Bhután, egy kis ország, ahol a Bruttó Nemzeti Boldogság (GNH) a fejlődés mérőszáma, és amely szén-dioxid semleges, sőt, szén-dioxid negatív egyedül az egész világon.
Videó:
Bruttó Nemzeti Boldogság.
Bhután.
A Himalája csúcsai között, India és Kína közé beékelve bújik
meg a világ egyetlen olyan országa, ahol a fejlődést nem GDP-ben, azaz
bruttó hazai termékben, hanem GNH-ban, azaz bruttó nemzeti boldogságban
mérik. Az ősi természetet és az élővilágot elszántan védő, bámulatos kis
ország, amelynek mindössze 750 ezer lakosa van, területe fele akkora,
mint Magyarországé, nemrégiben 108 ezer fát ültetett a herceg
születésének ünnepléseként, pedig már így is területének 70%-át erdő
fedte, amit alkotmányuk is előír.
A videóban Tshering Tobgay, az ország miniszterelnöke beszél arról, hogy országa, vezetősége számára milyen fontos a környezetük megóvása, az országuk a világon az egyetlen, amely szén-dioxid semleges, sőt, szén-dioxid negatív. Emellett alapot hoztak létre annak érdekében, hogy az ősi szépségű hegyvidékes, erdős területeken megakadályozzák az orvvadászatot, a vadászatot, bányászatot, egyszóval a természet kizsákmányolását.
Követendő példa! Különösen ebben a 24. órában, amikor a világ szinte minden részén fontosabb a profit, mint a természetvédelem, erdőink pedig egyre fogynak.
A videóban Tshering Tobgay, az ország miniszterelnöke beszél arról, hogy országa, vezetősége számára milyen fontos a környezetük megóvása, az országuk a világon az egyetlen, amely szén-dioxid semleges, sőt, szén-dioxid negatív. Emellett alapot hoztak létre annak érdekében, hogy az ősi szépségű hegyvidékes, erdős területeken megakadályozzák az orvvadászatot, a vadászatot, bányászatot, egyszóval a természet kizsákmányolását.
Követendő példa! Különösen ebben a 24. órában, amikor a világ szinte minden részén fontosabb a profit, mint a természetvédelem, erdőink pedig egyre fogynak.
Forrás:
Sevaster1
***
Tanulságos filmecske mind az egyénnek, mind a közösségeknek, mind a vezetőknek. Bhutánban a GDP helyett a lakosok boldogságát mérik.
Videó:
A vonzó reklám ellenére Magyarországon és a világ sok más országában kevesen tudják a Bhutáni Királyságot elhelyezni a térképen. Az elzártság, a távolság és a turistákat érintő magas napidíj miatt még kevesebben jártak ott. Pedig csodálatos és különleges ez a szerethető kis ország, a Himalája lejtőin, beszorítva a két óriás: Kína és India közé. A szinte érintetlen természet itt éppúgy jelent hófehér gleccsereket, tiszta vizű rohanó folyókat és a világ legmagasabb meghódítatlan hegycsúcsait, mint kedvező klímájú, termékeny völgyeket, több ezer növény- és állatfajt, szubtrópusi dzsungelt. Az idetévedt szerencsés utazót emellett egy meglepő és veszélyes repülőtér, impozáns kolostorerődök, több ezer buddhista kegyhely, évszázados hagyományokat őrző apró települések, kedves és tiszteletreméltó emberek, vagy a magyar ízlésnek is igen csípős csilipaprikás ételek várják. És valami furcsa elnevezésű fejlesztési politika:
a Bruttó Nemzeti Boldogság.
A 733 ezer bhutáni megközelítőleg fél magyarországnyi, nagyon eltérő magasságú és klímájú területen él, és közel húsz nyelven beszél. Az Ázsiában szokatlanul gyéren lakott ország 70%-át erdő borítja, amely olyan különleges és védett állatoknak ad otthont, mint a hópárduc, a vörös panda, a bengáli tigris, vagy az ország nemzeti állata, az állattanilag besorolhatatlan takin, amelyet a legenda szerint mágikus erejével egy buddhista vándortanító rakott össze egy kecske és egy tehén csontjaiból. Az ország évszázadokig szinte teljesen el volt zárva a külvilágtól, még az angolok sem tudták gyarmatosítani, így nagyrészt kimaradt a 20. század radikális gazdasági és társadalmi változásaiból. A királyságban az 1950-es években még feudális viszonyok uralkodtak. Nem volt modern ipar, aszfaltúthálózat, közoktatási rendszer, papírpénz, és a lakosság túlnyomó része távoli, elzárt kistelepüléseken, elektromos áram nélkül, robot és terményadó sújtotta, analfabéta földművesként élt. Csak 1999-ben vezették be az internetet és a televíziót, 2008-ban a parlamentáris demokráciát, s ezek a változások a sikeres közoktatási rendszerrel, az angol nyelv elterjedésével és a gyors városfejlődéssel fenekestül forgatták fel Bhután tradicionális társadalmát.
Sokan Bhutánt a boldogsággal, a sosem volt érintetlen, ideális és harmonikus buddhista királysággal azonosítják. Képzeletükben ez az ország az utolsó Sangri-la, a tökéletes himalájai paradicsom, ahol az ember önmagára és lelki békére lelhet. Ezt az érzetet táplálja az a tény, hogy Bhután a világ egyetlen országa, amelynek királya és kormánya – az alkotmányban is deklaráltan – azért dolgozik, hogy a bhutáni emberek boldogok, illetve még boldogabbak legyenek. Az általuk kialakított Bruttó Nemzeti Boldogság koncepció lényege, hogy egy ország fejlődése nem csak anyagi javakban, termelésben és fogyasztásban, azaz nem csak a GDP-mutatóval mérhető.
Az ország sok más szempontból is figyelemreméltó hely. Bhután a tibeti eredetű vadzsrajána, avagy tantrikus buddhizmus egyik utolsó és legfontosabb központja a világon, olyan meseszerű, ködbe burkolódzó zarándokhelyekkel, mint például a 3100 méter magasan a meredek sziklákra tapadó, „égi hajszálakon függő” Tigrisfészek Kolostor. A kormányhivatalokban, az iskolákban és a kolostorokban a helyieknek kötelező a nemzeti viselet: férfiaknak a kimonószerű gho, nőknek pedig az elegáns kira. Az ingyenes egészségügyi rendszerben egymás mellett él a modern nyugati típusú és az évszázados tapasztalatokon alapuló helyi természetgyógyászat, és ha szükséges, az állampolgárok külföldi gyógykezelését az állam fizeti.
Mindezt tovább fűszerezi, hogy a bhutániak a hihetetlenül erős csilipaprikát nagy mennyiségben alapzöldségként fogyasztják; hogy a mindenütt szabadon növő tudatmódosító kendert a közelmúltig csak az étvágytalan disznók etetésére használták; és hogy a gonosz szellemeket házakra festett, sokszor ember nagyságú falloszokkal tartják távol.
Bhután azonban nem csak egy egzotikus ország, hanem a világ legfiatalabb parlamentáris demokráciája is, alkotmányos monarchia, ahol a békés átmenetet már két sikeres választás legitimálta – annak ellenére, hogy a király adta demokráciából eleinte nem kért a nép, inkább ragaszkodott szeretett királyához és az általa megteremtett békés, kiegyensúlyozott és kiszámítható világhoz. Az ország jelenlegi, sorban az ötödik királya a harmincöt éves Jigme Khesar Namgyel Wangchuck, akinek javára apja, páratlan módon, önként lemondott a trónról. A fiatal és jóképű király néhány éve feleségül vette élete szerelmét, a királyi légitársaság egyik pilótájának a lányát. A hazájában és Ázsia sok országában egyaránt népszerű ifjú pár az esküvője után nem sokkal Londonban, személyesen üdvözölte a Magyar-Bhutáni Baráti Társaság megalakulását. – Részletek Valcsicsák Zoltán: Álmomban Bhutánban ébredtem c. könyvéből (www.bhutankonyv.hu).
Forrás: http://bhutan.info.hu/bhutan
Kapcsolódó témák:
http://www.origo.hu/utazas/azsiaesausztralia/20121220-elmenybeszamolo-bhutanrol-ahol-mindenki-boldog-elso-resz.html
http://vs.hu/magazin/osszes/az-oriasfalloszt-kezdik-szegyellni-a-boldogsag-orszagaban-1024#!s0
http://www.prae.hu/index.php?route=news%2Fnews&aid=26602
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bhut%C3%A1n
-
***
Bhután - az utolsó paradicsom.
Tanulságos filmecske mind az egyénnek, mind a közösségeknek, mind a vezetőknek. Bhutánban a GDP helyett a lakosok boldogságát mérik.
Videó:
„Happiness is a place.” „A boldogság helyhez kötött” – állítja Bhután turisztikai szlogenje, és természetesen azt sugallja, hogy ez a hely nem más, mint Bhután.
A vonzó reklám ellenére Magyarországon és a világ sok más országában kevesen tudják a Bhutáni Királyságot elhelyezni a térképen. Az elzártság, a távolság és a turistákat érintő magas napidíj miatt még kevesebben jártak ott. Pedig csodálatos és különleges ez a szerethető kis ország, a Himalája lejtőin, beszorítva a két óriás: Kína és India közé. A szinte érintetlen természet itt éppúgy jelent hófehér gleccsereket, tiszta vizű rohanó folyókat és a világ legmagasabb meghódítatlan hegycsúcsait, mint kedvező klímájú, termékeny völgyeket, több ezer növény- és állatfajt, szubtrópusi dzsungelt. Az idetévedt szerencsés utazót emellett egy meglepő és veszélyes repülőtér, impozáns kolostorerődök, több ezer buddhista kegyhely, évszázados hagyományokat őrző apró települések, kedves és tiszteletreméltó emberek, vagy a magyar ízlésnek is igen csípős csilipaprikás ételek várják. És valami furcsa elnevezésű fejlesztési politika:
a Bruttó Nemzeti Boldogság.
A 733 ezer bhutáni megközelítőleg fél magyarországnyi, nagyon eltérő magasságú és klímájú területen él, és közel húsz nyelven beszél. Az Ázsiában szokatlanul gyéren lakott ország 70%-át erdő borítja, amely olyan különleges és védett állatoknak ad otthont, mint a hópárduc, a vörös panda, a bengáli tigris, vagy az ország nemzeti állata, az állattanilag besorolhatatlan takin, amelyet a legenda szerint mágikus erejével egy buddhista vándortanító rakott össze egy kecske és egy tehén csontjaiból. Az ország évszázadokig szinte teljesen el volt zárva a külvilágtól, még az angolok sem tudták gyarmatosítani, így nagyrészt kimaradt a 20. század radikális gazdasági és társadalmi változásaiból. A királyságban az 1950-es években még feudális viszonyok uralkodtak. Nem volt modern ipar, aszfaltúthálózat, közoktatási rendszer, papírpénz, és a lakosság túlnyomó része távoli, elzárt kistelepüléseken, elektromos áram nélkül, robot és terményadó sújtotta, analfabéta földművesként élt. Csak 1999-ben vezették be az internetet és a televíziót, 2008-ban a parlamentáris demokráciát, s ezek a változások a sikeres közoktatási rendszerrel, az angol nyelv elterjedésével és a gyors városfejlődéssel fenekestül forgatták fel Bhután tradicionális társadalmát.
Sokan Bhutánt a boldogsággal, a sosem volt érintetlen, ideális és harmonikus buddhista királysággal azonosítják. Képzeletükben ez az ország az utolsó Sangri-la, a tökéletes himalájai paradicsom, ahol az ember önmagára és lelki békére lelhet. Ezt az érzetet táplálja az a tény, hogy Bhután a világ egyetlen országa, amelynek királya és kormánya – az alkotmányban is deklaráltan – azért dolgozik, hogy a bhutáni emberek boldogok, illetve még boldogabbak legyenek. Az általuk kialakított Bruttó Nemzeti Boldogság koncepció lényege, hogy egy ország fejlődése nem csak anyagi javakban, termelésben és fogyasztásban, azaz nem csak a GDP-mutatóval mérhető.
Az ország sok más szempontból is figyelemreméltó hely. Bhután a tibeti eredetű vadzsrajána, avagy tantrikus buddhizmus egyik utolsó és legfontosabb központja a világon, olyan meseszerű, ködbe burkolódzó zarándokhelyekkel, mint például a 3100 méter magasan a meredek sziklákra tapadó, „égi hajszálakon függő” Tigrisfészek Kolostor. A kormányhivatalokban, az iskolákban és a kolostorokban a helyieknek kötelező a nemzeti viselet: férfiaknak a kimonószerű gho, nőknek pedig az elegáns kira. Az ingyenes egészségügyi rendszerben egymás mellett él a modern nyugati típusú és az évszázados tapasztalatokon alapuló helyi természetgyógyászat, és ha szükséges, az állampolgárok külföldi gyógykezelését az állam fizeti.
Mindezt tovább fűszerezi, hogy a bhutániak a hihetetlenül erős csilipaprikát nagy mennyiségben alapzöldségként fogyasztják; hogy a mindenütt szabadon növő tudatmódosító kendert a közelmúltig csak az étvágytalan disznók etetésére használták; és hogy a gonosz szellemeket házakra festett, sokszor ember nagyságú falloszokkal tartják távol.
Bhután azonban nem csak egy egzotikus ország, hanem a világ legfiatalabb parlamentáris demokráciája is, alkotmányos monarchia, ahol a békés átmenetet már két sikeres választás legitimálta – annak ellenére, hogy a király adta demokráciából eleinte nem kért a nép, inkább ragaszkodott szeretett királyához és az általa megteremtett békés, kiegyensúlyozott és kiszámítható világhoz. Az ország jelenlegi, sorban az ötödik királya a harmincöt éves Jigme Khesar Namgyel Wangchuck, akinek javára apja, páratlan módon, önként lemondott a trónról. A fiatal és jóképű király néhány éve feleségül vette élete szerelmét, a királyi légitársaság egyik pilótájának a lányát. A hazájában és Ázsia sok országában egyaránt népszerű ifjú pár az esküvője után nem sokkal Londonban, személyesen üdvözölte a Magyar-Bhutáni Baráti Társaság megalakulását. – Részletek Valcsicsák Zoltán: Álmomban Bhutánban ébredtem c. könyvéből (www.bhutankonyv.hu).
Forrás: http://bhutan.info.hu/bhutan
Kapcsolódó témák:
http://www.origo.hu/utazas/azsiaesausztralia/20121220-elmenybeszamolo-bhutanrol-ahol-mindenki-boldog-elso-resz.html
http://vs.hu/magazin/osszes/az-oriasfalloszt-kezdik-szegyellni-a-boldogsag-orszagaban-1024#!s0
http://www.prae.hu/index.php?route=news%2Fnews&aid=26602
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bhut%C3%A1n
-
Mindenkinek sok szeretettel ajánlom az egyetlen magyar nyelvű Bhutánról szóló könyvet: Álmomban Bhutánban ébredtem. www.bhutankonyv.hu
VálaszTörlésKöszönöm a kiegészítő hozzászólást.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Törlés