A Természet a világjárvánnyal és a folyamatban lévő globális klímakrízissel ÜZEN az emberiségnek:

A Természet a világjárvánnyal és a folyamatban lévő globális klímakrízissel ÜZEN az emberiségnek - közölte Inger Andersen, az ENSZ környezetvédelmi vezetője.

Az emberiség folyamatosan figyelmen kívül hagyta tevékenységének környezetkárosító következményeit. Ha nem vigyázunk a bolygónkra, az annyit jelent, hogy nem vigyázunk önmagunkra sem.

A Covid-19 vírust kutató vezető tudósok egyetértenek abban, hogy a járvány egyértelműen figyelmeztető lövés volt, tekintettel arra, hogy a vadvilág sokkal több halálos betegség hordozója és a jelen civilizáció a tűzzel játszik! Azt állítják, az emberiséget sújtó járványoknak szinte minden esetben az emberi viselkedés volt a kiváltó oka.

A szakértők szerint a további járványok kitörésének megakadályozásáért lassítani kell a globális éghajlatváltozást (például a permafroszt jegében szunnyadó vírusok) fel kell számolni az ökoszisztémák pusztítását okozó, a vadvilág-ember interakcióval járó "haszon"állattenyésztési-, takarmány növénytermesztési- és bányászati iparágat. Világszerte sürgetik a hatóságokat, hogy vessenek véget az élőállat (NEDVES) piacoknak, melyek ideális táptalajt biztosítanak a járványoknak és az illegális vadvilág-kereskedelemnek.

A jelen krízisben a koronavírus lassításának és felszámolásának prioritása van, azonban a komplex, hosszútávú intézkedéseink keretében az élőhelyek és a biodiverzitás veszteségeivel is kell foglalkoznunk, hogy elkerülhessük újabb világjárvány kitörését.

Soha nem volt még ennyi, vadon élő- vagy "haszon"állatokból az emberre terjedő kórokozó! Az összes ismert, emberekre veszélyes fertőző betegségnek 75%-a, azaz HETVENÖT SZÁZALÉKA vadon élő állatokból származik. Az újabb és újabb földterületek elvételével kényelmetlen közelségbe kerültünk az emberre veszélyes vírusokat hordozó állat- és növényvilághoz. Az emberi tevékenység miatti környezeti hatások, mint például az ausztrál bozóttüzek vagy az elmúlt 70 év legpusztítóbb afrikai sáskajárása... - mintha csak a Természet figyelmeztetést küldene az emberiségnek. - magyarázza Inger Andersen.

Általunk túl nagy nyomás nehezedik az ökoszisztémákra, melyekkel ha tetszik, ha nem összefüggésben létezünk. Ha nem gondoskodunk természeti környezetünkről, akkor nem tudunk vigyázni önmagunkra sem. És ahogy száguldunk az emberiség 10 milliárdos populációja felé, életre akkor van esélyünk, ha a Természet a legerősebb szövetségesünkké válik!

Az utóbbi években felgyorsultak az embereket sújtó járványok, mint például ebola, H1N1-madárinfluenza, a közel-keleti légúti szindróma MERS, nyugat-nílusi vírus, Zika vírus, melyek állatokról terjedtek emberekre.

A Covid-19-nek nemcsak a kitörését és elterjedését predesztinálták, de mint egy következő vadállat-emberi interakció miatti közegészségügyi veszélyt írták le egy 2007-es tanulmányban, a 2002/03-as SARS járvány kutatásának következtetéseként: A patkósdenevérek hatalmas tárházát jelentik a SARS jellegű koronavírusok családjába tartozó vírusoknak Dél-Kínában, ahol a denevérek fogyasztása része az étkezési kultúrának. Ez egy időzített bomba. - emlékeztet dr. Andrew Cunningham professzor a londoni Zoological Society képviseletében, majd folytatja: Bár a jelen helyzetben furcsán hangzik, de valójában a Covid-19-cel talán vagy egy kis szerencsénk, a többi vadon élő állatok -ember interakció révén kialakult járványok sokkal rosszabb halálozási rátájúak voltak! Például ebola 50%, a szintén dél-kelet-ázsiai gócpontú és denevérből származó Nipah vírus 60-75%. Szóval komolyan kellene venni a jelen világjárvány figyelmeztetését!

Az emberiséget pusztító vírusok többségéért emberi tevékenység volt felelős és a jövőben is az marad, hacsak nem változtatunk! A vadon élő és "haszon"állatokat élve és felkaszabolva közösen tartó NEDVES piacok az állatról emberre terjedő vírus legnyilvánvalóbb forrásai, akárcsak a mostani koronavírusé.

A különböző állatok nagy távolságokon át, zsúfolt ketrecekben történő szállítása legyengíti az immunrendszerüket, és a NEDVES piacokon megforduló zsúfolt embertömeg a lehető legjobb forgatókönyv a fajok között terjedő vírusok terjesztéséhez!

A járványra való tekintettel a kínai kormány elrendelte a NEDVES piacok haladéktalan bezárását, ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy a vadállatok illegális kereskedelméhez IS kapcsolódó NEDVES piacok egy része eleve illegálisan működik.
A vietnami miniszterelnök március 31-ig intézkedésterv kidolgozására szólította fel mezőgazdasági minisztériumát, a NEDVES piacok felszámolására.
Dél-Kelet Ázsia mellett, Ázsia több országában és Afrika szub-szaharai régióiban is működnek hasonló piacok.

A modern világ utazási szokásai kedveznek a vírusok terjedésének, a turista egyik nap még közép-afrikai esőerdőkben kóstolgatja az egzotikus állatokból készült fogásokat, a másik nap pedig már London belvárosában sétálgat...

Aaron Bernstein, a Harvard közegészségügyi szakértője hangsúlyozza, a természetes élőhelyek pusztítása és a globális éghajlatváltozás egyaránt közelebb kényszeríti az állatokat az emberlakta / ember által kisajátított területekhez, ami újabb és újabb lehetőséget teremt a fajok között terjedő kórokozók számára.
Itt volt a SARS, a MERS, a HIV (AIDS) és most itt a Covid-19. A természet üzenni próbál nekünk!
Fel kell ismernünk, hogy a tűzzel játszunk.
Veszélyes tévhit, hogy elválaszthatjuk az egészségügyi és a környezetvédelmi politikát. Egészségünk teljes mértékben az éghajlat és a bolygón az emberiséggel OSZTOZÓ állat- és növényvilág összhangján múlik.

John Scanlon, a CITES (Convention on International Trade of Endangered Species of Wild Fauna and Flora) korábbi főtitkára a földrészeken átívelő, több milliárd USD-s illegális vadkereskedelem részére reflektál a fajok között terjedő járványoknak. A fajvédelmi erőfeszítésekhez társulnia kell az eddigi importáló országokra is betartatási kötelezettséggel bíró, nemzetközi törvényeknek! A vadvilág csempészéssel foglalkozó nemzetközi bűnbandák felszámolásával regenerálódik az ökoszisztéma és a helyi közösségek is gyarapodásnak indulhatnak.

A Covid-19 krízis lehetőséget teremt a változására, de Cunningham professzor szkeptikus: a SARS után is úgy véltük, hogy az egy hatalmas figyelmeztetés, mint az addigi legnagyobb gazdasági következményekkel járó járvány. Akkor mindenki kész volt a változtatásra, de kontroll hiányában mindenki megkönnyebbült sóhajjal tért vissza a régi kerékvágásba. DE már nem térhetünk vissza a megszokott, fenntarthatatlan üzleti modellhez!

Forrás:

https://www.facebook.com/Delfinmosoly.DolphinSmile/

&

https://www.theguardian.com/world/2020/mar/25/coronavirus-nature-is-sending-us-a-message-says-un-environment-chief

*

A koronavírus üzenete az emberiség számára: Egy utolsó esélyt kaptatok

Mik az atomok és hogyan működnek?

Influenzavírusok a természetben. ( Magyar Tudomány, 1998.)

Tanyi János
 
Influenzavírusok a természetben.
Félnünk kell-e a hongkongi madárinfluenzától?

 Magyar Tudomány, 1998. július

Az emberben és bizonyos állatfajokban évezredek óta elôfordulhat az influenza. A mai modern módszerek rövidesen lehetôvé teszik, hogy erre is bizonyító értékû adatokat kapjunk. Néhány száz éve azonban olyan pontos leírasok is vannak emberi esetekrôl, amelyeket mértéktartó vélemények már influenzának valószínûsítenek. A sors vagy a tudományok egyenetlen fejlôdésének fintora, hogy az elsô fennmaradt influenza-vírustörzs mégis madárból való (1927; Hollandia, csirke), majd sertésõl igazolták (1931, EgyesüIt Államok, Shope-féle törzs) és csak ezt követte az elsõ emberi influenza-vírustörzs kimutatása (1933). Igaz viszont, hogy a múlt század végi és e század elején vett és tárolt vérmintákból az emberi influenzára vonatkozóan 1890-tôl lehet elég pontos adatokat nyerni.
*** Az állati és az emberi influenzavírusok összefüggéseirôl már az 1918-as spanyolnátha késôbbi elemzése során is valószínûségek, majd bizonyosságok is felmerültek. Utóbb a madarak, elsôsorban a víziszárnyasok szerepére és a sertésfajon keresztül az ember influenzakörön belüli kapcsolatának lehetôségére is egyre több adat világított rá. A "faji barrier" átlépése azonban még sajátos körülmények között is ritka. Éppen ezért a hongkongi emberi és a csirkék közötti influenzakapcsolat meglepetésként érte a tudományt. Egy 6,5 milliós városban több hónapon belül elôfordult néhány eset – elsõsorban más okból gyengült szervezetû emberekben – igazolta a tudománynak azt a felfogását, hogy bár ilyen lehetôség is van, de ezek valószínûsége még a betegség kialakulására elônyös járványtani helyzetben (mint Dél-Kína) is igen kicsi. Magyarországon az influenzavírusok faji átlépésének lehetõsége még szerényebb, hiszen a járványtani helyzet (a dél-kínai elônyös makroklíma, az ember és az állatok szoros együttélése, a higiénia szerény volta) hiánya gyakorlatilag nem teszi lehetôvé a járvány kialakulását.
Ezek megvilágítására néhány általános és konkrét adatot szeretnénk közreadni.
Az inftuenzák elôfordulása és jelentôsége
Az influenzavírusok emberben és a különféle állatfajokban rendkívül elterjedt kórokozók. Számottevô közegészségügyi, állategészségügyi és gazdasági jelentôségû betegséget, az influenzát okozzák.
Az A-típusú influenzavírusok az ember egyetlen pandémiás betegségét (világjárványát) idézik elõ. Lóban és sertésben endémiás (kis területre szorítkozó), epidémiás (országrészt, országot, kontinensrészt fenyegetô) betegség lehet. Különbözõ madárfajokban endémiás vagy inapparens (klinikai tünetek nélkül zajló) fertõzés fordul elô, de vándorló madárfajok kontinensek között is terjedni képes sajátos epi- vagy pandémiát is elôidézhetnek. Kérôdzõk, húsevôk, rágcsálók, majmok fertôzöttsége is ismert, fõként emberi pandémiák kísérôiként. Hidegvérûek [tengeri emlôsök, halak) fertôzöttsége az utóbbi 2 évtizedben vált ismertté, közülük különösen a tengeri fókák betegségét tanulmányozták behatóan. Az emberben a B- és a C-típusú influenzavírusok okozta megbetegedések is gyakoriak, amely utóbbiak elôfordulása az állatvilágban vitatott ritkaság. Ezért a továbbiakban csupán az A-típusú influenzavírusokról lesz szó.
Az influenzavírusok fontosabb tulajdonságai
Az egyes fajokból kimutatható A-típusú intluenzavírusok szerkezete, összetétele (1. ábra), a szervezetben való viselkedése (terjedése, kórokozó tevékenysége) nagyon hasonló. A vírus belsejében lévô ún. belsô antigének (6 féle) a típust határozzák meg, míg a vírus felületén lévõ ún. külsô antigének (3 féle), melyek közül kettô a vírus szervezetben való terjedéséért felelôs, egyben további osztályozásra (altípusok kialakítására) nyújtanak lehetõséget. A két külsô antigén alapján jelenleg 15 haemagglutinin és 9 neuraminidáz al- vagy szerotípus ismert (1. táblázat).


1. ábra
Az influenzavírusok sematikus szerkezete
(Az egyes szegmentek által kódolt belsõ és külsõ antigének betûjeleivel)

1. táblázat
Az influenzavírusok osztályozása
A két fontos, külsô antigén alapján jelenleg 15 haemagglutinin és 9 neuraminidáz al- vagy szerotípus ismert.
Az A-típusú influenzavírusok altípusai

Haemagglutinin altípusok		Neuraminidáz altípusok
Jelenlegia	Korábbib	Jelenlegia	Korábbib
H1  H2 H3  H4 H5  H6 H7 H8  H9 H10 H11 H12  H13 H14  H15	H0, H1, Hsw1  H2 H3, Heq2, Hav7 Hav4 Hav5 Hav6 Heq1, Hav1 Hav8  Hav9 Hav2 Hav3 Hav10	N1  N2 N3 N4 N5 N6 N7 N8 N9	N1 N2 Nav2, Nav3 Nav4 Nav5 Nav1 Neq1 Neq2 Nav6

a: WHO Expert Committee (1980)
b: WHO Expert Committee (1971) Az influenzavírusok azonban nagyon változékonyak is (rekombináció, mutáciô révén), amely tulajdonság a vírus terjedése, túlélése szempontjából fontos, hogy el tudják kerülni a szervezet specifikus védekezôképességét, az immunitást és fenn tudjanak maradni a természetben.
A fentieken túl az influenzavírusok alkalmazkodtak, alkalmazkodnak is bizonyos fajokhoz az évszázadok, évezredek folyamán, ami azt jelenti, hogy bizonyos altípusok egyes fajokban gyakoribbak, másokban ugyanazok nem fordulnak elô vagy ritkák. A fajok közül egyedül a madarak, közülük is a víziszárnyas madárfajok a kivételek, mert bennük szinte minden eddig ismert altípusú vírus szaporodik, fennmarad meghatározott körulmények között.
Az A-típusú influenzavírus altípusok elôfordulása a természetben
A nagyszámú influenzavírus-altípus ellenére a betegség szempontjából fontos  fajok legtöbbjében csupán néhány fordul elô. Ez minden bizonnyal a vírusnak a  fajokhoz való adaptálódásának következménye, ami bizonyára hosszú idô alatt, a vírus sok egyedben való szaporodása és változása során alakult ki. Így:
Az emberben 5 nagy pandémiás törzs 3 szerotípusban (3 H1-es variáns, H2, H3) fordul elõ.  A sertésben 3 epidémiás törzs 2 szerotípusban (2 H1-es variáns: korai, Shope-féle törzs,  spanyolnátha, illetve késõi H1-es törzsek, valamint H3) ismert.
A lóban 2 epidémiás törzs 2 szerotípusban (H3, H7) egymást követô elôfordulását és idôközönkénti ismétlõdését igazolják a vizsgálatok.
A kérôdzôkben, húsevôkben, rágcsálókban aktuális emberi törzsek, a H3-as törzsekre igen sok vizsgálat van.
A fókában H7-es törzset találtak.
Az elôbbi (emlôs-) fajokkal szemben a madárfajokban endémiás (sajátos pandémiás) törzsek mind a 15 eddig ismert szerotípusban (H1–H15) gyakoriak.
Az influenzavírusok mozgása fajok között
Az emberi pandémiás törzsek az eddig vizsgált emlôs- és madárfajokat (többnyire) tünetmentesen fertôzhetik (szerológiailag áthangolják), endémiás, epidémiás törzsek elvétve. Az "emberi" törzsekkel való fertôzés következtében azonban a megbetegedések nem gyakoriak. Az állatfajok közül különösen a sertés fogékony az emberi törzsekre.
A ló eredetûnek feltételezett törzsek, ill. azok antigén-összetevôi megtalálhatóak más fajok (ember, madár) törzseiben. A szerológiai áthangolódás emberben az utóbbi évtizedekben újabban csak esetenként fordul elô, a múlt század végi járványokban gyakoribbnak feltételezték. [Az ember és a ló kapcsolata az utolsó évszázadban jelentôsen változott.)
A sertésben grasszáló törzsek az embert könnyen és gyakran fertôzik, pandémiát, epi-, endémiát, vagy tünetmentes fertôzést okozva, de a fertôzés szoros kontaktus esetén más emlôs- és madárfajokban is elõfordul. A sertésnek ugyanis nincs "önálló" altípusa, azok az emberéivel azonosak.
A madárfajokból izolált törzsek csak szoros kontaktus esetben fertôzik az embert, többnyire inapparens módon, elvétve kötôhártya-gyulladást okozva. Ez a kapcsolat is leginkább a sertésen keresztül és a H1, H3 törzsek esetében érvényesül. A madártörzsek emlõsfajokban ritkán jelennek meg.
Két, nagy területen (kontinenseken belül és között) mozgó faj, illetve fajcsoport van: az ember és a vándorló madárfajok.
Madárinfluenzák
Úgy tûnik, hogy a sertés mellett és nagyrészt azzal összefüggésben a madárvilág (fôleg egyes fajai) az influenzavírusok fenntartásában, változásában (talán kialakulásában) fontos szerepet játszhat. Ezért indokolt néhány gondolatot a madárinfluenzákról kiemelni.
A madárinfluenza-vírusok elôfordulása, jelentõsége
A madárinfluenza-vírusok a háziasított madárfajok mindegyikében, számtalan vadmadár- és egzotikus eredetû, befogott, kedvtelésbôl tartott madárfajban elõfordulnak. Jelentõségük az, hogy:
– betegséget okoznak,
– inapparensen fertôzött állatok, állatcsoportok (esetleg fajok) potenciális fertôzési veszélyt jelentenek más érzékenyebb, fogékonyabb (madár- és egyéb állat-) fajok számára,
– a madárvilág a legjelentôsebb influenzavírus genetikai tárházát jelentheti, amely életmódja, élettere, kontinensek közötti vándorlása révén több influenzavírus-altípussal-variánssal egyidejûleg is fertôzôdhet és nemcsak a vírusok fennmaradásának, terjesztésének, hanem mutációjának, sôt rekombinációjának is bõséges lehetôsége van. A madárvilág fertôzésén kívül emlôsfajok (elsõsorban a sertés), sôt az ember felé is út nyílik. Fôként a vándorló víziszárnyasok Észak-Amerikában, a Nagy-tavak mentén és Ázsiában, Dél-Kínában a házi víziszárnyasok, valamint a vándorló vad víziszárnyasok tekintetében vannak adatok (zoonózis vagyis állatról emberre terjedô betegségek).
A betegséget fontosságára való tekintettel Magyarországon 1996. júliustól a nemzetközi gyakorlathoz alkalmazkodva a hazai Állategészségügyi Szabályzat a bejelentési kötelezettség alá tartozó, fontos betegségek közé sorolta.
Magyarországon is elôfordulnak madárinfluenzák. 1969 óta 5 madárfajban 8 altípusban jelentkezett 90 nagyobb járványról tudunk (2. táblázat). A betegség megelôzésére, a védekezésre nagyrészt az Állategészségügyl Szabályzatban rögzített, eredményesen alkalmazható a specifikus, elsôsorban járványvédelmi, esetleg specifikus (vakcinás) lehetõségek vannak.
2. táblázat
1969-tôl Magyarországon a Debreceni Állategészségügyi Intézetben izolált influenzavírusok
altípusok és madárfajok szerint

Állatfaj*	H3	H4	H5	H6	H7	H10	H11	besorolatlan	összesen
Kacsa	3	14	3	10		1	12		43
Vadkacsa								2	2
Pézsmakacs			2						2
Gyöngytyúk		2	1		8		3		14
Pulyka				16	4	6		3	29
Összesen:	3	16	6	26	12	7	15	5	90

   
*A táblázatban egy jámánymenetbõl azonos altípusú vírus által okozott betegségbôl, egy állományból csupán 1 törzset tüntettünk fel, mert a beküldések gyakoriságától, az egyedek és a feldolgozható különbözõ szervminták számától függõen egy-egy állatcsoportban zajló betegségbôl több, esetenként több tíz azonosnak látszó vírustörzset is kimutattunk. Pl.: pulykákból 16 más-más állományból és idôpontban izolált vírustörzset tüntettünk fel, jóllehet összesen 64 törzset izoláltunk. Az állatfajok, elsôsorban a víziszárnyasok szerepe a pandémiás emberi influenzában
Az egyes állatfajok (sertés) szerepe az emberi influenza-pandémiákban már az 1918-as spanyolnáthában felmerült és azóta egyrészt retrográd szerológiai vizsgálatokban (korábbi évtizedekben vett és mélyhûtôben tároIt vérmintákból késôbb elvégzett vizsgálatok), másrészt az 1970-es évek közepén direkt közvetlen víruskimutatásban is bizonyossággá vált.
A madarak, elsôsorban a kacsák ebbõl a szempontból az utolsó negyed évszázadban kerültek az érdeklôdés homlokterébe és az ezzel kapcsolatos járványtani, mikrobiológiai, molekuláris biológiai adatok is megerôsítették a valószínúséget az influenzaláncban. Az eddigi vlzsgálatok szerint az influenzavírus eredeti természetes gazdája a víziszárnyas, fôként a kacsa, amit a gyakori tünetmentes fertôzéssel, a bélcsatornában zajló formával és az élet vízi eredetével magyaráznak.
Némi magyarázatra szorul a víziszárnyas influenzára jellemzõ bélcsatornában zajló fertôzési forma a más állatfajok és az ember légúti formáival szemben. A vírus elsôsorban a vastagbélben, fõleg a remesebél kriptáinak hengerhámsejtjeiben szaporodik, gyakorlatilag tüneteket nem okozva. A fertôzött madarakból a vírust tartalmazó béltartalommal néhány, extra esetben akár 30 napig ürülhet a vírus. A béltartalommal a vízbe ürített vírusokat azután szájon keresztül veszi fel a másik állat, a rövid szaporodási ciklusok így válnak folyamatos (végtelen) sorrá. A klórmentes 22 ^oC fokos vízben a kórokozó akár 4 napig is fertõzôképes marad. Egyes nagy madárpopulációjú tavak vizébôl rendszeresen kimutattak influenzavírusokat.
Mindezekbôl azt a következtetést vonják le, hogy az influenzavírusok eredeti rezervoárjai a természetben a víziszárnyasok. A kórokozó és a gazdafaj kapcsolata évmilliók alatt szelídülhetett szinte együttéléssé. Ugyanis feltételezik, hogy a ma létezõ 8500 madárfaj mintegy 100 000 milliós egyedszámából az egyik legõsibbek a vízimadarak (Ansertformes: kacsa, lúd), s azok Iétezése 105 millió évre tehetô, szemben a sísági madárfajok, pl.: a Galliformes mintegy 50 millió évével. Ez a több évmilliós jelenlét, a fajok nagy száma és sûrû populációja, a számukra elônyös körülmények között az inlfluenzavírusok fennmaradását, változási lehetôségeit, összességében rezervoárszerepét bizonyítja. Ha ezzel összehasonlítjuk az emberré válás mintegy 1-3 millió évét, a neandervölgyi ember 100 000 és a cromagnoni mindossze 40 000 évével, tatán érthetôvé válik az ember különös fogékonysága.
Az észak-amerikai Nagy-tavak vidékének vizsgálatai is a víziszárnyasok fontos szerepét bizonyítják bizonyos évszakokban, de Távol-Keleten, Ázsiában, fôként Dél-Kínában egész évben bôséges lehetôség van a vírus fennmaradására, változására. A dél-kínai vidékeken a háziasított kacsa megszámlálhatatlan mennyiségben úszkál a rizsföldeken, annak vizét "vírus-levessé" alakítva.
Ezen a vidéken azonban nemcsak a vírusrezervoár szerepel optimális mennyiségben és járványtani helyzetben, hanem az igen sûrüû emberi populáció (1000 fô/km²) szoros kontaktusban, "egy fedél alatt" él a nagyszámú házisertéssel, amit a vírus emberhez adaptálásában döntõ jelentôségünek tartanak ebben a láncreakcióban: Ezért tartják ezt a vidéket az influenza epicentrumának (3. táblázat).
3. táblázat
Avian influenzavírusokkal kapcsolatos szeropozitivitás emberben és vírusizolálás házikacsában, a feltételezett influenza-epicentrumban
Szeropozitivitás %-a emberi vérekbõl
 

HA altípus	Pearl folyó deltája (n=400)(	Jiangsu tartomány (n=300)	Tajvan (N=150)	Hongkong város (n=100)	Izolálás százaléka házi kacsából
H1 H2 H3  H4 H5  H6  H7  H8 H9  H10 H11 H12  H13	NT NT  47 11  2  12 5 4 3  6  15  3  3	19  58 46 4  7 1 38 3  6 17 15  2 1	NT NT  48  10 2  13  4  5  4  4  4  4  1	NT  NT 45 2  0  1  0 2 0 1  0  1  2	1 1 25 29 4  22 1 0 3  12 2 1 0

Rövidítés: NT: nem vizsgálva
*A vizsgá(t szérumok száma.. Az adatok Shortridge-tõl
A sertés kétirányú utca: nemcsak a víziszárnyasok felôl, hanem azok telé is közvetít (2. ábra). Mivel gyakori a kacsákból a két vagy többszörös influenzavírus-izolálás, így a mutáció mellett a rekombinációnak is bõséges lehetôsége van.


2. ábra. Az influenzakör E szerint az elgondolás szerint az emberi pandémiás vírusok fennmaradásában és alakulásában-alakításában az egyes állatfajoknak dóntô jelentôségük van. EIsõsorban a víziszárnyasok a hordozók és a vírus a sertésen keresztül változik az ember számára alkalmas pandémiás vírusvariánssá. Ehhez azonban az ember és az említett állatfajok tömeges és szoros együttélésére, a vírus optimális külvilági fennmaradására alkalmas járványtani helyzet kell.
Meg kell jegyezni, hogy legalább ennyire erõs tábora van a másik feltételezésnek is, amely szerint az emberi pandémiás A-típusú influenza vírustörzsek az emberben maradnak fenn, alakulásuk-változásuk önmagába visszatérô és idôközönként közel azonosan ismétlõdõ körnek képzelhetô el. Ebben a felfogásban az egyes állatfajok az emberi pandémiában nem játszanak döntõ szerepet, csupán passzív hordozói a vírusoknaknak ritkábban legfeljebb szenvedô alanyai a fertõzésnek.
4. táblázat
Az emberi "A" típusú influenzavírusok feltételezett és aktuális elôfordulása 1889 óta
Elsõ izolálások éve
 

H2N2 H3N2(N8) HlN1 Hsw1N1 HON1 H1N1  H2N2 H3N2 H1N1  HswiN1

1957  1968  1947  1930  1933 – – – 1950 1930

1889–1901 1901–1918  1907–1918 1918–1929  1929–1946 1946–1957 1957–1968  1968– 1977   1976, 1977, 1980

E felfogás szerint a pandémiát okozó vírustörzsek az emberi populációban szinte folyamatosan jelen vannak (4. tábtázat), mégpedig a járványkitöréskor nagyobb pandémiát okozva, majd 1–2 évvel késõbb epidémiává szelídülve. Ezek az epidémiák azonban egész évben megfigyelhetôk, mégpedig félévig a Föld egyik, félévig a másik féltekéjén, mindig a hideg évszakban fordulnak elô, menetrendszerûen vánldorolva. A fertõzési hullám az Egyenlítôt a napéjegyentôség idején, a tropikus monszun periódusában (évente kétszer) lépi át, a hideg évszakba hajló félteke felé haladva.
Ennek az állandó jelenlétnek és menetrendszerû haladásnak az alapjában a populáció egy részének látens, de perzisztens fertõzöttsége és a vírus szezonális reaktiválódása áll. E felfogás szerint az intluenzavírussal fertõzõdõ ember szinte azonnal látens, de többnyire perzisztens fertôzötté válik és önmaga nem fertôz tovább. A fertôzés késõbb a percisztensen fertôzött emberekbõl indul ki, azonos szélességi fokon, több helyen, közel egy idôben, a Nap járásával összefüggõ fizikokémiai, biokémiai (reaktiváló) hatásokra, amelyek pontos mechanizmusa nem ismeretes. Ezekre a hatásokra a peizisztensen fertõzött emberekben reaktiválódik a vírus és anélkül, hogy önmaguk megbetegednének, fertõzik környezetüket. Ez az ördögi kör idökôzönként elölröl kezdôdik és ismétlõdik. A rendszeresen elõforduló reaktiválódás azonban csak akkor lehet eredményes, csak akkor indíthat el fertõzési láncot, ha a populáció közel egésze vagy egy része részben vagy teljesen fogékony. A teljesen fogékony emberekben a fertõzés gátlástalanul megered, klinikai megbetegedést okozva. A valamilyen mértékben immunis emberben azonban a vírus kisebb-nagyobb mértékû változásra kényszerül (antigén-sodródás=antigéndrift). A populáció egyedei egy részének bizonyos immunitása, illetve a vírus változásra való nagymértékû hajlamossága eredményezi a tezmészetben megtalálható igen sok vírusvariánst.
A korábbi pandémiás törzsek is jelen vannak az emberekben vírusreziduumként, de tömegesen reaktivátódni nem tudnak a populációszintû immunitás miatt. Amikor ezzel a korábbi pandémiás törzzsel szemben populációszintû fogékonyság áll elô, akkor az adott égövön aktiválódó vírus pandémiát tud létrehozni (antigéncsuszamlás=antigénshift).
Az influenzavírusok fennmaradása
A fentiek alapján az influenzavírusok fennmaradásának a vaIószínûsége a következô.
Az endémiás és az epidémiás törzsek az adott fajokban látens, perzisztens fertôzésként (sertés, ló, emberi adatok) és/vagy folyamatos mutációkban maradnak fenn. Az ember pzndémiás törzsei vagy az emberben (vírusreziduum), vagy víziszárnyasokban rekombinációkban maradnak fenn, alakulnak újra és utóbbiak a sertésen keresztül elõnyös járványtani viszonyok között manifesztálódnak (így alakult ki az influenza-epicentrum megjelölése, amelynek lényege:
– a három faj szoros együttélése,
– nagy lélekszám, illetve az állatok sûrû populációja,
– optimális klimatikus és földrajzi körülmények,
– nagymértékû fogékonyság kialakulása).
Az elmúlt évtizedekben felhalmozott vizsgálatok, megfigyelések és az azokból levont következtetések nagyon valószínûsítik, hogy a viziszárnyasoknak az influenzakörben a legjelentôsebb szerep juthat mind köz-, mind állategészségügyi szempontból.



Forrás:


http://chemonet.hu/hun/olvaso/kemia/influenza.html


&


http://www.kfki.hu/chemonet

 http://www.ch.bme.hu/chemonet



***

Hogyan működik? Röviden - Szuperintelligencia:

Szuperintelligencia: az emberiség utolsó találmánya?

A mesterséges intelligencia (MI) az emberiség egyik legnagyobb vívmánya, de könnyen lehet, hogy ez lesz az utolsó is. Ez a videó kifejezetten a szuperintelligenciával, és annak lehetséges következményeivel foglalkozik. Nem árt szem előtt tartani, hogy minden, ami a videóban elhangzik, a jelenlegi emberi tudáson, tudományon, képzeleten és képességeken alapszik. A valódi szuperintelligencia meghalad majd minden emberi tudást és képzeletet, ezért csak találgathatunk vele kapcsolatban. 

(A videó két hónap, és közel 500 munkaóra eredménye):

 

Forrás:

Hogyan működik? Röviden

*

Honnan tudja az okostelefonod a tartózkodási helyed? (GPS)

Egy új világrend kapujában - ( VNTV )

Egyfajta #világvége zajlik. Ezúttal nem romboljuk földig a díszletet, látszólag ugyan nem háborúzunk egymással, hanem teljesen békésen, törődéssel, gondoskodással, világméretű összefogással és együttműködéssel segítünk egymásnak, és valójában egy csendes, belső harccal lépjük meg a váltást, amire már oly régóta vágyunk. Összedől ugyan minden, ami már idejétmúlt, ami már megszolgálta a magáét, aminek lejárt a szavatossága, de vegyük észre, hogy nincs apokalipszis, és ezúttal nem radíroztak le bennünket a bolygóról! Vizsgafeladattal zárjuk az előző korszakot. Most eldől, hogy ez egy befejezés, vagy önmagunk evolúciós, tudati megfejlődése? Az ember végleg mélyalvásba merül és rabszolgasorba süllyed az elménkbe kódolt rendszer hipnózisa által, vagy felébred a ebből a hamis illúzióvilágból, ami mára valódi rémálommá vált? Milyen rejtett üzenetei vannak a koronavírus-járványnak az emberek számára? Ha meglépjük ezt a változást, ha újra tudjuk indítani a rendszert, elmondhatjuk-e, hogy civilizációs ugrást hajtottunk végre? Jakab István és Horányi Ágnes beszélgetése a #koronavírus veszélyhelyzet idején.

 

 

 

*

A tűrőképesség határai S02E03

Kell nekünk ennyi megfizethetetlen és olvashatatlan tudományos publikáció?

 

 

 

Elképesztő mennyiségű, évente mintegy 1,5 millió publikáció jelenik meg a lektorált (peer-reviewed) szakfolyóiratokban.

 Olyan tanulmányokról beszélünk, amelyeket előzetesen független szakértők véleményeztek, így kiállták a tudományos közösség bírálatát. Ettől még nem mondhatni, hogy bárki komolyan érdeklődne irántuk – beleértve magukat a tudósokat is. 

 Becslések szerint ugyanis egy-egy ilyen cikket átlagban alig 10 ember olvas végig, a 80 százaléka meg még azoknak sem, akik egyébként a saját munkájukban hivatkoznak rájuk. Akkor mégis miért van belőlük ennyi?

 

 

 

 

Pár évvel ezelőtt különös, bár nem egészen új keletű jelenségre hívta fel a figyelmet Asit Biswas (Szingapúri Nemzeti Egyetem) és Julian Kirchherr (Oxfordi Egyetem). A szerzőpáros szerint a szaklapokban publikált megannyi tanulmány jó részét még maga a tudósközösség sem forgatja. A humán tudományok tárgykörében született cikkek 82 százalékát a megjelenésük óta egyszer sem idézték, legalábbis beazonosítható hivatkozással nem. Ez a szám a társadalomtudományok esetében 32, a természettudományok esetén 27 százalék. 

Egy másik példa még mellbevágóbban illusztrálja a nemzetközi tudományos színtér és a helyi közösségek mindennapjai között tátongó szakadékot. Indiában, ahol a népesség létszáma meghaladja az 1,3 milliárd főt, a legrangosabb víztudományi folyóiratnak csupán 4 előfizetője volt 2015-ben. Biswas és Kirchherr szerint maga a vízügyi miniszter sem tartozott közéjük, az alatta dolgozó stáb sem igen hallott erről az orgánumról, a nagyközönségről már nem is beszélve.

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy „jó, hát ez Indiában történik”, fontos hangsúlyozni, hogy más országokban sem kimondottan jellemző, hogy tudományos publikációkat olvasgatnának a politikusok, a döntéshozók vagy éppen az üzleti élet vezetői. Nem véletlenül, hiszen ezek a szövegek rendszerint hosszúak, tele vannak bonyolult szakkifejezésekkel, rengeteg időt, energiát igényel a feldolgozásuk, és nincs mindenütt külön apparátus arra, hogy 1-2 oldalas összefoglalókat gyártson belőlük. Ugyanakkor a kutatók által termelt tudás legjava ezekben a tanulmányokban csücsül, nehezen fogyasztható állapotban.

Hogyan lehetne elérni, hogy a tudósok által létrehozott sok értékes gondolat és felfedezés biztosan eljusson a szélesebb rétegekhez is? Többek között erre kereste a választ Savo Heleta, a dél-afrikai Nelson Mandela Egyetem munkatársa a The Conversation hasábjain megjelent cikkében, amelynek legfontosabb érveit most kiegészítésekkel közöljük.

 

#1 A tudósok szerepének újragondolása

 

Mit jelent egyetemi professzornak lenni? Sokszor automatikusan arra gondolunk, hogy ő egy olyan személy, aki kitartóan kutat, publikál, előadásokat tart a hallgatóknak. Ennél talán jóval kevesebben asszociálnak arra, hogy egy akadémikusnak az is feladata lenne, hogy részt vegyen a közvéleményt foglalkoztató vitákban, és a téma szempontjából releváns tudás birtokában kiálljon különböző társadalmi ügyek mentén. Ezt sokan inkább egyfajta aktivizmusnak tartják, és szeretnék fenntartani azt az illúziót, hogy a tudomány, az oktatás vagy a művészet lehet politika-, illetve ideológiamentes. Közben viszont az van, hogy a hallgatás vagy az adott ideológia ködösítése, címkézetlenül hagyása éppúgy politikai tett, mint a látványosabb gesztusok: a csend mindig az uralkodó hatalomnak kedvez. Persze abszolút meg lehet érteni a hezitálást egy olyan politikai klímában, ahol az egyetemek autonómiáját igyekszik megnyirbálni a kormány, és ahol komoly retorziókat vonhat maga után a kritikai álláspont képviselete.

Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy a tudósok ne zárkózzanak el a körülöttük zajló világtól, ne húzódjanak vissza az elefántcsonttornyukba, hanem folyamatos párbeszédet tartsanak fenn a nagyközönséggel. Igen, ez azt is jelenti, hogy érdemes szerepléseket vállalni olyan felületeken is (például tévében, mainstream médiában, női magazinokban stb.), amelyeket hagyományosan ugyan nem kapcsolunk a tudományokhoz, de ahonnan mégis emberek tömegei tájékozódnak nap mint nap. Ettől egy tudós nem lesz kevésbé hiteles, kevésbé komoly vagy szakmai, inkább olyasvalaki, aki felelősséget vállal azért, hogy minél többen értesülhessenek a munkájáról. 

Ne csak a könyvtárakban létezzen a tudomány!

 

#2 Bevezetni a tudományos teljesítmény új mérőszámait

 

Egy tudományos kutató teljesítményének egyik legfőbb indikátora számos országban máig a lektorált szaklapokban való publikálás – az más kérdés, hogy hányan és kik olvassák ezeket a tanulmányokat. A folyóiratok zöme ugyanis a legtöbb ember számára mind anyagi, mind kognitív értelemben nehezen hozzáférhető (drága, hosszú, bonyolult, idegen nyelven van). Félreértés ne essék: nem azt akarom mondani, hogy ezeket a lapokat meg kéne szüntetni. Ez egy fontos műfaj, már csak azért is, mert a cikkek szelekciója és gondos lektorálása során érvényesülni tudnak a tudományosság szempontjai, ami garantálja a minőséget (bár óhatatlanul kedvezhet bizonyos típusú kutatásoknak, míg másoknak kevésbé).

Témánk szempontjából ennél talán lényegesebb probléma, hogy az egyetemek többsége – részben finanszírozási okokból – egyáltalán nem ösztönzi a tudósokat arra, hogy az eredményeiket a nagyközönséghez is eljuttassák. A tudósokkal szembeni követelmények rendre a formálisabb publikációkat (például a könyveket, könyvfejezeteket, monográfiákat, folyóiratcikkeket) hangsúlyozzák. Egy olyan rendszerben pedig, ahol egy tudós előmenetele jórészt attól függ, hogy mennyit és milyen presztízsű lapokban publikál, vélhetőleg csak kevés kapacitása marad arra, hogy más, hivatalosan kevésbé vagy egyáltalán nem értékelt megjelenésekkel is érdemben foglalkozzon. Nincsen nagyon más választása, valamennyire kénytelen alkalmazkodni a rendszerhez. 

Valószínűleg egészen más lenne a helyzet, ha a mindenkori kutatók teljesítményének megítélésében az is számítana, hogy mennyi emberhez juttatták el az üzeneteiket, milyen vitákat generáltak a felvetéseikkel, milyen erőfeszítéseket tettek arra vonatkozóan, hogy a birtokukban lévő információkat megismertessék a döntéshozókkal (még ha ez nem is mindig változtat a végső döntésen). Egy olyan rendszerben, amely nagyobb értéknek tartaná a laikusokkal és a vezetőkkel való kommunikációt, a tudósoknak is nagyobb mozgástere lenne, jobban be tudnák osztani az erőforrásaikat. 

Vajon nekünk is elmondják majd?

#3 Segíteni a tudósokat a közérthető kommunikációban

 

Előfordulhat, hogy valaki szeretne közérthetőbben kommunikálni, de nem tudja, hogyan fogjon hozzá. Megszokta a fegyelmezett, szakkifejezésekkel teletűzdelt nyelvezetet, a komplex megfogalmazásokat, a kutatás módszerének minden részletre kiterjedő leírását, a hivatkozások gondos feltüntetését. Amellett persze lehetne érvelni, hogy a tudományos szövegeknek is jót tenne az olvasmányosság, a felesleges túlbonyolítás elkerülése (ahogyan az ismeretterjesztő műveknek is jót tenne a nagyobb precizitás). De azt mindenképpen érdemes figyelembe venni, hogy az egyetemeken dolgozó kutatók többsége ezt a nyelvezetet használja, ebben szocializálódott, így ír, olvas, tanít. Egyáltalán nem magától értetődő az, hogy egy másik regiszterben is képesek átadni a gondolataikat. Sokan kifejezetten ódzkodhatnak attól, hogy a komplex elméleteiket egyszerű üzenetekké alakítsák át, mert attól tartanak, hogy valami túl sarkosra, közhelyesre vagy sommásra sikerül. 

Ez a félelem nem teljesen alaptalan. Ugyanakkor ez egy olyan rizikó, amelyet érdemes vállalni azért, hogy a munkánkat ne csak a témát velünk azonos mélységi szinten érteni képes pár tucat kollégánkkal tudjuk megosztani (bár ez szintén fontos!), vagy olyanokkal, akik már eleve értenek hozzá. Lényeges, hogy a tudósok kapjanak képzést a közérthető kommunikáció témájában, legyenek eszközeik a majdani nyilvános szereplésekhez, illetve együtt tudjanak működni olyan újságírókkal, kommunikációs szakemberekkel, akik segítenek nekik az üzeneteik minél szélesebb körben való
 terjesztésében. 

A tudósok annyira értékes munkát végeznek – óriási veszteség lenne, ha a felfedezéseik azért maradnának hatástalanok, mert nem tudunk róluk.

Forrás: 

https://divany.hu/vilagom/2020/03/07/tudomany-kozerthetoseg/ 

*

A tanulás tanulása - ( IPM magazin )

http://www.interpressmagazin.hu/

Forrás: 

IPM 

(  A  cikk megjelent az IPM magazin 2020 /  márciusi számából! )

***

A világ legpusztítóbb betegsége: A STRESSZ ! ( VNTV )

Nem először halljuk, hogy a stressz mennyi kárt okoz, mennyi betegség melegágya.

 A mostani világ a stressznek kedvez. A rengeteg negatív ingerre a szervezet válaszreakciója a folyamatos feszültség és idegesség. A stressz specifikus reagálás minden olyan élethelyzetre, ami szokatlan, vagy amikor kibillenünk valamiért az egyensúlyból. A stressz alkalmazkodásra kényszerít. A terhelési idő alatt a stressz okozta tünetek jellemzően nem jelennek meg, általában a pihenőidőt célozzák meg.

 Sokan azért, hogy ezt elkerüljék, egy erre irányuló, tudatalatti belső félelemből inkább soha nem állnak le, de ezzel csak tovább növelik a rajtuk lévő nyomást, és ezáltal egy súlyosabb szövődmény bekövetkezési esélyét. Mi az a rejtett stressz és hol lakik? Mit okoz a stressz a szervezetünkben? Milyen elváltozásokat indít be a hosszan tartó stressz? 

 Szabó Nikolett és Jakab István beszélgetése:

VNTV 

20 estrellas: del Sol a UY Scuti vistas desde Plutón

AZ EGÓN TÚL: A TE VALÓDI IDENTITÁSOD

Amikor az ego háborúzik, tudd, hogy csupán egy illúzió harcol az életben maradásáért. Az az illúzió azt gondolja, hogy ő te vagy. Első alkalommal nem könnyű figyelő jelenlétként ott lenni, különösen, amikor az ego túlélési üzemmódban működik, vagy amikor bekapcsolódott valamilyen múltbeli érzelmi minta. Ám ha egyszer megérezted a dolog ízét, jelenléted ereje növekedni fog, és kisiklasz az ego szorító markából. És ily módon egy olyan erő jelenik meg az életedben, ami sokkal hatalmasabb az egónál, sokkal hatalmasabb az elménél. Az egótól való megszabaduláshoz mindössze annyi kell, hogy az ego tudatában légy, mivel a tudatosság és az ego nem fér össze. A tudatosság az az erő, ami a jelen pillanatba van bezárva. Ezért nevezhetjük azt jelenlétnek is. Az emberi létezés végső célja – tehát a te célod is –, hogy ezt az erőt ebbe a világba hozza. És ugyanez a magyarázat arra is, hogy miért nem lehet az egótól való megszabadulást valami jövőbeli időpontban elérendő céllá tenni. Kizárólag a jelenlét képes megszabadítani téged az egótól, és kizárólag most lehetsz jelen, nem tegnap és nem holnap. Csak a jelenlét képes lebontani benned a múltat, és tudja így átalakítani a tudati állapotodat.

Mi a spirituális föleszmélés? A hit, hogy te lélek vagy? Nem, az gondolat. Az igazsághoz kicsit közelebb áll ugyan, mint az a gondolat, amelyik azt hiszi, hogy te az vagy, akit a születési anyakönyved jelez, de még mindig csupán gondolat. A spirituális föleszmélés: tisztán látni, hogy amit érzékelek, megtapasztalok, gondolok vagy érzek, az végső soron nem az, aki vagyok; hogy nem találhatom meg magamat a folyamatosan elenyésző dolgokban. Valószínűleg Buddha volt az első emberi lény, aki ezt tisztán meglátta, és így az anata (éntelenség) vált tanítása egyik központi elemévé. S amikor Jézus azt mondta, hogy „Tagadd meg önmagad!”, akkor ezen azt értette: negáld – tagadd meg, utasítsd el – (és ezáltal bontsd le) az én illúzióját. Ha én valóban az „én” – ego – lennék, akkor abszurd lenne azt „megtagadni”.

Ami hátramarad, az a tudat fénye, amelyben érzékelések, megtapasztalások, gondolatok és érzések jönnek és mennek. Ez a Lét, ez a mélyebb, valódi én. Ha ekként ismerem magamat, bármi történik is az életemben, annak többé már nincs abszolút jelentősége, csupán relatív fontossága van. Tisztelem azt, de az elveszti abszolút komolyságát, elveszti súlyosságát. Az egyetlen dolog, ami végső soron számít: tudom-e mindig érzékelni az életem hátterében lévő, esszenciális Létségemet, a vagyokot? Pontosabban fogalmazva: tudom-e érzékelni ebben a pillanatban azt a vagyokot, aki vagyok? Tudom-e esszenciális identitásomat tudatként érzékelni? Vagy elvesztem önmagamat abban, ami történik, elvesztem önmagamat az elmében, a világban?

( Eckhart Tolle – Új Föld )

***

Az Internet Negatív Hatásai - Az Internet-függőség, avagy a XXI. század új találmánya:

 

 Az Internet Negatív Hatásai 

Az Internet öl, butít és nyomorba dönt? Biztos sokakat felháborít ez a cím, bár a célom...

 

 

Az Internet öl, butít és nyomorba dönt?

Biztos sokakat felháborít ez a cím, bár a célom a figyelemfelkeltés, nem pedig a megbotránkoztatás volt. Az Internet is olyan, mint mondjuk egy kés. Lehet jóra - tanulás, tájékozódás, szórakozás, stb. - ill. lehet rosszra - lopás (pl. adathalászat), csalás, spam, pornó, stb. - használni. Ugyanakkor a határ a jó és a rossz között eléggé elmosódik, ezért nem lehet egyértelműen állítani pl. az internetes szórakozásról, hogy jó. Persze a késnél általában sokkal jobban elkülönül a jó és a rossz, a húst/zöldséget szeletelni vagy a kenyeret megkenni alapvetően nem rossz dolog, ugyanígy a késes gyilkolás rossz mivoltáról is eléggé megegyeznek a vélemények. De nézzük, hogy mi is a helyzet az Internettel.

Kezdjük ott, hogy a gyerekkoromban még nem volt Internet (legalábbis Magyarországon). Tizenévesen a 80-as években az egyetlen módja a kapcsolattartásnak a többi Commodore őrülttel a hagyományos postán feladott floppy lemezek voltak. Ezeken cseréltünk programokat, sőt még a levelet magát is a floppyn, egy ún. noter programmal írtuk meg. Persze így sokkal lassabb volt az információáramlás, általában több nap volt, mire egy levél eljutott mondjuk Hollandiába. A középiskola leckéihez sem volt más segítségünk, mint a tankönyvek, a könyvtár, és esetleg az osztálytársak. Mobilok sem léteztek akkoriban, helyette lehetett hagyományos telefonokat használni, már akinek volt (ej, ilyenkor milyen öregnek érzem magam). Emlékszem egyszer 15-16 évesen eltűntem otthonról 3 napra, és addig nem tudták, hogy mi van velem, amíg haza nem mentem. Manapság ha a feleségem egy kicsit késik, máris aggódva hívom mobilon, hogy megbizonyosodjak a felől, hogy semmi baj nem történt vele. Egy elkényelmesedett társadalomban élünk...

A 90-es évek végén kezdett el Magyarországon is terjedni az Internet, akkoriban még főleg cégeknél. Nagy szó volt, hogy egy olyan cégél helyezkedtem el 98-99-ben, ahol szeléssávú Internet volt. Ez új távlatokat nyitott előttem, rájöttem, hogy rengeteg információ, szoftver és szórakozás érhető el az interneten keresztül. Ekkor lett létrehozva az első email címem is (céges).

Akkoriban nem, vagy csak alig tétezett spam, malware (adware/spyware/phising/stb), és egyéb nyalánkságok. Nem volt szükség otthon tűzfalakra és vírusirtókra, sőt malware (adware/spyware) írtók még talán nem is léteztek. Ez volt talán a boldog aranykor. Bárki csatlakozhatott a világhálóra komolyabb rizikó nélkül. Viszont már ekkor léteztek online pornó és szerencsejáték oldalak, néha az ember önkéntelenül is belefutott egybe. Ekkor tudtam meg, hogy mit jelent az XXX kifejezés, mikor gyanútlanul rákattintottam egy linkre.

Talán 2002 volt, mikor először használtam tűzfalat otthoni gépen. Ekkor már lehetett - egy elég kicsi - rizikója a tűzfal néküli netezésnek, de többnyire csak W2k/XP alatt. Ha jól emlékszem 2002-ben jelent meg a Windows XP. Innentől kezdve (bár Windows Me-t használtam), biztos ami biztos alapon mindig volt tűzfal a gépemen. A következő évek alatt rászoktam a vírus és malware irtók használatára is, melyek hasznosnak bizonyultak. Az Internetet az évek folyamán hihetetlen mennyiségű vírus/féreg/kém és egyéb káros ''program'' özönlötte el. 2004-2005-ben rendszeresen jártam olyan emberekhez megpucolni a gépeiket, akik gyakran nézegettek pornóoldalakat a neten, és hiába volt a gépen tűzfal és vírusírtó, nem bizonyult elégnek a védelem.

De az Internet ezen veszélyei csak az érem egyik fele. Persze ez is káros, hiszen az emberek/cégek egyre többet kénytelenek költeni védelemre és/vagy helyreállításra, nem is beszélve a lopások (phising) okozta károkról. A másik oldal a lelkünkre gyakorolt hatása. Valószínűleg a most következő gondolataimmal lesznek a legtöbben hadilábon. Mielőtt továbbmennék elárulom, hogy az elkövetkezőkben leírtakat nem én találtam ki. Sok irodalmat olvastam a függésről pszichológusok/pszichiáterek tollából, személyesen vettem részt olyan csoportokban, mely segített függőknek megszabadulni a függés okozta lelki ártalmaktól, valamint személyes tréninget is kaptam szakemberektől a leszoktatás mikéntjéről. Mindezek ellenére sokan nem fognak egyetérteni az írásommal, melyen nem lepődök meg, mivel általában a függés egyik következménye az, hogy az ember nem ismeri be, hogy függő.

Tehát a lényeg...
Az Internet legnagyobb veszélye a függés. A függésnek persze több fokozata lehet, de teljesen mindegy, hogy ki mennyire függő, az minden esetben káros hatással van az illetőre.

Most általánosságban írok néhány dolgot a függésről. Ami a legnyilvánvalóbb, egy függő ember nem tud sokáig meglenni a függés tárgya - továbbiakban tárgy - nélkül, legyen az bármi is. Persze ennek is vannak fokozatai, de akár fizikai (valamilyen szer/anyag), akár lelki függésről van szó (mellesleg a fizikai függés minden esetben együtt jár lelki függéssel is), az illető egy ponton szinte bármit megtenne azért, hogy hozzájusson a tárgyhoz. Egy függő embernek nem okoz gondot a hazugság, és ez akár egy kis mértékben függő emberre is igaz. Következésképpen nem lehet egy függő emberben teljesen - vagy egyáltalán nem - megbízni. A függő ember sokszor magával sem őszinte. Nem képes belátni, hogy függő (ez nem mindenkire igaz), és meggyőzni is szinte lehetetlen. Egy függő ember egész életében függő marad, még ha sikerül is szakítania a tárggyal. Erre a legjobb példa az alkoholizmus. Abba lehet hagyni (bár hihetetlenül nehéz), de később csak egyetlen korty is elég ahhoz, hogy az ember visszaessen. Ugyanez vonatkozik minden függésre. Itt megjegyeznék a lelki/pszichikai függésről annyit, hogy ugyanazon, sőt sokszor azt, mennyiségben meghaladó folyamatok játszódnak le az agyban (peptidek termelése), mint a fizikai függésnél, bár még a kokain fizikai hatása is elhanyagolható a lelki hatásához képest.
Még egy fontos tényezőt kell megemlítenem. A függő mindig a körülményeket okolja a történtek/a függés tárgya miatt. Tipikus mondatok:
- Mindenki ezt csinálja.
- Mert xy felidegesített.
- Az xy (munka/család/gyerek/feleség/barát/stb) miatt.
- Ez normális.

Most jöjjenek konkrétumok. Kiket nevezhetünk függőnek?

Dohányosok. Mindet. Dohányoson nem azt az embert értem, aki havonta, esetleg hetente elszív egy szál cigarettát, hanem naponta dohányzik, legyen az csak 3 szál, vagy 1 doboz. Itt nagyon élesen látszik a függés azon ismérve, hogy a függők azt állítják, hogy ők valójában nem azok, de mégsem tudják abbahagyni.

Szerencsejátékosok. Itt sem az eseti játékosokról van szó, hanem a rendszeresen kockáztatókról.

Evésfüggők. Az elhízottak nagy része ebbe a csoportba tartozik. Persze nem szabad azt állítani, hogy mindegyik, mert vannak akik szervi és/vagy hormonális problémák miatt vannak elhízva.

Alkoholisták. Az hiszem, ezt nem kell részletezni.

Drogfüggők. Valamilyen szertől válnak függővé, melynek komoly fizikai hatása is van.

Játékfüggők. Leggyakoribb az on-line játékoktól való függés.

Internetfüggők. Nem tudsz meglenni net nélkül egy napig? Függő vagy. Ezen belül is több csoport van, idetartoznak az MMO játékosok egy része, a rendszeres pornót nézegetők, a fórumfüggők, és még lehetne sorolni.

Egyéb. Lehet, hogy kihagytam még nagyobb csoportokat, de a lényeg, hogy bármitől lehet függővé válni. Lehet akár karrier, könyvek, sport, szado-mazochizmus, stb. Az emberi találékonyságnak nincs határa ezen a téren.

Back to Internet.
Az Internetes addikció fajtái sokfélék lehetnek.
Az egyik klasszikus a fórum addikt. Ha valaki már reggel ''benéz'' a fórumba, és nem tud meglenni a fórum nélkül pár napig, akkor ott problémák vannak.
Az online játék addikt a másik fajta, melyen nem sokan szoktak vitatkozni. Naponta tolod, és nem tudsz elszakadni tőle.
A legvitatottabb az online pornó addikt. Mindenki az, aki rendszeresen néz online pornót. Könnyű letesztelni. Elég csak 1 hónapra abbahagyni. Kicsi az esélye, hogy sikerülni fog. Ennek rendkívül hátrányos következményei vannak. A másik nemben sok addikt csak egy szexuális eszközt lát. Nem elég neki egy partner, nem akar házasodni, vagy ha mégis, a házasság válással végződik. Ehhez jön még a függés többi negatív aspektusa, pl a hazugságok és a megbízhatatlanság.

Forrás:

Gy.Z. 

https://logout.hu/cikk/az_internet_negativ_hatasai/teljes.html 

& 

 

Az Internet-függőség, avagy a XXI. század új találmánya

 

Gyorsan változik körülöttünk a világ. Ezt már mindenki a saját bőrén tapasztalja. Ám a valóság az, hogy 10-20 évvel ezelőtti világhoz képest az egyik jelentős változás az Internet. Ennek az egyik hátulütője az, hogy megjelent az Internet- függőség is sok ember esetében. De mit is jelent az Internet-függőség?

Van, aki sokat dolgozik számítógéppel, és sokat kell a munkája miatt az Interneten töltenie. Őket nyilván nem tekinthetjük Internet függőnek. Aztán vannak sokan, akik szereik a szabadidejük egy részét, vagy akár túlnyomó részét is Internet előtt tölteni. Hol a határ szabadidő kellemes eltöltése, egy komoly hobbi, és a függőség között?

A virtuális világ csábítása

Amerikában a pszichológusok már betegségként kezelik korunk legújabb agyszüleményét, az Internet-függőséget. Egyre több ember, köztük rengeteg fiatal menekül a sivár hétköznapi életéből egy virtuális világba, mert ezt sokkal kecsegtetőbbnek, színesebbnek és izgalmasabbnak mint saját unalmas életét. Az Interneten folytatott beszélgetések során kiléphetünk önmagunkból: szupersztárok lehetünk anélkül, hogy fény derülne arra, kik is vagyunk valójában.

Az elszigetelődés valós veszély

Az Internet teljes mértékben kiszolgálja az embert. Egy csekély befektetéssel bárki igénybe veheti, s többé az utcára sem kell kilépnie, hogy megszerezze mindazt, amire vágyik. Ez a lehetőség azonban veszélyt is rejt magában; az elmagányosodás veszélyét. Bármennyi barátot is szerzünk, a távkapcsolatok nem helyettesíthetik a kézzel fogható jelenlétet, a közös élményeket, melyek elvesztéséért az Internet nem kárpótolhat minket.

Az elszigetelődés, az emberi kapcsolatok hiánya mellett azonban más veszélyek is rejlenek a világhálón. Közvetlen kapcsolat hiányában bárki azt állít magáról, amit jónak tart, ezért az Internet egyben a félrevezetés, a csalódások színtere is lehet. Nem csak a téves munkaajánlatok, a félrevezető álláshirdetések, de a párkeresés és a vásárlás is rejt némi kockázatot magában.

A függőség jelei

• Hogyha mindig több időt töltesz a monitor előtt, mint azt korábban elhatároztad
• Ha nem jutsz fel egy ideig a világhálóra, ingerültté, vagy levertté válsz
• Lassan már az ebédet sem családi körben, hanem a monitor előtt fogyasztod el
• Könnyen elveszíted az időérzékedet, ha leülsz a monitor elé, az órák is csak perceknek tűnnek
• Környezetét, családját és barátait teljesen elhanyagolod

Kötöttségek és felelősség nélkül ...

A függőség legtöbb esetben nem fizikai, tehát nem maga az Internet nyújtotta előny (olcsóbb levelezés, könnyebb információgyűjtés) okoz örömet a netfüggőknek, hanem maga a virtuális világ, amelynek maga is részese lehet. A világhálón könnyebb új barátokat szerezni, egy elképzelt életet kialakítani. Nincsenek kötöttségek, sem pedig felelősség, a netfüggő, ha kirekesztett volt a régi környezetében, itt akár népszerű is lehet, hiszen álarca mögé bújva egy teljesen új emberré válik. 

Ez azonban számtalan veszéllyel jár; elszigetelődés a valós világtól, mely néha akár a munka, vagy éppen a család elvesztésével járhat. Ez a fajta függőség legalább olyan veszélyes és destruktív, mint bármely más szenvedélybetegség, ennek megfelelően az Internetfüggők is szakorvos segítségére, s megfelelő kezelésre szorulnak.

 

 Forrás:

(G.V.)

 http://www.kamaszpanasz.hu/hirek/lelek/1246/internetfuggoseg

***

ŐSI ANYANYELVÜNKRŐL

1. TÖMÖRSÉG :Szeretlek: Nem kell kitennünk a személyes névmást, mert a ragok mutatják a számot és személyt. Ellenben mivel az indogermánok nem nagyon ragoznak, mindig ki kell tenniük a személyes névmást: I love you, ich libe dich, io amore, ja ljublju tyebja, ezáltal a nyelvük monoton lesz.

2.LOGIKA, MATEMATIKA: feleség, egység, félkótya, félkegyelmű, egyesül, egyenlő, tized, százados, harmadjára, hetvenkedik, egybevágó, stb /ld. pl. Kiss Dénes/
Sok szó megfordítva is gyök: lő, öl, túr, rút, kél, lék, él, lé, tér, rét, kár, rák, és bizony van köztük logikai összefüggés IS.

3. MÁSSALHANGZÓK GYÖKALKOTÓ KÉPESSÉGE, ezáltal a szókincs mérhetetlen gazdagsága: pl.:kr, kör, kar, kér, kór, stb /csak ebből kb 500 szó származik, ha nem több/, tr, tar, tár, ter, tér, tor, tör, túr, tűr, stb.

4.ZENEISÉG: Hangrend. A msh-k az elsődleges jelentéshordozók, mégis a magánhangzók is illeszkednek ehhez. pL.:körös, kóros, káros, kérés, stb. Ezáltal nyelvünk zenei, dallamos.Több magánhangzónk van, mint az indogermán nyelvekben.,
Valamint nem utolsósorban a magyar nyelv nem szereti a mássalhangzó torlódásokat, a szó elején többnyire csak idegen szavakban fordul elő két mássalhangzó /pl tromp, gnóm, stb/, de máshol sem szeretjük.

5. SZÓKÉPZÉS A gyökökhöz végtelenségig ragaszthatjuk a ragokat, képzőket, és ezáltal új jelentést kapnak a szavak. Ellenben az indogermánok a szó elejéhez illesztenek elöljárószókat, sokszor ugyanazt, nyelvük ezáltal monotonná, darabossá válik.A magyar mondat tulajdonképpen csak két szóból áll, az indogermánoké ötből vagy hatból.Íme:

Megkerülöm a házadat
I walk around your house
Ich gehe um Ihr Haus
Vado in giro la vostra casa
Я хожу вокруг вашего дома

6. MONDATOK A magyar nyelv sűrít, tömörít, érzékletes, míg az indogermán mondatok göcsörtösek az ismétlések miatt. Pl.:

Szeretnélek látni, mert szerelmes vagyok beléd.

I so want to see you because I'm in love with you.
Ich möchte, so dass Sie zu sehen, weil ich mit dir bin verliebt.
Io così voglio vedere voi perché io sono innamorato di te.
Я так хочу тебя видеть, потому что я влюблен в тебя.

7. SZAVAK: Pl. az angol szó hangsorának sokféle jelentése lehet, ezáltal körül kell írni a mondatban, vagyis a valóság árnyalatait nem képes visszaadni, sőt meg is változtathatja. Míg a magyar nyelvben egy hangsorhoz képzőket, jeleket, ragokat ragasztva vagy összetételként alkalmazva a jelentések, ezáltal a valóság számtalan árnyalatát tudjuk kifejezni.

Pl. angol: match szó ennyi jelentéssel bír:

kiegészít, hasonlóval kiegészít, házasság, gyufa, felér, férjhez ad, harmonizál, meccs, egymásba illeszt, egyenlő vmivel, egyenrangú vmivel, eresztékesen egymásba illeszt, összehangol, összemér, összeházasít, összeilleszt, összeillik, méltó ellenfélnek bizonyul, illik, kénez (hordót), összehasonlít, mérkőzés, pari, vmihez illőt talál, vmihez passzolót talál, szembeállít, vetekszik, párja vminek, összepasszol, összeválogat, összepasszít, méretet egyeztet, hornyosan egymásba illeszt, megfelel, megy vmihez,

vagy mill: kallóz, elpáhol, darál, daráló, bokszol, aprít, bunyó, elver, hengerel, mar, nyüzsgölődik, kavarog, maratással megmunkál, hemzseg, felbukkan a vízből, elpüföl, hirig, nyüzsög, nyújt, malom, kergülten forog, ver, üzem, zúz, őrlő, recéz, tör, üt, tömegben körbe mozog, peremez, porít, őröl, gyár, habosra ver.

Lássuk tovább: mother:
létrehozó, elismeri a szerzőséget, eredményez, marihuána, forrás, anyai gondozásban részesít, anya-, anyai gondját viseli vkinek, anya, anyáskodik, babusgat, örökbe fogad, mama, anyaként gondoz, kényeztet, létrehoz, fű, vállalja a szerzőséget, világra hoz, vki anyjának adja ki magát, vállalja vminek az értelmi szerzőségét, szül, szülöttjének vállal vkit, termel, szülőanya

Ezzel szemben a magyarban pl. az anya hangsorból keletkezett szavak:
anya, anyuka, anyaság, anyai, anyasági, anyáskodik, anyátlan, anyányi, anyjuk, anyós, anyás, anyuci, anyucika, anyó, anyóka,anyámasszony, anyaföld, anyanemzet, anyaország, anyaszentegyház, földanya, keresztanya, anyatigris, anyafarkas, anyajuh, anyakoca, / és más állatok/anyakönyv, anyakönyvezető, anyajogú, anyaméh, anyasejt, anyaszomorító, anyaszív, anyaszült ,anyatej,anyaméh, anyajegy,anyanyelv, anyagyilkos,,nagymama, öreganyám, nagyanyó,dédmama,stb.

MONDATALKOTÁS: Az indogermán nyelvek szeretik a többszörösen alá- vagy mellérendelt mondatokat, míg a magyar nyelv ebben is az egyszerűségre törekszik, hiszen tud meríteni hihetetlenül gazdag szókincsünkből.

SZÓJÁTÉKOK:A magyar nyelv képes hihetetlen szójátékokra, mely ősi gyöktermészetéből, és egyszerűségében is komplikált valóságtükröző képességéből fakad: Pl.:

Határosak vagyunk határtalan hátországainkkal, nem ismerünk határt határon innen és túl a határfeszegetésben, a határvonalakat eltolnánk az eredeti határig, ha tárunk lenne, a határunk jobb lenne, vagy csak hat árunkat árulhatnánk?

Fordítsa le valamely indogermán nyelvre ezt aki többre tartja azt, úgy, hogy az eredeti szó határ hangsora benne legyen.Én megpróbáltam, nem ismerik a határfeszegetés, hátország szavakat, valamint többféle hangsorral fejezik ki a többi a határból származó szót. A szöveg értelmét meg pláne nem tudják visszaadni.

DALOK, VERSEK: És akkor még arról nem írtam, mennyi népdalunk van, hiszen a nép egyszerű fia is képes nyelvünkön versstrófákat írni./ kb 300000/, a költőkről nem beszélve. Verseket még nem számoltak össze, Szerintem megszámlálhatatlan.

Forrás:

Helyesi- Eördögh 2017 március 8-én

(facebook)

*

A gondolkodás egyik formája a kézírásban rejlik... ( ipon.hu, digitdetox.hu )

 

A mobiltelefonok és a számítógépek elterjedésével egyre kevesebbet írunk kézzel, pedig a kézírás teljesen más agyi funkciókat mozgat meg, mint a gépírás. Nem beszélve a mobiltelefon nyomkodásáról. A gyerekek esetében egyértelműen hátráltatja fejlődést, míg a felnőtteknél a figyelem és memória romlásához vezethet a kézírás elhagyása. Az alábbi cikk jól összefoglalja az ezzel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat.

 

  

Bár legtöbbünk az iskolában, a munkahelyen és a mindennapi életben is egyre kevesebbszer szorul rá arra, hogy kézírással jegyezze le a dolgokat, a pszichológusok és a neurológusok szerint nem feltétlenül üdvös a tollal (ceruzával) való írásról teljesen lemondani. A jó gazdasági helyzetben lévő országokban, ahol a technikai ellátottság ez lehetővé teszi, napjainkban már gyakorlatilag csak az alapfokú oktatás első két évében foglalkoznak azzal, hogy mennyire olvasható a gyerekek kézírása, vagy hogy egyáltalán tudnak-e folyóírással írni.

Az oktatás magasabb szintjein már csak az számít, hogy ki mennyire bánik profin a billentyűzettel. A szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy ez a felfogás nem feltétlenül segíti elő a gyermekek fejlődését, és a felnőttek esetében sem biztos, hogy előnyös, ha teljesen felhagynak a kézírás gyakorlásával.

Az elmúlt évek során több kutatás is foglalkozott azzal, hogyan befolyásolja a billentyűzeten való írás túlsúlyba kerülése a gondolkodás és a tanulás folyamatát. Kiderült például, hogy

a gyerekek sokkal gyorsabban tanulnak meg olvasni, ha párhuzamosan kézzel írni is megtanítják őket, és jóval hatékonyabban őrzik meg a megtanult információkat is.

A folyóírás elsajátítása és gyakorlása során ugyanis egy különleges agyi áramkör aktiválódik, magyarázza Stanislas Dehaene francia pszichológus.

A kézzel írott szó felismerése a jelek szerint egészen másképp stimulálja az agyat, mint a gépelt írás olvasása, folytatja a szakértő.

A kutatási eredmények pedig azt sugallják, hogy ennek a bizonyos áramkörnek a „karbantartása” valamilyen módon sokkal könnyebbé és hatékonyabbá teszi a tanulás folyamatát is.

2012-ben az Indianai Egyetem munkatársai olyan gyerekekkel végeztek kísérleteket, akik még sem írni, sem olvasni nem tudtak. A Karin James vezette kutatócsoport kártyákra nyomtatott betűket és formákat mutatott fel az ifjú résztvevőknek, akiknek az volt a feladatuk, hogy reprodukálják a látott karaktert. Ez három módszerrel történhetett: az adott karakter pöttyökkel felvázolt körvonalát követték végig, egy billentyűzeten ütötték le a megfelelő betűt, vagy pedig maguk igyekeztek lerajzolni azt egy üres papírlapra. Miután a három közül egy módon „lemásolták” a látott formát, újra megmutatták a nekik az adott kártyát, de közben monitorozták agyi tevékenységüket is.

Az eredmények azt mutatják, hogy a másolás módja rendkívül fontos volt a kísérlet kimenetele szempontjából. A szabad kézzel rajzoló gyerekekben a kártya újbóli megpillantásakor mindhárom agyi régió aktiválódott azok közül, amelyeket felnőtt korban az írás és az olvasás során használunk (a baloldali gyrus fusiformis, az alsó homloki tekervény és a fali lebeny hátsó része). Azon alanyokban, akik gépelték betűt vagy csak annak körvonalát követték végig, nem mutatkozott hasonló hatás, vagy csak sokkal gyengébb mértékű aktiváció jelentkezett.

James szerint a rejtély nyitja abban rejlik, hogy

ha kézzel írunk, magunknak kell megterveznünk, milyen vonásokkal másoljuk le a formát. Ehhez pedig alaposabban kell tanulmányoznunk magát a mintát is, hogy aztán saját, egyedi vonásainkból sikerüljön felépítenünk azt.

Előre „gyártott” betűk használata esetén viszont, ahogy gépelés során történik, elég néhány kulcsfontosságú tulajdonság megjegyzése, így nincs szükség olyan nagy figyelemre.

A szakértő szerint van még egy dolog, ami miatt a kézírás rendkívül fontos szerepet játszik a tanulásban. A betűk elsajátítása során először mindenki alig felismerhető karaktereket ír, amelyek aztán némi gyakorlással egyre jobban hasonlítani kezdenek a mintára. Az egyedi vonások azonban megmaradnak, és ahogy a gyerekek írása fejlődik, azt is megtanulják, hogy mitől válik egy-egy krikszkraksz írott betűvé, vagyis melyek azok a vonások, amelyek felismerhetővé teszik az egyes karaktereket. Ennek köszönhetően egyrészt mások egyedi írását is képessé válnak elolvasni, másrészt sokkal alaposabb tudásra tesznek szert a betűkkel kapcsolatban, mintha újra és újra ugyanazt a tökéletes végeredményt látnák.

Egy másik vizsgálat során ugyanez a kutatócsoport két csoportra osztotta a résztvevő gyerekeket. Az egyik csapat tagjai maguk vésték papírra az eléjük helyezett betűket, míg a többiek csak nézték, ahogy társaik az írást gyakorolják. Ennek a kísérletnek az eredményei is arra utalnak, hogy

csak a betűk tényleges reprodukálása, vagyis az ehhez szükséges motoros idegpályák aktiválása hozza magával az írás elsajátításával kapcsolatba hozott egyéb tanulási előnyöket, például az olvasás gyorsabb elsajátítását.

A hatás azonban nem áll meg a betűk felismerésénél. Virginia Berninger, a Washington Egyetem kutatója alsó tagozatos gyermekeken végzett vizsgálatai során igazolta, hogy a folyóírás és a gépelés során egészen más agyműködési mintázat figyelhető meg, amelyek eltérő végeredményeket is produkálnak. Amikor a gyerekeket ötletek megfogalmazására kérték meg valamilyen problémával kapcsolatban, a kézzel író csoport tagjai kimutathatóan több szót jegyeztek le adott idő alatt, és kreatívabb megoldási javaslatokkal is álltak elő, mint billentyűzet segítségével író társaik. A legidősebb vizsgált korcsoport tagjainál azt is megfigyelték a szakértők, hogy a jobb kézírással rendelkezők körében írás közben nagyobb aktivitás mutatkozik az agy rövid távú emlékezetért felelős területén, illetve az olvasás és az írás sajátos agyi hálózataiban is.

Szintén érdekes, hogy eltérő agyi mintázatokat figyeltek meg akkor is, ha az alanyok folyóírással írtak, vagy ha kézzel ugyan, de nyomtatott betűkkel vetették papírra soraikat. Ennek azért lehet jelentősége, mert az angolszász országokban, illetve egyre több nyugat-európai országban is napirenden van annak kérdése, hogy érdemes-e egyáltalán folyóírást tanítani a gyerekeknek. Több helyen, például Németországban is, már jelenleg is a nyomatott betűket tanulják meg először az iskolások, és csak ezek elsajátítása után kezdődik meg a folyóírás oktatása.

Hogy a kétfajta írásmód során eltérő agyi területeket használunk, az abból is látszik, hogy az agyi sérülések következtében fellépő diszgráfia egyes típusainál a folyóírás képessége, más esetekben viszont a nyomatott betűk reprodukálni tudása veszik el.

Az alexiás, tehát olvasási nehézségeket okozó állapotoknál pedig szintén akadnak olyan esetek, ahol a páciens csak a folyóírást tudja elolvasni, a nyomtatottat viszont nem, vagy éppen fordítva. A kétfajta kézírás tehát mintha két különböző készség lenne, amelyek eltérő agyi régiókat és hálózatokat mozgósítanak, és ennek következtében aztán némileg eltérő tartalmú írott produktumokat is eredményeznek.

Berninger szerint a folyóírás elsajátítása és gyakorlása során nagyfokú önkontrollra tesz szert a gyermek, ami viszont a többi írásforma megtanulásának nem feltétele. Egyes kutatók éppen ezért úgy vélik, hogy

a folyóírás gyakorlása kiváló módszer lehet egyes írási és olvasási zavarok kezelésére, amelyek elszaporodása vélhetően kapcsolatban van ez utóbbi írásfajta elhanyagolásával.

A kézzel írás előnyei azonban nem csak a gyermekekben észlelhetők. Több kutatócsoport is foglalkozik annak kérdésével, hogy a gépelés kizárólagossá válása a jelek szerint a felnőttekben is rontja az új információk elsajátításának képességét. (Bár ennek kapcsán meg kell jegyezni, hogy más okok is állhatnak a háttérben, hiszen az internet használatának elterjedté válásával a tudás jellege is elkezdett átalakulni. A konkrét információ megőrzése helyett egyre inkább az elérési útvonalak rögzítése válik elsődlegessé, ami másfajta tanulási módot igényel, ezek hatékonyságának teszteléséhez viszont újfajta vizsgálati módszereket kellene kidolgozni.)

Kétségtelen, hogy a folyóíráson szocializálódott generációk tagjai általában felnőtt fejjel is könnyebben tanulnak, ha kézzel írt jegyzeteket készítenek az adott anyagból. Sokunk saját tapasztalata, de nemrégiben tudományos eszközökkel is igazolták, hogy a kézzel jegyzetelők sokkal jobban emlékeznek az előadások tartalmára, mint a számítógépet használó hallgatóság. Korábban úgy vélték, hogy ennek az lehet az oka, hogy a számítógép elvonja a figyelmet, a jelek szerint viszont inkább arról van szó, hogy aki kézzel jegyzetel, rögtön átstrukturálja fejében az elhangzottakat, így írás közben fel is dolgozza az új információkat.

A billentyűzetet használók ezzel szemben hajlamosak szóról szóra lejegyezni az elhangzottakat, és nem kezdik el menet közben értelmezni, feldolgozni az új információkat.

Elképzelhető persze, hogy a kézírás csak addig lesz fontos, amíg léteznek olyan generációk, akik korai éveiket nem billentyűzetekkel körülvéve töltötték. Az említett kutatásokból ugyanakkor világos, hogy a folyóírás elsajátítása nem egyszerűen a betűk adott módon való leírásának képességét jelenti, hanem egy sajátos agyi tevékenységet, amelyhez gondolkodási, tanulási folyamatok és módok is kapcsolódnak. Azt pedig senki sem tudja, hogy az ezekről való lemondás milyen következményekkel járhat.

Forrás: 

https://digitdetox.hu/2020/03/03/468/?fbclid=IwAR1zF9pMpfn15ArpY6efayq9uDjV9ugP2ys1eBoQBEHwXFGIAldlX5ulYac 

https://ipon.hu/magazin/cikk/a-keziras-es-az-agy

*