2025. november 2., vasárnap

Namaste ॐ

Namaste ॐ

 


 

 


A Namaste eredete és jelentése magyarul

A namaste (námaszté) szó a szanszkritból, India ősi nyelvéből származik. A következőképpen vezethetjük vissza: nama (नम): meghajolni előtte, az āste (आस्ते) lenni, ott van jelentésű. Összeállítva a úgy fordítható: „meghajlok előtted”, vagy „tisztelem a benned lévő isteni eredetű lelket”.

A Namaste köszönés spirituális magyarázata

A Namaste több, mint egy egyszerű üdvözlet – erőteljes spirituális jelentéssel bír a hindu és a buddhista kultúrában. Ez egy lehetséges módja, hogy elismerjük az isteni szikra jelenlétét minden emberben, és felismerjük az összes lény összekapcsolódását. https://hinduizmus.hu/bolcsessegek/namaste

 

***

„Ne erőltesd, ne törekedj arra, hogy te világítsd meg az emberek előtt a saját útjukat!
Nem szabadna elhalmozni őket saját bölcsességeiddel, tanácsokkal és útmutatókkal, HA ők NEM kérik ezt közvetlen tőled.

Soha ne akarj megmentőjük lenni,
de még csak azt se kívánd, hogy prédikációid tízezrek fülét találják meg.
Amiképp Buddha tanítása szól: "Senki nem menthet meg minket!
Senki nem tud, s senkinek NEM IS SZABAD megmentenie.
Egyedül mi tudjuk saját magunkat megmenti, megváltani.
Nekünk kell az utat végigjárnunk..."

Hanem csupán,
élj olyan életet, emeld olyan magas minőségbe a saját életed és egész lényed, hogy az emberek ösztönösen, saját szabad akaratukból merítsenek erőt a példamutatásodból. Akik 'lent' vannak, lássák azt neked köszönhetően, hogy milyen jó is valójában ott 'fent' lenni!
Ha igazán segíteni szeretnél másoknak, akkor mindent megelőzően: segíts önmagadon!
Aki a saját kis hatáskörében, a saját világában rendet képes teremteni, kiegyensúlyozottságot, békét sugároz ott, ahol megjelenik, akarva-akaratlanul is felfigyelnek rá az emberek, s ez a fajta példamutatás többet fog számukra tanítani, mint bármilyen verbális lelki tanácsadás.

Aki tündökölni akar és kitűnni azáltal, hogy másoknak segít, annak szándéka voltaképpen az ego etetéséből fakad, akkor is, ha ez számára nem tudatos.
Tudniillik a tiszta szívben megszületett jószándék soha nem kerül a tömeg szeme elé szánt szándékkal – amikor képesek vagyunk ténylegesen a másik javára segíteni, gyakran annak szemtanúi csak a másik fél és mi vagyunk, sőt, olykor az a személy, akin segítettünk, nem is tud róla, hogy önzetlenül segítettünk rajta, így a jó tettünk egyedüli szemtanúi mi magunk maradunk (és az Égiek).

Aki pedig forszírozottan szeretne segítő tanácsokat osztogatni, prédikációt tartani, (tehát ő keresi a szomjazókat, s nem pedig a szomjazók jutnak el hozzá ösztönösen), az általában nem önmaga megsegítésébe, nem az önismeretbe, tehát nem az önmagán való munkába öli az energiát, így kosara üres marad, nem tud miből adni embertársainak – csak ennek látszatát tartja fent.
Aki így cselekszik, nem a másik valódi érdekét és megsegítését tartja szem előtt, hanem azt próbálja elérni, hogy a másik feltétlenül az ő tanácsát fogadja meg, s az ebből kapott hatalmi érzésen próbál feljebb kapaszkodni - (általában nem tudatosan).
( Mellékesen szeretném hozzáfűzni: annak az embernek az energiái, akihez tanácsért fordulunk, minden esetben elég jól érzékelhetők. Ha tudatosan odafigyelünk arra az érzésre, amely megjelenik BENNÜNK szavai hallatán, tévedés nélkül súgja meg nekünk ez az érzet, hogy fénnyel teli, vagy "fény-hiányával teli" információt kaptunk. Nagyon fontos különbség, amelyet a gyakorlat is igazolna. )

Nem nekünk kell azt mondanunk, hogy „figyelj, én már idáig jutottam az életben, ezért majd én tudok segíteni rajtad “, hanem a másikban kell felébrednie az érzésnek: „Figyelj, az a megérzésem, hogy most jelen pillanatban Te vagy az, aki tovább tud engem segíteni az életemben!“
Aki önmagán segít, nap mint nap mint nap, az minden egyes megtett lépésével automatikusan segít a társainak is!“
( Namaste ॐ Facebook oldal szerkesztője )

Köszönöm szépen!

***

„Nem teheted boldoggá az embereket a te metódusod szerint, hagynod kell őket boldoggá, vagy boldogtalanokká lenni a maguk módján.“
/Marcus Aurelius/
 

„Ha igazán szereted Önmagad, akkor sohasem ártasz másoknak.“
/Buddha/
„Kinek szívében szeretet lakozik, nem tudja, hogyan kell másokat bántani.“
„Minden ember, aki Téged bánt, Önmaga boldogtalanságát és szeretetlenségét nyilvánítja Feléd.
Az ember, aki harmóniában van Önmagával, nem érez belső kényszert mások megalázására. Ezek az emberek saját egykoron elszenvedett, és fel nem dolgozott sérüléseiken próbálnak revansot venni. Ahelyett, hogy Önmaguk gyógyításán fáradoznának, igyekeznek beteggé tenni környezetüket is, (nem feltétlen tudatosan). Ez mind saját félelmeikből és boldogtalanságukból fakad. Hiszen ők gyűlölik magukat. Azok, akik önmagukat szeretik, képesek szeretni embertársaikat is.“
/ismeretlen/
„Minél kegyetlenebb eszközökhöz nyúl valaki veled szemben, annál nyilvánvalóbb, milyen mély a másik gyűlölete ÖNMAGA felé... Mert a bántás mértéke egyenes arányosságban van az önszeretetlenség mértékével.
Ám kérlek jól figyelj, mert ahogyan pedig Te reagálsz a másiktól származó, téged ért bántásra, szintén kristálytisztán mutatja, Te mennyi szeretetet (vagy szeretetlenséget) dédelgetsz legbelül.
/ Namaste ॐ Facebook oldal szerkesztője /

 

 LINK:

 

 https://www.facebook.com/namesteom

A "LELKES TIGRIS"

 

 


 

A családon keresztül terjedő betegségek okai:

 


 

Minden a DNS-be van írva, minden meg nem élt fájdalom, minden fel nem ismert trauma és minden el nem használt energia.
 
Bármely fájdalom egy lecke, amely bizonyos szemantikai terhet hordoz , arra kényszerítve az embert, hogy átgondolja életútját, prioritásait és azt, hogy miért inkarnálódott ezen a bolygón.
A családi rendszerben előforduló betegségek sokfélesége tanúskodik arról, hogy pontosan mit sértettek meg egész generációk, milyen elveket vagy adottságokat hagytak figyelmen kívül, milyen prioritásokat sértettek meg. 
 
Most részletesebben.
1. A cukorbetegség azt jelzi, hogy sok gonoszság és sérelmek voltak a családban, a fiatalabb generációktól az idősebbekig terjedve, vagyis a családi energia hierarchiáját megsértették.
Ideális esetben a családi rendszernek a következő hierarchiával kell rendelkeznie a férfi vonal mentén: először maga a férfi áll az első helyen, majd az üzlete, majd a felesége, a gyermekei, végül pedig a szülei és rokonai.
A női vonal esetében a nő saját élete az első, ezt követi a férje, majd a gyermekei és a szülei, és csak ezután a munkája. Ez a prioritási eloszlás biztosítja, hogy a vonal támogatása és az energiaáramlás egyenletesen oszoljon el, és minden egyén mindent megkapjon a vonalrendszertől, amire szüksége van.
A fiatalabb gyermekektől az idősebbek felé irányuló energiaáramlás zavara attól függ, hogy például a fiatalabb gyermekek nincsenek a megfelelő helyen, hogy többet várnak el tőlük, mint amennyit adni tudnak, vagy például a gyerekeket felnőttként kezelik, ezért korán fel kell nőniük.
Az energiaegyensúly helyreállításához a szükséges energiát konfliktusok révén nyerik ki. Fontos megérteni, hogy az egyensúly előbb-utóbb, bármi áron helyreáll.
2. A szklerózis multiplex azt jelzi, hogy a családi rendszer a kihalás szélén áll, mivel rengeteg félelmet és bizalmatlanságot halmozott fel a világgal szemben, a szeretet hiányát és az életvágy hiányát.
Ez a betegség gyakran előfordul azoknál, akiket elnyomtak, koncentrációs táborokban voltak, vagy partizánegységekben szolgáltak; vagyis így nyilvánulnak meg a háború visszhangjai.
3. A gyomorproblémák arra utalnak, hogy a Családban düh, harag, düh és gyűlölet halmozódott fel, melyek kifejezése több generáció óta tilos.
Például egy férj rosszul viselkedett a feleségével, aki ezt eltűrte, elrejtve haragját és gyűlöletét. Ennek eredményeként a harag felhalmozódik a gyomorban, mintha az ember nem tudná megemészteni, így szó szerint belülről kezdi marni a szervet.
4. A családi rendszerben előforduló onkológia azt jelzi, hogy a családban az energiacsere zavart szenved, egészen a 7. generációig.
A női résszel kapcsolatos problémák arra utalnak, hogy sok volt a női szülési fájdalom, sok a gyermekkori diszinkarnáció és a Család tagja, vagyis a Családban az energiák teljes disszonanciája.
A férfias résszel kapcsolatos problémák a férfi és női energiák közötti csere zavarára utalnak, blokkolják és tagadják a belső férfit és nőt, a pofavilág megnyilvánulásaiként.
5. A mozgásszervi betegségek arra utalnak, hogy sok fájdalom volt a Családban - gyilkosságok, valamint gyilkosok, sok alapvető félelem volt, például a halálfélelem, a támasz elvesztésétől való félelem, a kétségbeesés és a reménytelenség, az önbizalomhiány és a saját létfontosságú erőkbe vetett hit, és ennek következtében a belső támaszok kiépítésének képtelensége.
6. A fejfájás, a rossz véráramlás, a vénás problémák, a szívhibák és más érrendszeri betegségek arra utalnak, hogy a Családban anyagi veszteségek történtek, valamint a vagyon rossz kezelése, leértékelése és pazarlása történt.
Az ilyen egészségügyi problémák arra utalnak, hogy a Családban sok irigység uralkodott mások vagyonára, harag és szegénység uralkodott, aminek következtében a Családban több generáción keresztül nem volt lehetőség az elveszett jövedelem helyreállítására.
7. A reproduktív rendszerrel kapcsolatos problémák arra utalnak, hogy a Családban, mind a sajátban, mind másokban, sok gyermekkori önmegtagadás és abortusz történt, vagyis mindez a felnőttek hibája miatt történt.
8. A hormonális problémák azt jelzik, hogy a férfi és női energiák cseréje a Családban zavart szenved, ahol mindenki nem tölti be a kötelességeit és szerepeit, ahol a nők erősek, a férfiak pedig gyengék.
Ennek eredményeként a nők kénytelenek voltak mindent maguknak hordozni, és nem csak egy generáción keresztül, ami hatással volt a DNS-ükre, és ezáltal a hormonális anyagcseréjükre.
9. Különböző súlyosságú mentális betegségek arra utalnak, hogy a Család megszűnhet, mivel több generáció egymás után nem teljesíti a megtestesült Lelkek feladatait, a családi hierarchiát folyamatosan megsértik, nincs élő hit Istenben, csak büszkeség van, ahol az ember Isten szerepét vállalja, vagy tagadja egy magasabb elme létezését.
 

Kapzsiságukban kitalált beszédekkel becsapnak benneteket - de már régóta készen várja őket az ítélet. ( Hét mennydörgés )

 


https://www.youtube.com/watch?app=desktop&v=Z5zdOh_-BWs&fbclid=IwY2xjawNz71pleHRuA2FlbQIxMQABHv0Glmyk6Xy7ltSbfDcMVVGafaObuy5zPWyHZVaRCahYvIxs2Q61evGEcwpA_aem_n79pV3yAJjMbPxjgEKjiRw

Tömegdepresszió .





Mindamellett, hogy ezt a cikket, a most már évente Magyarországon is megtartott sátánista rituálé ünnepén írom, melynek keretében egy napig az egész világ imádja a gonoszt, de természetesen viccesen tálalva fel sem tűnik a tömegnek...
Viszont, ha azt gondolod, a depresszió és minden ehhez köthető társfogalom, - levertség, kimerültség, passzivitás, kedvtelenség, indokolatlan bizalmatlanság és agresszió, stb - egyéni kérdések, tévedésben vagy. 
 
Ezek mind társadalmi jelenséggé lettek és még csak nem is életkorfüggő fogalmak.
(Többnyire a multimédiával és a szemünk elől elrejtett technológiákkal érik el)
Menj csak ki az utcára, térj be egy zsúfolt bevásárlóközpontba, kapcsolódj be a tömegközlekedésbe és kezdd el figyelmesen szemlélni az embereket.
Látni fogod, amikor az emberek épp nem a kibaszott telefonjukat nyomkodják faarccal, - ritka pillanatok egyike, - a következőket tapasztalhatod:
A pillantásokból, testbeszédből, arckifejezésekből, és a pillanatnyi helyzetreakciókból: a megfigyelt emberek túlnyomó többsége nemhogy nem boldog, de kifejezetten frusztrált is.
Mintha temetésen, vagy épp a halálsoron lépegetnél az elítéltek között, kik kiégett arccal merednek rád.
Nem néznek egymás szemébe, elbeszélnek egymás mellett, idegesen, türelmetlenül reagálnak olyan szituációkban is, melyekben higgadtsággal sokkal többre mennének.
 
A magyar lakosság mentális terében elterülő szorongás, passzivitás szinte tapintható, szagolható bűzös rakássá nőtte ki magát, mely egyre erőteljesebben húz minket a pokol feneke felé.
Non-stop hazudunk embertásainknak, a megbízhatatlanság olyan népszokássá vált, mint karácsonykor fát öltöztetni, vagy épp reggelente elvonulni és egy porcelánkagylón megszülni a nagy barna kígyót...
Biztos vagy benne, hogy ez véletlen?
Mert véleményem szerint, ebben a számunkra megtervezett ragacsos rémálomban, sok minden van, ami nekünk nem jó, de véletlenek nincsenek.
Gyanúsan túl sok a rossz és egyre kevesebb a jó ebben a világban.
Több fronton támadnak, írtanak, hülyítenek és mesterségesen formálnak minket: politika, oktatás, betegségügy, rabszolgamunka, adók, irányított infláció, eszkalálódó világháború, újabb és újabb műjárványok, - kötelező gyerekoltások, mi a következő évtizedekben, ha nem állítják le, egy magatehetetlen autista masszát képez a magyar nemzet helyébe, - nem beszélve, a következő 5 évben tervezett, a felnőtt lakosságra is ráerőltetni kívánt további oltásokról...
(hátha nem lesz igazam)
A helyzet ebből a szempontból, hónapról hónapra, illetve évről évre, csak egyre rosszabb.
Ennyi szar nem jelenhet meg egyszerre, egyidőben spontán, nyilván létezik egy erre irányuló akarat a háttérben.
 
Ugyanis a lakosság legalább 90 százaléka kognitív disszonanciában szenved, vagyis: egyszerűen képtelen feldolgozni, - átlátni, - mindezt valakik tervszerűen, szándékosan teszik velünk.
Pedig de.
Hajlamosak vagyunk - tévesen - azt gondolni: "magunknak köszönhetjük, minden rossznak az emberiség az oka" és így tovább, de hadd mondjam el: ezt csak elhitették a többséggel, hogy beinduljon az önhibáztatás és a bűntudat az emberekben.
Az igazság viszont az, - mondjunk ki, - egyszerűen csak végtelenül ostobák vagyunk a minket irányító gonosz, pszichopata és rendkívül intelligens irányítókkal szemben.
Beszopunk mindent, amit be akarnak velünk szopatni. - elnézést a konkrétságomért, de néha hasznos.
A komfortra, kényelemre szoktatott Y és Z generáció, mára gyakorlatilag életképtelen, inkompetens: nagyrészt nem, hogy harmonikusan működő párkapcsolatra, de klasszikus értelemben vett családalapításra is alkalmatlanok.
(Eltekintve az aggasztóan kevés kivételtől)
Továbbá a 40 és 60 közötti korosztály szinte minden egyede, egy agyontraumatizált, csalódott, fóbiákkal küzdő lelki gnóm, kinek zsoldja az érzelmi és magánéleti válság, illetve a magány.
Itt megint azt kell mondjam, nem egyedi, hanem társadalmi jelenségről beszélünk.
Tehát a kérdés nem az, "mindez megtörténik-e velünk?" - hanem az:
Mi a forrása ennek az egésznek? 
 
Kik a rendezők, hogy érték el és honnan jönnek a parancsok?
...mert abban az egyben biztos lehetsz, - még az esetleges kognitív disszonanciád mellett is, - a társadalmat érintő mesterségesen előidézett torzulások, - melyek nyilván érintik az egyént is, - olyan forgatókönyvekből kerülnek ki, miket nem íratnak alá veled. - nem is tudsz róluk.
Az események annyira felgyorsultak az utóbbi 5 év alatt, számomra egyértelművé lett: az emberiség egy tenyésztett célpont.
"Állattartóink, gazdáink" vannak, akik mesteri módon hitették el velünk, hogy "szabadok" vagyunk.
...de egy lófaszt vagy te szabad, mikor minden pillanatban rohansz a pénzed után, rendeletekkel, megalázó, korlátozó törvényekkel és az ezekre való kényszerítésekkel éled mindennapjaidat.
Belehajszolnak egy rakás olyan dologba, amit igazából a hátad közepére sem kívánsz és ha ellenkezni mersz, szigorúan büntetnek, fenyegetnek, vegzálnak.
Akkor miféle "szabadságról" beszélünk?
A kollektív "pénzvadászatot" már meg sem említem, miben manapság egymást mérjük.
Egy magyar politikai vezető száján csúszott ki nem rég: "annyit érsz, amennyid van". - és bár a magyar emberek többsége méltatlankodott emiatt, mégis azt látjuk: ha gazdag vagy, mindent megkaphatsz, - bizonyos értelemben - akár még a szerelmet is, ha viszont csak egy "hónapról-hónapra bukdácsoló senki", felejtsd el a megbecsülést társadalmi, de egyéni szinten is.
Hajlamosak vagyunk ugyan tagadni a fentieket, mégis ezer és ezer sztori bizonyítja igazát.
(Kíváncsi vagyok mi fog történni, mikor mindenkit lenulláznak, közeleg a napja)
...de a kérdés inkább az, hogyan, miért és kik által jutottunk eddig?
Miért hagytuk, - és hagyjuk most is, - hogy szó szerint a vesztünkbe hajtsanak minket?
...mert ma már, csak a leghülyébbek gondolhatják, hogy ez egy működőképes projekt hosszútávon.
(Közel van a teljes összeomlás.)
 
...és a legfőbb kérdés:
Hogyan, milyen módon találunk vissza önmagunkhoz, emberi mivoltunkhoz, mikor még bíztunk és érző emberi lényeket tiszteltünk, nem vagyont, érdeket, pozíciót és futószalagon átverhető balekokat láttunk egymásban?
 
(Legelső lépés az internet lekapcsolása lenne, de ezt nem most fejtem ki)
A magam részéről, - egyelőre - azt látom, vesztésre állunk és nem azért, mert ők elérhetetlenül okosak, hanem mert sikerült minket, embereket vakká, gyarlóvá és süketté tenniük.
Gyakorlottak benne, nem először csinálják és mi újfent benyaltuk.
Apropó: emlékezzünk hálás szívvel eltávozott szeretteinkre.