A szer-etet, a gyűl-ölet.

Szeretet és gyűlölet. Két igen erős érzés. Ráadásul nem is állnak messze egymástól. Könnyen lehet váltogatni őket, akár rövid időn belül is, egyazon emberrel kapcsolatban. Azonban fontos tudni: a szer-etet, a gyűl-ölet. Az előbbi pozitív energiákat ad, az utóbbi elveszi azokat és ráadásul sokkal több negatívval tölt el. Lemerít, kiszipolyoz. Tény, hogy olyan világban élünk, melyben nem ért felvérteződnünk a környezetünk káros hatásai ellen. Már reggel, mikor kilépünk a lakásból, fel kell készülnünk a sok panaszra, keserűségre, borongósságra, amivel találkozni fogunk a nap során. Sokkal kevesebbszer halljuk azt, hogy: „Jaj de örülök, mert esik az eső, legalább virágozni fog a természet és jó termés lesz.” És sajnos ragadós a negatív beállítódás. Pusztán együttérzésből átvesszük mások hangulatát, majd egy idő múlva azt tapasztaljuk, hogy nekünk is borongós a hangulatunk. És rájövünk, hogy valójában igen, nekem is pont ilyen gondjaim vannak. Elkezd lefelé húzni a mocsár…És másnaptól már együtt szidjuk a kolléganőkkel a rendszert, a főnököt, és mindent. Se pénz, se paripa.

Ez egy elég tipikus algoritmus. De lehet másképp is csinálni. Ugyan jóval nehezebb, mert kevesebben vannak azok, akik tudnak örülni egy apró kis dolognak is, egy kedves szónak, mosolynak, mely alapvetően meghatározza a napot. Viszont, mint minden más, ez is csak elhatározás kérdése. Én már megtettem. Az volt az újévi fogadalmam is, hogy igyekszem mindenkire szeretettel nézni, még ha kevésbé imponáló is a viselkedése. Mert, hogy soha nem tudhatjuk, valójában miért viselkedik úgy, ahogy. Többnyire nem is velünk van a baja, hanem egész más áll a háttérben. És ha ismernénk a valódi okokat, akkor bizonyára eleve máshogy közelítenénk hozzá. Ezzel a tudattal viszont sokkal könnyebb mindenki felé a szeretetet gyakorolni. Egy tipikusan jó példa erre az orvosnál való várakozás. Sokat kell várni, egyre türelmetlenebben a páciensek és mindig van valaki, aki belekezd a nagymonológba, ami leginkább barokk körmondatokból áll. A kérdésekre esély nincs válaszolni, mert folyamatosan beszél az illető. Ilyenkor én kedvesen szoktam rá mosolyogni, és arra gondolok, hogy bizonyára nincs kivel beszélnie, nem hallgatja meg senki. Lehet, hogy már csak passzióból jár orvoshoz, mert ott van társaság…A BKV-ellenőröknek is mosolyogva köszönök, mert akármennyire is mufurcok, sokszor ok nélkül utálják őket. Volt már rá példa, hogy a leesett kesztyűmet utánam hozta és mikor megköszöntem, azt mondta, ez csak természetes.

Szívcukorka„Ha örülni akarsz, adj örömet másoknak, ha szeretetet akarsz, tanulj meg szeretetet adni, ha figyelmességre és nagyrabecsülésre vágysz, tanulj meg figyelmességet és nagyrabecsülést adni, ha anyagi bőségre vágysz, segíts másokat meggazdagodni! Ahhoz, hogy az ember megkapjon valamit, amit szeretne, a legkönnyebb út valójában az, ha másokat hozzásegít ehhez.” (Deepak Chopra)

Tehát ha mindenkiben igyekszünk meglátni az embert, megkönnyítjük a saját életünket is. Csak azzal érhetünk el változást másokkal szemben, ha magunk is változunk. Nem fogjuk tudni az egész világot megváltoztatni, de ne is legyen ez a cél. Először csak a saját kis mikrokörnyezetünkben próbáljuk ki, milyen hatást váltunk ki azzal, ha a szeretet szemüvegén keresztül nézünk, látunk mindent. Nem biztos, hogy azok lesznek kedvesek velünk, akikkel mi azok voltunk. De ne is várjunk el ilyesmit. Az Univerzum körforgásában úgyis visszatér hozzánk az adott szeretet. És akiknek mi adtunk, talán ők is elkezdik továbbadni. Pont, mint a Jövő kezdete című filmben.

Feladni nem ér…

FORRÁS : Tomkó Bori

Tovább a blogra: http://menthai.blog.hu/