Az istenek csatája és az összeomlott hegy...
Az észak-amerikai Klamath indián törzs mondái szerint az Oregon
államban található Crater Lake (Kráter-tó) egy fantasztikus összecsapás
végeredménye. Történeteikben a helyén annak idején a hatalmas Mazama
hegy állt, amelyben Llao, a halál istene lakott. Azonban amikor Skell,
az ég istensége csatába szállt vele, majd tüzet és kénkövet szórt rá,
Llao elmenekült az alvilágba, Skell pedig rárogyasztotta a hegyet, hogy
örökre bebörtönözze, a rombolás helyszíne fölé pedig egy csodaszép kék
tavat varázsolt.
A geológusok és történészek szerint a történet egy 7700 évvel
ezelőtti vulkánkitörésen alapul, amely még a Mount St. helens híres
kataklizmájánál is negyvenszer erősebb lehetett. Egy hatalmas magmakamra
omolhatott össze hatalmas robbanással, óriási lyukat ütve a tájon,
amelyet később feltöltött az esővíz.
Az ember-majmok serege és a csodahíd...
Az ősi szanszkrit mondaciklus, a Rámájana ír le egy klasszikus
emberrablási történetet, melyben Ráma isten feleségét, Sitát akarata
ellenére Lanka szigetére hurcolják, ám az istennő testvére, Lakshman
majomszerű emberi lények segítségével hidat emelt India és Lanka közé,
majd átkelt rajta és kiszabadította Sitát a démonkirály, Ravana
fogságából.
Persze az ember-majmok és az istenek kevéssé bizonyíthatóak, a
légifelvételeken jól látható, hogy India és Sri Lanka között egy mára
elsüllyedt földcsík húzódik. Egyes részei még most is csupán néhány
méterrel fekszenek a vízszint alatt – az elsüllyedésüket valószínűleg
egy 15. századi óriás-ciklon okozta.
Atlantisz, az elsüllyedt földrész...
Bár a legendás Atlantisz helyéről és valódiságáról több tucatnyi
teória létezik, a legbiztosabbnak az látszik, hogy a Plato által leírt,
katasztrófa következtében eltűnt civilizáció története a Minószi kultúra
pusztulásán alapulhat. Úgy 3650 éve egy óriási vulkánkitörés rázta meg
Szantorini szigetét, amelyet akkoriban Thera néven ismertek. A
magmakamra olyan gyorsan ürült ki, hogy a sziget közepe szabályosan
beomlott a tengerszint alá, és egy kifejezetten intenzív cunamit
gerjesztett. Az óriáshullámok lesöpörték Thera egész felszínét, de
többek között Kréta szigetén is hatalmas pusztítást okoztak, a Minószi
civilizációt pedig nyomtalanul eltüntették.
A Második Nap...
Az 1000-es év környékéről több olyan történet is fennmaradt, amelyek
szerint új nap csatlakozott a meglévőhöz. Természetesen a legtöbb
beszámoló vallási körítéssel színezi ki az eseményt, de a perzsa tudós,
Ibn Sina kifejezetten részletesen ír róla a Kitab al-Shifa (A gyógyítás
könyve) című művében. Szerinte a váratlan vendég hónapokig látszott az
égen, miközben folyamatosan változtatta a színét és “szikrákat lövellt”,
míg aztán végül elhalványult és eltűnt.
Sokáig a jelenséget egy eltúlzottan leírt üstökösnek hitték, de ma
már tudjuk, hogy a tudós egy szupernovát írt le. A “csillagrobbanás”
7200 éve történt, de a távolsága miatt ezt a Földön épp az első
ezredforduló környékén láthatták a meglepett emberek. A színváltozás
arra utal, hogy két fehér törpe összeolvadása vezethetett a szupernova
állapothoz. Egyébként azóta persze a nova összeomlott, ám még mindig
sugároz: az SN 1006 névre hallgató objektumot méf mindig észleli a NASA
Chandra Obszervatóriumának röntgenen alapuló berendezése.
Az özönvíz igaz története...
Előre szögezzük le, hogy Noé, a bárka és a duplázott állatok már egy
korábbi legenda továbbfejlesztett változatában bukkantak fel. Az
Ószövetségből ismert történet alapja ugyanis egy mezopotámiai monda,
amelyben az egyik isten, Ea megsúgja egy Utu-napishtim nevű embernek,
hogy építsen nagy hajót, hogy megmenthesse a családját és egy csomó
állatot, mert hamarosan özönvíz árasztja el a két folyó (a Tigris és az
Eufrátesz) közét. Ez a legenda épült be később több későbbi nép
hiedelemvilágába, így a Bibliába is, de vajon mi a valós háttere?
Az egyik magyarázat egy 11500 éve bekövetkezett katasztrófát említ. A
Balkán-félszigettől keletre eső Fekete-tenger ekkor egy olyan folyamat
végére ért, melyben az utolsó jégkorszak gleccserei nem ide, hanem az
Északi-tengerbe olvadtak, ezért a Fekete-tengert a kiszáradás
fenyegette. Viszont ugyanekkor a Földközi-tenger medencéjébe egyre több
víz áramlott be az Atlanti-óceánból.
Az ásatások és egyéb geológiai bizonyítékok szerint az egyre nagyobb
vízszintű Földközi-tenger vize végül átömlött a Fekete-tenger már
csaknem teljesen száraz medencéjébe, méghozzá egy olyan óriás-vízesés
formájában, amely a Niagara kapacitásának kétszázszorosával is
zuboghatott, így a mélyen fekvő területeket olyan villámgyorsan töltötte
fel, mintha ma egy nap alatt kétszer árasztaná el a víz egész
Manhattant.
Egy másik elmélet szerint viszont egy sokkal közvetlenebb alapja is
lehet a legendának, Kínában ugyanis pont a mezopotámiai szövegek által
jelzett korszakban, tehát az időszámítás kezdete előtti hetedik
században zajlott le az elmúlt tízezer év legsúlyosabb áradása a Sárga
folyóból kiindulva, amely elsöpörhette a mára már csak mítoszokban
szereplő Xia császári dinasztia teljes lakosságát is.
(a cikk az IFLscience összeállítása alapján készült)
Forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése