2018. június 3., vasárnap
TRIANON :1920 június 4.
Trianon
Talán nem is léteznek szavak, amelyekkel kifejezhető mindaz a fájdalom és igazságtalanság, amelyet ez az esemény a magyar nemzetnek jelentett, és az óta is jelent.
Henri Pozzi „A háború visszatér” ( http://www.magtudin.org/Pozzi%20-%20A%20haboru%20visszater.pdf ) című könyvét a 30-as években, az első világháború utáni Közép-Európában tett utazásai során szerzett személyes tapasztalatai alapján írta meg. A könyv vádirat a francia külpolitika hazugságainak leleplezésére.
Felismerte, hogy a békediktátum tisztán mohó, kapzsi, hatalmi és politikai szempontok alapján történt. Felismerte, hogy a békediktátum hamis, hazug adatokra épült és csak káoszt hozott, melynek következménye csak egy újabb háború lehet.
Henri Pozzi „A háború visszatér” ( http://www.magtudin.org/Pozzi%20-%20A%20haboru%20visszater.pdf ) című könyvét a 30-as években, az első világháború utáni Közép-Európában tett utazásai során szerzett személyes tapasztalatai alapján írta meg. A könyv vádirat a francia külpolitika hazugságainak leleplezésére.
Felismerte, hogy a békediktátum tisztán mohó, kapzsi, hatalmi és politikai szempontok alapján történt. Felismerte, hogy a békediktátum hamis, hazug adatokra épült és csak káoszt hozott, melynek következménye csak egy újabb háború lehet.
A „béke” következményeiről Lansing is azt mondta:
„Olyan biztos, hogy a háború visszatér, mint amilyen biztos, hogy az éjszakát a nappal váltja fel.”
Be is következett. Persze nem véletlen a 2. világháború sem, mint ahogyan az 1. világháború.
A megaláztatásunk, a nemzetünkért érzett fájdalmunk élő seb ma is, és nem feledhető emlékünk. A globalizált világunkat nem ismerő fiataloknak ismernie kell a magyar tragédiát, hogy tisztán lássanak a mai viszonyainkat illetően is. Semmi sem változott a múlthoz képest.
Ma is elsöpörni akarnak. Ma is diktatúrával, csak ma liberálissal.
A megaláztatásunk, a nemzetünkért érzett fájdalmunk élő seb ma is, és nem feledhető emlékünk. A globalizált világunkat nem ismerő fiataloknak ismernie kell a magyar tragédiát, hogy tisztán lássanak a mai viszonyainkat illetően is. Semmi sem változott a múlthoz képest.
Ma is elsöpörni akarnak. Ma is diktatúrával, csak ma liberálissal.
Tudniuk kell, amit már 1935-ben Henri Pozzi megírt, hogy: „A háborús vesztesek közül Magyarországot nem büntették – Magyarországot kivégezték.”
Tudniuk kell azt a történelmi tényt, hogy 1. világháború kitöréséért a Magyar Királyságot felelősség nem terhelte. Mégis egyedül Magyarországot ítélték el, úgy, hogy még Ausztriát sem büntették meg.
A soknemzetiségű országunk területének 2/3-át úgy csatolták el, hogy tiszta magyar lakta települések estek áldozatul és olyanok, ahol a nemzetiségek kisebbségben voltak a magyar lakossággal szemben.
A Trianoni Békeszerződéssel Magyarország népét a kollektív bűnösség vádjával büntették, ami törvényellenes volt.
Az elcsatolandó területeken élő lakosokra vonatkozó népszavazási kérelmünket a diktátumkészítők elutasították, mert tudták, hogy milyen eredményt hozott volna.
A békediktátum aláírása kikényszerített volt, nem közös megegyezéssel történt. Ezért nem is lehet szerződésnek nevezni, csak kierőszakolt diktátumnak.
Magyarországot nem volt miért büntetni.
Állíthatjuk, hogy Trianon egy előre kitervelt nemzetgyilkossági kísérlet volt, nem sikerült. A „nemzetközi maffia” csak lelki megrázkódtatást tudott nekünk okozni, de nem tudtak eltüntetni bennünket a történelem színpadáról. Pedig azt akarták. A lelki megrázkódtatásról annyit, hogy azóta is a gyűlölet tárgyai vagyunk az elcsatolt területek haszonélvezői szemében.
A magyargyűlölet Trianon óta kapott lángra. A pszichológiában ismert, hogy aki megbánt valakit, az a megbántottra úgy tekint, mint aki örök tanúja a bűnösségének. Ezért gyűlöli őt.
Talán valami elégtételt adhatna a Nyugat aljas tettének enyhítésére, és legalább az elcsatolt területeken élő saját véreink autonómiáját elősegíthetné hathatós közbenjárásával.
Forrás: Facebook.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)