"Néha úgy érzem, idegen lény vagyok, amire nincs földi magyarázat.
Lehet bár emberi formám, felegyenesedve járok, hüvelyujjam befelé áll,
de elmém megzavarodott.
Olyan vagyok, mint egy mondat kiegészítése egy szigorúan pontozott
világban.
Körülöttem a világ olyan nekem, mint egy őrült közös álom.
Az emberek vég nélküli özöne, mint a hangyaboly úgy mozog az autópályán.
Mobiltelefonok, számítógépek, digitális kijelzők...
A „pénzben hiszünk", a boldogságot ott találjuk, ez az elterjedt
felfogás;
ahogyan a génmódosított, besugárzott Big Mac lett valamiért az étel
szimbóluma.
Az erkölcsöt törvény szabályozza, a börtönök zsúfoltak, a vallást
intézményesítették,
a nyereségre hajt minden tevékenység, kormányunknak fizetünk, hogy
parkolhassunk az utcán.
A háború hozza mindenek közül a legtöbb pénzt, mind tudjuk, hogy a
rakétaverseny a kisebbségi érzésből jön.
Politikusok és prostituáltak, ők együtt jól megvannak.
Vajon beszélnek az időjárás furcsa változásáról?
Ezt a kormányt emberek hozták létre, emberekből, emberek javára, de
mindenki úgy érzi, hogy egy óriási nyílt seb, többé már nem képviselnek
bennünket.
Amikor az Elnököt vádoljuk az ország csapásaiért, az olyan, mintha
bábuval kiabálnánk, mert hamisan énekel.
Ki rángatja a zsinórokat a függöny mögött?
Milliárd ember ül a tévét bámulva, a szobában, ahol szerintünk élnek, de
számomra az élet a szeretet, és mivel nincs szeretet szoba, leülök egy
fa alá a fűre, arról álmodva, hogy milyen volt régen.
Az ipari forradalom előtt, amikor még nem voltak szennyezettek a folyók
és az óceánok és az égbolt, a Parkinson-kór és a kerge marhakór előtt,
az olyan hamis elképzelések zűrzavara előtt, mint a felhőkarcolók, a
fából készült papír, a föld megerőszakolása, amit a Monsanto és a Dupont
még mindig elkövet.
Ez volt előttünk, amikor a bölények szabadon vándoroltak, az indiánok
otthona az erdő volt, a természet volt az Isten, a mennyország pedig itt
és most volt.
El tudod képzelni a tiszta vizet, ételt és levegőt, a közösségi életet
állatokkal és törődő emberekkel?
Felelősnek mered érezni magad minden egyes kifizetett dollárért, amivel a
gazdag embert még gazdagabbá teszed?
Vagy a sarkadra állsz, és azt mondod, forradalmat akarsz, közösségi
fejlődést, a megoldás része akarsz lenni.
Talán összefutunk valamikor."
Forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése