Ha a gonosz nem létezik, akkor az emberek nagy földi kondérja miért
fortyog egyre jobban a haragtól, a gyűlölködéstől? Miért kap egyre
nagyobb és szabadabb teret a sértegetés, a másik magánéletébe való
belemászás?
Az emberek érezhetően egyre civilizálatlanabbul viselkednek
egymással.
A társadalmi rétegek között növekvő szakadék, az elnyomottság, a
megalázottság, a sok kudarc és sikertelenség hatására az emberek elméje
megzavarodik. A sok önértékelési konfliktus és összeomlás hatására
megborul az elme értékítélő képessége. Ez a jelenség már olyan gyakori,
hogy észre sem vesszük, hogy ezt fogadjuk el normálisnak.
Minden második ember különböző súlyosságú elmezavarban szenved. Sérült
az empátia, szociálisan egyre erősebb az érzéketlenség, jellemző az
együttérzés teljes hiánya és a piszkálódó, sértegető, másokat lenéző
viselkedés.
Ezek az emberek veszélyesek és közveszélyesek a
környezetükre.
Cselekedeteikre vakfoltosak, azaz nem látnak rá saját
magukra, nem fogják fel mit csinálnak, tetteik következményeivel
nincsenek tisztában.
Lehetséges-e ezeken az embereken segíteni, lehet-e velük együtt élni,
üzleti együttműködésbe kezdeni, vagy az egyetlen megoldás az elhagyásuk,
a tőlük való elhatárolódás, a messzire való elkerülésük? Honnan
tudhatjuk, hogy nem tartozunk-e mi is közéjük, hiszen lehet, hogy
vakfoltosak vagyunk rá?
Barnai Roberto és Jakab István beszélgetése:
2018
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése