Igazán elképesztő és egyben valóban szomorú statisztika látott nemrégiben napvilágot. Az emberek „médiafogyasztási” szokásait elemezve arra a következtetésre jutottak, hogy a felnőtt korosztály túlnyomó többsége még mindig menthetetlenül függ a televíziótól és a televíziós csatornáktól. Olyannyira, hogy az ott helyet kapó „híradók” jelentik számukra az első számú „tájékozódási” forrást.
Gondoljanak ebbe bele: Egy kereskedelmi tévés „Híradó”, mint tájékozódási pont. A pofákat vágó, ezzel érzelmeket sugalló, múmiabőrű felolvasónővel… Az állatkerti és baleseti „hírekkel”, valamint a reklámadó bevezetése óta sértődött és egyoldalúvá, fóbiássá váló politikai ferdítésekkel. De említhetjük a közszolgálatit is, ahol immár egyre súlyosabb pártpropagandát vernek a fejekbe, elhitetve az arra „érdemesekkel”, hogy a gazdasági kétnaponta fejlődik x százalékot, a fizetések is hetente emelkednek, hihetetlenül sikeres minden, ami meg nem, az azért nem, mert az ellen oldal áskálódik. És különben is, mi vagyunk az új Svájc. És amikor ezt nézik pl. kelet-magyarországi kistelepüléseken azok, akiknek havi 80-100 ezer forintot fizet a kormányokkal cinkosan összekacsintó multi, akkor talán okkal nyílik ki a bicska a zsebekben...
És ezeket a „hírforrásokat” nézik a legtöbben, és csüngenek rajtuk, alávetik magukat az ilyen-olyan agymosásnak, majd teljes hittel felvértezve adják tovább a megkérdőjelezhetetlen „tudást” mindenki másnak, illetve szállnak bele élet-halál vitákba, ha a másik oldal képviselőivel találkoznak. Ott tartunk, hogy nem a pártok képviselnek minket, hanem mi képviseljük és védjük kedvenc pártjainkat. Mint a foci szurkolók. Védjük, mentegetjük, dicsőítjük őket, és ahelyett, hogy elvárnánk, hogy képviseljék érdekeinket, inkább mi vagyunk azok, akik nap mint nap lobbitevékenységet fejtenek ki annak érdekében, hogy ezek a zsírosbödön közelében maradjanak.
Az emberek többsége súlyosan agymosott és tájékozatlan, sőt, félretájékoztatott. A sok évtizeddel ezelőtt bevetett gondolat- és egyéniségpusztító fegyver, a televízió még mindig hatékonyan működik.
A tévé immár ott van mindenhol. Az otthonainkban, a kórházakban, rendelőkben, a legkülönbözőbb intézményekben, néha már az autókban, a telefonjainkon, a legszegényebb negyedek jellemző képe a putrik, favellák tetején ágaskodó parabolaantenna. Mert tévé az kell.
Ez a leghatékonyabb szuperfegyver, amit a világot uraló háttérhatalom rászabadított az emberiségre. Közhelyszerű megállapítássá vált: Ami a tévében van, az a valóság. Az hiteles és tényszerű. Már ha azt a csatornát nézem, ami a saját meggyőződésemet visszhangozza. Ha nem, akkor viszont pokoli gépezet, hazugságmédia, stb. Egyoldalú droidok gondolkodásmódja ez, amit elsősorban a televízió alakított ki. Divide et impera. Ennyire egyszerű.
Mindezek mellé sikerült világszerte lezülleszteni az oktatási rendszert és színvonalat. Az iskolába, ahová a lányom jár, nyolcadik osztályban már nincs kötelező olvasmány, mert – a tanár magyarázata ez – „úgysem olvassák el, ha mégis, akkor pedig úgysem értik amit elolvastak”… Döbbenet látni, ahogyan a tanárok feladják a harcot és megtörten legyintenek erre a korosztályra, mint reménytelen esetre. Pedig ők nem tv-függők, őket a világháló drótozta be. Ami éppen olyan gonosz elme-fegyver, mint a tévé, ha úgy használják, ahogy ma divat. Instant, pár perces klippek, tehetségtelen, rémesen ostoba majmok önfényező Youtube-pardéja, celeb-antikultúra, carpe diem, no és persze semmi érdemi tudás, ismeret. Ez is egy irányított dolog, orientáció a semmibe.
Jó ideje tart a buta emberek tömeggyártása, és ennek az lesz a már most is jól látható következménye, hogy a tömegek semmit nem fognak megkérdőjelezni, tegyen bármit is az egyre inkább a nyakukra telepedő, belőlük egyre több vért és életerőt kiszívó hatalom. Az a lényeg, hogy legyen 100 csatorna, legyen világháló (legalábbis Youtube meg Face meg Insta), a többi már egyáltalán nem érdekes!
A globális világelit eddig is mindent megtett annak érdekében, hogy minél nagyobb hatalmat gyakoroljon az emberek fölött, lépésről-lépésre, ördögi türelemmel és ravaszsággal, lassan de biztosan haladnak céljuk felé, ami nem más, mint leszámolás a gondolati szabadsággal (is), és helyében egy illúziót tenni. Ez zajlik most, minden pillanatban.
A fejlettnek mondott nyugati társadalom eközben haldoklik, saját mocsarába süllyedve fuldoklik, terméketlenné, érzéketlenné válik, az egyének mind inkább befelé fordulnak és a virtuális világokban keresik a kiteljesedés csalóka és tökéletesen értéktelen élményét.
A
szupergazdagok, az úgynevezett Elit céljai megvalósulni látszanak,
mindenkit szinte ösztönállati szintre aljasítanak, eközben ők maguk
mérhetetlen vagyonokat és tudást halmoznak fel, majd kisajátítják
maguknak az egész világot.
Ha így haladunk, nem lesz nehéz dolguk…
Forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése