Az 1929-es Nagy Gazdasági Világválság többek között azért következett
be, mert a II. Ipari Forradalom révén olyan magas szintű termelékenységet
értünk el, hogy hirtelen minden fizetőképes kereslettel rendelkező
megszerezte a legfontosabb javakat, amik ráadásul tartósak voltak, így
bár a vállalatok remek minőségű árukat termeltek nagy mennyiségben,
forgalmuk megcsappant, és a kapitalista gazdaság meggyengült.
Ekkor két lehetőség kínálkozott: vagy a bőséghez alkalmazkodnak, és
megváltoztatják a gazdasági rendszert (piacgazdaság), ami nyilvánvalóan
inkompatibilis azzal, vagy a gazdasági rendszert tartják meg, és
valahogy véget vetnek a bőségnek. Végül az utóbbi mellett döntöttek.
A tervezett elavulást, mint a válságból való kilábalás eszközét először
Bernard London vetette föl, bár ő államilag kötelezővé kívánta tenni. Ez
végül ilyen formában nem került bevezetésre, ám számos kartell a
színfalak mögött mégis megvalósított valami hasonlót (pl. a
Phoebus-kartell az általuk gyártott izzók élettartamát korlátozta).
Aztán az 50-es évekre már nyíltan űzték ezt a gyakorlatot a piacvezető
vállalatok, az emberek egy idő után teljesen természetesnek vették, és
megszületett a "fogyasztó". Ebben nagy szerepe volt Edward Bernays-nek,
aki megalkotta a manipulatív reklámokat, és a propagandát újracsomagolva
megalkotta a PR-t. Manapság a tervezett elavulást már tanítják a
mérnökhallgatók és marketingesek számára, csak "termék-életciklus néven
fut.
A múlt század elején talán ez a döntés tűnt a nyilvánvaló választásnak,
hisz egyszerűbb volt a piacvezető vállalatok számára a termékek
élettartamát csökkenteni, hogy megőrizzék forgalmukat, mint egy új
gazdasági rendszert kidolgozni, főleg, hogy akkoriban még a többség még a
malthusi és szociál-darwinista elvekben hitt. Ám a 70-es évek vége óta
már túlléptük a bolygó biokapacitását, és az MIT kutatása alapján az
ebből fakadó környezetszennyezés, erdőirtás és talajpusztulás miatt 15
éven belül össze is omlik a világgazdaság. Most már egyértelmű, hogy a
termékek életciklusát kell maximalizálni, és a gazdasági rendszert új
alapokra helyezni, ahol a verseny, a pénz, és a háború helyét átveszi a
kooperáció, a tudomány, és a problémamegoldás.
Forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése