Az ökológiai problémák, és a nyersanyagok kimerülését látva azonban egyre inkább nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy nem többet, hanem éppen, hogy kevesebbet kellene használnunk mindenből, és azt is sokkal hatékonyabb módon. Kezdjük felismerni, hogy egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón a folyamatos növekedés eleve lehetetlen. Sejtjük, hogy egészséges alapokra kellene helyezni a gazdságunkat, és hogy máshogy kellene hozzáállnunk egymáshoz, hogy egyáltalán fennmaradjon az emberi civilizáció.
Már 400 éve ismerjük a tudományos módszert, ám azt valamiért eddig még nem alkalmaztuk a társadalmi-gazdsági rendszerre. A szeméthegyek növekedését, az egyre súlyosbodó környezetszennyezést, a klímaváltozást, az erdőirtást, és az elsivatagosodást elnézve egyértelművé válik, hogy itt a legfőbb ideje, hogy elkezdjük alkalmazni, és hogy a bőség tudatában elkezdjünk úgy tekinteni egymásra, mint testvérekre. A problémáink legfőbb forrása ugyanis a verseny, az önzőség, és mohóság, ám bőség mellett ezeknek nincs létjogosultsága. Az csupán egy tévhit, hogy az ember természeténél fogva ilyen, hiszen igenis képesek az együttműködésre, az önzetlenségre, és nagylelkűségre is, ha a körülmények megengedik. Tehát csak a körülményeket kell megváltoztatnunk; a játékszabályokat.
Forrás: TZM Magyarország
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése