Arról, hogy az egykori legendás földrész, Atlantisz elsüllyedt,
valószínűleg mindenki hallott már. Azzal a nézettel is gyakran
találkozhatunk, amely szerint a katasztrófának voltak túlélői, akik
aztán az emberi történelem legelső ismert birodalmait, Sumert és
Egyiptomot megalapították és felvirágoztatták. Arról viszont szinte
sosem hallunk, hogy mi történhetett az atlantiszi túlélők leszármazottaival a későbbi korokban…
Az ősi legendák, a klasszikus írások és az emberiség közös emlékezete mind azt sugallja, hogy több mint tízezer esztendővel ezelőtt egy ismeretlen szárazföld ékelődött az Atlanti-óceánba. Azt mondják, hogy e virágzó kontinensen kifejlődött egy kultúra, amely eljuttatta a civilizációt a történelem előtti világ nagy részére. Atlantisz területe – mely talán a Föld nyolcadik kontinense volt – még ma is meghatározható az Atlanti-óceán jelenlegi szigetei révén, amelyek az egykori birodalom legmagasabb hegycsúcsainak tekinthetők. Bizonyítékokat találtak arra is, hogy fejlett ember létezett már a dinoszauruszok korában, ami egyben azt is jelenti, hogy őseinknek volt idejük az általunk ismert első civilizációk előtt sok ezer évvel – amikor még a kontinensek sem úgy helyezkedtek el, mint manapság – felépíteni egy magasan fejlett, akár űrutazásra is képes másik társadalmat.
Idővel azonban ez elpusztult, ám néhány technikai és társadalmi vívmányát még át tudta adni az őt követő népeknek. Ám a tudomány hivatalos álláspontja szerint nem maradt nyoma az atlantiszi kultúrának, és a régészeti kutatások alapján sokáig úgy tartották, hogy a Nílus völgye volt az emberiség bölcsője. Aztán ősrégi mondák nyomába eredve a kutatók felásták a Tigris és az Eufrátesz vidékét, a Folyamközt. A bennszülöttek különös halmokat mutattak nekik, amelyek lépcsős piramisokat rejtettek, és arról meséltek, hogy a mai Irak területén élő népek története olyan messzi múltba nyúlik vissza, amikor az emberek még az istenekhez voltak hasonlatosak. A feltárások valóban egyre régebbi emlékeket hoztak a felszínre és a történészek újabb és újabb titkokkal szembesültek.
Nem tudjuk például, hogyan és mikor alakult ki a sumeroknál az öntözőcsatornák, az írás, a 60-as számrendszer, a hegy alakú templom, vagy a boltív használata. Úgy tűnik, ezeket az ismereteket a sumerok valahonnan készen kapták, vagy már úgy hozták magukkal. Csakhogy honnan hozhatták, hiszen sehol másutt nem ismerünk másik civilizációt, amelyben akkoriban ezek meglettek volna? Sőt tulajdonképpen a tudomány egyetlen másik civilizációról sem tud abból a korból, ahogy azt sem tudjuk, merről jöttek a sumerok. Pedig a mítoszaik arról szólnak, hogy őseik a nagy hegyeken túlról érkeztek a Tigris és az Eufrátesz közé. Ám északra vagy keletre egészen más antropológiai és kulturális jegyekkel bíró népek élnek, nyugatra sivatag terül el, délre pedig tenger.
Ezeket a tényezőket figyelembe véve a legvalószínűbb, hogy a sumerok ősei a tengeren érkeztek. Csakhogy ez legalább hatezer évvel ezelőtt történt, és a tudományos doktrína szerint akkoriban egy egész nemzet nem kelhetett át a tengeren, mert egy ilyen feladat megoldásához senki nem rendelkezett elegendő technikai és tudományos ismerettel. Kivéve a legendás Atlantisz lakóit...
Az ősi legendák, a klasszikus írások és az emberiség közös emlékezete mind azt sugallja, hogy több mint tízezer esztendővel ezelőtt egy ismeretlen szárazföld ékelődött az Atlanti-óceánba. Azt mondják, hogy e virágzó kontinensen kifejlődött egy kultúra, amely eljuttatta a civilizációt a történelem előtti világ nagy részére. Atlantisz területe – mely talán a Föld nyolcadik kontinense volt – még ma is meghatározható az Atlanti-óceán jelenlegi szigetei révén, amelyek az egykori birodalom legmagasabb hegycsúcsainak tekinthetők. Bizonyítékokat találtak arra is, hogy fejlett ember létezett már a dinoszauruszok korában, ami egyben azt is jelenti, hogy őseinknek volt idejük az általunk ismert első civilizációk előtt sok ezer évvel – amikor még a kontinensek sem úgy helyezkedtek el, mint manapság – felépíteni egy magasan fejlett, akár űrutazásra is képes másik társadalmat.
Idővel azonban ez elpusztult, ám néhány technikai és társadalmi vívmányát még át tudta adni az őt követő népeknek. Ám a tudomány hivatalos álláspontja szerint nem maradt nyoma az atlantiszi kultúrának, és a régészeti kutatások alapján sokáig úgy tartották, hogy a Nílus völgye volt az emberiség bölcsője. Aztán ősrégi mondák nyomába eredve a kutatók felásták a Tigris és az Eufrátesz vidékét, a Folyamközt. A bennszülöttek különös halmokat mutattak nekik, amelyek lépcsős piramisokat rejtettek, és arról meséltek, hogy a mai Irak területén élő népek története olyan messzi múltba nyúlik vissza, amikor az emberek még az istenekhez voltak hasonlatosak. A feltárások valóban egyre régebbi emlékeket hoztak a felszínre és a történészek újabb és újabb titkokkal szembesültek.
Nem tudjuk például, hogyan és mikor alakult ki a sumeroknál az öntözőcsatornák, az írás, a 60-as számrendszer, a hegy alakú templom, vagy a boltív használata. Úgy tűnik, ezeket az ismereteket a sumerok valahonnan készen kapták, vagy már úgy hozták magukkal. Csakhogy honnan hozhatták, hiszen sehol másutt nem ismerünk másik civilizációt, amelyben akkoriban ezek meglettek volna? Sőt tulajdonképpen a tudomány egyetlen másik civilizációról sem tud abból a korból, ahogy azt sem tudjuk, merről jöttek a sumerok. Pedig a mítoszaik arról szólnak, hogy őseik a nagy hegyeken túlról érkeztek a Tigris és az Eufrátesz közé. Ám északra vagy keletre egészen más antropológiai és kulturális jegyekkel bíró népek élnek, nyugatra sivatag terül el, délre pedig tenger.
Ezeket a tényezőket figyelembe véve a legvalószínűbb, hogy a sumerok ősei a tengeren érkeztek. Csakhogy ez legalább hatezer évvel ezelőtt történt, és a tudományos doktrína szerint akkoriban egy egész nemzet nem kelhetett át a tengeren, mert egy ilyen feladat megoldásához senki nem rendelkezett elegendő technikai és tudományos ismerettel. Kivéve a legendás Atlantisz lakóit...
Forrás:
Kapcsolódó témák:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése