl. biztosítás, forgalomirányítás).

Robbanás előtt álló iparág a drónok is, amelyek éveken belül szabadon felhasználhatók lesznek bármely cég számára. Az Amazon Prime Air, vagyis a neten megrendelt csomagok drónokkal való kiszállításának híre ugyan csak reklámfogás volt 2013-ban, de elnézve a drónkutatásokról szóló videókat, tíz év múlva már nem viccből fogják ugyanezt bejelenteni. Addigra drónok fognak permetezni és felügyelni a terményeket a precíziós mezőgazdaságok felett, nagydarab őrök helyett drónok ellenőrzik majd a magánterületeket, de kiegészíthetik majd a terrorelhárítás, a rendőrség, vagy a tűzoltók munkáját.

Az RFID (rádiófrekvenciás azonosítás) technológia nem számít újdonságnak, de a szupermarketekben való elterjedésére még várni kell. A lényege, hogy van egy információkat tároló kis címke, amiről egy RFID olvasó - ha bizonyos közelségbe kerül a címke - ki tudja olvasni az információt, vagy akár írhat is rá. Hogy ez mire jó? Képzeljük el például egy áruház raktárát, aminek az ajtajában van a leolvasó, a termékeken a címke, így ahogy a teherautó begördül, az áruház rendszere azonnal tudja, mi kerül a raktárba. Aztán kirakják az árut a bolt polcaira, te beleteszed őket a kosaradba, és a pénztárnál lévő olvasó egy szempillantás alatt tudja, miket vásároltál, ki sem kell pakolnod. Vajon hány pénztáros fog kelleni egy Tescoba, ha egy vásárló pillanatok alatt végez a fizetéssel?

Abba már bele sem merek gondolni, hogy a 3D nyomtatás elterjedése, netán otthoni eszközzé válása milyen hatással lesz a gyártócégekre. Ez már olyan paradigmaváltás, amiről írni valóban a sci-fi területe. Hol áll majd meg ez a technológia? Az autóknál? A ruháknál? Az ételeknél? Vagy akár a szerveknél?

Lehetetlen feladat lenne összeszámolni, hogy 15-20 év múlva hány, ma ismert állást fognak kiváltani a szoftverek és robotok. Sok közgazdász azt mondja, nem kell aggódni, ahogy az ipari forradalom után megszűnt mezőgazdasági munkák helyett más munkakörök keletkeztek, úgy most is létrejönnek olyan állások, amikről ma még nem is tudunk.

Lehet, hogy igazuk van. De ha nincs, akkor nehéz jövő vár ránk. Mi van, ha az új technológiák jóval kevesebb új munkahelyet generálnak, mint amennyit megszüntetnek? A technológia alapú cégek jellemzően jóval kevesebb embert foglalkoztatnak, mint a hagyományos cégek. Az Amazon forgalma hatoda a Walmart bolthálózaténak, de mindössze huszadannyi alkalmazottja van.

Tech szakértők szerint húsz éven belül a mai állások 25-50%-át robotok és szoftverek végzik majd. Hogy mi lesz azokkal, akiknek a munkája gépekkel kiváltható, ma még senki nem tudná megmondani. Teóriák vannak a pesszimista verzióktól egészen optimista jövőképekig.

Utóirat:

Erről a témáról nálam okosabb emberek sokat írtak már. Hozzájuk hasonlóan én sem demonizálni szeretném a gépeket (pláne, hogy én is IT területen dolgozom). Szükségesnek és hasznosnak tartom ezeket a folyamatokat, de azt gondolom, mivel mi is, de főként a gyerekeink közvetlenül érintettek lesznek, fel kell készülnünk rá, hogy valóban az optimista forgatókönyvek következzenek be.

(2014)

Forrás:

http://smart.blog.hu/2014/05/22/husz_even_belul_egy_gep_veszi_el_a_munkadat

********************************************

Milyen esélyeink vannak a robotmunka alapú gazdaságban?

San Franciscóban minden reggel fehér buszok százai állnak be a megállókba, hogy munkába vigyék az embereket. De nem szállhat fel rájuk bárki. Ezek a buszok csak a Google, Facebook, Apple, és egyéb technológiai cégek munkatársait veszik fel. Tavaly decemberben tüntetések kezdődtek. A kirekesztettek nem engedték kiállni a fehér buszokat a megállókból, volt, hogy kiszúrták a kereküket, betörték az ablakukat.

A valós probléma az volt, hogy a környék technológiai központtá válása miatt óriási lett az árnövekedés (főként a lakások bérleti díjában). Emiatt lett egyre feszültebb San Francisco azon része, amelyik nem az IT iparban dolgozik. A csak a kiválasztottakat felvevő fehér buszok szimbólumok lettek, a nyilvános buszmegállókat ingyen használó tech cégek kirekesztő magatartását jelképezték a tüntetők számára.

Az eset jól mutatja, hogy a technológiai fejlődés okozta gazdasági egyenlőtlenség előbb-utóbb feszültséget, az pedig tetteket eredményez.

Tech vs mindenki

Sokak félelme, hogy a gazdagodó technológiai elit, és az állásaikból a gépek miatt kiszoruló, lecsúszó középosztály ellentéte egyre forróbb lesz a jövőben. A munkaerőpiac jövőjét vizsgáló tanulmányok ugyanis abban megegyeznek, hogy az informatikához értő munkavállalókra egyre nagyobb kereslet, és egyre magasabb fizetés vár. A több pénzért pedig egyre komplexebb megoldásokat kell kidolgozniuk arra, hogy az összes többi állás automatizálható legyen.

Ahogy a technológia fejlődik, egyre több munka folyamatait lehet lefordítani gépeknek betanítható, repetitív részfeladatokra.

Az Oxfordi Egyetem tanulmánya szerint mai technológiákkal az állások 47 százaléka kiváltható.

Leírok itt egy gondolatkísérletet egy lehetséges forgatókönyvre.

Először a raktári robotok átveszik a termékek raktáron belüli kiválasztásának és szállításának feladatát. Később már képesek az odaszállított termékeket lepakolni az önmagukat vezető teherautókról, és kipakolni a polcokra. Természetesen a termékek információit és árváltozásait is képesek lekezelni. Később a húst és sajtféléket is méretre tudják vágni. Ha már ez megvan, akár az ügyféllel is kommunikálhatnak. Végül, milliónyi vásárló bolton belüli mozgásából, vásárlásaiból épített adatbázisokat elemző big data szoftverek olyan mintákat találnak, amellyel döntéseket hozhatnak az akciózás, vagy a termékelhelyezés finomításairól. Végül emberi erőforrással már csak a robotok felügyeletét, és irányítását kell végeztetni.

Lehet, hogy nem így lesz. Ahogy korábbi válságok után történt, lehet, hogy most is kell még néhány év a kilábalás után, hogy a munkaerőpiac magához térjen. De elképzelhető az is, hogy az alábbi grafikon (az amerikai ipari termelési és foglalkoztatottsági mutatók) tendenciája állandó marad, és csökkenő foglalkoztatottság mellett egyre magasabb termelékenységet produkál.

Sőt, elképzelhető, hogy a jelenleg is zajló fejlesztések a szolgáltatási szektor állásait is erodálni fogják. Ahogy megjelennek a termékesített, és sikeres szoftver/hardver megoldások, a technológiai szektor egyre jobban virágzik majd. Persze mindez apró lépésekben történik, de az élőmunka-kereslet csökkenése a dolgozók alkupozíciójának romlásával, és fizetéscsökkentéssel fog járni. Bár a változás nyilván az egész világon megtörténik (a kínai Foxconn egymillió munkahelyet tervez robotokkal kiváltani), de a Szilícium-völgy mindig is a szimbóluma lesz az IT terület eltávolodásának, főleg ahogy az egyéb szektorokban dolgozók egyre kevesebben engedhetik meg maguknak azt a környéket.

Növekvő technológiai egyenlőtlenség

A gazdasági egyenlőtlenség tehát növekedni fog, a gazdagok és szegények közti határvonal valahol a "technológiai szektor (plusz olajipar, pénzügy) vs mindenki más" mentén húzódik majd.

Az egyes iparágak olyan spirálba kerülhetnek, amik még inkább katalizálják a változást: A létbizonytalanságban lévő lakosságra a spórolás jellemző. Ha az egyik szereplő a gépesítésen keresztül nyomottabb árakat tud biztosítani, többen pártolnak hozzá. A versenytársainak tehát követniük kell a példáját. Az automatizálás miatt elszegényedő rétegek akaratlanul így gerjeszthetik tovább a gépesítést.

A szerveződés, szakszervezeti tevékenység gyakori önvédelmi mechanizmus a sok munkavállalót tömörítő szektorokban. Mindenki emlékszik a BKV/BKK megszorításainál a hetekig tartó, sztrájkokkal tűzdelt tárgyalásokra. De a dolgozói oldal csak addig egyenlő fél a tárgyalásokban, amíg a munkájának értéke megkérdőjelezhetetlen. Amint lecserélhető, mondjuk vezető nélküli villamosokra, a szakszervezet képessége a nyomásgyakorlásra meredeken csökkenni fog.

Ilyen változásokra a kormányoknak is válaszolniuk kell majd. A minimálbérek emelése (amiért Obama is kampányolt az utóbbi időben) rövid távú megoldást nyújthat ugyan, de logikusan éppen az automatizálásra motiválja a cégeket. Sokan - például Bill Gates is - az adórendszer újragondolását javasolják.

A vezető hatalmak kormányai eddig nem voltak különösen fogékonyak a szegénység felszámolására, feltéve, hogy országukat óceánok választják el a szegények masszív tömegeitől. De mi lesz, ha a saját országukban jelenik meg 20-30%-os lecsúszott réteg?

A jövőnk alakulásának egyik legjelentősebb kérdése lesz, hogy milyen választ fognak kitalálni a kormányok erre a problémára. Amennyiben a gépesítés a valóságban is olyan ütemben zajlik majd, mint ebben a gondolatkísérletben, úgy nemsokára - a már vagy tízezer éve - a munkán, és az érte járó fizetésen alapuló társadalmi berendezkedésünk kérdőjeleződhet meg.

Alapjövedelem

Egyesek szerint a néha már pedzegetett feltétel nélküli alapjövedelem, lehet a megoldás. Pénzre ugyanis mindenképp szükségük lesz az embereknek, anélkül senki nem fogja tudni megvenni a technológia legújabb termékeit, megáll a kereskedelem.

Az alapjövedelem ugyan feltehetőleg kevesebb lenne egy normál fizetésnél, de a gépesítés áresésekkel is jár. Ha a termékekből, de főként a szolgáltatásokból kivesszük a legdrágább összetevőt, az emberi erőforrást, akkor jóval olcsóbban lesz elérhető minden.

Jelenleg az alapjövedelmet a vonatkozó kutatások szerint a legtöbben elutasítják, a lusta, céltalan emberek kommunista ötletének tartják. Azonban jelenlegi gondolkodásunkat erősen áthatja a munka és munkabér alapú berendezkedés.

Az Oxfordi Egyetem tanulmánya szerint mai technológiákkal az állások 47 százaléka kiváltható. Ha a fenti grafikont elméletben kiterjesztjük más ágazatokra is, és feltesszük, hogy a technológia segítségével egyre növekvő termelékenység, hatékonyság mellett egyre kevesebb emberi munkára lesz szükség, akkor az alapjövedelem szükségszerűséggé válhat.

"Húsz év múlva a technológia miatt rengeteg szakmában a munkaerő iránti igény jelentősen alacsonyabb lesz. Azt gondolom az emberek erre nincsenek felkészülve."
Bill Gates

Nyilván lesznek új állások, hiányszakmák, de hiába lesz szükség mondjuk sokkal több big data analitikusra, a munkájukat elvesztett buszsofőrökből kevesen lesznek átképezhetők. Ezzel egyáltalán nem akarom degradálni a buszvezetői szakmát, csak az eltérő készségek miatt írtam példának. Az átlag patikus készségei sem alkalmasak arra, hogy új eljárásokat találjon ki a patikai robotok hatékonyságának növelésére.

Ahogy az élőmunka lemorzsolódásával nő a munkanélküliség, lesz egy átmeneti időszak, amíg nagy lesz a társadalmi feszültség. Hogy az elégedetlenség, tüntetések meddig tartanak majd, az nagyban függ a kormányok megoldásaitól. Ezért kellene minél korábban elkezdeni a kormányoknak felkészülni erre az új világra, és előre gondolkodni megoldásokon.

Mert ha megtörténne az alapjövedelem bevezetése, még akkor is óriási stresszhelyzetet okozna az "aki nem dolgozik az ne is egyék"-en szocializálódott tömegeknek, hogy mit is kezdjenek magukkal a jövőben.

Előre gondolkodni sosem árt, különösen, hogy egyre többen gondolják úgy, hogy a fenti problémák még a mi életünkben, 20-30 éven belül eszkalálódni fognak, de az biztos, hogy a gyerekeink életének meghatározó feladatai lesznek.

Nyilván ez az egész poszt csak elmélkedés, és senki sem tudná ma nagy bizonyossággal megmondani, mi is fog történni. Vagy generálódik ugyanannyi új munka, mint amennyi megszűnik, és akkor örülünk, vagy kevesebb új állás lesz, de azért nem omlik össze minden, esetleg alig lesz állás, és ki kell találnunk valamit a kapitalizmus helyett.

De azt gondolom, amikor az életünket gyökeresen megváltoztató jövőbeli technológiáról beszélünk, nem biztos, hogy androidokra, öntudatra ébredt Skynet-re, vagy a szingularitásra kell gondolnunk. Sokkal inkább a tevékenységeket apró, egyszerű lépésekre lebontó, azokat kiváltó szoftverekre és hardverekre, amelynek a végén csak az marad, ami emberi: a megérzés, a kreativitás. A kérdés az lesz, hogy ezeken a területeken lesz-e elég feladat mindannyiunknak.